A HALLGATÓK ÁLTAL FIZETENDŐ DÍJAK, TÉRÍTÉSEK ÉS A RÉSZÜKRE NYÚJTHATÓ TÁMOGATÁSOK

Egy Magyarországon felsőfokú tanulmányokat folytató román állampolgárságú hallgató aziránt érdeklődött, hogy Románia Európai Unióhoz történő csatlakozását követően átkerülhet-e államilag támogatott képzésre. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási törvény 39. §-ának (1) bekezdése értelmében - többek között - az Európai Gazdasági Térséghez tartozó országok - így 2007. január 1. óta Románia - állampolgárait is megilleti az a jog, hogy magyarországi felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytassanak államilag támogatott vagy költségtérítéses képzésben. Elmondtuk ugyanakkor azt is, hogy ez a jogosultság a felvételizés lehetőségét foglalja magában, nem pedig az államilag támogatott képzésben való automatikus részvételt. Egy már megkezdett képzési formáról egy másik képzési formára történő átjelentkezésre a törvény csak szűk körben ad lehetőséget. Nem tartozik ide az, ha valaki idő közben kerül a törvény 39. §-ának (1) bekezdésének hatálya alá. A felsőoktatási törvény 55. §-ának (1) bekezdése alapján van lehetőség ugyanis arra, hogy ha az államilag támogatott hallgatói létszámkeretre felvett hallgatónak a tanulmányai befejezése előtt megszűnik a hallgatói jogviszonya, vagy tanulmányait költségtérítéses képzésben folytatja tovább, helyére - ilyen irányú kérelem esetén - a felsőoktatási intézményben költségtérítéses formában tanulmányokat folytató kiemelkedő tanulmányi teljesítményű hallgató lépjen. Az átvétel módjáról minden intézmény a szervezeti és működési szabályzatában rendelkezik, ezért azt javasoltuk a hallgatónak, hogy az abban leírtakat tanulmányozza át. (K-OJOGB-185/2007.)

Több hallgató kereste meg hivatalunkat diákigazolványa késedelmes kiadása ügyében. Őket arról tájékoztattuk, hogy a diákigazolványról szóló 17/2005. (II. 8.) Korm. rendelet 4. §-a szerint a diákigazolvánnyal kapcsolatos feladatok a kibocsátó, az adatkezelő, az adatfeldolgozó és a kiadó intézmény között oszlanak meg. A 8. § (1) bekezdése alapján a kiadó intézmény felsőoktatási diákigazolvány esetén a felsőoktatásról szóló törvény 1. számú mellékletében szereplő intézmény. Az 5. § szerint a diákigazolvány kibocsátója az oktatási miniszter. A rendelet 10. § (1) bekezdése kimondja, hogy az igényelt állandó diákigazolvány kiadásáig a hallgató kérésére ideiglenes diákigazolványt kell kiadni. Vagyis amennyiben a hallgató azt kéri, a kiadó intézmény köteles ideiglenes diákigazolványt kiállítani a számára. A kiadó intézmény további kötelezettségeiről a rendelet 11. § (1)-(3) bekezdése szól, amely alapján a kiadó intézmény e rendelettel összhangban szabályozza a diákigazolványok, az érvényesítő matricák és az egyéb nyomtatványok belső kezelésére vonatkozó szabályokat. A kiadó intézmény vezetője kijelöli azt a személyt, aki felelős azért, hogy a diákigazolvány kiadása, érvényesítése, bevonása, illetve a jogszabályban előírt további feladatok megvalósítása e rendeletnek megfelelően kerüljön végrehajtásra. A kiadó intézmény vezetője a feladatok ellátására több személyt is kijelölhet. [.], felsőoktatási intézmény esetében a kibocsátó ellenőrzi a diákigazolványokhoz kapcsolódó, a kiadó intézményt terhelő feladatok végrehajtását, szabálytalanság észlelése esetén kezdeményezi a vonatkozó jogszabályok alapján a megfelelő eljárás megindítását. A fentiek értelmében a kibocsátónak, azaz az oktatási miniszternek kell észlelnie a diákigazolványok kiadásával kapcsolatos szabálytalanságokat. Amennyiben az igénylőlapot az egyetem nem küldte tovább a központnak, az egyetem mulasztott, ez esetben a hallgató az oktatási miniszterhez fordulhat, és kérheti a jogsérelmes helyzet megszüntetését. Elmondtuk továbbá, hogy a Diákigazolvány Ügyfélszolgálat feladata az, hogy gondoskodjon a diákigazolvány-igénylések feldolgozásáról és a diákigazolványok előállításáról. Az ügyfélszolgálat adatbázisában összegyűjti és nyomdai előállításra alkalmassá teszi a diákigazolvány-igényléseket, majd biztosítja az igazolványok határidőre történő eljuttatását az oktatási intézményekbe. Amennyiben a szolgálat mulasztott, annak igazgatóját kell megkeresni. (K-OJOGB-714/2007.)

Egy hallgató sérelmesnek találta, hogy a diákigazolvány igazgatási szolgáltatási díjának befizetésére szolgáló csekket késedelmesen kapták meg az egyetemtől, ezért díjfizetési kötelezettségüknek - amelynek teljesítésére a felsőoktatási intézmény felhívta a figyelmüket - csak késve tudtak eleget tenni, amelynek következményeként nem kaphattak diákigazolványt. A fent leírtakon túl arról tájékoztattuk a hallgatót, hogy a diákigazolványról szóló rendelet 15. § (2) bekezdése szerint amennyiben a hallgató a diákigazolvány igazgatási szolgáltatási díját az igényléstől számított 90 napon belül [az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott igénylések esetében 180 napon belül] nem fizeti be, az igénylés érvénytelenné válik, és megsemmisítésre kerül. A 16. § (1) bekezdése alapján azonban, ha az igénylő a diákigazolvány igazgatási szolgáltatási díját nem fizette be, az adatkezelő a hiba vagy hiány észlelésétől számított 15 munkanapon belül postai vagy elektronikus úton - megfelelő határidő tűzésével - felhívja az igénylőt, illetve a kiadó intézményt hiánypótlásra. A hiánypótlásra történő felhívásban meg kell jelölni a hibákat, hiányokat, a hiánypótlás módját és határidejét, valamint fel kell hívni a figyelmet a hiánypótlás elmulasztásának következményére. A hibajavítás, illetve hiánypótlás a megrendelés teljesítésének határideje szempontjából új igénylésnek minősül. A fentiek értelmében a kibocsátónak, az oktatási miniszternek kell észlelnie a diákigazolványok kiadásával kapcsolatos szabálytalanságokat. Felhívtuk a hallgató figyelmét arra, hogy amennyiben állandó diákigazolványra jogosult, és az egyetem nem hívta fel őt a fent említett hiány pótlására, illetve a hiánypótlás után, azaz az igazgatási szolgáltatási díj befizetését követően nem továbbítja új igénylésüket az adatkezelő felé, az oktatási miniszterhez, mint diákigazolvány-kibocsátóhoz fordulhat, és kérheti a jogsérelmes helyzet megszüntetését. (K-OJOGB-705/2007.)

Egy panaszost arról tájékoztattunk, hogy térítési díj csak abban az esetben szedhető, ha a hallgató választása alapján történik az idegen nyelvű oktatás. Minden ilyen esetben az intézménynek biztosítania kell, hogy amennyiben a hallgató megváltoztatja a döntését, visszaválthasson a magyar nyelvű, és ezért ingyenes képzésre. Az oktatási jogok biztosa 2006-ban hasonló ügy kapcsán sajtóközleményt adott ki. (K-OJOGB-580/2007.)

Egy hallgató aziránt érdeklődött, hogy az egyetem jogszerűen szed-e díjat tábori foglalkozásokért. Tájékoztattuk, hogy az állami felsőoktatási intézmények olyan szolgáltatásokért, amelyek nem kapcsolódnak a képesítési követelményekben, illetve a tantervekben foglalt tanulmányi kötelezettségek teljesítéséhez, az intézmény szervezeti és működési szabályzatában más díjakat is megállapíthatnak. E díjak megfizetésére a hallgató csak a szolgáltatás igénybevétele esetén kötelezhető. Az, hogy az általa említett táborok ilyen szolgáltatásnak minősülnek-e vagy a szakmai gyakorlat részét képezik-e, az intézmény belső szabályzatában keresendő. (K-OJOGB-143/2007.)

A hallgató panasszal fordult az oktatatási jogok biztosához. Beadványában a kollégium felvételi szabályzatát, illetve eljárását kifogásolta. A panaszos a kollégiumi felvételi eljárásról és a kollégiumi tagsági jogviszony megújításáról szóló tájékoztató több pontját is aggályosnak érezte. Többek között azt, hogy a kollégium a kollégiumi térítési díjon felül kulturális hozzájárulást szedett a lakóktól. Ezen kívül közéleti pontokat kellett gyűjteniük a kollégiumi tagsági jogviszony fenntartásáért, de nem volt tisztázott, hogy milyen jogcímen kaphattak ilyen pontokat, illetve nem tudták, hogy kihez fordulhatnak jogsérelem esetén. A szabályzat áttanulmányozását követően a fentiekre nézve nyilatkozatért fordultunk a kollégium vezetőjéhez, amely megkeresésünkre az Egyetem főigazgatója válaszolt. A főigazgató elmondta, hogy a kulturális hozzájárulást beköltözéskor szedik be a hallgatóktól, amelyet a közéleti tevékenységek megszervezésére fordítanak. Az intézmény vezetője levelében felsorolt néhány olyan tevékenységet, amelyre közéleti pont adható. A jogorvoslati lehetőségekkel kapcsolatban kifejtette, hogy azt az Egyetem szervezeti és működési szabályzata szabályozza. A rendelkezésünkre álló dokumentumok, és a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján javaslatot tettünk és kezdeményezést fogalmaztunk meg az intézmény vezetője felé. Elmondtuk, hogy bár elegendő és jogszerű, ha az egyetem valamely belső dokumentuma szabályozza a hallgatók jogorvoslathoz való jogát, a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy egy olyan megoldás, mint például a jogorvoslati lehetőségre való utalás belefoglalása a kollégiumi szabályzatba, jobban segíti a hallgatókat a kollégiumi jogviszonnyal kapcsolatos ügyeik kezelésében, az esetleges konfliktusok elkerülésében. Tájékoztattuk az intézményvezetőt, hogy a felsőoktatási törvény 52. § (3) bekezdése értelmében a kollégiumi elhelyezésért térítési díjat kell fizetni. A térítési díjat a lakhatási feltételek biztosításáért és az ahhoz kapcsolódó, a rendeltetésszerű használatot biztosító alapszolgáltatásokért kell fizetni. Az alapszolgáltatások összegét a kollégium komfortfokozata alapján kell meghatározni. A kollégium további kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat, melyek igénybevételéről a hallgató dönt. A (4) bekezdés szerint a kollégiumi felvételkor meg kell határozni a térítési díj összegét, valamint hogy a kollégium milyen kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, és ezekért a hallgató milyen fizetési kötelezettséggel tartozik. A törvény 125. § (7) bekezdése pedig kimondja, hogy a kollégiumban az alapszolgáltatáson felüli további szolgáltatásokért a térítési és juttatási szabályzatban meghatározott esetben kérhető térítési díj. Vagyis - a jogszabály értelmében - a kollégium meghatározhat kiegészítő szolgáltatásokat, amelyekért díjat szab (pl. kulturális hozzájárulás), amelyek igénybevételéről (pl. megjelenés a farsangon), és így az azzal kapcsolatos díj befizetéséről azonban a hallgató dönt. Ezért arra kértük a főigazgatót, hogy a hallgatóktól a továbbiakban ne szedjenek kötelező jelleggel kulturális hozzájárulást. A szabályzatnak a közéleti tevékenység végzésére kapható többletpontokra vonatkozó bekezdését pedig egészítsék ki és pontosan határozzák meg, hogy milyen közéleti tevékenységre ad a Kollégiumi Bizottság pontot, illetve hogy az egyes tevékenységek mennyi pontot érnek. Elmondtuk, hogy az erre vonatkozó rendelkezés azért szükséges, mert egyrészt a hallgatók tájékoztatását szolgálja, másrészt garanciális jellegű a tekintetben, hogy a Kollégiumi Bizottság a szabályzat szerint jár el a közéleti pontok összeszámolásakor. A felsőoktatási törvény 76. § (4) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy mikor szűnik meg a hallgató kollégiumi tagsági jogviszonya. Ez azt jelenti, hogy csak a jogszabályban meghatározott esetben és módon szűnhet, illetve szüntethető meg a tagsági viszony. A felsorolás kogens jellegéből következik, hogy nem fordulhat elő további olyan körülmény, amely miatt a hallgató kollégiumi tagsági jogviszonya megszüntethető lenne. Mivel a kollégiumi szabályzat egyéb eseteket is tartalmazott, ezért kezdeményeztük a kollégiumi tagsági jogviszony megszűnéséről szóló rendelkezés összhangba hozatalát a felsőoktatási törvénnyel. Az intézményvezető kezdeményezésünket elfogadta, a kollégiumi szabályzatot módosították. (K-OJOGB-499/2007.)

Egy roma származású anyuka azzal a panasszal kereste meg hivatalunkat, hogy sikeres kollégiumi felvételi jelentkezése ellenére sem költözhetett be hároméves kislányával kollégiumi szobájába. Ezután a kollégiumi bizottsághoz, illetve más fórumokhoz fordult jogorvoslatért, amelynek eredményeként egy hónapos ideiglenes elhelyezést kapott a kollégium egyik vendégszobájában. Mivel az egy hónap elteltével ismét szállás nélkül maradt volna, hozzánk fordult. Nyilatkozatot kértünk az érintett intézmény vezetőjétől, aki levelében arról számolt be, hogy bár a hallgató jelentkezésekor elmulasztotta igazolni, hogy gyermeket nevel, illetve jelezni, hogy külön szobát szeretne, különös méltányosságból engedélyezték számára, hogy továbbra is vendégszobában lakjon gyermekével mindaddig, amíg nem lesz nekik megfelelő üres kollégiumi szoba. Az intézményvezető továbbá biztosított arról, hogy ezen átmeneti megoldást követően véglegesen megoldják a hallgató és gyermeke elhelyezését. (K-OJOGB-602/2007.)

Több költségtérítéses képzésben részt vevő hallgató érdeklődött a költségtérítés-mentesség, illetve a részletfizetési kedvezmény igénylésének módjáról. Tájékoztattuk őket, hogy a felsőoktatási törvény 126. §-ának (3) bekezdése értelmében a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján a rektor dönt a költségtérítéses képzésben részt vevő hallgató esetén a tanulmányi eredmények alapján járó és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről, a részletfizetés engedélyezéséről. Mivel a részletfizetés megadása vagy akár a teljes költségtérítés elengedése az intézmény méltányossági jogkörébe tartozó döntés, ezért azt javasoltuk a hozzánk fordulóknak, hogy az egyetem belső szabályzatát tanulmányozzák át, amely tartalmazza az igénylés módját, beleértve azt is, hogy milyen kérelmet és kihez kell benyújtani. A fentieken túl minden esetben tájékoztattuk a hallgatókat a felsőoktatási tanulmányok más forrásból történő finanszírozásának lehetőségeiről. Így a Bursa Hungarica Felsőoktatási Önkormányzati Ösztöndíjról, amely olyan pénzbeli szociális juttatás, amely a települési és megyei önkormányzatok által a hallgatónak adományozott szociális ösztöndíjból és a hallgató felsőoktatási intézményében megállapított szociális ösztöndíjból áll. Erről a támogatási formáról a hallgató lakóhelye szerinti polgármesteri hivatalban, illetve a felsőoktatási intézménynél kell érdeklődni. Ezen kívül sok esetben megoldást jelenthet diákhitel igénylése. A diákhitelre vonatkozó részletes szabályok a hallgatói hitelrendszerről és a Diákhitel Központról szóló 86/2006. (IV. 12.) Korm. rendeletben találhatóak meg. (K-OJOGB-141/2007., K-OJOGB-203/2007.)

Szakirányú továbbképzésben részt vevő, korábban GYES-ben részesült hallgató azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy a szak, amelyre jelentkezett, 2006 szeptemberében mégsem indult, hanem csak 2007 februárjában. Ez azt jelentette, hogy a költségtérítés-mentesség elnyeréséhez szükséges feltételek közül nem teljesült rá nézve az, hogy hallgatói jogviszonya 2006. december 31. előtt már fennállt. A hallgatót arról tájékoztattunk, hogy ügyében oktatási jogsérelmet kimutatni nem tudunk. A jogalkotói döntés világos, a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján ő valóban lecsúszott a költségtérítés-mentességről. A jogszabály alkotmányossága pedig szintén nem vonható kétségbe, tekintettel arra, hogy a jogalkotó a kedvezmények adásakor széles döntési jogkörrel rendelkezik, hátrányos megkülönböztetés ezért nem jöhet szóba. (K-OJOGB-195/2007.)

Egy GYES-en lévő hallgató azzal a panasszal kereste meg hivatalunkat, hogy a 2007/2008. tanév első félévében költségtérítés-mentességben részesült, de a második félévre elmulasztotta benyújtani mentességi kérelmét, amely miatt költségtérítés fizetésére kötelezték. Az iránt érdeklődött, hogy hova fordulhat jogorvoslatért. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatási hallgatók juttatásairól szóló 175/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet 33. §-ának (2) bekezdése alapján az intézmény az arra jogosult hallgatók képzésének költségvetési támogatását az adott tanév első félévére november 15-ig, második félévére április 15-ig elkészített tételes jelentés alapján az Oktatási és Kulturális Minisztérium - az intézmények részére e jogcímen biztosított költségvetési támogatás figyelembevételével - a zárszámadás, illetve a nem állami fenntartású intézményekkel kötött megállapodás keretében rendezi. A felsőoktatási intézmény az érintett hallgatók adatszolgáltatási kötelezettségeit térítési és juttatási szabályzatában köteles rögzíteni. A költségvetési támogatásnál csak azok a hallgatók vehetők figyelembe, akik az intézményi térítési és juttatási szabályzat szerint, de legkésőbb az adott évben március 31-ig, illetőleg október 31-ig a szükséges adatszolgáltatást elvégezték. A jogszabály értelmében tehát az adatszolgáltatást félévente kell elvégezni a felsőoktatási intézmény térítési és juttatási szabályzatában vagy a kormányrendeletben előírt határidőig. Természetesen a kar dékánja méltányossági jogkörében eljárva mentesítheti a hallgatót a költségtérítés-fizetési kötelezettsége alól, de a méltányossági döntés ellen jogorvoslattal élni nem lehet. (K-OJOGB-352/2007.)