Tartalomjegyzék

17. Tanári fegyelmezési eszközök használata

Az iskola része a különböző fokú és fajtájú fegyelmező eszközök használata, amely természetesen nem agresszió. Ebben a munkában csak a tudatos károkozást tekintjük agressziónak. A tanári fegyelmezési szándék mögött ilyen csak elvétve, kérdőíves módszerre nem is vizsgálható szélsőséges helyzetekben fordul elő. Ebből fakadóan az iskolai fegyelmezés elemzésekor eleve kizártuk, hogy a pedagógus tudatosan okozna kárt tanítványaiban. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a fegyelmezésnek van hatalmi mozzanata, amelyet az iskolai normákkal szembehelyezkedő diákkal használnak. Innen fakad a kérdésünk: a normaszegő tanulói magatartásra milyen eszközökkel reagálnak a tanárok, milyen eszközökhöz nyúlnak a tanórák és az iskola rendjének fenntartása érdekében.

A kérdéskör rendkívül bonyolult, hiszen mind a normaszegés, mind annak kontextusa rendkívül sokféle (Fodor, 2000; Mihály, 2005; Herman és et al., 2009), miként a különböző normaszegésekre adott pedagógusi reakciók is. Ennek ellenére kutatási eredményeink alapján bizton állíthatjuk a következőket.

Általánosságban elmondható, hogy a fegyelmezést kiváltó események legritkábban a gimnáziumokban, leggyakrabban a szakiskolákban fordulnak elő. A tanóra megzavarása, a feleselés, az engedetlenség, ellenszegülés, valamint az óraközi szünetekben a verekedés közül az óra zavarása a legáltalánosabb jelenség valamennyi képzési forma esetén. A szünetekben történő verekedés esetében más a helyzet. Amíg a gimnáziumokban a tanárok és a diákok nagyobb része úgy látja, hogy ilyen nem történik az intézményükben, addig a szakiskolákban a tanároknak nagyjából negyede, a diákok nyolcada vélekedik ugyanígy.

A tanárok saját bevallásuk szerint elsősorban személyes beszélgetéssel, valamint a gyors viszontválasszal fegyelmeznek. A tanítványaik ellenben úgy látják, hogy a tanáraik különösképpen szétültetéssel, a tanóráról való kiküldéssel, intőkkel, illetve feleltetéssel, dolgozatírással, elégtelen osztályzat beírásával fegyelmeznek.

A diákok válaszainak tükrében úgy tűnik, hogy a tanárok tettei és válaszai erősen különbözőek, különösen a jogszabályok által tiltott és az általánosan hirdetett pedagógiai normáktól eltérő esetekben.

A tanárok és a diákok egybehangzó válaszai alapján mondhatjuk, hogy a pedagógusok nagyon ritkán nyúlnak fegyelmezési eszközként a fizikai agresszióhoz.

Megfigyelhető, hogy a tanárok sokkal nyugodtabb, normaszegésektől mentesebb helynek látják az iskolát, mint tanítványaik.

A fegyelmezési eszközök és a fegyelmezési helyzet értelmezése

A tanári munka során különfélék az iskolai és a társas viselkedési normák elfogadtatásának, betartatásának módjai, mivel ezek maghatározó hányada a pedagógia eszköztárába tartozik, ezért tanügyigazgatás-jogi tekintetben nem szabályozott. A normaszegőkkel szembeni lehetséges eljárások azonban a különböző szintű jogszabályban rögzítettek. Az iskolában alkalmazható fegyelmező-büntető intézkedések és cselekvések egy részét - például a fizikai agressziót, vagy a tanóráról való kiküldést - a közoktatási törvény formálisan és világosan tiltja, míg a verbális agressziót elvileg1 zárja ki a fegyelmezési eszközök köréből. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 10§ (2) szerint " A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak."

A Házirendben, illetve a Szervezeti és Működési Szabályzatban az iskoláknak szabályozniuk kell a törvény által előírt jogok és kötelességek teljesülésének módját. Bár a diákönkormányzatok vétójoggal rendelkeznek a diákokat érintő esetekben a Házirend és az SzMSz elfogadása tantestületi hatáskör (Kt. 40.§ (9), ezért alapvetően az iskolavezetés értékrendje jelenik meg ezekben a dokumentumokban. Így a mindennapi oktató-nevelő munkában a törvény az iskola normáit, gyakorlatát inkább orientálja, semmint meghatározza.

A tantestületeknek az iskolai jogi dokumentumokban megjelenő formális konszenzusa nem vezet feltétlenül ahhoz, hogy egy iskolán belül ugyanazon normaszegés esetében minden tanár egyformán reagáljon. Már csak azért sem, mert a tantestület többségi szavazattal dönt saját döntése végrehajtásának és betartatásának módjáról. A vizsgálatunkat ebből fakadóan nem a fegyelmezési eszközök jogszabályi hátterére és a jogszabályok betartására irányul, hanem arra, hogy jellegzetes iskolai helyzetekben tipikusan milyen fegyelmezési eszközöket használnak a pedagógusok.

Az adatok értelmezése

A tanárokat és a diákokat egyaránt megkérdeztük a különféle fegyelmezési eszközök használatáról. A két álláspont között jelentős különbséget kell szem előtt tartanunk. Ugyanis míg a diákok válaszai az őket tanító összes tanár által használt fegyelmezési eszközről szólnak, addig a tanárok válaszai az iskola több osztályában általuk használt gyakorlatba engednek bepillantást. Azaz a diákok válaszai nem köthetők egy-egy tanárhoz, így - szélső esetben - előfordulhat, hogy egy-egy fegyelmezési eszköz használata egy pedagógust jellemez és nem az osztályt tanító tanárok együttesét. Továbbá: csak a diákok válaszai tekinthetők reprezentatívnak, a tanároké nem, hiszen körükben az adatfelvétel nem tanórai keretek között történt, így önkéntes válaszadásaik nem tekinthetők véletlenszerűnek. Ez lehetetlenné teszi az adatok mechanikus összevetését, különösen abban az esetben, ha harmadik személy is szereplőjévé válik a fegyelmezési eljárásnak. Hiszen az érintett diák nem tud feltétlenül arról, ha egy tanár történetesen kollégájával megbeszéli normaszegése ügyét. Ez például nagyban magyarázza, hogy a pedagógusok 26,7%-a nyilatkozott úgy, hogy konzultált a kollégáival, miközben a megkérdezett diákok csupán 13,8%-ának volt tudomása ilyenről.

Az adatok értelmezésénél szem előtt kell tartanunk, hogy bár a kérdéseink a tanárok esetében a tudatos, fegyelmezési célból hozott döntéseikre, azaz elvileg a tényekre vonatkoztak, a válaszaiknak iránya van. A diákok és a tanárok szavait összevetve egyértelműnek tűnik, hogy a jog által tiltott, vagy az általánosan hangoztatott pedagógiai normába ütköző fegyelmezési eszközök használatáról a tanárok nem szívesen beszélnek. Kutatásunk ebből fakadóan az ilyen eszközök használatát alul-, míg a megengedett eszközöket felülbecsüli, ha csak a pedagógusok válaszait tesszük vizsgálatunk tárgyává.

Éppen ezért - a számos fenntartás ellenére - célszerű összevetni a diákok és a pedagógusok álláspontját, azért, hogy a két nézőpont irányát hasonlítsuk össze: melyek azok az eszközök, amelyeket azonosan, illetve melyek azok, amelyeket eltérően ítélnek meg a fegyelmezési helyzetekben egymással hierarchikus viszonyban álló felek.

A számok értelmezésekor szem előtt kell tartani, hogy kérdéseinkre elegendő egyetlen egy fegyelmi vétséget is észlelnie a pedagógusnak, az "utóbbi időben" esetében már magas lesz az észlelési arány. Azaz az adatok nem a szituációk gyakoriságát, hanem az intézményben való előfordulását, illetve elő nem fordulását jelzik.

Kutatásunk során meg sem kíséreltük feltárni a fegyelmezési módok közül az alkalmazott eszköz kiválasztásának okait, motívumait - lévén erre a módszerünk alkalmatlan. Nem is tudhatjuk meg, hogy a pedagógusok szakmai szempontból adekvát, az adott normaszegést sikeresen kezelő fegyelmezési eszközöket alkalmaznak-e vagy sem. (Ennek eldöntése, feltárása további kutatást igényel.)

A vizsgálat módszere

A fegyelemi vétségek a pedagógus szemében konfliktushelyzetként jelennek meg, hiszen ők képviselik az iskola rendjét, amelyet védeni hivatottak, és megsértőit ők szankcionálják formálisan vagy informálisan. Ebből fakadóan kérdéseinket a tanárok értékrendjének figyelembe vételével fogalmaztuk meg.

Négy olyan általánosan ismert helyzetet állítottunk fel, amelyben nagyon valószínű, hogy a pedagógus valamilyen fegyelmezési eszközhöz nyúl.

Azonos tartalmú a kérdéseket tettük fel (ld. a kérdőíveket a mellékletben) a tanároknak és a diákoknak: mit szokott Ön tenni , illetve a diáktól mit szokott tenni a tanárod

  1. Abban az esetben, ha egy diák beszélgetéssel, zörgéssel vagy egyéb módon rendszeresen zavarja az órát, az alábbiak közül melyiket szokták tenni a tanáraid (mit tesz Ön)?
  2. Abban az esetben, ha egy diák az órákon rendszeresen felesel, az alábbiak közül melyiket szokták tenni a tanáraid (mit tesz Ön)?
  3. Abban az esetben, ha egy diák nem fogad szót, ellenszegül, az alábbiak közül melyiket szokták tenni a tanáraid (mit tesz Ön)?
  4. Abban az esetben, ha két diák a szünetben összeverekszik, az alábbiak közül melyiket szokták tenni a tanáraid (mit tesz Ön)?

A különböző iskolai helyzetekhez tartozó válaszlehetőségek, illetve a válaszlehetőségek száma kisebb-nagyobb mértékben eltér egymástól - elsősorban a kérdőívek korlátozott hossza miatt. Emiatt kényszerültünk arra is, hogy a diákok esetében a mintát két (osztályonként véletlen módon felosztott) csoportra osszuk, s az egyiktől az 1-es és 3-as számú kérdést, míg a másik csoporttól a 2-es és 4-es számú kérdést kérdezzük. A válaszlehetőségek között mindenütt szerepelt, hogy "Az utóbbi időben, ebben az iskolában nem történt ilyen", illetve, hogy "Nem tesznek semmit a tanárok".

Az iskolai helyzet megválasztásában lényegi szempont volt, hogy a fizikai, illetve a verbális agressziót is megjeleníthessük, valamint hogy a normaszegés mértéke szerint sorba rendezhetőek legyenek.

Az alábbi táblázatban azt mutatjuk be, hogy a különböző iskolai helyzetekben, milyen válaszlehetőségek közül választhattak a diákok, valamint a tanárok. 

71. táblázat
A különböző helyzetekben a kérdőívekben felkínált fegyelmezési eszközök listája (+ jellel jelölve, amennyiben az eszközt kérdeztük)

Helyzetek
Óra zavarása
Órai feleselés
Ellenszegülés
Verekedés a szünetben
Nem történik ilyen
+
+
+
+
Nem tesznek semmit a tanárok ezekben az esetekben
+
+
+
+
01
Óra után elbeszélgetnek a rendbontóval
+
+
+
+
02
Külön ültetik, elültetik a rendbontót máshová
+
-
-
-
03
Visszaszólnak a rendbontónak, megpróbálják szóban helyretenni
-
+
+
-
04
Plusz feladatot adnak a rendbontónak
+
+
-
-
05
Segítséget kérnek az osztályfőnöktől vagy más kollégáktól
-
-
+
-
06
Beírást, intőt adnak a rendbontónak
+
+
+
+
07
Az igazgatóhoz küldik a rendbontót
-
+
+
+
08
Behívják a rendbontó szüleit
+
+
+
+
09
Valamilyen tárggyal az asztalra csapnak vagy más módon felkeltik a rendbontó figyelmét
+
-
-
-
10
Kiküldik az óráról a rendbontót
+
+
-
-
11
Feleltetik, dolgozat íratnak a rendbontóval
-
+
-
-
12
Ráordítanak, kiabálnak a rendbontóval
-
-
+
-
13
Egyest adnak a rendbontónak
+
+
+
-
14
Krétát dobnak a rendbontó felé
+
+
-
-
15
Kokit adnak, meghúzzák a fülét
+
+
-
+
16
Eltiltják a rendbontót a közös programoktól
+
-
-
+
17
Eltanácsolását javasolják az iskolából
-
-
+
-
18
Keményebb tárgyat dobnak felé
-
+
-
-
19
Felpofozzák a rendbontót
+
+
+
+

A tanárok válaszaiból kirajzolódó helyzetkép

A fegyelemsértések előfordulása

A legfontosabb kérdéseink voltak, hogy a tanárok milyen fegyelemsértéseket, normaszegést érzékelnek az iskolában, a fegyelemsértések közül melyek azok, amelyek az osztály képzési típusától függetlenül általánosan előfordulnak és melyek azok, amelyek kapcsolódnak egy-egy képzési formához.

A tanárok véleménye szerint a legáltalánosabb kihívás számukra az óra alatti beszélgetés, zajongás, azaz az oktatói munka akadályozása, amely voltaképpen egyfajta kapcsolati zavar a diák és tanára között. Szinte mindegyik (89,3%) tanár megemlítette ezt a jelenséget, jelentős különbséget nem is mértünk a képzési formák között.

Nem úgy, mint a feleselés esetében. Erről a normaszegésről megállapítható, hogy a gimnáziumokban tanító pedagógusok kétharmada, a szakiskolában dolgozó pedagógusok több mint nyolcvan százaléka tapasztalja. A diákok ellenszegülésének esetében nagyon hasonló adatokat mértünk. Ez azt is jelenti, hogy a képzési típus, illetve a feleselés és az ellenszegülés között szoros az összefüggés.

72. táblázat
Az utóbbi időben, az iskolájában megtörtént, az hogy ., az osztály képzési típusa és a tanárok véleménye szerint (%)

A diákok beszélgetéssel, zörgéssel zavarják az órát
A diákok rendszeresen feleselnek a tanárral
A diákok ellen- szegülnek a tanároknak
A diákok a szünetben verekednek
Gimnázium
88,3
67,3
65,4
27,3
Szakközépiskola
89,2
73,4
74,1
45,6
Szakiskola
91,6
81,7
87,6
71,7
Összesen
89,3
72,8
73,5
45,1
p
0,493
0,001
0,000
0,000

A szünetbeli verekedések esetében a tanárok válaszai alapján egyértelmű, hogy iskolatípusonként alapvető eltérés tapasztalható. Amíg a gimnáziumi tanároknak 72,7%-a nem is tud szünetekben történő verekedésről, addig ez az arány 54,4% a szakközépiskolai, illetve 28,3% szakiskolai kollégáik esetében. Fontos, hogy a fegyelemsértések elkövetésének mértékében a tanárok és a diákok válaszai nem mondanak ellent gyökeresen (bár jóval kisebb különbségről árulkodnak: 37,0%, 26,9%, 16,2%). Így határozottan kijelenthetjük, hogy a fizikai agresszióval való találkozást egyértelműen az határozza meg, hogy mely képzési formában vesz részt a tanuló.

Természetes, hogy helyzetükből fakadóan a diákoknak jóval több társaik által elkövetett fegyelmi vétségről van tudomásuk, mint a tanáraiknak, s az sem kizárt, hogy a pedagógusok tanítványaiktól eltérően ítélik meg ugyanazt a tettet, vagy egyszerűen nem is értesülnek róla, mint például a szünetbeli rendbontásokról.

73. táblázat
A diákok és a tanárok észlelésbeli különbsége az osztály képzési típusa és a diákok véleménye szerint (%)

A diákok beszélgetéssel, zörgéssel zavarják az órát
A diákok rendszeresen feleselnek a tanárral
A diákok ellen- szegülnek a tanároknak
A diákok szünetben verekednek
Gimnázium
8,7
25,9
27,3
37,0
Szakközépiskola
8,8
21,6
21,6
30
Szakiskola
5,2
13,1
8,8
16,1
Összesen
8,1
21,6
21,5
30,3

A fenti táblázatban a nagyobb értékek azt mutatják, hogy a pedagógusok mennyivel kevésbé tapasztalják a fegyelmi vétségeket az iskolában, mint a diákjaik.

A tanórán a figyelem összpontosítását zavaró elemek megítélésében áll a legközelebb egymáshoz a diákok és tanáraik helyzetértékelése, különösképpen az órák megzavarása esetében. A szünetben történtekről tudnak a pedagógusok a legkevesebbet a diákokhoz képest, hiszen többségük ekkor a tanári szobában tartózkodik.

A pedagógus személye elleni fegyelemsértés, a feleselés és az ellenszegülés értelmezésében a pedagógusok vagy tényszerűbbek a tanítványaiknál, (azaz a diákok eltúlozzák tetteik jelentőségét),´vagy lekicsinylik a tekintélyük rombolására tett diákakciókat, és ettől látják a diákok tanáraiknál jelentősebbnek az effajta agresszió gyakoriságát.

A tanórai szünetekben a diákok közötti verekedésről legkevésbé a gimnáziumi tanárok tudnak, itt egyfajta tudatos, vagy felügyelet-szervezési okokra visszavezethető "agresszióvakságról" beszélnek az adatok. Azaz: jóval gyakoribb ez a jelenség, mint ahogy az a tanárok tudatában él.

A fegyelemsértésről a gimnáziumoktól a szakiskolák felé egyre pontosabban képük van a tanároknak. A szakiskolai pedagógusok jóval inkább diákjaikhoz hasonló arányúnak látják a fegyelmezési szituációk előfordulását, mint gimnáziumi kollégáik. Ennek az a magyarázata, hogy ott, ahol akár mindennapos a verekedés, ismertebb a pedagógusok előtt e normaszegés léte, mint ahol az alkalomszerű. A túlzott általánosítás veszélyét vállalva mondjuk, hogy ahol nagyobb a baj, ott jobban figyelnek arra, mi történik a szünetekben. És fordítva: ahol tantestületben a megalapozottan békés iskola képzete az uralkodó, ott inkább titokban maradhat a diákok között ritkán megtörténő fizikai erőszak ténye.

Ebbe a képbe jól illeszkedik a pedagógusok tétlenségének a diákok válaszaiból előtűnő rajzolata is. A diákok a fenti négy eset közül az óra alatti zajongás (8,9%) és a rendszeres feleselés (6,9%) esetében számoltak be tanáraik nagymértékű passzivitásáról, miközben tanáraiknak csupán 1-2%-a beszélt tudatos közömbösségről. A ritkán előforduló zavaró, fegyelemsértő események világában a pedagógusok kevésbé válaszolnak a normaszegésre, mint ott, ahol gyakori az óra alatti beszélgetés, zörgés. Ennek megfelelően a gimnáziumi tanárság közömbössége kiemelkedően magasabb a szakiskolákban dolgozó kollégákéhoz képest (p=0,000), ugyanakkor az óra megzavarása hasonló mintázatot mutat.

A tanárokat arra kértük, hogy egy ötfokú skálán értékeljék, mennyire jelent súlyos problémát számukra a tanóra megzavarása (az 5-ös érték a legsúlyosabbat jelenti). A gimnáziumokban 2,71-os, a szakközépiskolákban 3,31-os, a szakiskolákban 3,50-es szinten értékelték a tanárok a tanóra megzavarásának problémáját. (A másik három fegyelmezési helyzetben nem találtunk kapcsolatot a képzési forma és a tanári passzivitás között.)

A tanárok által használt fegyelmezési eszközök

Mondhatjuk, hogy a tanárok alig-alig élnek a fizikai erőszak eszközével, a mérés hibahatárai szintjén említik meg a kréta vagy valamilyen kemény tárgy dobását, "koki" adását, a fül meghúzását, a pofozást. Ezek - a tanári válaszok alapján - nem használatos fegyelmezési eszközök a 17-18 éves fegyelemsértőkkel szemben, miképpen az iskolából való eltanácsolással való fenyegetés sem. A megkérdezett pedagógusok szerint magatartási problémákat nem büntetnek tanulmányi minősítéssel, elégtelen osztályzatot a fegyelemsértőknek a megkérdezett tanárok 1,6%-a ad.

A pedagógusok önnön véleményük szerint a felkínált lehetőségek közül leggyakrabban a verbális fegyelmezési eszközzel élnek, többnyire "elbeszélgetnek" az óra után tanítványaikkal, ha azok megzavarják az órájukat (53,3%), feleselnek (50,7%), ellenszegülnek (38,6%), s ezt teszik akkor is, ha a szünetben verekedésen kapják őket (35,1%-os említettségi szint). Ezekben a beszélgetésben az autoritást képviselő tanár és a neki alárendelt diák között folyik a párbeszéd, amelynek végső célja a további függelemsértés megakadályozása és az iskolai norma elfogadtatása, amellyel a tanári tekintély is növekszik.

A szüneti verekedések egyik bevett fegyelmezési módja, hogy a büntetés kiszabását az iskola igazgatójára bízza a pedagógus (22,3%), igénybe véve az iskolai hierarchia önmagában is fegyelmező erejét. Meglehet azonban - erre nincsenek adataink -, hogy a verekedőkkel szemben az osztályfőnök, vagy az osztályban tanító tanár másképpen jár el, mint azok, akik nem ismerik személyesen a renitenskedőket.

Az órai fegyelemsértő helyzetekben használt fegyelmezési eszköz az írásbeli megintés, a szülőknek szóló írásos üzenet (22-27%-os említettség). A folyosói verekedés esetében ezt ritkábban használják (4,6%), vélhetően az említett okok miatt, valamint mert a verekedés komolyabb fegyelmi vétség annál, mint amit a tanár saját hatáskörben elrendezhet. A tanárok által a harmadik legáltalánosabban használt fegyelmezési eszköz (10-15%) a szülők behívása/behívatása, vagy az ezzel való fenyegetés.

A tanóra rendje helyreállításának az óra utáni beszélgetés mellett a leggyakrabban használt módja (45,3%), hogy szétültetik a zajongó, beszélgető diákokat, vagy büntetésből többletfeladatot adnak nekik (30,0%). A rend fenntartásának további eszköze, hogy erős hanghatással megtöri a pedagógus a pusmogást, például valamilyen tárggyal az asztalra csap (11,6%). A fenti képet az említettség, azaz a tanárok véleménye alapján rajzoltuk meg, amely szerint jogsértő fegyelmező eszközökkel - például a tanítvány kiküldése az óráról, egyes osztályzat adása - ritkán élnek a pedagógusok. 7-9%-uk, illetve 2-3%-uk említette meg ezeket az eszközöket az óra megzavarása és a feleselés esetében.

A feleselést sokféleképpen kezelik a tanárok, ezzel a vétséggel szemben használják a leggazdagabb fegyelmezési arzenált. Az óra utáni beszélgetésen kívül, a riposzt, az azonnali visszavágás a leggyakoribb fegyelmezési eszköz (45%). Verbálisan - feltehetőleg megfelelő mimika, testtartás kíséretében - kísérlik meg helyretenni a tanár-diák közötti, tekintélyen alapuló aszimmetrikus viszonyt, amelynek lebontására a diák feleseléssel vállalkozik. A feleselés váltja ki a legnagyobb mértékű aktivitást, hiszen minden más fegyelemsértő megatartáshoz képest ebben az esetben a pedagógusok nagyobb aránya ad intőt, hívja be a szülőket, vagy küldi ki a feleselő diákot az osztályból (9,6%). Sőt az elégtelen osztályzathoz mint fegyelmezési eszközhöz is ebben az esetben nyúlnak a legtöbben (3,3%).

74. táblázat
Fegyelmezési eszközök alkalmazása különböző helyzetekben (%)

Óra zavarása
Órai feleselés
Ellenszegülés
Verekedés a
szünetben
Nem történik ilyen 10,7 27,3 26,5 54,9
Fegyelmezési eszközök alkalmazásának előfordulása
Óra zavarása
Órai feleselés
Ellenszegülés
Rendbontás szünetben
Nem tesznek semmit a tanárok ezekben az esetekben
1,5
1,8
1,1
1,4
01
Óra után elbeszélgetnek a rendbontóval (08)
53,3
50,7
38,6
35,1
02
Külön ültetik, elültetik a rendbontót máshová (05)
45,3
-
-
-
03
Visszaszólnak a rendbontónak, megpróbálják szóban helyretenni (02)
-
45,0
39,1
-
04
Plusz feladatot adnak a rendbontónak (11)
30,0
20,3
-
-
05
Segítséget kérnek az osztályfőnöktől vagy más kollégáktól (13)
-
-
26,7
-
06
Beírást, intőt adnak a rendbontónak (01)
23,5
27,4
21,9
4,6
07
Az igazgatóhoz küldik a rendbontót (06)
-
7,4
8,2
22,3
08
Behívják a rendbontó szüleit (12)
10,4
14,5
13,1
10,9
09
Valamilyen tárggyal az asztalra csapnak vagy más módon felkeltik a rendbontó figyelmét (09)
11,6
-
-
-
10
Kiküldik az óráról a rendbontót (03)
7,0
9,6
-
-
11
Feleltetik, dolgozat íratnak a rendbontóval (04)
-
9,3
-
-
12
Ráordítanak, kiabálnak a rendbontóval (10)
-
-
6,2
-
13
Egyest adnak a rendbontónak (07)
1,6
3,3
2,6
-
14
Krétát dobnak a rendbontó felé (14)
0,9
1,2
-
-
15
Kokit adnak, meghúzzák a fülét (17)
0,6
1,2
-
0,4
16
Eltiltják a rendbontót a közös programoktól (18)
0,7
-
-
1,0
17
Eltanácsolását javasolják az iskolából (15)
-
-
0,5
-
18
Keményebb tárgyat dobnak felé (16)
-
0,5
-
-
19
Felpofozzák a rendbontót (19)
0,0
0,4
0,0
0,3

A tanári akarattal való szembeszegülés vétségét a feseléssel közel azonos gyakorisággal említették meg a pedagógusok. Mindkét esetben azonban az órát követő beszélgetés 12,1 százalékponttal alacsonyabb mértékben használt a fegyelmezési eszközök közül. A többi megkérdezett fegyelmezési eszköz között statisztikai értelemben nem található más különbség.

Kérdőív-szerkesztési okokból csak ebben a helyzetben vetettük fel a tanári kiabálás esetét, következésképpen nincs mivel összehasonlítani az adatot, ezért csak annyit mondhatunk, hogy a megkérdezett tanárok 6,2%-a említette meg, hogy kiabált a tanítványaival.

A fenti képet a tanárok véleménye alapján vázoltuk fel, s szinte biztos, hogy a diákok szemszögéből más világ bontakozik ki, noha mindkét fél ugyanannak az élethelyzetnek a részese. A következőkben az a kérdés, miben és mennyiben látják a felek ugyanúgy, illetve másképpen a fegyelmezési eszközök alkalmazását.

A tanári fegyelmezési eszközök használata a diákok szemszögéből

Természetes, hogy a pedagógusok és a tanítványaik másképpen látják és érzékelik ugyanazt a helyzetet. Bár a tanárok és a diákok adataiból származó adatok módszertani okokból nem összehasonlíthatóak, de ha csak a két vélemény irányát vetjük össze, láthatóvá válnak azok a fegyelmezési eszközök, amelyek használatát a tanárok és a diákok elérő mértékben említik meg, azaz ellentétesen ítélik meg. Ha a tanárok és a diákok jelzéseinek arányszáma egybeesik a kérdéses fegyelmezési eszközök használatáról, akkor ezt a mutatót a valósághoz közelebbinek tekinthetjük, mintha azok lényegesen eltérnek.

A módszer egyszerű: mindenütt kiszámítjuk az egyes fegyelmezési eszközökre vonatkozó tanári és diák válaszok említettségének a különbségét. Így a két adat különbsége százalékpontban jelenik meg: minél nagyobb a tanári gyakorlatról beszámoló pedagógusok aránya és a fegyelmezési eszközt érzékelő diákok arányának a különbsége, annál nagyobb pozitív százalékpontot kapunk eredményül. Ennek jelentése, hogy az adott fegyelmezési eszközt a tanárok nagyobb arányban használták, mint ahogy azt a diákok érzékelik - fordított esetben negatív előjellel találkozunk. Önkényesen 10 százalékpontnyi eltérésben határoztuk meg azt a küszöböt, amelyen belüli értékeket azonosnak tekintettük. Az e fölöttieket meghatározóan vagy tanárszempontú (+) vagy diákszemszögű (-) helyzetértékelésnek tekintjük.

75. táblázat
A tanárok által alkalmazott és a diákok által érzékelt fegyelmezési eszközök használatával kapcsolatos arányok különbsége (százalékpont)

Helyzetek
Óra zavarása
Órai feleselés
Ellenszegülés
Verekedés a szünetben
Nem történik ilyen
8,1
21,7
21,5
30,3
Fegyelmezési eszközök alkalmazásának előfordulása
Óra zavarása
Órai feleselés
Ellenszegülés
Rendbontás szünetben
Nem tesznek semmit a tanárok ezekben az esetekben
8,1
6,9
3,0
3,1
Tanárok által gyakrabban említett
Óra után elbeszélgetnek a rendbontóval (08)
36,7
30,3
30,4
21,5
Külön ültetik, elültetik a rendbontót máshová (05)
19,6
-
-
-
Visszaszólnak a rendbontónak, megpróbálják szóban helyretenni (02)
-
16,5
19,3
-
Plusz feladatot adnak a rendbontónak (11)
15,5
3,6
-
-
Segítséget kérnek az osztályfőnöktől vagy más kollégáktól (13)
-
-
12,9
-
Közel hasonló
említettség
Eltiltják a rendbontót a közös programoktól (18)
-0,9
-
-
-0,9
Felpofozzák a rendbontót (19)
-0,9
-0,6
-0,9
-0,3
Kokit adnak, meghúzzák a fülét (17)
-1,5
-1,3
-
-0,3
Keményebb tárgyat dobnak felé (16)
-
-2,6
-
-
Behívják a rendbontó szüleit (12)
-5,9
-2,6
1,4
-3,5
Eltanácsolását javasolják az iskolából (15)
-
-
-3,3
-
Az asztalra csapnak vagy más módon felkeltik a rendbontó figyelmét (09)
-8,6
-
-
-
Diákok által
gyakrabban említett
Krétát dobnak a rendbontó felé (14)
-9,9
-6,7
-
-
Beírást, intőt adnak a rendbontónak (01)
-2,5
-7,2
-5,5
-10,3
Ráordítanak, kiabálnak a rendbontóval (10)
-
-
-11,2
-
Az igazgatóhoz küldik a rendbontót (06)
-
-11,2
-7,9
-2,9
Feleltetik, dolgozat íratnak a rendbontóval (04)
-
-17,4
-
-
Kiküldik az óráról a rendbontót (03)
-12,3
-17,6
-
-
Egyest adnak a rendbontónak (07)
-16,5
-18,6
-12,4
-

A vizsgált iskolai élethelyzetekben verbális fegyelmezési eszközök használatáról inkább a tanárok számolnak be, miközben ezen eszközök szerepét, különösen az óra utáni elbeszélgetést, a diákok jóval csekélyebbnek látják. A feleselésre és a szófogadatlanságra, ellenszegülésre adott tanári riposzt előfordulását a diákok nem látják olyan gyakoriaknak, mint a tanáraik.

Ezt szem előtt tartva, úgy látszik, hogy a tanárok válaszaikban eltúlozzák a verbális eszközök használatának gyakoriságát. Nem nagyon valószínű, hogy a diákokban ne tudatosulna a tanári válasz jelentése, a tanár szándéka, vagy ha az óra után fegyelmező-nevelő célzatú beszélgetés részeseivé váltak. Nem kizárt - de ezt további vizsgálatokban kell igazolni, vagy elvetni -, hogy a pedagógusi válaszok magas arányában a tanár-diák közötti hierarchiát puha eszközökkel fenntartó önkép mozzanata is megjelenik.

Az el-, illetve a szétültetés mint az óra zavarására adott tanári reakció esetében a pedagógusok és a diákok válaszai tanártúlsúlyos különbségének egyik valószínű, de hipotetikus magyarázata, hogy a tanárok az iskola valamennyi osztályában alkalmazott módszerről számolnak be, miközben az alsóbb osztályokban jellemzőbbek a szétültetések, a 11. évfolyamon tanulók ez irányú tapasztalatai csekélyebbek, megkopottabbak.

A tanárokról kialakított elvárt képpel, illetve a jogszabályok által is tiltott fegyelmezési eszközök használatáról a kutatásunkban részt vevő tanárok kisebb arányban számolnak be mint a diákok. Úgy tűnik, hogy a kérdőívre választ adó tanárok jól tudják, milyen képnek kell megfelelniük, és mit nem volna szabad megtenniük, de a diákok válaszaiból tudjuk, hogy mégis megteszik.

A diákok szerint a tanárok szavaival szemben sokkal gyakrabban küldik ki őket a tanítási óráról, és gyakrabban kapnak elégtelen tantárgyi osztályzatot, vagy hívják ki őket felelni fegyelmezési céllal. A tanulók válaszai alapján úgy tűnik, hogy a tanári krétadobálás is részét képezi a tanári fegyelmezési repertoárnak, amiről pedig a pedagógusok hallgatnak.

Hasonló a helyzet - különösen a feleselés esetében - az igazgatóhoz küldés módszerével kapcsolatban. A diákok az oktatóiknál nagyobb arányban számoltak be erről. E mögött azt sejtjük, hogy a pedagógusok úgy tekintenek erre, mint eszköztelenségük-tehetetlenségük megnyilvánulására, ezért ez az eszköz nem illik a pozitív, szakértő pedagógusképbe. (Ez is természetesen szintén igazolandó feltételezés.)

A táblázat közepén helyeztük el azokat a fegyelmezési eszközöket, amelyeknek az előfordulását a diákok és a tanárok is közel azonos mértékűnek látják. A fenti táblázatból láthattuk, hogy a tanárok önnön véleményük szerint csak elenyészően kis arányban használják a fizikai erőszakot a fegyelem fenntartására, s ez az álláspontjuk lényegében megegyezik tanítványaikéval. A diákok ugyan a tanáraikhoz képest némileg nagyobb, de alapvetően hasonló mértékű fizikai szankció előfordulásáról számolnak be, ezért határozottan állíthatjuk, hogy a diákokkal szembeni tanári agresszió előfordulása meglehetően ritka a középiskolai oktatásban.

A képzési formák fegyelmezési arculata

A diákok szerint a tanáraik ugyanazokat a fegyelmezési eszközöket, de eltérő arányban használják a tanóra rendjének helyrealítására és a szünetbeli verekedések megfékezésére a különböző képzést folytató osztályokban, ekképpen kirajzolódik az iskolák egyfajta fegyelmezési profilja.

Az alábbiakban csak azokat a fegyelmezési eszközöket vesszük sorba, amelyeket a gimnáziumi, a szakközépiskolai és a szakiskolai képzésben egyaránt, de egymástól szignifikánsan eltérő mértékben alkalmaznak. A képzés fegyelmezési profilját az átlagtól bármelyik irányban szignifikánsan eltérő elemekből állítjuk össze az óra rendjének megzavarása, a feleselés, a tanárral szembeni ellenszegülés és a szüneti verekedés eseteiből, az itt felsorolt sorrendben.

Az óra rendjének megzavarása

A gimnáziumi tanárok a tanulók szerint elsősorban szétültetik az óra alatt zajongókat, vagy maguk is zajt ütnek az asztalra csapással, vagy a hangjuk felemelésével, így érik el, hogy ismét rájuk irányuljon a figyelem. Ugyanakkor az átlagos középiskolai fegyelmezési kultúrához képest ritkábban adnak intőt, küldik ki a tanóráról a renitens diákot, és kevesebbszer adnak fegyelmezési céllal elégtelen osztályzat. A gimnáziumi tanárok ugyanolyan élethelyzetben inkább nem is vesznek tudomást a rendbontásról, mint a más középiskolai osztályban dolgozó kollégáik.

76. táblázat
Mit tesznek általában a tanárok, ha egy diák beszélgetéssel, zörgéssel vagy egyéb módon rendszeresen zavarja az órát, a diákok szerint (%)

Fegyelmezési eszköz a rendbontóval szemben
Gimnázium
Szak-középiskola
Szak-iskola
Összesen
p
Beírást, intőt adnak
22,8
28,7
26,7
26,0
0,000
Külön ültetik, elültetik máshová
29,7
25,1
21,7
25,6
0,000
Valamilyen tárggyal az asztalra csapnak vagy más módon felkeltik a figyelmét
23,1
21,4
15,1
20,2
0,000
Kiküldik az óráról
14,3
19,7
24,2
19,3
0,000
Egyest adnak
12,0
21,5
19,8
18,1
0,000
Pluszfeladatot adnak
15,6
16,4
10,2
14,5
0,000
Krétát dobnak felé
11,7
11,6
8,4
10,8
0,009
Behívják a szüleit
9,2
9,5
13,2
10,4
0,001
Nem tesznek semmit a tanárok
10,3
8,4
5,0
8,1
0,000
Kokit adnak, meghúzzák a fülét
1,5
1,7
3,4
2,1
0,001
Eltiltják a közös programoktól
0,7
1,7
2,4
1,6
0,004
Felpofozzák
0,3
0,6
1,9
0,8
0,000
Jelmagyarázat: Pirossal az átlagnál szignifikánsan magasabb, kékkel az átlagánál szignifikánsan alacsonyabb, és feketével az átlagkörüli eseteket jelöljük.

A szakközépiskolákban dolgozó pedagógusok írnak be a leggyakrabban az ellenőrző könyvbe, ők adnak intőt, és fegyelmeznek elégtelen osztályzattal, vagy büntetésből is adnak feladatokat.

A szakiskolákban tanító pedagógusok kollégáikhoz képest nagyobb arányban küldik ki a teremből az órát megzavaró diákokat, és ők hívják be a legtöbbször a szülőket. Ám - belátható okokból - büntetésből faladott tanulnivaló eszközével nem élnek, miképpen a krétadobálás enyhén agressziós eszközével sem, amely az érettségivel záródó iskolák tanári kultúrájának inkább része.

Noha ritkán jelenik meg a diákok beszámolóiban a tanáraiktól elszenvedett durva fizikai természetű fegyelmezési eszköz, ebből a kevésből is minden esetben több jut szakiskolákra.

Feleselés

Gimnáziumokban a tanárok elsősorban nyomban "visszaszólnak" a feleselő diáknak, így állítva vissza a tekintélyi helyzetüket, óra utáni beszélgetésre magukhoz hívják, vagy munkával büntetik őt, valamilyen feladatot adnak, de elégtelen osztályzattal jellegzetesen élnek.

77. táblázat
Mit tesznek általában a tanárok, ha egy diák az órákon rendszeresen felesel, a diákok szerint

Fegyelmezési eszköz a rendbontóval szemben
Gimnázium
Szak-középiskola
Szak-iskola
Összesen
p
Nem tesz semmit a tanár
9,2
7,0
4,3
6,9
0,000
Visszaszólnak, megpróbálják szóban helyretenni
31,7
28,5
28,5
0,001
Kiküldik az óráról
25,9
26,2
30,3
27,2
0,021
Feleltetik, dolgozat íratnak
27,9
28,0
23,4
26,4
0,010
Egyest adnak
18,8
23,7
22,8
24,9
0,003
Óra után elbeszélgetnek
23,3
17,8
21,7
20,4
0,001
Az igazgatóhoz küldik
17,1
18,0
21,1
18,6
0,025
Pluszfeladatot adnak
18,9
18,5
11,4
16,4
0,000
Behívják a szüleit
16,1
11,5
17,1
14,4
0,000
Krétát dobnak felé
8,9
8,5
5,9
7,9
0,009
Valamilyen tárggyal az asztalra csapnak vagy más módon felkeltik a figyelmét
2,0
3,7
3,7
3,1
0,012
Keményebb tárgyat dobnak felé
2,0
3,7
3,7
3,1
0,012
Kokit adnak, meghúzzák a fülét
2,2
2,0
3,4
2,5
0,040
Nem szeretne válaszolni
1,5
1,2
2,4
1,6
0,030
Jelmagyarázat: Pirossal az átlagnál szignifikánsan magasabb, kékkel az átlagánál szignifikánsan alacsonyabb, és feketével az átlagkörüli eseteket jelöljük.

A szakközépiskolai tanárok az átlaghoz képest inkább oktatási eszközökkel fegyelmezik meg a feleselőket: büntetésből adnak elégtelen osztályzatot és többletmunkát is. A szülőkkel ők kívánnak a feleselők ügyében a legkevésbé együttműködni, vélhetően a maguk pedagógiai kompetenciakörébe tartozó ügynek tartják a helyzet kezelését.

A feleseléssel szembeni szakiskolai tanári fegyelmezési kultúrára - a tanulók véleményének fényében - elsősorban nem az órai részvételüket feltételező pedagógiai eszközök használta jellemző, hiszen az átlagoz képest ők küldik ki a leggyakrabban a tanítványaikat a tanóráról és utasítják az igazgatóhoz, és ők hívják be a leggyakrabban a szülőket.

Noha a diákok beszámolóiban mindössze 2,5%-kal szerepel, hogy a tanáraik meghúzták a fülüket, vagy "kokit" kaptak, de e kevésből is szignifikánsan több jut szakiskolákra, amit a nem válaszolók diákok magas aránya is valószínűsít.

Szófogadatlanság, ellenszegülés

A szófogadatlanság és a tanári akaratnak ellenszegülés esetében a diákok válaszai szerint a gimnáziumban dolgozó pedagógusok kollégáikhoz képest elsősorban a szóbeli eszközökkel élnek: "helyre teszik" a szófogadatlant, és elbeszélgetnek vele. Noha gyakori fegyelmezési eszköz az intő beírása, ezzel az eszközzel ritkábban élnek a gimnáziumban tanító tanárok, miképpen az osztályzattal történő büntetéssel, vagy az igazgatóhoz küldéssel is.

78. táblázat
Mit tesznek általában a tanárok, ha egy diák nem fogad szót, ellenszegül nekik, a diákok szerint

Fegyelmezési eszköz a rendbontóval szemben
Gimnázium
Szak-középiskola
Szak-iskola
Összesen
p
Beírást, intőt adnak
24,5
30,4
26,0
27,4
0,000
Visszaszólnak, megpróbálják szóban helyretenni
22,5
20,9
14,9
19,8
0,000
Az igazgatóhoz küldik
9,7
18,8
15,2
15,0
0,000
Egyest adnak
9,7
18,8
15,2
15,0
0,000
Segítséget kérnek az osztályfőnöktől vagy más kollégáktól
14,8
14,8
11,2
13,8
0,007
Elbeszélgetnek a problémáiról
10,1
7,0
7,7
8,1
0,006
Eltanácsolását javasolják az iskolából
2,4
4,0
5,2
3,8
0,001
Nem tesznek semmit a tanárok
3,6
3,1
1,9
3,0
0,038
Felpofozzák
0,4
0,8
1,4
0,9
0,024
Jelmagyarázat: Pirossal az átlagnál szignifikánsan magasabb, kékkel az átlagánál szignifikánsan alacsonyabb, és feketével az átlagkörüli eseteket jelöljük.

A szakközépiskolai tanárok használják a legtöbb fajta eszközt ebben az esetben. Az átlagosnál nagyobb arányuk ír a szülőknek az ellenőrző könyvbe, ők küldik az engedetlen diákot leggyakrabban az iskola igazgatójához, és ők büntetnek leginkább elégtelen osztályzattal magatartási vétségek esetén. Ugyanakkor a vétkesnek talált tanítványaikkal elsősorban a szakközépiskolai tanárok nem beszélik meg az ügyet.

A szembeszegülésre, a szófogadatlanságra a szakiskolai tanároknak van két, az átlagostól eltérő jellegzetes válaszuk, az eltanácsolás javasolása és a ritkán elcsattanó pofon.

Verekedés a szünetben

A tanórák közötti szünetben történő verekedésre adott tanári fegyelmezési eszköz mindegyik képzési eszközben ugyanaz csak az elterjedtsége más. A közös pedagógiai fegyelmezési kultúra ebben a helyzetben a legegységesebb. Mindegyik képzési formában leggyakrabban az iskola igazgatóját és a szülőket vonják be az ügy kezelésébe, ennél kisebb mértékben adnak intőt, és ritkábban próbálják meg a feleket kibékíteni, s alig fordul elő, hogy maguk is fizikai eszközöket használnának a fizikai erőszak megfékezésére.

79. táblázat
Mit tesznek általában a tanárok, ha diákok az óraközi szünetben verekednek, a diákok szerint

Fegyelmezési eszköz a rendbontóval szemben
Gimnázium
Szak-középiskola
Szak-iskola
Összesen
p
Az igazgatóhoz küldik, vagy szólnak az osztályfőnöknek
16,7
26,1
33,6
25,2
0,000
Behívják szüleit
12,6
16,6
20,6
16,4
0,000
Beírást, intőt adnak
10,8
14,8
20,4
14,9
0,000
Elbeszélgetnek a rendbontókkal, megpróbálják kibékíteni őket
10,2
12,9
18,5
13,6
0,000
Kokit adnak, meghúzzák a fülét
0,3
0,7
1,2
0,7
0,027
Pofont adnak a diákoknak
0,1
0,4
1,2
0,6
0,002
Nem szeretne válaszolni
3,2
2,4
4,0
3,1
0,045
Jelmagyarázat: Pirossal az átlagnál szignifikánsan magasabb, kékkel az átlagánál szignifikánsan alacsonyabb, és feketével az átlagkörüli eseteket jelöljük.

Említettük, hogy a gimnáziumokban fordul elő a legritkábban a szünetben a verekedés, és az említett fegyelmezési eszközökkel is ritkábban élnek. A szakiskolákban a tanárok jóval nagyobb arányban fordulnak minden rendelkezésükre álló fegyelmezési eszközökhöz.

Az iskolák fegyelmezési profilja

A fentieket előfordulásuk - tehát nem a gyakoriságuk szerint - összerendezve láthatjuk , hogy a gimnáziumokban fegyelmezési eszközként elsősorban a verbális és indirekt eszközöket használnak a pedagógusok, a szakközépiskolai tanárokkal közös, hogy többletmunkát adnak büntetésképpen a helytelenül viselkedő tanítványaiknak. A szakközépiskolai tanárság fegyelmező magatartása emlékeztet leginkább a hagyományos pedagógiai kultúrára: az intők, a tanulmányi és magatartási értékelés összecsúsztatása, az igazgatói tekintély fegyelmező erejének felhasználása gyakori itt. A szakiskolai pedagógusok fegyelmezési eszközei - tanítványaik szerint - mások és keményebbek, mint a másik két képzési formában. Ők küldik ki leggyakrabban tanítványaikat az osztályból magatartásuk miatt, s ők hívatják be a szülőket is. A szakiskolai tanári kultúrában, talán az integrált szervezési iskolákból adódóan, élő a szakközépiskolában tanító pedagógusokra is jellemző intők beírása és a fegyelemsértők igazgatókhoz küldése.

80. táblázat
Jellegzetes fegyelmezési eszközök a különböző képzési típusú osztályokban a diákok álláspontja szerint

Gimnázium
Szak-középiskola
Szak-iskola
Az átlagosnál gyakrabban alkalmazott eszközök
  • Szóban helyreigazítják a rendbontót.
  • Tanóra után beszélnek a tanulóval.
  • A fegyelemsértőt máshová ültetik.
  • Valamilyen tárggyal az asztalra csapnak, vagy más módon érik el a csendet.
  • Többletmunka teljesítését írják elő.
  • Passzív fegyelmező tanári magatartás.
  • Elégtelent adnak a rendbontónak.
  • Többletmunka teljesítését írják elő.
  • Az igazgatóhoz küldik.
  • Beírást, intőt adnak.
  • Kiküldik az óráról.
  • Behívatják a szülőket.
  • Az igazgatóhoz küldik.
  • Beírást, intőt adnak.
  • Eltanácsolják az iskolából.
  • A verekedőket kibékítik.
  • Csekély mértékű fizikai fegyelmezési eszközt használnak.
Az átlagosnál ritkábban alkalmazott eszközök
  • Elégtelent adnak a rendbontónak.
  • Behívják a szüleit az iskolába.
  • Kiküldik az óráról.
  • Beírást, intőt adnak.
  • Az igazgatóhoz küldik.
  • Eltanácsolják az iskolából.
  • Verekedők kibékítése.
  • A csekély mértékű fizikai fegyelmezési eszköz használata.
  • Elbeszélgetnek a rendbontó problémáiról.
  • Behívják a szüleit az iskolába.
  • Szóban helyreigazítják a rendbontót.
  • Segítséget kérnek az osztályfőnöktől vagy más kollégáktól.
  • Aktív a fegyelmező tanári magatartás.
  • Krétát dobnak a rendbontó felé.
  • Valamilyen tárggyal az asztalra csapnak vagy más módon érik el a csendet.
  • A fegyelemsértőket máshová ültetik.
  • Többletmunka teljesítését írják elő.
  • Feleltetik, dolgozat íratnak.

Miképpen a használt fegyelmezési eszközök, úgy az eszközök hiánya is karakterisztikusan jellemzi a képzési típusokat. A gimnáziumi tanári kultúra elválasztja egymástól a magatartást és a tanulmányi területet a fegyelmezésben. A tanári autoritás keretei között oldja a fegyelmezési problémákat, nem veszi igénybe az igazgató tekintélyét, nem hívatja be a szülőket, nem is értesíti őket intővel gyerekeik tetteiről - legalábbis nem olyan mértékben, mint a többi képzési formában tanítók. Mindez azért, mert személyes kapcsolat van a diák és a tanára között . Fel sem merül a fizikai eszközök alkalmazásának lehetősége. A szakközépiskolákban dolgozó pedagógusok a gimnáziumban tanító kollégáikhoz hasonlóan nem hívatják be a szülőket az iskolába, azonban egy területen jelentős a különbség közöttük: a tanulókkal nem beszélik meg a problémákat. A szakiskolai tanárok csekély mértékben használják a puha, többnyire a verbalitáson alapuló fegyelmező eszközöket.


1A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 10§ (2) szerint " A gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. "

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő