A panaszos azért fordult hivatalunkhoz, mert gyermekét tanára tettleg bántalmazta, fojtogatta majd hazaküldte, és telefonon azt mondta a szülőnek, hogy a gyermek a héten már ne menjen iskolába. A szülő állítása szerint a tanár később közölte vele, hogy kezdeményezi a gyermek eltanácsolását, és amennyiben nem keresnek a tanuló számára másik iskolát, meg fogja buktatni. A bántalmazás tényének igazolására a szülő panaszához mellékelte a tanulóról készült látleletet. A szülő tájékoztatása szerint a gyermeket bántalmazó tanárt a rendőrségen is feljelentette. A szülő panaszával megkereste az iskola vezetőségét, akik az eset kivizsgálását követően megállapították, hogy a bepanaszolt tanár és a kollégák állításai alapján a tanulót nem érte tettleges bántalmazás. A tanuló magatartásával folyamatosan zavarta a tanórát, kezelhetetlensége miatt került sor a hazaküldésére, amely intézkedés jogszerűtlenségét az igazgató is megállapította. Ennek kapcsán, valamint mert a tanító az osztály előtt minősítette a tanulóval történteket, az igazgató szóbeli elmarasztalásban részesítette a pedagógust. A szülő sérelmezte az intézmény üggyel kapcsolatban lefolytatott vizsgálatát, különösen, mert az iskola nem vizsgálta, hogy a tanuló sérülései milyen módon keletkeztek, továbbá a panaszos a pedagógussal szembeni intézkedést sem érezte megfelelőnek. A történtek mind a tanulót, mind a családot nagyon megviselték, ezért a szülők átíratták a gyermeket egy másik iskolába. Az intézményvezető arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a szülői bejelentés után az iskola kivizsgálta az esetet, annak körülményeiről szóban és írásban beszámoltak az eset kapcsán érintett személyek: a tanár, aki ellen a szülő a panaszt tette, a hospitáló tanárképzős hallgató, az aulában tartózkodó szaktanár, az irodában dolgozó iskolatitkár és a gazdasági asszisztens. Tájékoztatása szerint a vizsgálat eredményeképpen megállapították, hogy az osztálytanító részéről tettleges bántalmazás nem érte a tanulót. Megállapították ugyanakkor, hogy a tanulót tanítási idő alatt jogszerűtlenül küldték haza, mivel ez nem szülői kérésre történt, illetve a tanuló ilyen módon nagykorú felügyelete nélkül hagyta el az intézményt. Az osztálytanító ezen intézkedéséért, illetve, mivel az osztály előtt minősítette a történteket az intézményvezető munkáltatói jogkörében eljárva szóbeli elmarasztalásban részesítette az osztálytanítót. Az iskola a vizsgálat eredményéről levélben értesítette a szülőket, továbbá szóbeli egyeztetési lehetőséget biztosítottak a számukra, amely kapcsán úgy tűnt, hogy bár az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, de a szülők elégedettek voltak az iskola eljárásával. Azon szülői állítást, hogy a pedagógus buktatással fenyegette meg a tanulót, az intézményvezető azzal cáfolta, hogy iskolájukban nem is létezik buktatás, mivel a tanulók értékelése szövegesen történik. Az eset kivizsgálása során továbbá megállapították, hogy a tanár nem volt olyan helyzetben, hogy mások tudta nélkül a gyermeket fojtogassa, mivel az eset során egyáltalán nem maradt vele kettesben. Az iskola a vizsgálat során ezt a körülményt vizsgálta, nem pedig azt, hogyan került a fojtogatási nyom a gyermek nyakára. A tanulóról írt korábbi jellemzést fenntartva, miszerint a tanuló gyakran kezelhetetlen és agresszív, az intézményvezető azt nyilatkozta, hogy a gyermeken korábban is látszottak sérülés nyomai a társaival való dulakodásokból adódóan. Tájékoztatása szerint az iskola a szülőnek jelezte a tanulóval kapcsolatos problémákat, továbbá mivel iskolájukban a tanítás egyik alappillére a szülő és a pedagógus együttműködése, ennek érdekében a tanár minden hónapban szülői esteket tart, ahol a szülőknek és a tanárnak kölcsönösen lehetősége van a felmerülő kérdések, problémák megbeszélésére. A tanárral szembeni szóbeli elmarasztalást az intézményvezető elégséges intézkedésnek tartotta. Megítélése szerint lehetőségeihez képest a tanár folyamatosan mindent megtett a gyermek érdekében. A nehéz helyzetben hozott helytelen döntését, vagyis, hogy felügyelet nélkül hazaküldte a gyermeket, feltehetőleg a többi gyermek testi épsége iránti felelősségérzet is vezette.

Az ügyben a következőket állapítottuk meg. Nem voltak egyértelműen tisztázhatóak a gyermeken található külsérelmi nyomok keletkezésének körülményei, az iratokban szereplő ezzel kapcsolatos információk ugyanis ellentmondóak voltak. A külsérelmi nyomok keletkezésére magyarázatot adhatott esetleg az intézményvezető nyilatkozata, miszerint a gyermeken korábban is látszottak sérülés nyomai a társaival való dulakodásokból adódóan. A hivatalunk rendelkezésére álló eszközök nem alkalmasak ennek a kérdésnek a megítéléséhez, ennek eldöntése nem képezhette eljárásunk tárgyát. A szülő a pedagógussal szemben eljárást kezdeményezett a rendőrségen, így az ezzel kapcsolatos vizsgálat, valamint az esetleges felelősségre vonás a rendőrségi eljárás körébe tartozott. A fentiekre tekintettel megállapítottuk, hogy az intézményvezető saját hatáskörében a szülői panaszban foglaltakat megvizsgálta, és a jogsértő pedagógusi magatartás tekintetében munkáltatói jogkörében eljárva szóbeli elmarasztalásban részesítette a pedagógust, amely intézkedést hatáskör hiányában nem állt módunkban felülvizsgálni. Tekintettel ezen intézményvezetői intézkedésre, továbbá azon körülményre, hogy a tanuló intézménnyel fennálló jogviszonya másik intézménybe történő átvétellel megszűnt, az ügyben kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. (K-OJOGB-724/2008.)

Egy szülő a következő ügyben kérte hivatalunk segítségét. Gyermekét egy összevont testnevelés óra folyamán, tanári felügyelet mellett egyik osztálytársa olyan módon bántalmazta, hogy kezeit összekötözte egy ugrókötéllel, és arra kényszerítette, hogy parancsait követve a kutya viselkedését utánozza. A pedagógus látta, hogy mi történik, de mivel azt gondolta, hogy a gyerekek játszanak, nem avatkozott közbe. A cselekményt elkövető gyermek igazgatói intőt kapott. A szülő sérelmezte az intézmény üggyel kapcsolatos eljárását, különös tekintettel arra, hogy az esetről csak késve és nem is az iskola útján szerzett tudomást. A panaszos többször felkereste az intézményt, megbeszélve az esetet a testnevelő tanárral, az osztályfőnökkel, az igazgatóhelyettessel, valamint a kisebbségi koordinátorral. Ezen megbeszélések hatására a szülő végül eltekintett attól, hogy a tanulóval szemben feljelentést tegyen. A szülő tájékoztatása szerint az osztályfőnök személyes mulasztásaként elismerte, hogy az esettel kapcsolatban nem tájékoztatta a szülőt. Az iskola indokaival a szülő nem értett egyet, véleménye szerint a cselekményt elkövető gyermek nem kapott kellő mértékű szankciót, álláspontja szerint a roma származású tanulókkal szemben eleve nem mernek súlyosabb intézkedéseket alkalmazni. A szülő a helyzetre való tekintettel ezt követően gyermekét egy másik intézménybe íratta át.

Az intézményvezető válaszában előadta, hogy az esetet követően közvetlen kivizsgálás történt. A pedagógus meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a tanóra során nem észlelt olyan súlyú cselekményt, mint amire a szülő hivatkozik. Az osztályfőnök és a szaktanár az érintettek meghallgatását követően a cselekményt elkövető tanulót igazgatói intőben részesítették, de az esetet nem értékelték olyan súlyosságúnak, hogy arról a sértett tanuló szülőjét is értesítsék. Az esetről informális úton tudomást szerző szülő megkeresésére a szaktanár, az osztályfőnök, valamint az igazgató helyettes tisztázva a történteket közös megbeszélést tartottak a szülővel, amely megbeszélés végén úgy tűnt, hogy a panaszos elfogadta az intézmény döntését. Tájékoztatása alapján ezt követően külső információk alapján értesültek arról, hogy a szülő több fórumon is bejelentéssel élt, illetve, hogy a helyi újságban is megjelentette panaszát.

A nyilatkozatához mellékelt nyilvános szülői levélre adott válaszában az igazgató részletes tájékoztatást adott az intézmény sajátosságairól, kitérve arra, hogy a nagyszámú roma tanuló hatékony integrációja érdekében mind a Cigány Önkormányzattal, mind pedig a kisebbségi koordinátorral mindennapos kapcsolatban vannak. Összegzésként úgy értékelte az esetet, hogy eddig és ezután is elkövetnek majd mindent annak érdekében, hogy az iskolában érvényesüljenek a házirend szabályai, roma és nem roma tanulók tekintetében egyaránt, akár olyan áron is, hogy a renitens tanulók esetében akár a legmagasabb büntetési fokozat érvényesítésére is sort kell keríteni.

Elsőként az intézmény felügyeleti kötelezettségének teljesítését vizsgáltuk. A közoktatási törvény 10. §-a rendelkezik arról, hogy a gyermeknek, tanulónak joga, hogy nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák. A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ezen tanulói jogok az intézmény oldalán felügyeleti kötelezettséget keletkeztetnek. A közoktatási törvény 41. §-ában foglalt rendelkezések alapján ugyanis a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről. Az intézmény ennek keretében ellátja a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatokat is; felderíti a gyermekek és tanulók fejlődését veszélyeztető okokat, és pedagógiai eszközökkel törekszik a káros hatások megelőzésére, illetőleg ellensúlyozására. Az értelmező rendelkezések alapján a felügyelet a tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési intézménybe történő belépéstől az intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt.

A pedagógusoknak a felügyeletre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből eredően kötelességük, hogy megtegyenek mindent az olyan jellegű konfliktusok megakadályozása érdekében, amelyek a tanulók közötti testi-lelki bántalmazásokhoz, méltóságsértő cselekedetekhez vezetnek. Ezzel összefüggésben minden ilyen típusú ügyben felmerül a pedagógusok mulasztásának, felelősségre vonásának kérdése is, akár azáltal, hogy a pedagógusok nem tartózkodtak a helyszínen, vagy a helyszínen tartózkodva nem észlelték, és így nem tudták megelőzni a konfliktust. A fizikai vagy lelki bántalmazás, illetve a méltóságsértő cselekedet továbbá megalapozhatja az azt elkövető tanulónál fegyelmező intézkedés alkalmazását, illetve vele szemben fegyelmi eljárás megindítását. Ezek alkalmazása függ az intézmények belső szabályzataiban meghatározottaktól. A pedagógusi felügyeleti kötelezettség vonatkozásában a fentiekre tekintettel megállapítottuk, hogy jelen esetben a tanulók feletti felügyelet elmulasztása, a konfliktusba történő be nem avatkozás a tanulói jogok sérelmét okozták.

Másodszor az intézményi tájékoztatási kötelezettség teljesülését vizsgáltuk. A tájékoztatáshoz való jog a közoktatási törvényben az egyes oktatási szereplők jogai között általános elvként szerepel, garanciális jellegű. A közoktatási törvény 14. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a szülő joga különösen, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjon. Ebből következően természetesen a szülőt tájékoztatni kell az egyéb olyan körülményekről is, amely a tanulót érinti, kivéve, ha ez a tanulóra veszélyt vagy hátrányt jelent. A szülői tájékoztatási jog érvényesülését biztosítja a pedagógus alapvető feladatával, a tanulók nevelésével, tanításával összefüggő kiemelt pedagógusi kötelesség, hogy a szülőket gyermekük nevelésével és oktatásával, fejlődésével kapcsolatosan, továbbá a szülőket és a tanulókat az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa, a szülőt figyelmeztesse, ha gyermeke jogainak megóvása vagy fejlődésének elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek.

A nevelési-oktatási intézmények kölcsönönös függőségi viszonyainak világában jelentkező erőszakkal kapcsolatos problémák kezelése nagy körültekintést kíván, mivel hatásaiban a kis közösség gyakran duplán megfizeti az árát. Az ügy kivizsgálása során fontos, hogy az intézmény az érintett felek bevonásával, a cselekmény minden részletére kiterjedő vizsgálatot folytasson. Így az esetleges mulasztások felszínre kerülhetnek, és ilyen módon esetleg még korai szakaszában feloldódhat a konfliktus. Jelen esetben a szülő tájékoztatása csak az eset lezárását követően, az incidensről informális úton tudomást szerző szülő megkeresésére történt meg. A szülő tájékoztatása szerint az osztályfőnök a tájékoztatás elmaradását személyes mulasztásaként elismerte. A fentiekre tekintettel álláspontunk szerint a tájékoztatás elmaradása a szülői, illetve tanulói jogok sérelmét eredményezte.

A fentiekre, valamint arra tekintettel, hogy az érintett tanulónak a tanulói jogviszonya egy másik intézménybe történő átvétellel megszűnt, azzal a kezdeményezéssel fordultunk az igazgatóhoz, hogy intézményvezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben a pedagógusok felügyeleti kötelezettségüknek maradéktalanul tegyenek eleget, hogy a tanulók jogai ne sérülhessenek az iskolában. Kezdeményeztük továbbá, hogy az intézmény a továbbiakban tegyen eleget a jogszabályban előírt szülővel szembeni tájékoztatási kötelezettségének is. Az intézményvezető mindkét kezdeményezésünket elfogadta. (K-OJOG-98/2008.)

Beadványában egy szülő azt sérelmezte, hogy gyermekét az egyik osztálytárs édesanyja az osztályteremben tanítás előtt felpofozta. Ezt követően ez az édesanya egy másik tanulót is pofon vágott. Az édesanya az osztályfőnöknek azt a magyarázatot adta tettére, hogy a két tanulót azért verte meg, mert előző héten összeverekedtek az ő fiával. Panasza alapján ezt követően az osztályfőnök az osztályteremben közölte az érintett tanulókkal, hogy fel lesznek jelentve a rendőrségen, és nem helyesli, amit az édesanya tett, de igazat ad neki.

A szülő panaszában sérelmezte továbbá, hogy az iskolai incidenssel kapcsolatban nem értesítették, arról a gyermekétől kellett tudomást szereznie. Ezt követően kereste fel az osztályfőnököt, az igazgatónőt, majd az intézményt fenntartó önkormányzatot. Javaslatot tett egy esetleges porta kialakítására, annak biztosítására, hogy az iskola területén ne legyen más a tanárokon és a diákokon kívül. A szülő sérelmezte az intézmény jelen üggyel kapcsolatos hozzáállását, az értesítés és a felügyelet hiányát.

Az igazgató nyilatkozatában előadta, hogy az esemény napján, 2008. szeptember 29-én is, mint minden más tanítási napon, 7 óra 10 perctől pedagógus ügyelet működött az intézményben. A felügyelet során a két ügyeletes pedagógus a számukra kijelölt helyen, a folyosón és az osztálytermekben tartózkodott. A megvádolt szülő az ügyeletesekkel az aulában találkozott, ahol azt mondta nekik, hogy a gyermek osztályfőnökére vár. Később kiderült, hogy ez a szülő nem szabályosan, a főbejáraton, hanem a konyha melletti oldalkapun jött be az épületbe. Tájékoztatása szerint mind a szülői értekezleteken felhívják a szülők figyelmét az épületben való tartózkodás szabályaira, mind pedig az iskola bejáratánál táblák hirdetik, hogy a szülők csak az aulában várakozhatnak. Így ezekkel a szabályokkal az érintett szülőnek is tisztában kellett lennie. Az intézményvezető nyilatkozata szerint az incidensről az osztályfőnök előbb a gyerekekkel beszélt. Elmondta, hogy helytelen, amit a szülő tett és a problémát csak békés eszközökkel lehet megoldani, az ügy kivizsgálása pedig a rendőrség feladata. Az osztályfőnök 2008. szeptember 30-án a fogadóórára összehívta a szülőket ügy tisztázása érdekében. A válaszlevél alapján a szülővel nem sikerült egyeztetni erről a fogadóóra időpontról, csak később telefonon beszélték meg a történteket, ekkor az osztályfőnök elmondása szerint az édesanya együttműködően nyilatkozott. 2008. október 1-jén szülői értekezletet is tartottak, ezen azonban a szülő munkahelyi elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni. Az osztályfőnök a megbeszélések kapcsán próbálta felderíteni az ügy előzményeit. Az igazgatónő tájékoztatása alapján ő maga személyesen 2008. szeptember 29-én értesült a történtekről, ekkor másnapra megbeszélt egy személyes találkozót a tanuló nagyszülőjével. Ezt követően telefonon egyeztetett a rendőrséggel az ügyben tehető lehetséges lépésekről, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy az érintett szülőnek kell feljelentést tennie, amennyiben sérelmezi a történteket. 2008. szeptember 30-án a szülővel és a tanuló nagyszülőjével, valamint az osztályfőnökkel megbeszélést tartottak. Az osztályfőnökkel próbálták meggyőzni a szülőket az ügy békés rendezéséről, hogy a pofozkodó szülővel próbálják megbeszélni a történteket, amennyiben nem megy, úgy pedig esetlegesen mérlegeljék a feljelentés lehetőségét. A megbeszélést követően az osztályfőnök telefonon felhívta a másik érintett szülőt és kérte, hogy kérjen bocsánatot a tettéért, amire ő ígéretet is tett. Az ezután történtekről az igazgatónőnek nem voltak további információi. A fent említettek mellett az igazgató asszony tájékoztatott arról, hogy ezt követően a fenntartóval is egyeztetett a porta létesítéséről, aminek eredményeképpen néhány hét múlva bevezették a portaszolgálatot, amely 2008. október 20-a óta folyamatosan működik. Az iskolában megnyilvánuló agresszió kapcsán pedig 2008. október 15-én kerekasztal beszélgetést hívott össze, amelyre meghívta a polgármestert, a jegyzőt, a helyi rendőrőrs vezetőjét, az ifjúságvédelmi felelősöket, a szülői szervezet képviselőjét, az oktatási bizottság két tagját, a DÖK segítő tanárt, a Cigány Kisebbségi Önkormányzat vezetőjét, valamint a Családsegítő Szolgálat főelőadóját. Tájékoztatása szerint ezen a kerekasztal megbeszélésen megállapodtak az iskolai erőszakkal kapcsolatos együttműködésben, valamint egyeztettek a portaszolgálat bevezetésével kapcsolatban. Az igazgatónő álláspontja szerint az üggyel kapcsolatban minden lehetséges lépést megtettek.

Megállapítottuk, hogy az intézményvezető alaposan kivizsgálta a felmerült problémát, és intézményvezetői hatáskörében megtette a szükséges intézkedéseket. A fentiekre tekintettel kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. (K-OJOGB-898/2008.)

Beadványában egy szülő kifogásolta, hogy a tanítási óra zavarása miatt gyermekétől elvett mobiltelefont a pedagógus a tanóra végén nem adta vissza, és jelezte a tanulónak, hogy azt csak a szülőnek kívánja visszaszolgáltatni. A szülő továbbá jogsértőnek tartotta az ezzel kapcsolatos, az iskola házirendjében szereplő rendelkezéseket is.

Az üggyel kapcsolatban nyilatkozatot kértünk az intézmény vezetőjétől, aki válaszában megerősítette a panaszos által előadottakat. Eljárásunk során a következőket állapítottuk meg. Amennyiben a tanuló az iskolában magánál tart egy tárgyat, akkor tulajdonjogából eredő egyik részjogosítványát gyakorolja. A tulajdonhoz fűződő jog alkotmányos alapjog, amely korlátozása csak más alapjog érvényesülése érdekében, és az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében csak törvényben történhet. Ilyen törvényi korlátozást fogalmaz meg a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 40. § (8) bekezdése is, amely szerint a házirend előírhatja a tanulók által az iskolába bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A házirend a tanulói jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha az előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény csak szándékos károkozás esetén felel.

Az említett korlátozás azonban nem jelent teljes körű, általános felhatalmazást. Fontos látni, hogy e jogszabályhely alapján az iskolák nem tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle, a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. Annak a döntésnek, hogy valamit kitiltanak, ésszerűnek kell lennie, soha nem lehet önkényes. Általánosságban elmondható, hogy azok a tárgyak, amelyeket az emberek az adott helyre általában magukkal visznek, nem tilthatók ki, mert ez indokolatlanul széles mértékben korlátozná a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogot. Álláspontunk szerint napjainkban a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet az emberek - így a tanulók is - rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és maguknál tartanak szinte mindig.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a közoktatási intézmények házirendjükben generális jelleggel nem tilthatnak ki minden mobiltelefont, mint ahogyan nem tilthatják ki például az összes ékszert, discmant vagy mp3 lejátszót sem.

A tanulói jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelének megtiltása, korlátozása vagy feltételhez kötése két jogkövetkezményében élesen elkülönülő csoportra bontható.

Egyrészről kitilthatóak az olyan dolgok, amelyek valamely a jogszabályban előírt tanulói jogot sértenek, illetve nevesített tanulói kötelezettséggel ellentétesek. Például a tanulók egészségére, illetve testi épségére veszélyes dolognak az oktatási intézménybe való behozatalát megtilthatja az iskola házirendje. Egy ilyen dolognak az intézménybe való bevitele ugyanis többek között sérti a tanulóknak a közoktatási törvény 10. § (1) bekezdésében külön nevesített jogát, hogy a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék őket. Emellett a tanuló cselekményével megsérti a törvény 12. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségét, hogy óvja saját és társai testi épségét. Ha a pedagógus ilyen tárgy behozatalát észleli, akkor azt természetesen elveheti a tanulótól, ami egyébként a törvény 19. § (7) bekezdéséből is adódik, miszerint a pedagógusnak kötelessége, hogy nevelő és oktató tevékenysége keretében gondoskodjon a tanuló testi épségének megóvásáról. A fentiek értelmében tehát a pedagógus az egészségre, illetve a testi épségre veszélyes dolgokat a tanulótól elveheti és azokat a dolog jellegéből adódóan csak a szülőnek, illetve hatósági személynek adhatja ki. Továbbá az ilyen esetekben, mivel a tanuló kötelességszegést követett el, vele szemben fegyelmező intézkedés alkalmazása, illetve fegyelmi eljárás megindítása is indokolt lehet.

Ettől teljesen elkülönülő, másik esetkör, amikor az iskola a közoktatási törvény 40. § (8) bekezdése alapján azért tiltja vagy korlátozza, illetve köti feltételhez egy tárgynak az iskolába történő behozatalát, hogy ezzel saját kárfelelősségét csökkentse. Ha egy dolognak az iskolában történő birtoklása nem sért, illetve veszélyeztet törvényben nevesített jogot, illetve a pedagógus nem kapott törvényi felhatalmazást a tulajdonjog ilyen mértékű korlátozására, akkor a tárgyat a tanulótól nem veheti el.

A közoktatási törvény előbb említett (40. § (8) bekezdés) rendelkezése csupán az intézmény kárfelelősségének mérséklésére hivatott. A jogszabály céljából következik, amennyiben a tanuló a házirend előírásának ellenére a tárgyat az iskolába beviszi, annak bevitelét nem jelenti be, illetve a dolgot nem kívánja a megőrzőben elhelyezni, attól még nem sújtható a dolog elvételével vagy bármely más fegyelmező intézkedéssel. Ilyen jellegű szabályozás ugyanis túlzott mértékben korlátozná a tulajdonjogból eredő és a tulajdonost illető rendelkezési jogosultságot. A törvény azért nevesíti külön a jogkövetkezményt, a kárfelelősségnek a szándékos károkozásra történő korlátozását, mert ebben az esetben csak ilyen szinten szeretné az alapjogot korlátozni.

Ennek megfelelően az intézmény házirendjében kitilthatóak például a feltűnően nagy értékű mobiltelefonok, csakúgy mint a nagy értékű ékszerek. Azonban, ha a pedagógus azt észleli, hogy a tanuló ennek a szabálynak a megszegésével tart magánál ilyen tárgyat, akkor a tanulótól nem veheti el a dolgot, a pedagógusnak csupán fel kell hívnia a gyermek figyelmét, ha a fenti szabályt nem tartja be, akkor a dologban keletkezett kárért az intézmény csak szándékos károkozás esetén felel. A pedagógus emellett felhívhatja a kiskorú tanuló törvényes képviselőjének a figyelmét, hogy a gyermeknél az iskolából kitiltott tárgyat láttak. Azonban a törvény csak a szülőt hatalmazza fel arra, hogy a kiskorú gyermek tulajdona felett rendelkezhessen, ezért ha a szülő nem kívánta megakadályozni, hogy a gyermek az adott tárgyat az iskolába elvigye, ennek felülbírálatára a pedagógus nem jogosult.

Lényeges továbbá megemlíteni, a fentiek nem jelentik azt, hogy a tanulók ne lennének felelősségre vonhatók, ha tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így a mobiltelefonjukkal - discmanjükkel, mp3 lejátszójukkal, stb. - foglalkoznak. A nevelési-oktatási intézményekben ugyanis a pedagógus joga és kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében, amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Figyelemmel kell lenni azonban a jogkorlátozás céljára. Mivel a cél az volt, hogy a tanuló ne mással, hanem az órai anyaggal foglalkozzon, a korlátozás - a dolog elvétele - is csak addig terjedhet, amíg ez a cél fennáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, mihelyt az órának vége, a cél megszűnt, a dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem tarthatja többé magánál. Amennyiben a tanuló mobiltelefonjával akadályozza a tanítást, tőle a mobiltelefon elvehető, azonban amikor a foglalkozásnak vége, a pedagógus köteles azonnal visszaadni a dolgot tulajdonosának. A pedagógus tehát jogszerűen nem zárhatja el a tanuló mobiltelefonját. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni.

A tanulót ugyanis a dolog jogos birtokosának kell tekinteni, akit a Polgári Törvénykönyv szerint megillet a birtokvédelem azokkal szemben, akik őt birtokától jogalap nélkül megfosztják. A tanórát zavaró helyzet megszüntetése és a többi tanuló tanuláshoz való jogának védelme jogalapot biztosít a dolog elvételére. Azonban amint ez az állapot megszűnt (azaz a legkésőbb a tanóra végén) a pedagógus jogalap nélkül birtokolja a dolgot és a Polgári Törvénykönyv szerint köteles azt a birtoklásra jogosultnak, ebben az esetben a tanulónak kiadni. Amennyiben ezt nem teszi meg a pedagógus, rosszhiszemű birtokossá válik, és felelős lesz minden olyan, a dolgot érintő kárért, ami a jogosultnál nem következett volna be.

A fentiekre tekintettel kezdeményezést fogalmaztunk meg az intézményvezető részére, hogy az iskola házirendjét a fentieknek megfelelően módosítsák, illetve a jövőben ügyeljenek, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő az intézményben. Az intézményvezető elfogadta kezdeményezésünket és ígéretet tett a házirend azonnali módosítására. (K-OJOG-311/2008.)

A szülő sérelmezte a pedagógusok azon eljárását, hogy az iskola házirendjére hivatkozva lányát megjelenése, kifestett szeme és haja miatt az osztálytársai előtt megszégyenítve naponta a mosdóba küldik, hogy a sminket mossa le magáról. A tanulót a kémia órára be sem engedték azzal a felszólítással, hogy amíg nem mossa le magáról a szemfestéket, addig nem mehet be a tanórára. Az osztályfőnök az ellenőrzőbe beírást adott, amiben felhívta a szülő figyelmét arra, hogy amennyiben gyermeke a házirendben foglalt előírásokat továbbra is figyelmen kívül hagyva nem változtat külsején, ez előnytelen következményeket, fegyelmező intézkedéseket vonhat maga után. A panaszos véleménye szerint a pedagógusok magatartása megalázó gyermeke számára. A gyermek visszahúzódó személyiség, emiatt az édesanya attól tartott, hogy az iskolában őt érő bántások hatására még jobban magába fordulóvá válik. Az intézményvezető arról tájékoztatott, hogy a tanuló az intézmény bejáró tanulója, iskolaváltás során került intézményükbe. Az intézménybe történő felvételkor a tanuló tájékoztatást kapott az iskoláról, házirendjéről, amelyet a nevelőtestület, az SZMK és a DÖK is jóváhagyott és elfogadott. A házirendje tartalmaz a megjelenésre, az öltözködésre vonatkozó ajánlást is, miszerint: "Az iskolában való megjelenés alapkövetelménye, hogy tisztán, ápoltan, életkoruknak megfelelő öltözékben, hajviselettel érkezzenek tanulóink az iskolába! Kerüljenek minden kirívó és szélsőséges irányzatot képviselő viselkedési és öltözködési normát, hiszen a tanítási napok fő feladata a tanulás. Kötetlenebb megjelenésre a szabadidős rendezvényeinken van lehetőség." A tanárok és az osztályfőnök év elején megegyeztek a tanulóval, hogy szemfesték nélkül érkezik az iskolába, azonban később a tanuló ezt már nem volt hajlandó betartani. Álláspontunk szerint az oktatási jogok sérelmét okozhatja a házirend azon szabálya, amely szerint az iskolában való megjelenés alapkövetelménye, hogy életkoruknak megfelelő öltözékben, hajviselettel érkezzenek a tanulók az iskolába, valamint az a rendelkezés, hogy kerüljenek minden kirívó és szélsőséges irányzatot képviselő viselkedési és öltözködési normát. Ezen előírások még akkor is oktatási jogsérelmet eredményeznek, ha a házirendet, a nevelőtestület, az SZMK és a DÖK is jóváhagyta és elfogadta. A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy a jövőben az iskola házirendje ne tartalmazzon olyan rendelkezéseket, amelyek a tanulók külső megjelenésére, öltözködésére vonatkozó előírásokon keresztül személyiségi jogaik csorbítását eredményezik. Kezdeményeztük továbbá, hogy a tanulóval szembeni osztályfőnöki figyelmeztető bejegyzést töröljék. Kezdeményezésünket az intézményvezető elfogadta. (KOJOGB-308/2008.)

