Egy szülői panasz szerint egy óvodás gyermek fegyelmezetlen magatartása miatt az óvodapedagógus fizikai büntetést alkalmazott, a kiabálás, ráncigálás mindennapos volt az óvodában. A fentiek miatt a szülő elvitte gyermekét az intézményből. A szülői panasz nyomán az intézmény kivizsgálta az esetet, és a megállapított vétségek miatt a pedagógust figyelmeztetésben részesítette, mely az ügy súlyosságára tekintettel másodfokú figyelmeztetésnek minősült. A szülő képviseletében a fogyatékossággal élők érdekképviseletét ellátó szövetség fordult hivatalunkhoz, és a pedagógus közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére irányuló intézkedést kért. A fegyelmi felelősségre vonással kapcsolatos munkáltatói döntések tekintetében az oktatási jogok biztosa nem rendelkezik hatáskörrel, így azon túlmenően, hogy az ezzel kapcsolatos, fentiekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekre felhívtuk a figyelmet, nincs arra lehetőség, hogy hivatalunk felülbírálja az ilyen típusú munkáltatói döntéseket. (532/2014/OJBIT)

Egy elkeseredett szülő azzal kapcsolatban kérte segítségünket, hogy gyermekét egy osztálytársa levizelte, illetve 8 napon belül gyógyuló sérülést okozva bántalmazta. A problémás tanuló rendszeresen zavarta a tanórákat és bántalmazta társait. A szülő tájékoztatta hivatalunkat, hogy e gyermek magatartása hosszú idő óta olyan szélsőséges, hogy ennek következtében a többi tanuló oktatási jogai folyamatosan sérülnek. A szülő sérelmezte az esetet követő eljárást, részletesen bemutatta, hogy mi történt a tanulóval kapcsolatban, és elismerte azt, hogy számos intézmény és hivatal (köztük az érintett iskola) nagyon sokféle módon próbált megoldást találni a kialakult helyzetre. Az intézményvezetőtől nyilatkozatot kértünk az ügyben. A tájékoztatás tartalmazta a szülő által is elmondott széleskörű intézkedéseket, majd arról tájékoztatta az oktatási jogok biztosát az intézményvezető, hogy a tanulót másik osztályba helyezték át, itt jól érzi magát. Az intézmény saját hatáskörben orvosolta a kialakult helyzetet, erre tekintettel az ügyet lezártuk. (50/2014/OJBIT)

Egy osztályfőnök fordult hivatalunkhoz azzal, hogy az egyik ötödik osztályos tanuló rendszeresen zavarja a tanórákat, felszerelését nem hozza magával, sokat hiányzik, nem pótolja a kiesett ismereteket, bántja, csúfolja az osztályba járó sajátos nevelési igényű tanulókat, fogékony a kisebb lopásokra és a verekedésre. A beadványozó kérdése arra irányult, hogy mit tehet a gyermek érdekében, hogy a tanuló változzon. (165/2014/OJBIT)

Több szülő kérte hivatalunk tájékoztatását, hogy mit tehet akkor, ha az osztály magatartászavaros tanulója hosszabb ideje rendszeresen bántalmazza, „terrorizálja‖ társait és a pedagógusokat, zavarja a többieket a tanulásban. (68/2014/OJBIT, 197/2014/OJBIT, 339/2014/OJBIT, 363/2014/OJBIT, 536/2014/OJBIT, 546/2014/OJBIT)

Egy pedagógus a feljelentett, megrágalmazott, hamis kritikával illetett pedagógusok védelme ügyében kérte segítségünket. Tájékoztattuk, hogy mind a polgári jog, mind a büntetőjog védi a személyek becsületét, jó hírnevét. A köznevelés az állam által működtetett óriási alrendszer, amely közpénzből működik, és az itt tevékenységet végző munkavállalók közfeladatot látnak el. A pedagógusok munkájának különleges aspektusa, hogy – más közfeladatot ellátó személyekhez hasonlóan – tűrniük kell a vizsgálatot, a kritikát, ezért cserébe viszont a jog magasabb szintű védelmet biztosít számukra az esetlegesen hátrányukra elkövetett bűncselekményekkel szemben.

A pedagógusszakma különleges szerepét jelzi az is, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében a tanúvallomást megtagadhatja az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette. A pedagógusok számára a köznevelési törvény adja meg e különleges helyzet jogi alapját. A köznevelési törvény 42. § (1) bekezdése szerint ugyanis a pedagógust, a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottat, továbbá azt, aki közreműködik a gyermek, tanuló felügyeletének az ellátásában, hivatásánál fogva harmadik személyekkel szemben titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel, a tanulóval és családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően, amelyről a gyermekkel, tanulóval, szülővel való kapcsolattartás során szerzett tudomást. E kötelezettség a foglalkoztatási jogviszony megszűnése után is határidő nélkül fennmarad. E szabályok jól mutatják, hogy a jog a pedagógusok munkáját a legfontosabb szakmák egyikeként kezeli és részesíti védelemben. A pedagógusok nem teljesen védtelenek, legfeljebb nem ismerik teljességében az összes jogi eszközt, mely védi őket. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy mivel a tanár közpénzből működtetett közfeladatot lát el, számos formában számot kell adnia arról, hogy mit és hogyan tesz munkája során. A pedagógusszakma e két meghatározó oldala csak együtt, egymást kiegészítve érvényesülhet. (398/2014/OJBIT)

Egy szülő beadványában a gyermeke iskolájában oktató pedagógus emberi méltóságot sértő módszerei miatt kérte segítségünket. A szülő elmondása szerint a tanárnak folyamatosan rasszista megjegyzései vannak, vulgáris kifejezéssel illeti a tanulókat. Rendszeresen, a legkisebb kihágásra is ordítozni és csapkodni kezd (üti a táblát, másfél literes teli flakont vág a táblához, falhoz). A gyerekeket politikai véleményével traktálja, kollégáit szidja az órán, a tantárgyhoz nem tartozó témákat vet fel. Nem viszi a gyerekeket táborba, osztálykirándulásra, miközben az iskola többi osztálya rendszeresen egyhetes táborokra jár.

Az intézményvezető nyilatkozatában a következőket közölte. A bepanaszolt pedagógus még aznap levélben elutasította, cáfolta a panaszban foglaltakat. Az iskola igazgatója az intézményvezető-helyettessel és az érintett osztály tanulóival tényfeltáró beszélgetést folytatott. A beszélgetésből egyértelműen kiderült az igazgató számára a bejelentésben foglaltak valós tartalma, sőt sokkal több felháborító és elfogadhatatlan történésre is fény derült.

- A trágárság a kollégánál szinte mindennapos.

- A lányok állítása szerint több esetben a fenekükre üt, a combjukat is megérinti.

- Testnevelés órákon beáll a csapatba, előfordul, hogy lökdösődik, durva.

- Szinte minden osztályfőnöki órán a saját életéről, a családja mindennapjairól mesél.

- A gyerekeket zavaró, szexuális tartalmakat részletez, ha valaki távozik a csoportból, szidást kap.

- Bizonyos szituációkban, ha romákról beszél, hangsúlyozottan érintett tanulóra tekint.

- A zsidóságot pénzes csoportnak tünteti fel, akik mindent megvehetnek a pénzükért.

- Politikai téren a jelenleg kormányon lévő csoportot, annak vezetőjét negligálja, sajnálatát fejezi ki, hogy az „ellenzéki” vezetők kiszorultak a hatalomból.

- Két kollégát bírált, kritizált több esetben (az intézményvezetőt és az egyik angol szakos kollégát).

- Folyamatosan arra panaszkodik, hogy kevés a fizetése.

- Több szülő megkereste a viselkedésével kapcsolatban, jelezték panaszukat. Pár napig változtatott a viselkedésén, majd minden visszaállt az eredeti állapotba. Több esetben epés megjegyzéséket tett a gyerekeknek szüleik megkeresése miatt.

A gyerekeken látszott, hogy rendkívül nehezen élik át a helyzetet, zaklatottak, feszültek. A beszélgetés alatt volt olyan leánytanuló, aki több alkalommal elsírta magát. Arra a kérdésre, hogy miért nem jelezték a problémát, azt válaszolták, hogy félnek az osztályfőnök megtorlásától, ezért inkább elhallgatták azokat. Az intézményvezető elmondása szerint a pedagógusra e tanév elején két panasz érkezett. Ekkor szóbeli figyelmeztetésben részesült.

A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítottuk, hogy az érintett pedagógus az intézményben folytatott vizsgálat szerint magatartásával sértette a tanulók fentiekben megfogalmazott emberi méltósághoz való jogát. Tekintettel arra, hogy a köznevelési törvény változásokat eredményezett a munkáltatói jogok tekintetében, az intézményvezető irányában nem fogalmaztunk meg kezdeményezést. A köznevelési törvény 61. § (6) bekezdése alapján ugyanis az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményben az e törvényben foglalt kivétellel a munkáltatói jogokat az állami intézményfenntartó központ vezetője gyakorolja. Az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetője az adott köznevelési intézmény alkalmazottai tekintetében - a bérgazdálkodást érintő döntések, a kinevezés
és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése kivételével - gyakorolja a munkáltatói jogokat. E rendelkezések figyelembevételével azzal az ajánlással fordultunk a fenntartó képviselője felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az iskolában a tanulók oktatási jogai ne sérülhessenek az érintett pedagógus tevékenysége során. A tankerületi igazgató tájékoztatása szerint egy rendkívüli szülői értekezlet nyomán a panaszban foglaltak bizonyítást nyertek, erről a tényről a pedagógust tájékoztatták, aki lemondott az érintett osztályban betöltött osztályfőnöki beosztásáról. Tájékozatott arról is, hogy jelzési kötelezettségének eleget téve az illetékes rendőrkapitánysághoz fordult, továbbá szülői feljelentés is történt az ügyben az illetékes rendőrkapitányság irányában.

Tekintettel arra, hogy az oktatási jogok sérelme a fenntartó intézkedése nyomán orvoslásra került, az ügyet lezártuk. (69/2014/OJBIT)

Egy pedagógus beadványában a nagykorú tanulók dohányzási lehetőségének megtiltásával kapcsolatban kérte állásfoglalásunkat. Tájékoztattuk a nagykorú tanulók dohányzásával összefüggő álláspontunkról. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján a nevelési-oktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában (a továbbiakban: SZMSZ) kell meghatározni a működés rendjét, ezen belül a gyermekeknek, a tanulóknak, az alkalmazottaknak és a vezetőknek a nevelési-oktatási intézményben való benntartózkodásának rendjét. E rendelkezés alapján az intézmény szervezeti és működési szabályzatában tud utánanézni annak, hogy a tanulók, függetlenül attól, hogy kis- vagy nagykorúak, elhagyhatják-e tanítási időben az intézményt. Az intézményi szabályzatok ugyanis álláspontunk szerint minden tanulóra vonatkoznak, életkoruktól függetlenül. Amennyiben az említett intézményben a tanulók óraközi szünetben csak külön engedéllyel hagyhatják el az iskolát, úgy az engedélyezésre jogosult dönt arról, milyen esetekben engedélyezi az eltávozást.

Álláspontunk szerint az intézményi szabályok a köznevelési intézmény céljának megfelelően kerülnek kialakításra mind a pedagógusok, mind a tanulók vonatkozásában. A tanulói jogviszonnyal rendelkezők adott esetben nem felnőttként, hanem tanulóként vannak jelen az oktatási intézményben, a tanulókra pedig azonos szabályok vonatkoznak. E szabályok megsértése esetén pedig a házirendben előírtak szerint fegyelmező intézkedések alkalmazhatók. Továbbá az önrendelkezési jog a pedagógusok esetében sem korlátlan, pl. tanóra közben ők sem élhetnek e jogukkal, hiszen az munkáltatói intézkedésekre adna alapot. (204/2014/OJBIT)

Egy óvodapedagógus fordult hivatalunkhoz, és egy epilepsziás gyermek óvodába való felvételi kötelezettségével kapcsolatban kért tájékoztatást. A beadványozó szerint a gyermek havonta többször rohamokkal küzd, ezt speciális módon kell kezelni, illetve kúpot kell számára beadni. Az óvodapedagógus szerint erre az óvónők nem kötelezhetőek, a házirend is tiltja a gyógyszerezést az óvodában. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy a köznevelési törvény 49. §-a szerint az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik. Amennyiben a gyermek nem a kötelező felvételt biztosító óvodába jelentkezik, úgy átvételéről, felvételéről az óvoda vezetője dönt. Ezzel szemben az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki életvitelszerűen az óvoda körzetében lakik (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító óvoda). A köznevelési törvény alapján tehát nem utasítható el az epilepsziában szenvedő gyermek jelentkezése, ha a kötelező felvételt biztosító óvodába jelentkezik, hiszen a jogszabályok nem tartalmaznak az epilepszia betegség vonatkozásában eltérő rendelkezést.

A gyermek ismert betegsége ugyanis nem jelent kockázatot társaira, nevelőire, így a köznevelési rendszerben történő ellátása során sem lehet ésszerű indoka megkülönböztetésének. Ugyanakkor a pedagógusok részéről az esélyegyenlőség biztosítása érdekében szükséges lehet a nagyobb odafigyelés, többlettörődés. (598/2014/OJBIT, 606/2014/OJBIT)

A panaszos szülő gyermeke balesetével kapcsolatban kifogásolta az iskola eljárását. A beadvány szerint a tanuló testnevelés órán kosárlabdázás közben balesetet szenvedett. A testnevelőtanár nem látta komolynak a problémát, annak ellenére sem, hogy a tanuló nem tudott állni. Két tanuló kíséretében elengedte a gyermeket, további intézkedést nem látott szükségesnek. Ezt követően a tanuló osztálytársai értesítették az osztályfőnököt, aki anélkül, hogy a gyermeket látta volna, a két gyermekkel gyalog hazaküldte. Ezután vitte el a szülő a helyi baleseti osztályra, ahonnan már mentő szállította át a megyei kórházba. Mint az orvosi kezelés során kiderült, a gyermek térdkalács-törést szenvedett, műtétre került sor.

Nyilatkozatában az igazgató tájékoztatta hivatalunkat arról, hogy a levélben leírtakat az igazgatóhelyettes kivizsgálta, az ügyben érintetteket meghallgatta. Tájékoztatása szerint az érintett tanuló testnevelésórán megsérült. A sérülés körülményei és a gyermek sérült térdének az állapota az órát tartó testnevelő szerint nem volt súlyos, nem tartotta szükségesnek az orvosi beavatkozást, mentő hívását. A testnevelő a sérülést mindennaposnak, enyhének ítélte meg, ezért kísértette a sérültet két társával az osztálytermükbe. A tanuló közben úgy döntött, hogy hazamegy a két kísérő kislánnyal, amit jeleztek az osztályfőnöknek, aki ezt engedélyezte. Sajnálatosan a sérült kislány nem jelezte azt, hogy olyan fájdalmai vannak, ami komolyabb beavatkozást igényelne. Az igazgató nyilatkozata szerint a tanuló osztályfőnöke helytelenül járt el akkor, amikor hazaengedte a tanulót. Az intézményből tanítási idő alatt csak szülői kérésre vagy szülői felügyelettel lehet elmennie egy tanulónak. Rendkívüli esetben - szülői kérés hiányában - az iskola elhagyását csak az igazgató vagy az igazgató-helyettes(ek) engedélyezhetik.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 5. § (1) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézmény házirendjében kell szabályozni az iskolai, kollégiumi tanulói munkarendet, valamint a tanórai és egyéb foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások rendjét.

Az intézményvezető tájékoztatása szerint az intézmény helyi szabályai szerint a tanulók csak szülői kérésre vagy szülői felügyelettel mehetnek el az iskolából, illetve rendkívüli esetben - szülői kérés hiányában - az iskola elhagyását az igazgató vagy az igazgató-helyettes(ek) engedélyezhetik. Az iskola honlapján megtalálható házirend az igazgató nyilatkozatával megegyező szabályt foglal magában. A házirend az iskolai élet minden szereplője számára – így a tanulók és a pedagógusok számára is – kötelező érvényű szabályokat tartalmaz.

A fentieknek megfelelően az osztályfőnök azon döntése, hogy szülői kérés hiányában nem az intézményvezetőhöz vagy helyetteséhez küldte a tanulókat engedélyért, hanem maga döntött úgy, hogy a sérült tanuló két másik tanuló kíséretében hazamehet, sértette az intézmény házirendjét.
Annak ellenére, hogy az intézményvezető nyilatkozata szerint a tanuló nem mondta, hogy fájdalmai vannak, az osztályfőnök a tanulót nem egyedül, hanem két másik tanulóval együtt engedte el az iskolából. Ez arra enged következtetni, hogy az osztályfőnök nem egyszerű balesetnek, hanem súlyosabb sérülésnek gondolta a tanuló állapotát.

Az intézményvezető nyilatkozata alapján nem tudtuk megállapítani, hogy a baleset kivizsgálása során a fentieknek megfelelően járt-e el az intézmény. Az igazgató nem mellékelte a balesetről készült jegyzőkönyvet sem, amit a szülő állítása szerint nagy késéssel kapott csak meg. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet fenti rendelkezése szerint minden tanuló- és gyermekbalesetet követően meg kell tenni a szükséges intézkedést a hasonló esetek megelőzésére. Az intézményvezető nyilatkozata semmit nem tartalmaz azzal összefüggésben, hogy ez miként teljesült intézményükben.

A rendelkezésünkre álló dokumentumokat megvizsgáltuk, összevetettük a jogszabályok rendelkezéseivel, és megállapítottuk, hogy a tanuló osztályfőnöke megsértette a házirend rendelkezéseit, mikor attól eltérő módon engedélyezte a tanuló távozását az iskolából.
Megállapítottuk továbbá, hogy a balesetet követően a jegyzőkönyvet - a jogszabály fenti rendelkezésétől eltérően - nem adta át az intézmény a szülőnek, csak annak kérésére, időbeli csúszással.

A fentiekre tekintettel azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény vezetője felé: tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a házirend rendelkezéseit a pedagógusok is betartsák az intézményben. Kezdeményeztük továbbá, hogy az intézményvezető intézkedjen annak érdekében, hogy a balesetmegelőzés, valamint a jövőben előforduló tanulói balesetek esetén a baleset kivizsgálása, adminisztrálása során a jogszabályok rendelkezéseit maradéktalanul tartsák be az intézményben.

Az intézmény tájékoztatott arról, hogy kezdeményezésünket elfogadták, a balesetből adódó tanulságokat, a házirend vonatkozó rendelkezéseit a tantestület nevelési értekezleten megtárgyalta. Tekintettel arra, hogy az intézmény kezdeményezésünket elfogadta, az ügyet lezártuk. (38/2014/OJBIT, 201/2014/OJBIT)

Egy tanulói panasz szerint egy pedagógus elvette mobiltelefonját, és azt a tanóra végén a kérésére sem adta vissza. A nevelési-oktatási intézményekben a pedagógus joga és kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében, amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Figyelemmel kell lenni azonban a jogkorlátozás céljára. Mivel a cél az, hogy a tanuló ne mással, hanem az órai anyaggal foglalkozzon, a korlátozás – a dolog elvétele – is csak addig terjedhet, amíg ez a cél fennáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, mihelyt az órának vége, a cél megszűnt, a dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem tarthatja többé magánál. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni. A tanulót ugyanis a dolog jogos birtokosának kell tekinteni, akit a Ptk. szerint megillet a birtokvédelem azokkal szemben, akik őt birtokától jogalap nélkül megfosztják. A tanórát zavaró helyzet megszüntetése és a többi tanuló tanuláshoz való jogának védelme jogalapot biztosít a dolog elvételére. Azonban amint ez az állapot megszűnt, (azaz a legkésőbb a tanóra végén) a pedagógus jogalap nélkül birtokolja a dolgot és a Ptk. szerint köteles azt a birtoklásra jogosultnak, ebben az esetben a tanulónak kiadni. Amennyiben ezt nem teszi meg a pedagógus, rosszhiszemű birtokossá válik, és felelős lesz minden olyan, a dolgot érintő kárért, ami a jogosultnál nem következett volna be. (106/2014/OJBIT, 217/2014/OJBIT)

Egy intézményvezető beadványában intézményük házirendjének egy rendelkezésével kapcsolatban kérte segítségünket. A köznevelési törvény diákok külső megjelenésével, öltözködésével kapcsolatos előírásainak alapja az, hogy a köznevelési intézmény köteles felügyeletet biztosítani a kiskorú tanulók felett, és ennek keretében óvnia kell azok testi épségét, egészségét, vigyáznia kell értékeikre, gondoskodnia kell a tanulók erkölcsi védelméről. Mindebből következik, hogy a külső megjelenéssel, öltözködéssel kapcsolatos iskolai előírások kizárólag e cél érdekében születhetnek, hiszen, ha nem ezt a célt szolgálnák, akkor törvényi felhatalmazás nélkül, indokolatlanul korlátoznák a tanulók önrendelkezési jogát. Ezek alapján az iskola saját belső normáiban (pl. pedagógiai program, házirend) csak a törvényi korlátozás kifejtését, konkretizálását végezheti el, új indokokat nem alkothat.

Az oktatás világában azok a külső megjelenésre, öltözködésre vonatkozó iskolai előírások jogszerűek, amelyek a tanuló testi épségét kívánják megőrizni. Ilyen előírás lehet például, hogy bizonyos ékszerek nem hordhatók testnevelés órán, mert balesetveszélyesek; vagy az az előírás, hogy műhelygyakorlatokon védőöltözetet kell használni. Szakképzés során természetesen a munkavédelmi, illetve higiéniai előírások betartatása is jogszerű, hiszen ezek a szabályok nem is csak a tanulókra vonatkoznak, hanem mindenkire, aki az adott jellegű tevékenységgel foglalkozik. Jogszerűek továbbá azok az előírások is, amelyek nem feltétlenül a testi épséget, hanem a tanuló ruháját hivatottak védeni, ezek sok esetben nem is különíthetők el a balesetvédelmi előírásoktól.

Nem jogszerű azonban az az előírás, amely csak azért ír elő a külső megjelenésre, öltözködésre vonatkozó szabályokat, hogy ezzel "egyneműsítse" a tanulókat, hiszen nincs olyan törvényes cél, amely ezt megkövetelné. Szintén jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályoknak mögöttes fegyelmezési célja van. A köznevelési intézményben történő fegyelmezésnek a köznevelési törvényben rögzített más eszközökkel kell történnie. Az iskolai házirend szabályai a közoktatási törvény felhatalmazása alapján kötelező erejűek, azok megszegése hátrányos következményekkel jár mindazokra nézve, akikre a házirend vonatkozik. Esztétikai követelményeknek, ízlésbeli elvárásoknak való meg nem felelés azonban álláspontunk szerint nem vonhat maga után hátrányos következményeket: fegyelmező intézkedéseket vagy súlyosabb esetben fegyelmi büntetést.

A tanulók külső megjelenésére, viseletére vonatkozó kérdésekbe az iskola nem avatkozhat be, ez a tanulók személyiségi jogainak csorbítása lenne. Így ugyancsak jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályok célja esztétikai követelmények, ízlésbeli elvárások kikényszerítése. A fentiek értelmében sem a házirend, sem a pedagógus nem írhat elő jogszerűen az iskolában való megjelenés követelményeként hajviselettel, öltözködéssel kapcsolatos esztétikai elvárásokat. A pedagógus természetesen nevelési tevékenysége közben kifejezheti ezzel kapcsolatos rosszallását, megpróbálhatja meggyőzni a tanulót, ám kötelező érvénnyel, szankció kilátásba helyezésével nem hathat a tanuló életének ezen területére. Általánosságban elmondható, hogy ezen szabályokon az sem változtat, ha a vonatkozó szabályzatot a tanulók és a szülők is aláírták.

A fentieknek megfelelően az iskola házirendjében a tanuló testi épségének megőrzése érdekében szabályozhatja a külső megjelenést. A házirend szabályainak betartása és betartatása pedig az iskola minden tanulójának és dolgozójának kötelessége. Álláspontunk szerint a tanulók esetleges sérüléséért való felelősséget a szülő nem vállalhatja át abban az időben, míg a tanuló az iskolában tartózkodik, és a felügyelete az intézmény feladata és kötelessége. (26/2014/OJBIT)