Beadványozónk arról érdeklődött, hogy nem magyar állampolgár lévén tanulhat-e a magyar felsőoktatási rendszerben államilag támogatott képzésben, illetve milyen támogatási formák léteznek. Tájékoztattuk, hogy a határon túli magyarok a szomszédos államokban élő magyarokról szóló 2001. évi LXII. törvényben (kedvezménytörvényben) foglalt feltételek szerint jogosultak részt venni az államilag támogatott képzésben. Nem államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgatók magyarországi tartózkodásukkal és tanulmányaikkal kapcsolatos költségeik részben vagy egészben történő megtérítését, külön jogszabály szerint, pályázat útján igényelhetik. A határon túli magyarok számára adományozható ösztöndíjat az oktatási és kulturális miniszter írja ki minden évben. A kétoldalú megállapodás, illetve törvény alapján államilag elismert felsőoktatási intézményben tanulmányokat folytató nem magyar állampolgárságú hallgató részére az oktatási és kulturális miniszter miniszteri ösztöndíjat adományoz, a Magyarországon költségtérítéses képzésben részt vevő nem magyar állampolgárságú hallgató részére pedig tanévenként ösztöndíjat adományozhat. A beadványozó figyelmét felhívtuk arra is, hogy a felsőoktatási hallgatók juttatásairól szóló 175/2006. (VIII. 14.) Korm. rendelet erről szóló rendelkezései azonban még nincsenek megtöltve tartalommal. (K-OJOGB-408/2006.)

Egy másik beadványozónk azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy Románia 2007. január 1-jei Európai Unióhoz való csatlakozásával a Magyarországon felsőfokú tanulmányokat folytató hallgató automatikusan átkerül-e államilag támogatott képzésre. Tájékoztattuk, hogy ez a felsőoktatási törvényben írt jogosultság a felvételizés lehetőségét foglalja magába, nem pedig az államilag támogatott képzésben való automatikus részvételt. Egy már megkezdett képzési formáról egy másik képzési formára történő átjelentkezésre a törvény csak szűk körben ad lehetőséget. (K-OJOGB-413/2006.)

Minderről több hozzánk fordulónak adtunk tájékoztatást. (K-OJOG-1/2006., K-OJOG-28/2006., K-OJOG-150/2006., K-OJOG-197/2006., K-OJOG-217/2006., K-OJOG-247/2006., K-OJOGB-188/2006.)

Hivatalunkhoz érkezett levelében egy felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzatának elnöke a nemzetközi tanulmányok szakon tanulmányaikat már 2006. szeptember 1-je előtt megkezdett hallgatók nyelvi követelményeivel kapcsolatban tett fel kérdést.

Az egyetemi szintű nemzetközi tanulmányok alapképzési szak képesítési követelményeiről szóló 124/1999. (VIII. 6.) Korm. rendelet 5.3.1. b) pontja a záróvizsgára bocsátás feltételeként a következőt határozza meg: angol és egy további idegen nyelvből felsőfokú C típusú, államilag elismert nyelvvizsga, amelyek közül legalább az egyik szakmai anyaggal (nemzetközi kapcsolatok szaknyelv) bővített, vagy egy idegen nyelvből általános felsőfokú C típusú és két további idegen nyelvből szakmai anyaggal bővített (nemzetközi kapcsolatok szaknyelv) középfokú államilag elismert nyelvvizsga, amelyek közül az egyik az angol nyelv.

A felsőoktatási alapképzési szakok képesítési követelményeinek kreditrendszerű képzéshez illeszkedő kiegészítéséről szóló 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet 16. számú melléklete a közgazdasági szakcsoportba sorolja a nemzetközi tanulmányok szakot, kifejezetten említve a 124/1999. (VIII. 6.) Korm. rendeletet. A közgazdasági szakcsoportról szóló 7. számú melléklet 9.2. pontja értelmében pedig a nyelvi követlemény: egyetemi szintű szakokon két élő idegen nyelvből legalább középfokú C típusú államilag elismert szaknyelvi, vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga, melyek helyett az egyik felsőfokú államilag elismert vagy azzal egyenértékű általános nyelvvizsga is lehet.

A 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdése szerint az alapképzési szakok képesítési követelményeiről szóló külön jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e rendelettel összhangban kell alkalmazni. Ahol a szakcsoport sajátos képesítési követelményeinek 9. pontjában meghatározott idegennyelvi követelmények a hallgató számára kedvezőbbek a 16. számú mellékletben felsorolt alapképzési szakok képesítési követelményeit tartalmazó jogszabályok idegennyelvi követelményekre vonatkozó rendelkezéseinél, ott azok alkalmazandók. Ebből következően a második rendeletben említett nyelvi követelmények érvényesek a nemzetközi kapcsolatok szakra is.

A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. (új) törvény hatályba lépésével a korábbi képesítési követelmények hatályukat vesztették. A törvény 158. § (2) bekezdése azonban kimondja, hogy azok a hallgatók, akik a felsőoktatásban a tanulmányaikat 2006. szeptember 1-je előtt kezdték meg, azt a felsőoktatási intézmények által elfogadott tantervi követelmények alapján a korábbi képesítési követelmények szerint fejezhetik be, és az 1993. évi felsőoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján főiskolai szintű végzettséget tanúsító, illetve egyetemi szintű végzettséget tanúsító oklevelet szereznek. Ennek megfelelően a magasabb évfolyamokba járó hallgatókra a régi - a fenti bekezdésekben idézett - követelmények vonatkoznak. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy az új törvény szerint indított képzések esetén a nemzetközi tanulmányok alapszak már a társadalomtudományi szakcsoportba tartozik.

Mindezek alapján álláspontunk szerint a hallgatóknak a 77/2002. (IV. 13.) Korm. rendelet 7. számú mellékletében foglalt követelményeknek kell megfelelni. (K-OJOGB-180/2006.)

A beadványozó a nyelvelsajátítási nehézségekkel küzdő főiskolai hallgatók nyelvvizsga-kötelezettségére vonatkozó jogi szabályozás felől érdeklődött.

Tájékoztattuk, hogy az ilyen nehézségekkel küzdő felsőoktatási hallgatók tanulmányaival kapcsolatban a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről szóló 29/2002. (V. 17.) OM rendelet tartalmaz irányadó rendelkezéseket. Az OM rendelet 10. § b) pontja alapján a diszlexiás - diszgráfiás hallgató, ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert "C" típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, részleges felmentést kaphat a "B" típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól. A felmentés engedélyezésére vonatkozó szabályokat az OM rendelet alapján a felsőoktatási intézménynek a fogyatékos hallgatók esélyegyenlőségének biztosítását elősegítő intézményi szabályzatban kell rendeznie.

A fentiek értelmében javasoltuk, hogy a beadványozó a főiskolán érdeklődjön azokról a szabályokról, amelyek alapján az intézmény a hallássérült hallgatók esetében a nyelvvizsga-kötelezettség alóli felmentéséről dönt.

Tájékoztattuk továbbá, hogy a rendelet melléklete meghatározza a fogyatékosság megállapításának feltételeit. Eszerint a fogyatékosság megállapítását, annak mértékét, illetve végleges vagy időszakos voltát igazoló szakvélemény kiadására, amennyiben a jelentkező fogyatékossága már a közoktatási tanulmányai során is fennállt, és erre tekintettel tanulmányi és érettségi vizsga során kedvezményben részesült, a fogyatékosság típusa szerint illetékes Országos Beszédvizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vagy a területileg illetékes Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság jogosult. Amennyiben a fogyatékosság később keletkezett, beszéd- és más fogyatékos hallgatók esetében annak megállapítására igazságügyi szakértő jogosult. (K-OJOG-2/2006.)

A panaszos sérelmezte, hogy egy oktatója a félév során változtatta meg a tantárgyi követelményeket, ez az eljárás pedig jelentősen megnehezítette a tanulmányait. A félév elején megadottak alapján a megszerezhető jegy az alábbiak szerint alakult:

"20% házi feladat
30% első zárthelyi
50% második zárthelyi"

A panaszos szerint a félév alatt két házi feladatot írtak, de egyikre sem kaptak osztályzatot vagy értékelést. Emellett az oktató az első zárthelyi során - külön indokolás nélkül - megemelte az elégséges jegy megszerzésének feltételeit, azaz a hallgatók a korábbi 30% helyett 40%-os teljesítménnyel felelhettek meg a vizsgán.

A panaszos a fentieken túl kifogásolta, hogy 2005. december 12-i vizsgája során az oktató nem értékelte a második kérdést, majd amikor erre rákérdezett, azt a választ kapta, hogy akkor is újra vizsgáznia kell, ha az amúgy helyes válaszára megkapja a 10 pontot, és így teljesíti a vizsgakövetelményeket. Ezt a döntését az oktató a panaszos első vizsgáján történtekkel indokolta, amikor is a hallgató - önmaga által is elismerten - puskázott. A panaszos álláspontja szerint, mivel a puskázást a korábbiakban az oktató a kérdéses vizsga érvénytelenítésével (és 0 pontra való értékelésével) szankcionálta, az már nem lehet kihatással a vizsga eredményére. A panaszos beadványában több alkalommal is hangsúlyozta, hogy az oktató önkényes vizsgáztatási eljárása, valamint az oktatás színvonala miatt gyakorlatilag lehetetlenné válik, hogy további tantárgyakat vegyen fel, és így tanulmányait folytathassa.

Az ügyben megkerestük az intézmény rektorát, aki arról tájékoztatott, hogy a panaszos a panaszban megjelölt tárgyat megelőző tárgyhoz szükséges feltételeket valóban a beadványban leírtak szerint teljesíthette, mivel a tárgy félévközi jeggyel zárult. Ugyanakkor a második tárgy teljesítésének feltétele a vizsga letétele volt, ezért a hallgatóknak a vizsgaidőszakban kellett írásbeli és szükség esetén szóbeli vizsgán igazolni a félév anyagból szerzett tudásukat, és így lehetett vizsgajegyhez jutni. A vizsgára bocsátás feltétele a két házi feladat legalább 40 %-os színvonalú megoldása és a két zárthelyin szerezhető pontok 40 %-ának megszerzése volt. A két zárthelyi pontozására a félév elején még 30 és 50 pont volt meghirdetve, ám ez a zárthelyi dolgozat megírási időpontjának későbbre tolódása miatt időközben megváltozott. A rektor tájékoztatása szerint a hallgatók kérésére került sor a dolgozat megírására a 6. helyett a 8. héten, ezért a számon kért tananyag is meghosszabbodott, és a megszerezhető pontok száma 30-ról 40-re növekedett, így a vizsgára bocsátás feltétele a 90%-ot jelentő 36 pont megszerzése lett.

A hallgatók a követelményekben bekövetkezett változásokról az előadáson szerezhettek tudomást. Ahogy a válaszlevélben hangsúlyozásra került, a panaszos több alkalommal nem jelent meg az órákon, ezért nem volt megállapítható, hogy jelen volt-e a változásokkal kapcsolatos megegyezés megszületésekor. Az álláspontban leírtak pontosításaként az intézmény arról tájékoztatott, hogy az oktató egymást követő előadások alkalmával többször felhívta a hallgatók figyelmét a zárthelyi dolgozattal kapcsolatos megváltozott követelményrendszerre. Az intézmény szerint egyéb jellegű tájékoztatás (például az oktató honlapján vagy tanszéki hirdetőfalon megjelenő közlemény formájában) a hallgatók felé nem történt.

A felsőoktatási intézmény jelezte, hogy a panaszos az első zárthelyin puskázott, ezért a félév végi pótzárthelyin kellett tudásáról számot adnia és megszereznie a jogot a vizsgán való részvételre. Ezt a döntést a panaszos több intézményi fórum (a Kar Dékáni Tanácsa, valamint az oktatási dékánhelyettes) előtt több alkalommal megfellebbezte, míg végül a Dékáni Tanács ismételt döntése alapján határozatában a panaszban érintett tantárgy újbóli felvételére kötelezte.

A panaszban felvetett problémák időpontja alapján a kérdések megítélésében a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény rendelkezései irányadók. A panasszal kapcsolatban tett fellebbezés ezen jogszabály 34. § (4) bekezdésének megfelelően kerültek elbírálásra. Eszerint a hallgatónak joga van - a tanulmányi követelmények teljesítésére vonatkozó értékelés kivételével - a felsőoktatási intézmény döntése, intézkedése vagy mulasztása ellen a hallgatói jogviszonyára vonatkozó rendelkezések megsértésére hivatkozással felülbírálati kérelemmel élni az intézményi szabályzatban meghatározott eljárás keretében. A panaszos ügyében mindezek alapján a Kar Dékáni Tanácsa megfelelő eljárás során hozta meg határozatait, így megállapítható, hogy eljárási jogsérelem nem történt.

A fentiek értelmében a panasz tekintetében kizárólag azok a tartalmi kérdések vizsgálhatók, amelyek esetében oktatási jogsérelem merülhet fel. Az első zárthelyi dolgozat alatt történt puskázás tényét mind a felsőoktatási intézmény, mind pedig a panaszos elismerte. A puskázás következményeivel kapcsolatban a felsőoktatási törvény nem ír elő külön rendelkezéseket. Általánosságban mondja ki a 32. § (2) bekezdés c) pontjában, hogy az oktatók jogosultak a hallgatók tanulmányi munkájának és teljesítményének értékelésére, illetve az 51. § (3) bekezdésében, hogy a felsőoktatási intézmény szabályzatának része a hallgatók tanulmányi és vizsgaszabályzata. Ennek alapján tehát, amennyiben a puskázásra vonatkozóan ilyen jellegű előírások születtek, az egyetem intézményi szabályzatának, vagy egyéb tanulmányi előírások, tanszéki, egyes tantárgyakra és vizsgákra vonatkozó követelmények keretei között róhatta ki a hallgató magatartásáért járó büntetést. A panaszost új zárthelyi dolgozat megírására kötelező döntését a Dékáni Tanács is helybenhagyta. Mindezek alapján megállapítható, hogy a puskázást követő szankciók kérdésében oktatási jogsérelem nem történt.

A panasz tárgyát képezi továbbá a zárthelyi dolgozat követelményrendszerének megváltoztatása is. A számon kért tananyag mennyiségének növekedése értelemszerűen vonta maga után az elégséges jegy megszerzéséhez szükséges ponthatár emelkedését is. Ugyanakkor álláspontunk szerint, az egyes tárgyakra vonatkozó tanulmányi és vizsgaelőírások összeállításakor minden esetben biztosítani kell a hallgatók számára a pontos és egyértelmű tájékoztatást, mivel - bár a "régi" felsőoktatási törvény erre vonatkozóan külön kötelezettséget nem tartalmazott - a hallgatók kizárólag e megfelelő tájékoztatás birtokában élhetnek jogaikkal és teljesíthetik kötelezettségeiket. Szintén hangsúlyozandó, hogy a 2006. március 1-jén hatályba lépett a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (új felsőoktatási törvény) 46. § (3) bekezdése szerint a hallgató joga, hogy tehetségétől, képességétől, érdeklődésétől függően segítséget kapjon a tanulmányaihoz, a pályakezdéshez, és e körben különösen, hogy teljes körű és tárgyilagos tájékoztatást nyújtsanak részére. A rendelkezésre álló információk alapján megállapítható, hogy az oktató több alkalommal szóban, az előadások alkalmával tájékoztatta az érintett hallgatókat a követelményváltozásról. Ezáltal alkalmat adott a hallgatóknak az új ponthatárok megismerésére, ezért e tekintetben jogsérelem nem merül fel. Mindazonáltal az ilyen jellegű problémák elkerülése érdekében javasoltuk, hogy a jövőben tegyék lehetővé, hogy a félév során történő követelményváltozásokról a hallgatók írásos úton (például hirdetőtáblán, internetes honlapon, elektronikus tanulmányi rendszeren vagy e-mailes úton) is értesülhessenek.

Mivel a fentiek alapján a panasszal kapcsolatban oktatási jogi jogsérelem nem volt megállapítható, az ügyet lezártuk. (K-OJOG-204/2006.)

A beadványozó arra a kérdésére kért választ, hogy lehetősége van-e a felsőoktatási intézménynek az államvizsgák rendjének utólagos ("menetközbeni") megváltoztatására.

A korábban hatályban lévő felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 95. § (1) bekezdése alapján a hallgató tanulmányait az egyetemi és a főiskolai szintű alapképzésben, valamint a szakirányú továbbképzésben záróvizsgával, a felsőfokú szakképzésben szakmai vizsgával fejezi be. Ha a hallgató a hallgatói jogviszony megszűnéséig záróvizsgáját nem teljesíti, azt hallgatói jogviszonya megszűnését követően bármikor leteheti a záróvizsga letétele idején hatályos képesítési követelményeknek a záróvizsgára vonatkozó rendelkezései alapján.

A jelenleg hatályban lévő felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 60. § (2) bekezdése alapján a hallgató tanulmányait az alap- és mesterképzésben, a szakirányú továbbképzésben záróvizsgával fejezi be. A záróvizsga az oklevél megszerzéséhez szükséges ismeretek, készségek és képességek ellenőrzése és értékelése, amelynek során a hallgatónak arról is tanúságot kell tennie, hogy a tanult ismereteket alkalmazni tudja. A záróvizsga a tantervben meghatározottak szerint több részből - szakdolgozat vagy diplomamunka megvédéséből, továbbá szóbeli, írásbeli, gyakorlati vizsgarészekből - állhat. A záróvizsga a végbizonyítvány megszerzését követő vizsgaidőszakban a hallgatói jogviszony keretében, majd a hallgatói jogviszony megszűnése után, határidő nélkül, bármelyik vizsgaidőszakban, az érvényes képzési követelmények szerint letehető. A tanulmányi és vizsgaszabályzat a záróvizsga letételét a végbizonyítvány kiállításától számított hetedik év eltelte után feltételhez kötheti. A felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzata határozza meg a záróvizsgára jelentkezés módját, a záróvizsga megszervezésének és lebonyolításának rendjét, eredményének kiszámítási módját. Záróvizsgát a felsőoktatási intézmények közösen is szervezhetnek.

A fentiek alapján megállapítható, hogy mind a régi, mind pedig az új felsőoktatási törvény egységes szellemben rendezi az államvizsga rendjének kérdését. A záróvizsgák letételének nincsen törvényi határideje, ugyanakkor az abszolutórium és a záróvizsga közötti időtartamra nézve a jogszabályok nem tartalmaznak a szabályzatok megváltoztatására irányuló tilalmat. Mindezek alapján a felsőoktatási intézmény eljárása a vizsgaszabályzat, illetve a követelmények megváltoztatása tekintetében nem minősül jogszabályellenesnek.

Ugyanakkor az új felsőoktatási törvény 46. § (1) bekezdés c) pontja szerint a hallgató joga, hogy tájékoztatást kapjon a személyét és tanulmányait érintő kérdésekről. Joga továbbá, hogy a felsőoktatási intézményben biztonságban, egészséges környezetben folytathassa tanulmányait, továbbá tehetségétől, képességétől, érdeklődésétől függően segítséget kapjon a tanulmányaihoz, a pályakezdéshez, e körben különösen, hogy teljes körű és tárgyilagos tájékoztatást nyújtsanak részére. (K-OJOG-408/2006.)

A beadványozó arról érdeklődött, hogy mennyi időn belül kell záróvizsgát tennie az abszolutórium megszerzése után. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 60. § (4) bekezdése alapján a záróvizsgára bocsátás feltétele a végbizonyítvány (abszolutórium) megszerzése. Végbizonyítványt a felsőoktatási intézmény annak a hallgatónak állít ki, aki a tantervben előírt tanulmányi és vizsgakövetelményeket és az előírt szakmai gyakorlatot - a nyelvvizsga letétele, a szakdolgozat, diplomamunka elkészítése kivételével - teljesítette, és az előírt krediteket megszerezte. A záróvizsga a végbizonyítvány megszerzését követő vizsgaidőszakban a hallgatói jogviszony keretében, majd a hallgatói jogviszony megszűnése után, határidő nélkül, bármelyik vizsgaidőszakban, az érvényes képzési követelmények szerint letehető. A tanulmányi és vizsgaszabályzat a záróvizsga letételét a végbizonyítvány kiállításától számított hetedik év eltelte után feltételhez kötheti. E rendelkezés 2006. március 1-jén lép hatályba.

A fentiek értelmében tehát a felsőoktatási törvény lehetőséget biztosít a záróvizsga letételére, de az abszolutórium megszerzése után hét év elteltével a felsőoktatási intézmény ezt külön követelményekhez kötheti. (K-OJOG-75/2006.)

A diploma minősítése az intézmény helyi szabályzatában rögzített számítási mód alapján történik. (K-OJOGB-196/2006.)

A beadványozó arról érdeklődött, hogy vonatkozik-e külön szabályozás, illetve időbeli korlátozás a tantárgyak elismerésére.

A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 40. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a hallgató kérheti átvételét másik felsőoktatási intézménybe, az átvétel feltételeit pedig a fogadó felsőoktatási intézmény határozza meg. A teljesített tárgyakkal kapcsolatban a felsőoktatási törvény 58. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során a tanulmányi követelmények teljesítését az egyes tantárgyakhoz, tantervi egységekhez rendelt tanulmányi pontokban (a továbbiakban: kredit) kell kifejezni. A hallgatónak az adott képzésben történő előrehaladását a megszerzett kreditek összege fejezi ki. Egy adott ismeretanyag elsajátításáért egy alkalommal adható kredit. A kredittel elismert tanulmányi teljesítményt - ha annak előfeltétele fennáll - bármelyik felsőoktatási intézményben folytatott tanulmányok során el kell ismerni, függetlenül attól, hogy milyen felsőoktatási intézményben, milyen képzési szinten folytatott tanulmányok során szerezték azt. Az elismerés - tantárgyi program alapján - kizárólag a kredit megállapításának alapjául szolgáló ismeretek összevetésével történik. El kell ismerni a kreditet, ha az összevetett ismeretek legalább hetvenöt százalékban megegyeznek. Az ismeretanyag összevetését a felsőoktatási intézmény e célra létrehozott bizottsága, a kreditátviteli bizottság végzi. A törvény szerint a kreditátvitel végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket a tanulmányi és vizsgaszabályzatban kell szabályozni.

A felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi kreditrendszerek egységes nyilvántartásáról szóló 200/2000. (XI. 29.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a más intézményben (karon) teljesített helyettesítő tantárgy annyi kredittel ismerhető el a hallgató számára, ahány kreditet a szak tantervében a helyettesített tantárgy(ak)hoz rendeltek, a megszerzett érdemjegy azonban a tantárgyak elismerésekor nem módosítható. A kreditátviteli bizottság döntése ellen az intézmény rektoránál lehet fellebbezni.

Ezen rendelkezések szerint tehát megállapítható, hogy a felsőoktatási törvény nem állapít meg a kreditekkel kapcsolatban időbeli korlátokat, azaz a kreditek maguk nem évülnek el. Ugyanakkor a kreditátvitel részletes eljárási szabályai, amelyeket a felsőoktatási intézmények saját szabályzataikban állapítanak meg, előírhatnak eljárási határidőket az érintett hallgatók számára. (K-OJOG-181/2006.)

Egyik ügyünkben a kizárással kapcsolatban adtunk tájékoztatást. A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 76. §-ának (2) bekezdés a) pontja értelmében ugyanis a felsőoktatási intézmény egyoldalú nyilatkozattal is megszüntetheti annak a hallgatónak a hallgatói jogviszonyát, aki a tanulmányi- és vizsgaszabályzatban, illetve a tantervben rögzített, a tanulmányokban való előrehaladással kapcsolatos kötelezettségeit nem teljesíti. (K-OJOGB-477/2006.)

A beadványozó méltányossági kérelmét, hogy utólag beiratkozhasson az adott félévére, a dékán elutasította. Tájékoztattuk a jogorvoslathoz való jogról és a jogorvoslati eljárásról, különös tekintettel a bizonyítási teherre. Mivel az eljárásban nem tudott eleget tenni bizonyítási kötelezettségének, ezért megállapítottuk, hogy a dékán jogszerűen utasította el a kérelmét. (OKM-O-OJBT-36/2006.)

Beadványozónk aziránt érdeklődött, hogy az első pótvizsga valóban ingyenes-e. Tájékoztattuk, hogy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 125. §-ának (1) bekezdése a) pontja értelmében az államilag támogatott képzés keretében a hallgató a sikertelen beszámolókat, illetve vizsgákat egy alkalommal ingyenesen ismételheti meg. Ugyanezen § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzata az ugyanabból a tantárgyból tett harmadik és további vizsgát fizetési kötelezettséghez kötheti. Más szabályozás vonatkozik azonban a költségtérítéses képzésre. A felsőoktatási törvény 126. § (1) bekezdése alapján a hallgatónak költségtérítést kell fizetnie a fent említett szolgáltatásért. A költségtérítés és a térítési díj megállapításának és módosításának rendjét az intézmény térítési és juttatási szabályzatában kell meghatározni. (K-OJOGB-528/2006.)