Egy beadványozó pedagógus egy gyakorlati oktató általi bántalmazás kivizsgálását kapta feladatul, melynek eredményét a fegyelmi bizottság elé kellett tárnia. Elmondása szerint a gyakorlati foglalkozás vezetője fogóval fülön csípte az egyik tanulót. Korábban is volt már hasonló eset, amely során megrúgott egy tanulót. A bántalmazó pedagógus becsületsértés miatti feljelentéssel fenyegette a bántalmazott diákot, ennek elkerülése érdekében kérte a vizsgálatot folytató tanár állásfoglalásunkat a testi fenyítés megítélésével kapcsolatban. Tájékoztattuk, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 46. § (8) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás lefolytatása akkor mellőzhető, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott, azonban jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelező a fegyelmi eljárás lefolytatása, annak mellőzésére ilyen esetben nincs lehetőség. A testi fenyítés alkalmazásával a pedagógus jelentős súlyú fegyelmi vétséget követ el, amelynek esetében a törvény a munkáltató kötelező feladatává teszi a fegyelmi eljárás megindítását.

A testi fenyítést alkalmazó pedagógusok részéről gyakran elhangzik az az érv, hogy a rend biztosítása érdekében a súlyosan fegyelmezetlen gyermekkel, tanulóval szemben a pedagógusnak gyakran nincs más eszköze, mint a testi fenyítés. Amennyiben a gyermek fegyelmezetlen, indokolt, hogy a pedagógus vele szemben fegyelmező eszközt alkalmazzon. A fegyelmezés során azonban csak olyan eszközöket vehet igénybe, amelyek alkalmazásával nem követ el jogsértést. A nevelő-oktató tevékenység során a pedagógusok szabadon mérlegelhetik, hogy milyen pedagógiai módszert választanak a gyermekek fegyelmezésére. Választásuknak azonban szigorú jogi korlátai vannak: nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amellyel a pedagógus megsérti a gyermek legalapvetőbb jogait, a méltósághoz és a testi épséghez való jogát.

Amennyiben a pedagógus testi fenyítést alkalmaz, az fegyelmi eljárás indítását vonja maga után. Bár a fegyelmi tanács döntésének befolyásolására nincs lehetőségünk, támpontul jelöljük meg a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntését, amely szerint a pedagógus a nevelésére, felügyeletére bízott gyermekkel szemben nem alkalmazhat testi fenyítést, ilyen esetben a pedagógus által elkövetett fegyelmi vétség olyan súlyú, hogy azzal a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás is arányban állhat. (BH 1998. 53.)

Szükségesnek tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy a fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatos munkáltatói döntések tekintetében az oktatási jogok biztosa nem rendelkezik hatáskörrel, így azon túlmenően, hogy az ezzel kapcsolatos, fentiekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekre felhívjuk a figyelmet, nincs arra lehetőségünk, hogy fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezzünk, illetőleg felülbíráljuk az ilyen típusú munkáltatói döntéseket. (13086/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban élt panasszal, hogy egy, az óvodába járó sajátos nevelési igényű gyermek folyamatos jelleggel bántja gyermekét. Ezt jelezte az intézménynek, de a pedagógusok nem tudják hatékonyan kezelni a problémát.

Ilyen bántalmazások esetén mindig kiemelten fontos a kirívó tanulói magatartás okainak - akár külső segítséggel, pedagógiai szakszolgálat bevonásával történő - feltárása és megfelelő kezelése is. Jelen helyzetben fontos tisztázandó kérdés, hogy a panaszolt sajátos nevelési igényű gyermek jó helyen van-e, a jelenlegi intézmény a számára az illetékes szakértői bizottság által kijelölt intézmény-e, továbbá hogy az intézmény rendelkezik-e a gyermek sajátos nevelési igényéhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 129. § (2)-(3) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézmény közreműködik a gyermekek, tanulók veszélyeztetettségének megelőzésében és megszüntetésében, ennek során tevékenyen együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal, valamint a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó más személyekkel, intézményekkel és hatóságokkal. Ha a nevelési-oktatási intézmény a gyermeket, tanulót veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni, vagy a gyermekközösség, a tanulóközösség védelme érdekében indokolt, segítséget kérhet az oktatásügyi közvetítői szolgálattól, vagy megkeresi a gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálatot vagy más, az ifjúságvédelem, területen működő szervezetet, hatóságot, amely javaslatot tesz további intézkedésekre. (188/2012/OJBIT, 23762/2012/OJBIT, 13891/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő gyermeke megszégyenítésével kapcsolatban élt panasszal. Előadta, hogy gyermeke matematika órán telefonjáról rácsatlakozott a facebook-ra, amit egy lyukas órája alatt szintén a facebook-on tartózkodó pedagógus észlelt. Emiatt gyermekét a pedagógus elkísérte az igazgatónőhöz, és elvették a telefonját. A tanuló még aznap este otthon ismételten fellépett a facebook-ra, és csúnya szavakkal szidta az iskolát, illetve a pedagógusokat. Másnap gyermeke telefonját a szülő kérésére visszaadták. Azonban az iskolagyűlésen az este, otthonról közzétett facebook bejegyzéseket a pedagógusok az érintett tanulók és az osztály megnevezése nélkül felolvasták a diákok előtt. A szülő sérelmezi ezt, mert álláspontja szerint gyermekének intőt kellett volna kapnia az általa elkövetett cselekmény miatt, nem pedig nyilvános megszégyenítést. Panaszával megkereste az iskola fenntartóját, aki az ügyet kivizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy az iskola pedagógusai helyesen jártak el, amikor a tanulót felelősségre vonták, a módszer azonban, amit alkalmaztak, vitatható. Ezért a fenntartó felhívta az intézményvezető figyelmét arra, hogy a jövőben körültekintőbben járjanak el egy-egy hasonló jellegű ügy kommunikálásában. Ugyanis a jelen helyzetben helyesebb lett volna a problémát a tanulóval és családjával tisztázni, nem pedig az egész iskolát belevonni. A szülő elmondása alapján az eset lelkileg nagyon megviselte a gyermekét, a fenntartó által tett intézkedést nem tartja elégségesnek, ezért fordult hivatalunkhoz.

A panaszban és a fenntartó határozatában foglaltakat tanulmányozva a következő álláspontot alakítottuk ki. A fenntartó korrekt módon lefolytatta az eljárást, a panaszában foglaltakat kivizsgálta, az ügyet súlyának megfelelően kezelte, és az intézményvezetőt figyelmeztette arra, hogy a jövőben körültekintőbben járjon el a hasonló esetek kapcsán. Ennél több intézkedést tenni az oktatási jogok biztosának sem áll módjában. Tájékoztattuk ugyanakkor, hogy hivatalunk gyakorlatában, a hozzám érkező panaszok, kérdések alapján látható, hogy a virtuális tér és az iskola tere „összecsúszik”, és még tanítás után, a délutáni, esti órákban sem választható el egymástól. Ugyanis a közösségi oldalakon tett bejegyzések nyilvánosak, és ezáltal ezek a bejegyzések alkalmasak lehetnek arra, hogy becsületsértők, rágalmazók, megütközést keltők legyenek. Erről a gyerekekkel, tanulókkal – még ha nem is az iskola által alkalmazott módon – beszélni kell, ezt maximálisan támogatjuk. (259/2012/OJBIT)

Egy beadványban a panaszos sérelmezte, hogy gyermeke iskolájában szexuális és mentálhigiénés felvilágosítást szerveztek, melynek nem a tényével, hanem a megvalósításával kapcsolatos kifogásait jelezte. Elmondása szerint az 5. évfolyam tanulóit, csaknem száz fős diáksereget a tornaterembe tereltek, ahol sem az intézményvezető, sem pedagógus nem volt jelen. Az eseményről a szülők sem előzetes értesítést, sem utólagos tájékoztatást nem kaptak. A felvilágosító órát egy egyetemista tartotta, aki sem egészségügyi, sem pedagógiai végzettséggel nem rendelkezik. Az előadás során a férfi és női nemi szerveket kivetítővel megjelenítették, egy kígyóuborkán szemléltették az óvszer használatát. A védőnő tiltakozására az előadó közölte, hogy kifejezett utasítást kapott a kondomhasználat bemutatására. A panaszos állítása szerint az előadás nem vette figyelembe a tanulók életkorát, álláspontja szerint súlyosan károsította a tizenéves gyermekek testi-lelki egészségét. A szülő úgy véli, szexuális visszaélésnek és kereskedelmi célú kizsákmányolásnak az áldozatai a gyermekek.

Eljárásom során a panasztól érintett intézmény vezetőjének álláspontját kértem a következő kérdésekkel kapcsolatban.

1. A pedagógiai program rendelkezései szerint ki látja el az intézményben a szexuális felvilágosítás feladatát?
2. Kötöttek-e megállapodást valamely személlyel, szervezettel, céggel e feladat ellátására?
3. Eddigi tapasztalataik alapján az intézmény vezetője és kollégái szerint alkalmasak-e az előadást tartó személyek e feladat ellátására?
4. Megfelel-e az intézményvezető szerint az előadás helyszíne, körülményei az érzékeny téma megbeszélésére?
5. Hogyan valósítja meg az intézmény a szexuális felvilágosítás témájával összefüggésben a tárgyilagos többoldalú tájékoztatást?

Az igazgató asszony hivatalunk részére elküldött levelében sajnálatos módon nem adott választ kérdéseimre, csupán mellékelte az ügyben keletkezett dokumentumokat: a védőnő nyilatkozatát, a panaszos szülő leveleit, az A-HA program vezetőjének nyilatkozatát, az igazgató és az igazgatóhelyettes válaszát a panaszos részére, az iskolában tartott megbeszélés jegyzőkönyvét, az iskola eseménynaptárát, az egészségügyi előadásokkal összefüggő tájékoztatót, az iskola 2011/2012. tanévre vonatkozó egészségügyi munkatervét, a Pedagógiai Program vonatkozó részeit, az Egészségtant bemutató leírást, valamint egy kivonatot az iskola biológia tantárgyának tananyagából. E terjedelmes dokumentumgyűjteményből igyekeztünk megállapítani, hogy megvalósult-e a fenti előadással kapcsolatban oktatási jogsérelem. A dokumentumok vizsgálata alapján a következő információkhoz jutottunk feltett kérdéseinkkel kapcsolatban.

1. A pedagógiai program rendelkezései szerint ki látja el az intézményben a szexuális felvilágosítás feladatát?

A védőnő jegyző számára írt nyilatkozata tartalmazza a következőket:

„Az iskolai szexuális és mentálhigiéniás felvilágosítás nem csak az A-HA program előadásából áll, az csak része annak. Nemcsak idén, hanem az elmúlt tanévben is az A-HA program egyik egyetemista előadójától hallhattak a gyerekek előadást az iskolában, igaz csak 7-8. osztályosoknak kértük a szexuális felvilágosítást, az 5-6. osztályban a kamaszkori változásokról magam beszéltem a gyerekeknek.”

2. Kötöttek-e megállapodást valamely személlyel, szervezettel, céggel e feladat ellátására?

Varga Ferencné igazgatóhelyettes a panaszosnak írt levelében közli, hogy „országos programról lévén szó, melyet az egészségügyért és oktatásért felelős államtitkárok támogatnak, nem kell szerződést kötnünk, azt felül nem bírálhatjuk. A felvilágosító program ingyenes.”

3. Eddigi tapasztalataik alapján az intézmény vezetője és kollégái szerint alkalmasak-e az előadást tartó személyek e feladat ellátására?

Jegyzőkönyvben szerepel a védőnő álláspontja: „tavaly már ezzel a programmal dolgoztunk, küldtek egy előadót egy fiú személyében, aki megtartotta az előadást, akkor más biológia tanárnő volt még, ő bent volt, meghallgatta, semmilyen ellenvetése nem volt, nekem sem volt… „

4. Megfelel-e az igazgató szerint az előadás helyszíne, körülményei az érzékeny téma megbeszélésére?

Jegyzőkönyvben szerepel a védőnő álláspontja: „Az előadás nem úgy zajlott, hogy betereltük a gyerekeket százával egy tornacsarnokba, hanem évfolyamonként történt.”

5. Hogyan valósítja meg az intézmény a szexuális felvilágosítás témájával összefüggésben a tárgyilagos, többoldalú tájékoztatást?

A dokumentumokból kiderül, hogy az A-HA program szexuális felvilágosítást tartalmazó előadását követően került megrendezésre egy bibliai ihletésű előadó előadása Párválasztás és szerelem címmel, valamint a védőnő és a pedagógusok is beszélnek a tanulókkal a témával kapcsolatban.

A panaszos rendelkezésemre bocsátotta az intézményvezető levelét, melyben - közoktatási szakértő bevonásával lefolytatott vizsgálatát követően - megállapítja, hogy az 5. évfolyamos korosztály részesült abban az előadásban, mely a 7-8. évfolyam részére került betervezésre az éves iskolai egészségügyi munkatervbe. A fenntartó által lefolytatott vizsgálat megállapította továbbá az éves munkatervtől való eltérés esetén kötelező tájékoztatásnak, valamint a szülők egyetértő nyilatkozata bekérésének elmaradását is. Az intézmény fenntartójának képviselője felhívta az igazgató asszony figyelmét arra, hogy a jövőben történjen meg a munkatervtől történő eltérés esetén szükséges tájékoztatás, a szülői hozzájárulás bekérése, valamint hogy az intézményvezető a szülői panaszokra korrekt, belső vizsgálat alapján érdemi választ adjon.

A rendelkezésemre álló dokumentumokat megvizsgáltam, összevetettem a jogszabályok rendelkezéseivel. Álláspontunk szerint azáltal, hogy az A-HA program szexuális felvilágosítást tartalmazó előadása mellett megrendezésre került egy bibliai ihletésű előadó előadása Párválasztás és szerelem címmel, valamint a védőnő és a pedagógusok is beszélnek a tanulókkal a témával kapcsolatban, a tájékoztatás bizonyosan nem nevezhető egyoldalúnak, így ezzel összefüggésben az oktatási jogok megsértését nem állapítottuk meg. Ugyanakkor megállapítottuk, hogy a közoktatási törvény rendelkezései során számos esetben írják elő tanuló életkorához és fejlettségéhez igazodó oktatást, nevelést. A 19. § (7) bekezdése pedig a pedagógusok kötelességeként fogalmazza meg, hogy a nevelő és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek, tanuló egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokulturális helyzetét és fejlettségét. Álláspontunk szerint az intézmény azáltal, hogy az 5-6. évfolyamosok számára is megszervezte az A-HA! Országos Szexuális és Mentálhigiénés Felvilágosító Programon való részvételt, megsértette a közoktatási törvény fenti rendelkezéseit. Ennek következtében az 5-6. évfolyamra járó tanulók olyan előadást hallgattak meg, mely nem felelt meg életkoruknak, fejlettségüknek.

Tekintettel arra, hogy az intézményvezető asszony nem adott értékelhető választ kérdéseimre, nem láttuk értelmét az intézményvezető irányában kezdeményezés megfogalmazásának. Ezért ajánlással fordultunk az intézmény fenntartójának képviselője felé: tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a tanulók életkorának, fejlettségének megfelelő nevelés, oktatás valósuljon meg az érintett iskolában. Megfontolásra javasoltuk továbbá, hogy az ügy kapcsán tekintsék át a fenntartásukban lévő intézményekben a szexuális felvilágosításra vonatkozó szabályokat és az azok alapján megvalósuló gyakorlatot. Fontosnak tartjuk, hogy a panaszos szempontjai is érvényesüljenek, és olyan formában valósuljon meg a szexuális felvilágosítás, hogy ne vetődjön fel egyetlen tanuló méltóságának sérelme sem. A polgármester ajánlásunkat elfogadta, továbbá arról tájékoztatott, hogy felhívta az iskola igazgatójának a figyelmét a gyermeki jogok tiszteletben tartására, valamint az ágazati jogszabályok betartására és betartatására. (6685/2012/OJBIT)

Egy szülő beadványában közölte, hogy gyermeke testnevelésből felmentett, mert gyógytornára van szüksége. Eddig az iskolával szerződött gyógytornász látta el, de ennek jövőbeni biztosítása bizonytalanná vált. Sérelmesnek tartja továbbá, hogy gyermekének jelen kell lennie a testnevelésórán, annak ellenére, hogy tornáznia nem kell. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 142. §-a szerint fel kell menteni a tanulót a testnevelésórán való részvétel alól, ha mozgásszervi, belgyógyászati vagy egyéb, szakorvos által megállapított egészségkárosodása nem teszi lehetővé a gyógytestnevelés-órán való részvételét sem. A fentiek alapján a pedagógiai szakszolgálat keretei közé a gyógytestnevelés vagy könnyített-testnevelés megszervezése tartozik, a köznevelési intézmények feladata ezek megvalósítása. Amennyiben a tanuló állapota nem teszi lehetővé a gyógytestnevelés órán való részvételét sem - mint az érintett gyermek esetében -, úgy az iskola feladata a tanuló testnevelés tantárgy alóli felmentése, ennek adminisztratív megszervezése. Ebben az esetben nem feladata az intézménynek a gyermek számára a gyógytorna megszervezése, illetve gyógytornász biztosítása, hiszen ennek a plusz szolgáltatásnak a biztosítása már nem köznevelési, hanem egészségügyi kérdés. Abban az esetben, ha egy adott tantárgyból a tanulónak nem kell teljesítenie tanulmányi kötelezettséget, úgy egyetlen kötelezettsége marad, az is csak a tizennyolcadik életévét be nem töltött tanulók irányába; nevezetesen, hogy az oktatási intézményben, a pedagógusok felügyelete alatt tartózkodjon. A kiskorú tanuló felett ugyanis a köznevelési intézmény felügyeletet gyakorol. A felügyelet a pedagógus joga, de egyben kötelessége is. Ez többféleképpen megoldható, a lényeg az, hogy a kiskorú mindig felnőtt felügyelete alatt legyen, akár a könyvtárban, akár a tanári szobában, akár úgy is, hogy a tanulónak be kell mennie a tanórára. Azonban ez utóbbi esetben sem kötelezhető órai munkára. A napi első, illetve utolsó tanóra esetén megoldhatja az iskola úgy is, hogy a tanulónak később kell érkeznie, illetve elmehet korábban. Az erre vonatkozó szabályokat célszerű a házirendben rögzíteni. (216/2012/OJBIT)

Egy beadványozó arról érdeklődött, hogy az iskola kitilthatja-e azokat a gyerekeket az iskolából, akiknek elhalt serke van a fejében.

Az Országos Epidemiológiai Központ 3. módszertani levele (2012) részletesen taglalja a tetvesség elleni védekezés feladatait. Eszerint a leghatékonyabb tényező a szülői gondoskodás. A fejtetvesnek talált gyermek kezelése elsősorban a szülő feladata. A kezelés elvégzése érdekében a védőnő/orvos haladéktalanul tájékoztatja a gyermek osztályfőnökét, aki még aznap értesíti a szülőt a fejtetvesség tényéről és a szükséges teendőkről, egyidejűleg kérve a szülőtől a másnapi, írásos nyilatkozatát arról, hogy a gyermek szakszerű hajkezelését elvégezte. A tetvesnek talált közösséget a védőnő két héten belül ismételten ellenőrizni köteles.

Amennyiben a védőnő az ellenőrző vizsgálat alkalmával a gyermek hajában élő, mozgó fejtetűt és/vagy életképes serkét talál, illetve ha a szülői kezelés eredménytelennek bizonyult, a védőnőnek/orvosnak a gyermek kezelését az intézményben, az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartásával, haladéktalanul el kell végeznie, amiről a gyermek szüleit tájékoztatni kell.

A szűrővizsgálatokat – elsősorban az általános iskolában – a tanévkezdést követően, szeptemberben azért kell mielőbb és fokozott figyelemmel elvégezni (majd januárban és áprilisban, a téli és a tavaszi szünetet követően megismételni). Aki (védőnő/iskolaorvos) az elvégzett szűrővizsgálatok során tetvesség fennállását észleli, köteles annak megszüntetése érdekében a tetves gyermek kezeléséről haladéktalanul gondoskodni. Amennyiben az iskola-egészségügyi hálózat a tetvesség megszüntetését annak mértéke, jellege vagy bármi más ok miatt hatáskörében biztosítani nem tudja, köteles az esetről a területileg illetékes kistérségi intézetnek jelentést tenni, amely a tetvetlenítésben közreműködik.

Bármelyik esetben a korábban jelzett, az egészségügyi dolgozókra vonatkozó, „megszüntetésről történő haladéktalan gondoskodást” előíró kötelezettség nem mentesíti az érintett gyermek szülőjét (törvényes képviselőjét) az egészségügyi törvényben előírt irtási kötelezettségének teljesítése alól. Tehát amennyiben az oktatási intézmény tetvességet észlel, vagy arról tudomást szerez, ugyan gondoskodik a tetvesség megszüntetéséről, de egyidejűleg felhívja az érintett gyermek szülőjének (törvényes képviselőjének) figyelmét az egészségügyi törvény 73.§ (2) bekezdése szerinti irtási kötelezettségére és a fővárosi/megyei kormányhivatal általi szabálysértési bírság kiszabásának lehetőségére. A tetűmentesség csak a szülő, az óvónő, a bölcsődei dolgozók, illetve a pedagógus (gondozó, nevelő) szoros együttműködésével biztosítható.

A fejtetves gyermek helyszíni (iskolai) kezelésére kizárólag a tetűirtó hajszesz alkalmas, amely a bedörzsölést követően néhány perc alatt megszáradva egyidejű tetű- és serkeölő hatást biztosít. Miután a fejtetű a bedörzsöléssel történő kezeléstől rövid idő alatt elpusztul (10 perc) és a serkék is eltávolíthatók, ezért a gyermek közösségből történő kitiltásának közegészségügyi indoka vagy jogi alapja nincs. Fejtetvesség miatt tehát az egész napos iskolai hiányzás nem indokolt, mivel a tetűmentesítés tetűirtó hajszesszel rövid idő alatt biztosítható. (180/2012/OJBIT)

Beadványában egy pedagógus egy Asperger-szindrómás tanuló iskoláztatásával kapcsolatos kérdéssel fordult hivatalomhoz. Arról kérte állásfoglalásunkat, hogy joga van-e tudni a szülőknek, hogy az osztály egyes tanulóinak milyen problémája van: sajátos nevelési igényű, halmozottan hátrányos helyzetű, stb. Sérülnek-e azon gyermekek jogai, akiknek szülei nincsenek birtokában a többi gyermek esetleges magatartási gondjával kapcsolatos információkkal.

Tájékoztattuk a panaszost a fentiekben ismertetett titoktartási kötelezettségre vonatkozó szabályokról.

Ugyanakkor megállapítottuk, hogy a tanuló állapota kapcsán az intézményben felmerülő konfliktusok nehéz helyzetet eredményezhetnek minden érintett számára, ezért mindenképpen célszerű a konfliktus feloldására törekedni, ennek érdekében a szükséges lépéseket megtenni. Emellett figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy bármikor érkezhet olyan speciális problémával rendelkező tanuló az iskolába, ami a jelenlegihez hasonló helyzetet eredményezhet. Mindezekre tekintettel a kérdéskörrel összefüggésben javasoltuk, hogy amennyiben a későbbiekben sajátos nevelésű igényű, vagy egyéb speciális problémával, betegséggel rendelkező tanuló érkezik az intézménybe, mind a nevelési-oktatási intézmény vezetője, mind az intézményben dolgozó pedagógusok a maguk eszközeivel – szükség esetén szakemberek bevonásával – tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy – a tanuló emberi méltóságát feltétlenül tiszteletben tartva – az érintettek minél szélesebb körben felvilágosítást kapjanak az adott problémakörről, különös tekintettel arra, hogy a kialakult helyzet kockázati tényező-e az iskolában, azaz jelent-e veszélyt az intézmény tanulóira és dolgozóira. Ennek keretében például egy betegség esetén a tájékoztatás terjedjen ki arra is, hogy az hogyan terjed, és hogyan nem terjed, illetve, hogy melyek a megelőzésre vonatkozó legfontosabb szabályok. Megítélésünk szerint ugyanis csak a hiteles és valós információk átadásával lehet elkerülni azt, hogy az egyébként érthető félelmek jogsértő helyzeteket eredményezzenek. A tájékoztatás során azonban mindenkor tekintettel kell lenni a beteg tanuló személyiségi jogaira, személyes adatok védelméhez fűződő jogára. (13612/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő azzal a kérdéssel fordult hozzánk, jogszerű-e, ha az osztályfőnök az évzárón a szülők jelenlétében felolvassa a diákok bizonyítványában szereplő osztályzatokat. Fentiek alapján megállapítható, hogy az értékelés eredménye személyes adatnak minősül, annak közlése pedig adatkezelésnek. A közoktatási törvény 2. számú mellékletében foglaltak szerint a tanulók magatartás, szorgalom és tudás értékelésével kapcsolatos adatai az érintett osztályon belül, a nevelőtestületen belül, a szülőnek, a vizsgabizottságnak, a gyakorlati képzés szervezőjének, a tanulószerződés kötőjének, illetve, ha az értékelés nem az iskolában történik az iskolának, iskolaváltás esetén az új iskolának, a szakmai ellenőrzés vezetőjének továbbíthatók. Fentiekre tekintettel álláspontunk szerint a többi szülő nem saját gyermeke eredményét – erre vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában – csak az érintett beleegyezésével ismerheti meg. A beleegyezés jogát tizennégy éven aluli kiskorú tanuló esetén a törvényes képviselő, tizennegyedik életévét betöltött kiskorú esetén a törvényes képviselő és a tanuló együttesen gyakorolja. (27251/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, van-e lehetősége középiskolában írt dolgozatokat megvizsgáltatni, amennyiben úgy érzi, hogy a pedagógus elfogult egyes diákokkal szemben. Ezen adatvédelmi tárgyú rendelkezések alapján álláspontunk szerint a többi szülő más gyermeke eredményét – erre vonatkozó törvényi felhatalmazás hiányában – csak az érintett beleegyezésével tekintheti meg. Fentiek alapján, amennyiben a szülő úgy érzi, hogy a pedagógus elfogult a gyermekével szemben, illetve nem az intézmény pedagógiai programjában foglaltaknak megfelelően értékeli, úgy egyéb, jogszabályban rögzített lehetőségek állnak rendelkezésére a helyzet orvoslására. Azonban az adatvédelmi tárgyú rendelkezésekre is figyelemmel a szülő (és az általa megbízott személy) csak saját gyermeke érdemjegyeit ismerheti meg, és csak saját gyermeke értékelésével összefüggésben élhet jogorvoslattal. Amennyiben a pedagógus más tanulókkal szemben is elfogult, úgy az érintetteknek természetesen szintén rendelkezésére állnak a fenti lehetőségek, hogy saját problémájukkal összefüggésben eljárjanak. (27/2012/OJBIT)

Beadványában a panaszos azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy a szülők megtekinthetik-e a gyermekük által írt dolgozatot, illetve hogy erre csak a fogadóóra keretében van-e lehetőség. A közoktatási intézmény működésére, belső és külső kapcsolataira vonatkozó rendelkezéseket a köznevelési törvény 25. §-a alapján az iskola szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ) tartalmazza. Tehát az intézményi szabályzatban kell rendelkezni arról is, hogy a szülők milyen módon tekinthetik meg a dolgozatokat. Az intézmény SZMSZ-ében foglalt szabályozás megalkotása során az Infotv. rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni. Az információs önrendelkezési jog egyik legfontosabb garanciája ugyanis az érintettek tájékoztatáshoz való joga. Eszerint az érintettet kérésére tájékoztatni kell a kezelt adatairól és az adatkezelés legfontosabb körülményeiről. A személyes adat fentebb ismertetett törvényi definíciója szerint személyes adatnak kell tekinteni mindazt, amit a tanuló a dolgozaton közöl, a tudását tükröző, a feltett kérdésekre adott válaszait is. Az tehát, hogy egy megadott kérdésre a tanuló milyen választ adott, az ő személyes adata, amelyre nézve az adatvédelmi szabályok megfelelően irányadóak. Az Infotv. 3. § 9. pontja alapján adatkezelő az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely önállóan vagy másokkal együtt az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az általa megbízott adatfeldolgozóval végrehajtatja. A fentiekre figyelemmel a dolgozatokban szereplő személyes adatok kezelője a közoktatási intézmény, így az adatkezelőre nézve kötelező törvényi rendelkezéseket be kell tartania. Az Infotv 14. § a) pontja alapján az érintett kérelmezheti az adatkezelőnél tájékoztatását személyes adatai kezeléséről. A törvény 15. § (1) bekezdése szerint pedig az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az érintett általa kezelt, illetve az általa megbízott adatfeldolgozó által feldolgozott adatairól, azok forrásáról, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá – az érintett személyes adatainak továbbítása esetén – az adattovábbítás jogalapjáról és címzettjéről. A 15. § (5) bekezdése alapján a tájékoztatás ingyenes, ha a tájékoztatást kérő a folyó évben azonos adatkörre vonatkozóan tájékoztatási kérelmet az adatkezelőhöz még nem nyújtott be. Egyéb esetekben költségtérítés állapítható meg. A költségtérítés mértékét a felek között létrejött szerződés is rögzítheti. A már megfizetett költségtérítést vissza kell téríteni, ha az adatokat jogellenesen kezelték, vagy a tájékoztatás kérése helyesbítéshez vezetett.

Az érintettek tájékoztatáshoz való joga azonban nem korlátlan. Az Infotv. 16. §-a alapján az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak a 9. § (1) bekezdésében, valamint a 19. §-ban meghatározott esetekben tagadhatja meg. A tájékoztatás megtagadása esetén az adatkezelő írásban közli az érintettel, hogy a felvilágosítás megtagadására e törvény mely rendelkezése alapján került sor. A felvilágosítás megtagadása esetén az adatkezelő tájékoztatja az érintettet a bírósági jogorvoslat, továbbá a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (a továbbiakban: Hatóság) fordulás lehetőségéről. Az elutasított kérelmekről az adatkezelő a Hatóságot évente a tárgyévet követő év január 31-éig értesíti. Az Infotv. 19. §-a értelmében az érintettnek a 14–18. §-ban meghatározott jogait törvény korlátozhatja az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűncselekmények megelőzése vagy üldözése, a büntetés-végrehajtás biztonsága érdekében, továbbá állami vagy önkormányzati gazdasági vagy pénzügyi érdekből, az Európai Unió jelentős gazdasági vagy pénzügyi érdekéből, valamint a foglalkozások gyakorlásával összefüggő fegyelmi és etikai vétségek, a munkajogi és munkavédelmi kötelezettségszegések megelőzése és feltárása céljából – beleértve minden esetben az ellenőrzést és a felügyeletet is –, továbbá az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében. Jelenleg azonban nincs olyan hatályos törvényi rendelkezés, amely a tanulók tájékoztatáshoz való jogát a fentiek szerint korlátozná, ennek megfelelően a tájékoztatást tehát minden esetben meg kell adni.

Az Infotv. 15. § (4) bekezdése a tájékoztatás megadásának módját határozza meg: az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 30 napon belül, közérthető formában, az érintett erre irányuló kérelmére írásban megadni a tájékoztatást. A tájékoztatáshoz való jog gyakorlásának tipikus módja a törvény alapján az, hogy az érintett levélben kéri az adatkezelőtől a tájékoztatás megadását, aki arra levélben válaszol. A közoktatás szférájában természetesen ez nem feltétlenül így valósul meg. A tájékoztatás a betekintés engedésével is megadható (így történik a dolgozatokban szereplő adatok kezeléséről való tájékoztatás megadása), ilyenkor ugyanis az érintettnek lehetősége van magát az adatkezelést, illetve annak egy részét, a kezelt adatok körét közvetlenül megismerni. Az érintett kifejezett kérésére azonban ilyenkor sem maradhat el az írásbeliség, vagyis az érintettet, ha kéri, olyan helyzetbe kell hozni, hogy írásos dokumentum álljon rendelkezésére az általa feltett kérdésekre a törvény alapján kötelezően megadott válaszokkal együtt. Ha tehát az érintett a kezelt adatok körére kíváncsi, akkor az adatkezelő eleget tesz a tájékoztatási kötelezettségének azzal, ha betekintést enged az iratokba (a jelen esetben a dolgozatokba). De ha az érintett kéri, másolatot kell arról adnia. Mivel a törvény alapján a tájékoztatást írásban kell megadni, az adatkezelő nem zárkózhat el az írásbeliségtől sem. Figyelemmel arra, hogy az íráskép is az érintett személyes adata, és az is, hogy a válaszait milyen sorrendben, a lap tetejére, aljára vagy a túloldalára írta-e – az eredményszámításban mutatkozó számszaki kérdésekben felmerülő viták ugyanis gyakran ezzel kapcsolatosak – a tájékoztatás céljának leginkább a kezelt adatokról készített fénymásolat felel meg.

A tanulók a személyes adataik védelméhez fűződő jogukból eredő tájékoztatáshoz való jogukat nem feltétlenül önmagáért, hanem a dolgozat értékelésével szembeni esetleges kifogásaik előadása, vagy akár a hibákból való okulás eszközeként gyakorolják. Annak érdekében, hogy a tanuló hiányosságait korrigálhassa, a megtekintés nem jelentheti a dolgozatok megismerését és tanulmányozását csupán az iskola helyiségében egy meghatározott időkeretben. A megtekintésnek szükségszerűen magában kell foglalnia a dolgozat birtoklását, vagyis arról a szülő kérésére és költségén másolatot kell rendelkezésére bocsátani. Valamely kifogás előterjesztésének is elengedhetetlen feltétele, hogy a tanuló ismerje a dolgozatot és az értékelést, amellyel kapcsolatban a kérelmet elő kívánja terjeszteni. A pedagógusok oktatói autonómiája nem zárja ki azt, hogy más személy - a szülő vagy az érintett hozzájárulásával akár egy magántanár - a dolgozatot (vagy annak másolatát) megtekintse, egy esetleges kifogás megírásában a tanulónak segítséget nyújtson. Ehhez is szükséges a dolgozat és az értékelés egy másolati példányának birtoklása. Azonban ilyen cél nélkül is - a fent hivatkozott információs önrendelkezési jog mint alkotmányos alapjog alapján - az érintettet megilleti az a jog, hogy személyes adatairól tájékoztatást kapjon. (289/2012/OJBIT)

Beadványában egy pedagógiai szak- és szakmai szolgáltató központ intézményvezető-helyettese azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, üzemeltethető-e jogszerűen térfigyelő kamerarendszer az intézményben a bejáratnál, a közlekedő folyosókon, illetve a szülői váróban. Ennek indokaként előadta, hogy az intézmény 2012 októberétől a biztonságos környezetből a közbiztonság szempontjából problémásabb környékre költözik, ahol folyamatosan jelen van az agresszió, gyakoriak a lopások. Ezért szeretnék a térfigyelő kamerák segítségével megfigyelni azokat a területeket, ahol az ide járó szülők és gyermekek tartózkodhatnak. Az Infotv. fentebb ismertetett szabályaiból következik, hogy mivel a térfigyelő kamerák által készített és közvetített felvételek – amennyiben azon a személyek felismerhetők, azonosíthatók – személyes adatokat tartalmaznak, ezért a térfigyelő rendszer alkalmazása, működtetése adatkezelésnek minősül. Az Infotv. alapján személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. Az Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdései szerint személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. A közoktatási intézményben kamerák elhelyezésére törvény felhatalmazást nem ad, mivel a hatályos magyar jogban törvény csak kevés szervezetet jogosít fel arra, hogy ilyen kamerákat üzemeltessenek, az érintettek hozzájárulásának beszerzése pedig a gyakorlatban nem megvalósítható, hiszen ebben az esetben az iskolában megforduló összes személy (tanulók, szülők, pedagógusok, iskolai alkalmazottak stb.) hozzájárulása szükséges lenne. A hozzájárulást képviseletre jogosult, néhány fős tanács (pl. szülőtanács) beleegyezése nem pótolhatja.

A felvételek rögzítése a fentiek alapján adatvédelmi problémákat vet fel, hiszen a megfigyelt eseményeket, és ezzel egyes személyek adott helyen való jelenlétét, magatartását, tevékenységét – azonosítható és a későbbiekben visszakereshető módon – rögzítik, tárolják. Személyes adatokat is tartalmazó felvételek rögzítése és meghatározott ideig történő tárolása azonban csak az Infotv.-ben szabályozott esetekben és módon jogszerű.

A fentieknek megfelelően álláspontunk szerint biztonsági érdekek érvényesítése a képfelvevő, képrögzítő berendezések használata során az Alaptörvény által is biztosított emberi jog sérelmével valósul meg. Az érintettek személyes adatainak védelméhez való jogát sértő felvétel készítését ezért – törvényi felhatalmazás hiányában – ilyen érdekek nem tehetik indokolttá. Az adatvédelmi törvényen kívül a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 80. § (1) bekezdése tartalmaz ezzel kapcsolatos rendelkezést, mely szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. A fentiek alapján nem tartjuk jogszerűnek megfigyelő kamerák elhelyezését az iskola folyosóin. Álláspontunk szerint az iskola bejáratánál lehetne elhelyezni olyan kamerát, amely a képeket nem rögzíti, hanem az általa közvetített képet közvetlenül egy monitoron keresztül lehet figyelemmel kísérni. Ez gyakorlatilag egy személyes megfigyelést helyettesítő technikai berendezés, bár több is annál, mivel a technika segítségével (pl. ráközelítés) szélesebb körű megfigyelést tesz lehetővé, mint a személyes jelenlét. Azonban ebben az esetben is – az Infotv.-ben foglaltak szerint – tájékoztatni kell az érintetteket a megfigyelés tényéről és annak módjáról. Az Infotv. 20. § (1)-(2) bekezdései értelmében ugyanis az érintettel az adatkezelés megkezdése előtt közölni kell, hogy az adatkezelés hozzájáruláson alapul vagy kötelező. Az érintettet az adatkezelés megkezdése előtt egyértelműen és részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről, így különösen az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról, arról, ha az érintett személyes adatait az adatkezelő a 6. § (5) bekezdése alapján kezeli, illetve arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogaira és jogorvoslati lehetőségeire is. Ennek megfelelően biztosítani kell tehát, hogy a kamera ne titkos megfigyelő eszközként, hanem az ellenőrzésre jogosult jelenlétének helyettesítőjeként szolgáljon, ezért jól láthatóan kell elhelyezni és egyéb úton is fel kell hívni az érintettek figyelmét a jelenlétére. (226/2012/OJBIT)

E joggal összefüggésben érdeklődött egy szülő arról, hogy belenyúlhat-e a tanár a diák táskájába annak engedélye nélkül, ha a tanár feltételezi, hogy a táskában nagy valószínűséggel pejoratív tartalmú írás, rajz, stb. található meg. Tájékoztattuk, hogy a tanuló által elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja sem függesztheti fel a magánszférához, illetve a személyi biztonsághoz való jog érvényesülését. Az Alaptörvény a Szabadság és felelősség cím I. cikk (3) bekezdésében mondja ki, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. A fentieknek megfelelően csak a jogszabályban erre feljogosított hatóságok tehetik meg, hogy a tanuló személyes holmiját átvizsgálják, s ők is csak az erre irányadó garanciális eljárási szabályok betartása mellett. Fegyelmi hatóságként az iskola által megbízott személyek a tényállás pontos megállapítása érdekében a köznevelési törvényben felsorolt cselekményeket alkalmazhatják (például egyéni vagy közös meghallgatás, tárgyalás, bizonyítási eszközök beszerzése és értékelése a tanuló együttműködésével), de ebben a körben sem kerülhet arra sor, hogy a tanár átvizsgálja a tanuló csomagját. Kizárólag abban a néhány, törvény által szabályozott szűk körben (például jogos védelem, végszükség) van lehetőség ideiglenesen, arányosan és a szükséges mértékben korlátozni a tanuló jogait, ha mások személye, javai vagy a közérdek sérül. A fentiekre tekintettel tehát az alapos gyanútól függetlenül a tanárnak általában nincs lehetősége arra, hogy megnézze a tanuló táskájának tartalmát, e tekintetben ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint bármely más személyre. (203/2012/OJBIT)

Egy szülő azzal kapcsolatban élt panasszal, hogy egy pedagógus elvette gyermeke versét és rajzát, amit nem iskolai feladatvégzés keretében készített, azt megmutatta más pedagógusoknak a tanári szobában, illetve azt kérésre sem adta vissza a szülőnek. Beadványban foglaltakkal kapcsolatban tájékoztattuk, hogy a rendelkezésünkre álló információk szerint a tanuló a verset és a rajzot nem iskolai feladatvégzés keretében készítette, azokat az iskolába csak magával vitte. Ezen alkotások egyébként a tanuló tulajdonát képezik. Megítélésünk szerint a szülő által felvetettekkel összefüggésben figyelembe veendő szempont ugyanakkor, hogy a házirend a tanulói jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Az említett korlátozás azonban nem jelent teljes körű, általános felhatalmazást. Fontos látni, hogy e jogszabályhely alapján az iskolák nem tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle, a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. Annak a döntésnek, hogy valamit kitiltanak, ésszerűnek kell lennie, soha nem lehet önkényes. Általánosságban elmondható, hogy azok a tárgyak, amelyeket az emberek az adott helyre általában magukkal visznek, nem tilthatók ki, mert ez indokolatlanul széles mértékben korlátozná a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogot. Lényeges ugyanakkor megemlíteni, hogy a fentiek nem jelentik azt, hogy a tanulók ne lennének felelősségre vonhatók, ha tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így például rajzaik, verseik megalkotásával, tanulmányozásával stb. foglalkoznak. A köznevelési intézményekben ugyanis a pedagógus kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében, amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Figyelemmel kell lenni azonban a jogkorlátozás céljára. Mivel a cél az volt, hogy a tanuló ne mással, hanem az órai anyaggal foglalkozzon, a korlátozás – a dolog elvétele – is csak addig terjedhet, amíg ez a cél fennáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, mihelyt az órának vége, a cél megszűnt, a dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem tarthatja többé magánál. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni. A tanulót ugyanis a dolog jogos birtokosának kell tekinteni, akit a Polgári Törvénykönyv szerint megillet a birtokvédelem azokkal szemben, akik őt birtokától jogalap nélkül megfosztják. A tanórát zavaró helyzet megszüntetése és a többi tanuló tanuláshoz való jogának védelme tehát jogalapot biztosít a dolog elvételére. Azonban amint ez az állapot megszűnt (azaz a legkésőbb a tanóra végén) a pedagógus jogalap nélkül birtokolja a dolgot, és a Polgári Törvénykönyv szerint köteles azt a birtoklásra jogosultnak, ebben az esetben a tanulónak kiadni. Amennyiben ezt nem teszi meg a pedagógus, rosszhiszemű birtokossá válik, és felelős lesz minden olyan, a dolgot érintő kárért, ami a jogosultnál nem következett volna be. (354/2012/OJBIT)

Egy egyházi fenntartású intézmény vezetője beadványában jelezte, hogy a településen az önkormányzat beiskolázással kapcsolatos tájékoztatása folytán félrevezető információk miatt sérült a szülők szabad iskolaválasztáshoz való joga. Az önkormányzat által megjelentetett tájékoztató szövege azt a látszatot kelti, mintha minden egyes tanuló a kötelező felvételt nyújtó iskolába lenne köteles beiratkozni. Hasonló tartalommal küldött tájékoztatást az önkormányzat fenntartásában lévő iskola a szülők számára. Eljárásunk során a jegyző tájékoztatott róla, hogy az önkormányzat által fenntartott intézmény – mely több tagintézményből áll – az egyetlen, amely a település tanköteles gyermekei számára kötelező felvételt biztosít. Az érintett egyházi intézmény nem lát el önkormányzati feladatot, közoktatási megállapodás nem jött létre az intézmény és az önkormányzat között. A jogszabály rendelkezésének eleget téve a fenntartó a tanköteles korú gyermekek névjegyzékét megküldte a fenntartásukban lévő intézménynek. Az iskola megkereste a szülőket, és tájékoztatta arról, hogy ez az intézmény a kötelező felvételt biztosító iskola a településen. Hasonló tartalmú tájékoztatás jelent meg a helyi médiában is. Az egyházi intézmény megkeresését követően az önkormányzat a helyi médiában ismételten közzétett egy közleményt, melyben tájékoztatta a szülőket a szabad iskolaválasztás jogáról.

A jegyző arról is tájékoztatott, hogy iskolájuk a továbbiakban azzal a kéréssel fordult az önkormányzathoz, hogy a tanköteles korú gyermekek névjegyzékét a részükre is juttassa el az önkormányzat. A Kormányhivatallal való konzultációt követően – lévén, hogy nincs közoktatási megállapodás az iskolával – az önkormányzat a kérést megtagadta. Eljárásunk során megállapítottuk, hogy a jegyző elmondása szerint a sérelmezett helyzetet saját hatáskörben, ismételt közlemény közzétételével orvosolták, így kezdeményezést nem fogalmaztunk meg.

A tanköteles korú tanulók névjegyzékének továbbításával kapcsolatban tájékoztatom, hogy a közoktatási törvény 91. § (7) bekezdésének b) pontja szerint a gyermek, tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes jegyző az óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson való részvételre köteles, a tanköteles és a fejlesztő felkészítés alá eső gyermekekről, tanulókról nyilvántartást vezet; az óvodás és a tanköteles gyermekekről vezetett nyilvántartást megküldi a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes óvodának, általános iskolának. Ezen adatok továbbítására egyéb szervek, személyek, intézmények számára kizárólag az Info. tv. rendelkezéseinek betartásával kerülhet sor.

Tekintettel arra, hogy a közoktatási törvény alapján a jegyző feladata a tanköteles korú gyermekek nyilvántartásának megküldése lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes általános iskolának, ezen adatok továbbítására egyébként kizárólag az érintettek hozzájárulása esetén kerülhet sor. A fentiek alapján az önkormányzat azon döntése, mellyel megtagadta a tanköteles korú gyermekek nyilvántartásának megküldését intézményük felé, nem eredményezte az oktatási jogok megsértését. (13674/2012/OJBIT)