TANULMÁNYI ÉS VIZSGAÜGYEK

Egyik beadványozónkat arról tájékoztattuk, hogy a kedvezmények megállapításához szükséges szakvéleményt bármely igazságügyi szakértő kiállíthatja. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján kereshető formában talál nyilvántartást az összes magyarországi igazságügyi szakértőről, ezek közül kell kiválasztana a témakör és a szimpátiája alapján egyet. A szakértői vélemény birtokában pedig a felsőoktatási intézménytől kérelmezhető a felmentés. (K-OJOGB-61/2008.)

Egy doktori képzésben részt vevő hallgatónak elmondtuk, hogy a felsőoktatási törvény 3. §-ában meghatározott személyi hatálynak megfelelően, természetesen igénybe veheti azokat a kedvezményeket, amelyeket a felsőoktatási törvény a fogyatékossággal élő hallgatók számára fenntart. Tájékoztattuk arról, hogy a felsőoktatási törvény végrehajtási rendelete, a 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet 18. § (5) bekezdése példálózó felsorolást tartalmaz a fogyatékosság típusaira nézve (a felsorolás előtti "különösen" szó utal erre), vagyis olyan fogyatékosság is tartozhat ide, amely nincsen név szerint megemlítve. Felhívtuk a figyelmét arra is, hogy az itt megfogalmazott nyelvvizsga-kedvezményeket a jogszabály csak lehetőségként említi, vagyis nem járnak alanyi jogon a fogyatékossággal élő hallgatóknak. A kedvezmény megadásáról az intézmény erre a célra létrehozott szerve dönt. (K-OJOGB-505/2008.)

A hozzánk forduló szülőt arról tájékoztattuk, hogy a fent említett kormányrendelet 18. § (5) bekezdés b) pontja kifejezetten a diszlexiás-diszgráfiás hallgatókra vonatkozik. Ugyanakkor a szülő levelében azt írta, hogy gyermekénél tanulási nehézséget állapítottak meg. Márpedig tanulási nehézségre a közoktatásban igen, de a felsőoktatásban nem jár kedvezmény. Ezért azt javasoltuk, hogy alaposan tanulmányozza a kapott szakvéleményt, és a vonatkozó jogszabályszöveget. Ha a szakvéleményben foglaltak megfelelnek a kormányrendelet által kért diagnózisnak, akkor gyermeke részesülhet kedvezményben. (K-OJOGB-762/2008.)

Egy a 2008/2009. tanévre benyújtott ösztöndíj-pályázat elbírálásával összefüggő hallgatói panasz kapcsán nyilatkozatot kértünk a MÖB elnökétől. A panaszos már korábban is pályázott szíriai ösztöndíjra, és a tavalyi évhez hasonlóan most is ő állt az egyetem javaslati listájának első helyén. Tudomása volt arról, hogy a MÖB szakmai kollégiuma közel maximális pontszámra értékelte benyújtott pályázatát. Mivel mindezek ellenére elutasították pályázatát, jogorvoslati kérelemmel fordult a MÖB vezetőjéhez, de nem kapott választ a megkeresésre. A panaszos egyrészt aggályosnak látta a pályázati helyek egyetemek közötti megoszlásának arányát, másrészt sérelmesnek érezte elutasításnak indokait, ugyanis pályázatának bírálatában utaltak életkorára, továbbá hiányolták választásának indokait. Nyilatkozatkérő levelünkre válaszolva a MÖB elnöke arról számolt be, hogy a hozzánk forduló hallgató panasza előttük ismert volt, és arra való tekintettel, hogy az új szakmai kollégiumok még nem kezdték meg tevékenységüket, a hallgató pályázatát külső, független szakértőhöz adták ki bírálatra. Az értékelés alapján a MÖB 2008. május 8-i döntésével a hallgatót a magyar fél egyik hivatalos jelöltjeként terjesztette elő a jordániai partner számára. Értesültünk arról is, hogy a jelölést a hallgató elfogadta, és a kiutazásával kapcsolatos előkészületeket megkezdték. Tekintettel arra, hogy a MÖB a panaszt saját hatáskörében orvosolta, az ügyet oktatási jogsérelem megállapítása nélkül zártuk le. (K-OJOGB-323/2008.)

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik hallgatója azzal a panasszal kereste meg hivatalunkat, hogy a MÖB által kiírt hathetes oroszországi ösztöndíj-pályázat elnyerését követően meghívólevél hiányában nem tudott kiutazni Oroszországba. A panaszos 2007 tavaszán sikeresen pályázta meg az oroszországi részképzésre kiírt pályázatot. Mivel meghívólevele a vártnál később, 2007 novemberében érkezett meg, nem tudott kiutazni 2007 őszén. Ezért - néhány hasonló helyzetben lévő társával együtt - átkérte magát 2008 tavaszára. Hosszas levelezés után kiderült, hogy 2008 februárjában sem érkezett meghívólevél a számára. A MÖB irodájában azt tanácsolták neki, hogy ismét pályázzon. A jelentkező úgy érezte, hogy önhibáján kívül nem vehetett részt az általa sikeresen megpályázott külföldi ösztöndíjban. Nyilatkozatot kértünk a MÖB elnökétől, aki válaszában beszámolt arról, hogy az Oroszországba történő kiutazáshoz elengedhetetlenül szükséges a meghívólevél, amelyet az Orosz Szövetségi Oktatási Ügynökség szerez be és juttat el a MÖB-höz az oroszországi Magyar Nagykövetségen keresztül. Levelében azt is jelezte, hogy az ösztöndíjak fenti kétoldalú jellegéből következően jelenleg nincs garancia arra, hogy a pályázók a MÖB pozitív döntését követően ki is tudnak utazni; továbbá meghiúsulás esetén nincs jogorvoslati út biztosítva a számukra. Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy a jelenlegi rendszer adott esetben okozhat jogsérelmet a pályázók számára, mint ahogy az a vizsgált ügyben is történt. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy az ösztöndíjak kétoldalú jellegéből és a pályázás természetéből következően az ilyen eseteket nem lehet megfelelően orvosolni. A MÖB elnökének elmondása szerint változtatnak az eddigi gyakorlaton, hogy az ehhez hasonló sérelmeket elkerüljék. A jövőbeni pozitív változásokban bízva, és a fent leírtakra tekintettel az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül zártuk le. (K-OJOGB-457/2008.)

Az ELTE doktorjelöltje doktori disszertációjának bírálatával kapcsolatban kérte állásfoglalásunkat. Egyik bírálója ugyanis nem tartotta alkalmasnak doktori értekezését nyilvános vitára, illetve - a hallgató állítása szerint - bírálatában személyeskedő hangnemet használt. A hallgató beadványában azt is sérelmezte, hogy a konzulens bírálatát a benyújtástól számított hat hónap múlva adta le. Tájékoztattuk a panaszost, hogy az oktatók értékelési jogosultsága (főként bírálat esetén) széles körű, annak vizsgálatára hivatalunknak nincs hatásköre. Levelünkben felhívtuk ugyanakkor a figyelmét arra, hogy a képzésére hatályos 51/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 36. § (3) bekezdése alapján, ha az egyik bíráló javaslata nemleges, a doktori tanács egy további, harmadik bírálót is felkér. A bírálat határidőn túli leadása pedig felveti oktatási jogsérelem gyanúját. A fentiekre nézve azt javasoltuk a panaszosnak, hogy merítse ki a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget, és levélben forduljon problémájával az intézmény vezetőjéhez. Ezt követően a hallgató hivatalunknak jelezte, hogy kérelmére a kar dékánja nem válaszolt. Ezért nyilatkozatkérő levéllel fordultunk az ELTE rektorához, amelyre az Egyetem főtitkára válaszolt, aki levelében arról tájékoztatott, hogy a panaszosnak a dékánhoz benyújtott panaszát a Kari Doktori Tanács elbírálta. A testület helyt adott a panasznak, amely szerint a hallgató doktori disszertációjának egyik opponense valóban három hónapot meghaladóan készítette el véleményét. Mivel az opponens nem javasolta a hallgató értekezését nyilvános vitára, ezért a doktori iskola létesítésének eljárási rendjéről és a doktori fokozat megszerzésének feltételeiről szóló 33/2007. (III. 7.) Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése alapján a Kari Doktori Tanács 2007. december 13-i ülésén a doktori oktatási program vezetőjének javaslata alapján felkért egy másik személyt, mint harmadik bírálót a disszertáció véleményezésére. Ezzel az intézkedésével az intézmény a jogsérelmet saját hatáskörében orvosolta. (K-OJOGB-1/2008.)

A fent ismertetett ügyben a főtitkár levelében jelezte, hogy úgy tudja, a panaszos nem merítette ki az egyetemi jogorvoslati lehetőségét, nem fordult ugyanis jogorvoslati kérelemmel az ELTE Hallgatói Jogorvoslati Bizottsághoz. Mivel a hallgató nem kezdeményezte a hallgatói jogorvoslati eljárást, az ügy érdemében nem áll módjában - a Bizottság elnökeként hatáskör hiányában - állást foglalni. Tájékoztatott arról is, hogy a hallgatók a felsőoktatási törvény, valamint az ELTE Szervezeti és Működési Szabályzata vonatkozó rendelkezései alapján fordulhatnak jogorvoslatért a Bizottsághoz, amelyet a panaszos nem tett meg. Válaszunkban elmondtuk a főtitkárnak, hogy álláspontunk szerint, bár a hallgató a disszertáció bírálatának késedelmes leadási határideje miatt nem a megfelelő szervhez nyújtotta be panaszát, azzal, hogy 2007. szeptember 11-én a dékánhoz fordult, élt a felsőoktatási törvényben biztosított jogorvoslati jogával. Levele - tartalma szerint - ugyanis jogorvoslati kérelemnek tekinthető. Mivel a főtitkár válaszlevelében kifejtette, hogy az ügy érdemében nem áll módjában állásfoglalást tenni, ezért felhívtuk a figyelmét arra, hogy nyilatkozatkérő levelünket eredetileg a rektorhoz címeztük. Eljárásunk célja a rektor véleményének megismerése volt. Mivel levelünkre a főtitkártól kaptunk választ, abban bíztunk, hogy ő alakítja ki az Egyetem vezetőségének álláspontját. (K-OJOGB-1/2008.)

Egy másik - a következő fejezetben részletesen kifejtésre kerülő - ügyünkben néhány hallgató rendszeres szociális ösztöndíjra vonatkozó pályázatot nyújtott be a Szegedi Tudományegyetemen, amelyet azonban nem bírált el az intézmény, ezért az intézményi szabályzatoknak megfelelő módon fellebbeztek. Fellebbezésükre a hallgatók megfelelő határidőn belül nem kaptak választ, emiatt kérvényükkel a hallgatói ügyekkel foglalkozó rektor-helyetteshez fordultak. A rektor álláspontjára - mi szerint a hallgatók nem merítették ki a rendelkezésükre álló rendes jogorvoslati lehetőségeket - válaszolva elmondtuk, hogy a hallgatók panaszát nem lehet elsőfokú döntésre irányuló kérelemnek tekinteni, hiszen az elsőfokú döntés az említett hallgatói juttatások kérdésében a pályázat elbírálása, amely intézkedést az intézmény elmulasztott, így a döntés ellen jogorvoslatnak volt helye. Mivel a rektor-helyettes a kérelmet nem bírálta el érdemben, megállapítható, hogy a jogorvoslati eljárás eredménytelenül zárult. A fentiek értelmében tehát a hallgatók kimerítették a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségeket, ezért a hivatalunk működését szabályozó 40/1999 (X. 8.) OM rendelet 5. § (4) bekezdésében említett eljárási feltételt is teljesítették. (K-OJOGB-142/2008.)

A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) és a Századvég Politikai Iskola (SzPI) által meghirdetett politikai szakértő szakirányú továbbképzés egyik hallgatója azzal a panasszal kereste meg hivatalunkat, hogy 2006 szeptemberében kezdte meg tanulmányait a képzésben, 2007. február 17-én az SzPI igazgatója azonban kizárta őt az intézményből az egyik oktatónak írt levele miatt. Később a vezető döntését visszavonta. A hallgató nem volt megelégedve a képzés megszervezésének színvonalával. Elégedetlenségének 2008 májusában hangot adott egy, az oktatásszervezőnek címzett nem hivatalos e-mailben, aki a levelet továbbküldte az SzPI igazgatójának. A vezető ezt követően ismét megszüntette a hallgató hallgatói jogviszonyát. A panaszos úgy érezte, hogy ezzel a felsőoktatási törvényben garantált - főként a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő - jogai sérültek. Emellett jogorvoslati lehetőséget sem biztosítottak számára az igazgató döntésével szemben, megkereséseire pedig az SzPI nem válaszolt, ezért fordult hivatalunkhoz. Tekintettel arra, hogy a panaszos által elmondottak alapján felmerült a hallgatói jogviszony jogszerűtlen megszüntetésének gyanúja, nyilatkozatkérő levéllel fordultunk a BCE rektorához. Az egyetem rektora nyilatkozatában elmondta, hogy tekintettel arra, hogy az SzPI a BCE Társadalomtudományi Karán belül működik, az SzPI működésére a BCE szabályzatait kell alkalmazni. Az intézményvezető kifejtette, hogy a hallgatói jogviszony megszüntetésére kizárólag a BCE Hallgatói Fegyelmi és Kártérítési Szabályzatában foglalt fegyelmi eljárás keretében a Kar dékánjának van lehetősége. Megítélése szerint a panaszos hallgató esetében is indokolt lett volna fegyelmi eljárást lefolytatni. A nyilatkozatban foglaltakat összevetettük a rendelkezésünkre álló dokumentumokkal és a vonatkozó jogszabályokkal, és az alábbi jogi álláspontot alakítottuk ki az ügyben. A felsőoktatási törvény 70. § (1) bekezdése értelmében, ha a hallgató a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető. A fegyelmi büntetés lehet a (2) bekezdés e) pontjában foglalt kizárás a felsőoktatási intézményből. A törvény 76. § (1) bekezdés h) pontja szerint pedig megszűnik a hallgatói jogviszony a kizárás fegyelmi határozat jogerőre emelkedésének napján. Amennyiben tehát az SzPI igazgatója úgy ítélte meg, hogy a hallgató kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegte, úgy ellene fegyelmi eljárást kellett volna kezdeményeznie. Ez az eljárás lehetőséget biztosított volna a hallgatónak a megfelelő jogorvoslatra is. Tájékoztattuk a panaszost, hogy a fentiek értelmében - és a rektor úr álláspontja szerint is - őt továbbra is az SzPI hallgatójának kell tekinteni. (K-OJOGB-742/2008.)