Egy beadványozó azzal kapcsolatos kérdését fogalmazta meg, hogy tanköteles-e, illetve szülői kérésre még egy nevelési évet az óvodában tölthet-e egy május 31-ig a 6. életévét betöltött, iskolaérett gyermek. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 6. § (2) bekezdésben foglaltak szerint a gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését. A tankötelezettség kezdetéről valóban az iskola igazgatója dönt, de mérlegelési joga erre a konkrét esetre - a közoktatási törvény erre vonatkozó kifejezett rendelkezésére tekintettel - nem terjed ki. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 16. §(1) bekezdésében foglaltak szerint a szülő március 1-je és április 30-a között - a községi, városi, fővárosi kerületi, megyei jogú városi önkormányzat által meghirdetett időpontban - köteles beíratni tanköteles gyermekét a lakóhelye szerint illetékes vagy a választott iskola első évfolyamára. A közoktatási törvény 14. § (2) bekezdés b) pontja szerint a szülő kötelessége különösen, hogy biztosítsa gyermeke tankötelezettsége teljesítését. A törvény 91. § (7) bekezdés b) pontja értelmében a gyermek lakóhelye szerint illetékes jegyző bejelentésre vagy hivatalból elrendeli a tankötelezettség teljesítését, ha a szülő nem tesz eleget kötelességének. Amennyiben tehát a szülő nem íratja be az általános iskolába gyermekét, az illetékes jegyző hatáskörébe tartozik az ezzel kapcsolatos eljárás. (K-OJOG-343/2004.)

Egy beadványozó arra a kérdésére kért választ, hogy 1988. január végén született gyermeke még tanköteles-e. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 129. §(1) bekezdésében foglaltak szerint annak a gyermeknek, aki tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. Tájékoztattuk, hogy amennyiben gyermeke tanulmányait az általános iskola első évfolyamán az 1997/98. tanévben, illetve azt megelőzően kezdte meg (az életkora erre enged következtetni), akkor a tanév befejezésével - mivel betöltötte a tizenhatodik életévét - már nem tanköteles. (K-OJOG-493/2004.)

Egy panaszos a középiskolai felvétellel kapcsolatban fordult hivatalunkhoz. Egy középiskola beiratkozási feltételként a sikeres felvételi vizsgát, és 3-as osztályzat nélküli, 4,5 körüli év végi átlagot jelölt meg. A szülő kérdése az volt, hogy mi történik akkor, ha a két feltétel egyike bármilyen okból nem teljesül. Tájékoztattuk, hogy a 2003/2004. tanév rendjéről szóló 12/2003. (V. 23.) OM rendelet 3. számú melléklete tartalmazza a középfokú iskolai felvételi eljárás határidőit. A rendeletben közölt táblázatból jól látszik, hogy a felvételi eljárás végleges - a jogorvoslati eljárás lezárulta utáni - eredménye 2004. június 2-ig eldől. A kialakult sorrenden ekkor változtatni már nem lehet. A tanév ugyanakkor később fejeződik be, így a panaszos gyermeke is később kapja meg az általános iskolában a bizonyítványát. Ebből következően a középfokú iskola nem állíthat olyan követelményeket, amelyek teljesülése a felvételi eljárás lezárásakor még bizonytalan. (K-OJOG-371/2004.)

Egy panaszos a 2003/2004-es tanévben gimnáziumában a negyedik tanévét kezdte volna el. Az intézményvezető a nyári szünetben arról tájékoztatta, hogy kollégiumi elhelyezési kérelmét nem tudja elfogadni, mert már nincs üres férőhely. A szülő és a tanuló eredménytelen jogorvoslattal éltek a döntés ellen. Ezt követően azért fordultak hivatalunkhoz, mert úgy érezték, hogy a kérelem elutasításának alapja valójában nem az volt, hogy nincs férőhely, hanem az, hogy a tanulónak magaviseleti problémái voltak az előző tanévben.

Az intézményvezető kérdésünkre azt nyilatkozata, hogy a tanuló és három tanulótársa kérelmének elutasítására azért került sor, mert azt nem a megfelelő határidőn belül nyújtották be. Az iskolában az a gyakorlat, hogy a kollégiumi elhelyezési kérelmeket június első hetében kell benyújtaniuk a diákoknak. A fenti eljárási rend azonban nincs intézményi szabályzatban rögzítve. Az igazgató leveléhez csatoltan elküldte azt a formanyomtatványt, amelyet a jelentkezőknek ki kell tölteniük. A formanyomtatványon az a tájékoztatás szerepel, hogy a kérelmet június 24-ig kell eljuttatni a kollégiumvezetőhöz.

Az esettel kapcsolatosan egyrészt vizsgáltuk, hogy a kollégiumi elhelyezési kérelem elbírálásának rendje megfelel-e a jogszabályban foglaltaknak. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 4. § (2) bekezdés a) pontja szerint az iskola, kollégium szervezeti és működési szabályzata tartalmazza a kollégiumi, externátusi elhelyezés iránti kérelem elbírálásának elveit. A közoktatási törvény 11. § (1) e) pontja szerint a tanuló joga különösen, hogy hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról. A rendelet azért határozza meg a szervezeti és működési szabályzat kötelező szabályozási tárgyköreit, mert a jogalkotó ezeket a kérdéseket a tájékoztatás szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek ítéli. A szervezeti és működési szabályzatban való rendelkezés az iskola tájékoztatási kötelezettségének minimális szintjét adja meg. A szabályzat nyilvános, az intézmény úgy köteles azt elhelyezni, hogy ahhoz a tanulók szabadon hozzáférjenek. Amennyiben a fenti követelmények teljesülnek, tehát a szabályzat rendezi az adott kérdést és nyilvános, elvileg biztosított, hogy a tanuló hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz. Amennyiben a szervezeti és működési szabályzat az előírt szabályozási kérdést nem rendezi, a tájékoztatás minimális kötelezettségének nem tesz eleget, és megsérti a szülők és tanulók tájékoztatáshoz való jogát.

Megállapítottuk, hogy az intézményi szabályzat hiányossága az érintett tanulók és szülők oktatási jogainak sérelmét okozta.

Vizsgálatot folytattunk továbbá abban a kérdésben is, hogy az intézmény esetleg más módon megvalósította-e a tanulók tájékoztatását a kollégiumi elhelyezés iránti kérelmek benyújtási rendjére vonatkozóan. Megállapítottuk, hogy az iskola által használt formanyomtatvány a benyújtás határidejéről igen, az elbírálás elveiről nem ad tájékoztatást. Az intézményvezető úgy nyilatkozott, hogy a kollégiumi férőhelyeket a kérelmek beérkezési sorrendjében töltik fel. Amennyiben a tanulók tudnak erről, ez lehet egy jogszerű elbírálási rend. Ebben az esetben elvárható, hogy az, aki mindenképpen elhelyezést szeretne nyerni, minél előbb eljuttassa a kérelmét az intézményvezetőhöz. Akkor azonban, ha a tanuló nem ismeri az elbírálás szempontjait, az elvárható magatartás nem értelmezhető kategória. A döntés, bármilyen ésszerű indoka is van, önkényes lesz.

Az esettel kapcsolatosan megállapítottuk, hogy bár az igazgató hivatalunkat arról tájékoztatta, hogy a kérelmeket a beérkezési sorrendben fogadták el, a panaszos erről nem tudhatott, hiszen ez sem a szervezeti és működési szabályzatban, sem a kérelem formanyomtatványán nem szerepelt. Ezzel ellentétben a formanyomtatványon szereplő határidő azt sugallta, hogy a határidőn belül beérkező kérelmek között a döntéshozó nem tesz különbséget. A fentiek alapján megállapítottuk, hogy a panaszos tájékoztatáshoz való joga sérült, mert a tanuló nem juthatott hozzá a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz.

Végül eljárásunk során azt is vizsgáltuk, hogy az iskola elutasító határozata megfelelt-e a jogszabályi rendelkezéseknek. A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 36. §-a nevelési-oktatási intézmény döntéséről a következőket tartalmazza. Az óvodai, iskolai, kollégiumi felvételről hozott döntést írásba kell foglalni. A nevelési-oktatási intézmény döntését határozatba foglalja, ha a jelentkezést, illetőleg a kérelmet részben vagy egészben elutasítja, vagy kérelem hiányában hoz a gyermekre, tanulóra hátrányos döntést, illetve a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő kéri a döntés határozatba foglalását. A határozatot meg kell indokolni. A határozatnak a jogorvoslati joggal kapcsolatos tájékoztatást is tartalmaznia kell.

Az intézményvezető által elküldött határozat azt a tájékoztatást tartalmazta, hogy az elutasítás indoka a kollégiumi férőhelyek korlátozott száma. A rendelkezésünkre bocsátott nyilatkozatokból és dokumentumokból azonban az derül ki, hogy az elutasításnak a férőhelyek szűkössége csak az egyik indoka volt, a másik indoka az volt, hogy a tanuló nem időben nyújtotta be a kérelmét. Ez azonban a határozatról hiányzott. A határozat továbbá jogorvoslatról szóló tájékoztatást sem tartalmazott. Megállapítottuk, hogy a határozat hiányosságai szintén a tanuló tájékoztatáshoz való jogának sérelméhez vezettek.

Vizsgálatunk során továbbá azt is megállapítottuk, hogy a tanulók és szülők részére a formanyomtatványon elhelyezett benyújtási határidő (június 24.) nem egyezik azzal a határidővel, amit az intézményvezető a nyilatkozatában állított (június első hete).

Fentieket figyelembe véve megállapítottuk, hogy az intézmény a panaszos kollégiumi kérelmének elbírálása során nem jogszerűen járt el. Jogszabályi előírás ellenére sem a szervezeti és működési szabályzatban, sem más módon nem tájékoztatta egyértelműen a tanulókat a kérelem benyújtására és elbírálására vonatkozó eljárásról. Az elutasítás indokaként vizsgálatunk során olyan okot jelölt meg, amelyről írásban nem tájékoztatta a panaszost. A kérelmet elutasító határozat továbbá nem felelt meg a jogszabályok alakszerűségi követelményeinek. A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az igazgatóhoz, hogy intézményvezetői jogkörében eljárva tegyen meg minden annak érdekében, hogy a jövőben a kollégiumi kérelmek elbírálása a jogszabályi követelményeknek megfelelően történjen, különösen, hogy a szervezeti és működési szabályzat tartalmazza a kollégiumi kérelmek benyújtására vonatkozó eljárást és a kérelmek elbírálásának elveit, valamint, hogy az intézmény által hozott határozatok a jogszabály alakszerűségi követelményeinek megfeleljenek.

Az intézményvezető elfogadta a kezdeményezésünket. (K-OJOG-200/2004.)

Egy panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy szakközépiskolájában nem tanulhat angol nyelvet. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 11. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltak szerint a tanuló joga különösen, hogy tanulmányai során - a pedagógiai programban és az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározott keretek között - megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint, ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust. Azonban ez a jogosultság csak az iskola lehetőségeihez képest gyakorolható. A közoktatási törvény 66. § (5) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról - a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével - az igazgató dönt. A jogszabály szerint tehát az igazgató döntése meghozatala előtt nem köteles sem a tanulók, sem a szülök véleményét kikérni. Tájékoztattuk, hogy ebben az esetben nem jogsérelem, hanem érdeksérelem történt. A hivatalunk működését szabályozó rendelet értelmében az érdeksérelem orvoslására nem terjed ki a hatáskörünk.
(K-OJOG-714/2004.)

A szülők azért fordultak hivatalunkhoz, mert sérelmezték, hogy az intézményvezető levelében eltanácsolta gyermeküket annak iskolájából. Az intézmény igazgatója nyilatkozatában előadta, hogy a tanulóval, illetve szüleivel az iskolának számos konfliktusa adódott. Ezek között több olyan is volt, amely az iskolai házirend be nem tartásából adódott. Az intézményvezető előadása szerint az egyik szülő minősíthetetlen hangnemben beszélt egy pedagógussal. Ezek után döntött úgy az osztályozó konferencia, hogy a tanuló magatartását példás helyett jóra értékeli, és megbízta az intézmény igazgatóját, hogy "levélben tájékoztassa az érintett családot, amennyiben nem tudják, vagy nem akarják elfogadni az iskola értékrendjét, és újabb és újabb konfliktusok születnek, az 1993. évi LXXIX. törvény 13. § (1), (2) bekezdése értelmében jogukban áll egy számukra jobb iskolát választani".

A közoktatási törvény 75. §-a tételesen felsorolja az önkormányzati fenntartású iskolákra nézve a tanulói jogviszony megszűnésének eseteit. Ezek között nem szerepel, hogy az iskola javasolja a jogviszony megszüntetését. A felsorolás nem példálózó, hanem kimerítő jellegű, tehát az itt nem szereplő esetek mind jogszerűtlennek minősülnek függetlenül attól, hogy a tanuló, vagy annak szülője korábban mit követett el, elkövetett-e egyáltalán valamit. A közoktatási törvény és végrehajtási rendeletei (e tekintetben elsősorban a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet az irányadó) szabályozzák, hogy milyen eszközökkel rendelkezik egy iskola a tanulók nem megfelelő viselkedésének szankcionálására. A közoktatási intézmény alkalmazhat ún. fegyelmező intézkedéseket (figyelmeztetés, intő, rovó, stb.), illetve indíthat fegyelmi eljárást. A két út között különbség, hogy míg a fegyelmező intézkedéseket a jogalkotó nem szabályozza részletesen a jogszabályokban, ezek konkrét formáit, illetve alkalmazásuk feltételeit, szabályait az adott közoktatási intézmény belső szabályzatára bízza, addig a fegyelmi eljárás minden apró mozzanatát jogszabály rendezi. Ennek a megkülönböztetésnek egyébként többek között az az indoka, hogy a fegyelmi eljárás súlyos jogkövetkezményekkel jár, akár a legsúlyosabbal, a tanulói jogviszony megszüntetésével is. A közoktatási intézmény, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a tanuló kötelezettségeit megszegte, a felsorolt utak közül választhat. Nem választhatja viszont azt, hogy javasolja a tanuló távozását az iskolából, ezzel ugyanis megkerülné a fegyelmi eljárás lefolytatását, amelynek jelentőségét éppen az adja, hogy garanciális jellegű, mind az intézmény, mind a tanuló számára, hiszen annak során bizonyítási eljárást kell lefolytatni, indokolással ellátott határozatot kell hozni, amely ellen fellebbezést lehet benyújtani stb. A szülő bármely magatartása sem adhat erre indokot. A szülő cselekményeinek oktatási jellegű szankcióját a jogszabályok egyáltalán nem ismerik. Amennyiben a pedagógus, az igazgató, vagy az iskola testületileg sérelmezi a szülő valamely ellene irányuló cselekményét, akkor polgári jogi, esetleg szabálysértési jogi vagy büntetőjogi úton kereshet jogorvoslatot. A szülő magatartását a tanulónak beszámítani, és ez alapján a tanulót szankcionálni azonban semmilyen esetben sem szabad. Az intézmény által választott megoldás nemcsak azért veszélyes, mert a jogszabályok szó szerinti értelmezésének nem felel meg. Nem mentesítő indok az, hogy egy ilyen felszólítás vagy javaslat semmiféle jogi kötőerővel nem bír, ugyanis így is komoly hatást tud gyakorolni a szülőre. A szülő és az iskola képviseletében eljáró igazgató helyzete ugyanis rendkívül eltérő. A szülő ilyen helyzetben nincsen alkupozícióban. Természetesen nem kíván gyermekének rosszat, nem akarja, hogy gyermeke egy esetleges ellenséges környezetben legyen kénytelen tanulni. Az iskola részéről érkező hasonló felszólítás nyomán látszólag a szabad iskolaválasztás jogával él, amikor elviszi gyermekét más intézménybe, valójában azonban nyomásnak enged, egyszerűen azért, mert nincs más lehetősége. Ezzel a megoldási móddal az iskola jogon kívüli útra tereli az ügyet, amelynek pedig jogilag szigorúan kötött rendben kellene zajlania.

Mindezek alapján megállapítást nyert, hogy az iskola jogsértést követett el. Mivel a panaszos tanulói jogviszonya az iskolában időközben - más okból - megszűnt, az ügyben a konkrét jogsértés megszüntetésére nem, hanem csak jövőre irányuló kezdeményezést tettünk. Ebben kezdeményeztük az iskola igazgatójának, hogy a jövőben a tanulói jogviszony megszüntetését kizárólag a jogszabályoknak megfelelő eljárási rend keretei között indítványozza. Az intézményvezető a kezdeményezésünket elfogadta. (K-OJOG-588/2004.)

Egy panaszos azzal kereste meg hivatalunkat, hogy gyermeke iskolája különböző befizetésekre (fénymásolás, órarendben szereplő teniszoktatás térítésére, számítástechnikai eszközök, tisztasági csomag iskolai beszerzésen keresztül történő megvásárlására) kötelezi a szülőket. Tájékoztattuk a panaszost, hogy a szülők közösen dönthetnek arról, hogy bizonyos célok érdekében különböző összegeket befizetnek. Ennek kezelésével megbízhatják az osztályfőnököt is. Ebben az esetben a befizetett összegek a szülők közös tulajdonába kerülnek. Annak a helyzetnek a jogi megítélésével kapcsolatban, amelyben a szülők nem közös döntésük alapján fizetik be ezeket az összegeket, a következő tájékoztatást nyújtottuk. A közoktatási törvény 114. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások a tanórai foglalkozások és - többek között - az iskolai létesítményeknek (könyvtár, laboratórium, számítástechnikai központ, sport- és szabadidő létesítmények), eszközeinek használata. A közoktatási törvény 19. § (2) bekezdés 2. fordulata szerint a pedagógus - a minőség és az ár megjelölése nélkül - olyan ruházati vagy más felszerelés beszerzését kérheti a tanulótól, amely nélkülözhetetlen az általa tartott tanórai foglalkozásokon való részvételhez, illetve a tanított anyag elsajátításához, és amelyet a tanórai foglalkozásokon egyidejűleg minden tanulónak alkalmaznia kell. Ezek alapján a teniszoktatásra és a számítástechnikai eszközök használatára hivatkozva az iskola nem jogosult a szülőket befizetésekre kötelezni. Ha a számítástechnika órán olyan felszerelésre, illetve a tanórákon olyan fénymásolatok használatára van szükség, amelyek nélkülözhetetlenek a foglalkozáson való részvételhez, ennek beszerzését kérheti a pedagógus, de az ezzel járó kiadások tekintetében az iskolaszék korlátozásokat állapíthat meg. Az iskola működésének alapvető higiéniai feltétele, hogy a tisztálkodási eszközöket tisztasági csomag nélkül is biztosítsa. Természetesen a szülők dönthetnek úgy, hogy ezt megvásárolják, de ezt az iskola - saját beszerzésen keresztül - kötelező jelleggel nem írhatja elő.
(K-OJOG-754/2004.)

Egy iskolaigazgató annak a helyzetnek a megítélésére vonatkozó kérdéssel kereste meg hivatalunkat, amelyben a pedagógus olyan diákot korrepetált, aki abban iskolában tanult, ahol ő dolgozott.

Tájékoztattuk a beadványozót, hogy hivatalunk konkrét jogsérelem vagy annak közvetlen veszélye  esetén indít eljárást. A panaszos által sérelmezett rendszer, amelyben az iskola tanárai szervezett keretek között, pénzért korrepetálják saját tanítványaikat, bár etikailag kifogásolható, nem jogsértő. Ezért tájékoztattuk a beadványozót, hogy a pedagógusok igen sokrétű tevékenységét jogilag meglehetősen nehéz behatárolni. Egy sor vitatható helyzet van, ahol a jog önmagában nem képes jó megoldásokat kínálni. Egy pedagógusoknak szóló szakirodalom ajánlásai között szerepel, hogy a pedagógus saját tanítványait vagy az iskola növendékeit anyagi ellenszolgáltatásért ne korrepetálja. Az igazgató kezdeményezheti etikai bizottság létrehozását az iskolában, amely az ilyen és az ehhez hasonló vitatható kérdésekben lenne illetékes állást foglalni. (K-OJOG-770/2004.)

Egy középiskola igazgatója az iskola szlovákiai magyar diákjainak Magyarországon igénybe vehető anyagi támogatási formáival kapcsolatban tett fel kérdéseket. Az intézmény vezetője arról érdeklődött, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást követően jár-e kötelező ingyenes tankönyvellátás a szlovákiai magyar diákok számára, illetve megilleti-e az iskolát utánuk a 2400 forintos normatív támogatás 400 %-át jelentő 9600 forintos kiegészítő támogatás azokban az esetekben, amikor a szülő egyedül neveli a gyermekét, három vagy több gyermeket nevel, illetve ha a gyermeknek tartós betegsége van. Válaszunkban kifejtettük, hogy a közoktatási törvény 110. § (1) és (6) bekezdése alapján, amennyiben a szlovákiai tanuló nem szülőjével tartózkodik Magyarországon, illetve rendelkezik tartózkodási engedéllyel, a közoktatási szolgáltatások igénybe vételéért díjat kell fizetnie. A tanulók után állami normatíva nem igényelhető, és egyéb kedvezmények sem járnak, ugyanakkor a közoktatási intézmény vezetője a díjat a fenntartó által meghatározott szabályok alapján csökkentheti, illetve elengedheti. (K-OJOG-692/2004.)