Tartalomjegyzék

18. Az iskolai erőszak, a pedagógusok továbbképzése és szakmai, közigazgatási kapcsolatai

Az iskolai erőszak formáinak és a tanárok által használt fegyelmezési eszközök áttekintése után bizonyítottnak látjuk, hogy az iskolai verbális és fizikai erőszak, a fegyelmi vétségek a gimnáziumoktól a szakiskoláig lépcsőzetesen emelkednek. Kérdés, hogy ezt a mintázatot miképpen követik a pedagógus továbbképzésben részvevők, munkájuk során milyen mértékben tudnak a felmerülő problémáiról szakemberrel konzultálni, esetmegbeszélő csoportban részt venni, tevékenységének felülvizsgálatát kérni és hasonlókat.

A pedagógusok kétötöde részt vett az elmúlt öt évben olyan továbbképzésen, amelyen szó esett az iskolai konfliktusok kezeléséről.

Voltaképpen a középiskolai agresszió mintázatát követik a továbbképzésben részvevők megoszlása. Onnan, ahol a legnagyobb mértékű a verbális és a fizikai erőszak (szakiskolák), többen, ahol alacsonyabb szintű (gimnáziumok és szakközépiskolák), kevesebben mondták, hogy ilyen képzésben volt részük. A gimnáziumi osztályban tanító tanárok 35,5%-a, a szakközépiskolában dolgozó pedagógusok 42,4%-a, és a szakiskolai tanárok 52,2%-a vett rész ilyen tanfolyamon (p =0,001).

81. táblázat
Az elmúlt öt évben a konfliktuskezelés témáját is érintő továbbképzésben részt vevő pedagógusok megoszlása képzési típusok szerint (%)

A továbbképzések látogatói elsősorban azokból a pedagógusokból kerülnek ki, akik elmondásuk szerint tanítványaik fizikai-verbális agressziójának az átlagosnál magasabb mértékben voltak kitéve. Az iskolai konfliktuskezezés témájában szervezett tanfolyamokon nagyobb valószínűséggel találunk diák agresszió áldozatait, és ez a tény eleve meghatározhatja a tanfolyamok légkörét.

82. táblázat
A tanárok és diákok közötti agresszió és részvétel a továbbképzéseken a pedagógusok szerint

A diákokkal szemben elkövetett agresszió tekintetében nem különböznek az iskolai konfliktusok kezelésével foglalkozó tanfolyamon résztvevő pedagógusok azoktól a pedagógusoktól, akik a kérdezést megelőző öt évben nem vettek részt ilyen tanfolyamon. Az iskolai agresszió áldozatává válással ellentétben az elkövetés tekintetében tehát nincs különbség a tanfolyamot látogató és nem látogató tanárok között. A konfliktuskezeléssel foglalkozó továbbképzést látogató tanárokra nem jellemző, hogy az átlagosnál nagyobb vagy kisebb mértékben követnének el agresszív cselekedeteket diákjaikkal szemben.

A diákagresszió tapasztalata, mint korábban láttuk, függ az osztály képzési típusától. Ennek fényében különösen érdekes, hogy az átlaghoz képest alacsony agressziószintű gimnáziumokból elsősorban a sérelmet szenvedő pedagógusok vesznek rész ezeken a tanfolyamokon. Ilyen különbség ki nem mutatható a szakközépiskolai tanárok körében, és igen gyengén a szakiskolai osztályokban tanító pedagógusok között.

Az agresszió kezelésének megtanulásának tudatossága az agressziót elszenvedett tanárok közül, elsősorban a gimnáziumi osztályokból álló iskolákban dolgozók körében a legerősebb, bár ez ugyanez a magatartás, noha jóval gyengébb szinten kimutatható a homogén szakközép és szakiskolák körében is. Mindemellett fegyelemre méltó, hogy az eleve magasabb agresszió indexű nem integrált szakiskolákból is elsősorban az önmagukat a diákagresszió áldozatának tartó pedagógusok vettek részt ezeken a tanfolyamokon. A gyenge kapcsolat arra utal, hogy sokan lehettek olyanok is, akik maguk is sérelmet szenvedtek, de nem vettek részt továbbképzésen.

A diákoktól elszenvedett verbális-fizikai agresszió a továbbképzések való részvétel egyik motívuma, amelyet befolyásol a képzési típus agresszió-érzékenységi küszöb magassága. A gimnáziumokban, ahol a legkisebb valamennyi képzési forma közül a diákoktól az elszenvedett agresszió esélye, onnan a kevesek közül nagyobb arányban vesznek részt konfliktuskezelő tanfolyamon, mint ahol a veszély ehhez képest magasabb.

A pedagógusok szakmai és hatósági kapcsolatai

A munkája során felmerülő problémákról a középiskolás tanárok 43%-a tud szakemberrel konzultálni. A legnagyobb arányban a szakiskolai osztályt tanító tanárok válaszolták, hogy van lehetőségük a felmerülő problémáiról szakemberrel konzultálni, (51,8%), míg a legkisebb arányban a gimnáziumi osztályt oktató pedagógusok (36,5%).

14. ábra
A tanári munka során felmerülő problémáról szakemberrel történő konzultálás lehetősége

Mindebből távolról sem következik, hogy a szükségletek kielégülnek-e, és még az sem, hogy mennyiben valósak. Biztonsággal annyit mondhatunk, hogy az intézményes segítséghez- szavaik szerint - elsősorban azok férnek hozzá, akik a legtöbb és a legtöbb fajta veszélyű iskolákban dolgoznak. A szakmai konzultációk lehetősége követi az érzelmekben és a valóságban megjelenő problémák mintázatát. Nem véletlenül.

83. táblázat
Szakorvos, gyermek-és ifjúságvédelmi felelős, gyógytornász, családgondozó, gyermek- és ifjúsági felügyelő, védőnő, ápoló, szociális munkás alkalmazottak, fő és mellékallásúak száma nappali tagozaton a 2008/2009-es tanévben a képzési típus szerint (%)

Ugyanis a szakiskolák a legjobban ellátottak a pedagógust és a diákot segítő szakemberekkel, ide koncentrálódik a szaktudás, a segítőkészség, ahol a legnagyobb szintű az iskola agresszió. A szakközépiskolák vannak a három képzési forma közül e tekintetben a legrosszabb helyzetben.

Osztályfőnökök, tanárok, pszichológusok és a nevelési tanácsadók.

A kérdőívet kitöltő 129 osztályfőnöktől megkérdeztük, hogy az osztályába járó diákok problémái megoldása érdekében lépett-e kapcsolatba más személyekkel vagy szervezetekkel: a diák barátaival, az iskola szaktanáraival, az iskolapszichológussal, szociális munkással, a gyámügyi hivatallal vagy az önkormányzattal. A tanárok aktív pozitív képet mutatnak önmagukról, mindössze 3,7%-uk nem lépett kapcsolatba a vizsgált személyek és intézmények közül egyetlen eggyel sem - vélhetően önmaga oldja meg a problémát, vagy pedig tétlen. Az osztályfőnökök többsége (82,6%) konzultált már valamely diákjával kapcsolatban kollégájával, mintegy harmaduk beszélt a problémát okozó diák barátaival illetve az iskolapszichológussal. A gyámügyi hivatallal és az önkormányzattal a tanárok negyede vette fel a kapcsolatot, míg szociális munkással a válaszadók közül minden nyolcadik osztályfőnök beszélt. Az osztályfőnökök elsőssorban kollegiális együttműködésre építkeznek, a tantestületi együttműködés a tanítványok okozta problémák megoldásának ez az általános módja, mindemellett szavaik szerint a gondot okozó tanítványuk barátait, osztálytársait is gyakran vonják be (35,8%) a probléma megoldásában.

A szociális szakmához valamivel alacsonyabb mértékben fordultak: a gyámügyi hivatallal és az önkormányzattal a tanárok negyede vette fel a kapcsolatot, míg szociális munkással a válaszadók közül minden nyolcadik osztályfőnök beszélt.

A különböző képzési típust követő osztályok és az osztályfőnökei által a problémájuk megoldáshoz választott partnerei között - egy eset kivételével - nem tudtunk különbséget kimutatni. Elsősorban az alacsony elemszám miatt nem találunk statisztikai értelemben is jelentős eltéréseket, az adatokból azonban a következők tendenciák rajzolódnak ki.

• mindhárom képzési forma osztályfőnökei a problematikus diák barátaival azonos arányban kommunikálnak esetén. Az osztályfőnökök mindegyik képzési formában építenek az osztálytársakra, barátokra, rajtuk keresztül hatnak a bajt- problémát okozó tanulókra. Általános pedagógiai eszközről van vélhetően szó.
• A tantestületbeli kollégáikkal, a gimnáziumi osztályfőnökök szinte mindegyike beszélt már diákjával, a másik két képzési formában ez az aránya alacsonyabb. A tanárok kollégákkal történő konzultáció eltérő arányszámait magyarázhatja a diákokkal való törődés a három képzési formában eltérő kultúrájú, azonban mértéke mindenhol jelentős, hiszen még a legszerényebb együttműködésű a szakiskolákban is az osztályfőnököknek háromnegyede konzultált valamely gondot okozó diákjával kapcsolatban.
• Az iskolapszichológushoz a szakközépiskolai osztályfőnökök fordulnak átlag feletti arányban.
• A gyámügyi hivatalhoz és szociális munkáshoz azonban a szakiskolai osztályfőnökök. Mindkét esetben feltételezhetjük, hogy az eltérő arányszámok mögött elsősorban a problémát okozó tanulók nagyobb száma áll.
• Egy-egy diák problémája kapcsán az iskolafenntartó önkormányzat valamely képviselőjével, ügyintézőjével a szakiskolák osztályfőnökei vették fel a kapcsolatot a legnagyobb arányban. Vélhetően a szakiskolákban dolgozó osztályfőnökök látják, úgy problémájukat a maguk eszközeivel nem tudják megoldani, vagy feladták a további próbálkozásokat. Bármi legyen is a magatartásuk, magyarázható: ebbe a képzési formába járnak a 11. évfolyamból legagresszívebb diákok, és itt a legnagyobb a szülők iskolai végzettségével és a pedagógus felsőfokú képzettségével jellemezhető kulturális távolság.

84. táblázat
A diákok problémái miatti kapcsolatfelvétel más szervezetekkel, személyekkel (%)

Az osztályfőnök szerepe más, mint a beosztott tanáré, az osztályfőnök, az osztály egészének szempontjait tartja szem előtt, s ebbe e közegbe illeszti a számára is gondot okozó tanulót, valamint a tanulók iránti felelőssége is nagyobb, mint kollégáié. Az osztályfőnöki pedagógus szerep része a lélek, a személyiség kezelésének érzékeny ügye, tőle is várható, hogy egyfajta védettséget adjon a tanulóknak a stigmatizálás ellen. A szakiskolákban fordított kép fogad. A tanárok az osztályfőnökhöz képest igen magas arányiban küldik el tanítványaikat e szakszolgáltat igénybevételére. 16,4 százalékponttal aktívabbak az osztályfőnököknél az osztályban tanító tanárok. Ez a tény az együttműködés az előbb említetett másik két képezéshez képest jóval alacsony, de az sem kizárt, hogy össze nem vethető önálló szervesen építkező iskolai kultúrával találkozunk.

A pszichológushoz, vagy a nevelési tanácsadóba küldésnek nem csak tárgyi, hanem szelekciós, egyben fegyelmező-büntető jellege is lehet ( Erőss - Kende, 2008 ). Különösen a szakközépiskolai osztályfőnökök kezében gyakran megforduló eszköz a pszichológushoz küldés, hiszen a beosztott tanárokhoz képest ők használják leginkább. Azon fajta pedagógusokat, akik háromnál többször küldték el tanítványaikat pszichológushoz leggyakrabban a szakiskolákban találkozhatunk, mert ott gyűltek össze az iskolai magatartást sértő diákok.

85. táblázat
Küldött-e már ebben a tanévben diákot az iskolában dolgozó iskolapszichológushoz vagy a nevelési tanácsadóba? (%)

A gimnáziumoktól a szakiskolákig húzódó meredek emelkedő nem magyarázható azzal, a különböző képzési típusokban eredendően biológiai okokra visszavezethető különbségek lennének, amelyek pszichológiai eszközökkel kellene-lehetne korrigálni. Erősebb magyarázatnak tűnik, ha az iskolai agresszió jelenségét is az iskolai-társadalmi szelekció eszközének tekintjük, és társadalmi mechanizmusoknak társadalmi-politikai és nem lélektani magyarázatát adjuk

Elég itt felidézni egy korábbi fejezetben már elmondottakat: már az általános iskola a hetedik osztályában is agresszívnek mutatkozó diákok a szakiskolák felé tájékozódtak. Ez csoport válik a lélektani, tanácsadói hálózat gyakori klienseivé, akiket támogató vagy büntető, fegyelmező célzattal küldenek ide.

A tanárok által elkövetett és elszenvedett agresszió mértéke és iránya - a továbbképzésen való részvételtől eltekintve - független, hogy a pedagógusok az együttműködő partnerének fentiek közül kiket választanak.

Tartalomjegyzék

előző

következő