AZ OKTATÁSSAL KÖZVETLENÜL ÖSSZEFÜGGŐ JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

A tanszabadságból eredő jogok

Az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. Ezt a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát.

Az Alkotmányban megjelenő ingyenes és kötelező általános iskola rendelkezés azt is jelenti, hogy a tanulás nemcsak jog, hanem kötelezettség is. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 6. § rendelkezik a tankötelezettség kérdéséről. Ez alapján, ha a gyermek eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik. A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését. A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. A fentiek alapján tehát a tankötelezettség teljesítésének megkezdése kettős feltételhez kötött, egyrészt az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérése, másrészt pedig a születési idő.

A panaszos gyermeke betöltötte 6. életévét és a nevelési tanácsadó szerint iskolaérett. Mivel két lelkileg megterhelő esemény is érte, így a szülők szeretnék, hogy még egy évig az óvodában maradjon. A nevelési tanácsadó javaslatát megfellebbezték, de - mivel az állításukat igazoló pszichológusi szakvéleményt késve csatolták - a fellebbezést elutasították. Tájékoztattuk a panaszost, hogy mivel gyermeke 6. életévét 2008. május 31. napjáig betölti, csak abban az esetben maradhatna óvodában, ha a nevelési tanácsadó további óvodai nevelésre tett volna javaslatot. Azonban a szakvélemény azt állapította meg, hogy a gyermek az iskolába lépéshez szükséges érettséget elérte, ezért a szülőknek kötelessége őt beíratni nevelési-oktatási intézménybe. (K-OJOGB-378/2008.)

Az óvoda a tanköteles életkorba lépéskor a gyermek fejlettségével kapcsolatban igazolja, hogy a gyermek elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, vagy javasolja a gyermek óvodai nevelésben való további részvételét. Abban az esetben, ha kétséges, hogy a gyermek elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, akkor az óvoda javasolja, hogy az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérésének megállapítása céljából a szülő vigye el a nevelési tanácsadóba, illetve, ha sajátos nevelési igény valószínűsíthető, akkor az óvoda javasolja, hogy a gyermek - annak megállapítása céljából, hogy szükséges-e sajátos iskolai nevelésben és oktatásban való részvétele, valamint elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget - szakértői és rehabilitációs bizottsági vizsgálaton vegyen részt. A közoktatási törvény 24. § (5) bekezdése szabályozza azt, hogy a gyermek abban az évben, amelyben a hetedik életévét betölti, milyen esetben kezdhet újabb óvodai nevelési évet. Abban az évben, amelyben a gyermek a hetedik életévét betölti, akkor kezdhet újabb nevelési évet az óvodában, ha augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy nevelési évig maradjon az óvodában. A nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ilyen javaslatot a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet. A nevelőtestület egyetértését a nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság a gyermek, tanuló vizsgálatának megkezdése előtt szerzi be. A nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság - szakvéleményének megküldésével - értesíti a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőt, ha javasolja, hogy a gyermek további egy évig óvodai nevelésben vegyen részt. Ezen fenti esetkör szintén kettős, konjunktív feltételhez kötött, vagyis, szükséges, hogy a gyermek születési ideje augusztus 31. után legyen, valamint, hogy a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy nevelési évig maradjon az óvodában.

Egy szülő gyermeke iskolaérettségével kapcsolatban fordult hozzánk. A gyermek 2001. szeptember 6-án született. Az óvoda elküldte a nevelési tanácsadóba, ahol azt javasolták, hogy maradjon még egy évig óvodában. A szülő nem akarta elfogadni ezt a javaslatot. Tájékoztattuk, hogy amennyiben nem ért egyet a szakvéleménnyel, fellebbezéssel élhet, de amennyiben nem fellebbez, a szakértői vélemény javaslata kötelező érvénnyel bír, és még egy évig óvodába kell járatnia gyermekét. (K-OJOGB-350/2008.)

Egy másik esetben a panaszos gyermekét a következő évtől nem akarta fogadni az óvoda, holott a pedagógiai szakszolgálat véleménye szerint nem iskolaérett még. A fentieknek megfelelően tájékoztattuk, hogy amennyiben gyermeke felvételét a körzetes óvoda megtagadja, a panaszosnak joga van a közoktatási törvény rendelkezései szerint jogorvoslatért az óvoda fenntartójához fordulni. (K-OJOGB-192/2008)

A közoktatási törvény 14. § (2) bekezdésének b) pontja alapján kiemelt szülői kötelesség, hogy biztosítsa gyermeke tankötelezettségének teljesítését. A kötelező felvételt biztosító iskola igazgatója a fenntartó önkormányzat jegyzőjétől kapott nyilvántartás, illetve a kijelölt iskola a megküldött szakértői vélemény vagy a jegyző határozata alapján értesíti a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőt, ha a gyermeket az óvodába, iskolába nem íratták be. Amennyiben a szülő nem biztosítja gyermeke részére tankötelezettségének teljesítését, úgy a gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyző bejelentésre vagy hivatalból kötelezi a szülőt, hogy tegyen eleget ezen kötelezettségének, továbbá arra is kötelezheti, hogy gyermekével jelenjen meg a nevelési tanácsadáson, illetőleg a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán, amennyiben arra a tankötelezettség teljesítése érdekében szükség van. Ezen szülői kötelezettségszegés, mint a közoktatás rendjét veszélyeztető szabálysértés, a jegyző hatáskörébe tartozó szabálysértési eljárás megindítására is alapot adhat. Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 141. § (1) bekezdés a) pontja alapján az a szülő vagy törvényes képviselő, aki a szülői felügyelete vagy gyámsága alatt álló gyermeket kellő időben az óvodába, illetve az iskolába nem íratja be, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A tankötelezettség végének megítélése is okozhat problémát. A közoktatásról szóló törvény 129. § (1) bekezdése rendelkezik, miszerint annak a gyermeknek, aki tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. Azon gyermekek esetében, akik tanulmányaikat 1998/99. tanévben, illetve azt követően kezdték meg, a tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizennyolcadik életévüket betöltik.

Egy panaszos gyermekével szemben az intézmény azért indított fegyelmi eljárást, mert mulasztásának igazolását nem fogadták el, mivel az igazolást csak harmadik nap adta át az osztályfőnöknek. Elmondása alapján az intézményvezető arra hivatkozott a tanulói jogviszony megszüntetésekor, hogy a gyermek már amúgy sem tanköteles, mivel az 1997-es évben már iskola-előkészítőre járt. Ezek alapján vitatható az intézményvezető azon megállapítása, miszerint az 1997-ben kezdett iskola-előkészítőn való részvétel miatt gyermeke már nem tanköteles, mivel a fent hivatkozott törvényi rendelkezés egyértelműen meghatározza, hogy csak az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően az általános iskola első évfolyamán kezdett gyermek tankötelezettsége tart annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. Ebből a rendelkezésből következik, hogy amennyiben a gyermek csak az 1998/1999. tanévben kezdte meg az általános iskola első osztályát, abban az esetben 18 éves koráig tanköteles korúnak minősül. (K-OJOGB-45/2008.)

A tanszabadság egyik elsődleges megvalósulási formáját jelenti a szabad óvoda- és iskolaválasztás jogának garantálása a közoktatási törvényben. E jog tartalma azonban nem minden esetben egyértelmű a szülők számára. A közoktatási törvény 13. § (1) bekezdése szerint a szülőt megilleti a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. E jog alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát. Ebben az évben a kötelező felvételt biztosító óvodák, iskolák eljárásával kapcsolatban érkezett a legtöbb panasz.

A közoktatási törvény 65. § (2) bekezdése szerint a gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dolgozik. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Az óvoda - beleértve a kijelölt óvodát is - köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki betöltötte ötödik életévét, ha lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (kötelező felvételt biztosító óvoda).

A törvény 65. §-a alapján a gyermek harmadik életévének betöltése után vehető fel az óvodába. A kötelező felvételt biztosító óvoda - ha a gyermek betöltötte a harmadik életévét - nem tagadhatja meg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, továbbá annak a gyermeknek a felvételét, aki a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján jogosult a gyermek napközbeni ellátásának igénybevételére, illetve akinek a felvételét a gyámhatóság kezdeményezte. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. § (1) bekezdése határozza meg azon gyermekek körét, akik napközbeni ellátásra jogosultak. A törvény szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, munkaerőpiaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. A napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartama lehetőleg a szülő munkarendjéhez igazodik. A hivatkozott törvény 41. § (2) bekezdése az első bekezdésben meghatározott jogosulti kört részletezi. E szerint a gyermekek napközbeni ellátását különösen az olyan gyermekek számára kell biztosítani, akinek fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége, továbbá akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel együtt a családban három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási díjban részesül, illetve akinek szülője, gondozója szociális helyzete miatt az ellátásáról nem tud gondoskodni. A kötelező felvételt biztosító óvoda nem tagadhatja meg továbbá azon gyermek felvételét sem, aki az adott nevelési évben betölti az ötödik életévét. Ezen gyermekek óvodai ellátásának megszervezése ugyanis a helyi önkormányzat kötelező feladatellátási körébe tartozik.

A hivatalunkhoz forduló szülők kérelmezték gyermekük óvodai felvételét a 2008/2009-es nevelési évre vonatkozóan, amely kérelmet az óvoda férőhelyhiányra hivatkozva elutasított. A szülők sérelmesnek érzik az intézményi döntést, tekintettel arra, hogy a szóban forgó óvoda a kötelező felvételt biztosító intézmény, ők pedig munkavégzésük miatt nem tudják ellátni a gyermek napközbeni felügyeletét. Az óvoda fenntartója a jogorvoslati kérelmüket elutasította. Az óvodavezető nyilatkozatában arról tájékoztatott, a településen jóval több gyermek jelentkezett óvodába, mint amennyi felvételét biztosítani tudják, ezért a község képviselő-testülete kérelmére az Oktatási Hivatal a 2008-2009-es nevelési évre vonatkozóan is engedélyezte a maximális csoportlétszám 30 főre emelését. Az intézményvezető asszony tájékoztatott továbbá arról, hogy a képviselő-testület a beiratkozás rendjének meghatározásával együtt a felvételi kérelmek elbírálására is kidolgozott egy szempontsort. A felvételi bizottság a sok közel azonos felvételi indok esetén, a felvételi szabályok betartásával szavazással volt kénytelen dönteni a felvételi kérelmek támogatásáról. A 2008-2009-es nevelési évre a felvételi bizottság végül 40 felvételi kérelmet támogatott, és 38 felvételi kérelmet utasított el. Az intézményvezető tájékoztatása alapján a bizottság tagjai bíznak abban, hogy az önkormányzat képes lesz bővíteni az óvodai férőhelyeket, ez ügyben minden fórumon képviselik az óvodába fel nem vett gyermekek érdekeit. A település képviselő-testülete már 2008 januárjában pályázatot nyújtott be óvodabővítésre, amely sajnálatos módon nem nyert, viszont a község vezetői jelenleg is tárgyalnak a megoldási módokról. Tekintettel arra, hogy a panaszosok által sérelmezett helyzetet az intézményvezető saját hatáskörében megkísérelte megoldani - megüresedett két férőhely az intézményben, ami kapcsán telefonon megkereste a szülőket, hogy gyermekük tekintetében továbbra is szükség van-e óvodai ellátásra - ezért kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. Azonban felhívtuk az óvodavezető figyelmét arra, hogy a jövőben intézményvezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az óvodai felvételek elbírálása során a vonatkozó jogszabályi rendelkezések maradéktalanul érvényesüljenek. (K-OJOGB-686/2008.)

Több panaszban kérdésként merült fel, hogy milyen szempontok alapján választják ki a jelentkezők közül az intézménybe felvett tanulókat.

Egy panaszos gyermeke ebben a tanévben felvételizett egy középiskolába. A szülő beadványában az intézmény felvételi eljárásával szemben élt panasszal. Beadványában a szülő azt sérelmezi, hogy a felvételivel kapcsolatos fellebbezési eljárás során a fenntartó részére fenntartott két helyre gyermekét helyhiányra hivatkozással nem vették fel, pedig a fellebbezéssel élők között gyermeke volt a második legjobban teljesítő. A panaszos tájékoztatása szerint a fellebbezési eljárás keretében a fenntartói második helyre egy olyan tanuló nyert felvételt, akit az intézményi tájékoztató alapján eleve nem vehettek volna fel, mivel beleesett azon kizáró feltételbe, miszerint nem nyerhetnek felvételt a német nyelv- informatika előkészítő csoportba azok a tanulók, akiknek a német nyelvi szintfelmérője nem éri el a 40 %-ot. A szülő sérelmezte a gyermekével szembeni eljárást, továbbá azt, hogy a fenntartó eljárása során nem vette figyelembe az intézmény által meghatározott feltételt. Az intézmény által adott tájékoztatás értelmében a 2008/2009-es tanévben jelentkezett tanulók tekintetében az ideiglenes felvételi rangsort a tanulók általános iskolai eredményei alapján hozott pontok és a felvételi vizsgán szerzett pontok összegzésével állapították meg. A gimnázium a felvételi kérelmek mérlegelési szempontjain, vagyis a tanulmányi eredmények és a központilag kiadott egységes, kompetenciaalapú feladatlapokkal megszervezett írásbeli vizsgán szerzett eredmény összpontszámain felül további feltételként szabta, hogy a német nyelv-informatika előkészítő csoportba nem nyerhetnek felvételt azok a tanulók, akiknek a német nyelvi szintfelmérője nem éri el a 40 %-ot, ebben az évben 24 pontot. A tanuló felvételi kérelmének, valamint fellebbezési kérelmének elbírálásával kapcsolatos eljárást megvizsgálva az alábbiakat állapítottuk meg. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések tekintetében nem jogszerű a lefolytatott eljárás, mivel a felvételi kérelemmel kapcsolatos fellebbezések elbírálása nem előre rögzített elvek, szempontrendszer alapján, hanem méltányossági alapon, valamint a fenntartó képviselőjének javaslata alapján történt. A fellebbezési kérelmek elbírálásának előre rögzített elvek alapján, az elsőfokú döntésnél meghatározott felvételi követelmények figyelembevételével kell történnie. Ez alapján pedig csak az a tanuló vehető fel, aki az ott rögzített feltételeknek megfelel, így a fellebbezési eljárás során sem vehető fel olyan tanuló, akit a korábban meghatározott valamely felvételt kizáró feltétel érintett. Amennyiben az intézményi feltételrendszer azt lehetővé teszi, az iskola teljesíthet további, méltányossági kérelmek alapján történő felvételt is. Mindezek alapján kezdeményezéssel fordultunk az intézményvezetőhöz, hogy hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket az érintett tanulót ért jogsérelem orvoslása érdekében, vagyis a tanuló felvételi kérelmének eleget téve, vegyék fel intézményük tanulói közé. (K-OJOGB-548/2008.)

Egy másik panaszban arról érdeklődött egy szülő, hogy mi alapján határozzák meg a középiskolákba felveendő tanulók sorrendjét, hogyan döntenek esetleges pontegyenlőség esetén. A fentiek alapján tájékoztattuk, hogy esetleges pontegyenlőség esetén az egyenlő pontszámmal és azonos feltételekkel érkező tanulók tekintetében az intézményvezetőnek azonos döntést kell hoznia: azaz vagy mindkét jelentkezőt fel kell vennie, vagy mindkettőt el kell utasítania. E döntés során természetesen figyelembe kell vennie a jogszabályban rögzített egyéb szempontokat is: pl. a maximális tanulói létszámot, illetve annak túllépésének engedélyezésére vonatkozó rendelkezéseket. (K-OJOGB-1043/2008.)

A tanulás szabadságának alkotmányos joga a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény 7. § (1) bekezdésének rendelkezései szerint azt is jelenti, hogy a szülő dönthet arról, hogy a tanuló tankötelezettségét milyen formában teljesíti: iskolába járással vagy magántanulóként. Több esetben adtunk tájékoztatást a magántanulóvá válás jogi szabályozásáról. (K-OJOGB-54/2008. K-OJOGB-499/2008. K-OJOGB-1008/2008., K-OJOGB-970/2008.)

Amennyiben a tanuló magántanulóként szeretné folytatni tanulmányait, a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994.(VI.8.) MKM rendelet 23 § (1) alapján a szülő ez irányú szándékát az intézményvezetőnek jelenti be. A bejelentést követő három napon belül az iskola igazgatója beszerzi a tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálat véleményét, annak eldöntésére, hátrányos-e ez a megoldás a tanulónak.

Abban az esetben, ha az iskola igazgatója szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét, aki dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Az igazgató tehát egyoldalúan nem tagadhatja meg a kérelmet. Amennyiben azonban e jog gyakorlását a gyermek érdekeivel ellentétesnek véli, úgy a jegyzőre száll át a döntés joga. A közoktatásról szóló törvény 69. § (3) bekezdése szerint a magántanulót az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni. A hivatkozott MKM rendelet 21. § - a értelmében a félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához osztályozó vizsgát kell tennie annak a tanulónak, akit felmentettek a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól. Osztályozó vizsgát iskolában, illetve - a rendeletben meghatározottak szerint - független vizsgabizottság előtt lehet tenni. Ha a tanuló tanulmányi kötelezettségének magántanulóként tesz eleget, akkor az az iskola, amellyel a tanuló tanulói jogviszonyban áll - kivéve, ha a tanuló független vizsgabizottság előtt ad számot tudásáról - állapítja meg a tanuló érdemjegyeit és osztályzatait, továbbá dönt - minden esetben - a tanuló magasabb évfolyamra lépésével kapcsolatos kérdésekben. Az iskola igazgatója köteles tájékoztatni a tanulót, illetve a szülőt a magántanulói jogairól és kötelességeiről.

A panaszos arról érdeklődött, hogy gyermeke lehet-e egy tantárgyból magántanuló. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 69. § (3) bekezdés alapján a magántanulót valamennyi kötelező tanórai foglalkozás alól fel kell menteni. Vagyis egy tantárgyból nincs lehetőség a magántanulóságra. A fenti rendelet 23. § (2) bekezdése szerint ha a tanuló tanulmányi kötelezettségének a szülő döntése alapján magántanulóként tesz eleget, felkészítéséről a szülő gondoskodik, illetőleg a tanuló egyénileg készül fel. (K-OJOGB-1008/2008.)

