Tartalomjegyzék

A fogyatékos tanulók helyzete

A közoktatási törvény a fogyatékossággal élő tanulók testi, érzékszervi, enyhe vagy középsúlyos értelmi, beszéd- és más fogyatékos csoportját különbözteti meg. Az úgynevezett "más fogyatékosok" csoportjába a törvény az átható fejlődési zavarral5 küzdő, valamint a pszichés fejlődés egyéb zavara miatt részképesség- és iskolai teljesítményzavarral6 küzdő, ennek következtében fejlődésében és a tanulási folyamatban tartósan akadályozott tanulókat sorolja. A hivatalunkhoz érkezett panaszok azt mutatják, hogy az értelmi és "más fogyatékos" gyermekek a közoktatás talán legkiszolgáltatottabb szereplői. Ennek megfelelően a hivatal a tőlük érkezett, velük kapcsolatos panaszokat különös gonddal kezeli, kiemelt figyelemben részesíti. Több panasz arra hívta fel a figyelmünket, hogy egyes, főleg kisebb települési önkormányzatok nem mindig rendelkeznek a szükséges feltételekkel ahhoz, hogy a törvényben előírt kötelező ellátást ezen tanulók számára biztosítani tudják. Sajnos olyan üggyel is találkoztunk, melyben nemcsak a tanuló lakóhelye szerinti nagyváros, de az adott megye egésze sem rendelkezett olyan intézménnyel, amely a fogyatékos tanuló neki megfelelő oktatását-nevelését biztosítani tudta volna. Köztudott, hogy sok önkormányzatnak komoly nehézséget okoz, hogy minden kötelezően ellátandó feladatára előteremtse a szükséges pénzügyi fedezetet, az ebből fakadó mulasztás azonban mind az érintett tanuló, mind a szülő jogait sérti. Több esetben fordultak kétségbeesett szülők hivatalunkhoz, segítségünket kérve a következő ellentmondás feloldásában. Fogyatékos gyermeküket a normál tantervű intézmények sorra eltanácsolják, a gyermek már a sokadik intézményben próbál beilleszkedni, ami alapproblémáját további szorongásokkal, kudarcokkal tetézi. A települési önkormányzat nem tudja biztosítani a megfelelő gyógypedagógust, a lakóhely közelében nincs a gyermek fogyatékosságának megfelelő intézmény, ha pedig a szülő nem vállalja a folyamatos kutatást egy újabb, talán megfelelő intézmény után, a tankötelezettség teljesítésének alkotmányos kötelezettségét szegi meg. A kérdés a pedagógusok oldaláról azzal egészülhet ki, hogy bár a szakértői bizottságok sok "más fogyatékos" gyermek oktatását integráltan, normál osztályban javasolják megoldani, nincs minden pedagógus felkészülve az ezzel együtt járó kihívásokra, képesítésük sok helyütt nem terjed ki a tanulók eltérő igényeinek megfelelő kezelésére, fejlesztésére, értékelésére. Több ügyben például a "más fogyatékos" - például magatartászavaros, hyperaktív, dyslexiás vagy dyscalculiás - gyermeket normál osztályban egyszerűen rossz magaviseletű vagy rosszul tanuló gyermekként kezelték, súlyos tehernek érezték.

A megfelelő intézmények hiánya

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (4) bekezdése szerint minden települési önkormányzat köteles gondoskodni az általános iskolai oktatásról. Ezt a kötelező feladatot a közoktatási törvényben foglaltak szerint kell ellátnia. A közoktatási törvény 86. § (2) bekezdése pedig a települési önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatai körébe sorolja a többi gyermekkel, tanulóval együtt nevelhető, oktatható testi, érzékszervi, enyhe értelmi, beszéd- és más fogyatékos gyermekek, tanulók ellátását. Tehát ennek megvalósításában nincs mérlegelési lehetősége az önkormányzatnak, ellátási kötelezettségét teljesítenie kell.

Egy vidéki nagyvárosban élő hyperaktív tanuló szülei gyermekük iskolai problémájának megoldásában kérték hivatalunk segítségét. A panasz szerint gyermekük tankötelezettségét magántanulóként teljesítette, mert a helyi általános művelődési központ nem biztosította számára az iskolába járást, holott a szakértői vélemény a gyermek iskolai közösségben oktatását javasolta. A szülők mielőtt hivatalunkhoz fordultak volna, megkeresték a helyi polgármestert és jegyzőt, akik válaszlevelükben arról tájékoztatták őket, hogy a városban nincs olyan speciális intézmény, amely a "más fogyatékos" gyermekek számára megfelelő ellátást biztosítana. Ezt erősítette meg a megyei önkormányzat tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottsága is, annak ellenére, hogy elmondásuk szerint az elmúlt tanévben általuk megvizsgált gyermekek közül százharminchat tanuló szorulna ilyen típusú fejlesztésre. A fenti jogszabályok alapján hivatalunk kezdeményezéssel fordult az önkormányzathoz, hogy teremtsék meg a "más fogyatékos" gyermekek oktatásának-nevelésének felté- teleit. (VI/211/2000.)

A közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése értelmében a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más fogyatékos gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították.

A panaszos gyermeke kilencéves, középsúlyos értelmi fogyatékos kislány, aki egyben mozgássérült is. A kislány konduktív fejlesztés eredményeképpen tud járni, de mozgás közben segítségre szorul. Az 1999/2000. tanévben a szakértői bizottság döntése alapján magántanulóként, heti tíz órában egy vidéki normál tantervű általános iskola tanulója volt. 2000 februárjában az önkormányzat értesítette az iskolát, hogy alapító okirata szerint nem láthatta volna el a kislány oktatását-nevelését, így az önkormányzat azt tovább nem támogatja. Mozgássérült tanulókkal foglalkozó intézetek pedig azért nem fogadták be a gyermeket, mert fogyatékossága alapján nem minősült rászorulónak. Mivel az önkormányzat szerint nincs a településen a kislány fogyatékosságának megfelelő képzést biztosító iskola, egy másik városban, bentlakásos intézeti nevelését javasolták. Az édesanya viszont ragaszkodott hozzá, hogy gyermeke a családban maradjon, és lakóhelyén részesüljön fejlettségének, illetve fogyatékosságának megfelelő ellátásban. A hivatal megkeresésére, valamint a megyei tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság és a Mozgásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság véleménye alapján a megyei főjegyző egyeztetést kezdeményezett az ellátó intézménnyel és a fenntartó önkormányzattal, melynek eredményeképpen a következő megoldás született. A gyermek a 2000/2001. tanévtől a másik városban található iskola magántanulójaként tehet eleget tankötelezettségének, heti tízórás fejlesztő foglalkoztatását azonban az édesanya kérésére és mozgás-korlátozottságára tekintettel a lakóhelyen oldják meg a másik városban található intézmény által foglalkoztatott szakember segítségével. (VI/228/2000.)

Az egyes fogyatékosságok megfelelő ellátását biztosító intézetek hiánya a legkülönbözőbb megoldásokra kényszerítheti a fenntartó önkormányzatokat és a települési iskolákat. Annak érdekében például, hogy egy kistelepülésen élő gyermek tankötelezettségének eleget tehessen, megesik, hogy olyan intézmények is felvállalják ellátásukat, melyek alapító okiratuk alapján ezt nem tehetnék meg, és melyek nem felelnek meg a fogyatékos tanulók neveléséhez-oktatásához szükséges, törvényben meghatározott feltételeknek. Így a jó szándék is gyakran súlyos jogsértésekhez vezethet.

Egy tizenöt éves, enyhe értelmi fogyatékos kislány az 1999/2000. tanévben hatodik osztályba járt Budapesten, eltérő tantervű általános iskolába. 2000 márciusában a család egy kisközségbe költözött, így a kislány a tanév utolsó két hónapját a helyi iskolában végezte el. Mivel azonban a helyi általános iskolában eltérő tantervű osztály nem volt, a szakértői bizottság szakvéleménye szerint pedig a gyermek integráltan oktatható, a kislányt normál ötödik osztályba vették át. A gyermek azonban nem tudta teljesíteni a normál tantervi követelményeket, így több tantárgyból is megbukott. Év végi bizonyítványába ötödik évfolyamon jegyezték be bukását. Amikor édesanyja felhívta az iskola figyelmét, hogy a gyermek érvényes ötödik osztályos bizonyítvánnyal már rendelkezik, az iskola újra kiállította a bizonyítványt, ezúttal a hatodik osztály sikertelen elvégzéséről.
A gyors megoldást igénylő helyzetben telefonon egyeztettünk az iskola igazgatóhelyet-tesével, majd az egyeztetésen elhangzottakat levélben is megerősítettük. Az iskolavezetés figyelmét felhívtuk a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 27. § (2) bekezdésében biztosított lehetőségre, miszerint, ha a tanuló a következő tanév kezdetéig azért nem tett eleget a tanulmányi követelményeknek, mert az előírt vizsga letételére a nevelőtestülettől halasztást kapott, az engedélyezett határidő lejártáig tanulmányait felsőbb évfolyamon folytathatja. Ennek megfelelően az iskola nevelőtestülete határozatában úgy döntött, hogy a kislány szeptemberben osztályozó vizsgát tehet, és a vizsga időpontjáig hetedik osztályban folytathatja tanulmányait. Az iskola igazgatója később tájékoztatta hivatalunkat, hogy a kislány eredményes osztályozó vizsgát tett, így továbbra is hetedik osztályban tanulhat. Ezután a panaszos és az iskola igazgatója arról értesített bennünket, hogy a család visszaköltözött Budapestre, így a kislány tanulmányait korábbi iskolájában, tehát képességeinek és fogyatékosságának megfelelő intézményben folytatja. (VI/379/2000.)

Egy másik hozzánk érkezett panaszból kiderült, hogy az adott fogyatékosságnak megfelelő intézmény hiányában civil kezdeményezésre szülők alapítottak iskolát.

Egy, fogyatékos gyermekek oktatását-nevelését végző, az érintett szülők által létrehozott alapítványi iskolából azzal a panasszal fordultak hozzánk, hogy a helyi önkormányzat nem támogatja épület bérbeadásával az iskolát, sőt törvényességi ellenőrzést is kezdeményezett az iskolával szemben. Ezt azért sérelmezték, mert elmondásuk szerint kezdeményezésük az országban egyedülálló, az iskola szakmai programját nemzetközi szaktekintélyek segítségével dolgozták ki, valamint a korábban szinte kirekesztett gyermekek is nagyon jól fejlődnek. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján, melyet az oktatási miniszter határozata is megerősített, megállapítottuk, hogy a megyei önkormányzat főjegyzője által elvégzett törvényességi ellenőrzés során bizonyítást nyert, hogy az intézményben nem biztosítottak a nevelő és oktató munka hosszú távú és szakszerű megszervezéséhez szükséges feltételek. Így az intézmény működésének felfüggesztése jogilag megalapozott volt. A panaszosnak kifejtettük, hogy kezdeményezésük valóban hiánypótló és követendő példa, azonban gyermekeiknek is az az érdeke, hogy oktatásuk, nevelésük szakszerűen és törvényesen folyjon. (28/1999.)

A fenti ügyek jól példázzák tehát, hogy a tanulók oktatáshoz, mégpedig képességüknek megfelelő oktatáshoz fűződő jogát a törvényi garanciák betartásával lehet csak biztosítani. Több szülő jelezte, hogy a "más fogyatékos" kategóriába tartozó, autista gyermeke számára nem talál a gyermek képességeinek megfelelő nevelési-oktatási intézményt. Sokan nem is vizsgálatunkat kérték, csak figyelmünket szerették volna felhívni mindazokra a hányattatásokra, melyeken gyermekükkel fogyatékossága miatt keresztül kell menniük. Mivel az autizmus nem értelmi fogyatékosság, az autista tanulók oktatását a szakértői bizottságok általában normál tantervű iskolákban javasolják megoldani, kérdés azonban, hogy a helyi normál tantervű általános iskola rendelkezik-e olyan pedagógussal, aki ezen fogyatékosságot kezelni tudja. Ráadásul előfordul, hogy a szakértői bizottságok, illetve önkormányzatok sem rendelkeznek elegendő információval ahhoz, hogy megfelelő gyógypedagógust tudjanak javasolni a szülőknek. Az ilyen helyzetekben még az is előfordul, hogy a kétségbeesett szülő próbálja kezébe venni a probléma megoldását.

Egy édesanya azzal a kérdéssel fordult hivatalunkhoz, hogy nyolcéves autista gyermeke lehetne-e magántanuló, mivel lakóhelyén nincs megfelelő iskola, amelyik el tudná látni. A tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottság vizsgálata után a gyermek számára normál általános iskolai oktatást írtak elő délutáni autista specifikus fejlesztéssel. A szülő szerint azonban a városban gyógypedagógus hiányában egyik általános iskola sem vállalta a gyermek felvételét, illetve egy iskola próbaidőre felvette, ám a gyermek beilleszkedése nem járt sikerrel. Eltérő tantervű iskolába pedig azért nem vették fel, mert nem értelmi fogyatékos.
Miután többször is egyeztettünk az önkormányzat oktatási osztályával, a gyermek legutóbbi iskolájának igazgatójával és az édesanyával, világossá vált, hogy az önkormányzat és néhány iskola biztosította volna a gyermek oktatásához szükséges feltételeket, ám az édesanya együttműködési készsége hiányzott. Ő a magántanulóvá nyilvánításhoz ragaszkodott, és ha a gyermeknek nem volt kedve iskolába menni, akkor ezt ő tiszteletben tartotta. Miután az édesanyának javasoltunk néhány bentlakásos, kifejezetten autista gyermekek oktatását végző iskolát, de ezeket is elutasította, az ügyet lezártuk. Felhívtuk azonban a figyelmét, hogy mivel gyermeke még tanköteles, iskolába járásáról a szülőnek kell gondoskodnia. Amennyiben ezt elmulasztja, jogsértést követ el. (VI/101/2000.)

A szakértői bizottságok

A fogyatékosság megállapítása a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok feladata. A bizottság vizsgálata alapján javaslatot tesz a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, valamint az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatra. A fogyatékosság megállapítására irányuló szakértői bizottsági vizsgálatok a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 12. §-a értelmében a szülő kérésére, illetve egyetértésével in- dulnak. A szülő a vizsgálatot bármikor kérheti, ha pedig az oktatási-nevelési intézmény szükségesnek látja, hogy a tanuló ilyen vizsgálaton vegyen részt, erről a szülőt indoklással együtt tájékoztatja, és javaslatot tesz a bizottsági vizsgálaton való részvételre. A fenti rendelet a szakértői és rehabilitációs bizottság feladatává teszi továbbá a fogyatékos gyermekek vizsgálatát, és szabályozza e vizsgálat lefolytatásának feltételeit. A rendelet 13. § (2) bekezdése kimondja, hogy a szakértői vizsgálat megkezdéséhez a szülő jelenléte szükséges. A rendelet 14. § (1) bekezdés e) pontja szerint a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálata alapján dönti el, hogy a gyermek tankötelezettségét kizárólagosan iskolába járással, a szülő választása szerint iskolába járással vagy magántanulóként, illetőleg kizárólagosan magántanulóként teljesítheti. Többen fordultak hivatalunkhoz azt sérelmezve, hogy gyermekük szakértői bizottsági vizsgálatáról előzetesen nem kaptak értesítést, illetve olyan panasz is érkezett hozzánk, melyből kiderült, hogy a bizottság a szülő tudta nélkül, ám a szülő kívánságaként feltüntetve kezdeményezte a tanuló magántanulóvá nyilvánítását. Az alábbi ügyünkben mindkét jogsérelmet előidéző elem megjelent.

Egy szülő panaszában azt kifogásolta, hogy gyermekét a szakértői és rehabilitációs bizottság munkatársai több esetben is az ő tudta nélkül vizsgálták meg, a vizsgálatokról nem értesítették, azok eredményét pedig csak jóval később tudta meg. Az elvégzett vizsgálatok után a bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a gyermek speciális tantervű általános iskolában kizárólag magántanulóként folytathatja tanulmányait. A szülőnek eljuttatott szakvéleményben azonban a szülő és az iskola kérésének tüntették fel a magántanulói jogviszony keletkezését.
Az ügyben hivatalunk megállapította, hogy a bizottság jogsértést követett el, mert a vizsgálatokat a szülő értesítése és jelenléte nélkül folytatták le, megszegve ezzel a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet előírásait. A fentiekre tekintettel, kezdeményezéssel fordultunk a szakértői és rehabilitációs bizottság vezetőjéhez, melyben felkértük, hogy a bizottság által lefolytatott vizsgálatokat minden esetben a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendeletnek megfelelően, a szülő értesítése és jelenléte mellett tartsák meg. A dokumentumok tartalma a valósággal megegyezően kerüljön megfogalmazásra, az intézmény vezetője minden esetben ügyeljen a törvényi előírások betartására. A bizottság vezetője ajánlásunkat elfogadta. (VI/164/2000.)

A szakértői bizottságok vizsgálataival kapcsolatos jogszabályok figyelmen kívül hagyása természetesen nemcsak a szülői, de a tanulói jogok súlyos sérelmét is eredményezheti. Egyik legkirívóbb ügyünkben egy általános iskola tíz, különböző életkorú és különböző évfolyamon tanuló diákja 1994 szeptemberétől kezdve több éven át úgy részesült csökkentett tantervű oktatásban, hogy hiányoztak a törvény által előírt vizsgálatok, melyek alapfeltételei az eltérő tantervű osztályba helyezésnek. A közoktatási törvény 30. § (8) bekezdése ugyanis kimondja, hogy abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzd vagy fogyatékosságban szenved, a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt.

Az ügyben érintett tanulók többsége nem fogyatékos, így az eltérő tantervű osztályba való helyezésük indokolatlanul és törvénysértő módon történt. Sérült azon alkotmányos joguk, miszerint minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges (Alkotmány 67. §). A kérdéses intézkedés az 1964. évi 11. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló UNESCO egyezmény 1. §-a alapján a diszkriminációt is megvalósította, ugyanis az egyezmény szempontjából a megkülönböztetés kifejezés alatt értendő minden olyan különbségtétel, kizárás, korlátozás vagy kedvezés, amelynek célja vagy következménye az oktatás terén való egyenlő elbánás megszüntetése vagy akadályozása, nevezetesen: [.] valamely személynek vagy csoportnak alacsonyabb színvonalú oktatásra való korlátozása. Sérült továbbá a tanulóknak a közoktatási törvény 10. § (3) bekezdés a) pontjában biztosított joga, hogy képességeiknek, érdeklődésüknek és adottságaiknak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljenek.
Az iskola új igazgatónője, az intézmény vezetésének átvételekor, a törvénytelen áthelyezéseket észlelve, minden olyan tanulót, aki nem rendelkezett szakértői bizottsági véleménnyel, normál osztályba helyezett vissza. Mivel azonban az eltérő tantervű osztályban ezek a tanulók más tanterv alapján, a normál osztályoknál sokkal lassabb ütemben haladtak, szakértői segítség híján nem tudtak felzárkózni társaikhoz. Hivatalunk a kialakult súlyosan jogsértő és pedagógiai szempontból rendkívüli helyzetben a jogszerű állapot helyreállítása érdekében felkérte a megyei közgyűlés elnökét, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az alábbi feladatok elvégzésére. Miután az iskola pedagógusai felmérték az érintett gyermekek tudását, és megállapították, hogy tantárgyankénti ismereteik a normál osztályok mely szintjének felelnek meg, a megyei pedagógiai intézet kijelölt szakemberei dolgozzanak ki egyénre szabott fejlesztési terveket, melyek alapján a gyermekek utolérhetik kortársaikat, visszatérhetnek a képességeiknek megfelelő normál tantervű oktatásba. Abban az esetben, ha különféle tantárgyakból különböző tudásszinten állnak, tegyék lehetővé, hogy a jobb képességű tanulók úgynevezett "ugratással" egy félév során több félévnyi tananyagot is elsajátítsanak. Amennyiben egyes tanulók szakértői vizsgálata szükségesnek látszik, azt soron kívül végezzék el. Az egyéni fejlesztési tervek elkészítését követően a megyei pedagógiai intézet jelölje ki azokat a gyógypedagógusokat, akik az egyes tanulók fejlesztését - akár utazó pedagógusi minőségben - az elkészült tervek szerint elvégzik.
Az önkormányzat képviselő-testületének pedig ajánlást fogalmaztunk meg, melyben az ügyben súlyos mulasztást elkövető pedagógusok és a jegyző fegyelmi felelősségre vonását kezdeményeztük. A jogszerű állapot helyreállítását célzó intézkedések jelenleg is folyamatban vannak. (VI/289/2000.)

Felmentések

A közoktatási törvény a fogyatékos tanulók számára biztosítja, hogy indokolt esetben egyes tantárgyakból vagy tantárgyrészekből az igazgató mentesítse őket az értékelés és minősítés alól. Ez a törvényi lehetőség is alkalmas arra, hogy visszaéljenek vele, legalábbis meglepő volt számunkra, hogy az érettségi vizs- gákat megelőző időszakban ugrásszerűen megnőtt a dyslexia miatt nyelvi vizsgáztatás alóli felmentésről érdeklődő telefonálók száma. A mentesítést a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet szigorú feltételekhez köti. A rendelet 13. § (3) bekezdése szerint egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből a tanuló teljesítményének értékelése, minősítése alóli mentesítés céljából szakértői vizsgálat az iskolai oktatás első-hatodik évfolyamán január 31-éig szükség szerint bármikor indítható, illetve ezt követően annak a tanévnek március 31. napjáig, amelyben az adott tantárgy tanulását a tanuló megkezdte7. A Fogyatékos gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelve kiadásáról szóló 23/1997. (VI. 4.) MKM rendelet pedig nem javasolja a mentesítést: "Az élő idegen nyelv tanítása felelősségteljes döntést igényel. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a beszédfogyatékosok e műveltségi területtől való megfosztása a gyermeket gyakorlatilag kizárhatja a későbbi felsőoktatásból, beszűkítve ezzel életterét. A követelmények teljesítése alóli mentesítés helyett a módszerek változtatását (pl. dadogók esetében az írásbeliség, dyslexiás tanulóknál pedig az auditív módszerek elsőbbségét) szükséges biztosítani." Az alábbi ügyben mindezeknek megfelelően jártunk el.

Egy szülő gimnazista korú gyermeke nyelvórákon való értékelés alóli felmentése ügyében fordult hozzánk. A gyermeket a szakértői és rehabilitációs bizottság megvizsgálta, és megállapította dyslexia és dysgraphia maradványát, felmentését azonban nem javasolta. A panaszt elutasítottuk, mert a szakértői bizottság döntése a jogszabályoknak megfelelt, ugyanis csak akkor lehetett volna felmenteni a gyermeket, ha hatodik osztályos koráig logopédiai kezelésben részesült volna. Miután a probléma csak később derült ki, erre akkor már nem volt mód. Javasoltuk alternatív nyelvtanulási módszerek igénybevételét. (VI/381/2000.)

Tekintettel arra, hogy a fejezetünkben bemutatott hiányosságok, illetve mulasztások az állampolgárok, ezen belül is a tanulók egy igen kiszolgáltatott, nagy csoportjának jogait sértik, indokoltnak láttuk, hogy a kérdésben országos átfogó vizsgálatot indítsunk, amelyet Dr. Illyés Sándor egyetemi tanár végez. Mind a jogal-kotás, mind a jogalkalmazás területén felmerülő hiányosságokat meg kívánjuk vizsgálni, hiszen tapasztalataink szerint annak ellenére, hogy a jogi szabályozás célkitűzései megfelelnek a fogyatékossággal élő gyermekek igényeinek, az ezekhez társuló, folyamatosan fejlődő garanciarendszer ma még nem kielégítő. A hivatalunkhoz érkező beadványok azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek ellátásában közreműködő szervek a már létező lehetőségekkel sem mindig élnek, illetve gyakran találják szembe magukat azzal, hogy a jogszabályban leírt ellátórendszer helyi szinten még nem jött létre. Ügyeink alapján ezt különösen a "más fogyatékos" gyermekek tekintetében tartjuk szükségesnek vizsgálni, hiszen az ő ellátásuk igen összetett pedagógusi együttműködést igényel: mint említettük, a bizottságok általában normál tantervű iskolákban javasolják megoldani nevelésüket-oktatásukat. Ezeknek az iskoláknak együtt kell működniük a "más fogyatékos" tanulók ellátásában közreműködő gyógypedagógusokkal, akik akár egyetlen gyermek esetében is több szakterületről kell, hogy érkezzenek, hiszen gyakran az egyes részképességzavarok társultan jelentkeznek. A vizsgálat kiterjed az országban működő harmincnégy szakértői és rehabilitációs bizottság tevékenységére, és igyekszünk feltárni azokat a modelleket, amelyek az ország egyes megyéiben már jól működnek.

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő