Tartalomjegyzék

Értékelés, minősítés

A köznevelési törvény 62. § (1) bekezdésének j) pontja szerint a pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, oktatása, óvodában a gyermekek Óvodai nevelés országos alapprogramja szerinti nevelése, iskolában a kerettantervben előírt törzsanyag átadása, elsajátításának ellenőrzése, sajátos nevelési igényű tanuló esetén az egyéni fejlesztési tervben foglaltak figyelembevételével. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy a kerettantervben és a pedagógiai programban meghatározottak szerint érdemjegyekkel vagy szövegesen, sokoldalúan, a követelményekhez igazodóan értékelje a tanulók munkáját.

Több szülő fordult hivatalunkhoz pedagógusok értékelési módszereivel kapcsolatos panaszával. A beadványozókat tájékoztattuk hivatalunk az iskolai értékeléssel kapcsolatban kialakított álláspontjáról. (155/2014/OJBIT, 333/2014/OJBIT, 375/2014/OJBIT, 493/2014/OJBIT)

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 64. § (1) bekezdése szerint a tanuló osztályzatait évközi teljesítménye és érdemjegyei vagy az osztályozó vizsgán, a különbözeti vizsgán, valamint a pótló és javítóvizsgán nyújtott teljesítménye (a továbbiakban a felsorolt vizsgák együtt: tanulmányok alatti vizsga) alapján kell megállapítani. A kiskorú tanuló érdemjegyeiről a szülőt folyamatosan tájékoztatni kell. A szülő ugyanis csak akkor tudja gyermeke nevelésével kapcsolatos feladatait ellátni, ha megismerheti teljesítményét, ellenőrizheti azt. (315/2014/OJBIT)

Az év végi, félévi osztályzat kiszámítására vonatkozóan további szabályokat a helyi tanterv tartalmazhat, ám ezek nem lehetnek ellentétesek a jogszabályok rendelkezéseivel.

A tanulók munkájának értékelésekor, minősítésekor a pedagógust széleskörű szabadság illeti meg, ennek során kialakíthat egyedi módszereket, alkalmazhat sajátos értékelési, számonkérési technikákat, a félévi, év végi osztályzat meghatározásánál az érdemjegyeket akár eltérő súllyal is figyelembe veheti.

A pedagógus értékelési autonómiájának azonban korlátai vannak. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (1) bekezdés bo) pontja szerint az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül a tanuló jutalmazásával összefüggő, a tanuló magatartásának, szorgalmának értékeléséhez, minősítéséhez kapcsolódó elveket. A köznevelési törvény 26. §-a alapján nyilvánosságra kell hozni a pedagógiai programot.

Sérelmesnek érezte egy szülő, hogy hetedik osztályos gyermeke első félévben szerzett osztályzatát a második félévre írták be, ezzel rontva az esélyeit a továbbtanulás során is beleszámító év végi osztályzatánál. A szülőt tájékoztattunk arról, hogy a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (1) bekezdés bo) pontja szerint az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül a tanuló jutalmazásával összefüggő, a tanuló magatartásának, szorgalmának értékeléséhez, minősítéséhez kapcsolódó elveket. Így amennyiben létezik szabály arra vonatkozólag, hogy a I. félévben szerzett érdemjegyet a pedagógus beírhatja-e a II. félévre, azt intézményük pedagógiai programjából ismerheti meg, mely dokumentum nyilvános és megismerhető. Amennyiben a pedagógiai programban megfogalmazott értékelési szempontok között megengedő választ talál kérdésével kapcsolatban, úgy a pedagógus eljárása jogszerű. Ha ez a szabály tiltja az ismertetett eljárást, úgy jogorvoslattal élhet a fenntartónál. (58/2014/OJBIT)

A köznevelési törvény 54. § (1) bekezdése kimondja, hogy a pedagógus a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti. A tanuló magatartásának és szorgalmának értékelését és minősítését az osztályfőnök – az osztályban tanító pedagógusok véleményének kikérésével – végzi. Az érdemjegyekről a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét rendszeresen értesíteni kell. A félévi és az év végi osztályzatot az érdemjegyek alapján kell meghatározni. Az évközi érdemjegyeket és az év végi osztályzatokat szóbeli vagy írásbeli szöveges értékelés kíséri. Az iskola az osztályzatról a tanulót és a kiskorú tanuló szülőjét félévkor értesítő, év végén bizonyítvány útján értesíti. Értesítő gyakrabban is készülhet az intézmény pedagógia programja szerint. Az érdemjegy és az osztályzat megállapítása a tanuló teljesítményének, szorgalmának értékelésekor, minősítésekor nem lehet fegyelmezési eszköz.

Hivatalunktól az iránt érdeklődött egy szülő, hogy testnevelés tantárgyból kaphat-e igazolt sportoló gyermeke elégtelen osztályzatot. Tájékoztattuk a szülőt, hogy a köznevelési törvény 54. §-a szerint az érdemjegyek és osztályzatok a következők: a) a tanuló tudásának értékelésénél és minősítésénél jeles (5), jó (4), közepes (3), elégséges (2), elégtelen (1), b) a tanuló magatartásának értékelésénél és minősítésénél példás (5), jó (4), változó (3), rossz (2), c) a tanuló szorgalmának értékelésénél és minősítésénél példás (5), jó (4), változó (3), hanyag (2). Az első évfolyamon félévkor és év végén, a második évfolyamon félévkor szöveges minősítéssel kell kifejezni, hogy a tanuló kiválóan, jól vagy megfelelően teljesített vagy felzárkóztatásra szorul. Felhívtuk a panaszos figyelmét arra, hogy a sportolók vonatkozásában a testnevelés tantárgy értékelésével kapcsolatban nem tartalmaz kivételt a jogszabály. Tájékoztattuk a szülőt továbbá, hogy a köznevelési törvény 55. § (1) bekezdése alapján az igazgató a gyakorlati képzés kivételével a tanulót kérelmére – kiskorú tanuló esetében a szülő kérelmére – felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi. Az iskolában - kivéve, ha az intézmény e törvény rendelkezéseinek megfelelően egész napos iskolaként működik - az igazgató a tanulót a szülő kérelmére felmentheti az általános iskolában tizenhat óra előtt megszervezett egyéb foglalkozás alól. (239/2014/OJBIT)

Több panasz érkezett hivatalunkhoz az elektronikus napló működési hiányosságai és az ebből fakadó információhiány miatt. Az egyik ügy kapcsán az értékeléssel kapcsolatos tájékoztatás, az érdemjegyek rögzítése és az elektronikus napló vezetésének pontatlansága miatt ajánlással fordultunk az intézmény fenntartójának képviselője felé.

A panaszos gyermeke 12. osztályos tanuló. A beadvány szerint az érettségi vizsgák megkezdése előtt másfél héttel hozták a tudomásukra, hogy a tanuló év végi matematika osztályzatát elégtelenben fogják megállapítani. A 2013/14-es tanévben a tanuló félévi érdemjegye matematika tantárgyból elégséges volt. A második félévtől (kb. február hónap közepétől) a digitális napló nem állt rendelkezésre az intézményben. Az iskolában két ún. próbaérettségit írattak a gyerekekkel, egyet decemberben (erre elégségest kapott a tanuló), egyet pedig márciusban, erről utólag tudta meg a szülő, hogy ez a nagydolgozat volt az ún. „kisérettégi‖. Ez elégtelenre sikerült. Közben egyetlen értesítést kapott arról a háromnegyedéves értékelés keretében (a papíralapú ellenőrzőbe csak ezek az értékelések kerülnek be, jegyek nem), hogy gyermeke „bukásra áll matematikából, a próbaérettségije egyes lett‖. Majd a tavaszi szünet előtt néhányan újabb dolgozatot írtak javítási céllal, és a tavaszi szünet utánra a szaktanár előre jelzett még egy javítási lehetőséget, amelyre az érintett tanuló a tavaszi szünetben fogadott matematikatanár segítségével készült. A szünet utáni első tanítási napon a dolgozat megírása előtti percekben a szaktanár közölte, hogy nem javíthat, mert az intézmény vezetője azt mondta, hogy akinek a legutóbbi kisérettségije elégtelen lett, az nem mehet érettségire, tehát év végén elégtelent kap. Ezután a szülő beszélt az intézményvezetővel, aki megerősítette, hogy nincs több javítási lehetősége a tanulónak, annak ellenére, hogy a szaktanár nem erről tájékoztatta őt, és az osztályozó konferencia sem zajlott még le.

Az ügyben indított vizsgálatunk során a tankerületi igazgató nyilatkozatát kértük, aki az igazgató megkérdezése után tájékoztatott arról, hogy az intézményvezető elmondása szerint az érintett tanuló teljesítménye matematika tantárgyból évek óta elmaradt a gimnáziumi követelmények teljesítésétől. A 11. évfolyam során például 17 jegyből 7 elégséges és 10 elégtelen volt. Így félévkor és év végén is megbukott. 2013 augusztusában javítóvizsgát tehetett. Mivel az osztályfőnök is és a matematika tanár is támogatta, az osztályközösséggel léphetett a 12. évfolyamba. A tanárnő pozitív motivációként - az alapvető ismeretek hiányában is - félévkor elégséges osztályzatot adott. A tanuló ennek ellenére a 12. évfolyamon a 11 jegyből 8 alkalommal teljesített elégtelenre.

A tájékoztatással kapcsolatban az intézményvezető elmondta, hogy az iskola Taninform által működtetett e-napló szolgáltatása február végén finanszírozási problémák miatt hirtelen megszűnt. A szülők számára az e-napló csak kiegészítő lehetőség. Az SZMK ragaszkodott az ellenőrző könyv használatához, tehát a hivatalos, alapvető tájékoztatást ez a dokumentum képezi. Az igazgatónő szerint az érintett tanuló - a helyi szokásokkal ellentétben - nem írta be önmaga a jegyeit az ellenőrző könyvébe, nem tájékoztatta a szüleit. A szülők ellenőrző könyvben történő tájékoztatása sem volt teljesíthető a II. félévben, mivel a tanuló nem adta át azt osztályfőnökének. Mindezek ellenére az intézményvezető szerint a szülő a 12. évfolyam ideje alatt nem kereste sem fogadó órán, sem telefonon a szaktanárt, osztályfőnököt. Az osztályfőnök két alkalommal küldött figyelmeztetést az elégtelen teljesítménnyel kapcsolatban. (A nyilatkozathoz ezeket nem mellékelték, az sem derült ki, hogy a tanulót vagy a szüleit figyelmeztette az osztályfőnök.)

A tankerületi igazgató nyilatkozata szerint az intézmény pedagógiai programjában az érdemjegyek súlyozása a következő módon szerepel. „A témazáró érdemjegye hangsúlyos osztályzat.‖ Az iskola évfolyamvizsga szabályzata szerint: „A diák tanévközi teljesítménye adja az érettségi osztályzat kétharmadát, míg a fennmaradó egyharmadot az évfolyamvizsga eredménye teszi ki. Az évfolyamvizsgák minősítésénél az iskola pedagógiai programjában elfogadott értékelés százalékos arányait kell alkalmazni: jeles: 91 — 100 %; jó: 76 — 90 %; közepes: 56 — 75 %; elégséges: 41 — 55 %; elégtelen: 0 — 40 %.― Az intézményvezető tájékoztatása szerint a próbaérettségi dolgozatok évfolyamvizsgának számítanak.

A rendelkezésünkre álló dokumentumokat megvizsgáltuk, összevetettük a jogszabályok rendelkezéseivel. A vizsgált kérdések a panasz alapján a következők voltak.

Valós-e a panasznak azon állítása, hogy a digitális napló nem tartalmazta naprakészen a tanulók érdemjegyeit.

Az intézményvezető a tankerületi igazgató számára készített nyilatkozatához mellékelte az elektronikus napló másolatát, illetve egy kézzel készített jegyzetet a tanuló jegyeiről. E kettő nem fedi egymást, nem állapítható meg, hogy a kézzel – az ellenőrző személyi adatokat tartalmazó fénymásolt lapjára – írt érdemjegyek egyebekben hol szerepeltek, hiszen az elektronikus naplóban nem találtuk nyomát mindegyiknek, illetőleg az egyezés nem volt megállapítható a kettő között.

Tájékoztatást kértünk arról is, hogy milyen érdemjegyekkel rendelkezett a tanuló, és ezek - a pedagógiai program szabályai alapján - milyen súllyal esnek számításba az év végi osztályzat megállapításakor, valamint hogy a pedagógiai programban szabályozottak szerint mit jelent és milyen értékelési relevanciával bír az intézményükben az ún. próbaérettségi.

A fentiek szerint csatolt dokumentumok alapján nem olvasható ki pontosan, hogy milyen teljesítményt nyújtott a tanuló, így megállapítottuk, hogy az érdemjegyek adminisztrálása pontatlan. A súlyozással kapcsolatban a hivatal részére küldött nyilatkozatában szerepel az információ, hogy a témazáró dolgozatok érdemjegye hangsúlyos osztályzat, valamint, hogy a diák tanévközi teljesítménye adja az érettségi osztályzat kétharmadát, míg a fennmaradó egyharmadot az évfolyamvizsga eredménye teszi ki. Ám a csatolt melléklet alapján – annak pontatlan, vázlatos jellege miatt – a súlyozás nem követhető nyomon. (A pedagógiai program szövegében szereplő meghatározások is pontatlanok, ennélfogva jogilag nem értelmezhetőek, hiszen a köznevelési törvény szóhasználata szerint az osztályzat a tanuló félévi, év végi teljesítményét jelöli. Az a szabály sem értelmezhető a pedagógiai programban, hogy a diák tanévközi teljesítménye adja az érettségi osztályzat kétharmadát, csak abban az esetben, ha az érettségi osztályzaton a tanév végi osztályzatot értjük, ám a kettő nem azonos.)

Tájékoztatást kértünk továbbá arról is, hogy kinek a döntése volt a tanuló további javítási lehetőségektől való megfosztása.

Az intézményvezető levele szerint valamennyi tanuló az évközi jegyei alapján került értékelésre. Az érintett tanuló esetében is ez történt. Javító dolgozatok írása egyetlen diák számára sem volt lehetséges.

Vizsgálatunk során tanulmányoztuk az intézmény házirendjét is, melynek 3.7 pontja szabályozza, hogy minden tanuló kötelessége, hogy ellenőrző könyvének épségét megőrizze, a tanórákra magával vigye, érdemjegyeit a szaktanárral egyeztetve beírja.

E kötelesség megszegése fegyelmező intézkedések alkalmazásának alapja lehet, ám a tanuló kötelességszegése miatt nem maradhat el a napló pontos vezetése, hiszen így ez marad a szülő egyetlen lehetősége gyermeke teljesítményének ellenőrzésére. A panaszos és az intézmény között létrejött konfliktus elmélyülése is megelőzhető lett volna, ha a tanuló érdemjegyeinek dokumentálása pontos, és azt a szülő bármikor megtekintheti.

Eljárásunk során vizsgáltuk a „próbaérettségivel” kapcsolatos információkat is. A tankerületi igazgató nyilatkozata ugyanis azt tartalmazta, hogy az intézményvezető tájékoztatása szerint a „próbaérettségi” dolgozatok évfolyamvizsgának számítanak. A szülő azonban arról tájékoztatott, hogy tudomása szerint ez nem így van. Mivel az intézmény pedagógiai programja alapján az évfolyamvizsga szigorú eljárási keretek között zajlik, melynek során van lehetőség az elégtelen írásbeli eredmény javítására, szükségesnek tartottuk tisztázni ezt a kérdést. Az intézményvezető kérésünkre arról tájékoztatott, hogy az évfolyamvizsga matematika tantárgyból 10. évfolyam során kerül teljesítésre (ahogy ez a pedagógiai programban is szerepel). A 12. évfolyamon írt matematika „próbaérettségi” – mivel az egész évfolyamot érinti – évfolyamszintű vizsga, de nem évfolyamvizsga. Az intézményvezető által adott tájékoztatás és a pedagógiai program szabályai alapján a „próbaérettségi” dolgozattal összefüggésben nincsenek kötelező eljárási szabályok, a javítási lehetőség elmaradása így nem sért oktatási jogokat.

A vizsgált ügyben a panaszos és az intézmény, illetve tankerület álláspontja számos kérdésben ellentmondó volt, ezekkel kapcsolatban a tanuló oktatási jogainak sérelmét nem állapítottuk meg. Továbbá a tanuló érdemjegyeinek vizsgálata arra a megállapításra vezetett, hogy azok többsége elégtelen volt, így év végi elégtelen osztályzata, illetve javítóvizsgára kötelezése sem sérti az oktatási jogait.

Megállapítottuk ugyanakkor, hogy az érdemjegyek rögzítése, az elektronikus napló vezetése az érintett tanuló vonatkozásában nem volt pontos, ezért azzal az ajánlással fordultunk az intézmény fenntartójának képviselője felé: tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben az érdemjegyek rögzítése az elektronikus naplóban pontos, naprakész legyen. A fenntartó ajánlásunkat elfogadta. (255/2014/OJBIT)

A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdés m) pontja alapján tanuló joga, hogy kérelmére – jogszabályban meghatározott eljárás szerint – független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról.

A nemzeti köznevelésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet) 34-35. §-a szabályozza a független vizsgabizottság előtti vizsga költségvonzatát. E rendelkezés az állami szerv, az állami intézményfenntartó központ, az állami felsőoktatás intézmény, az önkormányzat, az önkormányzati társulás által fenntartott köznevelési intézményekben térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások közé sorolja a független vizsgát, és kimondja, a független vizsga díját tantárgyanként kell megállapítani úgy, hogy tantárgyanként a vizsgadíj összege nem lehet magasabb, mint az adott évre érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 3,75%-a.

Abban az esetben, ha a pedagógus értékelése mögött a tanulókkal szembeni elfogultság lehetősége merült föl, az általános tájékoztatás mellett informáltuk a hozzánk fordulókat a független vizsgabizottság előtti vizsgázás lehetőségéről. (71/2014/OJBIT, 406/2014/OJBIT, 413/2014/OJBIT, 604/2014/OJBIT, 104/2014/OJBIT, 375/2014/OJBIT, 396/2014/OJBIT)

A köznevelési törvény 83. § (2) bekezdésének e) pontja alapján a fenntartó ellenőrizheti a köznevelési intézményben a szakmai munka eredményességét, tehát az intézmény fenntartója végezheti el a pedagógusok munkájának szakmai ellenőrzését. (155/2014/OJBIT, 326/2014/OJBIT)

A pedagógusnak az értékeléssel kapcsolatos széleskörű szabadságából eredően a jogalkotó szűk körben biztosít jogorvoslatot az értékeléssel kapcsolatos panaszok esetében. A köznevelési törvény 37. § (1)-(2) bekezdése alapján eljárás indítható a magatartás, szorgalom és a tanulmányok minősítése ellen is, ha a minősítés nem az iskola által alkalmazott helyi tantervben meghatározottak alapján történt, a minősítéssel összefüggő eljárás jogszabályba vagy a tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésekbe ütközik. E szabályokról a hozzánk fordulókat minden esetben tájékoztattuk. (262/2014/OJBIT, 263/2014/OJBIT)

Egy tanulási nehézségekkel küzdő gyermek édesanyja fordult hivatalunkhoz. Gyermeke történelem tantárgyból megvalósult évközi, év végi értékelése, valamint javítóvizsgája körülményeinek tisztázását kérte, valamint a tankerület eljárásának egyes elemeit kifogásolta. A beadványban a szülő sérelmezte, hogy a szakértői véleményben előírtak nem valósulnak meg maradéktalanul gyermeke oktatása során, szerinte nem kapja meg az előírt óraszámot a fejlesztés során. Vizsgálatunk során a tankerületi igazgató az intézményvezető megkérdezését követően arról tájékoztatott, hogy a tanuló szövegértési gondokkal küzd, amelyet az intézmény a szakvéleményben leírtak szerint a tanórákon figyelembe vesz. Ezen kívül a tanuló heti 2 óra fejlesztést kap, és kapott az előző tanévben, melyet fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, logopédus, inkluzív nevelés okleveles tanára végzettséggel rendelkező szakember tart. A fejlesztés mind időtartamban, mind tartalmában megfelel a szakvéleményben javasoltaknak, ezen kívül az iskolában több időpontban van lehetőség arra, hogy a tanuló egyéb felzárkózási foglalkozásokon részt vegyen. A panaszos elmondása szerint a tanév során az e-napló nem volt naprakész, ezért nem tudta követni gyermeke osztályzatait. Ellenőrzője korábban eltűnt, kapott újat, de az így kialakult zavar miatt valós képet az ellenőrző sem tükrözött. A tankerület vezetője nyilatkozatában közölte, hogy az e-napló használata a 2012/20l3-as tanév második félévében még csak próbaüzemben működött az iskolában, nem volt hivatalosnak tekinthető. Erről a szülők is kaptak tájékoztatást. Hivatalos dokumentum a tanuló értékeléséről az osztályozónapló és az ellenőrző könyv volt. Ha a tanuló elvesztette az ellenőrzőjét és újat kapott, abba minden addig megszerzett jegyét beírta az osztályfőnök. Az osztálynapló bejegyzései szerint számtalan esetben hiányzott a tanuló ellenőrzője, így csak a naplóba kerültek be az érdemjegyek és a szaktanári figyelmeztetők. Az osztályfőnök rendszerint egyeztette az ellenőrzőket a napló adataival, pótolva a hiányosságokat. A panaszos elmondása szerint a tanuló félévkor is megbukott történelemből, ekkor a szülő bement az iskolába, és beszélt a pedagógussal. A tanuló a második félév során folyamatosan készült, de csak elégtelen érdemjegyet kapott. A pedagógussal májusig nem tudta a szülő felvenni a kapcsolatot, ekkor a pedagógus elutasító volt, szerinte már késő volt bármit tenni. A panasz szerint a szóbeli számonkérésre vonatkozó szakértői javaslattal kapcsolatban a pedagógus azt mondta a szülőnek, hogy nem volt ideje a tanulót szóban feleltetni, „így járt”. Az igazgatót is megkereste a problémával, de ő nem tett érdemi intézkedést, javasolta, hogy a gyermek tanuljon a javítóvizsgára. A fenntartó képviselője arról tájékoztatott, hogy a szülői értekezleten és tanári fogadóórákon kívül a szülőnek lehetősége lett volna a szaktanárral, osztályfőnökkel, intézményvezető-helyettessel, intézményvezetővel felvenni a kapcsolatot a tanév során bármikor, előre egyeztetett időpontban. Nem valós a szülőnek az az állítása, hogy megkereste az intézményvezetőt a problémával. Nem életszerű az sem, hogy a történelemtanárt májusig nem tudta elérni, hiszen a pedagógus nem volt tartósan távol. A szülő a tanév utolsó heteiben kereste meg a történelemtanárt. Ekkor a tanulónak a félévi bukása után hat elégtelen és egy közepes érdemjegye volt, melyekből a szaktanár nyilatkozata alapján két szóbeli felelet, két órai munka (ami szintén szóbelinek vehető) és két írásbeli dolgozat volt. A fent leírtak azt bizonyítják, hogy a szaktanár figyelembe vette a nevelési tanácsadó javaslatát, mely szerint indokolt az írásbeli dolgozatnak szóbeli felelettel való kiegészítése. A panaszos szerint a javítóvizsgával kapcsolatban több sérelem is érte gyermekét: csak véletlenül tudta meg, hogy a tételek, amikből fel kell készülnie, a portán elérhetők. A pótvizsga napjáról nem kapott tájékoztatást, az iskola honlapjáról értesült. Továbbá amikor a vizsga napján bementek az iskolába, a tanuló csak írásbeli vizsgára volt kiírva. Ekkor az osztályfőnök-helyettes közbenjárására tették lehetővé, hogy másnap szóban vizsgázhasson. Erről a fejlesztőpedagógus is tudott. Az osztályfőnök korábban ígéretet tett, hogy az írásbeli során jelen lesz, és segít a feladatok értelmezésében, de a vizsga napján nem volt az iskolában. Valamint előadása szerint a gyermeke számára kedvezményként előírt hosszabb idő csak 5 perc volt, és mivel az írásbelin nagyon gyenge teljesítményt ért el, a szóbeli felelet után rögtön közölték vele, hogy megbukott.

A tankerületi igazgató nyilatkozatában kifejtette, hogy a tanuló a történelem tantárgy követelményeit a tanév során nem teljesítette, így a nevelőtestület javítóvizsga letételére utasította. A tanév végén, bizonyítványosztáskor minden tanuló átvehette a bizonyítványát, benne a záradékkal, illetve a javítóvizsgára utasított tanulók a felkészüléshez segítséget nyújtó tematikával. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 73. §-ának (3) bekezdése szerint a szülőnek 15 napon belül lehetősége lett volna, hogy kérje, hogy gyermeke független vizsgabizottság előtt vizsgázhasson, de ezt nem tette. Az intézményvezető tájékoztatása szerint, nem valós az a szülői állítás, miszerint a tételek a portán voltak elérhetőek. A javítóvizsga pontos időpontját a szokásos módon, az iskola hivatalos honlapján, illetve a bejáraton tette közzé az intézmény augusztus második felében. A javítóvizsga első napján az írásbeli vizsgák zajlottak. Az írásbeliken minden tanulónak biztosítottak elegendő időt, mindegyikük addig írhatta, míg el nem készült a dolgozattal, tekintettel arra, hogy a javítóvizsgán általában tanulási nehézséggel küzdő tanulók vesznek részt. Elképzelhetetlen az, hogy az osztályfőnök megígérte volna, hogy az írásbeli során jelen lesz, és segít a feladatok értelmezésében, hiszen erre nincs lehetősége. A feladatok tartalmilag és formailag megfeleltek a szövegértési nehézséggel küzdő tanuló tudásának számonkérésére. Az írásbeli teljesítménye 20 %-os, elégtelen lett. A dolgozat értékelése után, másnap szóbeli vizsgára került sor. Erre akkor is sor került volna, ha azt a szülő, illetve az osztályfőnök-helyettes nem kéri, hiszen minden olyan tanulónak, akinek teljesítménye nem érte el az elégséges szintet, lehetőséget ad az iskola, hogy írásbeli feleletét szóbelivel egészítse ki. A javítóvizsgák után a nevelőtestület döntött a tanuló továbbhaladásáról, a döntés értelmében az 5. évfolyamot ismételni köteles. Az intézményvezető tájékoztatása szerint a tanulókat az egyes tantárgyakból minden esetben a teljesítménye alapján értékelik, döntéseik során a tanuló érdekét veszik figyelembe, és nem mosták össze a tanuló teljesítményét a magatartásával. Az intézményvezető megállapítása szerint a javítóvizsgán szabálytalanság nem történt, az iskola a jogszabályok szerint szervezte meg és bonyolította le.

A panasz további elemei az ügyben illetékes tankerület eljárásának egyes lépéseivel kapcsolatosak. A beadvány szerint a javítóvizsgát követően a szülő szeptemberben benyújtotta jogorvoslati kérelmét a tankerülethez. Ennek nyomán a tankerület az eljárás során kijelölt egy gimnáziumot, ahol a tanuló független vizsgabizottság előtt adhatott számot tudásáról. 2013 októberében a tanuló sikeres vizsgát tett, erről szóban, helyben tájékoztatták, de írásban nem kapott semmit. Az iskolát a tanuló, a szülők informálták a történtekről, de nem történt semmi. Az iskola állítólag nem kapott hivatalos értesítést a tanuló helyzetét illetően, és arról tájékoztatta a szülőt, hogy amíg ez nem érkezik meg, nem tehet semmit. A szülő folyamatosan érdeklődött. A szülő állítása szerint novemberben a tankerület igazgatója behívta, és elmondta, hogy jogásszal egyeztettek, és kiderült, hogy határidőn túl nyújtotta be a fellebbezését, így nem is indulhatott volna el a tankerület eljárása. Azt is elmondta, hogy a tanulót nem tudnák visszatenni az eredeti osztályába, mert nincs hely, és a többi 6. osztályban sincs hely az évfolyamon. De ha elmegy másik iskolába, ott megoldható, hogy 6.-os legyen. Szerintük a tanuló jelen osztályába (5. A) jól beilleszkedett. A szülő sérelmezte a tankerületnél azt is, hogy nem kapott tájékoztatást a tanév vége előtt, hogy gyermeke esetlegesen meg fog bukni. Ezért a tankerület ekkor bekérte a tanuló ellenőrzőjét. A szülő sérelmezte, hogy a teljesített vizsga ellenére hosszú ideig nem született döntés. A fenntartó képviselőjének nyilatkozata semmiféle tájékoztatást nem tartalmazott a fenntartó fentiekben ismertetett, panaszolt eljárásával kapcsolatban. Arról tájékoztatott csupán, hogy a tanuló jelenlegi osztályában tanító pedagógusok véleménye szerint a tanuló az új osztályába beilleszkedett, az osztálytársai befogadták, tanulmányai megfelelőek. Elmondása szerint az intézményvezető törekszik az ügy békés rendezésére, de jogilag megalapozatlannak és a tanuló szempontjából hátrányosnak tartaná, ha a tanuló a hatodik évfolyamba kerülne, tekintettel arra, hogy a tanévből hosszú idő telt el. A fenntartó az intézménynek az értékeléssel, javítóvizsgával összefüggő eljárását, döntéseit megvizsgálta, és azt a jogszabályoknak megfelelőnek találta. Az intézményvezető és a tankerületi igazgató megállapításai több ponton szemben állnak a panaszos állításaival. Erre tekintettel a rendelkezésünkre álló adatok alapján az oktatási jogok megsértését e kérdésekben nem állapítottuk meg. A fenntartói nyilatkozat azonban nem tért ki a beadványnak a fenntartói eljárásra vonatkozó elemeire. Hivatalunk eljárása során nem először tapasztaltuk azt, hogy a tankerület mint intézményfenntartó, ily módon a jogorvoslati kérelem címzettje rosszul értelmezi a fellebbezési jogosultságot, illetve a másodfokú eljárást. Szintén nem első esetben fordult elő, hogy a tankerület a jogszabályok rendelkezéseivel ellentétesen szervez független vizsgabizottság előtti vizsgát tanulók számára. A fentiekre tekintettel azzal az ajánlással fordultunk a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökéhez, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tankerületek igazgatói a fellebbezés, illetve a másodfokú eljárás kérdésében megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek, és egyértelműen képesek legyenek megítélni, hogy mi tekinthető jogorvoslati kérelemnek, mi tartozik az érdeksérelem körébe, továbbá melyek a méltányossági döntéshozatal körébe tartozó kérelmek. Továbbá azzal az ajánlással fordultunk felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a független vizsgabizottság előtti vizsgák megszervezésére kizárólag a jogszabályok előírásainak megfelelően kerülhessen sor. A panaszost tájékoztattuk arról, hogy a tankerület eljárásával kapcsolatosan bírósági úton kereshet jogorvoslatot, és igényelheti gyermeke kárainak megtérítését. (70/2014/OJBIT)

Az értékelés kérdésköre nemcsak a tanulók, szülők számára fontos. Több esetben fordulnak hozzánk pedagógusok is értékeléssel, minősítéssel összefüggő kérdéseikkel. A hozzánk forduló pedagógusokat is tájékoztattuk az értékelési autonómia szabályról és annak korlátairól.

A köznevelési törvény 54. § (5)-(6) bekezdése szerint az egyes tanulók év végi osztályzatát a nevelőtestület osztályozó értekezleten áttekinti, és a pedagógus, az osztályfőnök, gyakorlati képzés szervezője által megállapított osztályzatok alapján dönt a tanuló magasabb évfolyamba lépéséről. Abban az esetben, ha az év végi osztályzat a tanuló hátrányára lényegesen eltér a tanítási év közben adott érdemjegyek átlagától, a nevelőtestület felhívja az érdekelt pedagógust, hogy adjon tájékoztatást ennek okáról, és indokolt esetben változtassa meg döntését. Ha a pedagógus nem változtatja meg döntését, és a nevelőtestület ennek indokaival nem ért egyet, az osztályzatot az évközi érdemjegyek alapján a tanuló javára módosítja.

Egy pedagógus beadványa szerint az iskolában az osztályfőnöki munkaközösség az igazgató utasítására korábban elfogadta azt, hogy egész jegy .51-től kell megadnia a jobb osztályzatot. Elmondása szerint az iskola pedagógiai programja nem tartalmaz a kerekítésre vonatkozó szabályt. A beadványában előadta, hogy az iskolában megtartott osztályozó értekezleten pattant ki a vita, miszerint egész jegy .50-től a jobb osztályzatot kell adni. Az igazgató kérésére az osztályfőnökök összegyűjtötték azokat a tanulókat, akiket a szaktanárok egész jegy .50-re zártak le, és a nevelőtestülettel egyenként szavaztatták meg a tanulók félévi osztályzatait az értekezleten. Elmondása szerint volt olyan tanuló, akinél addig szavaztattak (ötször, hatszor) amíg a nevelőtestület el nem fogadta a jobb osztályzatot, valahol az alacsonyabbat, volt olyan gyerek is, akinél nem is szavaztak, mert az osztályfőnök nem terjesztette fel. Az intézményvezető a fenti értekezlet eseményeivel kapcsolatban a következő tájékoztatást adta: Az osztályozó értekezleten több esetben vita bontakozott ki a kollégák között arra vonatkozóan, hogy ki, milyen elvek alapján ad osztályzatot a tanulóknak. Az értekezlet a szokásos hangulatban zajlott, kifogással a jelenlévők egyike sem élt. Az osztályfőnökök 1,5; 2,5; 3,5 és 4,5-ös átlagnál általában a gyermekek érdekeit képviselve, a jobb osztályzatot támogatták. A szaktanárok meghatározó számban ezt el is fogadták. A kollégák egy másik csoportja - a szaktanári szuverenitását hangoztatva - nem törekedett kompromisszumra a gyerekek érdekében. A vita lényegét az képezte, hogy a nyolcadikos, továbbtanuló gyerekek érdekében eljárva a nevelőtestület javasolhatja-e „.5-ös‖ átlag esetében, a matematikában érvényes kerekítési szabály szerint a jobb osztályzatot. A problémát kiemelt fontosságúnak tartotta a nevelői közösség, ezért a hiányzókra tekintettel a következő tanítási napon, rendkívüli nevelői értekezlet keretében tovább folyt a kérdéses tanulók érdemjegyeinek megvitatása. A kollégák egységes álláspontként csupán a nyolcadik évfolyam kérdéses eseteiben, a tanulók érdekeire tekintettel javasolták az előnyösebb osztályzat megállapítását. Az eljárással a nevezett tanulók érdekeit kívánták képviselni egy helyi szinten tisztázatlan pedagógiai probléma tekintetében. A panaszos és az intézményvezető válasza nem fedte pontosan egymást, ugyanakkor az intézményvezető szerint a felső tagozat értekezletéről három kolléga hiányzott, köztük a panaszos is, mert hivatalosan egy továbbképzésen vettek részt. Az intézményvezető tájékoztatott továbbá, hogy a vita rámutatott arra, hogy szükség van a pedagógiai program tanulók értékelésére vonatkozó részeinek pontosítására, a köznevelési törvényben foglalt előírásoknak megfelelően. A beadványban említett 2009-ben kötött megállapodás (.51-től érvényes kerekítés) nem került beemelésre az aktuális pedagógiai programba, így az nem tekinthető irányadónak. Ennek érdekében a következő, aktuális munkaközösség-vezetői értekezleten az erre vonatkozó értékelési javaslatot közösen megfogalmazták. Javaslataikat a szakmai munkaközösségek tagjai megismerték, megvitatták, azokat új, önálló javaslatokkal ki is egészítették. Ezt követően a nevelőtestület tagjaként saját pedagógiai elképzeléseik alapján, március első napjaiban szavaztak a módosításról, majd lefolytatták az érintett szervezetekkel a ratifikációs eljárást, a módosítás elfogadásra került. A helyi pedagógiai program tartalmazza, hogy „a félévi és tanév végi osztályzatok megállapítása kizárólag a szaktanár kompetenciája és felelőssége”. A nevelőtestület nem vonhatja el a szaktanár hatáskörét. A nevelőtestület csak az arra jogosultak által adott osztályzatok alapján dönthet a tanuló magasabb évfolyamra lépéséről, ezt a jogkörét értelemszerűen csak a tanév végén áll módjában gyakorolni. Abban az esetben, ha az év végi osztályzat a tanuló hátrányára lényegesen eltér a tanítási év közben adott érdemjegyek átlagától, akkor a nevelőtestület felhívja az érdekelt pedagógust, hogy adjon tájékoztatást ennek okáról, és indokolt esetben változtassa meg döntését. Ha a pedagógus nem változtatja meg döntését és a nevelőtestület ennek indokaival nem ért egyet, az osztályzatot az évközi érdemjegyek alapján a tanuló javára módosítja. A dokumentumok vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a nyilatkozatok egyes részletekben ellentmondanak egymásnak, így a rendelkezésünkre álló adatok alapján az oktatási jogok megsértését nem állapítottunk meg. A dokumentumok igazolták azt, hogy egyes tanulók esetében a nevelőtestület vitát folytatott az osztályzat megállapításáról. Az intézményvezető által leírtak alapján azonban a tanulók javára szóló döntés méltányolható annak ellenére, hogy a nevelőtestület döntési jogköre a jogszabályok alapján csak az év végi osztályzat megállapításakor áll fenn. Tekintettel arra, hogy az intézmény saját hatáskörben orvosolta a jogsértést azáltal, hogy az értékeléssel összefüggő szabály a lefolytatott módosítási eljárást követően helyet kapott az intézmény pedagógiai programjában, kezdeményezés, ajánlás megfogalmazására nem volt szükség. (56/2014/OJBIT)

Tartalomjegyzék

előző előző következőkövetkező