A magántanulói jogviszony kialakulásának egyik speciális esete a tanuló külföldi tanulmányai ideje alatt létrejövő magántanulói státusz. A tanszabadság körébe tartozó jog, hogy a tanuló tanulmányait külföldi oktatási intézményben folytassa. Több beadványban fordultak hivatalunkhoz arról érdeklődve, hogy ebben az esetben hogyan alakul a magyarországi oktatási intézménnyel fennálló jogviszony. A külföldi tanulmányokat folytató tanuló előtt álló egyik lehetőség, hogy tanulói jogviszonya változatlanul marad, és kéri magántanulói státuszba helyezését. Ez esetben a fent bemutatott jogi szabályozásnak megfelelően osztályozó vizsgán ad számot tudásáról.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 109. § (1)-(4) bekezdésében foglaltak alapján a magyar állampolgár engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön. A magyar állampolgár ilyen módon tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben is teljesítheti. A lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező, tanköteles tanuló esetén a tanulmányok külföldön történő folytatását - a tanköteles gyermek nyilvántartása céljából - be kell jelenteni a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes községi, városi, fővárosi kerületi, megyei jogú városi önkormányzat jegyzőjének, illetőleg, ha a tanuló már hazai iskolába beiratkozott, az iskola igazgatójának. Az állandó lakóhellyel rendelkező tanulónak a külföldi tanulmányok alatt szünetel a magyarországi tanulói jogviszonya. A közoktatási törvény 69. § (5) bekezdése alapján szünetel a tanulói jogviszonya annak, akinek engedélyezték, hogy tanulmányait megszakítsa. A tanulónak a tanulói jogviszony szünetelése alatt is joga, hogy látogassa az iskola létesítményeit, tájékoztatást kapjon az őt érintő kérdésekben, kérje átvételét másik iskolába. A tanuló a tanulói jogviszonyon alapuló jogait - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - a tanulói jogviszony szünetelése alatt is gyakorolhatja. A fentiek szerint tehát amennyiben a szülő a tanulmányok külföldön történő folytatását jelenti be az iskola igazgatójának, és a bejelentés alapján a tanuló számára engedélyezik, hogy tanulmányait megszakítsa, ez esetben a közoktatási törvény 109. §-a szerint a tanulói jogviszony szüneteléséről van szó. Ehhez pedig nem kapcsolódik a tanuló teljesítményének semmiféle értékelése, minősítése, így osztályozó vizsga sem. Ebben az esetben a szülő kérheti a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítását. A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 4. §-a szerint a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítása azon oktatási intézmény hatáskörébe tartozik, amelyben a kérelmező tanulmányait folytatni szándékozik. A külföldön folytatott, nem befejezett alap-, közép- vagy felsőfokú iskolai (rész-) tanulmányok beszámítása a külföldi oktatási intézmény jogállásának, a tanulmányi idő és a tanulmányi követelmények figyelembevételével, valamint a hazai és a külföldi tanulmányi kötelezettségek összehasonlítása alapján történik. Az oktatási intézmény akkor számíthat be külföldön folytatott résztanulmányokat, ha a kérelmező külföldön elismert intézményben folytatta tanulmányait. A résztanulmányok beszámítására irányuló kérelemhez csatolni kell a külföldi oktatási intézmény által kiállított olyan okirat hiteles másolatát, amely hitelt érdemlően igazolja a tanulmányok időtartamát, az előírt tanulmányi követelmények sikeres teljesítését, valamint ennek hiteles fordítását. Az oktatási intézmény nem hiteles fordítást is elfogadhat. A törvény 62. § (3) bekezdése továbbá úgy rendelkezik, hogy a választott oktatási intézmény a résztanulmányok beszámításának feltételéül különbözeti vizsgák teljesítését szabhatja meg. (K-OJOGB-387/2008. K-OJOGB-727/2008. K-OJOGB-731/2008. K-OJOGB-743/2008.)

Ebben az évben is sok szülő fordult hozzánk a tankönyvellátás körében felmerült kérdéseivel. A közoktatási törvény a pedagógusok jogai között szól arról, hogy a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket. A hivatalunkhoz érkező beadványok legnagyobb része a tankönyvtámogatás hatályos szabályozása felől érdeklődött. A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 8. §-a határozza meg, hogy kik jogosultak alanyi jogon tankönyvtámogatásra. Az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy - az iskolától történő tankönyvkölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, illetőleg tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján - a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki tartósan beteg; testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos; pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar); három- vagy többgyermekes családban él; nagykorú és saját jogán családi pótlékra jogosult; rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre (normatív kedvezmények). A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő - nevelőszülőnél, gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben nevelkedő - ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett tanuló után nem vehető igénybe a normatív kedvezmény. A hivatkozott szakasz (6) bekezdése szerint a normatív kedvezményt igényelni kell. A kérelmet jogszabályban meghatározott igénylőlapon kell bejelenteni. A tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet 22. § (1) bekezdése szerint az iskola minden év november 15-éig köteles felmérni, hogy hány tanuló kíván az iskolától - a következő tanítási évben - tankönyvet kölcsönözni, hány könyvre van szükség a napközis, illetve a tanulószobai foglalkozásokon, illetve hányan kívánnak használt tankönyvet vásárolni. E felmérés során tájékoztatnia kell a szülőket arról, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 8. §-ának (4) bekezdése alapján kik jogosultak normatív kedvezményre, továbbá, ha az iskolának lehetősége van, további kedvezmény nyújtására és mely feltételek esetén lehet azt igénybe venni. Az iskolába belépő új osztályok tanulói esetében a felmérést a beiratkozás napjáig kell elvégezni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 4/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a nevelési-oktatási intézmény házirendjében kell szabályozni egyéb jogszabályban meghatározottakon túlmenően a nem alanyi jogon járó tankönyvtámogatás elvét és az elosztás rendjét. (K-OJOGB-137/2008)

Egy panaszos gyermekét egyedül nevelő szülőként nem volt biztos abban, hogy jogosult-e az ingyenes tankönyvekre. Tájékoztattuk, hogy amennyiben a 2001. évi XXXVII. törvény 8. § (4) bekezdésének egyik pontja alapján sem jogosult alanyi jogon tankönyvtámogatásra, nem jár gyermekének ingyen a tankönyv, de ettől függetlenül az intézmény házirendjében foglaltak szerint nem alanyi jogon járó tankönyvtámogatásban még részesülhet, ennek feltételeit az intézmény maga határozza meg. (K-OJOGB-740/2008)

Hivatalunkat megkereste egy szülő, aki azzal kapcsolatban kérte segítségünket, hogy az intézmény - ahol gyermeke ebben az évben kezdte meg tanulmányait - a tanuló jogosultsága ellenére nem biztosít részére ingyenes tankönyvellátást. A beadványban foglaltakkal kapcsolatban az érintett intézmény igazgatója arról tájékoztatott, hogy a tanuló a beiratkozási időszakban, 2008. június 16-18. között iratkozott be az intézménybe. Közlése alapján, iskolájukban az új osztályok tanulói esetében - a jogszabályi előírásnak megfelelően - a beiratkozás napjáig elvégzik a tankönyvellátással kapcsolatos igények felmérését. A tanuló a beiratkozás napján nem hozta magával az igényjogosultságot igazoló határozatot. Tekintettel az intézményi pótbeiratkozás lehetőségére, az iskola 2008. augusztus 31-ig lehetőséget adott az igazolás bemutatására, azonban a tanuló csak 2008. szeptember első hetében mutatta be a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságot igazoló határozatot. Tekintettel a határidőre, ezt követően az intézménynek nem állt módjában figyelembe venni az igazolást.

A normatív és a normatív kedvezmény körébe nem tartozó kedvezményre vonatkozó kérelmet is a jogszabályban meghatározott igénylőlapon, az iskola által meghatározott időben kell bejelenteni. Továbbá az igénylőlap benyújtásával egyidejűleg be kell mutatni a normatív kedvezményre való jogosultságot igazoló iratot, jelen esetben a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményről szóló határozatot. A bemutatás tényét az iskola rávezeti az igénylőlapra. Az igénybejelentés időpontjáról az iskola az igénybejelentési határidő előtt legalább tizenöt nappal korábban, írásban köteles értesíteni minden tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt. Az iskola által az igénybejelentésre meghatározott határidő jogvesztő, ha a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő az értesítés ellenére nem élt az igénybejelentés jogával. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az igényjogosultság az igénybejelentésre megadott időpont eltelte után állt be. Ha az igényjogosultság a tanulói tankönyvvásárláshoz nyújtott normatív hozzájárulás igénylését követő időpont után áll be - beleértve az iskolaváltást is - az iskola a tankönyvek kölcsönzésével, a napköziben, tanulószobán elhelyezett tankönyvek rendelkezésre bocsátásával teljesítheti az igényt. Az iskola a normatív kedvezmények kielégítését követően a benyújtott további igényeket a rendelkezésre álló tárgyévi tankönyv-támogatási keret, valamint a könyvtári tankönyvkészlet figyelembevételével a házirendben meghatározott módon bírálja el (nem alanyi jogon járó tankönyvtámogatás). Az igazgató tájékoztatása alapján a panaszos gyermeke a beiratkozáskor nem mutatta be az igényjogosultságot igazoló határozatot, továbbá ezen kötelezettségének az intézmény által meghatározott további időpontig sem tett eleget. Tájékoztattuk a panaszost, hogy tekintettel a határidő jogvesztő jellegére, a jogszabályi rendelkezések figyelembevételével, ezen időpont után az intézménynek már nem áll módjában biztosítani a normatív kedvezményt. Tájékoztattuk továbbá arról, hogy ezen felül az iskola lehetőségei szerint a tanuló az intézmény házirendjében foglaltak alapján részesülhet még nem alanyi jogon járó tankönyvtámogatásban, ennek feltételeit azonban az intézmény maga határozza meg. (K-OJOGB-799/2008)

Egy panaszos beadványában kérdésként merült fel, hogy ha a családban élő 3 gyermek közül egy már felsőoktatásba jár, miképpen tudja a szülő igazolni ingyenes tankönyvre való jogosultságát, ha a felsőoktatásba járó gyermeke után már családi pótlékot ugyan nem folyósítanak, csak az összeg meghatározásánál veszik figyelembe. A fentebb idézett törvény a tankönyvpiac rendjéről kimondja, hogy abban a kérdésben, hogy a normatív kedvezményre való jogosultság elbírálásánál kit kell három- vagy többgyermekes családban élőnek tekinteni a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény II. fejezetében foglaltakat kell figyelembe venni. A családok támogatásáról szóló törvény 12. §-a szerint a családi pótlék összegének megállapítása szempontjából azt a vér szerinti, örökbe fogadott vagy nevelt gyermeket kell figyelembe venni,

a) aki az igénylő háztartásában él, és
aa) akire tekintettel a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám családi pótlékra jogosult,
ab) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsőoktatási intézményben első akkreditált felsőfokú iskolai rendszerű szakképzésben, első egyetemi vagy főiskolai szintű alapképzésben részt vevő hallgató és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik,
ac) aki a 8. § (3) bekezdésének a) pontja ,valamint a b) pontjának ba)-be) alpontja szerint saját jogán jogosult az ellátásra;
b) aki fogyatékos és szociális intézményi ellátásban részesül, feltéve, hogy őt a gyámhivatal nem vette átmeneti vagy tartós nevelésbe és a családi pótlékot igénylő - a kormányrendeletben foglaltak szerint - vele kapcsolatot tart fenn.

Tehát amennyiben a szülő igazolni tudja, hogy 3 olyan gyermeket nevel a háztartásában, akik a fenti körbe beletartoznak, akkor jogosult az ingyen tankönyvre. A felsőoktatásba járó gyermeket illetően a szülőnek egyrészt igazolnia kell a hallgatói jogviszonyt, másrészt azt, hogy rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik. (K-OJOGB-788/2008.)

Többször merült fel kérdésként, hogy az intézmény mi módon köteles eleget tenni a tankönyvtámogatásnak. Az iskola az ingyenes tankönyvellátást az igényjogosultak részére az alábbi módokon nyújthatja: az iskolától történő kölcsönzés, a napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, továbbá a tankönyvek megvásárlásához nyújtott támogatás útján. A jogszabály szerint az iskola - a fenntartó anyagi helyzetétől függően - bármelyik lehetőséget választhatja. Jogszerűen jár el az intézmény tehát akkor is, ha az ingyenes tankönyvellátást nem a tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján, hanem az ellátást a fent hivatkozott valamelyik más módon biztosítja. (K-OJOGB-483/2008., K-OJOGB-773/2008)

Tartalomjegyzék

előző

következő

Az oldal tetejére

OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA
1055 - Budapest, Szalay u. 10-14.; e-mail: panasz@oktbiztos.hu

Impresszum