Egy szülő panaszában jelezte, hogy gyermeke egy budapesti gimnázium tanulója, tankötelezettségét e gimnáziumban teljesíti. Ezzel párhuzamosan egy zeneművészeti szakközépiskola tanulója. Az idei tanév során lánya (és további tanulók) számára a szakközépiskola fizetési kötelezettséget írt elő, melynek összege 500.000.- és 650.000.- forint közötti összeg, egyedileg megállapítva. Amennyiben ezen összeg befizetését nem tudják vállalni, úgy a tanulói jogviszony megszüntetésre kerül. A fenntartó nyilatkozatában kifejtette, tudomásuk van róla, hogy az intézmény vezetője azon tanulók részére, akik a közismereti tárgyakat nem az intézményben tanulják, a további oktatást csak költségtérítéses formában tudja biztosítani. Ezt követően névre szóló határozatban állapította meg a költségtérítés mértékét. A fenntartó tájékoztatott arról, hogy megítélése szerint a költségtérítés bevezetése elengedhetetlen, annak alkalmazásához a közoktatási törvény 102. § (2) bekezdésének b) pontja ad alapot, miszerint a fenntartó meghatározza a közoktatási intézmény költségvetését, továbbá a kérhető költségtérítés és tandíj megállapításának szabályait. A fenntartó amellett, hogy támogatja a költségtérítés beszedésének szükségességét, kivetésének formáját nem tartotta jogszerűnek. Elképzelése szerint a költségtérítés bevezetése csak a következő tanévtől - a szülők megfelelő tájékoztatását követően - lehetséges. Véleménye szerint egyénenként képzési szerződés megkötését követően van erre mód.

Az esettel kapcsolatban a közoktatási helyettes államtitkár tájékoztatását kértük abban a kérdésben, hogy mi biztosítja a panaszos gyermekéhez hasonló helyzetben lévő tanulók képzésének pénzügyi alapját. A közoktatási törvénynek a közoktatás finanszírozásának elveivel foglalkozó 114-116. §-ai részletesen körülírják az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatásokat (köztük a nappali oktatás munkarendje szerinti oktatásban az első szakképesítésre való felkészülés), valamint a térítési-díj fizetési kötelezettség és a tandíjfizetési kötelezettség eseteit. A jogszabály alapján nem állapítható meg, hogy az érintett tanulók képzése fizetési kötelezettség – tandíj vagy térítési-díj – teljesítése ellenében teljesíthető. A fenntartó által említett költségtérítés kifejezést pedig a finanszírozás kapcsán nem használja a törvény, az a 102. §-on kívül máshol nem szerepel a jogszabályban. A vendégtanulókkal kapcsolatban a közoktatási törvény 1. számú melléklete a normatív hozzájárulás meghatározásakor figyelembe vehető gyermek-, tanulói létszám megállapításának szabályozásakor akképp rendelkezik, hogy a normatív hozzájárulás meghatározásakor a nappali rendszerű iskolai oktatásban azt a tanulót lehet egy tanulóként figyelembe venni, aki az iskolával tanulói jogviszonyban áll; azoknak a tanulóknak a létszámát, akik saját döntésük alapján magántanulók, vagy saját döntésük alapján vendégtanulók – kivéve, ha e törvény alapján közösen szervezik meg több iskola részére a nyelvi előkészítő osztályt – a normatív állami hozzájárulás meghatározásakor nem lehet figyelembe venni. Amennyiben tehát e tanulók vendégtanulók, úgy normatív támogatás nem áll az intézmények rendelkezésére képzésük megvalósításához, tanulói oldalról pedig fizetési kötelezettség nem írható elő. E felvetések kapcsán az államtitkár úrtól tájékoztatást kértünk arról, hogy az állam milyen módon támogatja a vendégtanulók képzését, különös tekintettel arra, hogy az első szakképesítésre való felkészülés az ingyenes szolgáltatások közé tartozik, a vendégtanulói jogviszony létesítése pedig a tanulói jog.

Az államtitkár levelében tájékoztatott, hogy az érintett tanulók vendégtanulói státuszban vannak a művészeti képzést nyújtó intézményekben, azonban a közoktatási törvény nem rendezi a költségtérítési kérdéseket. Ezért az államtitkár jelezte, hogy szükséges a köznevelési törvény végrehajtási rendeleteiben rendezni ezt a kérdést. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 49. §-a már rendelkezik a vendégtanulói jogviszony létesítéséről. Eszerint a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő írásbeli kérelmére az intézmény vezetője engedélyezheti, hogy a tanuló az iskolában oktatottaktól eltérő irányú ismeretek megszerzése céljából másik iskolában elméleti tanítási órán, gyakorlati foglalkozáson vegyen részt. Ha a tanuló tartós gyógykezelése az iskolába járást nem teszi lehetővé, a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő kérelmére az intézmény vezetője engedélyezheti, hogy – tanulói jogviszonyának fenntartása mellett – tanulmányait a fekvőbeteg-ellátás keretében gyógykezelését biztosító egészségügyi intézményben vagy rehabilitációs intézményben biztosított nevelés-oktatás keretében folytassa. Az alapfokú művészeti iskola tanulója az előírt követelményt – az iskolák közötti megállapodás alapján – a másik alapfokú művészeti iskolában is elsajátíthatja. A fentiek szerint vendégtanulói jogviszony több okból illetve célból létesíthető: az iskolában oktatottaktól eltérő irányú ismeretek megszerzése céljából; a tanuló tartós gyógykezelése miatt; alapfokú művészeti iskola tanulójaként. A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 33. § (1) bekezdésének bj) pontja szerint az állami szerv, az állami intézményfenntartó központ, az állami felsőoktatási intézmény, a települési önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat (a települési és a nemzetiség önkormányzat a továbbiakban együtt: önkormányzat) és az önkormányzati társulás által fenntartott köznevelési intézményben térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladat általános iskolában és középfokú iskolában a közismereti képzés elsajátítására irányuló vagy a tartós gyógykezelés miatt létesített vendégtanulói jogviszony. Nem térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladat tehát az iskolában oktatottaktól eltérő irányú ismeretek megszerzése céljából létrejött vendégtanulói jogviszony, mely csoportba az a panaszos gyermekének esete is beletartozik. 35. § (2) bekezdése pedig szabályozza a vendégtanulói jogviszony ellenében szedhető térítési díj fizetésének kötelezettségét. Eszerint a vendégtanulói jogviszony esetén a térítési díj mértéke legfeljebb a szakmai feladatra a tanévkezdéskor számított folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadának három–harminc százaléka lehet.

A fentieknek megfelelően 2012. szeptember 1-jétől a térítési díj előírása azon vendégtanulók számára, akik nem tartoznak a 33. § (1) bekezdésének bj) pontjában szabályozott kivételek közé, nem sérti az oktatási jogokat. 2012. szeptember 1-je előtt a térítési díj fizetését a jogszabályok nem tették lehetővé. A fenntartó nyilatkozatában kifejtette, hogy a szakközépiskola igazgatója által a 2011/12. tanévre előírt fizetési kötelezettség kivetésének formáját nem tartotta jogszerűnek. Elképzelése szerint a költségtérítés bevezetése csak a 2012/13. tanévtől - a szülők megfelelő tájékoztatását követően - lehetséges. Amennyiben a fenntartó nyilatkozatának megfelelően járt el, úgy az intézményvezető által elkövetett jogsértést vélhetően orvosolta. Tekintettel arra, hogy eljárásunk nyomán sor került a jogi szabályozás egyértelműsítésére a vendégtanulói jogviszonnyal összefüggésben, ennek következtében a jogsérelem már nem valósulhat meg, az ügyet lezártuk. (6702/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban élt panasszal, hogy az oktatási intézményben, ahová gyermeke jár, a tavalyi és az idei tanévben is kellett fizetniük 1.000 Ft hozzájárulást, az iskolában a tanév során esetlegesen bekövetkező rongálások helyreállításának fedezésére. Az előző tanévben ezzel összefüggésben azt a tájékoztatást kapták, hogy amennyiben nem történik az iskolában károkozás, a tanév végén visszatérítik a szülőknek a befizetett összegeket. A beadványozó sérelmezte, hogy a tavalyi tanévre befizetett pénzt nem kapták vissza annak ellenére, hogy az intézményben károkozás nem történt, hanem azt a diákönkormányzat elköltötte. (137/2012/OJBIT)

A tanulói károkozásokkal kapcsolatban tájékoztattuk a panaszosokat, hogy a köznevelési törvény 59. § (1)-(2) bekezdései szerint, ha a tanuló tanulmányi kötelezettségeinek teljesítésével összefüggésben a nevelési-oktatási intézménynek vagy a gyakorlati képzés szervezőjének jogellenesen kárt okoz, a Ptk. szabályai szerint kell helytállnia. Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a kártérítés mértéke nem haladhatja meg

a) gondatlan károkozás esetén a kötelező legkisebb munkabér – a károkozás napján érvényes rendelkezések szerint megállapított – egyhavi összegének ötven százalékát,

b) ha a tanuló cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, szándékos károkozás esetén az okozott kár, legfeljebb azonban a kötelező legkisebb munkabér – a károkozás napján érvényes rendelkezések szerint megállapított – öthavi összegét.

Az előző tanévre vonatkozó rendelkezéseket az ingyenesen és a térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások tekintetében a közoktatási törvény 114-115 §-ai, az okozott kárért történő helytállással összefüggésben a közoktatási törvény 77. §-a rögzítették, a fentiekhez hasonló tartalommal.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. § (1) bekezdése értelmében aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E törvényi rendelkezésből egyértelműen következik, hogy kártérítésre kizárólag a károkozó kötelezhető, aki nem okoz kárt, az nem köteles a más által okozottat megtéríteni. Ezért az iskolában a későbbiekben esetlegesen bekövetkező szándékos károkozások, rongálások esetére történő kaució szedése emiatt is aggályos; a kollektív kártérítésre kötelezés minden esetben jogszerűtlen.

Ugyanakkor érthető az a törekvés az intézmény részéről, hogy az okozott károk megtérüljenek. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 61. §-a a következőképpen rendelkezik a károkozásról és annak megtérítéséről. Ha az iskolának, kollégiumnak a tanuló kárt okozott, az igazgató, a kollégium vezetője köteles a károkozás körülményeit megvizsgálni, az okozott kár nagyságát felmérni, és lehetőség szerint a károkozó és a felügyeletét ellátó személyét megállapítani. Ha a vizsgálat megállapítása szerint a kárt az iskola, a kollégium tanulója okozta, a vizsgálat eredményéről a tanulót, kiskorú tanuló esetén szülőjét haladéktalanul tájékoztatni kell. A tájékoztatással egyidejűleg a szülőt fel kell szólítani az köznevelési törvény 59. § (1)–(2) bekezdésében meghatározottak szerint az okozott kár megtérítésére. E rendelkezést az előző tanévben, az akkor hatályban volt, a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 33. §-a tartalmazta.

A hivatalunkhoz forduló szülők állítása szerint 2011 szeptemberében az osztályfőnök jelezte a szülőknek, hogy minden tanulónak be kell fizetnie 1000 Ft-ot az iskolában a későbbiekben esetlegesen bekövetkező szándékos károkozások, rongálások esetére. Amennyiben az intézményben rongálás történik és az elkövető személyére nem derül fény, a helyreállítás költségét az intézmény az e célra beszedett pénzből finanszírozza. Be kell fizetniük továbbá a tanulóknak oktatási célokra további 1000 Ft-ot. A szülők tudomása szerint az osztályfőnök ezen összegeket az intézményvezető szóbeli utasítására szedi be félévente. A panaszosok sérelmezik ezen intézkedést, ugyanis több család él igen nehéz anyagi körülmények között, számukra komoly gondot okozott a fenti összegek előteremtése. A szülők sérelmezik továbbá, hogy nem kaptak tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy az intézmény milyen módon tervezi feléjük a beszedett pénzzel kapcsolatos elszámolást.

A panasszal érintett intézmény vezetője nyilatkozatában megerősítette a szülői panaszban foglaltakat, miszerint a nevelőtestület egyhangúan elfogadta azt a döntést, hogy az intézmény adminisztratív és kommunikációs kiadásaihoz történő hozzájárulásként évente minden tanuló fizessen be osztálypénzként 1000 Ft-ot, illetve további 1000 Ft-ot pedig az iskolában a későbbiekben esetlegesen bekövetkező szándékos károkozások, rongálások esetére biztosítékul. A döntést az intézmény szülői munkaközösségének vezetője és a diákönkormányzat elnöke 2011. augusztus 30-án tudomásul vette. Ezt követően az igazgató szeptember 1-jén, a tanévnyitó ünnepségen kihirdette a döntést, az osztályfőnökök pedig tájékoztatták a szülőket a pénz befizetésével kapcsolatos tudnivalókról. Az intézmény kiadásaihoz történő hozzájárulással összefüggésben arról tájékoztatott, hogy az intézmény éves költségvetése a rendeltetésszerű működést nem biztosítja, ugyanis az intézménynek számos olyan jellegű kiadása van, amelyre a fenntartó által biztosított költségvetés nem nyújt fedezetet. Így például nehézséget okoz a jogszabályokban rögzített értesítési kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódó postaköltség megfizetése is. Telefonos egyeztetésünket követően azonban az intézményvezető – megértve és elfogadva az általunk képviselt álláspontot – úgy döntött, hogy az intézmény adminisztratív és kommunikációs kiadásaihoz történő hozzájárulás címén beszedett pénzt visszatérítik a tanulóknak. Egyúttal lehetőséget biztosítanak arra, hogy a szülők pénz befizetésével vagy egyéb tárgyi juttatásokkal (pl. fénymásolópapír) önkéntesen hozzájáruljanak az iskola működési kiadásaihoz. Tekintettel arra, hogy az intézmény működési költségeihez történő hozzájárulás a szülői munkaközösségen keresztül történik, az intézmény vezetői és pedagógusai nem szerezhetnek tudomást arról, kik támogatták az iskolát, így nem érheti hátrány azt a tanulót sem, akinek szülei az intézmény működési költségeihez nem tudnak, vagy nem szeretnének hozzájárulni.

Nyilatkozatában foglaltak szerint az iskolában a későbbiekben esetlegesen bekövetkező szándékos károkozások, rongálások esetére biztosítékul szolgáló kaució azért került bevezetésre, mert a rongálások által okozott károk helyreállítása súlyos pénzügyi terhet jelentett az intézménynek. Korábban ugyanis volt példa arra, hogy egy osztály tanulóinak részvételével rongálás történt, azonban a tettes kilétére nem derült fény, így az intézménynek kellett állnia a helyreállítás költségét. Az ehhez hasonló helyzetek elkerülése érdekében olyan módon került bevezetésre a kaució intézménye, hogy a tanulók minden tanév elején osztálypénzként befizetnek 1000 Ft-ot, amit elkülönítve kezelnek, és amennyiben az adott tanévben nem történik az osztály részvételével rongálás, illetve a rongáló személye kideríthető, akkor a tanulók év végén visszakapják a befizetett összeget, vagy – amennyiben ilyen irányú döntést hoznak – azt osztálypénzként felhasználhatják. Figyelemmel arra, hogy bár az idei évben is történtek károkozások, de a tettesek hamar megkerültek és az okozott kárt megtérítették, álláspontja szerint a kaució intézményének egyértelműen pozitív, visszatartó ereje van. Ezért a kaució szedését az eredeti elképzelésnek megfelelően szeretné a következő években is gyakorlattá tenni.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján az alábbi álláspontot alakítottuk ki. Figyelemmel arra, hogy az igazgató nyilatkozatában foglaltak szerint az intézmény működési költségeihez a tanulóknak a jövőben nem kötelező hozzájárulniuk, e tekintetben további vizsgálat folytatását, illetve kezdeményezés megfogalmazását nem tartottuk indokoltnak. A kaució szedésének gyakorlatát azonban nyilatkozatában foglaltak szerint az intézménynek szándékában áll fenntartani. Ezzel összefüggésben tájékoztattuk az intézményvezetőt a fentieknek megfelelő - beadványa beérkezésekor hatályos - szabályokról, és azzal a kezdeményezéssel fordultunk az igazgatóhoz, hogy intézményvezetői hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az általa vezetett nevelési-oktatási intézményben kizárólag a közoktatási törvényben meghatározott esetekben kérjenek térítési díjat a tanulóktól, és ennek megfelelően a kaució szedésének gyakorlatát szüntessék meg. Az igazgató kezdeményezésemet elfogadta, és annak megfelelően megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az általa vezetett nevelési-oktatási intézményben kizárólag a közoktatási törvényben meghatározott esetekben kérjenek térítési díjat a tanulóktól. Ennek megfelelően a beszedett kaucióval kapcsolatban a tanulókkal a tanév végén elszámolnak, és a következő tanévtől a kaució szedésének gyakorlatát megszüntetik. (9364/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, jogszerűen kérnek-e pénzt ún. DSE díj néven gyermeke oktatási intézményében arra hivatkozva, hogy mivel az intézmény nem rendelkezik tornateremmel, a diákoknak edzőterembe kell járniuk. A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 36. § (1) bekezdés b) pontja szerint az állami szerv, az állami intézményfenntartó központ, az állami felsőoktatási intézmény, az önkormányzat és az önkormányzati társulás által fenntartott köznevelési intézményekben tandíj megfizetése mellett igénybe vehető szolgáltatások: a nevelési-oktatási intézményben a pedagógiai programhoz nem kapcsolódó nevelés és oktatás, valamint az ezzel összefüggő más szolgáltatás. A fenti rendelkezések alapján, amennyiben az edzőterem látogatása a testnevelés óra keretében, a pedagógiai program alapján minden tanuló számára kötelező , úgy azt a tanulók részére térítésmentesen kell biztosítani. Amennyiben azonban az nem esik a fenti körbe, akkor a szolgáltatásért térítési díj kérhető, ebben az esetben azonban az edzőterem látogatása és a díj befizetése nem tehető kötelezővé a tanulók számára. (261/2012/OJBIT)

Egy beadványozó azt sérelmezte, hogy a szülői közösség megszavazta az osztálykirándulásért fizetendő összeg nagyságát. A fentieknek megfelelően a tanítási időben szervezett kirándulás megszervezésénél a törvényi előírás az ingyenesség. Amennyiben a szülők osztálypénzből ki akarják pótolni a kirándulás költségeit, és ezzel megnövelni a tanulmányi kirándulás szervezésének lehetőségeit, úgy azt osztálypénz befizetésével megtehetik, ám az osztálypénz fizetésénél a fenti szempontokat kell figyelembe venni. (172/2012/OJBIT)

Egy beadványozó azt sérelmezte, hogy gyermeke rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, így jár számára a tankönyvtámogatás, ám az intézmény 30 ezer forintot beszedett a tankönyvekre. A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 8. §-a határozza meg, hogy kik jogosultak alanyi jogon tankönyvtámogatásra. Az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy – az iskolától történő tankönyv-kölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, illetőleg tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján – a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki tartósan beteg, a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd, három vagy több kiskorú, illetve eltartott gyermeket nevelő családban él, nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult, vagy rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre (a továbbiakban: normatív kedvezmény). A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő – nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben nevelkedő – ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett tanuló után nem vehető igénybe a normatív kedvezmény. Abban a kérdésben, hogy a normatív kedvezményre való jogosultság elbírálásánál kit kell tartósan beteg, súlyosan fogyatékos, három- vagy többgyermekes családban élő, nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosultnak tekinteni – kivéve, ha az iskoláztatási támogatásra való jogosultság a legmagasabb életkor elérése miatt szűnt meg – a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény II. fejezetében, sajátos nevelési igényűnek tekinteni, az Nkt. 4. § 23. pontjában foglaltakat kell alkalmazni. A meghatározott normatív kedvezményre és a normatív kedvezmény körébe nem tartozó kedvezményre vonatkozó igényt jogszabályban meghatározott igénylőlapon kell bejelenteni. Az igénylő a jogosulatlanul igénybe vett kedvezményért jogszabályban meghatározott módon felel.

A kérelmet jogszabályban meghatározott igénylőlapon kell bejelenteni. A tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet 22. § (1) bekezdése szerint az iskola minden év november 15-éig köteles felmérni, hogy hány tanuló kíván az iskolától - a következő tanítási évben - tankönyvet kölcsönözni, hány könyvre van szükség a napközis, illetve a tanulószobai foglalkozásokon, illetve hányan kívánnak használt tankönyvet vásárolni. E felmérés során tájékoztatnia kell a szülőket arról, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 8. §-ának (4) bekezdése alapján kik jogosultak normatív kedvezményre, továbbá arról, ha az iskolának lehetősége van további kedvezmény nyújtására, és hogy mely feltételek esetén lehet azt igénybe venni. Az iskolába belépő új osztályok tanulói esetében a felmérést a beiratkozás napjáig kell elvégezni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 4/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a nevelési-oktatási intézmény házirendjében kell szabályozni egyéb jogszabályban meghatározottakon túlmenően a nem alanyi jogon járó tankönyvtámogatás elvét és az elosztás rendjét.

A normatív és a normatív kedvezmény körébe nem tartozó kedvezményre vonatkozó kérelmet is a 23/2004. (VIII. 27.) OM rendeletben meghatározott igénylőlapon, az iskola által meghatározott időben kell bejelenteni. Továbbá az igénylőlap benyújtásával egyidejűleg be kell mutatni a normatív kedvezményre való jogosultságot igazoló iratot. A bemutatás tényét az iskola rávezeti az igénylőlapra. Az igénybejelentés időpontjáról az iskola az igénybejelentési határidő előtt legalább tizenöt nappal korábban, írásban köteles értesíteni minden tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt. Az iskola által az igénybejelentésre meghatározott határidő jogvesztő, ha a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő az értesítés ellenére nem élt az igénybejelentés jogával. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az igényjogosultság az igénybejelentésre megadott időpont eltelte után állt be. Ha az igényjogosultság a tanulói tankönyvvásárláshoz nyújtott normatív hozzájárulás igénylését követő időpont után áll be - beleértve az iskolaváltást is - az iskola a tankönyvek kölcsönzésével, a napköziben, tanulószobán elhelyezett tankönyvek rendelkezésre bocsátásával teljesítheti az igényt. Az iskola a normatív kedvezmények kielégítését követően a benyújtott további igényeket a rendelkezésre álló tárgyévi tankönyv-támogatási keret, valamint a könyvtári tankönyvkészlet figyelembevételével a házirendben meghatározott módon bírálja el (nem alanyi jogon járó tankönyvtámogatás).

A normatív támogatáshoz rendelkezésre álló összeget a mindenkori költségvetési törvény szabályozza. A Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény 8. melléklete rendelkezik a települési önkormányzatok normatív, kötött felhasználású támogatásairól, köztük a tanulók ingyenes tankönyvellátásának támogatásáról. Eszerint:

ELŐIRÁNYZAT: 5 649,9 millió forint

FAJLAGOS ÖSSZEG: 12 000 forint/fő/év

A támogatást igénybe veheti a települési önkormányzat a Közokt. tv. 10. § (4) bekezdése, továbbá a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 8. § (4) bekezdése alapján – az 1-13. évfolyamokon, a szakiskola 9-10. évfolyamán és a szakképzési évfolyamokon – nappali rendszerű oktatásban részt vevő, ingyenes tankönyvellátásra jogosult iskolai tanulók ingyenes tankönyvellátásához a 2012/2013. tanévi nyitó (október 1-jei) közoktatási statisztikai állapotra becsült létszáma alapján.

A támogatás egy tanuló után egy jogcímen igényelhető. A tanulói tankönyvtámogatások megállapításához figyelembe kell venni a 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet 22. §-ának előírásait is. A támogatással való elszámolás a 2012/2013. tanévi nyitó (október 1-jei) tényleges közoktatási statisztikai létszámból, az ingyenes tankönyv-ellátásra jogosultak száma alapján történik. A támogatás folyósítása augusztus hónapban az államháztartásról szóló jogszabályokban meghatározott időpontig történik.

A fentiek alapján a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényben meghatározott kör ingyenes tankönyvellátásra jogosult. E tanulók számára biztosítani kell a tankönyvek összességéhez való ingyenes hozzájutást, a jogszabályban meghatározott valamely módon. A költségvetési törvényben meghatározott összeg az intézmények számára az állam által biztosított összeg, ami nem jelenti azt, hogy ha az adott intézményben ennél többe kerül egy tanuló tankönyvellátása, akkor a fennmaradó részt a szülőnek kellene állnia. Az ingyenes tankönyvtámogatás definíciójával ez fogalmilag ellentétes lenne. Minden egyes intézményben az iskola pedagógusai, szakmai munkaközösségei nagy szabadsággal bírnak a tanulók által használt tankönyvek kiválasztásánál. Az intézmény vezetője viszont felelős azért, hogy az iskola biztosítani tudja az arra jogosultak részére, hogy a pedagógusok által választott tankönyvek ingyenes álljanak rendelkezésükre. (153/2012/OJBIT)

A jogszabályok alapján a munkafüzet is tankönyvnek minősül. A Tpr. 28. § (1) bekezdés d) pontja szerint e törvény alkalmazásában tankönyv az a könyv, amelyet jogszabályban meghatározottak szerint tankönyvvé nyilvánítottak, továbbá az, amelyet az oktatásért felelős miniszter nyilvános pályázat keretében kiválasztott, tankönyvvé nyilvánítható a szótár, a szöveggyűjtemény, az atlasz, a kislexikon. A tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 23/2004. (VIII. 27.) OM rendelet 26/C. § b) pontja alapján pedig e rendelet alkalmazásában munkafüzet az a szerzői jogi védelem alá eső, nyomtatott formában megjelentetett vagy elektronikus formában rögzített és az e rendeletben meghatározottak szerint tankönyvvé nyilvánított kiadvány, amely alkalmas egy vagy több meghatározott tankönyv tananyagának gyakoroltatására, elsajátíttatására, alkalmaztatására. A fenti jogszabályi rendelkezések alapján álláspontunk szerint az ingyenesség követelménye a hivatalos tankönyvjegyzékben szereplő munkafüzetekre is fennáll. Az előbbiek alapján ugyanis a hivatalos tankönyvjegyzékben szereplő munkafüzet is tankönyvnek minősül, így arra a Tpr. rendelkezéseit alkalmazni kell. (154/2012/OJBIT, 144/2012/OJBIT)

Egy szülő azzal összefüggésben kért tájékoztatást, hogy jár-e támogatott tankönyv az alsó tagozatos sajátos nevelési igényű magántanulónak. Tájékoztattuk, hogy amennyiben gyermeke a fent ismertetett jogszabályban foglalt feltételeknek megfelel, ez esetben jogosult az ingyen tankönyvre. A magántanulói státusz az ingyen tankönyvre való jogosultságot nem érinti. (9438/2012/OJBIT)

A köznevelési törvény 63. § (1) c) pontja szerint a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy a helyi tanterv alapján, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével megválassza az alkalmazott tankönyveket, tanulmányi segédleteket, taneszközöket, ruházati és más felszereléseket. E törvény 9. § (3) bekezdése alapján pedig a szülőket az iskola a megelőző tanítási év végén tájékoztatja azokról a tankönyvekről, tanulmányi segédletekről, taneszközökről, ruházati és más felszerelésekről, amelyekre a következő tanévben a nevelő és oktató munkához szükség lesz, valamint az iskolától kölcsönözhető tankönyvekről, taneszközökről és más felszerelésekről, továbbá arról is, hogy az iskola milyen segítséget tud nyújtani a szülői kiadások csökkentéséhez. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (1) bekezdésének bc) pontja kimondja, hogy az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül az oktatásban alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit, figyelembe véve a tankönyv térítésmentes igénybevétele biztosításának kötelezettségét. A fentiek alapján a tankönyvek kiválasztásánál az intézményt nem köti maximált ár. Minden egyes intézményben az iskola pedagógusai, szakmai munkaközösségei nagy szabadsággal bírnak a tanulók által használt tankönyvek kiválasztásánál. Az intézmény vezetője viszont felelős azért, hogy az iskola biztosítani tudja az arra jogosultak részére, hogy a pedagógusok által választott tankönyvek ingyenes álljanak rendelkezésükre. (98/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő a háromgyermekes családokra vonatkozó ingyenes tankönyvellátással kapcsolatban kért tájékoztatást. Fenti rendelkezések értelmében tehát, amennyiben a szülő akár a bérjegyzékkel, akár a pénzintézeti számlakivonattal, akár a postai igazolószelvénnyel igazolni tudja, hogy a három- vagy többgyermekes családok esetére gyermekenként megállapított összegű családi pótlékot folyósítanak részére, akkor a közoktatási intézményben tanulmányokat folytató tanuló után jogosult a normatív kedvezmény igénybe vételére. (25008/2012/OJBIT)

Az Oktatási Jogok Biztosa Hivatalába érkezett beadvány azon 3. életévüket elért gyermekek óvodai felvétele kapcsán kérte állásfoglalásunkat, akiknek szülei munkavégzésük miatt nem tudják biztosítani napközbeni ellátásukat. A fentieknek megfelelően a köznevelési törvény hatályba lépését követően, ám 2014. szeptember 1-je előtt az 5 éves kort be nem töltött gyermekek kötelező óvodai felvétele nem biztosított, így előfordulhat, hogy a munkavállaló szülők gyermekének felvételi kérelmét a kötelező felvételt biztosító óvoda elutasítja.

Hivatalunk a Köznevelés-irányítási Főosztály álláspontjának megismerését követően az alábbi állásfoglalásról tájékoztatta a szülőt. Az óvodai nevelés megszervezése a köznevelési intézménystruktúra átalakításával is a települési önkormányzatok kötelező feladata maradt. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdése szerint a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok különösen az óvodai ellátás.

A köznevelési törvény 49. §-a értelmében az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik. Az óvodába a gyermek – e törvényben foglalt kivétellel – harmadik életévének betöltése után vehető fel. A szülő gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérheti, a gyermekek felvétele folyamatos. A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik vagy ahol szülője dolgozik. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Ha a jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát, az óvodavezető, amennyiben az óvoda fenntartója több óvodát tart fenn, az óvoda fenntartója bizottságot szervez, amely javaslatot tesz a felvételre. A települési önkormányzat közzéteszi az óvoda felvételi körzetét, valamint az óvoda nyitva tartásának rendjét. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító óvoda). E rendelkezések értelmében gyermeke jelentkezését, mivel még nem köteles óvodába járni, a körzetes óvoda elutasíthatja. Ugyanakkor az önkormányzat fent bemutatott kötelezettsége értelmében javasoltuk, hogy amennyiben gyermeke nem nyer felvételt óvodai elhelyezésre, úgy kérje a gyermeke lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat segítségét gyermeke óvodai ellátásához.

Tájékoztattuk a szülőt, hogy 2014. szeptember 1-jén hatályba lép a köznevelési törvény 8. § (2) bekezdése, mely szerint az augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betöltött gyermekek kötelesek legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson részt venni. Ez a rendelkezés két kötelezettséget von maga után: a települési önkormányzat kötelezetté válik arra, hogy valamennyi harmadik életévét betöltött gyermek részére biztosítsa a lakóhelye szerinti körzetes óvodában a férőhelyet, továbbá a gyermek a harmadik életév betöltésével kötelezetté válik a napi négy órai óvodai nevelésben való részvételre, amelynek teljesüléséért a szülő felel. (274/2012/OJBIT)

Tájékoztattuk a hozzánk fordulókat, hogy abban az esetben, ha egy gyermek felvételt nyert egy óvodába, a jogszabály nem tulajdonít jelentőséget annak, hogy a napközbeni ellátása egyébként biztosított lenne, vagy sem. Nem tehető tehát különbség az óvodai ellátás tartama vonatkozásában az óvodába járó gyermekek között aszerint, hogy a szülők dolgoznak vagy bármely okból nem. ( 12/2012/OJBIT, 120/2012/OJBIT)

Egy hozzánk forduló szülő szerette volna, ha 2006 őszén született gyermeke iskolába menne a 2012/2013. tanévben. Az óvoda ezt nem támogatta, és a Nevelési Tanácsadóba küldték a gyermeket, ahol megállapították, hogy nem érte el a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, így további egy évig marad az óvodai ellátás keretei között. A szülő ezt sérelmesnek tartotta, és a hivatalunk állásfoglalását kérte. Azzal kapcsolatban érdeklődött, hogy a nevelési tanácsadó véleménye ellenére az iskola igazgatója felveheti-e gyermekét. Akár oly módon is elkezdené az iskolát, ha magántanulóként létesítenének tanulói jogviszonyt. A közoktatási törvény fenti szabályainak ismertetésével tájékoztattuk, hogy alapesetben az óvoda igazolja az iskolaérettség meglétét vagy javasolja a gyermek óvodai nevelésben való további részvételét . Amennyiben azonban az iskolába lépéshez szükséges fejlettség megléte kapcsán kétség vagy vita merülne fel, ez esetben a kérdés eldöntése érdekében az óvoda javasolja a szülőnek a gyermek nevelési tanácsadáson vagy sajátos nevelési igényű gyermek esetén a szakértői és rehabilitációs bizottság általi vizsgálaton való részvételt. A 4/2010. (I. 19.) OKM rendelet a 12. § (3) bekezdése szerint, ha a szakvélemény azt állapítja meg, hogy a gyermek az iskolába lépéshez szükséges érettséget nem érte el, óvodai nevelésben kell részt vennie, amelyről értesíti a szülőt, és az illetékes jegyzőt is. Amennyiben a szülő a véleményben foglaltakkal nem ért egyet, ez esetben lehetősége van jogorvoslattal élni. A szakvéleményben foglaltak megváltoztatását kezdeményezheti a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes községi, városi, megyei jogú városi, fővárosi kerületi önkormányzat jegyzőjénél. A jegyző eljárásával szemben pedig a rendelet 34. § (5) bekezdése alapján a jegyző határozata ellen benyújtott fellebbezés alapján induló eljárásban szakértőként az Oktatási Hivatal jár el. A fentiek alapján tehát gyermeke csak abban az esetben mehet iskolába, ha a fent ismertetett eljárás során megállapítják, hogy elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget. Ha erről nem rendelkezik megfelelő igazolással, úgy az intézményvezető nem veheti fel iskolába. Nem lehet magántanuló sem, hiszen a tanulói jogviszony létesítésének feltétele, hogy rendelkezzen ezen igazolással. Továbbá a magántanulóság a tankötelezettség teljesítésének egy módja, így amennyiben a tankötelezettség az iskolába lépéshez szükséges fejlettség hiánya miatt nem áll be, úgy magántanuló sem lehet a gyermek. (23014/2012/OJBIT)

A szülő arról érdeklődött, hogy maradhat-e 8 éves koráig óvodában az a kisgyermek, aki 2005. augusztusban született, és akinél enyhe fokú értelmi fogyatékosságot állapítottak meg. A közoktatási törvény 6. § (2) bekezdése szerint a gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. utáni időpontban született. A 24. § (5) bekezdése szerint a gyermek utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti. Abban az évben, amelyben a gyermek a hetedik életévét betölti, akkor kezdhet újabb nevelési évet az óvodában, ha augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy nevelési évig maradjon az óvodában. A nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság ilyen javaslatot a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével tehet. A nevelőtestület egyetértését a nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság a gyermek, tanuló vizsgálatának megkezdése előtt szerzi be. A nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság – szakvéleményének megküldésével – értesíti a lakóhely, ennek hiányában a tartózkodási hely szerint illetékes jegyzőt, ha javasolja, hogy a gyermek további egy évig óvodai nevelésben vegyen részt. A közoktatási törvény fent ismertetett szabályai szerint a tankötelezettség kezdete egészen 8 éves korig kitolható, ám azzal a megszorító feltétellel, hogy a gyermek augusztus 31. utáni időpontban szülessen. Ellenkező esetben a gyermek tanköteles lesz. (16501/2012/OJBIT)

Egy szülő azt sérelmezte beadványában, hogy egy iskola nem veszi át gyermekét. A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdésének n) pontja kimondja, hogy a tanuló joga különösen, hogy kérje az átvételét másik nevelési-oktatási intézménybe. Az 53. § (2) bekezdés a) pontja alapján ha a tanulót másik iskola átvette, az átvétel napján a tanulói jogviszony megszűnik. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 23. § (6) bekezdése kimondja, hogy a tanuló átvételére a tanítási év során bármikor lehetőség van. A köznevelési törvény 50. § (6) bekezdése szerint az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító iskola). A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet - a beadvány vizsgálatakor hatályban lévő - 24. § (4) bekezdése kiterjeszti a kötelező felvételt biztosító intézményekről szóló rendelkezést a középfokú intézményekre is, miszerint a fenntartó szakiskolát és középiskolát is kijelölhet kötelező felvételt biztosító iskolának. A fentiek alapján tehát amennyiben gyermeke a kötelező felvételt biztosító intézménybe kéri átvételét, úgy az intézményvezető nem utasíthatja el a jelentkezését. Egyéb esetben a tanuló kérheti átvételét egy másik intézménybe, az átvételről a fogadó iskola igazgatója hoz döntést. (163/2012/OJBIT)

Egy szülő szerint a településükön lévő iskola sorsa bizonytalan, ezért elhatározásuk szerint egy másik település iskolájába íratnák be első osztályba gyermeküket. Az intézményvezető ígéretet tett a gyermek felvételére, ám azt kérte, hogy a szülő egyeztessen a saját települése polgármesterével. Ezen egyeztetés során a polgármester nem járult hozzá az átjelentkezéshez, a választott iskola igazgatója elé olyan ultimátumot állítottak, melyet nem tud teljesíteni, így a panaszos gyermekét nem fogja tudni felvenni. Ezen eljárás jogszerűségéről érdeklődött a szülő. A szabad intézményválasztás jogára vonatkozó rendelkezésekből következik, hogy a szülők szabadon választhatnak iskolát gyermeküknek, tanulók felvételéről az intézmény igazgatója dönt, a kötelező felvétel eseteit pedig a törvény szabályozza. A jogszabály tehát nem a fenntartó számára, hanem az iskola vezetője számára biztosítja a tanulók felvételéről való döntési jogosultságot. A szülőnek iskolaválasztási jogosultságának gyakorlásakor, valamint gyermeke felvételi kérelmének a választott iskolába beadásakor nem kötelessége, hogy bármely önkormányzattal egyeztessen. Döntését szabadon hozza meg, ahogyan a választott iskola vezetője is önállóan dönt a felvételről – a közoktatási törvény rendelkezése szerint. Amennyiben döntése elutasító, úgy a szülő gyermekét a lakóhely szerint kötelező felvételt biztosító iskolába írathatja be, mely jelentkezését nem utasíthatja el. Az intézményvezető döntésével szemben pedig lehetősége van jogorvoslatra. (13495/2012/OJBIT)

Beadványában egy szülő gyermeke felvételi kérelmének elutasítását sérelmezte. Elmondása szerint két nagyobbik gyermeke adott település iskolájába jár, ám harmadik gyermekét az intézmény nem vette fel, mivel családjuk elköltözött a településről, így a gyermek nem az intézmény körzetében lakik. A fentieknek megfelelő tájékoztatást adtunk a szülőnek. (20/2012/OJBIT)

Egy beadványozó a 8. osztályos felvételi vizsga megszervezésével, feladatsorával kapcsolatos kifogásait jelezte hivatalunk felé. Úgy vélte, a központi írásbeli feladatsor nem felel meg egy 10 éves gyermek életkori sajátosságainak, tudásszintjének felmérésére. Beadványa kapcsán tájékoztatást kértünk az Oktatási Hivataltól, melynek közoktatási elnökhelyettese tájékoztatta hivatalunkat a felvételi vizsga megszervezésével kapcsolatos szempontokról. A rendelkezésünkre álló információk alapján a következő álláspontot alakítottuk ki. A 6 vagy 8 évfolyamos gimnáziumokba felvételiző legtehetségesebb tanulóktól elvárható, hogy a kompetenciaalapú oktatás eredményeként már minden lehetséges esetben, bármilyen tantárgy vonatkozásában képesek legyenek alkalmazni a megszerzett tudást. A feladatsorok összeállítói  szélesebb szakmai összefüggéseket is figyelembe vettek munkájuk során. A tanítási gyakorlatban a szövegek értelmezése/értése más tantárgyak tanulása során is nehézséget okoz a tanulók többségének, egyrészt a feladatutasítások, másrészt a szöveges feladatok megoldása területén. Gyakran vetődik fel a kérdés - különösen hibás megoldás esetén - hogy a szöveget vagy a szövegben rejlő összefüggést/összefüggéseket nem érti a diák. Több feladatban nem is lehet szétválasztani az anyanyelvi vagy pl. a matematikai kompetenciákat. A feladatkészítő bizottságoknak  a középiskolák igényeit és a felvételi vizsgajellegének követelményeit is figyelembe kell venniük a feladatlapok elkészítésekor. Lehetőleg olyan feladatsorokat kell összeállítaniuk, amelyek megfelelő differenciálást/szórást  biztosítanak a felvételizők között, és ezzel a diákok közötti rangsor felállítását segítik/szolgálják (minden teljesítmény-tartományban). A 6 vagy 8 évfolyamos gimnáziumokba többségében nagyon jó képességű gyerekek jelentkeznek (a korosztályuk 4-5 %-a), ezért néhány részfeladat olyan nehézségű, amely lehetőséget biztosít a legjobbak közötti 1-2 pontos differenciálásra is. A központi, egységes írásbeliken mindenkinek  ugyanazokat a feladatokat kell megoldania,  így – bár természetesen kinek-kinek egy adott feladat más nehézségűnek számíthat – összességében, ebből a szempontból azonos feltételekkel „versenyeznek”, egyenlő eséllyel mérettetnek meg ezen a felvételi vizsgán, így az oktatási jogok megsértését nem állapítottuk meg. (6366/2012/OJBIT)

A panaszos gyermekének kollégiumi felvételi kérelmét az intézmény elutasította, mert egy első félévben lezajlott fegyelmi eljáráson kiszabott büntetés miatt a minősítése „hanyag” volt az első, majd a második félév végén is. A felvételi döntésről való mérlegelés során az érintett intézmény szervezeti és működési szabályzata szerint a nevelési követelményeknek való megfelelést, a tanuló minősítését, valamint a tanuló szociális helyzetét értékeli. Álláspontunk szerint az, hogy a fegyelmi eljárás következében a második féléves minősítése is hanyag lett, nem sérti gyermeke oktatási jogait. A felvételi kérelem elbírálása során a tanuló egész éves magatartását bírálja el a döntést hozó. Az elkövetett kötelességszegő cselekmény végigkíséri a tanév során, akárcsak a tanulmányi eredménye, amely adott esetben a felvételinél ismételten mérlegre kerül. Így például egy kevésbé eredményes 7. évfolyamos tanulmányi eredmény a középiskolai felvétel elutasításához vezethet. A rendelkezésre álló dokumentumokból az derült ki, hogy a kollégiumban rendelkezésre álló 52 fiú férőhelyre 61 jelentkező nyújtott be felvételi kérelmet, így döntést kellett hozni 9 tanuló kérelmének elutasításáról. Tekintettel arra, hogy a felvételi kérelem elutasításának oka helyhiány volt, és a mérlegelés során figyelembe vett minősítés hanyag volt, a rendelkezésemre álló adatok alapján az oktatási jogok sérelmét nem állapítottuk meg. (90/2012/OJBIT)

Egy pedagógus arról érdeklődött, hogy a középiskolába beiratkozni szándékozó tanulóknak személyesen kell-e beiratkozni. Tájékoztattuk, hogy a 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 17. § (3) bekezdése szerint a középiskolában és a szakiskolában a tanuló beiratkozásához be kell mutatni a tanuló személyi igazolványát vagy születési anyakönyvi kivonatát, és az elvégzett iskolai évfolyamokat tanúsító bizonyítványokat; továbbá a szakképző évfolyamra történő beiratkozáskor a megfelelő iskolai előképzettséget igazoló bizonyítványt, szükség esetén az egészségügyi, pályaalkalmassági szakvéleményt. A rendelet 8. számú melléklete tartalmazza továbbá a középfokú iskolákba történő jelentkezés rendjéről és a felvételi eljárás szabályairól szóló szabályokat. A fenti rendelkezések között nem szerepel arra vonatkozó előírás, hogy a tanulónak meg kell jelenni akkor, mikor törvényes képviselője eljár helyette és nevében. (19176/2012/OJBIT)

Egy szülő sajátos nevelési igényű gyermeke magántanulói jogviszonyával kapcsolatban fejtette ki kifogásait. Arról kérte állásfoglalásunkat, hogy jogszerű-e az iskola eljárása, ha a szakértői bizottság javaslata ellenére nem engedélyezi gyermeke magántanulói jogviszonyát. A gyermeke azonban állapota folytán nem tud iskolába járni, így mulasztott óráinak száma folyamatosan nő. Tájékoztattuk, hogy a magántanulói jogviszony kétféle módon jöhet létre. A köznevelési törvény 45. §-a kimondja, hogy a tankötelezettség iskolába járással, vagy ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos, a szülő kérelmére magántanulóként teljesíthető. Ha az iskola igazgatójának megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok eredményes folytatására vagy befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes kormányhivatalt, amely a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Halmozottan hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának döntéséhez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. §-a kiegészíti a törvényi rendelkezéseket. Eszerint ha a tanuló – a szülő kérelme alapján – a tankötelezettségének magántanulóként kíván eleget tenni, és az iskola igazgatójának megítélése szerint a tanulónak ez hátrányos, akkor az erre irányuló kérelem benyújtásától számított öt napon belül az iskola igazgatója megkeresi a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes kormányhivatalt, amely a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Halmozottan hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéshez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét. A gyermekjóléti szolgálat tizenöt napon belül köteles megküldeni véleményét. Ha a tanuló tanulmányi kötelezettségének a szülő kérelme alapján magántanulóként tesz eleget, felkészítéséről a szülő gondoskodik, a tanuló egyénileg készül fel. A magántanuló magatartását és szorgalmát nem kell minősíteni. Az iskola igazgatója köteles tájékoztatni a tanulót és a szülőt a magántanuló kötelességeiről és jogairól. A magántanuló az igazgató előzetes engedélyével vehet részt a tanórai vagy egyéb foglalkozásokon. A magántanuló kérelemre felvehető a napközibe és a tanulószobai foglalkozásra. A szülő kérésének felmerülése esetén tehát az intézmény vezetője mérlegel: hátrányos lehet-e a kérés teljesítése a tanulónak. Amennyiben úgy véli, hogy igen, úgy a kérést továbbítja a kormányhivatal felé, és a kormányhivatal hatáskörébe kerül a döntés.

A fenti jogszabály rendelkezik a magántanulói jogviszony másik esetéről is. A 75. § (3)-(4) bekezdése kimondja, hogy ha a sajátos nevelési igényű tanuló, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a nevelési tanácsadási feladatot, szakértői bizottsági feladatot ellátó intézmény szakértői véleménye alapján tanulmányait magántanulóként folytatja, iskolai neveléséről és oktatásáról, felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatainak megállapításáról, az ehhez szükséges pedagógusokról a szakértői véleményben foglaltak szerint az az iskola gondoskodik, amellyel a tanuló tanulói jogviszonyban áll. Az iskolában nem foglalkoztatott szakemberek biztosításáról a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén a szakvéleményt kiállító a nevelési tanácsadást ellátó intézménynek, sajátos nevelési igényű tanuló esetén a fővárosi, megyei utazó gyógypedagógusi hálózat keretében kell gondoskodni. Az iskola köteles gondoskodni a tanuló felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatának megállapításáról akkor is, ha szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait. Eszerint ha a tanuló nem szülői kérésre, hanem szakértői, szakorvosi vélemény alapján lesz magántanuló, úgy az intézmény vezetőjének semmiféle mérlegelési lehetősége nincs, feladata a magántanulói jogviszony adminisztrálása, valamint a tanuló felkészítésének megszervezése.

A fentieknek megfelelően azon tanórák, melyeken a gyermek nem vett részt, nem minősülnek igazolatlan órának, hiszen a szakértői vélemény kiállítása napjától, illetőleg az abban meghatározott időponttól ő ezen véleményben megfogalmazottak alapján magántanuló. (208/2012/OJBIT)

A beadványozó arról érdeklődött, hogy megakadályozhatja-e az intézmény a nagykorú tanulók tanítási időben történő távozását az intézményből. Tájékoztattuk, hogy a házirend szabályai az intézmény minden tanulójára kötelezőek – életkortól függetlenül. Így amennyiben a házirend tartalmazza azt, hogy az iskola épületét csak a tanítási idő végén, illetve külön engedéllyel lehet elhagyni, úgy ez a nagykorú tanulók vonatkozásában is érvényes. A házirend megsértése esetén alkalmazandó szankciókat velük szemben is alkalmazni kell (fegyelmező intézkedések, fegyelmi eljárás). Az épületből történő távozás megakadályozására az iskola lehetőségeihez képest alkalmazhat portást, kiléptető rendszert, kapuzárást, rácsot, stb. (17846/2012/OJBIT)

Egy szülő arról tájékoztatott, hogy tanárválasztási kérelmüket mind az iskola igazgatója, mind a fenntartó önkormányzat elutasította. A pedagógus szabad megválasztásának közoktatási törvényben szereplő joga csak akkor alkalmazható, ha erre lehetőség van. A lehetőség a konkrét intézmény keretei között értelmezhető, és az intézményvezető feladata annak megítélése. (17268/2012/OJBIT)

Egy szülő azt kifogásolta, hogy gyermeke iskolájában kötelező az idegen nyelv oktatása már első osztálytól. A szülők nem kaptak választási lehetőséget, nem kérdezték a véleményüket. Az idegen nyelv oktatásával kapcsolatban tájékoztattuk, hogy a közoktatási törvény szerint az iskolában a nevelő-oktató munka a pedagógiai program alapján folyik. A pedagógiai program magában foglalja a nevelési programot és a helyi tantervet, továbbá a szakképzésben részt vevő iskolákban a szakmai programot. A nevelési, illetve pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. A fenntartó a nevelési program és a pedagógiai program jóváhagyása előtt köteles az adott intézménytípusnak megfelelő szakterületen eljárni jogosult közoktatási szakértő véleményét beszerezni. Ha ilyen közoktatási szakértő nincs az intézménytípusnak megfelelő szakterületen, olyan szakember kell beszerezni, akinek az adott intézménytípusban legalább öt év pedagógus-munkakörben szerzett gyakorlata van. A nevelési, illetve pedagógiai programot a nevelési-oktatási intézmény honlapján, annak hiányában a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hozni. Ki kell kérni az iskolaszék véleményét a pedagógiai program elfogadása előtt. A fentieknek megfelelően amennyiben az idegen nyelv oktatása a pedagógiai program részét képezi, az azt jelenti, hogy a fenntartó azt megvizsgálta és elfogadta. Az intézmények helyi szabályzatainak természetesen meg kell felelniük a közoktatási törvény rendelkezéseinek, ezt biztosítja a fenntartó általi kontroll. A szabad iskolaválasztás jogának közoktatási törvény szerinti megfogalmazása azt is jelenti, hogy amennyiben a szülő nem ért egyet egy adott intézmény pedagógiai programjában megfogalmazottakkal, úgy gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. (12938/2012/OJBIT)

Egy szülő kifogásolta, hogy gyermekét nem engedik haza a napköziből. Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény hatálybalépését követően a jogi környezet módosult, ám a közoktatási törvény vonatkozó részei hatályban maradtak. A hatályos rendelkezések szerint a közoktatási törvény 53. § bekezdése szerint az iskola — a tanórai foglalkozások mellett — a tanulók érdeklődése, igényei szerint tanórán kívüli foglalkozásokat szervez. Tanórán kívüli foglalkozás a napközis és tanulószobai foglalkozás is, mely a fentieknek megfelelően tanulói igény szerint szerveződik, tehát nem kötelező foglalkozás. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 13. § (2) bekezdése pedig arról rendelkezik, hogy a tanulói részvétel szempontjából a tanítási óra lehet kötelező, kötelezően választandó és szabadon választható tanítási óra. Ha a tanulót – kérelmére – felvették a szabadon választott tanítási órára, a tanítási év végéig, vagy, ha a tanítási év vége előtt befejeződik, az utolsó tanítási óra befejezéséig köteles azon részt venni. Mivel a napközis foglalkozás nem tartozik sem a kötelező, sem a kötelezően választható tanítási órák közé, e rendelkezés is azt igazolja, hogy itt a részvétel nem kötelező. Ugyanakkor, ha gyermeke igényelte a napközis foglalkozásokon való részvételt, úgy az arról való távozás az intézmény házirendje szerinti rendben történhet. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 5. § (2) bekezdésének c) pontja szerint ugyanis az intézmény házirendje állapítja meg a tanórai és egyéb foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások rendjét. Más a helyzet, ha a tanuló iskolaotthonos oktatás keretei között folytatja tanulmányait, úgy a délutáni foglalkozásokon való részvétel is kötelező. Az iskolaotthonos nevelés és oktatás esetén ugyanis az oktatás megszervezése a délelőtti és a délutáni tanítási időszakban történik, melyben a tanulók elsajátítják az új ismereteket, tananyagot, és a következő tanítási napokra is felkészülnek – a kötelező tanórai foglalkozások, a nem kötelező tanórai foglalkozások, a napközis foglalkozások, a mindennapos testedzés foglalkozásai időkeretében. (217/2012/OJBIT)

Szülők érdeklődtek beadványukban arról, hogy köteles lesz-e gyermekük 2012. szeptember 1-től tanulószobán részt venni. Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény a tanulószobáról nem tartalmaz rendelkezéseket. Ugyanakkor a törvény 27. § (2) bekezdésének 2013. szeptember. 1-jétől hatályos rendelkezése szerint á ltalános iskolában a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban olyan módon kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak, továbbá tizenhét óráig – vagy addig, amíg a tanulók jogszerűen tartózkodnak az intézményben – gondoskodni kell a tanulók felügyeletéről. Az általános iskola e törvény rendelkezéseinek megfelelően egész napos iskolaként is működhet. (5524/2012/OJBIT)

Beadványában a szülő azt kifogásolta, hogy aki gyermeke iskolájában nem az intézmény által biztosított étkezést igényli, hanem otthonról visz ebédet, nem részesülhet napközis ellátásban. A közoktatási törvény szerint a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy nevelési, illetőleg nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. A közoktatási törvény a térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások között rendelkezik arról, hogy a gyermek, tanuló a nevelési-oktatási intézményben igénybe vett étkezésért jogszabályban meghatározottak szerint térítési díjat fizet. Ugyanakkor a törvény megfogalmazza azt is, hogy a gyermek, tanuló joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben, családja anyagi helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön, továbbá, hogy részben vagy egészben mentesüljön az e törvényben meghatározott, a gyermekeket, tanulókat terhelő költségek megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy a részletekben való fizetésre.

A törvény alkalmazásában az alapszolgáltatás az óvodai foglalkozás, az iskola, a kollégium által - e törvény alapján - ingyenesen biztosított tanórai és tanórán kívüli foglalkozás, a logopédiai és a dyslexia-megelőző foglalkozás, a mindennapos testedzés, a rendszeres egészségügyi felügyelet, a tanítás kezdete előtti és az étkezés alatti felügyelet, továbbá az iskolában, kollégiumban térítési díj fizetési kötelezettség mellett biztosított tanórai és kollégiumi foglalkozás. A törvény szerint a helyi önkormányzatok és az állami szervek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekben, továbbá a helyi önkormányzati feladatellátás keretében ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások közé tartozik a tanítás kezdete előtti, az étkezés ideje alatti felügyelet, továbbá a tizedik évfolyam végéig a napközis és tanulószobai foglalkozás. A fentiek alapján tehát az iskola felügyeleti kötelezettsége az étkezések alatti felügyeletre is kiterjed. A közoktatási törvény szerint felügyelet a nevelési-oktatási intézményekben: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A közoktatási törvény a tanulói jogok között mondja ki, hogy a tanuló joga különösen, hogy kollégiumi, napköziotthoni, tanulószobai ellátásban részesüljön. Nem tagadható meg az első-negyedik évfolyamra járó tanuló napközis foglalkozásra, iskolaotthonos osztályba való felvétele, ha eredményes felkészülése azt szükségessé teszi.

A fentiek alapján jól látszik, hogy az étkezés igénybevétele nem kötelezettség, hanem lehetőség, bizonyos esetekben fizetési kedvezményekkel párosuló lehetőség. Ugyanakkor a napközi otthonos foglakozás igénybevétele sem kötelező, a szülők, tanulók számára ez egy további lehetőség, ám ha a tanuló felkészülése ezt szükségessé teszi, úgy a felvételi kérelem nem tagadható meg. E körülmények megítélése, és a döntés meghozatala az intézményvezető hatáskörébe tartozik. A fenti rendelkezések alapján nem mondható ki, hogy a napközi és az étkezés együttjáró szolgáltatások, azaz hogy a napközi igénybevételének függvénye lenne az étkezés igénybevétele. Nem kizárt tehát a jogszabályok alapján az, hogy a napközis foglalkozást igénybe vevő tanuló az étkezést ne vegye igénybe. Ugyanakkor az étkezés alatti felügyelet biztosításának kötelezettségét több helyütt kimondja a közoktatási törvény, és problémaként merülhet fel a többiekkel együtt nem étkező tanuló felügyelete, illetőleg a saját magának elektromos eszközzel ebédet melegítő gyermek felügyeletének megszervezése. Ennek áthidalására láttunk létező megoldásokat, ilyen lehet, ha a saját ételét önállóan megmelegítő gyermek együtt étkezik társaival ugyanazon pedagógus felügyelete alatt. (6061/2012/OJBIT)

Egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy mi a teendő abban az esetben, ha gyermeke nyolcadik osztályos tanuló, azaz jelenleg aktuális számára a középiskolai beiskolázásáról dönteni, de a következő tanév őszén másik városba költöznek, így gondot okoz, hogy leendő lakóhelyükön még nem tudnak felvételizni, az előző helyen pedig már nem érdemes. Érdeklődött, kérhetnek-e ebben az esetben egy év halasztást gyermekének. Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény már ismertetett szabályai szerint Magyarországon – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. A fenti rendelkezés alapján a tanuló legalapvetőbb kötelezettsége a tankötelezettség teljesítése. Amennyiben nem magántanuló, úgy iskolába járással, a tanórákon való részvétellel. A köznevelési törvény 46. § (1) bekezdése is megerősíti, hogy a tanuló kötelessége, hogy eleget tegyen – rendszeres munkával és fegyelmezett magatartással, képességeinek megfelelően – tanulmányi kötelezettségének. A gyermek tanköteles tanulóként tehát köteles a 2013/2014. tanévben tanulmányait középfokú oktatás keretében folytatni. A köznevelési törvény 50. § (1) bekezdése szerint a tanuló – beleértve a magántanulót is – az iskolával tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogviszony felvétel vagy átvétel útján keletkezik. A felvétel és az átvétel jelentkezés alapján történik. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt. A tanulói jogviszony a beíratás napján jön létre. A fentieknek megfelelően a gyermeknek teljesítenie kell a tankötelezettségét, ami alól nincs mód felmentést kérni, azonban, ha a tanuló felvételt nyer egy intézménybe, és a későbbiekben ez – akár költözés miatt – indokolttá válik, kérheti átvételét az ország bármely más középfokú oktatási intézményébe. A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdésének n) pontja ugyanis rögzíti, hogy a tanuló joga különösen, hogy kérje az átvételét másik nevelési-oktatási intézménybe. A törvény 53. § (2) bekezdés a) pontja alapján, ha a tanulót másik iskola átvette, az átvétel napján a tanulói jogviszony megszűnik. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 23. § (6) bekezdése kimondja, hogy a tanuló átvételére a tanítási év során bármikor lehetőség van. A fentieknek megfelelően tehát a tanuló a későbbiekben kérheti átvételét egy másik intézménybe. Ebben az esetben az átvételről a fogadó iskola igazgatója hoz döntést. Amennyiben a tanulót az iskola átveszi, korábbi iskolájában a tanulói jogviszonya megszűnik, és bizonyítványát ki kell adni. Ennek megfelelően, amennyiben a tanuló jelenleg még korábbi lakóhelyén jelentkezik egy középfokú oktatási intézménybe, majd a felvételt követően ősszel elköltöznek, a szülőnek lehetősége van gyermeke átvételét kérni egy ottani iskolába. Így a tanuló – a költözés ellenére – tankötelezettségét folyamatosan teljesíti. (296/2012/OJBIT)

Egy pedagógus azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy az előre hozott érettségi vizsga letételét követően köteles-e a tanuló részt venni a tanórán. A fentiek alapján az a tanuló, aki egy évfolyam anyagából sikeres osztályozó vizsgát tett, az adott tárgyból teljesítette az évre vonatkozó tanulmányi kötelezettségét. Ebből következően neki további tanulmányi jellegű kötelezettsége nincs, vagyis nem feleltethető, nem lehet vele dolgozatot íratni, nem értékelhető, hiszen abból a tananyagból már értékelésre került. Aki pedig érettségi vizsgát tett, az nemcsak az adott évfolyam, hanem a teljes középiskolai tanulmányi kötelezettségét teljesítette a szóban forgó tantárgyból, ő már akkor sem értékelhető, ha egyébként még nem 12. évfolyamos, vagyis a többi tárgyból még esetleg évei vannak hátra. A tanulmányi kötelezettségek teljesítése után a tanulónak egyetlen kötelezettsége marad, az is csak a tizennyolcadik életévét be nem töltött tanulónak; nevezetesen, hogy az oktatási intézményben, a pedagógusok felügyelete alatt tartózkodjon. A kiskorú tanuló felett ugyanis a közoktatási intézmény felügyeletet gyakorol. A felügyelet a pedagógus joga, de egyben kötelessége is. Ez többféleképpen megoldható, a lényeg az, hogy a kiskorú mindig felnőtt felügyelete alatt legyen, akár a könyvtárban, akár a tanári szobában, akár úgy is, hogy a tanulónak be kell mennie egy tanórára. Azonban ez utóbbi esetben sem feleltethető, egyáltalán nem is kötelezhető órai munkára. A napi első, illetve utolsó tanóra esetén megoldhatja az iskola úgy is, hogy a tanulónak később kell érkeznie, illetve elmehet korábban. Az erre vonatkozó szabályokat célszerű a házirendben rögzíteni. (19/2012/OJBIT, 6380/2012/OJBIT)