Tartalomjegyzék

AZ OKTATÁS EGYES TERÜLETEI

KÖZOKTATÁS

A SZEMÉLYI SZABADSÁGJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

A személyi szabadságjogok családja történetileg az állami beavatkozást tilalmazva, az államhatalom törvényekben megjelenő jogi korlátjaként alakult ki. Később az állam már másokkal szemben is védeni kezdte a polgárok személyi szabadságát. Többek között a következő alapjogokat szokás személyi szabadságjogként elismerni:

  • élethez és emberi méltósághoz való jog, személyi önrendelkezési jog, a testi épséghez, integritáshoz való jog;
  • személyes szabadsághoz való jog, a magánélet védelme;
  • mozgásszabadsághoz való jog;
  • személyiségvédelem, személyiségi jogok, becsület védelme, személyes adatok védelme;
  • tulajdonhoz való jog.

Beszámolónk jelen fejezetében mi is ezen jogok a közoktatásban való érvényesülését mutatjuk be 2005-ös ügyeink tükrében.

Hivatalunkhoz nagy számban érkeznek olyan panaszok, amelyekben a hozzánk forduló oktatási szereplők az iskolában alkalmazott testi fenyítés ügyében kérik segítségünket. Néhányan abban a kérdésben is bizonytalanok, hogy valóban jogszerűtlen fegyelmezési eszköz-e a testi fenyítés. Volt olyan szülő, aki azt kérdezte, lehet-e, illetőleg érdemes-e bármit tenni ilyen esetben a bántalmazó tanárral szemben, hiszen a testi fenyítés elszenvedője, a gyermek egyébként is kiszolgáltatott helyzetben van az iskolában. (K-OJOG-1330/2005.) Volt olyan szülő is, aki azért keresett meg minket, hogy megtudja, milyen álláspontot alakított ki hivatalunk a testi fenyítés kérdéséről. (K-OJOG-619/2005.)

Az oktatási jogok biztosának következetesen képviselt álláspontja szerint a legsúlyosabb jogsértés, amely oktatási intézményben előfordulhat, a fizikai bántalmazás. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az emberi méltósághoz való jog mindenkit - így az oktatás valamennyi szereplőjét - megillető alkotmányos alapjog, amely alapján többek között tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása, megalázó büntetésben való részesítése. Az emberi méltósághoz való jog az oktatási szereplőket életkorukra való tekintet nélkül megilleti.

A közoktatási törvény 10. § (2) bekezdése szerint a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

Az emberi, állampolgári, gyermeki és tanulói jogokat a pedagógus nem vonhatja el, azok nem pedagógiai mérlegelés függvényei. Érvényesülésük nem függ attól sem, hogy a diák teljesíti-e a kötelességeit az iskolában, tehát a tanulókat megillető alapvető emberi jogok nem állíthatók összefüggésbe a tanulói kötelességek teljesítésével.

Az intézményvezetők nyilatkozataikban gyakran érveltek azzal, hogy a tanóra, illetőleg az iskolai élet rendjének biztosítása érdekében a súlyosan fegyelmezetlen tanulóval szemben a pedagógusnak sokszor nincs más eszköze, mint a testi fenyítés. Amennyiben a tanuló fegyelmezetlen magatartásával megzavarja az órát, indokolt, hogy a pedagógus vele szemben fegyelmező eszközt alkalmazzon. A fegyelmezés során azonban csak olyan eszközöket vehet igénybe, amelyek alkalmazásával nem követ el jogsértést. A nevelő-oktató tevékenység során a tanárok szabadon mérlegelhetik, hogy milyen pedagógiai módszert választanak a diákok fegyelmezésére. Választásuknak azonban szigorú jogi korlátai vannak: nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amellyel a pedagógus megsérti a tanuló legalapvetőbb jogait, a méltósághoz és a testi épséghez való jogát.

Amennyiben eljárásunk során a testi fenyítés bizonyítást nyer, álláspontunk szerint sérül a tanuló emberi méltósághoz való joga. Ezért minden ilyen esetben azzal a kezdeményezéssel fordulunk az intézmény vezetőjéhez, hogy vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a pedagógusok csak olyan fegyelmezési eszközöket alkalmazzanak a diákokkal szemben, amelyeket a jogszabályok lehetővé tesznek, hogy a tanulók emberi méltósága, személyiségi jogai ne sérülhessenek az iskolában.

Egy unokáját képviselő nagyszülő azért fordult hivatalunkhoz, mert a gyermeket az egyik tanára pofonvágta és meghúzta a haját. A panaszos előadta azt is, hogy a történtekkel kapcsolatban megkereste az intézményvezetőt, aki ekkor azt az utasítást adta a napközis pedagógusnak, hogy a foglalkozásokon a továbbiakban a panaszos unokája házi feladatának elkészítését ne felügyelje. A nagyszülő szerint az intézményvezető a gyermeket ért testi fenyítés kivizsgálásában nem volt a segítségére.

Az intézményvezető nyilatkozatában azt állította, a nagymama elpanaszolta neki, hogy a gyermeket a napközis pedagógus megütötte. Az intézményvezető azt válaszolta a nagyszülőnek, hogy panaszát írásban is tegye meg. A gyermek napközis munkájának felügyeletével kapcsolatban az intézményvezető előadta, közölte a pedagógussal, hogy a házi feladat javítása az osztálytanító feladata. Az intézményvezető szerint annak ellenére, hogy a panaszt írásban a nagymama nem nyújtotta be, vizsgálóbiztost rendelt ki a testi fenyítés kivizsgálására, majd a vizsgálóbiztos jelentését megküldte hivatalunknak, amelyben az szerepelt, hogy bizonyítást nyert a testi fenyítés. Az intézményvezető azt nyilatkozta, hogy a fentiekre tekintettel a bántalmazó pedagógust megrovás fegyelmi büntetésben részesítette.

Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy az intézményvezető a tanulót ért testi fenyítést saját hatáskörében kivizsgálta, és a pedagógust fegyelmi büntetéssel sújtotta. A hasonló esetek elkerülésének érdekében azonban a fentieknek megfelelően kezdeményeztük, hogy az iskola igazgatója vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a pedagógusok csak olyan fegyelmezési eszközöket alkalmazzanak a diákokkal szemben, amelyeket a jogszabályok lehetővé tesznek, hogy a tanulók emberi méltósága, személyiségi jogai ne sérülhessenek az iskolában. Kezdeményezésünket az iskola igazgatója elfogadta. (K-OJOG-509/2005.)

Egy szülő azért fordult hozzánk, mert az egyik pedagógus az iskola mosdójában több tanulót megpofozott, köztük a panaszos gyermekét is. Az intézményvezető a fentiekkel kapcsolatos nyilatkozatában előadta, hogy a pedagógus valóban megütötte a gyermeket. Az igazgató arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy az üggyel kapcsolatban a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szabályainak megfelelően járt el, és a pedagógus a kötelezettségszegésével arányos, az előmeneteli rendszerben történő várakozási idő egy évvel történő meghosszabbítása fegyelmi büntetésben részesült. A fentieknek megfelelően ebben az esetben is kezdeményezést fogalmaztunk meg az iskola igazgatójának, hogy vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a pedagógusok csak olyan fegyelmezési eszközöket alkalmazzanak a diákokkal szemben, amelyeket a jogszabályok lehetővé tesznek, hogy a tanulók emberi méltósága, személyiségi jogai ne sérülhessenek az iskolában. (K-OJOG-233/2005.)

Tapasztalataink azt mutatják, hogy a szülők rendkívül nehezen élik meg gyermekük bántalmazását, s gyakran a legkörültekintőbb intézményvezetői eljárás nyomán sem érzik úgy, hogy sikerült megnyugtatóan rendezni a problémát. Vizsgálatainkból kiderül, hogy az intézmények vezetői általában maguk is rendkívül súlyos jogsértésnek tekintik a testi fenyítést, és amennyiben tudomást szereznek arról, hogy az iskolában ilyen eset előfordult, igyekeznek mindent megtenni a probléma megoldása, illetőleg a bántalmazó pedagógus felelősségre vonása érdekében. A testi fenyítés alkalmazásával ugyanis a pedagógus nemcsak megsérti a tanuló jogait, hanem olyan, jelentős súlyú fegyelmi vétséget is elkövet, amelynek esetében a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény a munkáltató kötelező feladatává teszi a fegyelmi eljárás megindítását. A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata szerint továbbá a pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést, ilyen esetben a pedagógus által elkövetett fegyelmi vétség olyan súlyú, hogy azzal a legsúlyosabb fegyelmi büntetés is arányban állhat. (BH 1998. 53.)

Egy szülő azért fordult hozzánk, mert gyermekét osztályfőnöke órán négyszer megütötte. A panaszos állítása szerint az iskolában nem sikerült megnyugtatóan rendezni a problémát, és a fenntartó sem nyújtott segítséget számukra. Az intézményvezető által hivatalunkhoz eljuttatott iratokból kiderül, hogy az osztályfőnök valóban megütötte a panaszos gyermekét. A tanár tettét azzal indokolta, hogy a tanuló órán fegyelmezetlenül viselkedett. Az igazgató az ügyben fegyelmi eljárást folytatott le, amelynek során a pedagógust figyelmeztetés büntetésben részesítette. Az iratokból kiderül az is, hogy az intézményvezető tájékoztatta a panaszost a vizsgálat lefolytatásáról, illetve arról, hogy a tanár megbánta, amit tett, majd elnézést kért a szülőtől és a tanulótól. Az intézményvezető továbbá biztosította a szülőt, hogy hasonló eset a jövőben nem fog előfordulni. Az intézményvezető tájékoztatott minket arról is, hogy a szülő a fenti eljárást nem tudta elfogadni, és gyermekét másik iskolába íratta át. A fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatos munkáltatói döntések tekintetében az oktatási jogok biztosa nem rendelkezik hatáskörrel, így azon túlmenően, hogy az ezzel kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekre felhívjuk az intézményvezetők figyelmét, nincs arra lehetőségünk, hogy fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezzünk, illetőleg felülbíráljuk az ilyen típusú munkáltatói döntéseket.

A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy az iskola igazgatója vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a jövőben a pedagógusok csak olyan fegyelmezési eszközöket alkalmazzanak a diákokkal szemben, amelyeket a jogszabályok lehetővé tesznek, hogy a tanulók emberi méltósága, személyiségi jogai ne sérülhessenek az iskolában. (K-OJOG-108/2005.)

A pedagógusoknak felügyeleti kötelezettségük keretében arról is gondoskodniuk kell, hogy a tanulókat az iskolában semmilyen bántódás ne érje. Ezzel összefüggésben a pedagógusok kötelessége a jogsérelmek, balesetek megelőzése, és minden olyan veszélyforrás időben való felismerése, amely a tanulók egészségének, testi épségének sérelmét eredményezheti. A pedagógusoknak a felügyeletre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből eredően kötelességük, hogy megtegyenek mindent az olyan jellegű konfliktusok megakadályozása érdekében, amelyek a tanulók bántalmazásához vezetnek.

Szülők fordultak hozzánk az alábbi ügyben kérve segítségünket. Egyik napon, amikor fél ötkor gyermekeikért mentek az iskolába, arról értesültek, hogy a tanítási nap folyamán a tanulókat az iskola területén bántalmazta egy osztálytársuk édesapja. A férfi kiabált velük, trágár szavakkal illette őket, tépte a fülüket és a hajukat, fenyegette őket. A szülők sérelmezték, hogy a bántalmazó férfi feljuthatott az osztályteremig, annak ellenére, hogy - a szülők tudomása szerint - ezt az iskola helyi szabályzata tiltja. A szülők sérelmezték továbbá, hogy az iskola a történtek után nem értesítette őket az esetről. A szülők sérelmezték azt is, hogy az iskola nem kért rendőri segítséget.

Az iskola igazgatója nyilatkozatában arról tájékoztatott minket, hogy az eset reggel történt, a szülőt megállítani a portás kötelessége lett volna, de mivel a portás nő, egy feldúlt állapotban lévő férfit nem tudott feltartóztatni. Az ügyeletes tanárok nem vették észre a beosonó szülőt, nem tartózkodtak azon a folyosón, ahol az eset történt, csak a tanulók jelzése után mentek oda, és szólították fel a szülőt a távozásra. Az intézményvezető arról tájékoztatott, hogy hivatalos eljárást azért nem kezdeményeztek, mert az esetnek csak kiskorú tanúi voltak, felnőtt nem látta a bántalmazást. Az ügyet nem ítélte olyan nagyságrendűnek, hogy a szülőket azonnal értesítse, következő nap kívánta tájékoztatni őket az ügyről, de ők a gyermekeiktől, illetve az éppen távozó igazgatóhelyettestől már korábban megtudták a történteket. Az igazgató végezetül arról is tájékoztatott, hogy az iskola később határozatot hozott, hogy a nevezett szülő csak a kapuig kísérheti gyermekét, az iskolába nem léphet be. A határozattal a szülő is egyetértett.

Az ügyben elsőként az intézmény felügyeleti kötelezettségének teljesítését vizsgáltuk. A közoktatási törvény 41. § (5) bekezdése értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a tanuló- és gyermekbaleseteket előidéző okok feltárásáról és megszüntetéséről, továbbá a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről. A törvény az értelmező rendelkezések között definiálja a felügyelet fogalmát. Eszerint a felügyelet: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A tanulók egészségét és biztonságát minden, azt veszélyeztető tényezővel szemben védelemben kell részesíteni. Ennek keretében a pedagógusok kötelessége a jogsérelmek, balesetek megelőzése, és minden olyan veszélyforrás időben való felismerése, amely a tanulók egészségének, testi épségének sérelmét eredményezheti. A pedagógusoknak a felügyeletre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből eredően kötelességük, hogy megtegyenek mindent az olyan jellegű konfliktusok megakadályozása érdekében, amelyek a tanulói bántalmazásokhoz vezetnek. Ezzel összefüggésben minden ilyen típusú ügyben felmerül a pedagógusok mulasztásának, felelősségre vonásának kérdése is. Mivel a pedagógusok nem tartózkodtak a helyszínen, nem tudták megelőzni a konfliktust. Fentiekre tekintettel megállapítottuk, hogy a tanulók felügyelet nélkül hagyása jogsértő volt.

Másodszor a megfelelő tájékoztatás megtörténtét vizsgáltuk. A tájékoztatáshoz való jog a közoktatási törvényben az egyes oktatási szereplők jogai között általános elvként szerepel, garanciális jellegű. A közoktatási törvény 14. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a szülő joga különösen, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjon. Ebből következően természetesen a szülőt tájékoztatni kell az egyéb olyan körülményekről is, amely a tanulót érinti, kivéve, ha ez a tanulóra veszélyt vagy hátrányt jelent. Mivel a szülők tájékoztatása aznap délután megtörtént - igaz, hogy nem tervezetten, hanem az igazgatóhelyettessel való véletlen találkozás következtében - ebben a kérdésben kezdeményezést nem fogalmaztunk meg.

A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézményvezető felé, hogy a jövőben az iskola a jogszabályban előírt felügyeleti kötelezettségének maradéktalanul tegyen eleget. Kezdeményezésünket az igazgató elfogadta. (K-OJOG-302/2005.)

Egészségügyi problémákkal küszködő gyermekek, illetve tanulók óvodai, iskolai ellátása járhat a pedagógusok számára olyan többletfeladatokkal, amelyekről a gyermekek egészségi állapotának megőrzése érdekében kötelesek gondoskodni. A közoktatási törvény 10. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a gyermeknek joga, hogy nevelési intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék. Ez az első jogosultság, amelyet a közoktatási törvény a gyermek, a tanuló számára nevesít. A törvény 41. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről. A gyermek jogainak tiszteletben tartása és védelme nem merülhet ki abban, hogy tartózkodni kell a megsértésüktől, hanem gondoskodni kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről is.

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 6. cikk 2. pontjában foglaltak szerint az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életben maradását és fejlődését. A 18. cikk 3. pontja alapján az Egyezményben részes államok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a dolgozó szülők gyermekei számára biztosítsák olyan szolgáltatások és gyermekőrző intézmények igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak. Az Egyezmény egyébként külön hangsúlyozza azt, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételt lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie.

Egy óvónő levelében arról kért tájékoztatást, hogy óvónőként köteles-e ellátni azokat a teendőket, amelyeket egy cukorbeteg óvodás gondozása jelent a mindennapokban. A fentieken túlmenően felhívtuk a pedagógus figyelmét arra, hogy egy gyermek fejlődése, a társadalomba való megfelelő beilleszkedésre nevelése szempontjából mennyire fontos, hogy a közösségi lét velejáróit, szokásokat, toleranciát, viselkedési kultúrát már egészen kicsi kortól tanulják a gyermekek. Talán a gyermek egészséges társai számára is szolgálhat tanulsággal egy ilyen csoporttárs, mert testközelből tapasztalhatják, hogy bár bizonyos dolgokban külön figyelmet igényel társuk (máskor étkezik, mérni kell a vércukorszintjét), de valójában ugyanolyan felszabadultan játszik, ugyanazok a dolgok érdeklik, mint a többieket. Betegségével együtt kell ugyan élnie, de ez nem korlátozhatja őt abban, hogy - egészséges társaihoz hasonlóan - teljes életet éljen. (K-OJOG-381/2005.)

Az elmúlt évben is több megkeresés érkezett hivatalunkhoz a tanulók külső megjelenésével, öltözködésével, hajviseletével kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban számos kérdést kaptunk diákoktól, szülőktől, illetve pedagógusoktól is. A probléma fontosságát jelzi, hogy ilyen tárgyú megkereséssel intézményvezető is fordult hozzánk, aki azért kérte segítségünket, mert biztosítani akarta, hogy az általa vezetett iskola házirendje a jogszabályokkal összhangban álló rendelkezéseket tartalmazzon. (K-OJOG-1261/2005.) A problémával kapcsolatban a következő álláspontot alakítottuk ki. Az öltözködés, a külső megválasztása az ember önrendelkezési jogához tartozik. E jog Alkotmányban biztosított alapjog, azon belül a szabadságjogok körébe tartozik. Nevezik más néven általános személyiségi jognak is, mert más alapjogok anyajogaként funkcionál, belőle vezethető le több alapjog léte. Lényege, hogy az emberi személyiség szabad kibontakoztatásának lehetőségét biztosítja, méghozzá az állam vagy az annak részéről eljáró szerv, hatósággal szemben. Ezért is nevezik szabadságjognak.

Az általános személyiségi jog minden embert megillető alapjog. Minden embert, így nem csak a felnőtteket, hanem a gyermekeket, az iskola világában pedig a pedagógusokat és a tanulókat is megilleti. Ugyanakkor, mint a legtöbb alapjog, nem korlátozhatatlan. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Ennek alapján tehát az alapjog korlátozása csak törvényben történhet.

A fentiekből az következik, hogy a saját külsejét minden ember szabadon alakíthatja, bizonyos tág korlátok között. Ilyen korlát például a büntető törvényeknek az a rendelkezése, amely a másokban megbotránkozást, félelmet keltő külsőt tiltja, és büntetni rendeli. Az általános jellegű, mindenkire vonatkozó jogszabályok természetesen hatályosak az oktatási szereplőkre is. A közoktatási intézményekben folyó élet speciális viszonyait azonban törvényi szinten a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény szabályozza. Az iskola világában érintett alapjogok korlátozására vonatkozó szabályok tehát nagyrészt itt találhatók. A közoktatási törvény több, a diákok öltözködésével kapcsolatba hozható rendelkezést tartalmaz. Ezek alapja, hogy a közoktatási intézmény köteles felügyeletet biztosítani a kiskorú tanulók felett, és ennek keretében óvnia kell azok testi épségét, egészségét, vigyáznia kell értékeikre, gondoskodnia kell a tanulók erkölcsi védelméről. Mindebből következik, hogy az öltözködéssel kapcsolatos iskolai előírások kizárólag e cél érdekében születhetnek, hiszen, ha nem ezt a célt szolgálnák, akkor törvényi felhatalmazás nélkül, indokolatlanul korlátoznák a tanulók önrendelkezési jogát. A szabadságjogoknak ugyanis éppen az a lényege, hogy amíg törvény nem korlátozza őket, addig szabadon gyakorolhatók. A korlátozásnak pedig a fent idézett alkotmányi rendelkezés értelmében törvényben kell megtörténnie, az iskola saját belső normáiban (pedagógiai program, házirend) csak a törvényi korlátozás kifejtését, konkretizálását végezheti el, új indokokat nem alkothat.

Azok az öltözködésre vonatkozó iskolai előírások tehát, amelyek a tanuló testi épségét kívánják megőrizni, jogszerűek. Ilyen például az az előírás, hogy bizonyos ékszerek nem hordhatók testnevelés órán, mert balesetveszélyesek. Ilyen az az előírás, hogy műhelygyakorlatokon védőöltözetet kell használni. (Megjegyzendő, hogy természetesen a szakiskolákban a munkavédelmi, illetve higiéniai előírások betartatása is jogszerű, hiszen ezek a szabályok nem is csak a tanulókra vonatkoznak, hanem mindenkire, aki az adott jellegű tevékenységgel foglalkozik.) Azok az előírások is jogszerűek, amelyek nem feltétlenül a testi épséget, hanem a tanuló ruháját hivatottak védeni, ezek sok esetben nem is különíthetők el a balesetvédelmi előírásoktól.

Nem jogszerű azonban az az előírás, amely csak azért ír elő öltözködési szabályokat, hogy ezzel "egyneműsítse" a tanulókat, hiszen nincs olyan törvényes cél, amely ezt megkövetelné. Szintén jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályoknak mögöttes fegyelmezési célja van. A fegyelmezésnek a közoktatási intézményben más eszközökkel kell történnie, ezek egyébként szintén fel vannak sorolva a közoktatási törvényben.

Egy szülő azért keresett meg minket, és kérte állásfoglalásunkat, mert sérelmesnek tartotta, hogy gyermekének az iskolában kötelező iskolaköpenyt hordani. A fenti érvelés alapján tájékoztattuk a szülőt arról, hogy az általa leírtak felvetik a gyanúját, hogy a gyermekének iskolájában jogszerűtlenül követelik meg a köpenyhasználatot. Az iskolaköpeny alkalmazása a fenti elveknek nem felel meg, és semmilyen ésszerű ok nem teszi szükségessé a köpenyt egy átlagos, osztályteremben tartott tanítási órán. (K-OJOG-887/2005.)

Egy beadványozó arról kért tájékoztatást, hogy a testnevelés órán használt öltözékre nézve milyen kötelező szabályok vannak a tanulók számára. A fenti álláspontunkról szóló tájékoztatás mellett felhívtuk a beadványozó figyelmét a következőkre. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 19. § (2) bekezdése kimondja, hogy a pedagógus - a minőség, típus és ár megjelölése nélkül - olyan ruházati vagy más felszerelés beszerzését kérheti a tanulótól, amely nélkülözhetetlen az általa tartott tanórai foglalkozáson való részvételhez, illetve a tanított tananyag elsajátításához, és amelyet a tanórai foglalkozáson egyidejűleg minden tanulónak rendszeresen alkalmaznia kell. A jogszabály rögzíti, hogy minőség, típus és ár megjelölése nélkül határozhatja meg a pedagógus a felszerelést. Tekintettel az előbbiekre, álláspontunk szerint egy olyan ruházat előírása, amelybe a testnevelés órán át kell öltözni, nem tartozik a szabadságjog jogszerűtlen korlátozásai közé. Az öltözék esetében azonban a szín előírása nem tekinthető a tanórai foglalkozáson történő részvételhez nélkülözhetetlennek, mással nem helyettesíthetőnek. (K-OJOG-1229/2005.)

Egy szülő a következő panasszal fordult hozzánk. Mivel gyermeke természetes szőke haja hajtőnél barnulni kezdett, a gimnáziumi előkészítőn történő részvétel miatt tavaly szeptemberben egyszínűre festette azt. A hajmosások miatt bekövetkezett hajszínváltozást a szülő decemberben ismét festéssel korrigálta. A beadványozó előadta, hogy a gyermek ezért igazgatói figyelmeztetést kapott. A szülő szerint az iskola házirendjében az áll, hogy hajat, körmöt festeni, és kihívóan öltözködni tilos.

Az intézményvezető azt nyilatkozta, hogy az iskola házirendjének elfogadásakor az abban foglalt rendelkezésekkel kapcsolatban minden szülő, így a panaszos is aláírásával egyetértését fejezte ki. A tanuló a házirend megsértéséért igazgatói figyelmeztetésben részesült. Az édesanyával folytatott megbeszélés során az igazgató számára egyértelművé vált, hogy a hajfestést a szülő a gyermek kérése ellenére végezte el. Az intézményvezető tájékoztatott továbbá, hogy a tanuló magatartását félévkor példásra értékelték, igazgatói figyelmeztetését egy korábbi igazgatói dicséret semlegesítette.

A közoktatási törvény 40. § (7) bekezdése értelmében az iskola házirendje állapítja meg a jogszabályban meghatározott tanulói jogok és kötelességek gyakorlásával, az iskolai tanulói munkarenddel, a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások rendjével, az iskola helyiségei és az iskolához tartozó területek használatával kapcsolatos szabályokat. A házirend tehát tartalmazhat a diákok kötelességeiről szóló fejezetet. E fejezet rendelkezései azonban csak a jogszabályokban előírt kötelességeket részletezhetik, azok teljesítésének módját határozhatják meg. Nincs arra lehetőség, hogy a jogszabályokban rögzített kötelességeken túl az iskola házirendje további tanulói kötelességeket írjon elő. A házirendnek azon rendelkezése mellé, miszerint minden tanuló az eredeti hajszínét köteles viselni, álláspontunk szerint ésszerű indok nem sorolható. Az oktatás során nincs olyan tevékenységi kör, amelyet hátrányosan befolyásolna az a tény, hogy a tanuló azon nem az eredeti hajszínében jelenik meg.

Az iskolai házirend szabályai a közoktatási törvény felhatalmazása alapján kötelező erejűek, azok megszegése hátrányos következményekkel jár mindazokra nézve, akikre a házirend vonatkozik. Esztétikai követelményeknek, ízlésbeli elvárásoknak való meg nem felelés azonban álláspontunk szerint nem vonhat maga után hátrányos következményeket: fegyelmező intézkedéseket vagy súlyosabb esetben fegyelmi büntetést.

Álláspontunk szerint a tanulók viseletére vonatkozó kérdésekbe az iskola nem avatkozhat be, ez a tanulók személyiségi jogainak csorbítása lenne. Így a házirend nem írhatja elő jogszerűen, hogy festett hajat ne viseljen a tanuló. A pedagógus természetesen nevelési tevékenysége közben kifejezheti ezzel kapcsolatos rosszallását, megpróbálhatja meggyőzni a tanulót, ám kötelező érvénnyel, szankció kilátásba helyezésével nem hathat a tanuló életének ezen területére.

A fentiek miatt megállapítottuk, hogy az oktatási jogok sérelmét okozhatja a házirend azon szabálya, amely szerint minden tanuló az eredeti hajszínét köteles viselni, még abban az esetben is, ha azzal kapcsolatban a szülők aláírásukkal egyetértésüket fejezték ki.

A fentiekre tekintettel kezdeményeztük, hogy az igazgató vezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az iskola házirendje ne tartalmazzon olyan rendelkezéseket, amelyek a tanulók viseletére vonatkozó előírásokon keresztül személyiségi jogaik csorbítását eredményezik. Kezdeményeztük továbbá, hogy a panaszos gyermekének a jogszerűtlen házirendi pont megsértése miatt kirótt igazgatói figyelmeztetését vonják vissza. Kezdeményezésünket az intézményvezető elfogadta. (K-OJOG-28/2005.)

Korábban szóltunk arról, hogy a közoktatási intézmény köteles felügyeletet biztosítani a kiskorú tanulók felett, és ennek keretében óvnia kell azok testi épségét, egészségét, vigyáznia kell értékeikre, gondoskodnia kell a tanulók erkölcsi védelméről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben az iskolában szabálysértés vagy akár bűncselekmény történik, a pedagógusnak joga lenne átvizsgálni a tanulók ruházatát, illetőleg csomagjait. A magánszférához való jog ugyanis minden embert megillető alapjog. A tanuló által elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés alapos gyanúja sem függesztheti fel e jogot, csak a jogszabályban erre feljogosított hatóságok tehetik meg, hogy a tanuló személyes holmiját átvizsgálják, és azok is csak az erre irányadó garanciális eljárási szabályok betartása mellett. Fegyelmi hatóságként az iskola által megbízott személyek a tényállás pontos megállapítása érdekében a közoktatási törvényben felsorolt cselekményeket alkalmazhatják (például egyéni vagy közös meghallgatás, tárgyalás, bizonyítási eszközök beszerzése és értékelése a tanuló együttműködésével), de ebben a körben sem kerülhet sor arra, hogy a tanár átvizsgálja a tanuló ruházatát, csomagját. Kizárólag abban a néhány, törvény által szabályozott szűk körben (például jogos védelem, végszükség) van lehetőség ideiglenesen, arányosan és a szükséges mértékben korlátozni a tanuló jogait, ha mások személye, javai vagy a közérdek sérül, illetve közvetlen veszélyben van.

Egy beadványozó azzal a kérdéssel kereste meg hivatalunkat, hogy értéktárgyak eltűnése esetén az igazgató-helyettes átvizsgálhatja-e a tanulók ruházatát és táskáit.

A beadványozót tájékoztattuk arról, hogy álláspontunk szerint motozás foganatosítására csak jogszabályban meghatározott szerveknek van joga, amelyre jogszabályban meghatározott eljárás keretében kerülhet sor. A beadványozó szerint a zsebek és táskák átvizsgálása egy mobiltelefon eltűnése miatt történt. Tájékoztattuk, hogy az igazgató-helyettesnek ilyen esetben lehetősége van a megfelelő - fegyelmi, szabálysértési vagy büntető - eljárás kezdeményezésére, amelyben a jogszabályban arra feljogosított szervek alkalmazhatják a megfelelő intézkedéseket. (K-OJOG-99/2005.)

Egy pedagógus az alábbi kérdésekkel kereste meg hivatalunkat. Van-e joga a rendőrségnek az iskolában kihallgatni egy diákot, és ha igen, kinek kell jelen lennie? Törvényes képviselőnek minősül-e ilyen esetben az osztályfőnök? Van-e joga a rendőrségnek a fiatalkorú tanulót az iskolából megbilincselve elvinni? A büntetőeljárási és a rendőrségi törvény fiatalkorúakra vonatkozó kérdéseivel kapcsolatban tájékoztattuk, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 450. §-a szerint a fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező. A büntetőeljárási törvény 451. §-a szerint a törvényes képviselő az ügy iratait a nyomozás befejezése után megtekintheti. A nyomozás során is megtekintheti az olyan eljárási cselekményekről készült iratokat, amelyeknél jelen lehetett. Egyébként a törvényes képviselő jelenléti, észrevételezési, felvilágosítás-kérési, indítványtételi, valamint jogorvoslati jogára a védő jogai irányadók. Fentiek alapján a fiatalkorú mellett az eljárásban törvényes képviselőnek is kell lennie, akit az idézésről értesíteni kell, de nem kötelezhető arra, hogy jelen legyen a kihallgatás során. A kihallgatásra szóló idézésnek főszabály szerint a nyomozó hatóság hivatalos helyiségébe kell szólnia, helyszínelés esetében azonban lehetőség van helyszíni meghallgatásra, ahol a nyomozó hatóság képviselője jelentést készít, amelyet az eljárás további részében okirati bizonyítékként lehet figyelembe venni. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 86. § (1) bekezdése szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülő joga és kötelessége, hogy kiskorú gyermekét mind személyi, mind vagyoni ügyeiben képviselje. Fentiekre tekintettel főszabály szerint a szülő, kivételes esetekben a gyámhatóság képviselője a törvényes képviselő, az osztályfőnök ebben a minőségében az eljárás során nem tekinthető annak. A bilincs használatával kapcsolatban tájékozattuk, hogy a rendőrségről szóló 1994. XXXIV. törvény 48. §-a szerint a rendőr bilincset alkalmazhat a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy önkárosításának megakadályozására, támadásának megakadályozására, szökésének megakadályozására, ellenszegülésének megtörésére. (K-OJOG-331/2005.)

Az iskolai élet mindennapjaiban gyakran felmerülő, fontos kérdés, hogy mi a teendő, ha a tanuló kárt okoz az iskolában.

Egy osztálykiránduláson az egyik tanuló elveszítette az iskola tulajdonát képező digitális fényképezőgépet. Az iskola a tanuló törvényes képviselőjét 26.500 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, a törvényes képviselő az összeget megtérítette. Hivatalunkat az iskola fenntartója kereste meg, és állásfoglalásunkat kérte azzal kapcsolatban, hogy szándékos vagy gondatlan károkozás esetén milyen a tanuló kártérítési felelőssége, és ezt az iskola milyen eljárás keretében érvényesítheti a tanulóval, illetve a törvényes képviselővel szemben. A fenntartó érdeklődött arról is, hogy az eljárási rendre vonatkozóan a törvényi és rendeleti szabályozás mellett szükséges-e helyi szabályozás a kártérítési felelősség megállapítására. Tájékoztattuk a fenntartót arról, hogy a közoktatási törvény 77. § (1) bekezdése értelmében, ha a tanuló tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézménynek jogellenesen kárt okoz, a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének szabályai szerint kell helytállnia. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kártérítés mértéke nem haladhatja meg

a) gondatlan károkozás esetén a kötelező legkisebb munkabér - a károkozás napján érvényes rendelkezések szerint megállapított - egy havi összegének ötven százalékát,

b) ha a tanuló cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, szándékos károkozás esetén az okozott kár, legfeljebb azonban a kötelező legkisebb munkabér - a károkozás napján érvényes rendelkezések szerint megállapított - öt havi összegét.

Jelen esetben nyilván gondatlan károkozásról van szó (a fenntartó tájékoztatása szerint a tanuló elvesztette a gépet), a kötelező legkisebb munkabér pedig 2004-ben a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) megállapításáról szóló 210/2003. (XII. 10.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében 53.000 Ft volt, vagyis valóban 26.500 Ft volt az az összeg, amelyért a tanuló maximálisan helytállni volt köteles. A kártérítésre egyébként a polgári jog (és polgári eljárásjog) általános szabályai az irányadóak, ezzel kapcsolatban semmiféle külön szabályozás nem indokolt. Jelen esetben, ha a károkozás tényét a tanuló elismerte, nem szükséges további eljárás lefolytatása, azt közvetlenül megtérítheti a károsultnak. Amennyiben erre nem került volna sor, akkor az intézmény polgári peres (értékhatártól függően fizetési meghagyásos) úton érvényesíthette volna a követelését, vagyis bíróság előtt kellett volna bizonyítania, hogy a károkozás megtörtént, ki vagy kik okozták, mekkora volt a kár mértéke stb. (K-OJOG-466/2005.)

Szintén gyakran felmerül az iskola által a tanulónak okozott kárért való felelősség kérdése. Ez a probléma általában a tanulók által az iskolába bevitt tárgyakkal kapcsolatban jelentkezik.

Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert sérelmezte leánya iskolájának eljárását. Az iskola nyilatkozat aláírását kérte a szülőktől, így a panaszostól is. A nyilatkozatban a szülő beleegyezik, hogy gyermeke kerékpárral járjon iskolába, továbbá hogy az iskola udvarán elhelyezett kerékpárokban esetlegesen keletkező károkért az iskola felelősséget nem vállal. Az a tanuló, akinek szülője e nyilatkozatot nem írta alá, nem helyezheti el kerékpárját az iskola udvarán. Ez történt a panaszos gyermeke esetében is.

Az ügyben nyilatkozatot kértünk az intézmény vezetőjétől, aki a fentiekben ismertetett tényállást megerősítette.

A Polgári Törvénykönyv "A letét különös nemei" cím alatti (471. §) szabályai szerint a fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók felelősségére a szálloda felelősségének szabályait - más mellett - azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a vállalat felelőssége csak az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók a vállalat helyiségeibe rendszerint magukkal szoktak vinni. A bírói gyakorlat a "hasonló vállalatok" fogalmába az iskolákat is beleérti. Eszerint az iskola kárfelelőssége nem terjed ki azokra a dolgokra, amelyeket az emberek általában nem szoktak magukkal vinni az iskolába. A kerékpár pedig nem tartozik ezen dologi körbe.

A közoktatási törvény 77. (3) bekezdése szerint az iskola a tanulónak a tanulói jogviszonnyal összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A kártérítésre a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a nevelési-oktatási intézmény, illetve a gyakorlati képzés szervezője felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Tanulói jogviszonnyal összefüggésben pedig azokban a dolgokban tud kárt okozni az iskola, amelyek a tanulói jogviszonyból származó jogok gyakorlásához, illetve kötelességek teljesítéséhez szükségesek, így a kerékpárban nem.

Álláspontunk szerint - mivel a kerékpár nem minősül sem olyan dolognak, amelyet az emberek általában magukkal szoktak vinni az iskolába, sem a tanulói jogviszonyból eredő jogok és kötelességek gyakorlásához, illetve teljesítéséhez szükséges dolognak - az iskola már a törvény erejénél fogva nem tartozik fokozott kárfelelősséggel a kerékpárokban bekövetkező károkért. Nem szükséges tehát a szülőkkel a fent említett nyilatkozat aláíratása, annak legfeljebb a szülőket a jogi környezetről való tájékoztató szerepe lehet.

Mindebből következően az iskola nem zárhatja ki azon tanulók kerékpárjának az iskola udvarára való bevitelét, akik szülője a nyilatkozatot nem írta alá, hiszen ezzel hátrányosan különböztetné meg e tanulókat azokkal a tanulókkal szemben, akiknek szülei aláírták a nyilatkozatot. A nyilatkozat aláírása ugyanis a fentiek alapján semmiféle joghatással nem bírhat, így nem lehet alapja egy esetleges megkülönböztetésnek sem.

A fentiekre tekintettel, mivel az ügyben megállapítható volt az oktatási jogok sérelme, azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetőjéhez, hogy szüntesse meg a jogsértő állapotot. Az iskola igazgatója a kezdeményezést elfogadta azzal, hogy a továbbiakban nem fognak nyilatkozatot kérni a szülőktől a kerékpárokkal kapcsolatban, ehelyett írásban tájékoztatni fogják a szülőket a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről. (K-OJOG-63/2005.)

Továbbra is számos intézményben kérdés, hogyan lehet jogszerű helyi szabályokat alkotni a mobiltelefonok tanulói használatára vonatkozóan.

Egy iskola igazgatóhelyettese azzal a kérdéssel fordult hivatalunkhoz, hogy jogszerűek-e iskolájuk házirendjének a mobiltelefonok használatára vonatkozó rendelkezései.

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. MKM rendelet 4. § (2) bekezdés i) pontja szerint az iskola szervezeti és működési szabályzata tartalmazza - többek között - a fegyelmező intézkedések formáit és alkalmazásának elveit. A fenti rendelkezés alapján a tanítási órák rendjének fenntartása érdekében a házirend azon rendelkezése, miszerint mobiltelefon használata csak a szünetben engedélyezett, elfogadható. A mobiltelefon nem zavarhatja a tanítás rendjét, ezért előírható, hogy azt olyan állapotban kell tartani, hogy ne zavarja a pedagógus és a diákok munkáját. Ez azonban nem feltétlenül egyezik azzal, hogy becsengetés után ki kell kapcsolni a készüléket. A néma üzemmód előírása esetén a mobiltelefon szintén nem zavarja a tanítás rendjét, a tanuló mégis élni tud a néma telefon adta lehetőséggel, kicsengetés után például értesül arról, ha tanóra közben valaki kereste. Az igazgató kérésére megvizsgáltuk a házirendnek azon rendelkezését is, miszerint a nevelőnek átadott telefont kizárólag a szülők vehetik át az igazgatóságtól. A házirendben meghatározott azon fegyelmező intézkedésre, amely szerint amennyiben a tanítás rendjét mobiltelefon használatával zavarja a tanuló, azt át kell adni az órát tartó nevelőnek, a tanóra zavartalanságának helyreállítása miatt van szükség. A kicsengetéssel a tanórának vége, a szünetben nem folyik oktatás, amit a telefonhasználat zavarhatna. Azonban az a tanuló, akinek készülékét az órán elvette a pedagógus, a házirend jelenlegi szabályai szerint nem tud élni azzal a házirendben meghatározott lehetőséggel, amely szerint a szünetben engedélyezett a mobiltelefon használata. A fentiek alapján javasoltuk a házirend jelenlegi szabályainak módosítását arra vonatkozóan, hogy a tanórák alatt a mobiltelefont néma üzemmódban bekapcsolva lehessen hagyni. Amennyiben pedig a tanórán folyó munka zavarása miatt fegyelmező intézkedésként a pedagógus a készüléket elveszi a tanulótól, azt a tanóra végén adja neki vissza. (K-OJOG-93/2005.)

Egy intézményvezető arról érdeklődött, hogy jogszerű-e biztonsági szolgálat alkalmazása az iskolában a rend fenntartása érdekében.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 54. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a közoktatási intézmény vezetője felelős az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, a takarékos gazdálkodásért, gyakorolja a munkáltatói jogokat, és dönt az intézmény működésével kapcsolatban minden olyan ügyben, amelyet jogszabály vagy kollektív szerződés (közalkalmazotti szabályzat) nem utal más hatáskörébe. Ennek értelmében az intézményvezető joga és kötelessége annak biztosítása, hogy az intézményben a rendet fenntartsa, az egészséges és biztonságos feltételeket biztosítsa. Az ő döntési jogkörébe tartozik az ehhez szükséges eszközök, módszerek megválasztása is. (K-OJOG-1296/2005.)

Mind az Alkotmány, mind a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény mindenkit megillető alapvető szabadságként rögzíti a gyülekezéshez való jogot. A hozzánk érkezett kérdések azonban azt igazolják, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a gyülekezési joggal kapcsolatban nincs életkori korlátozás. Ez a jog tehát mindenkit, köztük az oktatás minden szereplőjét, életkorára való tekintet nélkül megilleti.

Egy beadványozó arról kért tájékoztatást, hogy az egyházi iskolába járó diák élhet-e az Alkotmányban biztosított gyülekezési joggal. Állásfoglalásunk kialakítása során azt vizsgáltuk, sérülnek-e a tanulók, illetőleg a szülők oktatással kapcsolatos jogai az iskola által szervezett tüntetésen való részvételre felhívással összefüggésben.

Az oktatási intézményekben folyó nevelési-oktatási tevékenységet jogszabályok, iskolai helyi szabályzatok: pedagógiai programok foglalják keretek közé. Az ezekben rögzített kötelező foglakozásokon a tanulók tankötelezettségük folytán kötelesek részt venni. Ezen túlmenően az intézmények szervezhetnek olyan iskolán kívüli programokat, amelyek nem tartoznak a nevelési és oktatási tevékenységet szabályozó jogszabályok és helyi szabályzatok tárgykörébe. Az ezeken való részvétel a tanulók számára csakis önkéntes lehet. Tüntetésen való részvétel a neveléshez és az oktatáshoz nem tartozó, iskolán kívüli program. A tüntetésen való részvétel ezért kizárólag önkéntes lehet, azt a tanulók számára az iskola nem írhatja elő. Az önkéntesség azonban csakis akkor valósulhat meg, ha a tanulók biztosak lehetnek abban, hogy a részvétel megtagadása esetén nem érheti őket hátrány. Amennyiben a tanulók tarthatnak az iskola rájuk nézve hátrányos intézkedésétől, akkor döntésüket nem önkéntes alapon fogják meghozni.

A fenti kérdésben a közoktatási jogviszonyok különböző alanyai, az oktatási szereplők több csoportja, tanulók, szülők, pedagógusok, intézményvezetők és fenntartók is szerepet kapnak. A fenti csoportok egymással külön-külön is kapcsolatban állnak. E kapcsolatokra jellemző a kölcsönös függőségi viszony, mindez jelentős hatással van a jogok érvényesülésére. Az iskolában egyrészről az iskola vezetésének és pedagógusainak, másrészről pedig tanulóinak pozíciója nem egyenlő, a tanulók az iskolai nevelés és oktatás számos területén az iskolai vezetéstől és a pedagógusoktól függőségi viszonyban vannak. Nem hagyható figyelmen kívül az iskolai közösség zártságának hatása sem, hiszen e közösségben az oktatási szereplők kötelezően és egymásra utaltan vesznek részt. Fontos szempont az is, hogy az oktatási szereplők egy csoportja kiszolgáltatottabb a többinél. A gyermekek, tanulók kevésbé tudják jogaikat érvényesíteni, tehát védtelenebbek a jogsértésekkel szemben. E viszony jellege miatt a tanulók alappal tarthatnak attól, hogy a tüntetéstől való távolmaradás esetén az iskolai élet valamely területén hátrány érheti őket. Ilyen körülmények között álláspontunk szerint a részvétel önkéntessége még abban az esetben is kizárt, ha az iskola igazgatója arról tájékoztatja a szülőket, hogy amennyiben nem engedélyezik a részvételt, annak nem lesz következménye a gyermek számára. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX törvény 41. § (3) bekezdése értelmében a gyermek, a tanuló valamint a szülő nem késztethető lelkiismereti, világnézeti, politikai meggyőződésének megvallására, megtagadására.

Amennyiben az intézményvezető felhívással fordul a tanulókhoz, illetve a szülőkhöz, álláspontunk szerint komoly hatást képes gyakorolni a szülőre. A szülő ilyen esetben nem azt a kérdést mérlegeli, hogy egyetért-e a tüntetés céljaival, helyesnek tartja-e, hogy azon gyermeke részt vegyen, hanem azt, hogy milyen következményekkel kell számolnia a továbbiakban az iskolában gyermekének abban az esetben, ha nem járul hozzá a részvételhez.

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 62. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását. A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 15. cikke szerint az Egyezményben részes államok elismerik a gyermek egyesülési és békés gyülekezési jogát. A fenti jog a gyermekeket, tanulókat életkorukra való tekintet nélkül megilleti.

Az alapvető jogokat azonban csakis önkéntes alapon lehet gyakorolni. Amennyiben a joggyakorlás feltételei az önkéntesség hiánya folytán nem állnak fenn, a tanulókat megillető gyülekezési jogot álláspontunk szerint nem lehet eredeti tartalma szerint gyakorolni. (K-OJOG-1316/2005.)

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő