A sajátos nevelési igényű tanulók jogainak érvényesülése

A hivatalunkhoz érkezett panaszok azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő tanulók és szüleik a közoktatás talán legkiszolgáltatottabb szereplői. A szülők kiszolgáltatottságának forrása gyakran az információk hiánya és az a tény, hogy mivel gyermekük tőlük is különbözik, a neveléshez segítségre van szükségük.

Azon személyek számára, akik a közoktatásban feladatot látnak el, a tanuló tanulási képességének korlátozottsága egyszerű tény, amelyet munkájuk során figyelembe kell venniük. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a szülő számára a gyermek csökkent képessége feldolgozandó probléma. Nem hibáztatható egy szülő sem azért, mert nehezen fogadja el a gyermeke másságát, különösen abban az esetben, ha ezzel kívülállók - pedagógusok, orvosok, gyógypedagógusok - szembesítik. Másrészről tisztában kell lenni azzal is, hogy a fogyatékosság, illetve más fejlődési zavar megállapításától kezdve sok közoktatási kérdésben - mint a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztása vagy a magántanulóság válaszhatósága - megszűnik a szülő döntési önállósága. A közoktatásban feladatot ellátóknak minden eszközzel arra kell törekedniük, hogy elfogadtassák a szülővel azt, hogy a szülői jogok korlátozása, illetve az együttműködési kötelezettségek előírása a gyermek, tanuló érdekében és nem a szülő ellen történik. Ennek megfelelően hivatalunk a sajátos nevelési igényű tanulóktól és szüleiktől érkezett, velük kapcsolatos panaszokat és kérdéseket különös gonddal kezeli, kiemelt figyelemben részesíti.

A közoktatási törvény 2003 óta nem alkalmazza a fogyatékos gyermek, fogyatékos tanuló, valamint a más fogyatékos gyermek, tanuló kifejezést, hanem a "sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló" megnevezéssel jelöli azokat a gyermekeket, tanulókat, akiknek fejlődésük érdekében az átlagostól eltérő szolgáltatásokra van szükségük. A törvény felsorolja azokat a fogyatékosságokat és fejlődési zavarokat, amelyek alapját képezhetik a sajátos nevelési igény megállapításának. Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, illetve több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, vagy a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus, kóros hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar). A fejlődési zavarok felsorolása a törvényben példálózó jellegű, tehát az ott fel nem sorolt egyéb rendellenességek feltárása esetén is megállapítható a sajátos nevelési igény.

A közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.

A fenti szabályozás egyértelművé teszi a szakértői bizottságok kettős szerepét. Egyrészt a konkrét ellátásokra való jogosultság a szakértői bizottság szakértői véleményének kibocsátásával keletkezik, ami azt jelenti, hogy szakértői vélemény nélkül a tanuló nem tarthat igényt a különleges szolgáltatásokra. Másrészt a szakértői bizottságok speciális szakértelem, és az általuk hozzáférhető információk birtokában javaslatot tesznek azokra a konkrét ellátásokra, amelyek a gyermek, tanuló fejlődését szolgálják.

A vizsgálat legfőbb célja, hogy megállapítsa vagy kizárja, hogy a tanuló valamely fogyatékosságban szenved, és a tanuló fejlődése szempontjából legmegfelelőbb oktatási módra javaslatot fogalmazzon meg. Emellett a szakértői javaslat számos más kérdésben orientálja a szülőt, a pedagógust és az intézményvezetőt, amikor állást foglal olyan kérdésekben, mint például az alkalmazandó pedagógiai módszerek, mentesítés bizonyos tantárgyak, tantárgyrészek alól vagy a magántanulói jogviszony.

A szakértői bizottság közreműködése tehát nem csupán azért fontos, mert a szülő segítségére lehet a megfelelő intézmény kiválasztásában, hanem mert jogi hatással és a közoktatási törvény szerinti esetekben a szülőre, a tanulóra és az intézményekre is kötelező erővel bíró szakértői véleményt csak a vonatkozó jogszabályban meghatározott szervek, az abban foglalt eljárási szabályok betartásával bocsáthatnak ki. Álláspontunk szerint a vizsgálaton való részvétel a gyermek különleges gondozáshoz való joga érvényesülésének alapvető feltétele. A szülő és a szakértői bizottság együttműködése hatékonyan segítheti a tanuló fejlődését és felzárkózását.

Amennyiben a szülő a szakvéleménnyel nem ért egyet, azt nem köteles aláírni, és jogorvoslati lehetőségként a gyermek lakhelye szerint illetékes jegyzőhöz fordulhat. Amennyiben a szülő nem ért egyet a szakértői véleményben foglaltakkal, a szakértői bizottság tájékoztatja a jegyzőt. A jegyző államigazgatási eljárás keretében dönt a tankötelezettség kérdésében.

Alapvető problémának látjuk egyrészt, hogy a szakértői bizottság sem mindig tájékoztatja a szülőket a jogorvoslati lehetőségről, noha ez a szakértői vélemény kötelező kelléke. Ezzel együtt a szülők, ha nem fogadják el a szakértői bizottság szakvéleményében foglaltakat, sok esetben nem a jogszabályban megállapított jogorvoslati mechanizmusokkal élnek, hanem a szakvéleményben foglaltaktól eltérő intézménybe íratják gyermeküket. Sajnálatos módon számos alkalommal ez a gyermeket fogadó iskola egyetértésével történik. Fontos kiemelni azonban, hogy a szakértői véleményben kijelölt nevelési-oktatási intézmény vezetője államigazgatási eljárás megindítását kezdeményezheti, ha a gyermeket a szakértői bizottság által kijelölt nevelési-oktatási intézménybe nem íratják be.

Számos ügyben tájékoztattak minket szülők, hogy az iskola küldte a gyermeket szakértői bizottsági vizsgálatra. (K-OJOG-640/2004.) A képzési kötelezettségekről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. MKM rendelet hangsúlyozza, hogy a szakértői bizottság eljárása a szülő kezdeményezésére vagy egyetértésével indul. Amennyiben a közoktatási intézmény vagy a rendeletben meghatározott családvédelmi intézmény megítélése szerint a gyermek, tanuló szakértői vizsgálata szükséges, behívja a szülőt, és az indok közlésével javasolja a szakértői vizsgálaton való részvételt, ezzel egyidejűleg köteles a szülőt tájékoztatni a vizsgálatok eredményei alapján lehetséges következményekről, a szülőnek a vizsgálattal és annak megállapításaival kapcsolatos jogairól. Az eljárás megindulásához ilyen esetekben is a szülő jóváhagyása kell.

A szülő egyetértésének szükségessége alól kivételt tesz a közoktatási törvény 30. § (4) bekezdése, amelynek értelmében a gyermek érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, illetve a szakértői vélemény alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. A szakértői bizottság eljárásának megindításával és lefolytatásával kapcsolatban a szülő számára további korlátot jelent a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 18. §-a, amely szerint államigazgatási eljárást kezdeményezhet a családvédelmi intézmény, ha a szülő a szakértői vizsgálat szükségességével nem ért egyet, illetve maga a szakértői bizottság, ha a szülő gyermekével a szakértői vizsgálaton ismételt felhívás ellenére nem jelenik meg, a szakértői vizsgálatban nem működik közre, illetve a szakértői véleményben foglaltakkal vagy annak továbbításával nem ért egyet, és a kérelmet nem írja alá.

A 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 12. § (1) bekezdése alapján a szülő bármikor kezdeményezheti a gyermek szakértői vizsgálatát.

A panaszokból kiderül, hogy számos esetben maguk a szakértői bizottságok sincsenek tisztában a szakértői vélemény kötelező kellékeivel. Előfordult az is, hogy a szakértői bizottság nem akart írásos szakvéleményt készíteni, a leggyakrabban előforduló probléma mégis a kijelölt intézmény, illetve a jogorvoslati lehetőségre való felhívás hiánya.

Egy szülő azért fordult hozzánk, mert sajátos nevelési igényű gyermekének a szakértői bizottság nem volt hajlandó írásbeli szakvéleményt adni arra hivatkozással, hogy előbb a szülőnek kell megtalálni a gyermeket fogadó nevelési-oktatási intézményt. A szülőt tájékoztattuk a szakértői vélemény kötelező kellékeiről, és külön felhívtuk figyelmét arra, hogy a vonatkozó jogszabályok alapján a szakértői és rehabilitációs bizottság kötelezettsége írásos szakértői vélemény kiállítása, amelynek kötelező tartalmi eleme a kijelölt nevelési-oktatási intézményre vonatkozó javaslat. (K-OJOG-447/2004.)

A közoktatási intézményt fenntartó önkormányzat jegyzője, főjegyzője folyamatosan köteles tájékoztatni az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságot arról, hogy mely intézmények felelnek meg a kívánt követelményeknek. A bizottság a megküldött adatok alapján jegyzéket készít azokról az intézményekről, amelyek részt vesznek a gyermek, tanuló különleges gondozásában, és tájékoztatja a vizsgálaton megjelent szülőt azokról a lehetőségekről, amelyek alapján gyermeke a tankötelezettségének, illetve a képzési kötelezettségének eleget tehet.

Számos esetben találkoztunk azzal a problémával, hogy a szakértői bizottság azért nem tud a gyermek számára megfelelő oktatási intézményt találni, mert a rendelkezésre álló intézményi jegyzék nem tartalmaz ilyet. Amennyiben az intézményi jegyzék nem tartalmaz olyan intézményt, amely a gyermek sajátos nevelési igényének megfelelő oktatást biztosítani tudná, a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 14. § (4) bekezdése  szerint  a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményét megküldi a gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat polgármesterének. A polgármester intézkedik, hogy a megfelelő nevelési-oktatási intézmény rendelkezésére álljon, továbbá szükség esetén megkeresi a megyei főjegyzőt, hogy biztosítsa az utazó szakember hálózatból a szükséges gyógypedagógust vagy más szakembert. A polgármester harminc napon belül tájékoztatja intézkedéséről a szakértői és rehabilitációs bizottságot.

Amennyiben a szakértői vélemény alapítványi fenntartású iskolát tartalmaz, úgy a szülő jogszerűen választhat egy olyan intézményt, amelynek fenntartója nem az önkormányzat vagy valamely állami szerv. Az ilyen intézmények azonban a közoktatási törvény rendelkezései szerint a tanulói jogviszony létesítését és fenntartását fizetési kötelezettséghez köthetik. A szülők ebben a helyzetben ellentmondást észlelnek tandíjfizetési kötelezettségük és az ingyenes általános iskolai oktatáshoz való jog között.

Egy szülő azért kereste fel hivatalunkat, mert speciális nevelési igényű gyermeke alapítványi iskolájában megállapított tandíjának fizetéséhez nem kapott támogatást az önkormányzattól. A szülő beadványában jelezte, hogy a lakhelyén található iskolák nem rendelkeznek a gyermek ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, és ezt a körülményt az intézmények írásban is megerősítették. Az alapítványok által fenntartott oktatási intézmények tandíjára az önkormányzat nincs befolyással, az ilyen tandíjfizetési kötelezettségek támogatására a törvény nem kötelezi az önkormányzatokat. A szülőt tájékoztattuk arról, hogy az önkormányzat köteles a gyermek állapotának megfelelő intézményt fenntartani. Az ő esetében valószínűleg ez azért nem történt meg, mert a szülő kérte, hogy a szakértői véleményben kijelölt iskolaként az alapítványi iskola legyen feltüntetve, így gyermeke ellátatlanságának megállapítására nem került sor. Az önkormányzat ilyen esetben nem követ el törvénysértést, amikor úgy határoz, hogy nem finanszírozza a gyermek tandíját. A szülőt tájékoztattuk, hogy amennyiben úgy érzi, hogy az alapítványi iskola tandíjának rendszeres fizetése vállalhatatlan terhet jelent számára, jogában áll kérni a polgármestert, hogy gyermeke iskoláztatását lakóhelyükön oldja meg. (K-OJOG-626/2004.)

A szakértői bizottság által kijelölt iskola - ha nem kötelező felvételt biztosító ("körzetes") iskola - a tanuló felvételét csak helyhiány miatt tagadhatja meg. Ilyenkor a közoktatási törvény 30. § (5) bekezdése alapján a szakértői véleményt adó intézmény megkísérel másik, a sajátos neveléshez és oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező nevelési-oktatási intézményt találni. Ha így sem oldható meg a gyermek, a tanuló elhelyezése, a szakértői véleményt adó intézmény meghatározza, hogy a gyermek, a tanuló milyen módon kapcsolódhat be a nevelésbe és az oktatásba, és a gyermeket, a tanulót előjegyzésbe veszi mindaddig, ameddig felvételét nem sikerül megoldani.

Sok szülő panaszkodott arra, hogy bár az iskolák felveszik a sajátos nevelési igényű gyermek után az emelt szintű normatívát, a gyermek nem kapja meg az állapotának megfelelő ellátást. A Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről szóló 2003. évi CXVI. törvény szerint a helyi önkormányzat az általa fenntartott óvodában, iskolában az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján gyógypedagógiai (konduktív pedagógiai) nevelésben, oktatásban részt vevő tanuló után emelt szintű normatívát vehet igénybe, de csak abban az esetben, ha biztosítja a tanuló számára a szakértői bizottság szakvéleményében meghatározott felkészítő képzést.

A közoktatási törvény a kötelező tanórai foglalkozás alóli felmentések, illetve az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből való mentesítések rendszerével biztosítja az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű tanulóknak, hogy tudásukat képességeiknek megfelelően értékelhessék. Az eltérő tanulmányi követelmények megállapítása az igazgató döntési jogosultsága. A közoktatási törvény e tárgyban az igazgató döntési jogköre szempontjából két eltérő jogintézményt hozott létre.

Az egyik ilyen lehetőség, amely nem kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulók vonatkozásában áll fenn, a kötelező tanórai foglakozáson való részvétel alóli felmentés. Az erre vonatkozó kérelmet a tanuló terjeszti az igazgató elé. Ebben a kérdésben az igazgató mérlegelheti, hogy a tanuló egyéni adottságai, fogyatékossága, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi-e vagy sem. Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.

A másik lehetőség az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítés. Erről szintén az oktatási intézmény vezetője dönt, de az előbbiekkel ellentétben nincs mérlegelési jogköre. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a fogyatékos gyermekek számára a különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Tehát az igazgatónak a szakértői véleményben foglaltak alapján kell meghoznia döntését.

A mentesítést érettségi tárgyakból is lehet kérni. Amennyiben azt megkapta a tanuló, az érettségi jelentkezéskor a vizsga egyes részei alól való mentesítést külön kell kérni.

Tájékoztattunk egy szülőt arról, hogy a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. Az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló másik tantárgyat választhat. A tanuló részére az érettségi vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.

A mentesítést kizárólag a szakértői bizottság javasolhatja. A szülő a szakértői bizottság vizsgálatát bármikor kérheti. Abban az esetben azonban, ha a vizsgálat célja az, hogy a tanulót mentesítsék az értékelés és minősítés alól a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 13. § (3) bekezdése az alábbiak szerinti követelményeket támasztja.

Az iskolai oktatás első-hatodik évfolyamán január 31-ig, vagy annak a tanévnek március 31. napjáig, amelyben az adott tantárgy tanulását a tanuló megkezdte, szükség szerint bármikor megindítható a vizsgálat. Ettől eltérő időpontban - mint a beadványozó esetében - be kell csatolni az érintett iskola igazgatójának a vizsgálat szükségességével kapcsolatos egyetértő nyilatkozatát. Az iskola igazgatója döntéséhez beszerzi a tanuló osztályfőnöke és az adott tantárgyat tanító pedagógus véleményét. Az iskola igazgatója egyetértésének hiányában a szakértői és rehabilitációs bizottság vezetője vagy az általa kijelölt szakértői bizottsági tag dönt a vizsgálat szükségességéről vagy a kérelem elutasításáról. Az elutasításról szóló döntést írásba kell foglalni. Amennyiben az abban foglaltakkal a szülő nem ért egyet, a gyermeke lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyzőnél államigazgatási eljárást indíthat a döntés megváltoztatására.

Amennyiben a szakértői bizottság megállapítja gyermeke kedvezményekre való jogosultságát, azt az érettségi vizsgára való jelentkezéskor fel kell majd tüntetniük a jelentkezési lapon. Ezért javasoltuk a szülőnek, hogy minél hamarabb konzultáljon az intézmény vezetőjével arról, hogy egyetért-e a tanuló szakértői vizsgálaton való részvételével. (K-OJOG-483/2004.)

Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt a számára megfelelő speciális lehetőséget igénybe vehesse, a szakértői bizottság véleménye nélkülözhetetlen.

Egy tanuló jelezte, hogy szakorvosa diszlexia- és diszgráfia-gyanút észlelt nála. A tanuló arról érdeklődött, hogyan mentesülhetne az idegen nyelv értékelése alól. Tájékoztattuk, hogy az értékelés alóli mentesítéshez a szakértői bizottság szakvéleménye nélkülözhetetlen. Amennyiben a szakvélemény javasolja a mentesítést, az intézményvezetőnek nincsen mérlegelési jogköre a kedvezmény megadására nézve. (K-OJOG-922/2004.)

A szakértői bizottság véleményét nem pótolja a nevelési tanácsadó véleménye. A jogszabályok különböző szerepet szánnak a nevelési tanácsadónak és a szakértői bizottságnak. A beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzdő tanulók vizsgálata a nevelési tanácsadó hatáskörébe tartozik, a sajátos nevelési igény megállapítása, illetve az ezt követő kontrollvizsgálat pedig a szakértői bizottság kompetenciája. Az idézett rendelet 22. § (5) bekezdése előírja, hogy ha a nevelési tanácsadó megítélése szerint a gyermeknél a sajátos nevelési igény valószínűsíthető, javasolja a szülőnek, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán, saját vizsgálatának eredményeit és a rendelkezésre álló egyéb iratokat pedig megküldi a szakértői és rehabilitációs bizottság részére. Abban a kérdésben pedig, hogy a tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, vagy sajátos nevelési igényű, a közoktatási törvény 30. § (8) bekezdése alapján a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt. Amennyiben a szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve a nevelési tanácsadó közötti vita merül fel - bármelyik fél megkeresésére - a szakmai szolgáltató intézmény határoz.

A beadványozó azt sérelmezte, hogy az intézményvezető a nevelési tanácsadó szakvéleménye alapján nem adta meg gyermekének az értékelés alóli mentességet. Az iskola és a szülő közti nézeteltérés okát a magyar nyelvtan tantárgy értékelése alóli mentesítés jelentette, amelyet az intézményvezető, arra hivatkozva, hogy a mentességet nem a szakértői bizottság, hanem a nevelési tanácsadó javasolta, nem engedélyezett a gyermeknek. A fenti jogszabályi rendelkezésekre való tekintettel megállapítható, hogy az igazgató nem járt el jogszerűtlenül.
(K-OJOG-748/2004)

Másik oldalról viszont azt mondhatjuk, hogy az intézményvezető köteles megadni az értékelés alóli mentesítést a szakértői bizottság szakvéleménye alapján.

Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert fia esetében a megyei pedagógiai szakmai és szakszolgálati intézet "más fogyatékos" státuszt (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) állapított meg, és erre tekintettel felmentését javasolta magyar nyelvtanból, idegen nyelvből és matematikából, valamint javasolta intenzív logopédiai fejlesztő terápiában való részvételét. A szülő sérelmezte, hogy a szakértői véleményt az iskolában nem veszik figyelembe, nem mentesítették a tanulót az értékelés alól az érintett tantárgyak tekintetében, valamint a fejlesztő terápiát sem biztosítják megfelelő óraszámban. A szülő állítása szerint, az intézményvezető nem tájékoztatta a nevelőtestület tagjait a szakvélemény tartalmáról, valamint arról, hogy sajátos nevelési igényű tanulóról van szó. A tanulót ennek következtében folyamatos kudarcélmények érték. Az intézményvezető tájékoztatott minket, hogy az iskola tanulási nehézségekkel, zavarokkal küzdő tanulók integrált oktatását is ellátja. Nyilatkozatában közölte, hogy a tanuló esetében is tudomása van a szakvélemény tartalmáról, és erről a nevelőtestület tagjait is tájékoztatta. Nyilatkozata szerint a tanulónak egyénileg biztosítja az iskola heti két alkalommal az intenzív logopédiai fejlesztő terápiát, ezen kívül a tanuló heti egy-egy alkalommal matematika, illetve magyar tantárgyakból felzárkóztató foglalkozáson vehet részt. Arról is tájékoztatott, hogy a tanulót - a szakvéleményben foglalt javaslat ellenére -  magyar és matematika tantárgyakból nem mentette fel az értékelés alól. Döntését azzal indokolta, hogy a tanuló a félévet az említett tárgyakból eredményesen zárta. Mivel a jogszabály szerint tehát az igazgatónak a szakvéleményben foglaltakat figyelembe kell venni, és ez alapján a javasolt tantárgyakból mentesíteni köteles a tanulót az értékelés alól, kezdeményezéssel fordultunk az igazgatóhoz, hogy a tanulót magyar és matematika tárgyakból is mentesítse. Az igazgató a kezdeményezésünket elfogadta. (K-OJOG-222/2004.)

Az értékelés alóli mentesítés szempontjából lényeges a szakértői vélemény keletkezésének időpontja.

Egy tanuló beadványában tájékoztatott arról, hogy sikertelen matematika javítóvizsgája miatt a 11. évfolyam megismétlésére kényszerült. A tanuló a sikertelen vizsga után az illetékes tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottsághoz fordult, aki számára felmentést javasolt a tantárgyból, amit ő az intézményvezetéstől a szakértői véleménynek megfelelően megkapott. A beadványozó arról érdeklődött, lehetséges-e, hogy a felmentés alapján évismétlés helyett 12. évfolyamon folytassa tanulmányait. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény alapján a tanuló a számára biztosított kedvezményekkel attól kezdődően élhet, hogy a szakértői bizottság az igényjogosultságát megállapította. Mivel a tanuló a sikertelen vizsga letétele idején nem rendelkezett olyan szakvéleménnyel, amely alapján az oktatási intézmény felmenthette volna a matematika tárgy minősítése alól , ésnem teljesítette a 11. évfolyamra előírt tanulmányi követelményeket, tanulmányait az évfolyam megismétlésével, tehát 11. évfolyamon folytathatja. (K-OJOG-897/2004.)

A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében a tankötelezettség is eltérően alakul: meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a huszadik életévét betölti. Annak a gyermeknek azonban, aki tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. Ezt a kedvezményt is csak a szakértői bizottság szakvéleménye alapján lehet igénybe venni, a tankötelezettség meghosszabbításáról a szakértői bizottság szakvéleménye alapján az intézményvezető dönt. (K-OJOG-748/2004.)

Többen érdeklődtek a sajátos nevelési igényű tanulók magántanulóságával kapcsolatos szabályozásról. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell annak megállapítását, hogy a tanuló tankötelezettségét kizárólagosan iskolába járással vagy a szülő választása szerint iskolába járással, illetve magántanulóként, illetőleg kizárólagosan magántanulóként teljesítheti. Amennyiben a sajátos nevelési igény természete ezt indokolja, a szakértői bizottság javaslatot tesz arra, hogy a gyermek magántanulóként folytassa tanulmányait. Amennyiben a szakvéleményben ez szerepel, az intézményvezető nem rendelkezik döntési jogosultsággal a magántanulóság engedélyezésének kérdésében.

A közoktatási törvényben foglaltak alapján ilyen esetben a szakértői véleményben megjelölt szakember biztosításáról az iskolának, a fejlesztő felkészítést nyújtó, illetve a szakértői véleményt készítő intézménynek kell gondoskodnia. Amint ezt már korábban említettük, ahhoz, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek után az iskola a központi költségvetésből emelt szintű normatívát igényelhessen, biztosítania kell a tanuló számára a szakértői bizottság szakvéleményében meghatározott felkészítő képzést. Amennyiben a tanuló tanulmányi kötelezettségét a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján magántanulóként teljesíti, az iskola akkor jogosult emelt szintű normatívára, ha a tanuló részére a jogszabályokban meghatározott számú tanítási óra egyéni felkészítést biztosít.

Tipikus problémára világít rá a következő beadvány. A magántanulói státuszt sok esetben az intézményi hiányosságok miatt kérik a szülők.

Beadványában a szülő jelezte, hogy gyermeke sajátos nevelési igényű, és speciális iskolába jár, az intézmény azonban nem tudja számára a megfelelő fejlesztő foglalkozásokat biztosítani. A szülő felvilágosítást kért arról,  milyen hatáskörrel rendelkezik a tanulási képességeket vizsgáló és rehabilitációs szakértői bizottság a magántanulói státusz létesítésével, illetve az iskolaváltással kapcsolatban. A szülőt tájékoztattuk, hogy amennyiben a magántanulóság valamely sajátos nevelési igény megléte miatt szükséges, a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság tesz erre javaslatot.  A szülő  levelében arról is érdeklődött, hogy a bizottság megtagadhatja-e a szülő kérelmét, hogy gyermeke magántanuló lehessen. Felhívtuk a szülő figyelmét arra, hogy a szakértői véleményben foglaltak végrehajtására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az abban foglaltakkal egyetért, és egyetértését aláírásával igazolja. Abban az esetben, ha a szülő a szakértői véleményben foglaltakkal nem ért egyet, a gyermek lakóhelye szerint illetékes jegyző eljárását kezdeményezheti, kérve a szakértői véleményben foglaltak megváltoztatását. (K-OJOG-736/2004.)

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő