Tartalomjegyzék

AZ OKTATÁSSAL KÖZVETLENÜL ÖSSZEFÜGGŐ JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

Tanszabadságból eredő jogok

Magyarország Alaptörvényének Szabadság és Felelősség című fejezete XI. cikke kimondja, hogy m inden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.

A köznevelési törvény 2. §-ának rendelkezése szerint a z Alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig, illetve az első szakképzettség megszerzését biztosító első szakmai vizsga befejezéséig a magyar állam közszolgálati feladata. Az állami, települési önkormányzati fenntartású intézményekben, továbbá az állami feladatellátásban részt vevő nemzetiségi önkormányzati, egyházi és magánintézményekben az óvodai nevelés, az óvodai nevelést és az iskolai nevelés-oktatást kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, valamint a kollégiumi ellátás az ingyenes oktatásban részt vevő, e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő gyermekek, tanulók számára térítésmentes.

A köznevelés első helyszíne az óvoda világa. A köznevelési törvény 8. § (1) bekezdése alapján az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. Az óvoda felveheti azt a gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül betölti, feltéve, hogy minden, a településen, fővárosi kerületben, vagy ha a felvételi körzet több településen található, az érintett településeken lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető.

Egy szülő azt sérelmezte, hogy gyermeke óvodai felvételét az intézmény elutasította, holott a mindkét szülő dolgozik. A gyermek a májusi elutasításkor még nem töltötte be 3. életévét, ám az óvodai év közben, decemberben betölti azt. A köznevelési törvény 49. §-a értelmében az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik. Az óvodába a gyermek – e törvényben foglalt kivétellel – harmadik életévének betöltése után vehető fel. A szülő gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérheti, a gyermekek felvétele folyamatos. A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik vagy ahol szülője dolgozik. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Ha a jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát, az óvodavezető, amennyiben az óvoda fenntartója több óvodát tart fenn, az óvoda fenntartója bizottságot szervez, amely javaslatot tesz a felvételre. A települési önkormányzat közzéteszi az óvoda felvételi körzetét, valamint az óvoda nyitva tartásának rendjét. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító óvoda). E rendelkezések értelmében gyermeke jelentkezését, mivel még nem köteles óvodába járni, a körzetes óvoda elutasíthatja.

Jelenleg hatályos szabályozás nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely előírná, hogy öt éves kor előtt a munkavégzés miatt a napközbeni ellátást biztosítani nem tudó szülők gyermekét az óvoda köteles lenne felvenni. (398/2013/OJBIT)

2015. szeptember 1-jén lép hatályba a köznevelési törvény 8. § (2) bekezdése, mely szerint az augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betöltött gyermekek kötelesek legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson részt venni. Ez a rendelkezés két kötelezettséget von maga után: a települési önkormányzat kötelezetté válik arra, hogy valamennyi harmadik életévét betöltött gyermek részére biztosítsa a lakóhelye szerinti körzetes óvodában a férőhelyet, továbbá a gyermek a harmadik életév betöltésével kötelezetté válik a napi négy órai óvodai nevelésben való részvételre, amelynek teljesüléséért a szülő felel. (415/2013/OJBIT)

Az óvoda kevesebb kötöttséggel járó időszaka után az iskola világába történő belépés első állomása a tankötelezettség megállapítása. Sokszor találkozunk a szülők irányából érkező kívánsággal, mely szerint befolyásolni kívánják gyermekük iskolába lépésének idejét. Természetesen a gyermekét ismerő szülő ezirányú megnyilvánulása, tapasztalatainak megosztása a szakemberekkel megvalósulhat, ugyanakkor a folyamat jogi keretek között zajlik, a gyermek iskolába lépése nem múlhat kizárólag szülei akaratán.

A köznevelési törvény 45. §-a szerint Magyarországon – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében azt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. Ha a gyermek az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget korábban eléri, a kormányhivatal a szülő kérelmére szakértői bizottság véleménye alapján engedélyezheti, hogy a gyermek hatéves kor előtt megkezdje tankötelezettségének teljesítését. A tankötelezettség kezdetéről az óvoda vezetője, ha a gyermek nem járt óvodába az iskolaérettségi vizsgálat alapján a szakértői bizottság, továbbá az óvoda, az iskola vezetője vagy a szülő kezdeményezésére az iskolaérettségi vizsgálat alapján a szakértői bizottság dönt.

A tankötelezettség megállapításának feltétele tehát kettős: egy jogszabályban meghatározott életkor elérése és a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének megléte és annak igazolása. Ennek szabályait a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet rögzíti, melynek 21. §-a a következőképp szabályozza a tankötelezettség megállapításával összefüggő eljárást.

  1. A tankötelezettség megkezdésének feltétele a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének megléte, annak igazolása. A gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének jellemzőit az Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló kormányrendelet határozza meg.
  2. Az óvoda a tanköteles életkorba lépéskor a gyermek fejlettségével kapcsolatban

a) amennyiben a gyermek elérte az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, ezt igazolja,

b) dönt a hatodik életévét augusztus 31-ig betöltő gyermek óvodai nevelésben való további részvételéről,

c) szakértői bizottsági vizsgálatot kezdeményez a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének megállapítása céljából, ha

ca) a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettsége egyértelműen nem dönthető el a gyermek fejlődésének nyomon követéséről szóló óvodai dokumentumok alapján,

cb) a gyermek nem járt óvodába,

cc) a szülő nem ért egyet az a) pont szerint kiállított óvodai igazolással vagy a b) pont szerinti döntéssel, vagy

d) szakértői bizottsági vizsgálatot kezdeményez a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének megállapítása céljából annak eldöntésére, hogy az augusztus 31-ig a hetedik életévét betöltött gyermek részesülhet-e további óvodai nevelésben.

  1. A gyermeke iskolába lépéséhez szükséges fejlettségének megállapítása céljából a szülő is kezdeményezhet szakértői bizottsági vizsgálatot.
  2. Az iskola igazgatója a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének megállapítása céljából a szakértői bizottság vizsgálatát kezdeményezheti, ha

a) a szülő nem ért egyet a (2) bekezdés a) pontja szerint kiállított óvodai igazolással vagy a (2) bekezdés b) pont szerinti döntéssel, és arról az iskola igazgatója tudomást szerez, feltéve hogy a kérdésben a szakértői bizottság korábban nem hozott döntést,

b) szükséges a gyermek sajátos iskolai nevelésben-oktatásban való részvételéről dönteni és arra az óvoda javaslatot tesz, vagy a szülő kéri, és e kérdésben a szakértői bizottság korábban nem hozott döntést.

Egy szülő arról érdeklődött, hogy gyermeke első évfolyamra történő beíratását követően a megváltozott körülmények miatt dönthet-e úgy, hogy gyermeke mégis további egy évet járjon óvodába. A fentiek figyelembevételével a szülő nem dönthet úgy, hogy gyermeke nem tanköteles, a fent vázolt esetekben ennek eldöntése érdekében a szakértői bizottság vizsgálatát kezdeményezheti. Abban az esetben, ha a gyermek tankötelezettségének beálltáról az óvoda vagy a szakértői bizottság döntést hozott, úgy nincs lehetőség arra, hogy az óvodában maradjon további egy évig. (184/2013/OJBIT)

Egy szülő gyermeke iskolaérettséggel kapcsolatos vizsgálata jogszerűségéről érdeklődött. Elmondása szerint az óvodában aláírt egy papírt, melyben hozzájárult gyermeke nevelési tanácsadó általi vizsgálatához. Ezt követően megtörtént a gyermek vizsgálata, ám arról a szülőt sem előtte, sem utólag nem értesítették, nem lehetett jelen, őt meg nem kérdezték gyermekével kapcsolatban. A beadvány készítésekor hatályos a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 4/2010. (I. 19.) OKM rendelet 11. §-a szerint a szakértői vizsgálat időpontját a szakértői és rehabilitációs bizottság határozza meg, és erről, valamint a szakértői vizsgálat helyéről a szülőt értesíti. A szakértői vizsgálat időpontjáról szóló értesítést a vizsgálat kezdeményezésére irányuló kérelem megérkezését követő naptól számított tizenöt napon belül meg kell küldeni a szülőnek. A szakértői vizsgálat időpontját a vizsgálat kezdeményezésére irányuló kérelem megérkezését követő naptól számított hatvan napon belüli időpontra kell kitűzni. A szakértői vizsgálat megkezdéséhez a szülői felügyeletet gyakorló szülők jelenléte szükséges. Kétség esetén vélelmezni kell, hogy a vizsgálaton megjelent szülő a távollévő szülő képviseletére jogosult. Erről a szülőt tájékoztatni kell, az ezzel kapcsolatos nyilatkozatát be kell szerezni. A szakértői vizsgálat során a szülő köteles közreműködni, a vizsgálaton – annak zavarása nélkül – jogosult mindvégig jelen lenni. A 23. § (3) bekezdése alapján a fentiek a nevelési tanácsadó eljárására is vonatkoznak. Eszerint a nevelési tanácsadó eljárására a 10. § (1)–(3) bekezdését, a (4) bekezdés a) pontját, a 11. § (1)–(2) bekezdését, a 12. §-t, a 14. § (3) és (5) bekezdését, valamint a 19. § (1)–(2) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. Beadvány szerint a szakértői vizsgálat a szülő egyetértésével indult. A fentieknek megfelelően erről őt értesíteni kellett volna, és a vizsgálaton jogosult lett volna mindvégig jelen lenni, így az eljárással kapcsolatban jogorvoslattal élhetett. (223/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény 50. §-a akképp rendelkezik, hogy a tanuló – beleértve a magántanulót is – az iskolával tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogviszony felvétel vagy átvétel útján keletkezik. A felvétel és az átvétel jelentkezés alapján történik. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt. Az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító iskola). A kormányhivatal meghatározza és közzéteszi az iskolák felvételi körzetét, továbbá – a köznevelés-fejlesztési tervvel összhangban – a pedagógiai szakszolgálatot ellátó intézmény működési körzetét.

Egy szülő sérelmezte, hogy gyermeke lakóhelye szerint kötelező felvételt biztosító iskolája sorsolással kíván dönteni a felvételre kerülő tanulókról. Erre helyhiány miatt került sor. A panaszos sérelmezi, hogy gyermeke jelentkezését esetlegesen elutasíthatja az iskola, annak ellenére, hogy a gyermek lakóhelye az iskola körzetében található. (359/2013/OJBIT)

Egy másik ügyben a körzetes iskola helyhiány miatt elutasította a panaszos gyermekének jelentkezését azzal az indokolással, hogy bár az intézmény körzetében, de 1 km-en kívül található a lakóhelye. (357/2013/OJBIT)

A fentieknek megfelelően az általános szabály szerint a tanuló felvételéről való döntés az igazgató jogkörébe tartozik. Abban az esetben azonban, ha a tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye az iskola körzetében található, az igazgató nem utasíthatja el a jelentkezését, köteles a gyermeket felvenni.

A középiskolai felvétel során a körzetesség nem jut ekkora szerephez, a választott intézménybe történő bejutás során a tanulói teljesítmény, a felvételi vizsga játszik fontosabb szerepet. Ugyanakkor a jogszabályi környezet itt is meghatározó, esetenként a jogi szabályozás rejti magában az oktatási jogok sérülésének lehetőségét.

Az oktatási jogok biztosához fordult egy szülő, aki beadványában a középfokú felvételi eljárás jogi szabályozásával összefüggő kifogásait közölte. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 40. § (3) bekezdésében megfogalmazott azon szabályt sérelmezte, miszerint a középfokú felvételi eljárásban a rangsorolás során az azonos összesített eredményt elérő tanulók közül előnyben kell részesíteni a halmozottan hátrányos helyzetű tanulót, ezt követően azt a jelentkezőt, akinek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye az iskola székhelyének, telephelyének településén található vagy akinek különleges helyzete ezt indokolja. A különleges helyzetet az iskola pedagógiai programjában kell szabályozni. A lakóhely szerinti előnyben részesítés a beadványozó szerint diszkriminatív helyzetet teremt a városi intézmény vonzáskörzetében lakó gyermeke és hasonló helyzetben lévő társai számára. Vizsgálatunk során a közoktatásért felelős helyettes államtitkárhoz fordultunk, és arra kértük, hogy tájékoztassa hivatalunkat arról, mi az ésszerű indoka a fenti szabálynak, mely szerint a rangsorolás során előnyt élveznek azon jelentkezők, akinek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye az iskola székhelyének, telephelyének településén található. Az államtitkár úr válaszában a következőkről tájékoztatott. Szükséges megállapítani, hogy az előnyben részesítési kötelezettség csak az ugyanabban a felvételi eljárásban azonos pontszámot elért tanulók között tesz különbséget. Az államtitkár úr álláspontja szerint szükséges volt annak jogszabályi megállapítása, hogy azonos felvételi pontszám esetén milyen eljárás alapján kell meghatározni az adott iskolába azonos pontszám alapján még bejutó és az azonos pontszámmal már kieső tanulók sorrendjét. A felvehető tanulók létszámának megállapításakor figyelembe kell venni a maximális osztálylétszámot, tehát arra az esetre, ha több tanuló ér el azonos pontszámot - és így a maximális osztálylétszám túllépése következne be - feltétlenül szükséges volt szabályozni a felvehető tanulók sorrendjét. Az államtitkár úr azt is kifejtette, hogy az egyes tanulók tekintetében, és valóban csak egy-egy tanuló esetén a lakóhely és székhely, telephely szerinti területi előnyben részesítési módszer valóban lehet diszkriminatív. Ugyanakkor, meg is fordítható a helyzet. Amennyiben a megkeresésben leírt esetben az iskola székhelyén vagy telephelyén lakóhellyel rendelkező tanuló nem nyer felvételt a saját településen lévő iskolába, akkor ő napi szinten egy másik településre és messzebbre kénytelen utazni, mint az a tanuló, akinek a lakóhelye nem az érintett iskola településén van, így utóbbi tanulónak a másik intézmény közelebb lenne a lakóhelyéhez. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy két olyan tanulóról van szó, akik ugyanannyi pontszámot értek el a felvételi eljárás során.

A rendelkezésre álló adatokat megvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy az államtitkár úr nyilatkozata nem tartalmazza a kifogásolt jogszabályhely ésszerű indokát. A nyilatkozatban egyértelműen kifejezésre került, hogy területi előnyben részesítési módszer valóban lehet diszkriminatív. Elfogadva a nyilatkozat azon megállapítását, hogy arra az esetre, ha több tanuló ér el azonos pontszámot - és így a maximális osztálylétszám túllépése következne be - feltétlenül szükséges szabályozni a felvehető tanulók sorrendjét, szükségesnek tartom a kérdés rendezését.

Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és felelősség fejezetben a XV. cikk (2) bekezdésében kimondja, hogy Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. A beadvány kapcsán azt vizsgáltuk, hogy sérti-e az Alaptörvény esélyegyenlőségre, hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezéseit az a szabály, mely szerint a rangsorolás során előnyt élveznek azon jelentkezők, akinek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye az iskola székhelyének, telephelyének településén található. Az Alkotmánybíróság szerint a diszkrimináció tilalma elvének értelmezésekor speciális a jogalkotó által adott kedvezmények megítélése. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kedvezményezettek homogén csoportján belül nem lehet különbséget tenni faj, szín, nem stb. alapján, azaz a kedvezményből ilyen alapon nem lehet senkit sem kizárni [39/1992. (VII. 16.) AB határozat, ABH 1992. 235, 237.]. Tehát a jogalkotó a kedvezményekre való jogosultság meghatározásakor nem tehet a kedvezményezettek homogén csoportján belül önkényes megkülönböztetéseket. A kedvezmények megítélésekor tehát az követelhető meg, hogy a nem egyenlő elbánásnak ésszerű oka legyen.

Álláspontunk szerint jelen esetben az eltérő szabályozás önkényes, annak ésszerű oka nincs. Az államtitkár úr nyilatkozata szerint a szabályozás jelen formája diszkriminációt eredményezhet. A 40/1999. (X. 8.) OM rendelet 8. § (1) bekezdése szerint amennyiben az oktatási jogok biztosa megállapítja, hogy a védett jogok sérelme, illetve annak közvetlen veszélye a jogszabályok hiányosságaira vezethető vissza, a jogsérelem elkerülése, illetve megszüntetése érdekében az oktatási miniszternek javaslatot tesz (a továbbiakban: javaslat) a jogszabály kiadására, módosítására vagy hatályon kívül helyezésére. Javaslatunk nyomán a köznevelésért felelős államtitkárság tájékoztatott arról, hogy az Oktatási Hivatalon keresztül elindult a jogszabály módosítására irányuló folyamat, mellyel a fenti probléma kiküszöbölésre kerül. (122/2013/OJBIT)

A felvételhez hasonló szabályok jellemzik a másik intézménybe történő átvétel esetét is. A köznevelési törvény szerint a tanuló joga, hogy kérje az átvételét másik nevelési-oktatási intézménybe. A tanulói jogviszony felvétel vagy átvétel útján keletkezik. A felvétel és az átvétel jelentkezés alapján történik. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt.

Egy szülő gyermekeik más településen lévő általános iskolába történő átjelentkezésével kapcsolatban érdeklődött. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet szerint az iskola pedagógiai programja – a szakképzés kivételével – meghatározza az iskolaváltás, valamint a tanuló átvételének szabályait, szükség esetén különbözeti vizsgával, egyéni segítségnyújtással, türelmi idő biztosításával vagy évfolyamismétléssel. A tanuló átvételére a tanítási év során bármikor lehetőség van. Ha az általános iskolai tanuló úgy kíván iskolát váltani, hogy az az iskolatípus változtatásával is jár, az átvételre a felvételre megállapított eljárás szerint kerülhet sor. Az átvételi kérelemhez mellékelni kell a gyermek személyazonosítására alkalmas, a gyermek nevére kiállított személyi azonosítót és lakcímet igazoló hatósági igazolványt, továbbá az iskolába lépéshez szükséges fejlettség elérését tanúsító igazolást. A fentieknek megfelelően tehát a beadványozók esetében más településükre költözésükkor, amennyiben itt lesz gyermekeik lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye, a lakóhely szerinti kötelező felvételt biztosító általános iskola nem utasíthatja el átvételi kérelmüket. Amennyiben nem a kötelező felvételt biztosító intézménybe kívánnak jelentkezni, úgy az átvételről az iskola igazgatója dönt. Az átvételre a tanév során bármikor lehetőség van, a tanulói jogviszony az átvételről szóló döntést követen a beiratkozás napján jön létre. (15/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény 45. § (5) bekezdése szerint a tankötelezettség kétféle módon teljesíthető: iskolába járással, vagy ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos, a szülő kérelmére magántanulóként.

Egy szülő azt sérelmezte, hogy első évfolyamra járó lányának nem engedélyezte az intézményvezető, hogy tanulmányait magántanulóként folytassa, azzal az indokolással, hogy nem sajátos nevelési igényű. A szülői kérelem mellett speciális esete a magántanulói jogviszony keletkezésének, amikor ezt sajátos nevelési igényére tekintettel javasolja a hatáskörrel rendelkező szerv.

Kérdésével kapcsolatban tájékoztattuk a beadványozót, hogy a magántanulói jogviszony kétféle módon jöhet létre. A köznevelési törvény a szülői kérelem kapcsán kimondja, hogy ha az iskola igazgatójának megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok eredményes folytatására vagy befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes kormányhivatalt, amely a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Halmozottan hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának döntéséhez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. §-a kiegészíti a törvényi rendelkezéseket. Eszerint ha a tanuló – a szülő kérelme alapján – a tankötelezettségének magántanulóként kíván eleget tenni, és az iskola igazgatójának megítélése szerint a tanulónak ez hátrányos, akkor az erre irányuló kérelem benyújtásától számított öt napon belül az iskola igazgatója megkeresi a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes kormányhivatalt, amely a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Halmozottan hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéshez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét. A gyermekjóléti szolgálat tizenöt napon belül köteles megküldeni véleményét. Ha a tanuló tanulmányi kötelezettségének a szülő kérelme alapján magántanulóként tesz eleget, felkészítéséről a szülő gondoskodik, a tanuló egyénileg készül fel. A magántanuló magatartását és szorgalmát nem kell minősíteni. Az iskola igazgatója köteles tájékoztatni a tanulót és a szülőt a magántanuló kötelességeiről és jogairól. A magántanuló az igazgató előzetes engedélyével vehet részt a tanórai vagy egyéb foglalkozásokon. A magántanuló kérelemre felvehető a napközibe és a tanulószobai foglalkozásra. A szülő kérésének felmerülése esetén tehát az intézmény vezetője mérlegel: hátrányos lehet-e a kérés teljesítése a tanulónak. Amennyiben úgy véli, hogy igen, úgy a kérést továbbítja a kormányhivatal felé, és a kormányhivatal hatáskörébe kerül a döntés. A fenti jogszabály rendelkezik a magántanulói jogviszony másik esetéről is. A 75. § (3)-(4) bekezdése kimondja, hogy ha a sajátos nevelési igényű tanuló, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a nevelési tanácsadási feladatot, szakértői bizottsági feladatot ellátó intézmény szakértői véleménye alapján tanulmányait magántanulóként folytatja, iskolai neveléséről és oktatásáról, felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatainak megállapításáról, az ehhez szükséges pedagógusokról a szakértői véleményben foglaltak szerint az az iskola gondoskodik, amellyel a tanuló tanulói jogviszonyban áll. Az iskolában nem foglalkoztatott szakemberek biztosításáról a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén a szakvéleményt kiállító a nevelési tanácsadást ellátó intézménynek, sajátos nevelési igényű tanuló esetén a fővárosi, megyei utazó gyógypedagógusi hálózat keretében kell gondoskodni. Az iskola köteles gondoskodni a tanuló felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatának megállapításáról akkor is, ha szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait.

Eszerint, ha a tanuló nem szülői kérésre, hanem szakértői, szakorvosi vélemény alapján lesz magántanuló, úgy az intézmény vezetőjének semmiféle mérlegelési lehetősége nincs, feladata a magántanulói jogviszony adminisztrálása, valamint a tanuló felkészítésének megszervezése. Amennyiben azonban a szakértői vélemény szerint a tanuló tankötelezettségét kizárólag iskolába járással teljesítheti, úgy ez mind az intézményvezetőt, mind a szülőt kötelezi. (587/2013/OJBIT, 602/2013/OJBIT)

Tekintettel arra, hogy a magántanuló a tanórákon nem vagy csak igazgatói engedéllyel vesz részt, fontos kérdés az, hogy hogyan tud felkészülni a teljesítendő tananyagból az osztályozó vizsgára, illetőleg van-e az iskolának ezzel kapcsolatos kötelezettsége.

Egy szülő beadványában a magántanulók felkészítésével kapcsolatban fordult hozzánk kérdésével. Tájékoztattuk, hogy a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. §-a alapján, ha a tanuló tanulmányi kötelezettségének a szülő kérelme alapján magántanulóként tesz eleget, felkészítéséről a szülő gondoskodik, a tanuló egyénileg készül fel. Ha a sajátos nevelési igényű tanuló, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a nevelési tanácsadási feladatot, szakértői bizottsági feladatot ellátó intézmény szakértői véleménye alapján tanulmányait magántanulóként folytatja, iskolai neveléséről és oktatásáról, felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatainak megállapításáról, az ehhez szükséges pedagógusokról a szakértői véleményben foglaltak szerint az az iskola gondoskodik, amellyel a tanuló tanulói jogviszonyban áll. Az iskolában nem foglalkoztatott szakemberek biztosításáról a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén a szakvéleményt kiállító a nevelési tanácsadást ellátó intézménynek, sajátos nevelési igényű tanuló esetén a fővárosi, megyei utazó gyógypedagógusi hálózat keretében kell gondoskodni. Az iskola köteles gondoskodni a tanuló felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatának megállapításáról akkor is, ha szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait. A fentieknek megfelelően, ha a gyermek szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait, felkészítéséről az intézmény köteles gondoskodni. (569/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény 55. §-a azt is kimondja, hogy a magántanulót – az iskolában vagy azon kívül folyó gyakorlati képzés kivételével – az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni. Az, akit felmentettek a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, az igazgató által meghatározott időben, és a nevelőtestület által meghatározott módon ad számot tudásáról. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 64. § (2) bekezdésének a) pontja szerint osztályozó vizsgát kell tennie a tanulónak a félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól.

Egy szülő a magántanulói jogviszonyról és az azzal összefüggő tanulmányok alatti vizsgákról érdeklődött. Azt kérdezte, hogy az igazgató kötelezheti gyermekét osztályozó vizsga letételére, ha a gyermek magántanulóként is megírná a dolgozatokat tanév közben, és így nem kellene vizsgáznia. Kifogásolta az osztályozó vizsgák időpontját is. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 5. § (1) bekezdésének h) pontja szerint a nevelési-oktatási intézmény házirendjében kell szabályozni az osztályozó vizsga tantárgyankénti, évfolyamonkénti követelményeit, a tanulmányok alatti vizsgák tervezett idejét, az osztályozó vizsgára jelentkezés módját és határidejét. A 65. § (1) bekezdése kimondja, hogy a különbözeti és a beszámoltató vizsgákra tanévenként legalább két vizsgaidőszakot kell kijelölni. Javítóvizsga letételére az augusztus 15-étől augusztus 31-éig terjedő időszakban, osztályozó, különbözeti és beszámoltató vizsga esetén a vizsgát megelőző három hónapon belül kell a vizsgaidőszakot kijelölni azzal, hogy osztályozó vizsgát az iskola a tanítási év során bármikor szervezhet. A vizsgák időpontjáról a vizsgázót a vizsgára történő jelentkezéskor írásban tájékoztatni kell. A fentieknek megfelelően a magántanuló igazgatói engedéllyel lehet jelen a tanórákon, ám a jogszabály szerint ez nem függ össze az osztályozó vizsgán való részvétellel, amely számára a rendelet szerint kötelező. (5/2013/OJBIT)

A tanulói jogviszony megszűnésével, illetőleg a magántanulói jogviszony alakulásával kapcsolatos problémák időnként egymással szoros összefüggésben jelennek meg egy-egy ügy kapcsán.

Egy szülői beadvány szerint a panaszos gyermeke ez év szeptemberében kezdte meg tanulmányait a körzetesnek számító általános iskolában, sporttagozaton. Rövidesen kiderült azonban, hogy a gyermek egészségi állapota miatt nem bírja a sporttagozat terhelését, továbbá idővel magatartási problémák jelentkeztek nála. A szülő próbált egyeztetni az intézménnyel, hogy megoldást találjanak a helyzetre, de végül az iskola hozzáállása miatt az intézményváltás mellett döntöttek. A tanulót hosszas szülői keresgélés, egyeztetés nyomán átvette egy másik kerületben lévő intézmény, azonban néhány nap elteltével itt is jelentkeztek a magatartásbeli problémák. Az átvevő iskola ekkor felhívta az előző iskolát, ahol telefonon véleményt és információkat mondtak a gyermekről, jelezve, hogy a tanuló „problémás gyerek”. A szülő sérelmezte ezt az intézményi eljárást, mivel ezt követően a fogadó iskola elzárkózott, és azt a döntést hozta, hogy nekik nem áll  módjukban a tanulót tovább nevelni, keressenek számára másik iskolát. A panaszos eközben felkereste a pedagógiai szakszolgálatot, és kérte a gyermek sürgős vizsgálatát. A helyzet kilátástalansága és az iskola reakciója miatt  a vizsgálat idejére közös megegyezéssel a tanulót magántanulói státuszba helyezték. A szakvélemény szerint a tanuló magatartásbeli problémákkal küzd, de normál iskolában tanítható, lehetőleg alacsony létszámú osztályban. A szülő tájékoztatása szerint panaszával megkereste a lakóhelyük szerint illetékes tankerület vezetőjét, és segítséget kért annak érdekében, hogy a gyermek számára megfelelő fogadó intézményt találjanak. Azonban nem rendeződött a helyzet, mert a tankerület fogadó intézményként csak az első, egyébként körzetesnek számító iskolát javasolta, ahol az igazgatóval történt egyeztetés alapján nem megoldható a tanuló felvétele, mivel ismételten a korábbi sporttagozatos osztályba kerülhetne, ami egészségi állapota miatt nem jelent megoldást.

Vizsgálatunk keretében nyilatkozatot kértünk a lakóhely szerinti tankerület igazgatójától, aki arról tájékoztatott, hogy a szülő személyesen kereste meg gyermeke elhelyezésének problémájával. Megítélése szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy a gyermek jelenlegi iskolája a szülő kérésére nem szünteti meg a gyermek magántanulói jogviszonyát, és komoly magatartási problémái miatt nem biztosítja, hogy a tanuló rendszeres iskolába járással teljesítse tankötelezettségét. Tájékoztatása értelmében a tankerület irányítása alatt álló általános iskolák egyikében sincs kislétszámú osztály – a szakértői javaslat is ezt ajánlja –, ami tényleges segítséget jelenthetne a gyermek számára. E tényre való tekintettel csak azt a megoldást javasolhatta a szülőnek, hogy a körzetes iskolába kérje ismét a gyermek átvételét abban az esetben, ha a jelenlegi iskola nem nyújt segítséget. A magas osztálylétszámok és a sporttagozat azonban nem tette lehetővé a tanuló átvételét.

A tankerületi igazgató a tanuló ügyében felvette a kapcsolatot a tanuló iskolája szerinti tankerület igazgatójával, aki tájékoztatta a tanuló iskolaváltásának körülményeiről, valamint a tanulóval kapcsolatban észlelt magatartási problémáról, amire tekintettel a szülővel egyeztetve a tanuló magántanuló lett. A tájékoztatás értelmében a szülő felkereste a nevelési tanácsadót, és kezdeményezte a tanuló vizsgálatát. A vizsgálati eredményt az intézmény vezetősége áttanulmányozta, megbeszélték a teendőket, a tanító néni felvette a kapcsolatot a gyermek fejlesztőjével. Így kezdték el a beszoktatását az iskolába. Heti két alkalommal a tanuló a szülővel megy az iskolába délelőtt, majd két hét elteltével délután is. A magántanulói idő alatt a szülő folyamatosan tartotta a kapcsolatot a tanítónővel (órai anyag, feladatlapok). A félévi értékelés előtt a tanuló megírta az osztálytársaival egy időben a felméréseket, ez alapján értékelték. Az igazgató úr tájékoztatása szerint 2013 szeptemberétől megszüntetve magántanulói státuszát a tanuló ebben az osztályban folytatja tanulmányait. A fentiekből egyértelműen kiderült, hogy amennyiben a tanuló az osztályozó vizsga keretében eleget tesz az első osztályos követelményeknek, a 2013/2014 tanévben - a jelenlegi - rendszeres iskolába járással teljesítheti tankötelezettségét.

Tekintettel arra, hogy a tankerületi igazgatók egyeztetése értelmében a gyermek és a szülő számára is megnyugtató megoldás születetett, az ügyet lezártuk. (284/2013/OJBIT)

Esetenként kérdéseket vet fel a tankötelezettség végének időpontja is, mely kérdés szabályozása jelentős változáson ment keresztül. A köznevelési törvény 45. §-ának (3) bekezdése tartalmazza azt az általános szabályt, hogy a tankötelezettség a tanuló tizenhatodik életévének betöltéséig tart. A törvény az átmeneti szabályok között a 97. § (1) bekezdésében pedig kimondja, hogy azok a tanulók, akik tanulmányaikat az iskolai nevelés-oktatás kilencedik évfolyamán a 2011/2012. tanévben vagy azt megelőzően kezdték meg, tankötelezettségük azon tanítási év végéig tart, amelyben a tizennyolcadik életévüket betöltik vagy sikeres érettségi vizsgát vagy szakmai vizsgát tettek.

Egy rendőrkapitányság kérte állásfoglalásunkat abban a kérdésben, hogy meddig tart azon tanuló tankötelezettsége, aki a 2010/2011. tanévben kezdte 9. évfolyamon a tanulmányait, valamint hogy a tanulói jogviszonya szüneteltethető vagy megszüntethető-e a jogszabályi előírások előtt. A fentieknek megfelelően azon tanuló, aki tanulmányait a nevelés-oktatás kilencedik évfolyamán 2010/2011. tanévben kezdte meg, tankötelezettsége azon tanítási év végéig tart, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti vagy sikeres érettségi vizsgát vagy szakmai vizsgát tett. Egyéb okból a tankötelezettség megszüntetésére nincs lehetőség, valamint a szünetelésről sem rendelkezik a törvény. (617/2013/OJBIT)

Egy szülő elmondása szerint gyermeke tartós betegség miatt nehezen haladt tanulmányaiban. A beadvány készítésekor már nem tanköteles, és második alkalommal végzi magántanulóként a 11. évfolyamot. Az intézmény úgy döntött, hogy csak akkor folytathatja tanulmányait, ha a szülő kifizeti az oktatás díját. A tankötelezettség megszűnése a fenti rendelkezések alapján önmagában nem ad alapot a tanulói jogviszony megszüntetésére. A fenti § g) pontja alapján a tankötelezettség megszűnése után a szülő a tanuló egyetértésével, nagykorú tanuló esetén a tanuló egyoldalú jognyilatkozattal megszüntetheti a tanulói jogviszonyt. Az iskola oldaláról is lehetőség van a tanulói jogviszony megszüntetésére, hisz a hivatkozott § (6) bekezdése szerint az iskola a tanítási év utolsó napján egyoldalú nyilatkozattal is megszüntetheti annak a tanulónak a tanulói jogviszonyát, aki nem tanköteles, ha ugyanannak az évfolyamnak a tanulmányi követelményeit második alkalommal nem teljesítette. Az iskolai tanítási év utolsó napján megszüntethető egyoldalú nyilatkozattal annak a tanulónak a tanulói jogviszonya is, aki a nappali rendszerű iskolai oktatásban nem vehet részt, feltéve, hogy az iskolában nincs felnőttoktatás, vagy a tanuló abban nem kíván részt venni. (590/2013/OJBIT)

Egy szülő arról érdeklődött, hogy mi történik azzal a 18. életévét betöltött tanulóval, akinek tanulói jogviszonyát az iskola azért szüntette, meg, mert ugyanannak az évfolyamnak a tanulmányi követelményeit második alkalommal nem teljesítette. Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény 53. § (6) bekezdése alapján az iskola a tanítási év utolsó napján egyoldalú nyilatkozattal is megszüntetheti annak a tanulónak a tanulói jogviszonyát, aki nem tanköteles, ha ugyanannak az évfolyamnak a tanulmányi követelményeit második alkalommal nem teljesítette. Amennyiben az érintett tanulóval szemben így járt el az intézmény, döntése nem valósít meg jogsértést. Ugyanakkor az érintettnek lehetősége van a tanulmányok folytatására, amennyiben találnak olyan intézményt, amely felveszi őt tanulói sorába. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt. Lehetősége van továbbá felnőttoktatás keretében folytatni tanulmányait. A köznevelési törvény 60. § (1)-(2) bekezdése szerint a tanuló munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatásban (a továbbiakban: felnőttoktatás) az e törvényben foglaltak szerint vehet részt. A tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik, középiskola és szakiskola esetén huszonegyedik életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet. (572/2013/OJBIT)

Speciális oktatási forma a felzárkóztató oktatás, mellyel kapcsolatban a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (továbbiakban közoktatási törvény) 2013. 08. 31-ig hatályos 27. § (8) bekezdése a következőket mondja: A szakiskolában – a nappali rendszerű iskolai oktatás keretében – felzárkóztató oktatás szervezhető azoknak a tanulóknak, akik alapfokú iskolai végzettség hiányában kívánnak bekapcsolódni a szakképzésbe. Ha a tanuló az általános iskola hatodik évfolyamát sikeresen befejezte, a kétéves (húsz hónapos), felzárkóztató oktatás befejezéséről kiállított bizonyítvány alapfokú iskolai végzettséget tanúsít.

Egy szülő abban kérte állásfoglalásunkat, hogy gyermeke iskolai bizonyítványának kiadása, illetve annak megtagadása során jogszerűen járt-e el az intézmény. A szülő szerint az iskola elzárkózik attól, hogy gyermeke esetén a hetedik és nyolcadik évfolyam elvégzéséről kiállítsa a bizonyítványt. Elmondása szerint a hatodik évfolyam elvégzése után már csak a kilencedik évfolyamról rendelkezik érvényes bizonyítvánnyal a tanuló. Az intézményvezető arról tájékoztatta a szülőt, hogy a hetedik, nyolcadik és kilencedik évfolyam elvégzése egy tanév alatt fog megtörténni, mivel az adott osztály felzárkóztató osztálynak minősül. A rendelkezésünkre álló dokumentumokból kiderült, hogy az érintett tanuló 2001-2010. között egy általános iskola tanulója volt. Itt tanult a 6. évfolyam elvégzéséig, majd a hetedik évfolyam tanulmányi kötelezettségét már nem tudta teljesíteni. 2010. június 22-én betöltötte 16. életévét. Tanulmányait 2010/2011. tanévtől egy másik intézményben felzárkóztató oktatásban folytatta. A fentiek értelmében, amennyiben a panaszos gyermeke a felzárkóztató oktatás 9-10. évfolyamának követelményeit teljesíti, az erről szóló bizonyítványt megkapja, úgy bizonyítványa az alapfokú végzettség meglétét is tanúsítja. Ez azonban nem jár azzal, hogy külön bizonyítványt kellene kiállítani a 7-8. általános iskolai osztály elvégzéséről. A rendelkezésünkre álló bizonyítványmásolatok tanúsága szerint azonban a panaszos gyermeke a felzárkóztató oktatás 10. évfolyamának követelményeit nem teljesítette, így a felzárkóztató oktatás elvégzéséről bizonyítványt nem kapott. Ebből következik, hogy az intézmény az alapfokú iskolai végzettség meglétét igazolni nem tudja. A rendelkezésre álló adatokból tehát az oktatási intézmény részéről az érintett gyermek oktatási jogainak megsértése nem volt megállapítható. (303/2012/OJBIT)

A csoportba, osztályba sorolás szabályaival összefüggésben is gyakran érkezik kérdés hivatalunkhoz.

Egy beadványozó tájékoztatása szerint egy település óvodájában három új csoport indítására nyílt lehetőség. A szülő attól tartott, hogy gyermekét kiemelik régi csoportjából, hogy feltöltsék az újonnan kialakított csoportokat. Ezzel összefüggésben a csoportba helyezés szabályairól érdeklődött. (804/2013/OJBIT)

Egy szülő arról érdeklődött, hogy köteles-e az az intézmény előzetesen tájékoztatni a szülőt, ha gyermekét másik óvodai csoportba helyezi. (404/2013/OJBIT)

Egy szülő gyermeke matematika csoportbeli helyének megváltoztatásával kapcsolatban kérte tájékoztatásunkat. A tanuló osztályában csoportbontásban tanulják a matematikát. A gyermek át szeretne kerülni jelenlegi csoportjából a másikba, mert elégedetlen a pedagógus oktatási módszereivel. (460/2013/OJBIT)

Tájékoztattuk a hozzánk fordulókat, hogy a köznevelési törvény 4. § 23. pontja szerint az óvodai csoport, iskolai osztály, kollégiumi csoport: az a legalább egy nevelési évre, tanévre alkotott oktatásszervezési egység, amely meghatározott közös pedagógiai feladatok végrehajtására alakul az óvodába, iskolába, kollégiumba felvételt nyert, azonos feladatellátási helyre járó gyermekekből, tanulókból. A 49. § (4) bekezdése alapján az óvodába felvett gyermekek csoportba való beosztásáról a szülők és az óvodapedagógusok véleményének kikérése mellett az óvodavezető dönt. A köznevelési törvény 51. § (4) bekezdése alapján az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt. További rendelkezést az óvodai csoportok, iskolai csoportok, osztályok szervezésével kapcsolatban a köznevelési törvény nem tartalmaz.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (1) bekezdésének bj) pontja szerint az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül a csoportbontások és az egyéb foglalkozások szervezésének elveit.

Egy szülő azt jelezte beadványában, hogy a település egyetlen iskolája kétféle képzést indít. Sérelmezte, hogy gyermekét nem vették fel az iskola általa választott osztályba, csupán a másikba, és erről nem is értesítették. A köznevelési törvény 50. § (1) bekezdése a következőképp rendelkezik. A tanuló – beleértve a magántanulót is – az iskolával tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogviszony felvétel vagy átvétel útján keletkezik. A felvétel és az átvétel jelentkezés alapján történik. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 22. § (2) bekezdése szerint az adott évben tanköteles korba lépő gyermeket a szülő április 1-je és április 30-a között – a kormányhivatal által közleményben vagy hirdetményben közzétett időpontban – köteles beíratni a lakóhelye szerint illetékes vagy a választott iskola első évfolyamára. Amennyiben a választott iskola a gyermek felvételét elutasító döntést hoz, a szülő a gyermekét a döntés jogerőre emelkedését követő öt napon belül köteles beíratni a kötelező felvételt biztosító iskola első évfolyamára. A jogszabályi rendelkezések tehát nem tartalmaznak előírásokat arra vonatkozóan, hogy az általános iskola esetén a tanulók egyes osztályokba, esetleg szakokra jelentkeznének. Természetesen a szülőknek lehetőségük van választani a pedagógiai program keretei között a választható tantárgyak, foglalkozások, továbbá pedagógusok közül. Az intézményvezető tájékoztatási kötelezettsége azonban az intézménybe való felvétellel összefüggésben került szabályozásra. A köznevelési törvény 51. § (4) bekezdése szerint pedig az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt. (591/2013/OJBIT, 575/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdésének b) pontja szerint a tanuló joga különösen, hogy válasszon a pedagógiai program keretei között a választható tantárgyak, foglalkozások, továbbá pedagógusok közül. Az óvodai élet, az alsó tagozatos iskolai szakasz visszatérő problémája az óvónő, tanítónő kiválasztása, de később is jelentkezhet pedagógusválasztással összefüggő sérelem.

Egy beadvány szerint az óvodában, ahová a panaszos gyermeke jár, átszervezték a csoportokat, és gyermeke új csoportszobába, új óvónő, új dadusok felügyelete alá került. A szülő sérelmesnek érzi, hogy a szülői közösséget nem vonták be a döntésbe. Tájékoztattuk a panaszost, hogy az óvónők, dadusok csoportokba való beosztása, a csoportszobába való beosztás az óvodavezető intézményvezetői hatáskörébe tartozó döntések, melyekhez a jogszabály nem ír elő véleményeztetési kötelezettséget. Így a kifogásoltak kapcsán a jogsérelem nem mutatható ki. (575/2013/OJBIT)

Egy szülő gyermeke általános iskolába történő beíratása előtt, gyermekével együtt részt vett az iskola bemutatkozó foglalkozásain, és kiválasztották azt a tanítópárost, aki számukra a legszimpatikusabb volt, és szándékuk szerint e tanítók osztályába kívánták beíratni gyermeküket. Ezt követően azonban az intézményvezető azt a döntést hozta, hogy a két választott tanító nem együtt fogja a munkáját végezni. A szülő sérelmezte ezt a helyzetet. A köznevelési törvény 72. § (2) bekezdése alapján a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. A gyermek – ha nem cselekvőképtelen – tizennegyedik életévének betöltésétől a szülő ezt a jogát gyermekével közösen gyakorolhatja. A szülő e rendelkezések alapján az intézmény szabad megválasztásának jogát gyakorolhatja. A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdésének b) pontja szerint a tanuló joga, hogy válasszon a pedagógiai program keretei között a választható tantárgyak, foglalkozások, továbbá pedagógusok közül. Ennek megfelelően a pedagógusválasztás joga tehát a tanulók számára biztosított, kizárólag azokon a területeken, ahol ezt a pedagógiai program lehetővé teszi. A köznevelési törvény 61. § (6) bekezdése alapján az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetője az állami intézményfenntartó központ által az adott köznevelési intézményben alkalmazottak felett a helyi munkaszervezéssel összefüggő egyes átruházott munkáltatói jogokat gyakorol. A fentieknek megfelelően tájékoztattuk a panaszost, hogy a pedagógusok feladatainak meghatározása, az osztályfőnöki megbízatás odaítélése az intézményvezető munkáltatói jogkörébe tartozó kérdés. E döntése nem sért oktatási jogokat akkor sem, ha a szülők nemtetszésével találkozik. (366/2013/OJBIT)

A köznevelési törvény 63. § (1) bekezdésének b) pontja szerint a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy a pedagógiai program alapján az ismereteket, a tananyagot, a nevelés-oktatás módszereit megválassza.

Egy szülő sérelmezte, hogy gyermeke matematikát oktató pedagógusa nem a megfelelő módszerekkel oktat, így a tanulók tudása nem fejlődik megfelelően, magánúton kell kiegészíteni azt. Tájékoztattuk, hogy a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (1) bekezdésének b) pontja szerint az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül a választott kerettanterv által meghatározott óraszám feletti kötelező tanórai foglalkozások, továbbá a kerettantervben meghatározottakon felül a nem kötelező tanórai foglalkozások megtanítandó és elsajátítandó tananyagát, valamint a Nemzeti alaptantervben meghatározott pedagógiai feladatok helyi megvalósításának részletes szabályait. E rendelkezés alapján a helyi tanterv ismeretében győződhet meg arról, hogy a pedagógus feldolgozza-e a számára előírt tananyagot a tanulókkal. Abban az esetben, ha a szülőnek kétségei merülnek fel e módszer eredményességét illetően, úgy azt jelezheti az intézmény vezetője felé. A köznevelési törvény 69. § (3) bekezdése alapján ugyanis a köznevelési intézmény vezetője a pedagógiai munkáért való felelőssége körében szakmai ellenőrzést indíthat az intézményben végzett nevelő és oktató munka, egyes alkalmazott munkája színvonalának külső szakértővel történő értékelése céljából. (709/2013/OJBIT)

Nem ritka napjainkban, hogy a szülőket kötelezettségeik külföldre szólítják, így gyermekük tanulói jogviszonyában ennek megfelelően változás következik be. A szülők külföldi tartózkodása esetén a gyermekek tanulmányainak és tankötelezettségének teljesítésére két lehetőség is kínálkozik. Amennyiben a tanuló külföldi oktatási intézménybe nyer felvételt, úgy a magyarországi intézményben fennálló tanulói jogviszonya szünetel. A köznevelési törvény 91. §-a szerint magyar állampolgár engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön és tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben is teljesítheti. A tanköteles tanuló tanulmányainak külföldön történő folytatását – a tanköteles gyermek nyilvántartása céljából – be kell jelenteni a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes járási hivatalnak, vagy, ha a tanuló már hazai iskolába beiratkozott, az iskola igazgatójának. A külföldi tanulmányok alatt a tanuló magyarországi tanulói jogviszonya szünetel. A fentiek szerint tehát amennyiben a szülő a tanulmányok külföldön történő folytatását jelenti be az iskola igazgatójának, akkor a köznevelési törvény 91. §-a szerint a tanulói jogviszony szüneteléséről van szó. Ehhez pedig nem kapcsolódik a tanuló teljesítményének semmiféle értékelése, minősítése, így osztályozó vizsga sem. A köznevelési törvény 92. § (9)-(10) bekezdése alapján a külföldön megkezdett és befejezetlen tanulmányok a magyar köznevelés iskolarendszerében folytathatók. A tanulmányok beszámításáról, továbbá a tanuló felvételéről az iskola igazgatója dönt. Ha a beszámítás kérdésében az iskola igazgatója nem tud dönteni, beszerzi az oktatásért felelős miniszter, szakképzés esetén a szakképesítésért felelős miniszter véleményét.

A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 4. §-a szerint a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítása azon oktatási intézmény hatáskörébe tartozik, amelyben a kérelmező tanulmányait folytatni szándékozik. E törvény 62. §-a arról rendelkezik, hogy a külföldön folytatott, nem befejezett alap-, közép- vagy felsőfokú iskolai (rész-) tanulmányok beszámítása a külföldi oktatási intézmény jogállásának, a tanulmányi idő és a tanulmányi követelmények figyelembevételével, valamint a hazai és a külföldi tanulmányi kötelezettségek összehasonlítása alapján történik. Az oktatási intézmény akkor számíthat be külföldön folytatott résztanulmányokat, ha a kérelmező külföldön elismert intézményben folytatta tanulmányait. A résztanulmányok beszámítására irányuló kérelemhez csatolni kell a külföldi oktatási intézmény által kiállított olyan okirat hiteles másolatát, amely hitelt érdemlően igazolja a tanulmányok időtartamát, az előírt tanulmányi követelmények sikeres teljesítését, valamint ennek hiteles fordítását. A választott oktatási intézmény a résztanulmányok beszámításának feltételéül különbözeti vizsgák teljesítését szabhatja meg.

Abban az esetben, ha a gyermek nem rendelkezik külföldön tanulói jogviszonnyal, vagy a szülők, tanulók így döntenek, akkor egy magyarországi nevelési-oktatási intézményben teljesíti tankötelezettségét, és a szülő magántanulói státuszt kér a gyermek számára. Ebben az esetben a gyermek az iskolával folyamatosan tanulói jogviszonyban áll.

Egy beadványozó arról érdeklődött, hogy mi a teendő gyermekük tanulmányaival kapcsolatban, ha a család külföldre megy hosszabb időre. Tájékoztattuk a beadványozót a fentiekről, valamint arról, hogy az, hogy milyen teendőik vannak, attól függ, hogy a tanulói jogviszony a külföldi oktatási intézményben folyik-e tovább. Ezt igazolnia kell, hiszen tankötelezettségét teljesítenie kell. Hazatérését követően tanulmányai beszámítását lehet kérni, és akkor a beszámítás eredményétől függően folytatja tanulmányait újra Magyarországon. Ezzel szemben, ha tanulói jogviszonya nem szünetel, hanem magántanulóként marad fenn, a nevelőtestület által meghatározott módon és időben osztályozó vizsgát kell tennie az adott évfolyam tananyagából. (665/2013/OJBIT)

Minden évben visszatérő kérdéskörként jelentkezik, hogy az oktatás ingyenessége mit jelent pontosan, milyen szolgáltatásokat milyen érintetti körben kell ingyenesen biztosítani.

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalába panasz érkezett egy szülőtől, aki azt sérelmezte, hogy az iskola minden évben beszed 5000.-ft-ot a diákoktól, idén úgy tudják, fénymásolásra, melyről azonban semmilyen papírt nem kapnak, a felhasználásáról sincs pontos információjuk. A panaszos beadványában feltett kérdéssel kapcsolatban az intézményvezető nyilatkozata szerint a tanulóktól 3 éve évi egy alkalommal 5000.- forintot szed az iskola hozzájárulásként (végzős évfolyamoktól 2500.-ft-ot). A házirend tételesen tartalmazza, mire költik a beszedett összeget – minden esetben a tagintézmény tanulóira, nem fenntartói költségekre. A házirend ismertetése minden év elején megtörténik, a tanulók ezt aláírásukkal igazolják, a szülőket is tájékoztatják. Félévkor és év végén a teljes befolyt összeget és az abból vásárolt eszközök listáját kifüggesztik az iskola hirdetőjére. Lehetőséget biztosítanak továbbá a munkatársuk által gyűjtött, könyvelt számlák megtekintésére is. Ha valamely család számára gondot jelent a hozzájárulás kifizetése, megkeresheti az igazgatót, aki csökkenti, elengedi az összeget. Erre többször volt már példa az iskolában. Tájékoztatása szerint mostanában nem kereste meg szülő hasonló problémával.

A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendeletben (továbbiakban: 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet) foglalt szabályok az állami, önkormányzati fenntartású intézményekben a térítésmentes oktatás elvét fogalmazzák meg, és külön rendelkezések szólnak arról, hogy melyek a térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások, illetve a tandíj megfizetése mellett igénybe vehető szolgáltatások. Az ingyenesség elve nem teszi lehetővé, hogy a térítésmentes körbe tartozó szolgáltatásokért bármilyen jogcímen, kötelező jelleggel különböző összegek beszedésére kerüljön sor. Az oktatási intézmények működtetése körébe tartozó kiadások fedezésére ugyancsak nem kötelezhetők a szülők. A köznevelési törvény 74. §-a a következőképp rendelkezik: A 3000 főt meghaladó lakosságszámú települési önkormányzat gondoskodik – a szakképző iskola kivételével – az illetékességi területén lévő összes, saját tulajdonában álló, az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyon működtetéséről. A működtetés keretében a települési önkormányzat – a 76. § (3) bekezdésében foglaltak kivételével – saját forrásai terhére biztosítja a köznevelési feladat ellátásához szükséges tárgyi feltételeket, továbbá az ingó és ingatlan vagyon működtetésével összefüggő személyi feltételeket. A települési önkormányzat e kötelezettségének teljesítése alól – az ahhoz szükséges gazdasági és jövedelemtermelő képesség hiánya esetén, az érintett köznevelési intézmény működtetésével kapcsolatos kiadásaira és a köznevelési intézmény működtetéséhez rendelkezésére álló bevételeire vonatkozó, jogszabályban meghatározott adatszolgáltatás mellett – felmentést kérhet, továbbá egyes területszervezéssel és a lakosságszám változásával összefüggő rendkívüli esetben mentesül. A 3000 főt meg nem haladó lakosságszámú települési önkormányzat vállalhatja – a szakképző iskola kivételével – az illetékességi területén lévő összes, saját tulajdonában álló, az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény feladatainak ellátását szolgáló ingó és ingatlan vagyon működtetéséről való gondoskodást. A működtetés keretében a települési önkormányzat – a 76. § (3) bekezdésében foglaltak kivételével – saját forrásai terhére biztosítja a köznevelési feladat ellátásához szükséges tárgyi feltételeket, továbbá az ingó és ingatlan vagyon működtetésével összefüggő személyi feltételeket, ha a működtetéssel járó kötelezettségek teljesítéséhez szükséges gazdasági és jövedelemtermelő képességgel rendelkezik, és ezt az érintett köznevelési intézmény működtetési adataira és a működtetéshez rendelkezésére álló bevételeire vonatkozó adatszolgáltatással igazolja. Ha az adatszolgáltatás nem vagy csak részben támasztja alá a működtetési képesség meglétét, a települési önkormányzat kérelme elutasításra kerül.

Az iskola támogatása esetlegesen alapítványán keresztül, a gyermekek részére szolgáltatások bővítése pedig az osztálypénz felhasználásával lehetséges, ám a befizetések kötelezővé tétele ezekben az esetekben nem lehetséges, arra csak önkéntesen kerülhet sor. Ezen előírások alkalmazása alól a szülők széleskörű tájékoztatása sem mentesíti az intézményt.

A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetője felé: tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ingyenesség körébe tartozó szolgáltatások ellenében semmilyen fizetési kötelezettség ne terhelje a szülőket. Az igazgató kezdeményezésünket elfogadta, erre tekintettel az ügyet lezártuk. (429/2013/OJBIT)

A 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet szabályozza a térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladatok körét. Ugyanezen rendelet rögzíti ugyanakkor a térítési, valamint a tandíj megfizetése mellett igénybe vehető szolgáltatások körét.

Beadványában egy szülő azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy sajátos nevelési igényű gyermekének van-e lehetősége több szakma ingyenes megszerzésére. A 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 36. § (1) bekezdés d) pontja szerint a z állami szerv, az állami intézményfenntartó központ, az állami felsőoktatási intézmény, az önkormányzat és az önkormányzati társulás által fenntartott köznevelési intézményekben tandíj megfizetése mellett igénybe vehető szolgáltatás többek között a tanulói jogviszony keretében a második vagy további szakképesítésre való felkészülés, beleértve a második vagy további szakmai vizsgát, annak javító- és pótló vizsgáit is. E rendelkezés értelmében tehát a tanulói jogviszony keretében a második vagy további szakképesítésre való felkészülés, beleértve a második vagy további szakmai vizsgát tandíjfizetés mellett történhet. A Korm. rendelet 36. § (2) bekezdése szerint a tandíj mértéke – a kötelező feladatellátásban részt nem vevő, a külföldi nevelési-oktatási intézmény és a nemzetközi iskola kivételével – tanévenként nem haladhatja meg a tanévkezdéskor a szakmai feladatra számított folyó kiadások egy tanulóra jutó hányadát. A tandíj a tanulmányi eredménytől függően vagy a tanuló szociális helyzete alapján csökkenthető. A korábban hivatkozott (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben az egy tanulóra jutó tandíj mértékét a nevelési-oktatási intézmény vezetője a (2) bekezdésre és a 35. § (6) bekezdésére figyelemmel állapítja meg. Tájékoztattuk továbbá a beadványozót, hogy a fenntartó határozhatja meg azokat a szabályokat, amelyek alapján a nevelési-oktatási intézmény vezetője dönt az e rendeletben meghatározottakon kívüli további térítésmentes ellátásról, a térítési díj és a tandíj összegéről, a tanulmányi eredmények alapján járó és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről és a befizetés módjáról. (114/2013/OJBIT)

A térítésmentes és az ingyenes szolgáltatások közötti határvonalat az jelenti, hogy az adott szolgáltatás a pedagógiai program részeként, kötelező jelleggel kerül-e megszervezésre, vagy az iskola részéről a tanulók szabadidős tevékenységének szélesítése céljából kerül rá sor.

Egy beadványozó tanuló arról érdeklődött, hogy az iskola által a tanórák után (13.00 órakor) szervezett színházlátogatáson köteles-e részt venni, és kifizetni annak ellenértékét. A 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet meghatározza a térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladatok körét. A 33. § (1) bekezdése az állami szerv, az állami intézményfenntartó központ, az állami felsőoktatási intézmény, a települési önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat (a települési és a nemzetiség önkormányzat a továbbiakban együtt: önkormányzat) és az önkormányzati társulás által fenntartott köznevelési intézményben térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladatok között meghatározza általános iskolában és középfokú iskolában többek között a tanórai foglalkozást, az osztályok heti időkerete terhére megszervezett kötelező és a nem kötelező egyéb foglalkozást, a tanulmányi és szakmai versenyt, szakkört. Álláspontom szerint a fentiek alapján a pedagógiai program előírásainak megfelelően, a tanítási időben megszervezett program lehet a tanulók számára kötelező, és ebben az esetben ingyenes. A tanítási időn kívül, költségtérítés ellenében megszervezett, ajánlott kulturális rendezvény viszont nem tehető kötelezővé a tanulók számára. (129/2013/OJBIT)

Egy szülő beadványában arról érdeklődött, hogy az iskola kérhet-e anyagi hozzájárulást az erdei iskola megszervezéséhez. Tájékoztattuk, hogy az erdei iskola a pedagógiai program részeként kerül megszervezése. A helyszínének, programjának eldöntése pedagógiai feladat, az osztályt tanító, nevelő pedagógusok döntése alapján kerülhet arra sor. Amennyiben egy tanuló ezen nem vesz részt, úgy tanítási, nevelési időben felügyeletéről az intézménynek kell gondoskodni. A pedagógiai program részeként, tanítási időben megszervezett programok megszervezésénél a főszabály az ingyenesség. A 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 33. § (1) bekezdése a térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladatok között felsorolja erdei iskolát is. (243/2013/OJBIT)

Egy szülő azt kérdezte beadványában, hogy elvihet-e az iskola buszos kirándulásra egy osztályt anélkül, hogy a szülőket erről értesítették volna, és kérhetik-e a kirándulás költségeit utólag a szülőktől. Tájékoztattuk, hogy a tanulmányi kirándulás a pedagógiai program részeként kerül megszervezése. A helyszínének, programjának eldöntése pedagógiai feladat, az osztályt tanító, nevelő pedagógusok döntése alapján kerülhet arra sor. Amennyiben egy tanuló ezen nem vesz részt, úgy tanítási, nevelési időben felügyeletéről az intézménynek kell gondoskodni. A fentieknek megfelelően az osztálykirándulás megszervezése nem történhet a szülők tudta nélkül, hiszen annak a nyilvános pedagógiai program alapján kell zajlania. A köznevelési törvény 72. § (5) bekezdésének a) pontja szerint a szülő joga különösen, hogy megismerje a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programját, házirendjét, tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról. A pedagógiai program részeként, tanítási időben megszervezett kirándulások megszervezésénél a főszabály az ingyenesség. A 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet meghatározza a térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladatok körét. A 33. § (1) bekezdése a térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladatok között meghatározza általános iskolában és középfokú iskolában többek között a tanórai foglalkozást, az osztályok heti időkerete terhére megszervezett kötelező és a nem kötelező egyéb foglalkozást, a tanulmányi és szakmai versenyt, szakkört, a pedagógiai program végrehajtásához kapcsolódó, a minden tanuló számára előírt tananyag megismerését, feldolgozását, a mindennapi testedzést szolgáló, intézményen kívüli kulturális, művészeti, sport- vagy más foglalkozást, kirándulást. Amennyiben a szülők osztálypénzből ki akarják pótolni a kirándulás költségeit, és ezzel megnövelni a tanulmányi kirándulás szervezésének lehetőségeit, úgy azt osztálypénz befizetésével megtehetik. (50/2013/OJBIT)

Az osztálypénz fizetésénél az alábbi szempontokat kell figyelembe venni. A szülők közösen dönthetnek arról, hogy bizonyos célok érdekében különböző összegeket befizetnek. Ez a döntés azonban minden szülő esetében önkéntes. Ennek a pénznek a kezelésével megbízhatják akár az egyik pedagógust is. Ebben az esetben a befizetett összegek a befizető szülők közös tulajdonába kerülnek. A polgári jog szabályainak megfelelően tehát az átadott pénzeszközök a szülők tulajdonában maradnak. A szülők megbízzák a pedagógust, hogy azt meghatározott célra fordítsa. A pedagógus önkéntes és ingyenes vállalása alapján közte és a szülők között így létrejön egy polgári jogi jogviszony. A pénzösszegről való elszámolást a szülők kérhetik az általuk megbízott pedagógustól. Mivel az osztálypénz fizetése minden egyes szülő önálló döntése, így nem érheti hátrány azon szülők gyermekeit, akik nem fizetnek osztálypénzt. Az osztálypénz felhasználása történhet olyan célra, amely minden gyermek együttes, közös érdekét szolgálja. Így például felhasználható a terem dekorálására, a pedagógus által munkájához használt anyagok bővítésére, és számos olyan dologra, melynek gyümölcsét a gyermekek közösen élvezik. Ebben az esetben nem éri hátrány azon gyermekeket, akinek családja nem vállalta a befizetést. Felhasználható az osztálypénz olyan formában is, hogy csak azok a gyermekek részesülnek belőle, akiknek a családja hozzájárult az osztálypénzhez. Ez azonban csak úgy képzelhető el, hogy a nem fizető gyermekek jogai ne sérüljenek. Az osztálypénzből vásárolt, egyenként szétosztott jutalomkönyv – ha a szülők megállapodása esetén csak a befizető gyermekek kapják – nem osztható szét oly módon, hogy a nem fizetők is jelen legyenek, és ne kapjanak ajándékot. Ebben az esetben ugyanis ezek a gyermekek családjuk anyagi helyzete miatt olyan helyzetbe kerülnek, mely számukra méltóságsértő, kellemetlen.

Bizonyos esetekben az ingyenesség nem a teljes tanulói körre vonatkozik, hanem csak meghatározott gyermekek, tanulók számára kerül megállapításra, így azon tanulók számára van jelentősége, akik megfelelnek a jogszabályban előírt feltételeknek. Így van ez a tankönyvkedvezmény és a kedvezményes étkezés esetében.

Beadványában egy szülő tartósan beteg gyermekének ingyenes tankönyvekre való jogosultságával kapcsolatban kért segítséget. Azt sérelmezte, hogy tartós betegsége miatt magántanulóként tanuló gyermeke nem kaphatja meg az ingyenes tankönyvellátásra jogosult normatív kedvezményt. Tájékoztattuk, hogy a beadvány érkezésekor hatályos jogszabály, a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 8. § (4) bekezdése szabályozza, hogy az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy – az iskolától történő tankönyv-kölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, illetőleg tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján – a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki

  1. tartósan beteg,
  2. a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd,
  3. három vagy több kiskorú, illetve eltartott gyermeket nevelő családban él,
  4. nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult, vagy
  5. rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül

a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre (a továbbiakban: normatív kedvezmény). A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő – nevelőszülőnél, gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben nevelkedő – ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett tanuló után nem vehető igénybe a normatív kedvezmény.

E rendelkezések nem tartalmaznak eltérő szabályt akkor, ha a tanuló magántanulóként végzi tanulmányait, ezért tájékoztattuk a szülőt a jogorvoslat lehetőségéről. (569/2013/OJBIT)

Az ügyben felhasznált hivatkozott jogszabály hatályon kívül helyezését követően jelenleg a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény szabályozza a kérdést.

Egy szülő ingyenes étkezésre jogosult gyermekei miatt fordult hivatalunkhoz. Kérdése arra irányult, hogy amennyiben a gyermekei magántanulók lesznek, jogosultak-e az ingyenes étkezésre, és milyen módon tudják azt igénybe venni. Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény 50. § (1) bekezdése szerint a tanuló – beleértve a magántanulót is – az iskolával tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogviszony a beíratás napján jön létre. A tanuló a tanulói jogviszonyon alapuló jogait az előbbi időponttól kezdve gyakorolhatja. A köznevelési törvény 46. § (4) bekezdése értelmében a gyermek, tanuló joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben, családja anyagi helyzetétől függően, külön jogszabályban meghatározott esetekben kérelmére térítésmentes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön, továbbá hogy részben vagy egészben mentesüljön az e törvényben meghatározott, a gyermekeket, tanulókat terhelő költségek megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy a részletekben való fizetésre.

A gyermekvédelmi törvény 151. § (5) bekezdése szabályozza azt, hogy ki jogosult térítésmentes vagy kedvezményes étkezésre. Eszerint: gyermekétkeztetés esetén

a) a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő

aa) bölcsődés,

ab) óvodás,

ac) 1–8. évfolyamon nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő,

ad) fogyatékos gyermekek számára nappali ellátást nyújtó, az Szt. hatálya alá tartozó intézményben elhelyezett, aa)–ac) alpont szerinti életkorú

gyermek után az intézményi térítési díj 100%-át,

b) az a) pont alá nem tartozó, rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek és tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át,

c) három- vagy többgyermekes családoknál gyermekenként az intézményi térítési díj 50%-át,

d) az ad) alpont alá nem tartozó, tartósan beteg vagy fogyatékos gyermek, tanuló után az intézményi térítési díj 50%-át,

kedvezményként kell biztosítani [az a)–e) pont a továbbiakban együtt: normatív kedvezmény].

A fenti törvény 151. § (2) bekezdése szerint, ha a szülő (törvényes képviselő) eltérően nem rendelkezik, a nem állami fenntartó az általa fenntartott nevelési-oktatási intézményben, a települési önkormányzat az általa fenntartott óvodában és a közigazgatási területén az állami intézményfenntartó központ által fenntartott nevelési-oktatási intézményben, a fenntartó az egyéb állami fenntartású intézményben a gyermekek és a tanulók számára az óvodai nevelési napokon, illetve az iskolai tanítási napokon biztosítja a déli meleg főétkezést és két további étkezést. Az étkeztetés biztosítására kötelezett önkormányzat e feladatának ellátásához a közigazgatási területén kívülről érkező gyermek, tanuló lakóhelye szerinti önkormányzattól hozzájárulást kérhet. Iskolai étkeztetésben részesülhet az a tanuló is, aki a napközit nem veszi igénybe. Az étkezések közül az ebéd külön is igényelhető. Ha a fentiek szerinti gyermekétkeztetést a települési önkormányzat biztosítja, úgy az intézményi térítési díjat a települési önkormányzat állapítja meg.

A köznevelési törvény rendelkezéseinek megfelelően a tanuló joga, hogy magántanulóként teljesítse tankötelezettségét. A magántanulót a beiratkozás napjától kezdve megilletik a tanulói jogviszonyból fakadó jogok, így - jogosultság esetén - az étkezéshez kapcsolódó normatív kedvezmény is. A gyermekétkeztetés biztosítása pedig a gyermekvédelmi törvénynek megfelelően önkormányzati feladat, így javasoltuk, hogy a szülő keresse meg a lakóhelye szerinti települési önkormányzatot, és kérje segítségüket abban a kérdésben, hogy mily módon részesülhet étkezésben gyermeke. (618/2013/OJBIT)

Egy szülő azt sérelmezte, hogy gyermeke – aki a helyi általános iskolából a szomszédos városi egyesületbe jár edzésre – nem részesül utazási kedvezményben, és így az utazási költségek nagyon megterhelik a családot. Tájékoztattuk, hogy az állam az utazások során meghatározott alanyi körnek biztosít kedvezményt. A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet szabályozza, hogy milyen mértékű kedvezményeket kinek lehet igénybe venni. E kedvezményekre való jogosultság nem alanyi jog, nem jár automatikusan mindenkinek, hanem ún. ex gratia juttatásként szerepel, amelynek a konkrét szabályai függenek az állam mindenkori teherbíró képességétől, de az állami szerepvállalásra irányuló politikai akarattól is. Az állam ennek megfelelően az ún. ex gratia kedvezmények biztosítása esetén nagy mérlegelési szabadsággal rendelkezik a kedvezményezettek kiválasztása tekintetében. A fentiekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a panaszos gyermekének oktatási jogai sérülnek, mert nem részesül utazási kedvezményben. (580/2013/OJBIT)

A köznevelési törvényben szabályozást nyert egy speciális iskolaszervezési forma, az egész napos iskola. A törvény fogalommeghatározása szerint az egész napos iskola: iskolaszervezési forma, ahol a tanórai és más foglalkozásokat a délelőtti és délutáni időszakra egyenletesen szétosztva szervezik meg. A részletes szabályok a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendeletben találhatók, amely kimondja azt is, hogy e szabályokat az iskolaotthonos nevelés-oktatásra kifutó rendszerben kell alkalmazni. Az iskolaotthonos nevelés-oktatás és az egész napos iskola sok hasonlóságot mutat, de eltér például a házi feladattal kapcsolatos rendelkezésekben.

Beadványában egy szülő az iskolaotthonos oktatási forma esetén adható házi feladattal kapcsolatban kérte segítségünket. Az iskolaotthonos oktatási forma a közoktatási törvényhez kapcsolódó - ma már hatályon kívül helyezett - a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. évi MKM rendeletben nyert szabályozást. E rendelet 39/C. §-a szerint iskolaotthonos nevelést és oktatást akkor szervez az iskola, ha a kötelező tanórai foglalkozásokat, a nem kötelező tanórai foglalkozásokat, a napközis foglalkozásokat és a mindennapos testedzés foglalkozásait a délelőtti és délutáni tanítási időszakban, egymást váltva, a tanulók arányos terhelését figyelembe véve szervezi meg. Az iskolaotthonos nevelés és oktatás keretében meg kell oldani a következő tanítási napokra történő felkészülés feladatait is. E rendelkezések tehát egyértelműen kifejezték, hogy az iskolaotthonos nevelés és oktatás keretében meg kell oldani a következő tanítási napokra történő felkészülés feladatait is. Jelenleg e rendeletet hatályon kívül helyezték, és a köznevelési törvényhez kapcsolódó 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 19. §-a tartalmazza az egész napos iskolával kapcsolatos rendelkezéseket. E szakasz rendelkezéseit az iskolaotthonos nevelés-oktatásra kifutó rendszerben kell alkalmazni. E rendelet szerint az egész napos iskolai nevelés-oktatás keretében kell biztosítani a segítségnyújtást a házi feladatok elkészítéséhez. E hatályos rendelkezés tehát megengedőbb, a házi feladatok előírását nem tiltja, az elkészítésükhöz segítségnyújtást ír elő. (458/2013/OJBIT)

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő