Tartalomjegyzék

16. Közkeletű feltevések az agresszió okairól

Számos véleménnyel találkozhattunk a magyar és a nemzetközi közéletben, amely szerint az agresszió magas szintje az erkölcsök romlásával és a vallásosság hiányával magyarázható (Mihályi, 2004). Ezen érv szerint a vallásos emberek kevésbé agresszívek, mint a vallástalanok, következésképpen a vallásosság megóvja az egyént, vagy legalábbis tompítja az agressziót az iskolában is. Ismerünk olyan véleményeket is, amelyek az elektronikus médiában látják az (iskolában megjelenő) agresszió okát, s ezért a televízió műsorainak sugárzását e szempont alapján ítélnék meg. S végül a harmadik közkeletű nézet szerint az erőszakos számítógépes játékprogramok fejlesztik ki különösképpen a gyermekekben ezt a hajlamot, és hatásukra válik agresszívvé a gyerek, akár az iskolában is. Csupán arra vállalkoztunk, hogy megvizsgáljuk, van-e tárgyi alapja ezeknek a közkeletű vélekedéseknek, azaz van-e kapcsolat a vallásosság hiánya, a televízió előtt és számítógépes játékkal eltöltött idő és az agresszió között. Megjegyezzük, hogy ha ki is mutatnánk az összefüggést, az oksági kapcsolatokról semmit se tudnánk mondani a kutatás jelenlegi állapota szerint.

A vallásosság és az agresszió

A vallásosság témakörében azt kutattuk, hogy a megkérdezett tagja-e valamilyen vallási közösségnek, ha igen, akkor milyen gyakran vesz részt a közösség összejövetelein. A közösséghez tartozás, a kiterjedt kapcsolatháló (Landau et al.. 2002) hatással lehet az agresszió mértékére, és ha ez vallási keretek között valósul meg, akár még inkább visszafoghatja az erőszakos cselekedet elkövetését. A vizsgálandó kérdés ebben az esetben az volt, hogy a vallási közösségbe tartozás, és ezzel párhuzamosan a vallásban foglalt értékek elfogadása mutat-e összefüggést az agresszió jelenségével.

A megkérdezett diákok 24,9%-a válaszolta azt, hogy valamilyen vallási közösség tagja. A magukat vallásos közösség tagjainak mondók 41,5%-a (az összes megkérdezett 10,4%-a) szokott részt venni a vallási közössége összejövetelein havonta többször, 43,9%-uk (10,8%) ennél ritkábban, 14,7%-uk (3,7%) pedig soha. A megkérdezett tanárok 30%-a válaszolta azt, hogy tagja valamilyen vallási közösségnek, és ezeknek 53,3%-a (az összes kérdezett 16%-a) jár havonta többször templomba, 41,6%-uk (12,5%) ennél ritkábban, és 5,1%-uk (1,5%) soha.

A diákok és tanárok véleményére alapozva állíthatjuk, hogy a vallásoshoz tartozás, illetve az aktív vallásos-közösségi részvétel és az agresszió között nincs összefüggés. A diákok és a tanárok egyik csoportja sem nevezhető bizonyosan agresszívebbnek, mint a többi sem a személyiség erőszakos vonásait mérő Buss-Perry-féle kérdőíven elért pontszám, sem az agresszió elkövetése, sem az agresszió elszenvedése tekintetében.

A vallási közösséghez tartozás és a képzési típus megválasztása között van összefüggés. A 11. évfolyamos diákok közül a gimnazisták között van a legnagyobb számban vallási közösséghez tartozó diák (31,6%), a szakközépiskolák és a szakiskolák között pedig a legkevesebb (21,0%, illetve 21,5%). Ugyanez a kép fogad a tanárok esetében is: a gimnáziumi tanárok a 40,7%-a vallási közösség tagja, szakközépiskolákban 31,7%-a, szakiskolákban 30,6% (p=0,026). Nincs különbség azonban a vallási közösséghez tartózó és nem tartozó diákok és tanárok között a diáktársaikkal szemben elkövetett agresszió tekintetében sem a gimnáziumi, sem a szakközépiskolai osztályokon belül. A képzési formára jellemző átlagos agressziós szintet mutatnak minkét csoportba tartozó diákok. Adataink szerint azonban a szakközépiskolai tanulók esetében a vallásosság - eddig még ismeretlen okból - nem jelent védelmet szakközépiskolás társaikkal szemben, éppen ellenkezőleg, a vallási közösséghez tartozó diákok nagyobb eséllyel válnak áldozattá, mint nem ilyen diáktársaik. A gimnáziumokban és a szakiskolákban nincs ilyen különbség.

A televíziózás és az agresszió

Az általános vélekedésnek megfelelően azt feltételeztük, hogy azok a diákok, akik hosszabb időt töltenek el a televíziókészülék előtt, agresszívebbek, mint azok, akik kevesebbet, vagy akik egyáltalán nem néznek tévét. Feltevésünket igazolandó megkérdeztük a 11. évfolyamra járó diákokat, hogy naponta átlagosan mennyi időt töltenek ezzel a tevékenységgel.

A tévé-, dvd-, videónézés, (a későbbiekben az egyszerűség kedvéért tévézésnek nevezzük) gyakori tevékenység, a diákok 93,8%-a fordít erre több-kevesebb időt, s ebben nincs nagy különbség köztük, bármely képzési formában is tanulnak. Abban azonban igen, hogy mennyi időt szánnak erre a tevékenységre.

A 11. évfolyamos tanulók közel a fele (42,5%) naponta két-három órát nézi a televíziót, a gimnazisták közül ennél kevesebben (38,6%) a szakközépiskolások többen (45,5%).

66. táblázat
Naponta átlagosan a tévé, a dvd és a videó nézésével töltött óra a diákok körében (%)

Nem néz
0,5-1 órát
2-3 órát
4 órát vagy többet
N
Összesen
6,2
31,9
42,5
19,4
4208
Gimnázium
7,4
42,0
38,6
12,0
1339
Szakközépiskola
5,4
30,3
45,5
18,7
1750
Szakiskola
5,9
22,3
42,5
29,2
1119
p <0,001

A tanulók harmada szán legfeljebb napi fél-egy órát tévénézésre, a gimnazisták közül a legtöbben, s a szakiskolások a legkevesebben. Négy óránál több időt fordítanak erre a tevékenysége a szakiskolások, vagyis több időt töltenek ezzel, mint a gimnazisták.

Kérdés, hogy a tévénézésnek van e hatása az iskolai agresszióra. Az ezzel a tevékenységgel töltött idő és a diákok közti agresszió összességében szignifikáns összefüggést mutat: fő szabályként mondható, hogy a képernyő előtt eltöltött hosszabb idő több agresszióval jár együtt.

67. táblázat
A tévénézés kapcsolata a diákok közti agresszióval

Naponta átlagosan hány órát tölt tévé-, dvd-, videónézéssel?
Diákok közötti agresszió elkövetése
Diákok közötti agresszió elszenvedése
Nem néz
-,06
,05
0,5-1 órát
-,11
-,08
2-3 órát
-,02
-,01
4 órát vagy többet
,22
,13
p < 0,001

A diákok közti agresszió elkövetése és elszenvedése elsősorban a sokat, napi négy óránál többet tévézők csoportjára jellemző, hozzájuk képest a kevesebbet vagy egyáltalán nem tévézők kevésbé agresszívek, míg azok, akik napi 2-3 órát töltenek a képernyő előtt, átlagos szintű agressziót mutatnak.

Azonban ez a kapcsolat nem jelent oksági összefüggést, mert bár a sok tévénézés növelheti az agressziót, de fennállhat egy fordított irányú összefüggés is: az agresszívebb tanulók eleve sokkal több időt töltenek a képernyő előtt.

Semmi sem mutat arra, hogy a televízió esetleges agressziót növelő hatása szelektív lenne, elvileg kizárt, hogy a tanárokkal vagy a diáktársaikkal szemben elkövetett agresszió között különbség lenne. Főszabályként így is van: szoros kapcsolat van a tévézésre szánt idő és az agresszió elkövetése között; a napi négy óránál hosszabb ideig tévézők a leginkább agresszívek.

68. táblázat
A diákok tévénézési szokásai és a tanárok-diákok közti agresszió kapcsolata a diákok szerint

Naponta átlagosan hány órát tölt tévé-, dvd-, videónézéssel?
A tanárokkal szemben elkövetett diák agresszió
A tanárok által diákokkal szemben elkövetett agresszió
Nem néz
0,13
0,14
0,5-1 órát
-0,10
-0,05
2-3 órát
-0,05
-0,05
4 órát vagy többet
0,20
0,12
p < 0,001

Van azonban ellentmondásos eleme is ennek a képnek. A kis arányban szereplő tanulók (6,2%), akik állításuk szerint soha nem ülnek a tévé előtt, agresszívebbek tanáraikkal, mint diáktársaikkal szemben. Meglehet, kétfajta, egymást kizáró ok-okozati viszony áll fenn a televíziózás és az agresszió között? Meglehet, de nem valószínű.

A számítógépes játékok és az agresszió

A diákok fele (47,7%) játszik konzolos vagy számítógépes játékkal, a többség azonban nem. Legkevésbé a gimnazisták, leginkább a szakközép- és szakiskolai diákok. A számítógépes játék használatában élesen elválnak egymástól a szakképzést és az általános képzést folyató képzési formák.

69. táblázat
Játszik-e konzolos vagy számítógépes játékokat (%)

Nem
Igen
N
Összesen
52,3
47,7
4166
Gimnázium
64,7
35,3
1331
Szakközépiskola
46,6
53,4
1737
Szakiskola
46,4
53,6
1098

A gimnazisták saját bevallásuk szerint a többiekhez képest kevesebbet játszanak a számítógépes játékokkal, akik élnek ezzel a szórakozási eszközzel, azok is kevesebb időt fordítanak rá. Szembeszökő, hogy a szakiskolások töltenek a legtöbb időt ezekkel a játékokkal, négy óránál többet.

A számítógépes és konzolos játékok használatának gyakorisága és a rájuk fordított idő igen szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a diák milyen képzésben vesz részt a 11. évfolyamon.

Összefüggés mutatkozik a számítógépes és konzolos játékok használatának az időtartama és az iskolai agresszió között. Formailag úgy tűnik, hogy azok, akik a számítógépen - feltehetőleg - agresszív játékokkal hosszabb időt töltenek el, maguk is agresszívebbek. Azonban nem feledhető el az oksági viszony tisztázatlansága, hiszen nem dönthető el, hogy a diákok az agresszivitásukat vezetik le a számítógép előtt, vagy a játékok miatt válnak erőszakossá. Az sem valószínűtlen, hogy a két jelenség egymást erősítve növeli a diákok agresszióját.

70. táblázat
A számítógépes játékok és a diákok közti agresszió

Naponta átlagosan hány órát tölt számítógépes játékokkal?
Diákok közötti agresszió elkövetése
Diákok közötti agresszió elszenvedése
Semennyit
-,16
-,13
Fél órát
-,02
-,04
1 órát
,09
,17
2-3 órát
,29
,18
4 órát vagy többet
,41
,36
p < 0,001, p < 0,001

Akik négy vagy több órát játszanak, az átlagosnál több erőszakos cselekményt követnek el diáktársaikkal szemben, ugyanakkor az átlagosnál gyakrabban elszenvedői is ezeknek a cselekedeteknek. A legkevésbé azok a diákok vesznek részt ilyen cselekményben, akik sohasem játszanak. Minthogy a szakiskolások játszanak a legtöbbet, ekképpen ők a legagresszívebbek.

A tanárok és a diákok közötti agresszió foka és a számítógépes játékok között ugyanolyan irányú és erősségű kapcsolat van, mint a diákok egymás közötti agressziója esetében.

Összességében annyit mondhatunk, hogy a "vallásosság hiánya és az agresszió oka" közkeletű feltételezéseknek nincs semmi alapjuk, de abban van igazság, hogy azok a diákok, akik a képernyő előtt és a számítógépes, konzolos játékkal naponta hússzú időt, négy óránál többet töltenek, az átlagnál agresszívebbek. Azt, azonban nem tudjuk, hogy az eleve agresszív diákok ilyenek, vagy éppen ilyenné formálja őket a sok tévénézés, illetve a számítógépes játék.

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő