A sajátos nevelési igényű tanulók jogainak érvényesülése

Hivatalunkhoz az elmúlt évben is számos beadvány érkezett a sajátos nevelési igényű tanulók jogaival összefüggésben. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő tanulók és szüleik rendkívül könnyen kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, amelyben nem tudnak megfelelően élni az őket megillető jogokkal. Ezért mindazok részéről, akik a közoktatásban velük kapcsolatos feladatot látnak el, fokozott odafigyelésre van szükség. A sajátos nevelési igényű gyermekekkel, tanulókkal foglalkozó szakemberek szerepe azért is rendkívül fontos, mert a fogyatékosság, illetve más fejlődési zavar megállapításától kezdve sok közoktatási kérdésben - mint a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztása vagy a magántanulóság válaszhatósága - megszűnik a szülő döntési önállósága.

A közoktatási törvény 2003 óta nem alkalmazza a fogyatékos gyermek, fogyatékos tanuló, valamint a más fogyatékos gyermek, tanuló kifejezést, hanem a "sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló" megnevezéssel jelöli azokat a gyermekeket, tanulókat, akiknek fejlődésük érdekében az átlagostól eltérő szolgáltatásokra van szükségük. A törvény felsorolja azokat a fogyatékosságokat és fejlődési zavarokat, amelyek alapját képezhetik a sajátos nevelési igény megállapításának. Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló az, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, illetve több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, vagy a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (például diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, mutizmus, kóros hiperkinetikus vagy kóros aktivitászavar). A fejlődési zavarok felsorolása a törvényben példálózó jellegű, tehát az ott fel nem sorolt egyéb rendellenességek feltárása esetén is megállapítható a sajátos nevelési igény.

A közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.

A fenti szabályozás egyértelművé teszi a szakértői bizottságok kettős szerepét. Egyrészt a konkrét ellátásokra való jogosultság a szakértői bizottság szakértői véleményének kibocsátásával keletkezik, ami azt jelenti, hogy szakértői vélemény nélkül a tanuló nem tarthat igényt a különleges szolgáltatásokra. Másrészt a szakértői bizottságok speciális szakértelem, és az általuk hozzáférhető információk birtokában javaslatot tesznek azokra a konkrét ellátásokra, ami a gyermek, tanuló fejlődését szolgálják.

A szakértői bizottság vizsgálatának legfőbb célja, hogy megállapítsa vagy kizárja, hogy a tanuló valamely fogyatékosságban szenved, illetve, hogy a tanuló fejlődése szempontjából legmegfelelőbb oktatási módra javaslatot fogalmazzon meg. Emellett a szakértői javaslat számos más kérdésben orientálja a szülőt, a pedagógust és az intézményvezetőt, amikor állást foglal olyan kérdésekben, mint például az alkalmazandó pedagógiai módszerek, mentesítés bizonyos tantárgyak, tantárgyrészek alól vagy a magántanulói jogviszony.

A szakértői bizottság közreműködése tehát nem csupán azért fontos, mert a szülő segítségére lehet a megfelelő intézmény kiválasztásában, hanem mert jogi hatással és a közoktatási törvény szerinti esetekben a szülőre, a tanulóra és az intézményekre is kötelező erővel bíró szakértői véleményt csak a vonatkozó jogszabályban meghatározott szervek, az abban foglalt eljárási szabályok betartásával bocsáthatnak ki. Álláspontunk szerint a vizsgálaton való részvétel a gyermek különleges gondozáshoz való joga érvényesülésének alapvető feltétele. A szülő és a szakértői bizottság együttműködése hatékonyan segítheti a tanuló fejlődését és felzárkózását.

Abban a kérdésben tehát, hogy egy sajátos nevelési igényű tanuló hogyan kaphatja meg a számára legmegfelelőbb nevelést és oktatást, a szakértői bizottságnak kell állást foglalnia.

Egy beadványozó azt kérdezte, hogy egy esti iskola valószínűsíthetően diszkalkuliával küzdő tanulója hogyan részesülhetne az állapotának megfelelő oktatásban.

A beadványozót tájékoztattuk arról, hogy a közoktatási törvény rendelkezései szerint a diszlexiával küzdő tanuló sajátos nevelési igényű tanulónak minősül. A törvény 30. §-a szerint a sajátos nevelési igényű tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön, attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Javasloltuk, hogy az érintettek minél előbb keressék meg a szakértői bizottságot, a további teendőkről és lehetőségekről ugyanis ők tudnak felvilágosítást adni. (K-OJOG-335/2006.)

A sajátos nevelési igényű tanuló csakis abba az intézménybe vehető fel, amely rendelkezik azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a speciális oktatáshoz szükségesek. A szülő ezért a szabad iskolaválasztási jogának gyakorlása során kötve van azokhoz az iskolákhoz, amelyek e sajátos feltételekkel rendelkeznek. A szülők számára természetesen rendkívül fontos, hogy sajátos nevelési igényű gyermeküknek a szóba jöhető lehetőségek közül megtalálják a legmegfelelőbb megoldást.

Egy édesanya beadványában arról érdeklődött, hogy általános iskola 4. osztályos diszgráfiás és diszlexiás kislánya milyen felzárkóztatási nevelésben vehet rész, átírathatja-e őt olyan iskolába, ahol van fejlesztőpedagógus, illetőleg, hogy 3. évfolyamra átkérheti-e gyermekét.

A szülőt tájékoztattuk arról, hogy a gyermeke sajátos nevelési igényű tanuló, akit a közoktatási törvény 30. § (1) bekezdése alapján megillet az állapotának megfelelő pedagógiai ellátás. Felhívtuk figyelmét a pedagógiai szakszolgálatról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendeletre, amely alapján kislányának vizsgálatára szakértői bizottság eljárását kezdeményezheti. A szakértői bizottság véleménye szükséges ahhoz, hogy a gyermek különleges szolgáltatásokra tarthasson igényt. A bizottság véleményében javasol intézményeket, esetleg magántanulói jogviszonyt, e lehetőségek közül a szülő választhat. A szülő nem köteles aláírni a szakvéleményt, ez esetben fordulhat a gyermek lakóhelye szerint illetékes jegyzőhöz.

Második kérdésével kapcsolatban tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 71. § (7) bekezdése szerint a tanuló részére engedélyezhető az iskola évfolyamának megismétlése abban az esetben is, ha egyébként felsőbb évfolyamra léphetne. Az engedély megadásáról a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő kérésére az iskola igazgatója dönt. A szülő kérésére az első-negyedik évfolyamon engedélyezni kell az évfolyam megismétlését. Azonban a kislány 3 osztályos bizonyítvánnyal rendelkezik, és mivel a szülői kérésre az iskolaév kezdete előtt nem került sor, nem lehet a kislányt 3. osztályba áttenni. Azonban arra lehetőség van, hogy a nevelésének megfelelő intézményben a 4. osztály lezárása után a gyermek ismételten 4. osztályos tanuló legyen. (K-OJOG-371/2006.)

Amennyiben a szakértői vélemény alapítványi fenntartású iskolát tartalmaz, úgy a szülő jogszerűen választhat egy olyan intézményt, amelynek fenntartója nem az önkormányzat vagy valamely állami szerv. Az ilyen intézmények azonban a közoktatási törvény rendelkezései szerint a tanulói jogviszony létesítését és fenntartását fizetési kötelezettséghez köthetik. A szülők ebben a helyzetben ellentmondást észlelnek tandíjfizetési kötelezettségük és az ingyenes általános iskolai oktatáshoz való jog között.

Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert speciális nevelési igényű gyermeke alapítványi iskolába jár, és az ott megállapított tandíjának fizetéséhez nem kapott támogatást az önkormányzattól. Beadványában jelezte, hogy lakhelyén a sajátos nevelési igényű gyermekek általános iskolai oktatása megoldott, de a gyermek állapotának megfelelő középfokú képzést csak tandíjfizetés ellenében vehetik igénybe.

A közoktatási törvény rendelkezései szerint a speciális nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga van ahhoz, hogy állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljön. Az, hogy a gyermek állapotának mi a megfelelő pedagógiai ellátás, a szakértői vizsgálat során nyer megállapítást. A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatról szóló 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet előírja, hogy a szakértői véleménynek tartalmaznia kell annak megállapítását, hogy a tanuló csak a fogyatékosság típusának megfelelő, kifejezetten e célra létrehozott nevelési-oktatási intézményben, vagy a többi gyermekkel közösen is részt vehet-e az iskolai nevelésben-oktatásban.

A szakértői véleményben szintén kötelező elemként megjelölendő kijelölt iskolát a hivatkozott jogszabály értelmében a szakértői és rehabilitációs bizottság által javasolt intézmények közül a szülő választja ki. Ha a szakértői véleményben kijelölt intézményként a gyermek alapítványi fenntartású iskolája szerepel, akkor a szülő teljesen jogszerűen választott egy olyan intézményt, amelynek fenntartója nem az önkormányzat vagy valamely állami szerv.

Az ilyen intézmények azonban a közoktatási törvény rendelkezései szerint a tanulói jogviszony létesítését és fenntartását fizetési kötelezettséghez köthetik, az intézményi ellátás ellenértékét szabadon állapíthatják meg, ugyanis a közoktatási törvény 114. §-ban felsorolt ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások, mint az általános iskolai tanórai foglalkozások, vizsgák, stb. csakis azokra az intézményekre vonatkoznak, amelyek fenntartója helyi önkormányzat vagy állami szerv. Az ilyen intézményekben bizonyos szolgáltatásokat tandíj ellenében vehet igénybe a tanuló. E szolgáltatások fejében fizetett tandíjak vonatkozásában fogalmaz úgy a törvény, hogy a fenntartónak joga van meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján az intézmény vezetője a fizetendő tandíj értékét szociális vagy tanulmányi alapon csökkentheti. Az alapítványok által fenntartott oktatási intézmények tandíjára az önkormányzat nincs befolyással, az ilyen tandíjfizetési kötelezettségek támogatására a törvény nem kötelezi az önkormányzatokat. Törvénysértést tehát nem követett el az önkormányzat, amikor úgy határozott, hogy csak részben finanszírozza a gyermek tandíját.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 70. § (1) bekezdése alapján a megyei önkormányzatok kötelessége, hogy az illetékességi területükön lakóhellyel rendelkező tanulók számára a középiskolai, szakiskolai és kollégiumi ellátást biztosítsa. A tanuló különleges gondozáshoz való jogával összhangban az önkormányzat a gyermek állapotának megfelelő intézményt köteles fenntartani. Amennyiben a szakértői és rehabilitációs bizottság számára az derül ki, hogy az önkormányzat illetékességi területén nincs az adott tanulási zavar kezelésére specializált intézmény, és a tanuló iskolai nevelése oktatása a többi tanulóval azonos iskolai osztályban ezért nem megoldható, a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet 14. § (4) bekezdése szerint köteles értesíteni erről a kerületi önkormányzat polgármesterét. Ebben az esetben a polgármester intézkedik, hogy a megfelelő nevelési oktatási intézmény, csoport, osztály a tanuló rendelkezésére álljon.

A panaszos esetében valószínű, hogy ez azért nem történt meg, mert ő maga kérte, hogy a szakértői véleményben kijelölt iskolaként az alapítványi iskola legyen feltüntetve, így a gyermek ellátatlanságának megállapítására nem került sor. Azonban amennyiben a szülő számára az alapítványi iskola tandíjának rendszeres fizetése nem vállalható terhet jelent, a közoktatási törvény 13. § (5) bekezdése alapján jogában áll a megyei közgyűlés vezetőjéhez, illetve a megyei főjegyzőhöz fordulni annak érdekében, hogy gyermeke iskoláztatása ingyenesen megoldható legyen. (K-OJOG-321/2006.)

A szakértői vizsgálat megindítását a szülő kezdeményezi. Előfordul azonban, hogy a szülő akarata ellenére az iskola küldi a gyermeket szakértői bizottsági vizsgálatra. A képzési kötelezettségekről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet hangsúlyozza, hogy a szakértői bizottság eljárása a szülő kezdeményezésére vagy egyetértésével indul. Amennyiben a közoktatási intézmény vagy a rendeletben meghatározott családvédelmi intézmény megítélése szerint a gyermek, tanuló szakértői vizsgálata szükséges, behívja a szülőt, és az indok közlésével javasolja a szakértői vizsgálaton való részvételt, ezzel egyidejűleg köteles a szülőt tájékoztatni a vizsgálatok eredményei alapján lehetséges következményekről, a szülőnek a vizsgálattal és annak megállapításaival kapcsolatos jogairól. Az eljárás megindulásához ilyen esetekben is a szülő jóváhagyása kell. Amennyiben a szülő a szakértői bizottság megállapításaival nem ért egyet, a szakértői javaslatot nem köteles aláírni, és kezdeményezheti annak felülvizsgálatát. Ebben az esetben az nem hajtható végre, és amíg a jogorvoslat eredményeképpen nem születik döntés, addig az azt megelőző szakértői vélemény marad érvényben. A jogorvoslati jogosultságról a szakértői bizottságok a szakvélemény kibocsátásakor tájékoztatni kötelesek a szülőket. (K-OJOG-461/2006.)

A szülő egyetértésének szükségessége alól kivételt tesz a közoktatási törvény 30. § (4) bekezdése, amelynek értelmében a gyermek érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg szakértői vizsgálaton, illetve a szakértői vélemény alapján gyermekét a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. A szakértői bizottság eljárásának megindításával és lefolytatásával kapcsolatban a szülő számára további korlátot jelent a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 18. §-a, amely szerint eljárást kezdeményezhet a családvédelmi intézmény, ha a szülő a szakértői vizsgálat szükségességével nem ért egyet, illetve maga a szakértői bizottság, ha a szülő gyermekével a szakértői vizsgálaton ismételt felhívás ellenére nem jelenik meg, a szakértői vizsgálatban nem működik közre, illetve a szakértői véleményben foglaltakkal vagy annak továbbításával nem ért egyet, és a kérelmet nem írja alá.

A közoktatási törvény a kötelező tanórai foglalkozás alóli felmentések, illetve az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből való mentesítések rendszerével biztosítja az integráltan oktatott sajátos nevelési igényű tanulóknak, hogy tudásukat képességeiknek megfelelően értékelhessék. Az eltérő tanulmányi követelmények megállapítása az igazgató döntési jogosultsága. A közoktatási törvény e tárgyban az igazgató döntési jogköre szempontjából két jogintézményt hozott létre.

Az egyik ilyen lehetőség, amely nem kizárólag a sajátos nevelési igényű tanulók vonatkozásában áll fenn, a kötelező tanórai foglakozáson való részvétel alóli felmentés. Az erre vonatkozó kérelmet a tanuló terjeszti az igazgató elé. Ebben a kérdésben az igazgató mérlegelheti, hogy a tanuló egyéni adottságai, fogyatékossága, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi-e vagy sem. Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról.

A másik lehetőség az egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alóli mentesítés. Erről szintén az oktatási intézmény vezetője dönt, de az előbbiekkel ellentétben nincs mérlegelési jogköre. A közoktatási törvény úgy rendelkezik, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek számára a különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Tehát az igazgatónak a szakértői véleményben foglaltak alapján kell meghoznia döntését.

A szülők gyakran fordulnak hozzánk azzal a kérdéssel, hogy a szaktanárok, illetőleg az intézményvezető felülbírálhatják-e a szakértői véleményben foglaltakat. A szülőket a kérdéssel összefüggésben az alábbiakról tájékoztatjuk. A közoktatási törvény rendelkezései szerint a diszlexiával, diszgráfiával, illetőleg diszkalkuliával küzdő tanuló sajátos nevelési igényű tanulónak minősül. A közoktatási törvény 30. §-a szerint a sajátos nevelési igényű tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön, attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani. Abban az esetben, ha a szakértői bizottság véleménye alapján a tanuló integráltan oktatható, a gyermek képességeinek megfelelő értékelést többféleképpen biztosítja a közoktatási törvény. A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése a speciális nevelési igényű tanulók számára lehetőséget ad arra, hogy a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján az igazgató egyes tantárgyak, illetve tantárgyrészek tekintetében mentesítse az értékelés és a minősítés alól. Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt, a számára megfelelő speciális lehetőséget igénybe vehesse, a szakértői bizottság véleménye nélkülözhetetlen, a felmentést ugyanis a szakvéleményben meghatározott tárgyakból, a szakvéleményben foglalt javaslatok mentén kell biztosítani. Abban az esetben tehát, ha a szakértői vélemény előírja, hogy a tanuló bizonyos tantárgyak értékelése alól felmentést élvez, az intézményvezető vagy a szaktanárok a mentesség megadása tekintetében nem rendelkeznek döntési jogosultsággal. (K-OJOG-494/2006., K-OJOG-509/2006.)

Egy szülő fordult hivatalunkhoz fia problémájával. A tanuló egy általános iskola ötödik osztályos tanulójaként végezte a 2005/2006. tanévet. Annak ellenére azonban, hogy a tanulót a 2006. február 22-én kelt szakértői és rehabilitációs bizottsági javaslat alapján az iskola igazgatójának fel kellett volna menteni német nyelv tantárgyból az értékelés alól, a tanulót elégtelen osztályzattal minősítették év végén. Ezzel összesen három tantárgyból kapott elégtelent, amely miatt elesett a két tantárgy esetén még automatikusan járó javítóvizsga letételének lehetőségétől (tekintettel arra, hogy a nevelőtestület a javítóvizsga letételét egyébként nem engedélyezte). A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 30. § (9) bekezdésében foglaltak szerint a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - a gyakorlati képzés kivételével - az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. A törvény tehát nem ad mérlegelési jogot ebben az esetben az intézményvezetőnek; a szakvéleményben foglaltak alapján kell eljárnia. Álláspontunk szerint a tanulónak adott év végi elégtelen osztályzat a fentiekre tekintettel érvénytelen. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (X. 8.) MKM rendelet 21. § (8) bekezdésében foglaltak szerint ha a tanuló a tanév végén elégtelen osztályzatot kapott, javítóvizsgát tehet. Ha az elégtelen osztályzatok száma meghaladja a kettőt, a tanuló a nevelőtestület engedélyével tehet javítóvizsgát. Tekintettel arra, hogy a tanuló német nyelv tantárgyból kapott elégtelen osztályzata jogsértő, ezért a javítóvizsga letételének lehetősége őt megilleti. (Ennek lefolytatására az az iskola jogosult, amellyel a tanuló jelenleg jogviszonyban áll.)

Fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az iskola igazgatója felé, hogy az érvénytelen osztályzat eredményezte téves bejegyzést a bizonyítványban az iskola javítsa ki. Kezdeményeztük továbbá, hogy a jövőben a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményével kapcsolatosan a törvényben foglaltaknak megfelelően járjanak el. Az igazgató a kezdeményezést nem fogadta el, ezért ajánlással fordultunk az általános iskolát fenntartó önkormányzat felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tanuló bizonyítványában a jogszerűtlen bejegyzés kijavításra kerüljön. A fenntartó az ajánlást elfogadta. (K-OJOGB-67/2006.)

Vizsgálati tapasztalataink és a hozzánk érkező jelzések alapján azt állapítottuk meg, hogy az érintett tanulók különleges gondozáshoz való joga sok esetben az információk hiánya miatt nem tud érvényesülni. Sem maguk a sajátos nevelési igényű tanulók, sem a velük kapcsolatos közoktatási feladatot ellátó személyek és szervek nem rendelkeznek kellő jogi tájékozottsággal ahhoz, hogy a jogszabályokban meghatározott jogokat érvényesíteni tudják.

A felmentésekkel kapcsolatban az érintettek számára gyakran okoz gondot, hogy a kérdésben a nevelési tanácsadónak vagy a szakértői bizottságnak kell-e állást foglalnia. A jogszabályok ugyanis különböző szerepet szánnak a nevelési tanácsadónak és a szakértői bizottságnak. A beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarokkal küzdő tanulók vizsgálata a nevelési tanácsadó hatáskörébe tartozik, a sajátos nevelési igény megállapítása, illetve az ezt követő kontrollvizsgálat pedig a szakértői bizottság kompetenciája. A 14/1994. (VI. 28.) MKM rendelet 22. § (5) bekezdése előírja, hogy ha a nevelési tanácsadó megítélése szerint a gyermeknél a sajátos nevelési igény valószínűsíthető, javasolja a szülőnek, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálatán, saját vizsgálatának eredményeit és a rendelkezésre álló egyéb iratokat pedig megküldi a szakértői és rehabilitációs bizottság részére. Abban a kérdésben pedig, hogy a tanuló beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, vagy sajátos nevelési igényű, a közoktatási törvény 30. § (8) bekezdése alapján a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt. Amennyiben a szakértői és rehabilitációs bizottság, illetve a nevelési tanácsadó közötti vita merül fel - bármelyik fél megkeresésére - a szakmai szolgáltató intézmény határoz.

A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint - a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - a gyakorlati képzés kivételével - az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól. A törvény 69. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a felmentés az igazgató hatáskörébe tartozik: Az igazgató - a gyakorlati képzés kivételével - a tanulót kérelmére - részben vagy egészben - felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi. (K-OJOGB-406/2006.)

A nevelési tanácsadó egy tanuló mentesítését ajánlotta szakvéleményében több tantárgy osztályozása alól. Az iskola igazgatója azonban a mentesítést nem adta meg, mert nem értett egyet a szakvéleményben foglaltakkal. Az oktatási jogok biztosa rövid úton tett szóbeli kezdeményezésében rámutatott, hogy azon esetekben, amikor a nevelési tanácsadó hatásköre megállapítható, az iskola igazgatója a szakvéleményben leírtakhoz kötve van, azt felül nem bírálhatja. Az igazgató a kezdeményezést elfogadta. (K-OJOG-294/2006.)

Előfordul, hogy az intézmény nehezen fogadja el a tényt, hogy a tanuló a felmentéssel érintett tantárgyakból egyáltalán nem szerez félévi, illetőleg év végi osztályzatot, és érdemjegyek hiányában is igyekszik értékelni a tanulót.

Beadványában egy szülő aziránt érdeklődött, hogy pontosan milyen jogok illetik meg sajátos nevelési igényű gyermekét az értékelés alóli felmentés tekintetében. A szakértői bizottság a gyermek számára több tárgyból javasolta az értékelés alóli felmentést, az iskola szerint azonban osztályozó vizsgát kell tennie annak érdekében, hogy osztályzatait megállapítsák azokból a tantárgyakból, amelyek esetében teljesítményét a tanév során nem értékelték.

A szülőt a következőkről tájékoztattuk. A közoktatási törvény rendelkezései szerint a diszlexiával, diszgráfiával és diszkalkuliával küzdő tanuló sajátos nevelési igényű tanulónak minősül. A közoktatási törvény 30. §-a szerint a sajátos nevelési igényű tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön, attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást a szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítani.

Abban az esetben, ha a szakértői bizottság véleménye alapján a gyermek integráltan oktatható, a képességeinek megfelelő értékelést többféleképpen biztosítja a közoktatási törvény. A közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése a speciális nevelési igényű tanulók számára lehetőséget ad arra, hogy a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján az igazgató egyes tantárgyak, illetve tantárgyrészek tekintetében mentesítse az értékelés és a minősítés alól. Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt, a számára megfelelő speciális lehetőséget igénybe vehesse, a szakértői bizottság véleménye nélkülözhetetlen, a felmentést ugyanis a szakvéleményben meghatározott tárgyakból, a szakvéleményben foglalt javaslatok mentén kell biztosítani.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumok alapján a szakértői bizottság a tanuló számára magyar nyelvtan, helyesírás, matematika és idegen nyelv értékelése alól javasolt felmentést. Ez azt jelenti, hogy nemcsak érdemjegy nem adható a számára a tanév során a fenti tárgyakból, hanem félévkor, illetőleg év végén osztályzatot sem kell ezekből kapnia. A szakvélemény alapján tehát nem lehet a gyermek felsőbb évfolyamra lépését olyan vizsgához, felméréshez kötni, amely az említett tantárgyak esetén méri a tanuló teljesítményét. (K-OJOG-196/2006.)

A továbbtanulás szempontjából rendkívül fontos, hogy a tanulók a mentesítést érettségi tárgyakból is kérhetik. Amennyiben azt megkapta a tanuló, az érettségi jelentkezéskor a vizsga egyes részei alól való mentesítést külön kell kérni.

Egy édesanya a következő problémával kapcsolatban kérte segítségünket. Gyermeke sajátos nevelési igény miatt érettségi tantárgyakból is mentességet kapott. A szülő nem volt tisztában azzal, hogy ilyen esetben mely tárgyakból tud majd gyermeke érettségi vizsgát tenni.

Az édesanyát tájékoztattuk, hogy amennyiben a tanuló középiskolai tanulmányai alatt a tanulási képességeket vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye szerint valamely tantárgyból értékelés és minősítés alól mentesült, úgy az érettségi vizsga vizsgaszabályzatának kiadásáról szóló 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet 6. § (7) bekezdése alapján a választott vizsgatantárgyból tesz érettségi vizsgát. Amennyiben tehát a diák felvételt nyert az intézménybe, és középiskolai tanulmányai során élhetett a jogszabályok által előírt felmentési lehetőséggel, ezt számára az érettségi vizsgán is biztosítani kell. (K-OJOG-578/2006.)

Tartalomjegyzék