Tartalomjegyzék

AZ OKTATÁS EGYES TERÜLETEI

KÖZOKTATÁS

A SZEMÉLYI SZABADSÁGJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az emberi méltósághoz való jog mindenkit – így az oktatás valamennyi szereplőjét – megillető alkotmányos alapjog, amely alapján többek között tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása, megalázó büntetésben való részesítése. Az emberi méltósághoz való jog az oktatási szereplőket életkorukra való tekintet nélkül megilleti. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (továbbiakban: köznevelési törvény) 46. § (2) bekezdése szerint a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Az eddig hozzánk érkezett panaszok tükrében elmondhatjuk, hogy az intézményvezetők maguk is nagyon komoly jogsértésnek tartják a testi fenyítést.

A bántalmazó magatartás a köznevelési intézményekben leggyakrabban a tanulók közötti konfliktusok során alakul ki. A köznevelési törvény 46. § (1) bekezdése szerint a tanuló kötelessége, hogy óvja saját és társai testi épségét, tanulótársai emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa, tiszteletet tanúsítson irántuk, segítse rászoruló tanulótársait. E rendelkezések alapján a tanulók közötti bántalmazás a tanuló kötelességszegésének minősül, az intézmény feladata ilyen esetben a kötelességszegés kivizsgálása, a megfelelő fegyelmezési eszköz megállapítása.

Egy panaszos szülő harmadik osztályos gyermekét az iskolában társai bántalmazták. Ezt jelezte az iskola, valamint az önkormányzat felé is. Elmondása szerint sor került egy széleskörű egyeztetésre szülők, pedagógusok, illetve a polgármester részvételével, de nem történt meg a helyzet megnyugtató rendezése. Az intézményvezető tájékoztatta hivatalunkat az iskola - a gyermeket bántalmazó tanulóval kapcsolatos - eljárásáról. Kifejtette, hogy az érintett tanuló valóban bántalmazta a panaszos gyermekét és más tanulókat is. Azonban az iskola nem maradt tétlen, a gyermek érdekében és a többi tanuló védelmében számos intézkedést valósított meg. Az igazgató nyilatkozatából megállapítottuk, hogy az intézmény megtette a megfelelő intézkedéseket, amelyek a bántalmazó tanuló kapcsán szükségesek voltak. Nyilatkozatában az intézményvezető elmondta, hogy az iskola pedagógusai fokozottan felügyelik a gyermek viselkedését az óraközi szünetekben. Intézkedések történtek annak érdekében is, hogy a bántalmazó megkaphassa a szükséges fejlesztéseket, ennek következtében heti két órában fejlesztő pedagógus foglalkozik vele. Tekintettel arra, hogy az intézményvezető megtette a szükséges intézkedéseket, az oktatási jogok megsértését nem állapítottuk meg. (49/2013/OJBIT)

A szülő elmondása szerint gyermekét az iskolában társai folyamatosan bántalmazták, kék-zöld foltokkal jött haza az iskolából. Egy alkalommal beszorították a mosdóba, joghurttal és vízzel kevert vizelettel locsolták. Az intézményvezető nyilatkozatában közölte, hogy a tanuló a tanévek folyamán sokszor volt részese a gyerekek közötti konfliktusoknak. A beadványban írt konfliktus egy óraközi szünetben alakult ki az érintett tanuló és társai között. A lelocsolást egy nyolcadikos fiú követte el. Kergetőztek a hetedikes lányokkal, akik a fiú elől a lány mosdóba menekültek, a fiú követte őket oda, és a kialakult kisebb dulakodás közben sárga folyadékot permezett rájuk, miközben azt mondta nekik, hogy ez vizelet. A folyadékot az intézményvezető megvizsgáltatta: gusztustalan állagú színezett víz volt, vizeletet nem tartalmazott. A nyolcadikos tanuló fegyelmező büntetésként osztályfőnöki intőt kapott. A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítottuk, hogy a beadványban leírt tanulók közötti bántalmazást az intézményvezető kivizsgálta, a kötelességszegő tanulót fegyelmező intézkedésben részesítette. Ezen intézkedésével az oktatási jogsérelmet az intézmény saját hatáskörben orvosolta, így az oktatási jogok biztosa részéről kezdeményezés megfogalmazására nincs szükség. (690/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény 46. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ugyanezen § (3) bekezdése szerint a gyermek, tanuló joga, hogy a nevelési és a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, továbbá hogy személyiségi jogait, így különösen személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, családi élethez és magánélethez való jogát a nevelési-oktatási intézmény tiszteletben tartsa, e jogának gyakorlása azonban nem korlátozhat másokat ugyanezen jogainak érvényesítésében, továbbá nem veszélyeztetheti a saját és társai, a nevelési-oktatási intézmény alkalmazottai egészségét, testi épségét, valamint a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtését, fenntartását.

A nevelési intézményen belüli bántalmazás másik megvalósulási formája, amikor a pedagógus fegyelmezési eszköztárának része a testi fenyítés. A korábban már hivatkozott köznevelési törvény 46. § (2) bekezdése szerint a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Az emberi, állampolgári, gyermeki és tanulói jogokat a pedagógus nem vonhatja el, ugyanis azok nem pedagógiai mérlegelés függvényei. Érvényesülésük nem függ attól sem, hogy a gyermek, illetve a diák teljesíti-e a kötelességeit az óvodában vagy az iskolában, tehát a gyermekeket, tanulókat megillető alapvető emberi jogok nem állíthatók összefüggésbe a kötelességek teljesítésével.

A korábbi években a hasonló ügyekben arról tudtuk tájékoztatni az intézményvezetőket, hogy a testi fenyítés súlyossága olyan fokú, mely cselekmény - a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése szerint - olyan súlyú fegyelmi vétséget valósít meg, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás is arányban állhat.

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2012. július 1-jétől hatályba lépő módosítása alapján jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint a fegyelmi felelősség és a fegyelmi eljárás szabályai megszűntek. Így a pedagógus fegyelmi felelősségre vonásának lehetősége nem áll fenn, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság korábbi elvi döntésének megítélése a testi fenyítést súlyosságával kapcsolatban továbbra is irányadó.

A pedagógusok által elkövetett kötelességszegés esetén a 2014. január 1-jétől hatályos pedagógusok kollektív szerződésében szabályozottak érvényesek, miszerint a közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetén – meghallgatását követően, az eset súlyától függően – a közalkalmazottal szemben alkalmazható hátrányos következmények: szóbeli figyelmeztetés, írásbeli megrovás, a jutalmazás lehetőségéből legfeljebb hat hónapra történő kizárás. A pedagógussal kötelességszegésével kapcsolatban alkalmazható legsúlyosabb eljárás pedig a köznevelési törvény 61. § (6) bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, mely jogot az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményben az állami intézményfenntartó központ vezetője gyakorolja.

Beadványában egy szülő leírta, hogy gyermekét a testnevelő tanár két esetben bántalmazta, ezt az intézményvezető felé jelezték. A panaszos arról is tájékoztatott, hogy az iskolaigazgató az esetet kivizsgálta, és a pedagógust a második alkalom után írásbeli figyelmeztetésben részesítette. Az intézményvezető panaszos számára írt leveléből kiderült, hogy a bántalmazó pedagógus elleni írásbeli figyelmeztetés bekerül a személyi anyagába, egy esetleges újabb vizsgálat eredményeképp a következő fokozat az elbocsátás lehet. A leírtakból megállapítottuk, hogy az intézményvezető megvizsgálta a panasszal összefüggésben felmerült problémát, és intézményvezetői hatáskörében megtette a szükséges intézkedéseket a helyzet rendezése érdekében. A felelősségre vonással kapcsolatos munkáltatói döntések tekintetében az oktatási jogok biztosa nem rendelkezik hatáskörrel, így azon túlmenően, hogy az ezzel kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekre felhívjuk az intézményvezetők figyelmét, nincs arra lehetőségünk, hogy felülbíráljuk az ilyen típusú munkáltatói döntéseket. A fentiekre tekintettel az ügyben nem indítottunk vizsgálatot. (75/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény fentebb már idézett szabálya szerint a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani. A bemutatott ügyekben a testi fenyítés, a fizikai bántalmazás az emberi méltóság megsértésének esetei fordultak elő, de méltóságsértés más módon is megvalósulhat.

A köznevelési törvény 25. § (5) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről, a gyermekek, tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről, ennek keretében különösen, hogy az óvodába járó gyermek, valamint a tankötelezettség végéig az általános iskolába, középfokú iskolába járó tanuló évenként legalább egyszer fogászati, szemészeti és általános szűrővizsgálaton vegyen részt.

Egy szülő gyermeke fogorvosi vizsgálaton való részvételével kapcsolatban érdeklődött. Sérelmezte, hogy az óvoda nem tájékoztatta előre a szülőt a vizsgálatról. Az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet 6. § (5) bekezdése szerint a gyermekek, tanulók csoportos szűrővizsgálata és kezelése a területileg illetékes fogászati rendelőben évente kétszer, szorgalmi (tanítási) időben történik. Fogászati szűrővizsgálatra és kezelésre egy tanuló (tanulócsoport) tanévenként 10 tanítási óráról vonható el. A szűrővizsgálaton való részvételt, valamint annak ideje alatt a tanulók felügyeletét a nevelési-oktatási intézmény biztosítja. Az intézmény tehát jogszabályban előírt kötelezettségét teljesítette, mikor gyermekét fogorvosi vizsgálatra vitte. A köznevelési törvény 72. § (5) bekezdése ugyanakkor a szülők jogai között megfogalmazza az általános tájékoztatáshoz való jogot, miszerint a szülő joga különösen, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. Álláspontunk szerint e tájékoztatáshoz való jog magában foglalja az orvosi, fogorvosi vizsgálatokon való részvételről, azok eredményéről való tájékoztatás jogát is. A köznevelési törvény 46. § (1) bekezdésének e) pontja szerint pedig a tanuló kötelessége, hogy a szülő hozzájárulása esetén részt vegyen egészségügyi szűrővizsgálaton. E rendelkezés is megerősíti azt, hogy a szülő tájékoztatása nélkül a szűrővizsgálat nem valósítható meg. (353/2013/OJBIT)

A tanulók egészséghez való jogának érvényesülését biztosítja az, hogy iskolaorvosi vagy szakorvosi vizsgálat alapján az érintett tanulók gyógytestnevelésen vagy könnyített testnevelésen vehetnek részt a jogszabályok alapján.

Egy szülő arról érdeklődött, hogy köteles-e a gyermeke gyógytestnevelésre járni. A gyógytestnevelés-órák miatt ugyanis növekszik a gyermeke terhelése, és ez a magas óraszám gondot jelent az első évfolyamos tanuló számára. Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény 18. § (2) bekezdése alapján a szülő és a pedagógus nevelő munkáját, valamint a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátását pedagógiai szakszolgálat segíti. E szakasz h) pontja szerint pedagógiai szakszolgálat többek között a gyógytestnevelés is. A köznevelési törvény 72. § (4) bekezdése kimondja, hogy a szülő joga, hogy gyermeke neveléséhez igénybe vegye a pedagógiai szakszolgálat intézményét. A köznevelési törvény 72. § (1) bekezdés a) pontja a szülő kötelességei között pedig kimondja, hogy a szülő kötelessége, hogy gondoskodjon gyermeke értelmi, testi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételekről, és arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit, továbbá megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget. A fentieknek megfelelően a pedagógiai szakszolgálat igénybevétele a szülő joga, ugyanakkor az alábbiak alapján bizonyos esetekben kötelezettsége. A pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet pontosítja a kötelező ellátás eseteit. E rendelet 28. § (1) bekezdése kimondja, hogy a köznevelési törvény 18. § (2) bekezdés h) pontja szerinti gyógytestnevelés feladata a gyermek, a tanuló speciális egészségügyi célú testnevelési foglalkoztatása, ha az iskolaorvosi vagy szakorvosi vizsgálat gyógytestnevelésre utalja. A rendelet 34. § (1) bekezdése alapján a pedagógiai szakszolgálat igénybevétele a szülő döntése alapján történik. A (2) pedig megfogalmazza a fentiek alóli kivételeket: itt mondja ki a jogszabály azt, hogy a pedagógiai szakszolgálat igénybevétele kötelező az e rendelet 28. §-a alapján, tehát ha a gyermeket az iskolaorvosi vagy szakorvosi vizsgálat gyógytestnevelésre utalja.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 142. §-a szerint a tanulót, ha egészségi állapota indokolja, az iskolaorvosi, szakorvosi szűrővizsgálat alapján könnyített testnevelés- vagy gyógytestnevelés-órára kell beosztani. Az orvosi szűrővizsgálatot – kivéve, ha a vizsgálat oka később következik be – május 15-éig kell elvégezni. Az orvos által vizsgált tanulókról az iskolának nyilvántartást kell vezetnie, amelyben fel kell tüntetni a felvételi állapotot és az ellenőrző vizsgálatok eredményét. A könnyített-testnevelésórát az iskolaorvosi, szakorvosi vélemény alapján a testnevelésóra vagy az iskola által megszervezett külön foglalkozás keretében úgy kell biztosítani, hogy a mindennapos testnevelés ezekben az esetekben is megvalósuljon. A gyógytestnevelés-órákat a pedagógiai szakszolgálat feladatainak ellátására kijelölt nevelési-oktatási intézményben kell megszervezni legkevesebb heti három, de legfeljebb heti öt tanóra keretében. Amennyiben a tanuló szakorvosi javaslat alapján a testnevelésórán is részt vehet, akkor számára is biztosítani kell a mindennapos testnevelésen való részvételt. Ebben az esetben a gyógytestnevelés- és a testnevelésórákon való részvételnek együttesen kell elérnie a heti öt órát, ezek arányára az iskolaorvos, a szakorvos tesz javaslatot. Fel kell menteni a tanulót a testnevelésórán való részvétel alól, ha mozgásszervi, belgyógyászati vagy egyéb, szakorvos által megállapított egészségkárosodása nem teszi lehetővé a gyógytestnevelés-órán való részvételét sem. (595/2013/OJBIT)

Az iskolai élet során előfordul, hogy a gyermek, tanuló balesetet szenved. Az intézményi balesetek vizsgálatakor felmerül az intézmény, a pedagógusok felelősségének kérdése.

Egy szülő elmondása szerint a nyári szünetben egy pedagógus táborozni vitte 12 éves gyermekét. A gyermek egy esti játék során balesetet szenvedett. Tájékoztattuk a beadvány készítőjét, hogy köznevelési törvény alkalmazásában a gyermek, tanuló felügyelete a tanítási időn kívül is megvalósul, nevezetesen a pedagógiai program részeként kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A fentieknek megfelelően panaszos által leírtak más megítélés alá esnek, ha az iskolán kívüli program, ahol a baleset történt, a pedagógiai program részeként kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott program volt, és más alá, ha azt a pedagógus/intézmény a tanulók önkéntes részvételével szervezte. Tájékoztattuk továbbá általános gyermek- és ifjúsági baleset-biztosítás szabályairól. (642/2013/OJBIT)

Az egészségügyi problémákkal küzdő gyermekek, illetve tanulók óvodai, iskolai ellátása járhat a pedagógusok számára olyan többletfeladatokkal, amelyekről a gyermekek egészségi állapotának megőrzése érdekében kötelesek gondoskodni. Az egészséghez való jog különleges érvényesülési területe a tanulók étkezésével kapcsolatos problémák jelentkezése a köznevelési intézményekben.

Egy panaszos élelmiszerallergiás gyermeke óvodai ellátásának minőségét kifogásolta. A hiányosságok orvoslása érdekében ő viszi az otthon készített ebédet gyermekének, ezzel kapcsolatban érdeklődött. (249/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény 25. § (5) bekezdése értelmében a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről. A 69. § (2) bekezdés g) pontja alapján a nevelési-oktatási intézmény vezetője felel a nevelő és oktató munka egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséért. Álláspontunk szerint a gyermek jogainak tiszteletben tartása és védelme nem merülhet ki abban, hogy tartózkodni kell a megsértésüktől, hanem gondoskodni kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről is. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban: gyermekvédelmi törvény) 41. §-a szerint a gyermekek napközbeni ellátásaként életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni. A jogszabály 151. §-a értelmében a gyermekek napközbeni ellátása keretében biztosított gyermekétkeztetés szabályait kell alkalmazni az óvodában, a nyári napközis otthonban, az általános és középiskolai diákotthonban, kollégiumban, illetve az itt szervezett externátusi ellátásban, az általános iskolai, továbbá – ha külön jogszabály másképpen nem rendelkezik – középfokú iskolai menzai ellátás keretében, a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelését, oktatását ellátó intézményben és a fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, az Szt. hatálya alá tartozó fogyatékosok nappali intézményében, a szociális nyári gyermekétkeztetés keretében nyújtott étkeztetésre. A szabályozás szerint, ha a szülő (törvényes képviselő) eltérően nem rendelkezik, a nem állami fenntartó az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményben, a települési önkormányzat az általa fenntartott óvodában és a közigazgatási területén az állami intézményfenntartó központ által fenntartott nevelési-oktatási intézményben, a fenntartó az egyéb állami fenntartású intézményben a gyermekek és a tanulók számára az óvodai nevelési napokon, illetve az iskolai tanítási napokon biztosítja a déli meleg főétkezést és két további étkezést. A főváros közigazgatási területén lévő tankerületekben az állami intézményfenntartó központ által fenntartott nevelési-oktatási intézményben – a fővárosi önkormányzat saját tulajdonában álló ingatlanban működő nevelési-oktatási intézmények kivételével – az étkeztetést a kerületi önkormányzat biztosítja. A fővárosi önkormányzat köteles biztosítani az étkeztetést azon nevelési-oktatási intézményben, amely saját tulajdonában álló ingatlanban működik. Az étkeztetés biztosítására kötelezett önkormányzat e feladatának ellátásához a közigazgatási területén kívülről érkező gyermek, tanuló lakóhelye szerinti önkormányzattól hozzájárulást kérhet. Iskolai étkeztetésben részesülhet az a tanuló is, aki a napközit nem veszi igénybe. Az étkezések közül az ebéd külön is igényelhető. A fent említettek alapján, ha az iskola biztosítja minden gyermek számára az étkeztetést, akkor csupán az élelmiszerallergiára hivatkozva azt nem tagadhatja meg, és biztosítani kell a speciális étrend szerinti ellátást is. E kötelezettség tejesítésének megszervezése az illetékes önkormányzat hatáskörébe tartozik.

A közétkeztetés megszervezéséről hivatalból országos vizsgálatot indítottam, amelynek eredménye a beszámoló megjelenése után várható.

Gyakran érkezik kérdés hivatalukhoz a tanulók külső megjelenésének szabályozásával kapcsolatban. A megjelenés, az öltözködés, a külső megválasztása az ember önrendelkezési jogához tartozik. Ez az Alaptörvényben biztosított alapjog a szabadságjogok körébe tartozik. Lényege, hogy az emberi személyiség szabad kibontakozásának jogát biztosítja, ugyanakkor a legtöbb alapjoghoz hasonlóan ez az alapjog sem korlátozhatatlan.

Egy pedagógus érdeklődött azzal kapcsolatban, hogy előírhatja-e egy intézmény házirendje a külső megjelenésre vonatkozó szabályokat. (418/2013/OJBIT)

Az Alaptörvény Szabadság és Felelősség fejezetének I. cikk (3) bekezdése értelmében az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Ennek alapján tehát az alapjog korlátozása csak törvényben történhet. A köznevelési intézményekben folyó élet speciális viszonyait törvényi szinten a köznevelési törvény szabályozza. Az iskola világában érintett alapjogok korlátozására vonatkozó rendelkezések tehát nagyrészt itt találhatók.

A köznevelési törvény 25. § (2) bekezdése értelmében az iskola és a kollégium házirendje állapítja meg az e törvényben, továbbá a jogszabályokban meghatározott tanulói jogok gyakorlásának és – a tanulmányi kötelezettségek teljesítésén kívül – a kötelezettségek végrehajtásának módját, továbbá az iskola, kollégium által elvárt viselkedés szabályait. A házirend tartalmazza tehát a diákok kötelességeiről szóló fejezetet. E fejezet rendelkezései azonban csak a jogszabályokban előírt kötelességeket részletezhetik, azok teljesítésének módját határozhatják meg. Nincs arra lehetőség, hogy a jogszabályokban rögzített kötelességeken túl az iskola házirendje további tanulói kötelességeket írjon elő.

A köznevelési törvény diákok külső megjelenésével, öltözködésével kapcsolatos előírásainak alapja az, hogy a köznevelési intézmény köteles felügyeletet biztosítani a kiskorú tanulók felett, és ennek keretében óvnia kell azok testi épségét, egészségét, vigyáznia kell értékeikre, gondoskodnia kell a tanulók erkölcsi védelméről. Mindebből következik, hogy a külső megjelenéssel, öltözködéssel kapcsolatos iskolai előírások kizárólag e cél érdekében születhetnek, hiszen, ha nem ezt a célt szolgálnák, akkor törvényi felhatalmazás nélkül, indokolatlanul korlátoznák a tanulók önrendelkezési jogát. Ezek alapján az iskola saját belső normáiban (pl. pedagógiai program, házirend) csak a törvényi korlátozás kifejtését, konkretizálását végezheti el, új indokokat nem alkothat.

Az oktatás világában azok a külső megjelenésre, öltözködésre vonatkozó iskolai előírások jogszerűek, amelyek a tanuló testi épségét kívánják megőrizni. Ilyen előírás lehet például, hogy bizonyos ékszerek nem hordhatók testnevelés órán, mert balesetveszélyesek; vagy az az előírás, hogy műhelygyakorlatokon védőöltözetet kell használni. Szakképzés során természetesen a munkavédelmi, illetve higiéniai előírások betartatása is jogszerű, hiszen ezek a szabályok nem is csak a tanulókra vonatkoznak, hanem mindenkire, aki az adott jellegű tevékenységgel foglalkozik. Jogszerűek továbbá azok az előírások is, amelyek nem feltétlenül a testi épséget, hanem a tanuló ruháját hivatottak védeni, ezek sok esetben nem is különíthetők el a balesetvédelmi előírásoktól.

Nem jogszerű azonban az az előírás, amely csak azért ír elő a külső megjelenésre, öltözködésre vonatkozó szabályokat, hogy ezzel "egyneműsítse" a tanulókat, hiszen nincs olyan törvényes cél, amely ezt megkövetelné. Szintén jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályoknak mögöttes fegyelmezési célja van. A köznevelési intézményben történő fegyelmezésnek a köznevelési törvényben rögzített más eszközökkel kell történnie. Az iskolai házirend szabályai a köznevelési törvény felhatalmazása alapján kötelező erejűek, azok megszegése hátrányos következményekkel jár mindazokra nézve, akikre a házirend vonatkozik. Esztétikai követelményeknek, ízlésbeli elvárásoknak való meg nem felelés azonban álláspontunk szerint nem vonhat maga után hátrányos következményeket: fegyelmező intézkedéseket vagy súlyosabb esetben fegyelmi büntetést.

A tanulók külső megjelenésére, viseletére vonatkozó kérdésekbe az iskola nem avatkozhat be, ez a tanulók személyiségi jogainak csorbítása lenne. Így ugyancsak jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályok célja esztétikai követelmények, ízlésbeli elvárások kikényszerítése. A fentiek értelmében sem a házirend, sem a pedagógus nem írhat elő jogszerűen az iskolában való megjelenés követelményeként hajviselettel, öltözködéssel kapcsolatos esztétikai elvárásokat. A pedagógus természetesen nevelési tevékenysége közben kifejezheti ezzel kapcsolatos rosszallását, megpróbálhatja meggyőzni a tanulót, ám kötelező érvénnyel, szankció kilátásba helyezésével nem hathat a tanuló életének ezen területére. Általánosságban elmondható, hogy ezen szabályokon az sem változtat, ha a vonatkozó szabályzatot a tanulók és a szülők is aláírták.

A tulajdonhoz fűződő jog alkotmányos alapjog. Amennyiben a tanuló az iskolában magánál tart egy tárgyat, akkor tulajdonjogából eredő egyik részjogosítványát gyakorolja. E jog érvényesülésével kapcsolatos panaszok általában az iskolába bevitt tárgyakkal összefüggésben érkeznek hivatalunkhoz.

A köznevelési törvény 25. §-ának (3) bekezdése szerint a házirend előírhatja az óvodába, iskolába, kollégiumba a gyermekek, tanulók által bevitt dolgok megőrzőben, öltözőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A házirend az óvodába járáshoz, a tanulói jogviszonyból, kollégiumi tagsági viszonyból származó kötelezettségek teljesítéséhez, jogok gyakorlásához nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha az előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény nem felel.

Az említett korlátozás azonban nem jelent teljes körű, általános felhatalmazást. Fontos látni, hogy e jogszabályhely alapján az iskolák nem tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle, a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. Álláspontunk szerint napjainkban a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet az emberek – így a tanulók is – rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és maguknál tartanak szinte mindig.

A fent idézett rendelkezés alapján az iskola azért tiltja vagy korlátozza, illetve köti feltételhez egy tárgynak az iskolába történő behozatalát, hogy ezzel saját kárfelelősségét csökkentse. A jogszabály céljából következik, amennyiben a tanuló a házirend előírásának ellenére a tárgyat az iskolába beviszi, annak bevitelét nem jelenti be, illetve a dolgot nem kívánja a megőrzőben elhelyezni, attól még nem sújtható a dolog elvételével vagy bármely más fegyelmező intézkedéssel. Ha a pedagógus azt észleli, hogy a tanuló ennek a szabálynak a megszegésével tart magánál ilyen tárgyat, akkor a tanulótól nem veheti el a dolgot, a pedagógusnak csupán fel kell hívnia a gyermek figyelmét, ha a fenti szabályt nem tartja be, akkor a dologban keletkezett kárért az intézmény csak szándékos károkozás esetén felel. A pedagógus emellett felhívhatja a kiskorú tanuló törvényes képviselőjének a figyelmét, hogy a gyermeknél az iskolából kitiltott tárgyat láttak.

Lényeges továbbá megemlíteni, a fentiek nem jelentik azt, hogy a tanulók ne lennének felelősségre vonhatók, ha tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így a mobiltelefonjukkal – discmanjükkel, mp3 lejátszójukkal, stb. – foglalkoznak. A nevelési-oktatási intézményekben ugyanis a pedagógus kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében, amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Azonban ha az órának vége, a dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem tarthatja többé magánál. A pedagógus tehát jogszerűen nem zárhatja el a tanuló mobiltelefonját. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni.

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban élt panasszal, hogy az oktatási intézményben 2012 májusában a pedagógus elvette gyermeke mobiltelefonját, és sem gyermeke, sem a szülő azt azóta sem kapta vissza. A fentieknek megfelelően tájékoztattuk a szülőt, hogy amennyiben a tanuló nem kapta vissza a tanóra végeztével mobiltelefonját, úgy ez jogainak sérelmét valósítja meg. Ez esetben lehetőség van jogorvoslattal élni az igazgató eljárásával szemben. (371/2013/OJBIT)

Adatvédelemmel összefüggő ügyek többféle tárgykörben jelennek meg munkánk során. E kérdések vizsgálatának alapját az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban Infotv.) rendelkezései jelentik. Az Infotv. 3. § 2. pontja alapján személyes adat: az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Az Infotv. 3. § 10. pontja alapján adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül az adatokon végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így különösen gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, lekérdezése, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adatok további felhasználásának megakadályozása, fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése. Adatkezelő pedig e § 9. pontja szerint az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely önállóan vagy másokkal együtt az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az általa megbízott adatfeldolgozóval végrehajtatja.

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő