Az oktatási szereplők jogainak garanciái

Az oktatási szereplők jogainak érvényesüléséhez nélkülözhetetlen, hogy az intézmények betartsák a garanciális jellegű jogszabályi rendelkezéseket. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, valamint a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet számos garanciális szabályt rögzít.

Kiemelkedő jelentőségű garanciális jellegű előírások az oktatási szereplők tájékoztatásával kapcsolatos rendelkezések. Álláspontunk szerint érdemes különös hangsúlyt fektetni az oktatási szereplők közötti hatékony információ-áramlásra, a rendszeres tájékoztatásra, mert ezzel számos konfliktus megelőzhető. A tájékoztatáshoz való jog az egyes oktatási szereplők jogai között általános elvként szerepel. A közoktatási törvényben foglaltak szerint a szülő joga különösen, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjon, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. Ez a jog a szülői jogok között különleges szerepet játszik, valamennyi további joguk gyakorlásának biztosítéka. (K-OJOGB-98/2008., K-OJOGB-620/2008.)

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 60. § (1) bekezdése alapján az iskolában a nevelő és oktató munka segítése, a nevelőtestület, a szülők és a tanulók, az intézményfenntartók, továbbá az intézmény működésében érdekelt más szervezetek együttműködésének előmozdítására iskolaszék alakulhat. Az iskolaszék keretein belül a szülőknek lehetőségük van arra, hogy kollektíven is gyakorolják jogaikat. Az iskolaszék működése során elsősorban egyetértési és véleményezési joggal rendelkezik, a törvény 61. § (3) bekezdése alapján egyetértési jogot gyakorol a jogszabályban meghatározott kérdésekben a szervezeti és működési szabályzat elfogadásakor, a házirend elfogadásakor, továbbá a vállalkozás alapján folyó oktatás és az azzal összefüggő szolgáltatás igénybevétele feltételeinek meghatározásakor. Számos kérdéssel kapcsolatos döntés elfogadása előtt garanciális feltétel az iskolaszék véleményének kikérése. Így be kell szerezni az iskolaszék véleményét például az intézmény minőségirányítási programjának, pedagógiai programjának elfogadásához vagy az iskolai tanév helyi rendjének meghatározásához. A fenntartó a közoktatási intézmény megszüntetésével, átszervezésével, feladatának megváltoztatásával, nevének megállapításával, költségvetésének meghatározásával és módosításával, vezetőjének megbízásával és megbízásának visszavonásával összefüggő döntése előtt is beszerzi az iskolaszék véleményét.

A fentiek mellett a közoktatási törvény 61. § (4) bekezdése alapján az iskolaszék véleményt nyilváníthat a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdésben. A törvény 61. § (5) bekezdése szerint az iskolaszék a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdésben javaslattevő jogkörrel rendelkezik különös tekintettel a nevelési-oktatási intézmény irányítását, a vezető személyét, az intézmény egészét vagy a tanulók nagyobb csoportját érintő kérdésekben. (K-OJOGB-435/2008., K-OJOGB-926/2008.)

Egy pedagógus, aki az iskolaszék tagja, arról érdeklődött, hogy jogosultak-e betekinteni az iskola által kötött szerződésekbe. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján az iskolaszék keretein belül a szülőknek lehetőségük van arra, hogy kollektíven is gyakorolják jogaikat. Az iskolaszék működése során elsősorban egyetértési és véleményezési joggal rendelkezik. Az iskolaszék ezen jogosítványaival abban az esetben tud megfelelő módon élni, ha a jogainak érvényesítéséhez szükséges információkkal rendelkezik. Álláspontunk szerint ez alapján nem tagadható meg a költségvetéshez kapcsolódó szerződésekbe való betekintés, hiszen az iskolaszék ezen adatok birtokában képes a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos bármely kérdésben megalapozott véleményt nyilvánítani vagy javaslatot tenni. Tájékoztattuk továbbá, hogy a közoktatási törvény 84. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az iskolaszék jogainak megsértése esetén tizenöt napon belül a fenntartóhoz törvényességi kérelmet nyújthat be. A fenntartó döntése ellen a törvényben foglaltak szerint a bírósághoz lehet fordulni. Ezen kör alól kivételt képez, ha a döntést a fenntartó önkormányzat képviselőtestülete (közgyűlése) hozta, ez esetben a közigazgatási hivatalnál törvényességi ellenőrzést lehet kezdeményezni. (K-OJOGB-435/2008.)

Garanciális jellegűnek tekintjük azon rendelkezéseket is, amelyekkel a közoktatási törvény meghatározza a tanulói jogviszony megszűnésének, megszüntetésének lehetőségeit. A törvény 75. §-a rendelkezik a tanulói jogviszony megszűnéséről, illetve megszüntetéséről. A jogszabály taxatíve tartalmazza ennek eseteit, amely azt jelenti, hogy csak a jogszabályban meghatározott esetben és módon szűnhet, illetve szüntethető meg a jogviszony. Ezen kérdéskörhöz kapcsolódóan minden évben találkozunk az eltanácsolás problémájával. Az ilyen jellegű igazgatói döntések hátterében gyakran az áll, hogy az iskola nem tartja elegendőnek a rendelkezésére álló pedagógiai eszközöket egy-egy nehezen kezelhető, problémás magatartású tanulóval szemben. Az eltanácsolás, bár semmiféle jogi kötőerővel nem bír, mégis komoly hatást tud gyakorolni a szülőre. A szülő és az iskola képviseletében eljáró igazgató helyzete ugyanis rendkívül eltérő. A szülő ilyenkor nincs alkupozícióban, hiszen nem kíván gyermekének rosszat, nem akarja, hogy egy esetleges ellenséges környezetben legyen kénytelen tanulni. Az iskola részéről érkező hasonló felszólítás nyomán látszólag a szabad iskolaválasztás jogával él, amikor elviszi gyermekét más intézménybe, valójában azonban nyomásnak enged, mert úgy érzi, nincs más lehetősége. Ezzel a megoldási móddal az iskola jogilag szabályozott eljárásokon kívüli útra tereli az ügyet, amelynek pedig jogilag szigorúan kötött rendben kellene zajlania. Így megfosztják a tanulót azoktól a garanciáktól, amelyek a fegyelmező intézkedések alkalmazásához, illetve a fegyelmi eljárás lefolytatásához kapcsolódnak. Azonban minden ilyen típusú ügyben komoly bizonyítási nehézségeket jelenthet, annak megállapítása, hogy az iskola ráhatására hagyta-e el a tanuló az adott intézményt. Álláspontunk szerint az eltanácsolás kényszerrel párosuló megoldásának nem szabad előfordulnia a közoktatási intézményekben. A tanulók kötelességszegő magatartásának szankcionálására az iskolának rendelkezésére állnak a jogszabályokban rögzített lehetőségek, indokolt esetben fegyelmező intézkedések alkalmazására, fegyelmi eljárás megindítására kerülhet sor. (K-OJOGB-43/2008., K-OJOGB-589/2008., K-OJOGB-486/2008., K-OJOGB-354/2008.)

A tanulók kötelességszegő magatartása többféle jogkövetkezményt vonhat maga után. Súlyos és vétkes kötelezettségszegés esetén fegyelmi eljárásnak van helye, amennyiben pedig a tanuló cselekménye nem éri el a fegyelmi eljárás megindításához szükséges szintet, más fegyelmező intézkedések alkalmazhatók. Lényeges, hogy ezeket az intézkedéseket csak a tanulói jogviszonnyal összefüggő kötelességszegések szankciójaként lehet alkalmazni. A tanulók fegyelmi felelősségéről a közoktatási törvény 76. §-a, míg a fegyelmi eljárások lefolytatásának szabályairól a 11/1994. MKM rendelet 5. számú melléklete rendelkezik garanciális jelleggel. A fegyelmező intézkedések formáit és azok alkalmazásának elveit pedig az intézmények házirendjében kell rögzíteni. Azonban a tanulók kötelességszegő magatartásának következményeként oktatási jogokat sértő fegyelmező intézkedéseket a házirend sem tartalmazhat. A pedagógusok, illetve az iskola akkor teljesítik a jogszabályokban lefektetett kötelezettségeiket, ha a kötelességszegő gyermekkel szemben a jogszabályok által szabályozott eljárás szerint járnak el, ennek biztosítása a közoktatási intézmény szakszerű és törvényes működésének biztosításáért felelős intézményvezető feladatkörébe tartozik.

A közoktatási törvény 76. § (2) bekezdése határozza meg a fegyelmi eljárásban hozható fegyelmi büntetéseket. A törvény 76. § (3) bekezdése garanciális jelleggel rögzíti, hogy a tanköteles tanulóval szemben nem alkalmazható az eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától, valamint a kizárás az iskolából fegyelmi büntetés. A 76. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott, a tanköteles tanulóval szemben hozható legszigorúbb fegyelmi büntetés, az áthelyezés másik osztályba, tanulócsoportba vagy iskolába fegyelmi büntetés alkalmazásához a jogalkotó garanciális feltételt szab, miszerint tanköteles tanulóval szemben ez a fegyelmi büntetés csak akkor alkalmazható, ha az iskola igazgatója a tanuló átvételéről a másik iskola igazgatójával megállapodott. E rendelkezésből következik, hogy ennek a fegyelmi büntetésnek az alkalmazásánál a határozatot hozó intézmény vezetőjének kell fogadó intézményt találnia, és annak igazgatójával megállapodnia a tanuló átvételéről. Amennyiben ilyen megállapodás nem jön létre, abban az esetben az intézmény eljárása nem tekinthető jogszerűnek. (K-OJOGB-45/2008., K-OJOGB-440/2008.)

Egy panaszos azzal a problémával kereste meg hivatalunkat, hogy gyermekével szemben a fegyelmi eljárás során kizárás büntetést alkalmaztak. A tanuló érettségi előtt áll, így a szülő arról érdeklődött, hogy milyen lépéseket tehet. Tekintettel arra, hogy a panaszos gyermeke 1989 decemberében született, és a 2007/08. tanévben végezte el a tizenkettedik évfolyamot, általános iskolai tanulmányait legkésőbb az 1996/97. tanévben kezdte meg, vagyis ő a törvény átmeneti rendelkezése értelmében tizenhatodik életévéig számított tankötelesnek, így vele szemben kizárás az iskolából fegyelmi büntetés alkalmazható. Ugyanakkor a Ktv. 76. § (10) bekezdése szerint végrehajtani csak jogerős fegyelmi határozatot lehet. A panaszost tájékoztattuk, hogy a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 32. § (5) bekezdése szerint, ha a kizárás az iskolából fegyelmi büntetést megállapító határozat a középiskola utolsó évfolyamának sikeres elvégzése után válik végrehajthatóvá, a tanuló nem bocsátható érettségi vizsgára. A tanuló a megkezdett vizsgát nem fejezheti be addig az időpontig, ameddig a kizárás fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. A következő, (6) bekezdés b) pontja alapján a fegyelmi büntetés hatálya nem lehet hosszabb kizárás az iskolából fegyelmi büntetések esetén tizenkettő hónapnál. (K-OJOGB-497/2008.)

Egy szülő a fegyelmi eljárás során tartandó tárgyalás szabályairól, és arról érdeklődött, hogy milyen meghatalmazás szükséges ahhoz, hogy ezen ő is részt vehessen. Tájékoztattuk, hogy a fegyelmi eljárás során a tanulót meg kell hallgatni, és biztosítani kell, hogy álláspontját, védekezését, előadja. Ha a meghallgatáskor a tanuló vitatja a terhére rótt kötelességszegést, vagy a tényállás tisztázása egyébként indokolja, tárgyalást kell tartani. A tárgyalás megtartására vonatkozó döntést a fegyelmi jogkör gyakorlója hozza, indokoltságáról a rendelkezésére álló adatok alapján dönt. Tekintettel arra, hogy a panaszos gyermeke kiskorú, így a szülő a törvény erejénél fogva mindig részt vehet a fegyelmi eljárásban, külön meghatalmazást nem szükséges készíteni. (K-OJOGB-936/2008.)

Egy tanuló arról érdeklődött, hogy az áthelyezés másik iskolába fegyelmi büntetés arányos-e az általa leírt eset kapcsán. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 76. § (6) bekezdése alapján a fegyelmi büntetés megállapításánál a tanuló életkorát, értelmi fejlettségét, az elkövetett cselekmény súlyát figyelembe kell venni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 5. mellékletének 6. pontja pedig kimondja, hogy a fegyelmi eljárás során törekedni kell minden olyan körülmény feltárására, amely a kötelességszegés elbírálásánál, a fegyelmi büntetés meghozatalánál a tanuló ellen, illetve a tanuló mellett szól. Tehát a fegyelmi eljárás során az eset összes körülményét mérlegelve kell meghozni a döntést, amelynek arányban kell állnia az elkövetett tett súlyával. Az arányosságot minden esetben az adott ügy vonatkozásában kell vizsgálni. (K-OJOGB-1013/2008.)

Egy pedagógus érdeklődött a fegyelmi eljárás részletszabályairól hivatalunknál. A kérdéseire reagálva tájékoztattuk, hogy a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló tett elkövetését követően, de még a fegyelmi eljárást megelőzően történhetnek pedagógusi lépések annak megítélése érdekében, hogy szükség van-e a fegyelmi eljárás megindítására, így például rákérdezésnek is helye van. Ez még nem minősül meghallgatásnak és jegyzőkönyvet sem kell készíteni róla. Ezt követően az igazgató dönt a közoktatási törvény 54. § (1) bekezdése alapján arról, hogy megindítja-e a fegyelmi eljárást. A fegyelmi eljárás megindításáról - az indok megjelölésével - a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét értesíteni kell. A fegyelmi eljárás során a tanulót meg kell hallgatni, és biztosítani kell, hogy álláspontját, védekezését előadja. Tehát a meghallgatás a fegyelmi eljárás részét képező bizonyítási cselekmény, amelyről jegyzőkönyvet kell készíteni. Mivel a közoktatási intézmény szakszerű és törvényes működésének biztosításáért az intézményvezető tartozik felelősséggel, így a meghallgatáson ő és a tanuló szükségszerűen jelen van, míg a szülő és a meghatalmazott jelen lehet. Ha a meghallgatáskor a tanuló vitatja a terhére rótt kötelességszegést, vagy a tényállás tisztázása egyébként indokolja, tárgyalást kell tartani. A tárgyalásra a tanulót és a szülőjét meg kell hívni. Az értesítésben meg kell jelölni a fegyelmi tárgyalás időpontját és helyét. Amennyiben a tanuló elismeri a kötelességszegést, az intézményvezető eltekinthet a tárgyalás megtartásától. Tájékoztattuk továbbá, hogy a Ktv. 57. § (4) bekezdése alapján a nevelőtestület a feladatkörébe tartozó ügyek előkészítésére vagy eldöntésére tagjaiból - meghatározott időre vagy alkalmilag - bizottságot hozhat létre, illetve egyes jogköreinek gyakorlását átruházhatja a szakmai munkaközösségre, az iskolaszékre vagy a diákönkormányzatra. Az átruházott jogkör gyakorlója a nevelőtestületet tájékoztatni köteles - a nevelőtestület által meghatározott időközönként és módon - azokról az ügyekről, amelyekben a nevelőtestület megbízásából eljár. Amennyiben az elsőfokú jogkör gyakorlója a nevelőtestület, akkor a tárgyalást a nevelőtestület által megbízott személy vezeti, és a határozatot a nevelőtestület nevében az írja alá, aki a tárgyalást vezette, továbbá a nevelőtestület egy kijelölt, a tárgyaláson végig jelen levő tagja. Amennyiben a nevelőtestület úgy dönt, hogy a jogkörét átruházza, úgy a fegyelmi bizottság összetételét is ez a szerv határozza meg. (K-OJOGB-944/2008.)

Egy szülő beadványában arról tájékoztatott, hogy gyermeke ellen iskolájában fegyelmi eljárást folytattak le, azért mert diáktársaival engedély nélkül távozott a kollégiumból. A szülő sérelmezte, hogy gyermekével szemben nem a kollégium, hanem az iskola indított eljárást, és annak eredménye aránytalanul súlyos az elkövetett vétséghez képest. Tájékoztattuk, hogy jelen esetben a fegyelmi eljárásra vonatkozó jogszabályi feltételek hiánya, valamint az áthelyezésre vonatkozó, a fogadó intézménnyel kötött megállapodás hiánya miatt a tanulóval szemben az intézmény által lefolytatott fegyelmi eljárás jogszerűtlen volt, ez alapján pedig a tanuló és az intézmény közötti jogviszony továbbra is fennmarad. Így kezdeményeztük, hogy az intézmény vezetője a fegyelmi eljárás során megvalósított jogsértéseket orvosolja. (K-OJOGB-171/2008.)

Garanciális jellegű a közoktatási törvény 77. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések betartása is, amely szerint az iskola a tanulónak a tanulói jogviszonnyal összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Az iskola ezen objektív felelőssége a felügyelet fogalmából kiindulva, a tanuló iskolába érkezésétől a távozásáig fennáll, és nem korlátozódik csupán a tanítási órákra. A kártérítésre a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a nevelési-oktatási intézmény, illetve a gyakorlati képzés szervezője felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.

Egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy kérhet-e az iskolától kártérítést amiatt, hogy gyermekét egy másik tanuló bántalmazta az iskolában. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény 41. § (5) bekezdése értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről, továbbá a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről. A törvény az értelmező rendelkezések között határozza meg a felügyelet fogalmát. Eszerint a felügyelet: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A tanulók egészségét, biztonságát tehát minden veszélyeztető tényezővel szemben védelemben kell részesíteni. Ennek keretében a pedagógusok kötelessége a jogsérelmek, balesetek megelőzése, és minden veszélyforrás időben való felismerése, amely a tanulók épségének sérelmét eredményezheti. A pedagógusoknak a felügyeletre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből eredően kötelességük, hogy megtegyenek mindent az olyan jellegű konfliktusok megakadályozása érdekében, amelyek a tanulók közötti verekedésekhez, bántalmazásokhoz vezetnek. Ezzel összefüggésben minden ilyen típusú ügyben felmerül a pedagógusok mulasztásának, felelősségre vonásának kérdése is. A fizikai bántalmazás továbbá megalapozhatja a bántalmazó tanulónál fegyelmező intézkedések alkalmazását, illetve velük szemben fegyelmi eljárás megindítását. Ezek alkalmazása függ az intézmények belső szabályzataiban (pl. házirend) meghatározottaktól. A szülőt tájékoztattuk továbbá a fentiekben kifejtett jogi szabályozásról, így amennyiben az iskola a tanulónak tanulói jogviszonyával összefüggésben kárt okoz, lehetőség van arra, hogy a tanuló vagy kiskorú tanuló esetében törvényes képviselője az illetékes bíróságon az iskolával szemben kártérítési igényt terjesszen elő. (K-OJOGB-394/2008.)

A garanciális jellegű rendelkezések szempontjából is kiemelkedően fontos a pedagógus felügyeleti kötelezettségének szabályozása is. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény 41. § (5) bekezdése értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről, továbbá a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről. A törvény az értelmező rendelkezések között határozza meg a felügyelet fogalmát. Eszerint a felügyelet: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt.

Egy óvoda vezetője előadta, hogy óvodájuk ez év szeptemberétől ÁMK keretében működik, a térségben intézményi társulás keretében látják el a közoktatási feladatokat. A tanulók óvodába, illetve iskolába utaztatását ezidáig vagy a szülők oldották meg vagy a gyerekek - nagykorú felügyelete nélkül - helyközi járattal utaztak. Azonban a busztársaság jogszabályi hivatkozással megtagadta a felügyelet nélküli gyerekek utaztatását. A jegyző az óvoda dolgozóit utasította, hogy biztosítsanak felügyeletet az utazás során. Az óvodavezető kérdése az volt, hogy a dolgozókat lehet-e ilyenre kötelezni. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 91. § (9) bekezdése szerint: "A lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes önkormányzat megtéríti a kötelező felvételt biztosító óvodába, illetve a kötelező felvételt biztosító iskolába való utazás költségeit, továbbá szükség esetén gondoskodik kísérő személyről a gyermek, tanuló részére, ha az óvoda, iskola a településen kívül található, és az óvodába, iskolába való utaztatást az önkormányzat nem biztosítja." Hivatkozva a fenti jogszabályi rendelkezésre, amennyiben a kötelező felvételt biztosító intézmény a településen kívül található, abban az esetben a lakóhely szerint illetékes önkormányzat feladata gondoskodni szükség esetén a tanulók részére kísérő személyzetről. A probléma megoldására több alternatíva is felmerülhet. Az egyik optimális megoldási lehetőség, ami a törvényben is rögzítésre került, hogy az önkormányzat biztosítja az utaztatást. A másik megoldás az lehet, hogy a két önkormányzat - tekintettel az intézményi társulásos működésre is - megosztja a kísérő személyzet foglalkoztatásával, illetve az útiköltség megtérítésével kapcsolatos kiadásokat. A harmadik lehetséges megoldás, hogy az iskola a bejáró tanulók után járó normatívát a tanulók plusz felügyeletére, így a helyközi járaton történő utazás alatti felügyelet ellátására fordítja, amely feladatot egy, az iskolában dolgozó pedagógus lát el hivatalos iskolai foglalkozás keretében. A feladat ellátása történhet akár az általunk javasolt módok valamelyike szerint vagy más egyéb módon is, de attól eltekinteni semmiképpen nem lehet, mivel a probléma megoldása, a gyermekek felügyeletének biztosítása jogszabályi kötelezettség az érintett intézmények számára. (K-OJOGB-16/2008.)

Idén ismételten felmerült az iskolában megjelenő és terjedő fejtetű járvány megszüntetésnek és megakadályozásának a kérdése. A tetvesség olyan közegészségügyi-járványügyi hiányosság, melynek feltárása és megszüntetése mindenkinek érdeke és feladata. Mind az érintett tanulónak, illetve szülőjének, mind a társainak, továbbá az intézménynek is. A jogszabályok részletesen szabályozzák a fejtetvesség megjelenése esetén követendő eljárást, valamint ezzel összefüggésben az érintettek kötelességét. A fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 37. § (2) bekezdése szerint minden egészségügyi, szociális és oktatási dolgozó, aki az elvégzett vizsgálatok során tetvesség fennállását észleli, vagy arról hivatásának gyakorlása közben tudomást szerez, köteles annak megszüntetéséről haladéktalanul gondoskodni. Amennyiben ezt a tetvesség mértéke, jellege vagy bármi más ok miatt hatáskörében biztosítani nem tudja, köteles az esetről az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: ÁNTSZ) területileg illetékes kistérségi (fővárosi, kerületi) intézetének (továbbiakban kistérségi intézet) jelentést tenni, aki a tetvetlenítést a kistérségi intézettel elvégezteti.

Az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet 2. számú mellékletének 3/d pontja alapján a nevelési-oktatási intézmény orvosának iskola-egészségügyi feladata, hogy amennyiben közegészségügyi-járványügyi hiányosságokat észlel, javaslatot tegyen a hibák megszüntetésére, valamint értesítse az ÁNTSZ illetékes intézetét. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 73. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy az érintett személy köteles az emberi test felszínén, illetve felhámjában élősködő ízeltlábúak irtásának, illetve a ruhanemű fertőtlenítésének tűrésére. Az alsófokú oktatási intézményekben (óvodákban, általános iskolákban), de amennyiben indokolt, a középfokú oktatási intézményekben (középiskolákban, szakmunkásképzőkben) is felvételkor, illetőleg a tanév elején kell az esetleges tetvesség felderítésére irányuló vizsgálatokat az intézmény orvosának és/vagy az általa e feladattal megbízott védőnőnek elvégezni, majd negyedévenként legalább egyszer megismételni. Tetvesség észlelésekor a szűrővizsgálatot az érintett egységben (pl. osztályban) kéthetenként meg kell ismételni mindaddig, amíg három egymást követő vizsgálat eredménye alapján a tetűmentesség és annak állandósulása megnyugtató módon meg nem állapítható.

Az Országos Epidemiológiai Központ 2. módszertani levele a tetvesség elleni védekezésről részletesen elemzi a kérdést, és javaslatokat tesz a fejtetvesség kezelésének módjára is. Fejtetvesség miatt az egész napos iskolai hiányzás nem indokolt, mivel a tetűmentesítés, tetűirtó hajszesszel, rövid idő alatt biztosítható. A gyermek tetűmentességét igazolhatja: védőnő, gyermekorvos, ÁNTSZ. Tájékoztatni kell a szülőt arról is, hogy közegészségügyi érdekből az ismételten vagy nagymértékben fejtetves kiszűrt fejtetves gyermeket név szerint kötelesek jelenteni az ÁNTSZ illetékes intézete felé, amely gondoskodik a tetves gyermek környezetére (családtagjaira stb.) kiterjedő vizsgálatról és szükség esetén a tetves személy kezeléséről. A jogszabályokból nyilvánvaló, hogy gyermekközösségekben a tetvesség elleni védekezés hatékonyságát a közegészségügyi szolgálat és az iskola-egészségügyi hálózat csak szoros együttműködésben tudja biztosítani, amelyben a rendszeres információcserének és a folyamatos kapcsolattartásnak meghatározó jelentősége van. (K-OJOGB-207/2008., K-OJOGB-1003/2008.)

Tartalomjegyzék

előző

következő

Az oldal tetejére

OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

Impresszum