Egy pedagógus arról kért tájékoztatást, hogy személyes adatnak minősülnek-e az érdemjegyek, illetve az érdemjegyek kihirdethetőek-e az osztály nyilvánossága előtt.

Tájékoztattuk a panaszost, hogy személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § 1. pontja határozza meg a személyes adat fogalmát, amely bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt - közvetlenül vagy közvetve - név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet. A fogalom alapján a tanuló érdemjegye személyes adatnak minősül.

Az adatvédelmi törvény az adatkezelés szabályait is tartalmazza. A 3.§ (1) bekezdése alapján személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

A közoktatási törvény 40. § (4) bekezdése alapján a közoktatási intézményben a 2. számú mellékletben meghatározott adatokat kell nyilvántartani és kezelni. A melléklet a nyilvántartható adatok között meghatározza a tanuló magatartásának, szorgalmának és tudásának értékelését és minősítését is. A melléklet azt is kimondja, hogy ezen adatok a közoktatási törvényben meghatározott célból továbbíthatók az érintett osztályon belül, a nevelőtestületen belül, a szülőnek, a vizsgabizottságnak, a gyakorlati képzés szervezőjének, a tanulószerződés kötőjének, illetve, ha az értékelés nem az iskolában történik, az iskolának, iskolaváltás esetén az új iskolának és a szakmai ellenőrzés végzőjének. Tehát az érdemjegyek osztályon belüli közlése törvényi felhatalmazáson alapul és nem jogszabályellenes. (K-OJOGB-785/2008.)

Egy igazgató kereste meg hivatalunkat és kért tájékoztatást arról, hogy elhelyezhetőek-e térfigyelő kamerák a lopások megelőzőse érdekében.

A fentiek alapján tájékoztattuk a panaszost, hogy a kamerák által készített és közvetített felvételek - amennyiben azon a személyek felismerhetők, azonosíthatók - személyes adatot tartalmaznak.

A személyes adatot tartalmazó felvételt rögzítő berendezések működtetése adatkezelésnek minősül. Az adatvédelmi törvény 3. § (1) bekezdésében foglaltak szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

Közoktatási intézményben kamerák elhelyezésére törvény felhatalmazást nem ad, az érintettek hozzájárulásának beszerzése pedig a gyakorlatban számos aggályt vet fel. A hozzájárulás ugyanis csak akkor ad megfelelő jogalapot az adatkezeléshez, ha az az érintett akaratának önkéntes, határozott és tájékozott kinyilvánítása. Azonban a hozzájárulás csak abban az esetben tekinthető önkéntesnek, ha a tanulók biztosak lehetnek abban, hogy az adatkezeléshez való hozzájárulás megtagadása esetén nem érheti őket hátrány. Ha a tanulók tarthatnak az iskola rájuk nézve hátrányos intézkedésétől, akkor a hozzájárulás nem tekinthető önkéntesnek. Az iskolában egyrészről az iskola vezetésének és pedagógusainak, másrészről pedig tanulóinak pozíciója ugyanis nem egyenlő, a tanulók az iskolai nevelés és oktatás számos területén az iskolai vezetéstől és a pedagógusoktól függőségi viszonyban vannak. E viszony jellege miatt a tanulók alappal tarthatnak attól, hogy az ellenőrzéshez való hozzájárulás megtagadása esetén az iskolai élet valamely területén - akár a hozzájárulás megtagadásával nem kifejezett, illetve nem közvetlen összefüggésben - hátrány érheti őket. Ilyen körülmények között az adatkezeléshez való hozzájárulás önkéntessége kizárt, vagyis a tanulók, illetve törvényes képviselőik nem képesek az adatkezeléshez megfelelő jogalapot nyújtó, önkéntes, határozott és tájékozott hozzájárulás megadására. Ezzel az információs önrendelkezési jog lényege, az adatkezeléshez szükséges önkéntes hozzájárulás megadhatósága kérdőjeleződik meg. Megjegyzendő továbbá, hogy az egyéni hozzájárulást semmilyen esetben sem pótolhatja a képviseletre jogosult, néhány fős tanács (pl. szülői szervezet) beleegyezése.

Véleményünk szerint a felvételek rögzítése adatvédelmi problémákat vet fel azért is, hiszen a megfigyelt eseményeket, és ezzel egyes személyek adott helyen való jelenlétét, magatartását, tevékenységét - azonosítható, és a későbbiekben visszakereshető módon - rögzítik, tárolják.

Az adatvédelmi törvény 5. §-ában foglaltak alapján ugyanis személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig.

Az adatvédelmi törvény 4. §-ában foglaltak szerint a személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek nem sérthetik. Vagyonvédelmi érdekek érvényesítése képfelvevő, képrögzítő berendezések használata által az Alkotmányban biztosított emberi jog sérelmével valósul meg. Az érintettek személyes adatainak védelméhez való jogát sértő felvétel készítését - törvényi felhatalmazás vagy az érintett hozzájárulása hiányában - ilyen érdekek nem tehetik indokolttá.

Fentiek alapján nem tartjuk jogszerűnek megfigyelő kamerák elhelyezését az iskolában. Az iskola bejáratánál lehet elhelyezni olyan kamerát, amely a képeket nem rögzíti, hanem az általa közvetített képet közvetlenül egy monitoron keresztül lehet figyelemmel kísérni. Ez gyakorlatilag egy személyes megfigyelést helyettesítő technikai berendezés, bár több is annál, mivel a technika segítségével (pl. ráközelítés) szélesebb körű megfigyelést tesz lehetővé, mint a személyes jelenlét. Ebben az esetben is - az adatvédelmi törvényben foglaltak szerint - tájékoztatni kell az érintetteket a megfigyelés tényéről és annak módjáról.

Az adatvédelmi törvény 6. §-a alapján az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező. Az érintettet - egyértelműen és részletesen - tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről, így különösen az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról, illetve arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogaira és jogorvoslati lehetőségeire is.

Érdekes problémát jelzett e témakörön belül egy intézményvezető, aki azt kérdezte, hogy kell-e a bíróság megkeresésére pedagógiai jellemzést készíteni egy tanuló magatartásáról, tanulmányi előmeneteléről, felszereléséről, családlátogatás tapasztalatairól, a szülők iskolával történő kapcsolattartásáról.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2. számú melléklete rendelkezik a közoktatási intézményekben nyilvántartott személyes és különleges adatokról, és azok kezeléséről. A melléklet felsorolja azokat az adatokat, amelyeket az intézmények nyilvántarthatnak a tanulókról. A nyilvántartott valamennyi adat - az e törvényben meghatározott célból, a személyes adatok védelmére vonatkozó célhoz kötöttség megtartásával - továbbítható a bíróság részére.

A fenti rendelkezések tehát meghatározzák a nyilvántartott adatok körét, tartalmazzák a felhatalmazást, miszerint az intézmény azokat továbbíthatja a bíróság részére. A továbbiakban a jogszabály kijelöli a célokat, melyek alapot adnak az adatok továbbítására. A közoktatási intézmény a gyermekek, tanulók személyes adatait gyermek- és ifjúságvédelmi célból, célnak megfelelő mértékben, célhoz kötötten kezelheti. E körbe beletartozik a gyermek elhelyezése is. Az e törvényben meghatározottakon túlmenően a közoktatási intézmény a gyermekkel, tanulóval kapcsolatban adatokat nem közölhet.

Nem kötelezhető tehát a pedagógus arra, hogy a tanulóval kapcsolatos egyéb információit, véleményét pedagógiai jellemzés formájában elkészítse, hiszen akkor olyan adatokat is közölhetne, melyek közlését a törvény nem engedélyezi. Ez esetben megsérthetné a törvény 2. számú mellékletének titoktartási kötelezettségre vonatkozó rendelkezését is, miszerint a pedagógust, a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottat, továbbá azt, aki közreműködik a gyermek, tanuló felügyeletének az ellátásában hivatásánál fogva harmadik személyekkel szemben titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel, a tanulóval és családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően, amelyről a gyermekkel, tanulóval, szülővel való kapcsolattartás során szerzett tudomást.

Amennyiben a bíróság tanúként idézi valamely pedagógust, úgy a titoktartási rendelkezések figyelembe vételével teheti meg vallomását a gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló perben. (K-OJOGB-957/2008.)