A HALLGATÓK ÁLTAL FIZETENDŐ DÍJAK, TÉRÍTÉSEK ÉS A RÉSZÜKRE NYÚJTHATÓ TÁMOGATÁSOK

Egy hallgató beadványában az iránt érdeklődött, hogy a régi képzéséből "megmaradt" államilag támogatott féléveit felhasználhatja-e új képzésében. Ügyében az Oktatási és Kulturális Minisztérium Felsőoktatási Főosztályához fordultunk tájékoztatásért. Kérdésünk arra irányult, hogy hogyan értelmezik a felsőoktatási törvény 55. § (2) bekezdésének idézett rendelkezését azon hallgatók esetében, akik nem bolognai típusú rendszerben szereztek oklevelet, különös tekintettel azokra a hallgatókra, akik tanulmányaik során költségtérítést is fizettek, de államilag támogatott félévekkel is rendelkeztek. Az ő esetükben mi dönti el, hogy mennyi államilag támogatott félévet használhatnak fel egy új, immáron bolognai rendszerbe illeszkedő képzési ciklusban? A Főosztály álláspontjának ismeretében a hallgatót az alábbiakról tájékoztattuk. A felsőoktatási törvény 55. § (2) bekezdése kimondja, hogy az államilag támogatott képzésben való részvételt nem zárja ki a felsőoktatásban szerzett fokozat és szakképzettség megléte, azzal a megkötéssel, hogy aki államilag támogatott képzésben valamely képzési ciklusban végbizonyítványt szerzett, ugyanabban a képzési ciklusban nem vehet részt államilag támogatott képzésben. A képzési ciklusok fogalmát a 11. § (1) bekezdése magyarázza, amely alapján a felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettségi szintet biztosító képzési ciklusai: az alapképzés, a mesterképzés és a doktori képzés. Mivel a korábbi képzési rendszer még nem ismerte a képzési ciklusok fogalmát, ezért a felsőoktatási törvény a 158. §-a megfelelteti az új és a régi képzési szerkezetben szerezhető végzettségi szinteket. A (4) bekezdés értelmében ahol jogszabály főiskolai szintű végzettségről és szakképzettségről rendelkezik, azon alapfokozatot és szakképzettséget is érteni kell. Ahol jogszabály alapfokozatról és szakképzettségről rendelkezik, azon főiskolai szintű végzettséget és szakképzettséget is érteni kell. Az (5) bekezdés szerint pedig ahol jogszabály egyetemi szintű végzettségről és szakképzettségről rendelkezik, azon mesterfokozatot és szakképzettséget is érteni kell. Ahol jogszabály mesterfokozatról és szakképzettségről rendelkezik, azon egyetemi szintű végzettséget és szakképzettséget is érteni kell. A fentiek értelmében a hallgató magyar-történelem szakos főiskolai diplomája a jelenlegi képzési rendszerben alapképzésnek minősül. A felsőoktatási törvény rendelkezése szerint pedig egy újabb alapképzésben azért nem vehet részt államilag támogatott formában, mivel az állam célja az első diploma megszerzésének támogatása, amellyel ő már rendelkezik. Vagyis "megmaradt" államilag támogatott féléveit nem egy újabb alapképzésben, hanem mester-, illetve doktori képzésben tudja felhasználni. (K-OJOGB-57/2008.)

Egyik beadványozónk az iránt érdeklődött, hogy a második diploma megszerezhető-e államilag támogatott képzés keretében. Tájékoztattuk arról, hogy a felsőoktatási törvény 161. § (2) bekezdése kimondja, hogy a törvény hatálybalépése után az, aki igazolja, hogy a felsőoktatási intézményben költségtérítéses képzésben szerzett oklevelet, az 53-55. § alapján jogosult igénybe venni az államilag támogatott hallgatói képzést. Azoknál, akik 2006. január 1-je után felsőoktatásban szerzett oklevéllel vagy bizonyítvánnyal kezdenek újabb felsőfokú tanulmányokat és nem tudják igazolni, hogy tanulmányaikat költségtérítés fizetése mellett folytatták, az 55. § (2)-(3) bekezdésének alkalmazásában - bármely képzési ciklus esetén - azt kell vélelmezni, hogy hét félévet vettek igénybe államilag támogatott képzésként. E vélelemmel szemben a hallgató a beiratkozáskor igazolással élhet. A fentiek értelmében tehát amennyiben a hallgató igazolni tudja, hogy első diplomáját költségtérítéses képzés keretében szerezte, a törvény 55. § (2) bekezdése alapján, tizenkét féléven át jogosult igénybe venni az államilag támogatott hallgatói képzést a második diploma megszerzésére irányuló szakon. Természetesen mindig az adott intézménytől függ, hogy indít-e államilag támogatott képzést másoddiplomás hallgatók részére. Erről a kiválasztott felsőoktatási intézményben kell tájékozódni. (K-OJOGB-292/2008.)

A fentiek alapján tájékoztattuk a hozzánk forduló hallgatókat, hogy a költségtérítés összegébe a törvény erejénél fogva beletartozik egy tárgy legalább kétszeri felvételének költsége, ezért külön összeget a felsőoktatási intézmény nem szedhet. A törvénnyel ellentétesen a felsőoktatási intézmény belső szabályzatot pedig nem alkothat. (K-OJOGB-965/2008., K-OJOGB-976/208.)

Beadványában egy hallgató az egyetem azon gyakorlatának jogszerűségével kapcsolatban fogalmazott meg kérdéseket, miszerint a hallgatói kötelezettségek késedelmes teljesítése - például a késedelmes leckekönyv leadás vagy tantárgyfelvétel - esetén az egyetem köthet-e ki késedelmi díjat büntetésként, vagy ezen fizetési kötelezettségek nem teljesítése esetén megtagadhatja-e a leckekönyv felvételét, kiadását. Tájékoztatást kért továbbá arról, hogy a költségtérítés késedelmes megfizetése esetén alkalmazható-e a hallgatóval szemben az automatikus félévhalasztás szankciója. Tájékoztattuk a hallgatót, hogy a felsőoktatási törvény 125. § (4) bekezdésben foglaltak szerint a felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzata az ugyanabból a tantárgyból tett harmadik és további vizsgát, a térítési és juttatási szabályzata a tanulmányi és vizsgaszabályzatban meghatározott kötelezettség elmulasztását vagy késedelmes teljesítését fizetési kötelezettséghez kötheti. A fizetési kötelezettség alkalmankénti mértéke azonban nem haladhatja meg a hallgatói normatíva öt százalékát, továbbá nem lehet magasabb az önköltség mértékénél sem. A költségtérítés és a térítési díj megállapításának és módosításának rendjét, valamint a hallgatót terhelő fizetési kötelezettség megállapításának és teljesítésének rendjét, a hallgatói juttatások elosztásának rendjét a térítési és juttatási szabályzatban kell meghatározni. A felsőoktatásban részt vevő hallgatók juttatásairól és az általuk fizetendő egyes térítésekről szóló 51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet 11. § (2) bekezdése szerint a felsőoktatási intézményben a hallgató által a mulasztás és késedelmes teljesítés miatt fizetendő díjak, a térítési díjak jogcímeit, feltételeit és mértékét, valamint a kollégiumi díjat, és a felsőoktatási törvény 126. § (2) bekezdése alapján a költségtérítés mértékét egy tanév időtartamára kell megállapítani, továbbá az intézményben szokásos módon közzé kell tenni. A felsőoktatási törvény 49. §-ában foglaltak alapján a hallgató kötelessége, hogy teljesítse a felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatában meghatározott kötelezettségeket, továbbá a tanulmányai folytatásához kapcsolódó fizetési kötelezettségét, így különösen költségtérítéses képzésben költségtérítést fizessen. Ezen rendelkezés alapján a tanulmányok folytatásánál, így a vizsgára bocsáthatóságnál is kiköthető feltételként a fizetési kötelezettség teljesítése, amelynek részletszabályait az intézmény belső szabályzata határozza meg. A felsőoktatási törvény ilyen konkrét rendelkezést a záróvizsga tekintetében tartalmaz a 60. § (6) bekezdésben, miszerint nem bocsátható záróvizsgára az a hallgató, aki a felsőoktatási intézménnyel szemben fennálló fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A leckekönyv kiadásával kapcsolatban elmondtuk a hallgatónak, hogy a leckekönyv a tanulmányok és a végbizonyítvány (abszolutórium) igazolására szolgáló közokirat, amely tartalmazza a tanulmányi kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos adatokat, ezért annak kiadását a felsőoktatási intézmény a fizetési kötelezettség elmaradására hivatkozással nem tagadhatja meg. Ettől függetlenül viszont pusztán a leckekönyv birtoklása nem jogosít semmire a tárgyfelvétel, illetve a vizsgára jelentkezés tekintetében. A felsőoktatási törvény 40. § (3) bekezdése szerint a hallgatónak - a képzési időszak megkezdése előtt - a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottak szerint be kell jelentenie, hogy folytatja-e tanulmányait, vagy az adott képzési időszakban hallgatói jogviszonyát szünetelteti. Nem jelentkezhet be az a hallgató, aki az időarányos fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A fenti rendelkezés alapján a képzési időszakra történő jelentkezés előfeltétele, hogy a hallgató az időarányos fizetési kötelezettségének eleget tegyen, ennek nem teljesítése esetén a tanulmányait nem folytathatja. Ezek alapján jogszerű az intézmény azon eljárása, miszerint a költségtérítés határidőre történő meg nem fizetése esetén automatikus félévhalasztást alkalmaz. (K-OJOGB-366/2008.)

Az előző fejezetben már említettük azt az ügyet, amelyben a Szegedi Tudományegyetem néhány hallgatója azt sérelmezte, hogy a jogszabályi rendelkezések ellenére nem részesültek tanulmányi, illetve rendszeres szociális ösztöndíjban. A hallgatók panaszukban leírták, hogy ugyan túllépték a rájuk vonatkozó képesítési követelményekben előírt képzési időt, de a felsőoktatási törvény, valamint az 51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet alapján még államilag finanszírozott képzésben vesznek részt. Az említett jogszabályok alapján úgy vélik, továbbra is jogosultak tanulmányi ösztöndíjra és rendszeres szociális ösztöndíjra. A panaszosok szerint a jogszabályok csak az államilag finanszírozott képzésben való részvételt írják elő kötelező feltételként, ezért az intézmény térítési és juttatási szabályzatának azon pontjai, amelyek kizárják őket ezen juttatásokból, ellentétesek a jogszabályi előírásokkal. A panaszosok a beadott jogorvoslati kérelmükre érdemi választ nem kaptak, ezért fordultak hivatalunkhoz. Beadványuk nyomán nyilatkozatot kértünk az Egyetem rektorától, aki válaszában előadta, hogy az intézmény a térítési és juttatási szabályzatának megfelelően az államilag támogatott képzésben résztvevő, de a képzési időt túllépő hallgatókat nem részesíti tanulmányi ösztöndíjban, valamint rendszeres szociális ösztöndíjban, mivel az említett hallgatók után az intézmény normatívát nem kap. Ennek megfelelően a hallgatók ilyen juttatásban részesítését az intézmény olyan hallgatók rovására tudná megoldani, akik tanulmányaikat még a képzési időn belül teljesítik. Levelében azt is megemlítette, hogy meglátása szerint a képzési időt túllépő hallgatók kötelezettségszegést követnek el, és ennek megfelelően a rendeltetésszerű joggyakorlás elve sérül, amikor egy hallgató túllépi a jogszabályok által előírt képzési időt. A panasz és a nyilatkozat alapján kialakított álláspontunkról mind a hallgatókat, mind pedig a rektort az alábbiak szerint tájékoztattuk. A felsőoktatási törvény 129. §-a és a rendelet 33. §-a alapján bizonyos esetekben a hallgatói juttatásokhoz nyújtott normatív hozzájárulás megállapításánál a képzési időt túllépő, államilag támogatott képzésben résztvevő hallgatókat valóban nem kell figyelembe venni. A tanulmányi és szociális ösztöndíjakra való jogosultság megállapítása azonban ettől teljesen eltérő kérdés. A rendelet 10. §-a alapján ugyanis a tanulmányi, valamint a rendszeres szociális ösztöndíjra jogosultak meghatározásakor csak az államilag támogatott képzésben való részvétel a kötelező törvényi feltétel. Az ösztöndíjakra való jogosultság további szempontjait az intézmény maga állapítja meg térítési és juttatási szabályzatában. A jogszabályok azonban meghatározzák azokat az elveket, amelyeken belül az intézmény helyi szabályzatában az egyes ösztöndíjak odaítélésének szempontjait kialakíthatja. A rendelet 16. §-a a rendszeres szociális ösztöndíjnál megállapítja, hogy az a tanuló szociális helyzete alapján folyósított juttatás, tehát odaítélésének szempontjai csak szociális jellegű mércén alapulhatnak, más esetben ugyanis az ösztöndíj nem tudná ellátni a jogalkotó által megállapított célját. A tanulmányi idő túllépése azonban nem szociális, hanem tanulmányi mérce, így tanulmányi ösztöndíj megvonásának a fentiek értelmében lehet, de rendszeres szociális ösztöndíj megtagadásának nem lehet alapja. Az intézményvezető által megfogalmazott érv, amely szerint a képzési időt túllépő hallgatóknak a normatív támogatás terhére biztosított juttatás azon diákok érdeksérelmével jár, akik után az intézmény kap támogatást, nem jogi, hanem jogpolitikai érv. A jogalkotó a jogi szabályozás meghozatalakor több lehetséges megoldás között mérlegelve hozza meg a megítélése szerint társadalmilag legmegfelelőbb szabályozást. Ebben az esetben a jogalkotó úgy döntött, hogy a szociális juttatásokra jogosult hallgatók a szociális helyzetükre tekintettel akkor is rendszeres szociális ösztöndíjban részesülnek, ha a számukra előírt képzési időt ugyan túllépték, de még államilag támogatott képzésben vesznek részt, annak ellenére is, hogy normatíva ezen hallgatók után az intézményeknek nem jár. Ezzel a szabályozással kapcsolatos érdeksérelmek kiküszöbölésére a jogalkotónak és nem az intézménynek van hatásköre és lehetősége. A felsőoktatásban tanulmányait minden hallgató képességeinek megfelelően próbálja elvégezni. Nem lenne megfelelő, ha valaki magatartását azért minősítenénk a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközőnek, mert képességei révén nem képes teljesíteni a tanulmányi elvárásokat. Ennek megítélésére a jogszabályok konkrét eszközöket nyújtanak többek között a felvételi eljárásban, illetve a tanulmányok értékelésekor. A hallgató kötelezettsége, hogy a tanulmányi és vizsgaszabályzatban foglaltakat megtartsa, nem a tanulmányok eredményére irányul, így ebbe a kötelezettségbe nem értendő bele, hogy a hallgató tanulmányait eredményesen köteles elvégezni. Ha a hallgató felvételt nyert a felsőoktatási intézménybe, akkor ameddig tanulmányi eredményei miatt el nem bocsátják, addig azon az autonóm mozgástéren belül mozog, amit a jogalkotó a rendeltetésszerű joggyakorlás elvével összeegyeztethetőnek minősített. Nem lehet azonban olyan magatartást a jog rendeltetésével ellentétesnek minősíteni, amelyet konkrét szabályozásával maga a jogalkotó sem tart annak. A képzési követelményekben megjelölt tanulmányi idő rövid idejű túllépését a jogalkotó olyannyira összhangban látta az alanyi jog rendeltetésével, hogy külön kihangsúlyozta, ezek a hallgatók is állami támogatásban részesülnek meghatározott ideig. Minderre való tekintettel kezdeményeztük, hogy a rektor törölje a térítési és juttatási szabályzatban a szociális alapon megítélhető ösztöndíjaknál azokat a rendelkezéseket, amelyek a juttatásra jogosultak köréből kizárják az államilag támogatott képzésben részt vevő, de a képzési időt túllépő hallgatókat, és a továbbiakban csak olyan elbírálási feltételeket határozzanak meg, amelyek ilyen ösztöndíjak esetében szociális alapon tesznek különbséget a pályázók között. Kezdeményeztük továbbá azt is, hogy az érintett hallgatók által a 2007/2008. tanév első félévére, valamint a 2007/2008. tanév második félévére benyújtott rendszeres szociális ösztöndíjra irányuló pályázati kérelmeit a fent leírtaknak megfelelően újra bírálják el. Az Egyetem rektor-helyettese válaszában arról tájékoztatatta hivatalunkat, hogy az intézmény elfogadta a kezdeményezésünkbe foglaltakat, és az érintett hallgatóknak kifizették az ösztöndíjat. (K-OJOGB-142/2008.)