A sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő tanulók jogainak érvényesülése
Hivatalunkhoz az elmúlt évben is számos beadvány érkezett a sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekek, tanulók jogaival összefüggésben. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezek a tanulók és szüleik könnyen kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, amelyben nem tudnak megfelelően élni az őket megillető jogokkal. Ezért kiemelten fontosnak tartjuk a fokozott odafigyelést mindazok részéről, akik a közoktatásban velük kapcsolatos feladatot látnak el.
Vizsgálati tapasztalataink és a hozzánk érkező jelzések alapján azt állapítottuk meg, hogy az érintett tanulók joga sok esetben az információk hiánya miatt nem tud érvényesülni.
A közoktatási törvény értelmező rendelkezései szerint sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az, aki a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd (SNI A - Kt.121. § 29. a ) pont), illetőleg aki a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenességével küzd (SNI B - Kt. 121. § 29. b) pont).
A beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló esetében a nevelési tanácsadó rendelkezik hatáskörrel. Ezen gyermekek, tanulók a nevelési tanácsadó által kiállított szakvéleményben foglaltak szerint jogosultak fejlesztő foglalkoztatásra.
Abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, vagy sajátos nevelési igényű, a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt.
A közoktatási törvény újraszabályozta azoknak a tanulóknak a körét, akik különleges gondozásra jogosultak. Az e körbe tartozó gyermekek, tanulók egy része a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdők közé, míg a másik része sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók közé tartozik. A két csoportba tartozó gyermekek, tanulók körében azoknál nem volt egyértelmű az elhatárolás, akiknél a különleges gondozáshoz való jogosultság a pszichés fejlődési zavar miatt állt fenn. A törvény - figyelembe véve az elmúlt évek szakmai tapasztalatait - egyszerűsített a hatályos törvényszövegen, kiemelve abból a "pszichés fejlődési zavarai miatt a nevelési-tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar)" törvényi szöveget. Ennek indoka az volt, hogy a részletező törvényi szabályozás megnehezítette a döntés-előkészítésben részt vevő szakértői és rehabilitációs bizottságok, illetve nevelési tanácsadók munkáját. A hatályos törvényi rendelkezés kiegészült azzal, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók közé bekerültek a megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenességével küzdő gyermekek, tanulók; aszerinti differenciálással, hogy a tartós és súlyos rendellenesség organikus okra visszavezethető-e vagy sem. A sajátos nevelési igény vizsgálatának kritériumai tehát szigorúbbá váltak. (K-OJOGB-887/2008.), (K-OJOGB-503/2008.)
A szakértői bizottságoknak és a nevelési tanácsadóknak kettős szerepük van. Egyrészt a konkrét ellátásokra való jogosultság a szakértői vélemény kibocsátásával keletkezik, ami azt jelenti, hogy szakértői vélemény nélkül a tanuló nem tarthat igényt a különleges szolgáltatásokra. Másrészt a speciális szakértelem, és az általuk hozzáférhető információk birtokában javaslatot tesznek azokra a konkrét ellátásokra, ami a gyermek, tanuló fejlődését szolgálják. A vizsgálat legfőbb célja, hogy megállapítsa vagy kizárja, hogy a tanuló valamely fogyatékosságban szenved, illetve, hogy a tanuló fejlődése szempontjából legmegfelelőbb oktatási módra javaslatot fogalmazzon meg. Emellett a szakértői javaslat számos más pontban orientálja a szülőt, a pedagógust és az intézményvezetőt, amikor állást foglal olyan kérdésekben, mint például az alkalmazandó pedagógiai módszerek, bizonyos tantárgyak, tantárgyrészek esetében az értékelés és minősítés alóli mentesítés vagy a magántanulói jogviszony.
A szakértői bizottság és a nevelési tanácsadó közreműködése tehát nem csupán azért fontos, mert a szülő segítségére lehet a megfelelő intézmény kiválasztásában, hanem azért is, mert jogi hatással és kötelező erővel bíró szakértői véleményt bocsáthatnak ki. A közoktatási törvény szerinti esetekben a szülőre, a tanulóra és az intézményekre is kötelező erővel bíró szakértői vélemény csak a vonatkozó jogszabályban meghatározott szervek által, az abban foglalt eljárási szabályok betartásával adható ki. (K-OJOGB-866/2008.)
A közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.
szakértői bizottság vizsgálatának megindítását a szülő kezdeményezi. Álláspontunk szerint a vizsgálaton való részvétel alapvető feltétele a gyermek különleges gondozáshoz való jogának érvényesülésének. A szülő és a szakértői bizottság együttműködése hatékonyan segítheti a tanuló fejlődését és felzárkózását. A szülő egyetértésének szükségessége alól kivételt tesz a közoktatási törvény 30. § (4) bekezdése, amelynek értelmében a gyermek érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, illetve a szakértői vélemény alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be.
A szülő beadványában aziránt érdeklődött, hogy kezdeményezhet-e szülő szakértői vizsgálatot tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságnál, vagy kötelező-e előbb a nevelési tanácsadót felkeresni vizsgálat lefolytatása céljából; illetőleg mi a teendő akkor, ha a nevelési tanácsadó érdekből nem küldi tovább a gyermeket. A tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság valamint a nevelési tanácsadó eljárásáról a képzési kötelezettségekről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet tartalmaz részletes szabályozást. A rendelet 22. § (5) bekezdése alapján, ha a nevelési tanácsadó megítélése szerint a gyermeknél a sajátos nevelési igény valószínűsíthető, javasolja a szülőnek, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán, saját vizsgálatának eredményeit és a rendelkezésre álló egyéb iratokat pedig megküldi a szakértői és rehabilitációs bizottság részére. Javaslatával egyidejűleg köteles a szülőt tájékoztatni a vizsgálatok eredményei alapján lehetséges következményekről, a vizsgálattal és annak megállapításaival kapcsolatos jogairól. A közoktatási törvény 30. § (8) bekezdése alapján, abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, vagy sajátos nevelési igényű, a nevelési tanácsadó megkeresésére tehát a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt. Ha a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatának eredménye alapján arra a következtetésre jut, hogy a gyermek, tanuló ellátása nem tartozik a feladatkörébe, az iratokat részletes indokolásával, kiegészítő vizsgálatainak eredményeivel együtt - a szülő egyidejű értesítése mellett - visszaküldi a nevelési tanácsadónak. A szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve a nevelési tanácsadó közötti vitában - bármelyik fél megkeresésére - a Szakmai Szolgáltató Intézmény dönt. A pedagógiai szolgálatok hatáskörének megállapítása azért nagyon fontos, mert a beilleszkedési, tanulási, magatartási problémákkal küzdő gyermekek esetében a nevelési tanácsadó, a sajátos nevelési igényű gyermeke esetében pedig a szakértői bizottság szakvéleménye bír kötelező erővel. Ezek a gyerekek csak a szakvélemény birtokában juthatnak hozzá fejlesztésekhez, gyógypedagógiai szolgáltatásokhoz, illetve a szakvélemény alapján kaphatnak mentesítést tantárgyi értékelés alól, vagy akár tanulási, vizsgázási kedvezményeket. A szakértői bizottság eljárása - a fent hivatkozott rendelet szerint - indulhat szülői kérésre is, nemcsak a nevelési tanácsadó megkeresésére. A 12. § szerint a szakértői és rehabilitációs bizottságnál a sajátos nevelési igény fennállásának vizsgálata - ha e rendelet másképp nem rendelkezik - a szülő kérésére, illetve egyetértésével indul. Szakértői vélemény készítését a szülő bármikor kérheti. Amennyiben a nevelési tanácsadó eljárási szabályt vét, és a fent hivatkozott jogszabályba ütköző módon nem utalja tovább az ügyet a szakértői bizottsághoz, ezt a szülő jelezheti a nevelési tanácsadó fenntartójánál, ami a legtöbb esetben a helyi önkormányzat. (K-OJOGB-834/2008.)
|
A szakértői bizottság eljárásának megindításával és lefolytatásával kapcsolatban a szülő számára további korlátot jelent a hivatkozott 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet 18. §-a, amely szerint eljárást kezdeményezhet a családvédelmi intézmény, ha a szülő a szakértői vizsgálat szükségességével nem ért egyet, illetve maga a szakértői bizottság, ha a szülő gyermekével a szakértői vizsgálaton ismételt felhívás ellenére nem jelenik meg, a szakértői vizsgálatban nem működik közre, illetve a szakértői véleményben foglaltakkal vagy annak továbbításával nem ért egyet, és a kérelmet nem írja alá. Ezen eljárásra az a jegyző illetékes, akinek a működési területén a gyermek, a tanuló szüleinek lakóhelye van. (K-OJOGB-1034/2008.)
Egy igazgató azzal kapcsolatban kérte hivatalunk segítségét, hogy a tanulóval kapcsolatos problémák kapcsán a szülők nem közreműködők, továbbá elutasítják a pedagógiai szakszolgálatokkal való együttműködést is. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben foglaltak szerint a szülő kiemelt kötelessége, hogy gondoskodjon gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételekről. Ennek biztosítása érdekében a szülő joga többek között, hogy gyermeke neveléséhez igénybe vegye a pedagógiai szakszolgálat intézményét. A közoktatási törvény 13. § (8) bekezdése alapján ugyanakkor, ha a tanulóval foglalkozó pedagógusok kezdeményezésére a nevelőtestület javaslatot tesz arra, akkor a szülő kötelessége, hogy gyermekével megjelenjen a nevelési tanácsadáson, továbbá biztosítsa gyermekének az iskolapszichológusi vizsgálaton és a fejlesztő foglalkozásokon való részvételét. Amennyiben a szülő ezen kötelezettségének nem tesz eleget, ez esetben a jegyző kötelezheti erre. A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 18/A. § alapján ugyanis a gyermek, tanuló érdekében a közoktatási törvény 13. § (8) bekezdése alapján államigazgatási eljárás megindítását kezdeményezheti a nevelési-oktatási intézmény vezetője, ha a gyermek, tanuló iskolapszichológusi vizsgálaton való részvételének szükségességével a szülő nem ért egyet, illetve a vizsgálaton a gyermekével nem jelenik meg. A 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 12. § (1) bekezdése szerint a szakértői és rehabilitációs bizottságnál a sajátos nevelési igény fennállásának vizsgálata - ha e rendelet másképp nem rendelkezik - a szülő kérésére, illetve egyetértésével indul. A 12. § (3) bekezdése alapján, ha a közoktatási intézmény vagy a 8. § (8) bekezdésében, illetve a 9. § (1) bekezdésében felsorolt intézmény, továbbá a családvédelemmel foglalkozó más szerv (a továbbiakban együtt: családvédelmi intézmény) megítélése szerint a gyermek, tanuló szakértői vizsgálata szükséges, behívja a szülőt, és az indok közlésével javasolja a szakértői vizsgálaton való részvételt. A megismerő funkciók vagy a viselkedés fejlődésének tartós és súlyos rendellenessége vagy enyhe értelmi fogyatékosság vélelmezése esetén a nevelési-oktatási intézmény a szakértői és rehabilitációs bizottság által történő vizsgálatra csak abban az esetben tehet javaslatot, ha a gyermek, tanuló vizsgálatára a nevelési tanácsadás keretében már sor került. Szülői közreműködés hiányában a közoktatási törvény 91. § (7) bekezdésének b) pontja alapján a jegyző bejelentésre vagy hivatalból elrendelheti, hogy a szülő gyermekével jelenjen meg a nevelési tanácsadáson, illetőleg a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán, amennyiben arra a tankötelezettség teljesítése érdekében szükség van. A szakértői és rehabilitációs bizottság által végzett szakértői vizsgálattal összefüggésben a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 18. § határozza meg a gyermek, tanuló érdekében kezdeményezhető államigazgatási eljárás eseteit. (K-OJOGB-1043/2008.) |
Abban a kérdésben, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló hogyan kaphatja meg a számára legmegfelelőbb nevelést és oktatást, a szakértői véleményében a szakértői bizottságnak kell állást foglalnia. Sok panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy bár az iskolák felveszik az emelt szintű normatívát, a gyermek, tanuló mégsem kapja meg az állapotának megfelelő ellátást. A törvény 86. § (2) bekezdése szerint a községi, a városi, a fővárosi kerületi és a megyei jogú városi önkormányzat köteles gondoskodni az óvodai nevelésről, az általános iskolai oktatásról. Ez a kötelezettség magába foglalja a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátását is, amennyiben azok a többi gyerekkel, tanulóval együtt nevelhetők, oktathatók. Az integrált nevelés-oktatás megszervezését a költségvetés magasabb normatív hozzájárulással támogatja. Pénzhiányra hivatkozva ezen kötelezettség teljesítése nem tagadható meg. (K-OJOGB-176/2008., K-OJOGB-400/2008., K-OJOGB-140/2008., K-OJOGB-720/2008., K-OJOGB-290/2008., K-OJOGB-304/2008., K-OJOGB-190/2008.)
Egy szülő dyscalculiás és dysgraphiás gyermeke iskolájával szemben élt panasszal, mivel az intézmény nem biztosítja számára a szükséges fejlesztést. Tájékoztattuk a panaszost, hogy az intézmény és a pedagógus köteles a felvett sajátos nevelési igényű gyermek számára a szakvéleményben előírt fejlesztéseket biztosítani. Amennyiben ennek nem tesz eleget, az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. kormányrendelet 142. § (1) c) pontja alapján szabálysértést valósít meg, amelyet az Oktatási Hivatalnál lehet jelezni. (K-OJOGB-916/2008.) |
Sok panasz érkezett hivatalunkba a tanulási nehézséggel küzdő gyermekek jogaival kapcsolatban is. A képzési kötelezettségekről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet szerint a beilleszkedési, a tanulási nehézség, a magatartási rendellenesség vizsgálata a nevelési tanácsadás hatáskörébe tartozik. A tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézséggel küzdő tanuló esetében tehát a nevelési tanácsadó által készített szakértői véleményben foglaltak alapján kell gondoskodni a tanuló neveléséről és oktatásáról. A nevelési tanácsadó eljárásáról a rendelet 22- 23. §-ai tartalmaznak szabályozást. A gyermek, tanuló érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton. (K-OJOGB-178/2008.)
A sajátos nevelési igényű tanulók és a tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézséggel küzdő tanulók vonatkozásában az eltérő tanulmányi követelmények megállapítása az igazgató döntési jogosultsága. A közoktatási törvény e tárgyban az igazgató döntési jogköre szempontjából két eltérő jogintézményt hozott létre: a kötelező tanórai foglakozáson való részvétel alóli felmentést, illetve az értékelés és minősítés alóli mentesítést.
Egy intézmény azzal összefüggésben kérte hivatalunk állásfoglalását, hogy amennyiben a tanuló nem vesz részt a foglalkozásokon, ez esetben az igazgató visszavonhatja-e a közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése alapján adott tantárgyak, vagy tantárgyrészek értékelése, minősítése alóli mentesítést. A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése szerint a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - a gyakorlati képzés kivételével - az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. A igazgató a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján a szakértői vélemény alapján mentesíti a tanulót az értékelés és minősítés alól, amelyben foglaltak mind a nevelési-oktatási intézmény, mind pedig az érintett tanuló, valamint törvényes képviselőjére nézve kötelező érvényűek. Az ezzel kapcsolatos tanulói kötelezettségszegés, mulasztás sem jelenthet alapot arra, hogy az igazgató visszavonja az értékelés, minősítés alóli mentesítést. A tanulói kötelezettségszegések, a közoktatás rendjét veszélyeztető szabálysértések kapcsán az érintettel vagy törvényes képviselőjével szembeni felelősségre vonás az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet alapján jegyzői eljárás vagy az Oktatási Hivatal útján történhet. A Korm. rendelet 142. § (2) bekezdésének c) pontja alapján, ugyanis aki a pedagógiai szakszolgálatra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően készített szakvéleményben foglaltakat szándékosan figyelmen kívül hagyja, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ezen szabálysértés miatti eljárás az Oktatási Hivatal hatáskörébe tartozik. (K-OJOGB-927/2008.) |
Az értékelés, minősítés alóli mentesítés szempontjából lényeges a szakértői vélemény keletkezésének időpontja. Számos esetben okoz félreértést annak a szabálynak a figyelmen kívül hagyása, amely szerint a mentesítés visszamenőlegesen nem igényelhető, csak a hatályos szakvélemény ilyen irányú rendelkezései alapján.
Többen aziránt érdeklődöttek, hogy a közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése alapján szakértői bizottság véleményére adható mentesítés esetén a szülő mérlegelhet-e, hogy kíván-e élni ezzel a lehetőséggel, illetőleg a szülő kérheti-e az értékelés alóli mentesítést azután, hogy gyermeke elégtelen osztályzatot kapott félévkor / év végén. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény a kötelező tanórai foglalkozás alóli felmentések, illetve az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből való mentesítések rendszerével biztosítja a sajátos nevelési igényű tanulóknak, és a magatartási, tanulási, beilleszkedési nehézséggel küzdő tanulóknak, hogy tudásukat képességeiknek megfelelően értékelhessék. A közoktatási törvény 30. §-ának (9) bekezdése rendelkezik az értékelés és a minősítés alóli mentesítésről. Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt a számára megfelelő speciális lehetőséget igénybe vehesse, a szakvélemény nélkülözhetetlen. Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés és minősítés alól, az iskola - a közoktatási törvény 52. §-ának (7) bekezdésében, valamint (11) bekezdésének c) pontjában meghatározott időkeret terhére - egyéni foglalkozást szervez részére. Az egyéni foglalkozás keretében - egyéni fejlesztési terv alapján - segíti a tanuló felzárkóztatását a többiekhez. A 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet szerint, ha a szülő a szakvéleménnyel nem ért egyet, azt nem köteles aláírni, és jogorvoslati lehetőségként a gyermek lakhelye szerint illetékes jegyzőhöz fordulhat. Amennyiben azonban a szülő a szakvéleményt aláírta, az kötelező rá nézve. A mentesítés azt jelenti, hogy a szakértői vélemény becsatolásával, a szülő a mentesítést írásban jelzi az intézményvezetőnek, akinek ebben a kérdésben mérlegelési jogköre nincs, vagyis döntésével jóvá kell hagynia a szakértői bizottság javaslatát. A szakértői vélemény a pedagógusokra nézve ugyanis ugyanúgy kötelező, mint a szülőre nézve. Ha egy tanulót mentesítettek az értékelés alól, osztályozni nem lehet, így nem is buktatható meg az érintett tantárgyból. Az értékelés alóli mentesítés szempontjából lényeges a szakértői vélemény keletkezésének időpontja. A mentesítés visszamenőlegesen nem igényelhető, csak a hatályos szakvélemény ilyen irányú rendelkezései alapján. Abban az esetben, ha a vizsgálat célja kizárólag az, hogy a tanulót mentesítsék az értékelés és minősítés alól, akkor a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 13. § (3)-(4) bekezdése a vizsgálat indításával kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy az iskolai oktatás első-hatodik évfolyamán január 31-ig, vagy annak a tanévnek március 31. napjáig, amelyben az adott tantárgy tanulását a tanuló megkezdte, szükség szerint bármikor megindítható a vizsgálat. Ettől eltérő időpontban be kell csatolni az érintett iskola igazgatójának a vizsgálat szükségességével kapcsolatos egyetértő nyilatkozatát. Az iskola igazgatója döntéséhez beszerzi a tanuló osztályfőnöke és az adott tantárgyat tanító pedagógus véleményét. Az iskola igazgatója egyetértésének hiányában a szakértői és rehabilitációs bizottság vezetője vagy az általa kijelölt szakértői bizottsági tag - a tanuló meghallgatása után - dönt a vizsgálat szükségességéről vagy a kérelem elutasításáról. (K-OJOGB-987/2008.), (K-OJOGB-362/2008.), (K-OJOGB-887/2008.), (K-OJOGB-780/2008.), (K-OJOGB-721/2008.), (K-OJOGB-916/2008.), (K-OJOGB-301/2008.), (K-OJOGB-362/2008.), (K-OJOGB-368/2008.), (K-OJOGB-881/2008.), (K-OJOGB-927/2008.) |
A szakértői véleményben foglaltak alapján, értékelés, minősítés alóli mentesítésben részesülő tanulók középiskolában való továbbtanulási lehetőségei felől is sokan érdeklődtek hivatalunknál. A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése alapján a tanulót kedvezmény illetheti meg a felvételi eljárás során, ha a szakvélemény erre javaslatot tesz. Amennyiben a szakvélemény bizonyos tantárgyak értékelése alól való mentességet javasol, a felvételin biztosítani kell kedvezményeket a gyermek számára az adott tárgyból. A hivatkozott jogszabályhely szerint, ugyanis ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik, a tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. (K-OJOGB-231/2008.), (K-OJOGB-328/2008.)
Többen érdeklődtek hivatalunknál az érettségin igénybe vehető kedvezményekről. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 30. § (9) bekezdése szerint a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - a gyakorlati képzés kivételével - mentesíti az igazgató egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. Az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló - a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint - másik tantárgyat választhat. A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán (tanulmányok alatti vizsgák) biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. A tanulmányok alatti vizsgákra vonatkozó kedvezményeket a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 9. számú mellékletének 2.10., 3.12., 3.13., 3.14. pontjai konkretizálják. Ez azt jelenti, hogy ha a nevelési tanácsadó szakvéleménye a közoktatási törvény 30. § (9) bekezdésére hivatkozva könnyítéseket javasol az adott tantárgy értékelésénél, akkor ebből a tantárgyakból az érettségin biztosítani kell a fent idézett összes kedvezményt. Az érettségi vizsga szabályzatát a 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet tartalmazza. A rendelet szerint az érettségi vizsgára való jelentkezéskor kell döntenie az intézményvezetőnek a közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése alapján történő kérelmekről. Amennyiben nem biztosítják a szakvéleményben előírt kedvezményeket és mentességeket, az érintettnek panaszával az intézmény fenntartójához kell fordulnia és kérnie a sérelmezett helyzet megszüntetését. (K-OJOGB-892/2008.), (K-OJOGB-984/2008.), (K-OJOGB-544/2008.), (K-OJOGB-721/2008.), (K-OJOGB-833/2008.), (K-OJOGB-47/2008.), (K-OJOGB-244/2008.) |
Több szülő érdeklődött a sajátos nevelési igényű tanulók magántanulóságával kapcsolatos szabályozásról.
Tájékoztattuk a hozzánk fordulókat, hogy a sajátos nevelési igényű tanuló számára az igényjogosultság megállapításától kezdve a különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleményében foglaltak alapján kell biztosítani. A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 14. § (1) bekezdése alapján a szakértői és rehabilitációs bizottság által készített szakértői véleményben kell rendelkezni arról, hogy a fogyatékos tanuló tankötelezettségét kizárólagosan iskolába járással vagy a szülő választása szerint iskolába járással, illetve magántanulóként, illetőleg kizárólagosan magántanulóként teljesítheti. Ha a tanuló a tankötelezettségét kizárólagosan magántanulóként teljesítheti, ebben az esetben a heti foglalkoztatás idejéről és a felkészüléshez szükséges, a szakértői és rehabilitációs bizottság által biztosított szakemberekről is a szakértői és rehabilitációs bizottság által kiállított szakértői véleményben kell rendelkezni. A közoktatási törvény 120. § (1) bekezdése alapján, ha a sajátos nevelési igényű tanuló, illetve a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló szakértői vélemény alapján tanulmányait magántanulóként folytatja az önkormányzati feladatellátás keretében, a szakértői véleményben megjelölt szakember biztosításáról - külön jogszabályban meghatározottak szerint - az iskolának, a fejlesztő felkészítést nyújtó, illetve a szakértői véleményt készítő intézménynek kell gondoskodnia. Az iskolában nem foglalkoztatott szakemberek biztosításáról a sajátos nevelési igényű tanuló esetén a fővárosi, megyei utazó szakember hálózat költségvetése terhére kell gondoskodni. A fentiek értelmében a sajátos nevelési igényű tanuló abban az esetben teljesítheti magántanulóként tankötelezettségét, amennyiben a szakértői és rehabilitációs bizottság által kiállított szakértői vélemény ezt magában foglalja. A törvény 120. § (2) bekezdésében foglaltak szerint meg kell téríteni az ellátást biztosító intézmény eléréséhez szükséges helyközi utazás költségeit, a gyermeknek, tanulónak és kísérőjének; továbbá ezen gyermek, tanuló szülője részére szervezett gondozói tanfolyam költségét. (K-OJOGB-333/2008.), (K-OJOGB-878/2008.) |
Tartalomjegyzék
|
előző 
