Egy szülő azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy mit tehet 15 éves fia ügyében, aki 3 hete nem jár iskolába. Beadványában azt is leírta, hogy mivel a pedagógusok nem tájékoztatták időben a mulasztásokról, nem volt oka aggódni, hiszen a fiú minden reggel úgy indult el otthonról, mintha iskolába menne. Az édesanyát tájékoztattuk arról, hogy a szülő és a gyermeke közötti konfliktus megoldásában nem tudunk a segítségére lenni, ezért azt tanácsoltuk, hogy keressen fel olyan szervezeteket, amelyek fel vannak készülve az ilyen típusú problémák kezelésére. A közoktatási törvény 14. § (1) b) pontja szerint a szülő joga különösen, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. A 19. § (7) bekezdés f) pontja alapján pedig a pedagógus kötelessége különösen, hogy a szülőket gyermekük nevelésével és oktatásával, fejlődésével kapcsolatosan, továbbá a szülőket és a tanulókat az őket érintő kérdésekről rendszeresen tájékoztassa, a szülőt figyelmeztesse, ha gyermeke jogainak megóvása vagy fejlődésének elősegítése érdekében intézkedést tart szükségesnek. Ezt a szülői jogot konkretizálja a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet, melynek 20. § (3) bekezdése alapján, ha a tanuló a tanítási óráról távol marad, az iskola köteles a szülőt értesíteni a tanköteles tanuló első igazolatlan mulasztásakor. Az értesítésben fel kell hívni a szülő figyelmét az igazolatlan mulasztás következményeire. Az édesanyát tájékoztattuk, hogy a pedagógus mulasztása miatt megkeresheti az intézmény vezetőjét, továbbá a fenntartóhoz fordulhat. (K-OJOG-402/2006.)

Beadványában egy tanár azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy kötelezheti-e őt az iskola igazgatója arra, hogy családlátogatás keretében, saját autója igénybevételével keresse fel tanítványai szüleit. A fentiek alapján tájékoztattuk a tanárt arról, hogy álláspontunk szerint a családlátogatás a kapcsolattartás egyik formája lehet, de a szülő tájékoztatása egyéb formákban is megvalósulhat, ezért a pedagógus családlátogatásra nem kötelezhető. A családlátogatás lényegi eleme, hogy a pedagógus a gyermeket és szüleit otthonukban keresi fel. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 82. §-a értelmében a törvény védi a magánlakáshoz fűződő jogot. Ennek alapján - bizonyos kivételektől eltekintve, amelyekbe a családlátogatási szándékkal érkező pedagógus nem tartozik bele - a szülő nem kötelezhető arra, hogy magánlakásába bárkit is beengedjen. (K-OJOGB-424/2006.)

Egy beadványozó arról érdeklődött, hogy a pedagógiai program felülvizsgálatakor ki kell-e kérni a Közalkalmazotti Tanács véleményét. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 44. § (1) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézményben a nevelő és oktató munka nevelési, illetve pedagógiai program szerint folyik. A nevelési, illetve pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. A fenntartó a nevelési program és a pedagógiai program jóváhagyása előtt köteles - az Országos szakértői névjegyzékben szereplő, az adott intézménytípusnak megfelelő szakterületen nyilvántartásba vett - szakértő véleményét beszerezni. Ha az Országos szakértői névjegyzékben nincs az intézménytípusnak megfelelő szakterület, olyan szakértő véleményét kell beszerezni, akinek az adott intézménytípusban legalább öt év pedagógus-munkakörben szerzett gyakorlata van. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 30. § (5) bekezdés a) pontja szerint a szakmai munkaközösség véleményét - szakterületét érintően - be kell szerezni a nevelési, illetőleg a pedagógiai program elfogadásához. Továbbá tájékoztattuk a beadványozót, hogy a közoktatási törvény és a fenti rendelet a közoktatási törvényben szabályozott munkaügyi vonatkozáson (1. számú melléklet, harmadik rész, II/12. pontja) kívül nem tartalmaz a Közalkalmazotti Tanácsra vonatkozó rendelkezést. (O-OJOG-141/2006.)

Egy beadványozó azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy megtilthatja-e a házirend, hogy a tanulók az iskola épülete előtt dohányozzanak. A házirendben foglalt tiltás oka az volt, hogy árt az iskola hírnevének, ha az épület közelében a tanulók cigarettáznak. A beadványozót tájékoztattuk a következőkről. A közoktatási törvény 40. § (7) bekezdése szerint az iskola és a kollégium házirendje állapítja meg, hogy - a tanulmányi kötelezettségek teljesítésén kívül - az e törvényben, továbbá jogszabályokban meghatározott tanulói jogokat és kötelezettségeket milyen módon lehet gyakorolni, illetve kell végrehajtani. Az iskola házirendje állapítja meg továbbá az iskolai, tanulói munkarendet, a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások rendjét, az iskola helyiségei, berendezési tárgyai, eszközei és az iskolához tartozó területek használatának rendjét, az iskola által szervezett, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó iskolán kívüli rendezvényeken tiltott tanulói magatartást. A házirend hatálya csak a gimnázium területére, valamint a gimnázium által szervezett gimnáziumon kívüli rendezvényekre terjedhet ki. A gimnázium házirendje nem tartalmazhat kötelező szabályokat az iskolán kívüli területre vonatkozóan. A beadványozót tájékoztattuk továbbá, hogy lehetőség van arra is, hogy az iskola diákönkormányzata javaslatot tegyen a házirend megváltoztatását illetően. A közoktatási törvény 63. § (5) bekezdése alapján a diákönkormányzat véleményt nyilváníthat, javaslattal élhet a nevelési-oktatási intézmény működésével és a tanulókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Az iskola diákönkormányzata javaslatot tehet a házirend szabályainak módosítására. A 64. § (3) bekezdése értelmében a házirend elfogadásakor, illetve módosításakor az iskolaszék továbbá az iskolában működő diákönkormányzat egyetértési jogot gyakorol. A házirend a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. (K-OJOGB-336/2007.)

Egy önkormányzat arról kért tájékoztatást, hogy fegyelmi intézkedés ügyében benyújtott felülbírálati kérelem esetén a fenntartó-e az a szerv, amely másodfokú döntési jogkörrel rendelkezik. A közoktatási törvény 83. § (6) bekezdése értelmében ugyanis a felülbírálati kérelmek (amelyek kizárólag érdeksérelem orvoslására vonatkozhatnak) döntő többségét - a törvényességi kérelmekkel (amelyek pedig a jogsértések orvoslását célozzák) szemben - az iskolaszék, vagy ha ilyen az adott iskolában nem működik, a nevelőtestület tagjaiból álló három tagú bizottság vizsgálja meg. Az önkormányzatnak egy igazgatói intővel kapcsolatban kellett volna másodfokú döntést hoznia. Tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény 83. § (4) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint - a fent említett főszabálytól eltérően - a fenntartó képviselője a tanulói fegyelmi ügyekkel kapcsolatban benyújtott felülbírálati kérelem tekintetében jár el, és hoz másodfokú döntést, nem pedig a fegyelmező intézkedéseket érintő felülbírálati kérelmek tekintetében. Azonban az igazgatói intő fegyelmező intézkedés, tehát nem minősül fegyelmi ügynek, tekintettel arra, hogy fegyelmi ügynek a fegyelmi eljárásra vonatkozó, garanciális jellegű jogszabályi előírások szerint lefolytatott fegyelmi eljárásban tárgyalt ügyeket tekinthetjük. (K-OJOG-320/2006.)

Egy szülő sérelmezte, hogy gyermekének egy alapfokú művészetoktatási intézménnyel (zeneiskolával) fennálló tanulói jogviszonyát az intézmény megszüntette. Az indok az volt, hogy a tanuló nem az intézmény székhelyét képező településen lakott. Így a tanulói jogviszony oly módon került megszüntetésre, amelyre a közoktatási törvény szerint nincs lehetőség. Az intézményvezető fenntartói utasításra "átirányította" a tanulót egy másik zeneiskolába. A közoktatási törvény azonban ilyen jellegű egyoldalú intézkedésre nem ad módot. Megkerestük az intézményt fenntartó önkormányzat polgármesterét, aki nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy a város nehéz anyagi körülményei miatt a fenntartó nem tudja biztosítani a nem helyi lakosú tanulók képzésének finanszírozását. A helyzet megoldására tárgyalások kezdődtek az érintett helyi önkormányzatokkal, de megegyezés nem született. Ezért a fenntartó felkérte a zeneiskola igazgatóját, hogy a nem helyi lakosú gyermekeknek ajánlja fel, hogy valamelyik másik művészeti ágon folytassák tanulmányaikat (mert az kisebb költségvonzatú), amennyiben pedig ezt nem fogadják el, irányítsa át őket másik zeneiskolába. Az érintett tanuló esetében is ez történt. Az üggyel kapcsolatosan az alábbi jogi álláspontot alakítottuk ki. A közoktatási törvény garanciális jellegű rendelkezése, hogy meghatározza a tanuló és a közoktatási intézmény közötti tanulói jogviszony megszűnésének, megszüntetésének lehetőségeit. A törvény 75. §-a rendelkezik a tanulói jogviszony megszűnéséről, illetve megszüntetéséről. A jogszabály taxatíve tartalmazza ennek eseteit, amely azt jelenti, hogy tanulói jogviszony kizárólag a törvényben meghatározott módokon szüntethető meg, illetve szűnhet meg. "Átirányítás" jogintézmény a közoktatási törvényben nem szerepel, ezért ilyen módon az iskola egyoldalúan nem szüntetheti meg a tanulói jogviszonyt. A fenntartó természetesen meghatározhatja azt a létszámot, amellyel az iskolát működtetni tudja, és arra is lehetőség van, hogy új tanulókat helyhiány miatt az igazgató ne vegyen fel az intézménybe. Azonban már létező tanulói jogviszony csak a törvényben meghatározott esetekben és módokon szüntethető meg, ezért megállapítottuk, hogy ez az intézkedés, valamint az intézkedés megtételére adott utasítás jogszerűtlen, ezért azzal az ajánlással fordultunk a fenntartó felé, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy az iskola a diákkal állítsa helyre a tanulói jogviszonyt. A fenntartó az ajánlást elfogadta. (K-OJOG-163/2006.)

Egy szülő levelében sérelmezte, hogy fiát az iskolaigazgató - előzetes ígérete ellenére - nem vette át esti tagozatról nappali tagozatra. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 75. §-a rendelkezik a tanulói jogviszony megszűnéséről, illetve megszüntetéséről. A szülő nem írt arról, hogy a 10. évfolyam során ki, és pontosan mire hivatkozással szüntette meg a tanulói jogviszonyt ("jogviszonyát az iskolával egészségügyi okokra hivatkozva megszüntették"). Ha az iskola nem tartja be a közoktatási törvény 75-76. §-ában rögzített garanciális jelentőségű rendelkezéseket, az minden esetben az oktatási jogok sérelméhez vezet. Tapasztalataink szerint gyakori jelenség, hogy rossz magaviseletű vagy nehezen kezelhető tanulók szüleinek az igazgató azt tanácsolja, hogy keressenek másik iskolát gyermekük számára. Ha a szülők elfogadják az iskola érveit, dönthetnek úgy, hogy gyermeküknek másik iskolát keresnek. Amennyiben viszont úgy határoznak, hogy e lehetőséggel nem kívánnak élni, az iskola egyoldalúan nem szüntetheti meg a diák tanulói jogviszonyát. Az oktatási jogok megsértése akkor mutatható ki, ha a döntés során a szülő szabad akarata nem érvényesülhet, hanem az iskola valamilyen módon kényszert alkalmaz. Ilyen esetekben a szülő és az iskola képviseletében eljáró igazgató helyzete ugyanis rendkívül eltérő. A szülő ilyenkor nincs alkupozícióban, hiszen nem kíván gyermekének rosszat, nem akarja, hogy egy esetleges ellenséges környezetben legyen kénytelen tanulni. Az iskola részéről érkező felszólítás nyomán a szülő látszólag a szabad iskolaválasztás jogával él, amikor elviszi gyermekét más intézménybe, valójában azonban nyomásnak enged, mert úgy érzi, nincs más lehetősége. Így, álláspontunk szerint, az eltanácsolás kényszerrel párosuló megoldásának nem szabad előfordulnia a közoktatási intézményekben. A tanulók kötelességszegő magatartásának szankcionálására ugyanis az iskolának rendelkezésére állnak a jogszabályokban rögzített lehetőségek, indokolt esetben fegyelmező intézkedések alkalmazására, fegyelmi eljárás megindítására kerülhet sor. Más, jogon kívüli eszközt azonban nem szabad alkalmazni, mert azzal a tanulót azoktól a garanciáktól fosztják meg, amelyek a fenti intézkedések alkalmazásához kapcsolódnak. Annak megállapítása viszont, hogy az iskola ráhatására hagyta-e el a tanuló az adott intézményt, komoly bizonyítási nehézségeket jelenthet. Amennyiben a szülő és/vagy a tanuló döntése volt a tanulói jogviszony megszüntetése, és az esti tagozatra való átjelentkezés, akkor az iskola nem követett el jogsértést, és nincs olyan jogszabályban rögzített kötelezettsége - az igazgató előzetes szóbeli ígérete ellenére sem -, hogy nappali tagozatra átvegye a tanulót. Tájékoztattuk a szülőt arról is, hogy ha a jelenlegi iskola nem veszi át a tanulót nappali tagozatra, akkor másik iskolát lehet megkeresni a kéréssel, de hivatalunknak nem áll módjában speciális középiskolát javasolni. A fent kifejtett okok hiányában és egyoldalúan azonban az iskola az esti tagozaton fennálló tanulói jogviszonyt nem szüntetheti meg. (O-OJOG-387/2006.)

Egy szülő arról kért tájékoztatást, jogszerű-e az, hogy tandíj-késedelem miatt az iskolát fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke nem akarja kiadni gyermeke bizonyítványát. Tájékoztattuk, hogy a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 72. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a tanuló az egyes évfolyamok, továbbá az alapműveltségi vizsga, az érettségi vizsga és a szakmai vizsga tanulmányi követelményeinek teljesítéséről bizonyítványt kap. A bizonyítvány közokirat. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 27/A. §-ában foglaltak szerint a tanuló bizonyítványának kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg. Tandíjkövetelését az iskola egyéb - jogszerű - úton érvényesítheti. Felhívtuk azonban a szülő figyelmét, hogy a közoktatási törvény 81. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltak alapján a nem helyi önkormányzat vagy állami szerv által fenntartott nevelési-oktatási intézmény esetében a tanulói jogviszony fenntartása - írásbeli megállapodásban - fizetési kötelezettséghez köthető. Ezért a tanulói jogviszonyt - előzetes írásbeli megállapodás alapján - fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt az iskola megszüntetheti. (O-OJOG-413/2006.)