Tartalomjegyzék

18. Az iskolai erőszak, a pedagógusok továbbképzése és szakmai, közigazgatási kapcsolatai

Az iskolai erőszak formáinak és a tanárok által használt fegyelmezési eszközök áttekintése után bizonyítottnak látjuk, hogy az iskolai verbális és fizikai erőszak, a fegyelmi vétségek a gimnáziumoktól a szakiskoláig lépcsőzetesen emelkednek. Kérdés, hogy ezt a mintázatot miképpen követik a pedagógus továbbképzésben részvevők, munkájuk során milyen mértékben tudnak a felmerülő problémáiról szakemberrel konzultálni, esetmegbeszélő csoportban részt venni, tevékenységének felülvizsgálatát kérni és hasonlókat.

A pedagógusok kétötöde részt vett az elmúlt öt évben olyan továbbképzésen, amelyen szó esett az iskolai konfliktusok kezeléséről.

Voltaképpen a középiskolai agresszió mintázatát követik a továbbképzésben részvevők megoszlása. Onnan, ahol a legnagyobb mértékű a verbális és a fizikai erőszak (szakiskolák), többen, ahol alacsonyabb szintű (gimnáziumok és szakközépiskolák), kevesebben mondták, hogy ilyen képzésben volt részük. A gimnáziumi osztályban tanító tanárok 35,5%-a, a szakközépiskolában dolgozó pedagógusok 42,4%-a, és a szakiskolai tanárok 52,2%-a vett rész ilyen tanfolyamon (p =0,001).

81. táblázat
Az elmúlt öt évben a konfliktuskezelés témáját is érintő továbbképzésben részt vevő pedagógusok megoszlása képzési típusok szerint (%)

Részt vett
Nem vett részt
N
Összesen
41,9
58,1
948
Gimnázium
35,5
64,5
366
  Homogén gimnázium
35,4
65,4
281
  Heterogén gimnázium
38,8
61,2
85
Szakközépiskola
42,4
57,6
394
  Homogén szakközépiskola
42,6
57,4
155
  Heterogén szakközépiskola
42,3
54,7
239
Szakiskola
52,2
47,8
188
  Homogén szakiskola
42,6
58,0
50
  Heterogén szakiskola
57,2
42,8
138

A továbbképzések látogatói elsősorban azokból a pedagógusokból kerülnek ki, akik elmondásuk szerint tanítványaik fizikai-verbális agressziójának az átlagosnál magasabb mértékben voltak kitéve. Az iskolai konfliktuskezezés témájában szervezett tanfolyamokon nagyobb valószínűséggel találunk diák agresszió áldozatait, és ez a tény eleve meghatározhatja a tanfolyamok légkörét.

82. táblázat
A tanárok és diákok közötti agresszió és részvétel a továbbképzéseken a pedagógusok szerint

Részt vett-e az elmúlt öt évben olyan továbbképzésen, ahol szó volt az iskolai konfliktusok kezeléséről?

A tanárokkal szemben elkövetett agresszió

A tanárok által elkövetett agresszió

Igen
0,15
-0,04
Nem
-0,11
0,04
Összesen
0,00
0,00
p < 0,001, p=0,219

A diákokkal szemben elkövetett agresszió tekintetében nem különböznek az iskolai konfliktusok kezelésével foglalkozó tanfolyamon résztvevő pedagógusok azoktól a pedagógusoktól, akik a kérdezést megelőző öt évben nem vettek részt ilyen tanfolyamon. Az iskolai agresszió áldozatává válással ellentétben az elkövetés tekintetében tehát nincs különbség a tanfolyamot látogató és nem látogató tanárok között. A konfliktuskezeléssel foglalkozó továbbképzést látogató tanárokra nem jellemző, hogy az átlagosnál nagyobb vagy kisebb mértékben követnének el agresszív cselekedeteket diákjaikkal szemben.

A diákagresszió tapasztalata, mint korábban láttuk, függ az osztály képzési típusától. Ennek fényében különösen érdekes, hogy az átlaghoz képest alacsony agressziószintű gimnáziumokból elsősorban a sérelmet szenvedő pedagógusok vesznek rész ezeken a tanfolyamokon. Ilyen különbség ki nem mutatható a szakközépiskolai tanárok körében, és igen gyengén a szakiskolai osztályokban tanító pedagógusok között.

Az agresszió kezelésének megtanulásának tudatossága az agressziót elszenvedett tanárok közül, elsősorban a gimnáziumi osztályokból álló iskolákban dolgozók körében a legerősebb, bár ez ugyanez a magatartás, noha jóval gyengébb szinten kimutatható a homogén szakközép és szakiskolák körében is. Mindemellett fegyelemre méltó, hogy az eleve magasabb agresszió indexű nem integrált szakiskolákból is elsősorban az önmagukat a diákagresszió áldozatának tartó pedagógusok vettek részt ezeken a tanfolyamokon. A gyenge kapcsolat arra utal, hogy sokan lehettek olyanok is, akik maguk is sérelmet szenvedtek, de nem vettek részt továbbképzésen.

A diákoktól elszenvedett verbális-fizikai agresszió a továbbképzések való részvétel egyik motívuma, amelyet befolyásol a képzési típus agresszió-érzékenységi küszöb magassága. A gimnáziumokban, ahol a legkisebb valamennyi képzési forma közül a diákoktól az elszenvedett agresszió esélye, onnan a kevesek közül nagyobb arányban vesznek részt konfliktuskezelő tanfolyamon, mint ahol a veszély ehhez képest magasabb.

A pedagógusok szakmai és hatósági kapcsolatai

A munkája során felmerülő problémákról a középiskolás tanárok 43%-a tud szakemberrel konzultálni. A legnagyobb arányban a szakiskolai osztályt tanító tanárok válaszolták, hogy van lehetőségük a felmerülő problémáiról szakemberrel konzultálni, (51,8%), míg a legkisebb arányban a gimnáziumi osztályt oktató pedagógusok (36,5%).

14. ábra
A tanári munka során felmerülő problémáról szakemberrel történő konzultálás lehetősége

Mindebből távolról sem következik, hogy a szükségletek kielégülnek-e, és még az sem, hogy mennyiben valósak. Biztonsággal annyit mondhatunk, hogy az intézményes segítséghez- szavaik szerint - elsősorban azok férnek hozzá, akik a legtöbb és a legtöbb fajta veszélyű iskolákban dolgoznak. A szakmai konzultációk lehetősége követi az érzelmekben és a valóságban megjelenő problémák mintázatát. Nem véletlenül.

83. táblázat
Szakorvos, gyermek-és ifjúságvédelmi felelős, gyógytornász, családgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelő, védőnő, ápoló, szociális munkás alkalmazottak, fő és mellékallásúak száma nappali tagozaton a 2008/2009-es tanévben a képzési típus szerint (%)

A diákok beszélgetéssel, zörgéssel zavarják az órát
A diákok rendszeresen feleselnek a tanárral
A diákok ellen- szegülnek a tanároknak
Gimnázium
55,4
44,6
570
Szakközépiskola
59,6
41,4
659
Szakiskola
48,4
51,6
533
Összesen
54,6
41,4
1762
p=0,002
Forrás: KIRSTAT adatbázis, OKM

Ugyanis a szakiskolák a legjobban ellátottak a pedagógust és a diákot segítő szakemberekkel, ide koncentrálódik a szaktudás, a segítőkészség, ahol a legnagyobb szintű az iskola agresszió. A szakközépiskolák vannak a három képzési forma közül e tekintetben a legrosszabb helyzetben.

Osztályfőnökök, tanárok, pszichológusok és a nevelési tanácsadók.

A kérdőívet kitöltő 129 osztályfőnöktől megkérdeztük, hogy az osztályába járó diákok problémái megoldása érdekében lépett-e kapcsolatba más személyekkel vagy szervezetekkel: a diák barátaival, az iskola szaktanáraival, az iskolapszichológussal, szociális munkással, a gyámügyi hivatallal vagy az önkormányzattal. A tanárok aktív pozitív képet mutatnak önmagukról, mindössze 3,7%-uk nem lépett kapcsolatba a vizsgált személyek és intézmények közül egyetlen eggyel sem - vélhetően önmaga oldja meg a problémát, vagy pedig tétlen. Az osztályfőnökök többsége (82,6%) konzultált már valamely diákjával kapcsolatban kollégájával, mintegy harmaduk beszélt a problémát okozó diák barátaival illetve az iskolapszichológussal. A gyámügyi hivatallal és az önkormányzattal a tanárok negyede vette fel a kapcsolatot, míg szociális munkással a válaszadók közül minden nyolcadik osztályfőnök beszélt. Az osztályfőnökök elsőssorban kollegiális együttműködésre építkeznek, a tantestületi együttműködés a tanítványok okozta problémák megoldásának ez az általános módja, mindemellett szavaik szerint a gondot okozó tanítványuk barátait, osztálytársait is gyakran vonják be (35,8%) a probléma megoldásában.

A szociális szakmához valamivel alacsonyabb mértékben fordultak: a gyámügyi hivatallal és az önkormányzattal a tanárok negyede vette fel a kapcsolatot, míg szociális munkással a válaszadók közül minden nyolcadik osztályfőnök beszélt.

A különböző képzési típust követő osztályok és az osztályfőnökei által a problémájuk megoldáshoz választott partnerei között - egy eset kivételével - nem tudtunk különbséget kimutatni. Elsősorban az alacsony elemszám miatt nem találunk statisztikai értelemben is jelentős eltéréseket, az adatokból azonban a következők tendenciák rajzolódnak ki.

  • mindhárom képzési forma osztályfőnökei a problematikus diák barátaival azonos arányban kommunikálnak esetén. Az osztályfőnökök mindegyik képzési formában építenek az osztálytársakra, barátokra, rajtuk keresztül hatnak a bajt- problémát okozó tanulókra. Általános pedagógiai eszközről van vélhetően szó.
  • A tantestületbeli kollégáikkal, a gimnáziumi osztályfőnökök szinte mindegyike beszélt már diákjával, a másik két képzési formában ez az aránya alacsonyabb. A tanárok kollégákkal történő konzultáció eltérő arányszámait magyarázhatja a diákokkal való törődés a három képzési formában eltérő kultúrájú, azonban mértéke mindenhol jelentős, hiszen még a legszerényebb együttműködésű a szakiskolákban is az osztályfőnököknek háromnegyede konzultált valamely gondot okozó diákjával kapcsolatban.
  • Az iskolapszichológushoz a szakközépiskolai osztályfőnökök fordulnak átlag feletti arányban.
  • A gyámügyi hivatalhoz és szociális munkáshoz azonban a szakiskolai osztályfőnökök. Mindkét esetben feltételezhetjük, hogy az eltérő arányszámok mögött elsősorban a problémát okozó tanulók nagyobb száma áll.
  • Egy-egy diák problémája kapcsán az iskolafenntartó önkormányzat valamely képviselőjével, ügyintézőjével a szakiskolák osztályfőnökei vették fel a kapcsolatot a legnagyobb arányban. Vélhetően a szakiskolákban dolgozó osztályfőnökök látják, úgy problémájukat a maguk eszközeivel nem tudják megoldani, vagy feladták a további próbálkozásokat. Bármi legyen is a magatartásuk, magyarázható: ebbe a képzési formába járnak a 11. évfolyamból legagresszívebb diákok, és itt a legnagyobb a szülők iskolai végzettségével és a pedagógus felsőfokú képzettségével jellemezhető kulturális távolság.

84. táblázat
A diákok problémái miatti kapcsolatfelvétel más szervezetekkel, személyekkel (%)

Lépett-e már kapcsolatba az osztályába tartozó diákkal kapcsolatos problémák miatt?
Gimnázium
Szakközépiskola
Szakiskola
Összesen
Szaktanárok
94,1
80,0
74,3
82,6
A diák barátja / barátai
35,3
35,0
37,1
35,8
Iskolapszichológus
26,5
42,5
20,0
30,3
Önkormányzat*
14,7
17,5
51,4
27,5
Gyámügyi hivatal
23,5
20,0
34,3
25,7
Szociális munkás
8,8
10,0
17,1
11,9
Egyikkel sem léptem kapcsolatba
2,9
5,0
2,9
3,7
*p<0.001

Az osztályfőnök szerepe más, mint a beosztott tanáré, az osztályfőnök, az osztály egészének szempontjait tartja szem előtt, s ebbe e közegbe illeszti a számára is gondot okozó tanulót, valamint a tanulók iránti felelőssége is nagyobb, mint kollégáié. Az osztályfőnöki pedagógus szerep része a lélek, a személyiség kezelésének érzékeny ügye, tőle is várható, hogy egyfajta védettséget adjon a tanulóknak a stigmatizálás ellen. A szakiskolákban fordított kép fogad. A tanárok az osztályfőnökhöz képest igen magas arányiban küldik el tanítványaikat e szakszolgáltat igénybevételére. 16,4 százalékponttal aktívabbak az osztályfőnököknél az osztályban tanító tanárok. Ez a tény az együttműködés az előbb említetett másik két képezéshez képest jóval alacsony, de az sem kizárt, hogy össze nem vethető önálló szervesen építkező iskolai kultúrával találkozunk.

A pszichológushoz, vagy a nevelési tanácsadóba küldésnek nem csak tárgyi, hanem szelekciós, egyben fegyelmező-büntető jellege is lehet ( Erőss - Kende, 2008 ). Különösen a szakközépiskolai osztályfőnökök kezében gyakran megforduló eszköz a pszichológushoz küldés, hiszen a beosztott tanárokhoz képest ők használják leginkább. Azon fajta pedagógusokat, akik háromnál többször küldték el tanítványaikat pszichológushoz leggyakrabban a szakiskolákban találkozhatunk, mert ott gyűltek össze az iskolai magatartást sértő diákok.

85. táblázat
Küldött-e már ebben a tanévben diákot az iskolában dolgozó iskolapszichológushoz vagy a nevelési tanácsadóba? (%)

Gimnázium
Szakközépiskola
Szakiskola
Összesen

Nem

80,6

69,9

63,6

72,7

Igen

19,4

30,1

36,4

27,3

Igen, egyszer-kétszer

16,0

25,9

26,6

22,3

Igen, háromszor vagy ennél többször

3,4

4,2

9,8

5,0

p<0.001

A gimnáziumoktól a szakiskolákig húzódó meredek emelkedő nem magyarázható azzal, a különböző képzési típusokban eredendően biológiai okokra visszavezethető különbségek lennének, amelyek pszichológiai eszközökkel kellene-lehetne korrigálni. Erősebb magyarázatnak tűnik, ha az iskolai agresszió jelenségét is az iskolai-társadalmi szelekció eszközének tekintjük, és társadalmi mechanizmusoknak társadalmi-politikai és nem lélektani magyarázatát adjuk

Elég itt felidézni egy korábbi fejezetben már elmondottakat: már az általános iskola a hetedik osztályában is agresszívnek mutatkozó diákok a szakiskolák felé tájékozódtak. Ez csoport válik a lélektani, tanácsadói hálózat gyakori klienseivé, akiket támogató vagy büntető, fegyelmező célzattal küldenek ide.

A tanárok által elkövetett és elszenvedett agresszió mértéke és iránya - a továbbképzésen való részvételtől eltekintve - független, hogy a pedagógusok az együttműködő partnerének fentiek közül kiket választanak.

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő