Tartalomjegyzék

AZ OKTATÁSSAL KÖZVETLENÜL ÖSSZEFÜGGŐ JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

Tanszabadságból eredő jogok

Az Alkotmány 70/F. és 70/G. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. Ezt a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát. A tanszabadság alkotmányos joga alapján a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: közoktatási törvény) 13. § (1) bekezdése biztosítja a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának jogát. E jog alapján a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát. A jogszabály értelmében tehát a szülő az általa választott bármely - a Magyar Köztársaság területén lévő - oktatási intézménybe beadhatja gyermeke felvételi kérelmét. A szabad iskolaválasztás joga azonban csak az intézményi lehetőségek korlátai között érvényesülhet, mivel amennyiben a szülő nem a kötelező felvételt biztosító óvodát, iskolát választja, ez esetben az általa választott másik intézmény csak a körzetes felvételek teljesítése után fennmaradó helyekre veheti fel a tanulót.

Egy szülő abban kérte segítségünket, hogy unokája abba az óvodába nyerhessen felvételt, amely leánya munkahelyéhez van közel. A gyermek lakóhelye ugyanis a nagyszülő lakóhelyén van, viszont életvitelszerűen nem itt tartózkodik, hanem édesanyjával albérletben. A közoktatási törvény 65. § (2) bekezdése szerint a gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol szülője dolgozik. Ez a rendelkezés kívánatos célként fogalmazza meg a szülő munkahelye illetve a gyermek lakóhelye közelében lévő óvodába történő felvételt, de ebben az esetben nem fogalmaz meg kötelezettséget. A további rendelkezések a kötelező felvételt biztosító óvoda tekintetében fogalmaznak meg kötelező rendelkezéseket. Eszerint: ha a szülő dolgozik, és a gyermek elmúlt 3 éves, úgy a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerinti óvoda köteles őt felvenni. A szülő dönthet úgy, hogy a gyermekét másik intézménybe - adott esetben egy munkahelyéhez közeli intézménybe - szeretné beíratni, de ezen intézmény vezetője nem köteles a gyermeket felvenni. A fentiekre figyelemmel az édesanya munkahelye közelében lévő óvoda nem köteles a gyermeket felvenni. Az az óvoda azonban, amelynek körzetében a gyermek bejelentett lakóhelye van, nem utasíthatja el a felvételt. (OK-K-OJOGB-203/2011.)

Más a helyzet akkor, ha a szülő a gyermeke lakóhelye szerint kötelező felvételt biztosító óvodába kívánja beíratni gyermekét. A közoktatási törvény 65. § (2) bekezdése kimondja, hogy a kötelező felvételt biztosító óvoda - ha a gyermek betöltötte a harmadik életévét - nem tagadhatja meg annak a gyermeknek a felvételét, aki a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. §-a alapján jogosult a gyermek napközbeni ellátásának igénybevételére. A hivatkozott törvény 41. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, munkaerő-piaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni.

Panasz érkezett egy szülőtől, akinek gyermeke a nevelési év kezdetéig harmadik életévét betölti. A szülő munkavégzése miatt napközbeni ellátását nem tudja megoldani, ezért a gyermek óvodai felvételét kérte. Állítása szerint a lakcímük szerinti kötelező felvételt biztosító óvoda a felvételi kérelmet elutasította. A gyermeket egy másik óvodába vették fel, melyet azonban nem tudnak gyalogosan megközelíteni.

Az ó voda vezetője nyilatkozatában a következőket közölte. Az érintett intézménybe minden évben van túljelentkezés, ezért mindig sor kerül néhány gyermek átirányítására. Az érintett gyermek számára a kerület egy másik óvodájában biztosítottak férőhelyet, és az óvodavezető szerint egy HÉV megállónyi távolság vagy néhány buszmegállónyi út a budapesti közlekedésben nem jelent súlyos, megoldhatatlan hátrányt, különösen akkor, ha a nagyszülők segítségére is számíthat a család. A felvételi kérelem beadásakor semmilyen különös indokot nem jelentettek be, amelyet figyelembe kellett volna vennie a rangsorolásnál. Ezt követően nyilatkozatot kértünk a fenntartó képviselőjétől, aki tájékoztatott arról, hogy a kerületi óvodákba történő túljelentkezés miatt került sor egyes gyermekek körzetes óvodától eltérő elhelyezésére. Így viszont az összes jelentkező elhelyezését megoldotta a fenntartó.

A közoktatási törvény 65. § (2) bekezdése értelmében a kötelező felvételt biztosító óvoda - ha a gyermek betöltötte a harmadik életévét - nem tagadhatja meg annak a gyermeknek a felvételét, aki a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 41. §-a alapján jogosult a gyermek napközbeni ellátásának igénybevételére. Jelen esetben azt a gyermeket, akinek szülei munkavégzésük miatt napközbeni ellátásáról nem tudnak gondoskodni. Amennyiben a fenntartó meg tudja oldani azon gyermekek felvételét, akikkel szemben nem áll fenn a felvétel kötelezettsége, a helyi körülményekhez, lehetőségekhez, létszámadatokhoz igazodva helyezheti el őket a fenntartásában lévő intézmények valamelyikében.

A fentiekre tekintettel, azzal az ajánlással fordultunk az intézmény fenntartójának képviselője felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyermek óvodai elhelyezése a kötelező felvételt biztosító óvodában megvalósuljon. A fenntartó ajánlásunkat nem fogadta el. Döntése indokaiként a következőket jelölte meg. Az érintett intézménybe 130 gyermek jelentkezett, akik közül 112-nek ez volt a körzetes óvodája. Az óvoda nem rendelkezett ennyi férőhellyel, ezért több gyermeket kellett átirányítani a kerület másik óvodájába.

Az ajánlás visszautasítását követően tájékoztattuk a fenntartót az A lkotmány fent idézett rendelkezéséről, illetve arról, hogy a tanszabadság egyik elsődleges megvalósulási formáját jelenti a szabad óvoda- és iskolaválasztás jogának garantálása a közoktatási törvényben. A közoktatási törvény 13. § (1) bekezdése szerint a szülőt megilleti a nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. E jog alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bárki felvételt nyer az általa különböző szempontok szerint kiválasztott közoktatási intézménybe. A felvételről való döntés ugyanis a közoktatási törvény 65. §-ának (2) bekezdése értelmében az óvodavezető joga. A vezető döntését a törvény többszörösen is korlátok közé szorítja. Egyfelől úgy, hogy egyes esetekben - ha a jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát - egy bizottság tesz javaslatot a felvételi kérelmekkel kapcsolatosan. Ez a javaslat azonban csak azon gyermekek vonatkozásában bír relevanciával, akikkel kapcsolatban nem áll fenn az óvoda felvételi kötelezettsége.

Az óvodavezető döntését korlátozó egyéb rendelkezések ugyanis előírják azon feltételeket, melyek megléte esetén a kötelező felvételt biztosító óvodába történő jelentkezés semmilyen indokkal nem utasítható el. Ezek a következők:

a) az ötödik életévét betöltött gyermek ( Ktv. 24. § (3) bekezdés),
b) halmozottan hátrányos helyzetű gyermek (Ktv. 65. § (2) bekezdés),
c) akinek a felvételét a gyámhatóság kezdeményezte (Ktv. 65. § (2) bekezdés),
d) aki a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény (Gyvt.) alapján jogosult a gyermek napközbeni ellátásának igénybevételére (Ktv. 65. § (2) bekezdés).

A d.) pont (gyermekvédelmi törvény) alapján kötelező felvenni:

- akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, munkaerő-piaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. (Gyvt. 41. § (1) bekezdés),
- akinek fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége, (Gyvt. 41. § (2) bekezdés),
- akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel együtt a családban három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási díjban részesül, (Gyvt. 41. § (2) bekezdés),
- akinek a szülője, gondozója szociális helyzete miatt az ellátásról nem tud gondoskodni. (Gyvt. 41. § (2) bekezdés).

A fenntartó levelében közölte, hogy az érintett óvodában rendelkezésre álló 85 férőhelyre 130 gyermek jelentkezett, ebből 112-nek ez a körzetes óvodája. Tájékoztatott továbbá arról, hogy a gyermeknek nincs alanyi joga arra, hogy felvételt nyerjen a lakóhelye szerinti óvodába, a döntés során pedig figyelembe kellett venniük a gyermekvédelmi törvény 41. § (2) bekezdésében foglaltakat. A Gyvt. valóban általános kötelezettségként fogalmazza meg a 41. §-ban leírt jogosulti kör számára a napközbeni ellátás kötelezettségét, a közoktatási törvény azonban már konkretizálja azt, hogy ezt a napközbeni ellátást milyen formában kell megtenni: azon óvodában, mely a gyermek számára a kötelező felvételt biztosító óvoda. A gyermekvédelmi törvényben felsoroltak nem szempontokat adnak a felvételi döntéshez, hanem kötelezettséget állapítanak meg az óvodavezető számára. A közoktatási törvény egyértelműen fogalmaz: a kötelező felvételt biztosító óvoda nem tagadhatja meg ezen gyermekek felvételét. Nem a gyermek alanyi jogaként fogalmazza meg tehát a törvény a körzetes óvodába történő felvételt, hanem az óvoda kötelezettségeként. A fenntartó levelében arról is tájékoztatott, hogy a szülő semmilyen különös indokot nem jelentett be, amit figyelembe kellett volna venni a Gyvt. 41. § (2) bekezdése alapján, ezért gyermekét nem a körzetes óvodába, hanem egy másik óvodába vették fel. Miután a Gyvt. 41. § (1) bekezdése alapján a szülő munkavégzése miatt a gyermek napközbeni ellátásáról nem tud gondoskodni, munkavégzése igazolásán túl semmilyen különös indokot nem kell megjelölnie ahhoz, hogy a körzetes óvoda felvegye a gyermeket, hiszen a közoktatási törvény alapján ez az óvodavezető kötelezettsége.

Tájékoztatott továbbá arról is, hogy az óvodai csoportok megszervezésekor figyelembe kell venni olyan rendelkezéseket, melyek a többi gyermek jogait védik, és amely jogok sérülhetnek akkor, ha a csoportok létszáma túl magas. Természetesen semmiképpen sem lehet eltekinteni a közoktatási törvény maximális csoportlétszámot meghatározó rendelkezéseitől, mely szerint az óvodai maximális csoportlétszám 25 fő lehet. Ez a szám bizonyos feltételek esetén 20+10 százalékkal növelhető. A maximális létszámra vonatkozó rendelkezések betartásakor azonban nem sérülhetnek a törvény egyéb - jelen esetben a kötelezően felveendő gyermekekre vonatkozó - rendelkezései. A közoktatási törvény 90. § (1) bekezdése szerint a közoktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat meghatározza és közzéteszi az óvodák, iskolák működési (felvételi) körzetét. Az e körzetben élő gyermekek, tanulók felvételét, átvételét az óvoda, iskola nem tagadhatja meg [65. § (2) bek., és 66. § (2) bek.]. Az önkormányzatnak tehát a törvényben előírt joga és kötelezettsége, hogy megszabja a közoktatási intézmények körzetét. E tevékenysége során a várható gyermeklétszámra tekintettel úgy kell a körzeteket kialakítani, hogy az intézmények el tudják látni feladataikat, az intézményvezetők eleget tudjanak tenni fentebb már bemutatott törvényi kötelezettségüknek. Az önkormányzatok utóbb nem hivatkozhatnak arra, hogy az önnön döntésük következtében előállt helyzetben a törvényi előírások nem tarthatók be. A fenti szabályok figyelembe vételével tehát az önkormányzatoknak úgy kell megszervezni az óvodai ellátást, hogy eleget tudjanak tenni annak a követelménynek, hogy a kötelező felvételt biztosító óvoda minden olyan jelentkezőt fel tudjon venni, akit a jogszabályok előírnak, ugyanakkor az óvodai csoportok létszámára vonatkozó rendelkezések se sérüljenek. Hogy ennek a követelménynek mi módon tesz eleget, az az önkormányzat döntésétől függ, de a jogszabályokban előírt kötelezettségei alól nem mentesülhet még akkor sem, ha azok teljesítése komoly gondot jelent számára. A jogbiztonság követelménye csak akkor nem sérül, ha a szülők számíthatnak arra, hogy gyermekük biztosan felvételt nyer abba az intézménybe, amely számára a kötelező felvételt biztosító intézmény. Ajánlásunk nyomán végül az érintett gyermek felvételt nyert az óvodába. (OK-K-OJOGB-51/2011.)

Abban az esetben, ha a gyermek nem felel meg azon feltételek valamelyikének, mely alapján kötelező lenne a felvétele, az óvoda nem követ el jogsértést, ha elutasítja a jelentkezését.

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban élt panasszal, hogy gyermeke óvodai felvételi kérelmét helyhiányra hivatkozással elutasították. A jelentkezés időpontjában csak a gyermek egyik szülője dolgozott, a másik nem. A fentiek alapján tehát az óvoda nem sértett oktatási jogokat akkor, mikor gyermekét nem vette fel, hiszen a jelentkezéskor az egyik szülőnek még nem volt munkahelye. Az apa elhelyezkedését követően azonban a gyermek felvétele a körzetes óvodába nem tagadható meg, még helyhiányra hivatkozással sem. Miután a beadvány vizsgálatának időpontjában már mindkét szülő munkaviszonnyal rendelkezett, a gyermek napközbeni felügyeletét megoldani nem tudták, így a gyermek a gyermekvédelmi törvény 41. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint a kötelezően felveendők csoportjába tartozott. Fentiek alapján javasoltuk, hogy arra való tekintettel, hogy jelenleg mindkét szülő munkaviszonnyal rendelkezik, ismételten kérjék gyermekük felvételét az óvodába. Tájékoztattuk, hogy abban az esetben, ha az újabb felvételi kérelmét elutasítják, jogorvoslati kérelemmel fordulhat az intézmény fenntartójához. (OK-K-OJOGB-203/2011.)

Beadványában egy szülő gyermeke óvodai elutasítása miatt fordult hivatalunkhoz. Beadványából kiderült, hogy felvételi kérelme benyújtásakor GYED-en volt otthon, tehát a gyermeke napközbeni felügyeletét el tudta látni. A fentiek alapján tehát az óvoda nem sértett oktatási jogokat akkor, mikor a gyermeket nem vette fel, hiszen a kérelem benyújtásának időpontjában, valamint a nevelési év kezdetén is a szülő GYED-en volt. Így az óvodának nem volt a felvételre vonatkozó kötelezettsége, annak ellenére sem, hogy a gyermek számára ez a kötelező felvételt biztosító óvoda. Később a szülő tájékoztatott arról, hogy azóta újból dolgozik mindkét szülő, így a gyermek napközbeni ellátását nem tudják megoldani. Tájékoztattuk a panaszost, hogy az ismertetett jogszabályi rendelkezésekre hivatkozva ismételten benyújthatja felvételre vonatkozó kérelmét, hiszen a közoktatási törvény 65. § (1) bekezdése szerint az újonnan jelentkező gyermekek fogadása az óvodai nevelési évben folyamatosan történik. (OK-K-OJOGB-560/2011., OK-K-OJOGB-365/2011. )

Ha a gyermek az életkori határ tekintetében nem felel meg a törvényi előírásoknak, szintén nem állapítható meg az oktatási jogok sérelme a gyermek óvodai felvételi kérelmének elutasítása esetén.

Egy szülő beadványában előadta, hogy gyermeke 2012 februárjában tölti be a 3. életévét, de az óvodavezető felvételi kérelmüket májusban, az óvodai jelentkezések idején elutasította. Elutasításának indoka az volt, hogy csak azon gyermekeket vehetik fel, akik december 31-ig betöltik 3. életévüket. Tájékoztattuk a szülőt, hogy a közoktatási törvény 65. §-a alapján a gyermek harmadik életévének betöltése után vehető fel az óvodába. A kötelező felvételt biztosító óvoda - ha a gyermek betöltötte a harmadik életévét - nem tagadhatja meg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, továbbá annak a gyermeknek a felvételét, aki a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján jogosult a gyermek napközbeni ellátásának igénybevételére, illetve akinek a felvételét a gyámhatóság kezdeményezte. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. § (1) bekezdése határozza meg azon gyermekek körét, akik napközbeni ellátásra jogosultak. A törvény szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei, nevelői, gondozói munkavégzésük, munkaerő-piaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni. A napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartama lehetőleg a szülő munkarendjéhez igazodik. A hivatkozott törvény 41. § (2) bekezdése az első bekezdésben meghatározott jogosulti kört részletezi. E szerint a gyermekek napközbeni ellátását különösen az olyan gyermekek számára kell biztosítani, akinek fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége, továbbá akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel együtt a családban három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási díjban részesül, illetve akinek szülője, gondozója szociális helyzete miatt az ellátásáról nem tud gondoskodni. A kötelező felvételt biztosító óvoda nem tagadhatja meg továbbá azon gyermek felvételét sem, aki az adott nevelési évben betölti az ötödik életévét. Ezen gyermekek óvodai ellátásának megszervezése ugyanis a helyi önkormányzat kötelező feladatellátási körébe tartozik. A fentiek alapján tehát az óvoda nem sértett oktatási jogokat akkor, mikor a gyermeket nem vette fel, hiszen még nem töltötte be a 3. életévét. A 3. évének betöltése után azonban a gyermek felvétele a körzetes óvodába nem tagadható meg abban az esetben, ha a gyermekvédelmi törvény 41. § (1) bekezdésében meghatározottak valamelyikének megfelel. A fentiekre tekintettel tehát amennyiben a szülők igazolják, hogy munkavégzésük miatt a gyermek napközbeni felügyeletét nem tudják megoldani, a kötelező felvételt biztosító óvoda a 3. életév betöltése után nem utasíthatja el a gyermek felvételi kérelmét. (OK-K-OJOGB-381/2011.)

Abban az esetben azonban, ha a gyermek betöltötte 3. életévét, és a szülei napközbeni ellátását a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben foglaltak szerint nem tudják biztosítani, úgy a kötelező felvételt biztosító óvoda nem utasíthatja el felvételét. Így van ez abban az esetben is, ha a gyermek még nem szobatiszta. A közoktatási törvény az óvodák feladatává teszi a napközbeni ellátást, és az óvodai elhelyezés egyetlen feltételeként a 3 éves kor betöltését írja elő. A közoktatási törvény a három éves gyermekek esetén az óvodai felvételt lehetőségként fogalmazza meg, viszont a gyermekvédelmi törvény rendelkezéseivel együtt ez már kötelezettségként jelenik meg. (OK-K-OJOGB-464/2011. )

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban élt panasszal, hogy 3 éves gyermekének óvodai felvételét az intézmény elutasította arra hivatkozással, hogy a gyermek alapbetegsége miatt inkontinens, és ezért pelenkázni kell. Az óvoda döntése kapcsán arra hivatkozik, hogy az óvodában alapkövetelmény a szobatisztaság. A közoktatási törvény 10. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. Az óvodát kezdő 3 éves korosztály többsége már szobatiszta, így a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 7. számú melléklete, a nevelési-oktatási intézmények kötelező (minimális) eszközeiről és felszereléséről szóló jegyzék nem tartalmazza a pelenkázáshoz szükséges felszerelést. Ugyanakkor a gyermekek fejlődése nem egyforma, így előfordulhat, hogy bizonyos gyermekek később jutnak el a fejlettségnek azon fokára, hogy önállóan végzik el szükségleteiket. Az óvoda köteles ellátni 3 éves kortól azokat a gyermekeket, akik a korábban kifejtett feltételeknek megfelelnek, így a törvényi előírás teljesítéséhez szükséges körülményeket meg kell teremteni azon gyermekek vonatkozásában is, akik még igénylik a pelenkát. Mivel a gyermek felvételét nem utasíthatja el az intézmény, így arra sincs lehetősége, hogy szüneteltesse az óvodai jogviszonyát (átmenetileg, míg kialakul a szobatisztaság), és a jogviszony megszüntetésének is csak a törvényben meghatározott eseteiben van lehetőség . A szülő beadványából nem derült ki, hogy gyermekét vizsgálta-e már korábban nevelési tanácsadó vagy szakértői és rehabilitációs bizottság. A fent ismertetett jogszabályok ugyanis az általános alapesetre vonatkoznak, tekintettel azonban a gyermek vonatkozásában meglévő alapbetegségre, valamint arra, hogy további neurorehabilitációja indokolt, ezért javasoltuk, hogy keresse fel az illetékes nevelési tanácsadót, vagy amennyiben gyermeke vonatkozásában a sajátos nevelési igény már megállapításra került, ez esetben az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságot. A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló ugyanis csakis abba az intézménybe vehető fel, amely rendelkezik azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a speciális neveléséhez, oktatáshoz szükségesek. (OK-K-OJOGB-215/2011)

A Magyar Köztársaságban a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározottak szerint minden gyermek tanköteles. A közoktatási törvény 6. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik. A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését. A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. (OK-K-OJOGB-268/2011.)

Az iskolaérettség megállapításának vonatkozásában az alábbi rendelkezések az irányadók. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 15. § (5) bekezdése szerint az óvoda a tanköteles életkorba lépéskor a gyermek fejlettségével kapcsolatban

a) igazolja, hogy a gyermek elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget,
b) javasolja a gyermek óvodai nevelésben való további részvételét,
c) javasolja, hogy a gyermek - annak megállapítása céljából, hogy szükséges-e a gyermek sajátos iskolai nevelésben és oktatásban való részvétele, illetve elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget - szakértői és rehabilitációs bizottsági vizsgálaton vegyen részt,
d) javasolja, hogy a gyermeket az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérésének megállapítása céljából a szülő vigye el a nevelési tanácsadóba.

Egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy létezik-e olyan jogszabályi rendelkezés, ami lehetővé tenné, hogy középsúlyos hallássérült gyermeke csak 8 évesen kezdje meg az iskolát. Beadványában foglaltakkal kapcsolatban az alábbiakról tájékoztattuk. A közoktatási törvény 24. § (5) bekezdésében foglaltak szerint a gyermek utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti. Abban az évben, amelyben a gyermek a hetedik életévét betölti, akkor kezdhet újabb nevelési évet az óvodában, ha augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy nevelési évig maradjon az óvodában. A nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ilyen javaslatot a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet. A nevelőtestület egyetértését a nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság a gyermek, tanuló vizsgálatának megkezdése előtt szerzi be. A nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság - szakvéleményének megküldésével - értesíti a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőt, ha javasolja, hogy a gyermek további egy évig óvodai nevelésben vegyen részt. A tankötelezettség megkezdése a fentiek alapján tehát kettős feltételen alapul, a születési időponton és az iskolába lépéshez szükséges fejlettség meglétén. A beadványban foglaltak szerint, tekintettel a gyermek születési idejére, valamint a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezésekre, gyermekének valóban meg kell kezdenie a tankötelezettség teljesítését. Alapesetben tehát az óvoda igazolja az iskolaérettség meglétét, vagy javasolja a gyermek óvodai nevelésben való további részvételét . Amennyiben azonban az iskolába lépéshez szükséges fejlettség megléte kapcsán kétség vagy vita merülne fel, ez esetben a kérdés eldöntése érdekében az óvoda javasolja a szülőnek a gyermek nevelési tanácsadáson vagy sajátos nevelési igényű gyermek esetén a szakértői és rehabilitációs bizottság általi vizsgálaton való részvételt. Az iskolaérettség vonatkozásában tehát kizárólag ezen hivatkozott szakvélemények az irányadók.

Jelen esetben a szülő tájékoztatása szerint az óvoda vezetője kezdeményezte a gyermeke vonatkozásában a sajátos nevelési igény megállapítására vonatkozó vizsgálatot. Amennyiben gyermek vonatkozásában a sajátos nevelési igény megállapítást nyer, az igényjogosultság megállapításának kezdetétől a gyermek különleges gondozását a szakértői véleményben foglaltak szerint kell megvalósítani. A gyermek számára megfelelő nevelési-oktatási intézmény kijelöléséről is a szakértői és rehabilitációs bizottságnak kell rendelkeznie az általa kiállított szakértői véleményben. A kijelölt intézményt a szülő választja ki a szakértői és rehabilitációs bizottság által javasolt intézmények közül. A sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló ugyanis csakis abba az intézménybe vehető fel, amely rendelkezik azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a speciális oktatáshoz szükségesek. A pedagógiai szakszolgálatokról szóló 4/2010. (I. 19.) OKM rendelet 12. § (4) bekezdése alapján, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettség megállapítása vagy a kijelölt iskolába való felvétel céljából kezdett szakértői vizsgálat a beíratásra meghatározott időpontig nem fejeződik be, a szakértői bizottság e tényről a szülő részére igazolást ad. (OK-K-OJOGB-172/2011.)

Ritkábban okoz problémát a tankötelezettség végének megítélése. A közoktatási törvény 6. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza a tankötelezettség végével összefüggésben. A Magyar Köztársaságban - az e törvényben meghatározottak szerint - minden gyermek tanköteles. A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló tizennyolcadik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a tanévnek a végéig, amelyben a huszadik életévét betölti. Tizenhatodik életévének betöltése után kérelmére megszűnik annak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált, vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik. A kérelmet a tanuló és - a nagykorúvá vált tanuló kivételével - a szülő közösen nyújthatja be. A kérelmet az iskola igazgatója írásban tudomásul veszi.

Egy intézményvezető beadványában a házasságkötése okán nagykorúvá vált tanuló tankötelezettségének végéről érdeklődött. A leírt esetben az érintett tanuló 1994 márciusában született, így tankötelezettsége 2012. augusztus 31-ig tart. Most házasságkötése révén nagykorúvá vált. Tankötelezettségének megszűnését nem kérelmezte, viszont szeretné tanulmányait magántanulóként folytatni. A közoktatási törvény fent idézett rendelkezése szerint tizenhatodik életévének betöltése után kérelmére megszűnik annak a tankötelezettsége, aki házasságkötés révén nagykorúvá vált. A kérelmet a tanuló nyújthatja be. A kérelmet az iskola igazgatója írásban tudomásul veszi. A fenti rendelkezés szerint a tankötelezettség megszűnésének feltétele az erre vonatkozó kérelem igazgatóhoz történő benyújtása. Miután ez az igazgató által említett esetben nem történt meg, úgy a tankötelezettség továbbra is 2012. augusztus 31-ig tart. Tájékoztattuk továbbá arról, hogy amennyiben a tankötelezettség kérelemre megszűnik, az nem jelenti a tanulói jogviszony megszűnését, pusztán azt, hogy bizonyos szabályok módosulnak akkor, ha nem tanköteles tanulóról van szó. (OK-K-OJOGB-86/2011.)

A közoktatási törvény rendelkezése szerint a szülőt megilleti a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga. A nevelési, nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. A szülők joga tehát, hogy gyermekük számára nem állami, illetve nem önkormányzati nevelési-oktatási intézményt válasszanak, továbbá - az, hogy e törvényben foglaltak szerint - nem állami, illetve nem helyi önkormányzati óvodát, iskolát alapítsanak, vagy annak alapításában részt vegyenek.

Egy szülő gyermeke hittantanárával kapcsolatos kifogásait jelezte beadványában. A közoktatásról szóló törvény kimondja, hogy az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülőknek, illetve a gyámnak (a továbbiakban együtt: szülő) azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik. A szülő ezt a jogát gyermeke érdekeinek megfelelően gyakorolja, oly módon, hogy tiszteletben tartja annak gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogát, továbbá véleményét - korától és érettségétől függően - figyelembe veszi. A fentiek alapján tehát az állam lehetővé teszi, hogy világnézetileg elkötelezett iskolák működjenek az oktatási rendszer keretei között. Ezen intézmények éppen abban térnek el az állami, önkormányzati intézményektől, hogy a közoktatási törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok mellett az egyház szabályai is befolyásolják az intézményben tanuló gyermekek mindennapjait. A szülő, amikor gyermekét egy egyházi intézménybe íratja, elfogadja, hogy az egyház sajátos szabályrendszerét is figyelembe kell vennie gyermekének. Amennyiben a szülő és gyermeke e szabályokat nem kívánja figyelembe venni, úgy lehetősége van a szabad iskolaválasztás joga alapján világnézetileg semleges iskolát választani. (OK-K-OJOGB-6/2011.)

A nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga nem jelenti azt, hogy a kiválasztott intézmény fel is veszi tanulói sorába az érintett gyermeket. Ez az óvodákhoz hasonlóan csak a kötelező felvételt biztosító iskolák kötelezettsége. A szabad iskolaválasztás joga csak az intézményi lehetőségek korlátai között érvényesülhet, mivel amennyiben a szülő nem a kötelező felvételt biztosító iskolát választja, ez esetben az általa választott másik intézmény csak a körzetes felvételek teljesítése után fennmaradó helyekre veheti fel a tanulót.

A közoktatási törvény 66. § (2)-(5) bekezdése részletesen szabályozza a felvételi eljárást a következők szerint. A tanuló (magántanuló) az iskolával tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogviszony felvétel vagy átvétel útján keletkezik. A felvétel és az átvétel jelentkezés alapján történik. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt. Általános iskolában felvételi vizsga nem szervezhető. Az általános iskola - beleértve a kijelölt iskolát is - köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító iskola). Ha a településen több általános iskola működik, a halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknak az egyes felvételi körzetben kiszámított aránya legfeljebb tizenöt százalékponttal lehet magasabb, mint a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek a település egészére kiszámított aránya. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeknek a településen belüli arányát oly módon kell meghatározni, hogy az adott településen lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező összes halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek létszámát el kell osztani a településen lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező összes gyermek létszámával. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felvételi körzeten belüli arányának meghatározásához az egyes felvételi körzetekben lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező összes halmozottan hátrányos helyzetű tanulónak a létszámát el kell osztani a felvételi körzetben lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező összes tanuló létszámával (a továbbiakban: halmozottan hátrányos helyzetű tanulók körzeti aránya). Nem jelölhető ki kötelező felvételt biztosító iskolának az az általános iskola, amely körzetének kialakításánál a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek körzeti aránya túllépésére vonatkozó rendelkezés nem tartható meg, feltéve, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók körzeti aránya elérné az ötven százalékot, és egyébként a település többi iskolája elégséges férőhellyel rendelkezik a település összes tanköteles tanulójának felvételéhez. Az elégséges férőhelyek meglétét az iskola alapító okiratában meghatározott maximális tanulói létszám alapján kell megállapítani.

Ha az általános iskola a felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, köteles először a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók kérelmét teljesíteni. A további felvételi lehetőségről szóló tájékoztatót a helyben szokásos módon - legalább tizenöt nappal a felvételi, átvételi kérelmek benyújtására rendelkezésre álló időszak első napja előtt - nyilvánosságra kell hozni. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók közül előnyben kell részesíteni azokat, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon a településen van, ahol az iskola székhelye található. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felvétele után a további felvételi kérelmek elbírálásánál előnyben kell részesíteni azokat a jelentkezőket, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon a településen található, ahol az iskola székhelye található. Ha az általános iskola - a megadott sorrend szerint - az összes felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, az érintett csoportba tartozók között sorsolás útján dönt a jelentkezők között. A sorsolásra a felvételi, átvételi kérelmet benyújtókat meg kell hívni. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felvételi, átvételi kérelmének teljesítése után sorsolás nélkül is felvehető a sajátos nevelési igényű tanuló, továbbá az a tanuló, akinek ezt sajátos helyzete indokolja. A sajátos helyzetet a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg. Nem kell vizsgálni az iskolai arány megtartását abban az esetben, ha azt az e bekezdésben meghatározott előnyben részesítési kötelezettség megtartása miatt lépték át. A (2)-(5) bekezdésben foglaltakat a településen lévő valamennyi általános iskolai feladatellátási hely tekintetében alkalmazni kell akkor is, ha az iskola székhelye nem a településen található. (OK-K-OJOGB-345/2011., OK-K-OJOGB-226/2011., OK-K-OJOGB-2271/2011.)

Egy kistelepülés polgármestere azért kereste meg hivatalunkat, mert állítása szerint azok az önkormányzatok, amelyekkel korábban községük társulási megállapodás keretében működtette az iskolát, a megállapodás felbontását követően arra próbálják rávenni a szülőket, hogy a települési intézmény helyett másik település iskolájába írassák át gyermekeiket. A megkeresésben foglaltakkal kapcsolatban az alábbiakról tájékoztattuk a hozzánk fordulót. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt a 42. § (1)-(2) bekezdésében és a 46-47. §-ban meghatározottak alapján. A fentiek alapján a szülő intézményválasztási szabadsága nem korlátozható, de az adott intézménybe történő felvétele nem minden esetben kötelező. A szülő döntésének befolyásolására csak szakmai szempontok szerint kerülhet sor, fenyegetéssel, a kedvezmények megvonásával semmiképpen sem. A hivatalunkhoz küldött beadványához a polgármester úr csatolta a megyei kormányhivatal által küldött levelet, mely a kormányhivatal válaszát tartalmazza azon szülők beadványára, akik jelezték a fentebb írt pressziót, befolyásolást. A kormányhivatal szerint a szociális és gyermekvédelmi pénzbeli ellátásokat - a jogszabályokban előírt feltételek fennállása esetén - annak az önkormányzatnak, jegyzőnek biztosítani kell, amelynek illetékességi területén az ellátásra jogosult lakóhelye van. A gyermekétkeztetés térítési díját a normatív kedvezmény és az ezen kívül, a lakóhely szerinti önkormányzat által önkormányzati rendeletben esetleg megállapított kedvezmény figyelembe vételével, valamint a tankönyvellátáshoz kapcsolódó normatív kedvezményeket - a tanuló lakóhelyétől függetlenül - az intézmény vezetője állapítja meg. Ezen jogszabályi rendelkezéseket hivatalunk is megerősítette. A fentiek alapján tehát a megfelelő információk birtokában a szülők dönthetnek arról, mely iskolába íratják gyermeküket. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy amennyiben bármely szülő úgy érzi, hogy a szabad intézményválasztáshoz való jogát nem gyakorolhatja, úgy abban az esetben lehetősége van hivatalunk vizsgálatát kérni. Az önkormányzatok közötti vitás helyzetben azonban nincs hatáskörünk eljárást indítani. (OK-K-OJOGB-315/2011.)

A kötelező felvételt biztosító iskola a jelentkező felvételét, átvételét - feltéve, hogy lakóhelye, annak hiányában tartózkodási helye a körzetében található - nem kötheti felvételi követelmény teljesítéséhez.

A hivatalunkhoz érkezett beadványban a panaszos szülő azt kifogásolta, hogy a tankötelessé vált gyermekük számára választott intézmény férőhely hiányában elutasította gyermekük felvételi kérelmét a 2011/2012. tanévben induló kéttannyelvű általános iskolai képzésre vonatkozóan. Miután az intézmény nem kötelező felvételt biztosító iskola, beiskolázási körzete az önkormányzat illetékességi területe. Az intézménybe jelentkező gyermekek egy játékos képességfelmérő foglalkozáson vesznek részt, melynek eredménye alapján döntenek felvételi kérelméről. A panaszos számára nem világos, hogy milyen szempontok alapján került sor a tanulók kiválasztására, mi az oka annak, hogy az ő gyermeke jelentkezése elutasításra került. Az intézményvezető hivatalunkhoz küldött nyilatkozatában tájékoztatott arról, hogy az általános iskolában a képviselő-testület határozata alapján az oktatás két tanítási nyelven folyik. Az iskolába elsősorban a kerületi illetékességű tanulókat veszik fel, az önkormányzat döntése alapján két osztályba. Közlése szerint az emelt óraszámú oktatás, valamint több tantárgy angol nyelven való tanítása többletterhet ró a gyerekekre. Ezért lehetőséget biztosítanak a szülőknek gyermekük képességeinek megismerésére. Ez egy 25 perces, játékos, egyéni foglalkozáson történik, amelyen - választásuk szerint - a szülők is jelen lehetnek. A képességmérés során - ahol beszédészlelést, figyelemkoncentrációt vizsgálnak, valamint dyslexiára utaló jeleket keresnek - két tanító végzi a vizsgálatot, óvónők, tanítók, logopédus és pszichológus által összeállított anyag segítségével. Nyilatkozata alapján mindent megtesznek azért, hogy a gyerekeket a lehető legbarátságosabb, számukra kedvező környezetben fogadják. A vizsgálat eredménye alapján a gyermekeket sorba rendezik, és az első 56-60 fő kerül felvételre. Azokkal a szülőkkel, akik igénylik, egy megbeszélést tartanak, ahol tájékoztatják őket gyermekük felmért képességeivel kapcsolatban. Egy ilyen megbeszélésen az igazgatóhelyettessel a panaszos édesapa is részt vett. Nyilatkozata szerint a gyermekek érdekét tekintették elsődlegesnek a felvétel során kialakított eljárás szabályozásánál. Az iskola helyi tantervét erre tekintettel úgy készítették el, hogy a tanulói továbbhaladás szempontjából a legoptimálisabb legyen. Az igazgató a nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának jogára hivatkozott, mely alapján gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. A nyilatkozata nyomán elképzeléseik szerint ezt a célt szolgálja a fent említett játékos foglalkozás.

A közoktatási törvény fent idézett szabálya akképp rendelkezik, hogy általános iskolában felvételi vizsga nem szervezhető. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet definiálja a felvételi vizsga fogalmát. Eszerint felvételi vizsgának számít - a szervezés formájától és elnevezésétől függetlenül - a jelentkező minden olyan beszámoltatása, megmérettetése, mérése, értékelése, amelynek célja a tárgyi tudás, a tudásszint megismerése. Álláspontunk szerint támogatandó a közoktatási intézmény azon döntése, hogy lehetőséget ad a szülőknek gyermekeik képességének megismerésére. Ugyanakkor e felmérés eredménye nem szolgálhat az igazgató döntésének alapjául, hiszen jogszabályok a felvételről való döntés szabályozása során nem adnak lehetőséget ilyen jellegű eljárásra. Az intézményvezető kizárólag a 66. § (2)-(5) bekezdésében leírt folyamat mentén haladhat döntése kialakításakor. Mivel az intézmény nem kötelező felvételt biztosító iskola, így nincs olyan tanuló, akinek lakóhelyére, ennek hiányában tartózkodási helyére tekintettel a felvételére vonatkozóan kötelezettségük lenne. Így a felvételi eljárás kialakítására a 66. § (5) bekezdésétől szabályozottak az irányadók. Először tehát azon halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat kell felvennie, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon a településen van, ahol az iskola székhelye található. Majd a többi halmozottan hátrányos helyzetű tanuló következik. Ezt követően kerül sor a sajátos nevelési igényű tanulók, továbbá azon tanulók felvételére, akiknek ezt sajátos helyzete (az önkormányzat rendelete alapján) indokolja. Ezt követően kerül sor azon gyermekek felvételére, akik nem halmozottan hátrányos helyzetűek és a lakóhelyük, ennek hiányában tartózkodási helyük azon a településen található, ahol az iskola székhelye van. Végül, ha még további felvételi kérelmet is tud teljesíteni az iskola, azok a tanulók következnek, akiknek lakóhelye, tartózkodási helye az iskola székhelyén kívül található. A döntés kialakításánál figyelembe kell venni a törvény azon rendelkezését, mely szerint, ha az általános iskola - a megadott sorrend szerint - az összes felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, az érintett csoportba tartozók között sorsolás útján dönt a jelentkezők között.

A fentiekre tekintettel, azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetője felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a közoktatási törvény 66. §-ában szabályozott eljárás keretében történjen meg a tanulók felvétele az intézménybe. Az igazgató asszony levelében tájékoztatott arról, hogy a fenntartóval történt egyeztetést követően a következő intézkedéseket tette. 1.) Az intézményben továbbra is megtartják a tájékoztató értekezletet a leendő elsős gyermekek szülei számára. 2.) Nyílt órákat szerveznek, ahol a gyakorlatban is megismerhetik a nevelési oktatási munkát. 3.) A kerületi nevelési tanácsadó segítségével minden szülő lehetőséget kap arra, hogy megismerje gyermekének iskolaérettségi fokát, tájékozódjon beszéd észlelési képességéről. 4.) A szülő saját döntése alapján adja be jelentkezését az iskolába. 5.) Az iskolába történő felvételnél az önkormányzati rendeletben megfogalmazott eljárás alapján kötelezően felveendő tanulók élveznek előnyt. 6.) A jelentkezési lapot leadók közül sorsoláson választják ki a felveendő tanulókat. A sorsolás lebonyolítása a törvényi előírásoknak megfelelően történik. Tekintettel arra, hogy az igazgató asszony kezdeményezésünket elfogadta, az ügyet lezártuk. (OK-K-OJOGB-280/2011.)

A közoktatási törvény 66. § (10) bekezdése kimondja, hogy az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról - a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével - az igazgató dönt. Döntésének vannak korlátai, pl. az nem alapulhat diszkrimináción, illetve nem lehet szankcióként alkalmazni. Választásának tehát ésszerű indokon kell alapulnia. Amennyiben ilyet nem találnak, úgy megfelelő megoldás lehet a sorsolás. A sorsolás intézményével kapcsolatban az Alkotmánybíróság 15/1993. (III. 12.) számú határozatában kimondta, hogy a sorsolás útján történő kiválasztással a véletlenszerűség a diszkriminációt kizárja.

A szülő gyermeke általános iskolai osztályba sorolásával kapcsolatban élt panasszal. Tájékoztatása szerint az intézményvezető az osztályba sorolással kapcsolatos döntésekor nem vette figyelembe sem a szülői szempontjaikat, sem pedig az óvodapedagógusok vagy az iskola pedagógusainak véleményét. A panaszos szülőt tájékoztattuk a fentiekről, valamit arról, hogy amennyiben sérelmesnek érzi az igazgató döntését, úgy a fenntartóhoz fordulhat jogorvoslati kérelmével. (OK-K-OJOGB-339/2011.)

A szülő beadványában a nyelvválasztás lehetőségeiről érdeklődött, mivel iskolájukban két nyelv tanulására van lehetőség, de az egyik nyelvre sokkal több a jelentkező. A szülő kérdése alapvetően arra irányult, hogy ilyen esetben a szülő kérése ellenében dönthet-e az iskola a másik nyelvre történő besorolásról. Fentiek alapján tájékoztattuk a szülőt arról, hogy az, hogy egy adott iskolában milyen nyelveket oktatnak, a szülők előtt is ismert, hiszen a nyilvános pedagógiai program azt tartalmazza. Lehetőség van arra, hogy választásukat az intézmény felé kinyilvánítsák, de ez nem jelenti azt, hogy az intézmény teljesíteni is tudja a kívánságukat. Az iskola ugyanis nem köteles mindenki számára egy adott nyelv oktatását biztosítani, ha ahhoz nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel. (OK-K-OJOGB-392/2011.)

A szülő az első osztály napközis csoportjának szétbontására vonatkozó döntés jogszerűségével kapcsolatban kért tájékoztatást. A közoktatási törvény a napközis elhelyezéssel kapcsolatban kimondja, hogy a tanuló joga különösen, hogy kollégiumi, napköziotthoni, tanulószobai ellátásban részesüljön. Az iskola köteles - a szülő igénye alapján - a felügyeletre szoruló tanuló részére a tizedik évfolyam befejezéséig, gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő iskolában valamennyi évfolyamon napközis, illetve tanulószobai foglalkozást szervezni. A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozásokat olyan módon kell megszervezni, hogy a szülők igényei szerint eleget tudjon tenni az iskolai felkészítéssel és a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatoknak. A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozások megszervezéséhez az első négy évfolyamon napi négy és fél óra, az ötödik-nyolcadik évfolyamon és a gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő iskola valamennyi többi évfolyamán napi három óra, a kilencedik-tizedik évfolyamon napi két óra áll rendelkezésre, mely időkeretet indokolt esetben meg kell növelni a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz szükséges idővel. A heti időkeretet a kialakított napközis, illetve tanulószobai csoportokra kell meghatározni. A heti időkeret az egyes évfolyamok, csoportok, tanítási év közben a tanítási hetek között átcsoportosítható. A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozás - egy iskolában - több iskola tanulói részére is megszervezhető. A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozás feladatait a kollégiumi foglalkozás keretei között is meg lehet oldani. Kimondja továbbá a törvény azt is, hogy nem tagadható meg az első-negyedik évfolyamra járó tanuló napközis foglalkozásra, iskolaotthonos osztályba való felvétele, ha eredményes felkészülése azt szükségessé teszi. A fentiek alapján tehát az intézménynek kötelessége a napközis foglalkozás szervezése, de a tanulók napközis csoportokba történő besorolásáról nem rendelkezik a törvény. Ugyanakkor a 66. § (10) bekezdése kimondja, hogy az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról - a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével - az igazgató dönt. A fentiekre tekintettel javasoltuk, hogy vegyék igénybe a jogszerű érdekérvényesítés eszközeinek széles skáláját az intézményvezető döntésének az érintettek számára kedvező befolyásolására. A vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben biztosított jogaikkal élve a tanulók és a szülők mind egyénileg, mind kollektív módon, javaslattal élhetnek, kérdéseket, kezdeményezéseket fogalmazhatnak meg, s ezek mind hatással lehetnek az igazgató meghozandó döntésére. (OK-K-OJOGB-427/2011.)

Mint a fentiekből is kitűnik, a tantárgyak közötti választás lehetősége nem minden iskolában, és nem minden tantárgy esetében valósulhat meg. Az alternatívák kidolgozása csupán egy lehetőség, amelyet a jogalkotó a döntéshozók számára biztosít. Amennyiben egy intézményben lehetőség van a tantárgyak, így a különböző idegen nyelvek közötti választásra, úgy annak eljárási szabályait a szervezeti és működési szabályzatban, illetve a házirendben kell rögzíteni. A választási lehetőség hiánya tehát önmagában nem okoz oktatási jogsérelmet.

A közoktatási törvény 27. § (8) bekezdése rendelkezik a felzárkóztató oktatás elnevezésű oktatási formáról. Eszerint a szakiskolában - a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében - felzárkóztató oktatás szervezhető azoknak a tanulóknak, akik alapfokú iskolai végzettség hiányában kívánnak bekapcsolódni a szakképzésbe. A szülő legkorábban abban az évben kérheti, hogy gyermeke - az általános iskolai tanulmányai folytatása helyett - a következő tanítási évet a felzárkóztató oktatásban kezdhesse meg, amelyben az betölti a tizenötödik életévét. A felzárkóztató oktatásba bekapcsolódhatnak azok a tanulók is, akik alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, de tanulmányaikat nem kívánják a szakiskola kilencedik évfolyamán megkezdeni, illetve folytatni. A kötelező felvételt biztosító szakiskola, ha a tankötelezettség teljesítéséhez indokolt, megszervezi a felzárkóztató oktatást. A felzárkóztató oktatás egy vagy két tanítási évig (tíz vagy húsz hónapig) tart. A felzárkóztató oktatást a következők figyelembevételével kell megszervezni:

a) A tanuló a felzárkóztató oktatás keretében elsajátítja azokat az ismereteket, amelyek a szakképzés megkezdéséhez szükségesek, továbbá megszerzi a szakképzésbe történő bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetenciát). A tanuló a felzárkóztató oktatás sikeres befejezése után a szakképzési évfolyamon, évfolyamokon felkészül a szakmai vizsga letételére.

b) Ha a tanuló az általános iskola

- hatodik évfolyamát sikeresen befejezte, a kétéves (húsz hónapos),
- hetedik évfolyamát sikeresen befejezte, az egyéves (tíz hónapos)

felzárkóztató oktatás befejezéséről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít.

c) Ha a tanuló az általános iskola hat évfolyamánál kevesebb évfolyamot fejezett be sikeresen, a kétéves (húsz hónapos) felzárkóztató oktatás után alapfokú iskolai végzettség hiányában is megkezdheti tanulmányait az alapfokú iskolai végzettséghez kötött szakképesítés megszerzése céljából, feltéve, hogy a szakképzési évfolyamok számát eggyel megnövelik, és minden szakképzési évfolyamon legalább háromszázötven órában biztosítják az iskolai nevelés-oktatás általános műveltséget megalapozó szakasza követelményeinek az elsajátítását. Az alapfokú iskolai végzettség meglétéhez kötött szakképesítést igazoló bizonyítvány ebben az esetben alapfokú iskolai végzettséget is tanúsít.

d) Ha a tanuló az e bekezdésben meghatározottak szerint nem szerezhet vagy nem kíván alapfokú iskolai végzettséget szerezni, a felzárkóztató oktatásban egy évig (tíz hónapig) tartó szakképzést előkészítő évfolyam keretében a szakképzésbe történő bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetenciát) szerzi meg, és a szakképzési évfolyamon a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott elméleti és gyakorlati tudáselemek (kompetencia) meglétéhez kötött szakképesítés megszerzésére készülhet fel.

A felzárkóztató oktatást a kilencedik évfolyamon kell megszervezni, amely - az oktatásért felelős miniszter által kiadott pedagógiai rendszer szerint - egy vagy két évig (tíz vagy húsz hónapig) tart. A (9)-(10) bekezdésben szabályozott szakiskola kilencedik évfolyammal működik, amelynek időtartama két évig (húsz hónapig) tart abban az esetben, ha olyan tanulókat készít fel, akik nem rendelkeznek alapfokú iskolai végzettséggel.

Egy gyermekjóléti szakember kérte segítségünket, mikor beadványában arról érdeklődött, hogy milyen lehetőségei vannak azoknak a diákoknak, akik nem tudják befejezni az általános iskolát, és átkerülnek szakképző intézetbe. A hozzánk fordulót a fentiek figyelembe vételével az alábbiakról tájékoztattuk.

A felzárkóztató oktatást a szülő a fentiek szerint akkor kérheti, ha gyermeke betöltötte a 15. életévét. A 16. életév betöltése után az iskola szülői kérelem hiányában is kezdeményezheti a tanuló felzárkóztató oktatásba történő bekapcsolódását a közoktatási törvény 75. § (2) bekezdésében szabályozottak szerint. Ha a tanuló betöltötte a tizenhatodik életévét, és nem végezte el az általános iskola hatodik évfolyamát, az általános iskola a tanítási év végén kérelem hiányában is kezdeményezi a tanuló átvételét a kötelező felvételt biztosító szakiskolába, amennyiben az iskolában nem folyik felnőttoktatás, illetve a tanuló nem kívánja ott folytatni a tanulmányait.

A közoktatási törvény 27. § (8) bekezdésének g) pontja kimondja, hogy a tanuló részére biztosítani kell a kollégiumi elhelyezést, ha e nélkül nem tudna bekapcsolódni a felzárkóztató oktatásba. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 39/H. § -a pedig úgy rendelkezik, hogy a Hátrányos Helyzetű Tanulók Arany János Kollégiumi Programjában (a továbbiakban: Kollégiumi Program) részt vehetnek azok a kollégiumok és középiskolák, amelyeknek célja megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók megkezdhessék és sikeresen befejezhessék a középfokú tanulmányaikat, középiskolai végzettséget szerezhessenek, továbbá esélyt kapjanak a felsőfokú tanulmányok megkezdésére.

A Kollégiumi-Szakiskolai Programba a tanév rendjében meghatározottak szerint lehet bekapcsolódnia annak, aki

b) a közoktatási törvény 27. §-ának (8) bekezdése alapján felzárkóztató oktatásban kíván részt venni, és egyúttal kollégiumi ellátást is kér, és
c) az e pontban meghatározott valamelyik feltételnek megfelel,

ca) halmozottan hátrányos helyzetű,
cb) a Gyvt. 52. §-a szerint gyermekvédelmi szakellátás otthont nyújtó ellátási formájában részesülő átmeneti nevelésbe vett, vagy a programba történő jelentkezés időpontjában ideiglenes hatállyal elhelyezett.

A fentiek alapján az általános iskolai tanulmányaikat befejezni nem tudó vagy akaró tanulók számára a szakiskolában lehetőségük van felzárkóztató oktatásban részt venni, és ezáltal alapfokú végzettséget tanúsító bizonyítványt szerezni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendeletben szabályozottak szerint pedig a kollégiumi elhelyezésre is van mód. Tájékoztattuk továbbá a hozzánk forduló szakembert, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárságán jelenleg is folyik a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia kidolgozása, melynek célja a hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélyteremtését leginkább érintő célkitűzések megvalósítása, a Minisztérium internetes oldalán figyelemmel kísérheti e munka folyamatát. (OK-K-OJOGB-659/2011.)

A közoktatási törvény 110. §-a értelmében a nem magyar állampolgár kiskorú akkor válik óvodai ellátásra jogosulttá, illetve akkor tanköteles Magyarországon, ha menedékjogot kérő, menekült, menedékes, vagy a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon gyakorolja, vagy a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik, és bevándorolt vagy letelepedett jogállású, illetve a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik. A feltételek meglétét a tanuló nevelési-oktatási intézménybe történő felvételénél igazolni kell. Ha a Magyar Köztársaság területén való tartózkodás ideje az egy évet nem haladja meg, a szülő kérésére, ha az egy évet meghaladja, e törvény erejénél fogva válik a gyermek tankötelessé.

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy szlovákiai lakosként milyen módon veheti igénybe gyermeke részére ingyenesen Magyarországon az óvodai ellátást. Tájékoztattuk, hogy a nem magyar állampolgár mindaddig, ameddig megfelel a fentiekben meghatározott feltételeknek, az óvodai nevelést, és - amennyiben tankötelessé válik - az iskolai nevelést és oktatást, a kollégiumi nevelést, a pedagógiai szakszolgálatokat a tankötelezettség fennállása, továbbá a tankötelezettség ideje alatt megkezdett és a tankötelezettség megszűnése után folytatott tanulmányok alatt a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel veheti igénybe. Ez a jog (a menedékjogot kérőket, a menekülteket és a menedékeseket kivéve) akkor gyakorolható, ha a szülő három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik és keresőtevékenységet folytat. E rendelkezéseket az érintett házastársa és gyermeke tekintetében is alkalmazni kell. Az a nem magyar állampolgár, aki az előbbiekben foglalt feltételeknek nem felel meg - ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másképpen nem rendelkezik - az óvodai, iskolai és kollégiumi ellátásért, továbbá a pedagógiai szakszolgálat igénybevételéért díjat fizet. A díj nem haladhatja meg a szakmai feladatra jutó folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadát. A közoktatási intézmény vezetője a díjat a fenntartó által meghatározott szabályok alapján csökkentheti, illetve elengedheti. A fentiek értelmében panaszos szülő gyermeke akkor veheti igénybe a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel, ingyenesen az óvodai ellátást, ha a fent hivatkozott, jogszabályban rögzített feltételek együttesen fennállnak. (OK-K-OJOGB-356/2011.)

Beadványukban egy települési önkormányzat képviselői azzal kapcsolatban kértek tájékoztatást, hogy a község területén tartózkodó külföldi állampolgár idénymunkásokat miként kötelezhetik arra, hogy gyermekeiket az itt tartózkodás időtartama alatt beírassák nevelési-oktatási intézménybe. Tájékoztattuk a beadványozókat, hogy a f entiek értelmében külföldi állampolgár gyermeke abban az esetben válik Magyarországon törvény erejénél fogva tankötelessé, ha a fenti feltételeknek megfelel, és az itt tartózkodás időtartama az egy évet meghaladja. Amennyiben az itt tartózkodás időtartama az egy évet nem haladja meg, a fenti feltételek fennállása esetén is kizárólag a szülő kérésére válik a gyermek Magyarországon tankötelessé. A közoktatási törvény magyar állampolgár számára lehetővé teszi, hogy tanulmányi kötelezettségeit magántanulóként teljesítse, vagy a tanulói jogviszonyát külföldön tartózkodása időtartamára szüneteltesse, majd tanulmányait külföldről történő visszatérése után folytathassa. Ehhez hasonlóan vélhetően más államok jogszabályai is rendezik ezt a kérdéskört annak érdekében, hogy az átmeneti külföldön tartózkodás ne jelentse a kiskorú veszélyeztetését. (OK-K-OJOGB-354/2011.)

A közoktatási törvény 114. §-a értelmében a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások a tanórai foglalkozások és - többek között - az iskolai létesítményeknek (könyvtár, laboratórium, számítástechnikai központ, sport- és szabadidő létesítmények), eszközeinek használata. A jogszabály 114. § (4) bekezdésében foglaltak alapján az ingyenes szolgáltatások körében a nevelési program, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó, a mindenki számára előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést szolgáló, intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást, erdei iskolát a nevelési-oktatási intézmény költségvetésének terhére lehet megszervezni. A fent említett szolgáltatásokért a szülőktől nem kérhető pénzbeli hozzájárulás. Az iskolaszék - annak hiányában az iskolai szülői szervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat - meghatározhatja azt a legmagasabb összeget, amelyet a nevelési-oktatási intézmény által szervezett, nem ingyenes szolgáltatások körébe tartozó program megvalósításánál nem lehet túllépni. ( OK-K-OJOGB-378/2011.)

Egy tanuló azt kérdezte, jogszerű-e hogy az iskolában különböző jogcímen - fénymásolás, tisztasági szerek, diákönkormányzat támogatása - pénzt szednek a tanulóktól. A diákönkormányzat támogatására - tekintettel arra, hogy ez csak önkéntes lehet - az intézmény nem szedhet kötelező hozzájárulást. A közoktatási törvény 19. § (2) bekezdése értelmében a pedagógus - a minőség, típus és ár megjelölése nélkül - olyan ruházati vagy más felszerelés beszerzését kérheti a tanulótól, amely nélkülözhetetlen az általa tartott tanórai foglalkozáson való részvételhez, illetve a tanított tananyag elsajátításához, és amelyet a tanórai foglalkozáson egyidejűleg minden tanulónak rendszeresen alkalmaznia kell. A fenti szakasz (4) bekezdése szerint az iskolaszék - annak hiányában az iskolai szülői szervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat - ruházati és más felszerelések megvételével kapcsolatosan a szülőkre háruló kiadások tekintetében korlátozásokat állapíthat meg. A fentiekből következik, hogy abban az esetben, ha a tanórákon olyan fénymásolatok használatára van szükség, amelyek nélkülözhetetlenek a foglalkozáson való részvételhez, ennek beszerzését kérheti a pedagógus, de az ezzel járó kiadások tekintetében az iskolaszék korlátozásokat állapíthat meg. A fénymásolást az iskola maga is elvégezheti, azonban ebből jogszerűen az önköltségi ár feletti bevételre nem tehet szert. A közoktatási intézmények közegészségügyi felszereléséről nem rendelkeznek a jogszabályok, így elképzelhető, hogy a tanulók hozzájáruljanak ahhoz, hogy az intézményben legyen WC papír, de ez a kérdés - a fénymásolási összeghez hasonlóan - a szülők és a pedagógusok közötti megállapodással rendezhető. (OK-K-OJOGB-84/2011.)

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, jogszerű-e, hogy az iskolai kötelező szakmai gyakorlattal összefüggésben felmerülő költségeket az intézmény a szülőkkel térítteti meg. A fent hivatkozott rendelkezések alapján, amennyiben az iskola pedagógiai programjában a szakmai gyakorlat meghatározott évfolyamokon kötelező foglalkozásként szerepel, akkor azon a tanulónak részt kell vennie. Ebben az esetben azonban a foglalkozást kizárólag az intézmény költségvetésének terhére lehet megszervezni, tehát a szülőktől ezzel kapcsolatban térítési díj nem kérhető. ( OK-K-OJOGB-418/2011.)

Számos panaszban fogalmazódott meg az osztálypénz beszedésével kapcsolatos kifogás. Az osztálypénz szedésével összefüggésben hivatalunk a következő álláspontot alakította ki. A szülők közösen dönthetnek arról, hogy bizonyos célok érdekében különböző összegeket befizetnek. Ez a döntés azonban minden szülő esetében önkéntes. Ennek a pénznek a kezelésével megbízhatják akár az egyik pedagógust is. Ebben az esetben a befizetett összegek a befizető szülők közös tulajdonába kerülnek. A polgári jog szabályainak megfelelően tehát az átadott pénzeszközök a szülők tulajdonában maradnak. A szülők megbízzák a pedagógust, hogy azt meghatározott célra fordítsa. A pedagógus önkéntes és ingyenes vállalása alapján közte és a szülők között így létrejön egy polgári jogi jogviszony. A pénzösszegről való elszámolást a szülők kérhetik az általuk megbízott pedagógustól. Mivel az osztálypénz fizetése minden egyes szülő önálló döntése, így nem érheti hátrány azon szülők gyermekeit, akik nem fizetnek be pénzt. Az osztálypénz felhasználása történhet olyan célra, amely minden gyermek együttes, közös érdekét szolgálja. Így például felhasználható a terem dekorálására, a pedagógus által munkájához használt anyagok bővítésére, és számos olyan dologra, melynek gyümölcsét a gyermekek közösen élvezik. Ebben az esetben nem éri hátrány azon gyermekeket, akinek családja nem vállalta a befizetést. Felhasználható az osztálypénz olyan formában is, hogy csak azok a gyermekek részesülnek belőle, akiknek a családja hozzájárult az osztálypénzhez. Ez a befizető szülők közös döntésén alapulhat. Ilyen formában a felhasználás azonban csak úgy képzelhető el, hogy a nem fizető gyermekek jogai ne sérüljenek, azaz a gyermekek családjuk anyagi helyzete miatt ne kerüljenek olyan helyzetbe, mely számukra méltóságsértő. A befizetésekkel kapcsolatos lista adatvédelmi okokból kizárólag az érintettek hozzájárulásával hozható nyilvánosságra. ( OK-K-OJOGB-418/2011., OK-K-OJOGB-23/2011., OK-K-OJOGB-238/2011.)

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő