TANULMÁNYI ÉS VIZSGAÜGYEK
Az Nftv. 39. § (3) bekezdésében rögzítettek szerint a hallgatói jogviszony kétféle módon, a felvételről vagy az átvételről szóló döntés alapján, a beiratkozással jön létre. A felsőoktatási felvételre vonatkozó jelenleg hatályos szabályokat a felvételi rendelet tartalmazza. A felsőoktatási intézményekbe történő jelentkezés, felvétel kizárólag ezen eljárási szabályok keretei között történhet. A hallgatói jogviszony létrejöttének másik módja az átvétel lehetősége. Az átvétel azonban értelemszerűen a már hallgatót megillető jog, az Nftv. 42. § (1) bekezdés b) pontja értelmében ugyanis csak a hallgató kérheti átvételét azonos, illetve másik felsőoktatási intézmény ugyanazon képzési területhez tartozó szakjára.
Egy panaszos beadványában előadta, hogy 2011-ben hegedű előadóművész szakon BA képzésen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, ahol 2013 júniusáig 5 félévet elvégzett. 2013-ban családi okok miatt egy másik településen található felsőoktatási intézménybe szeretett volna átkerülni. A másik intézményben 2013 szeptemberétől osztatlan tanárképzés is indult hegedű szakon, így azt a tájékoztatást kapta telefonon, hogy adja be jelentkezését és felvételizzen erre a szakra, majd az addig szerzett kreditjeit beszámítva a 3. évfolyamra veszik fel. A hallgató számára ez jó megoldásnak tűnt, mivel BA képzése után is tanári mesterszakon kívánt volna tanulni. 2013 júliusában a képzésre felvételt is nyert. 2013 szeptemberében benyújtotta a kreditelismertetési kérelmet, amire 2013. november 26-án kapta meg a határozatot, amely szerint az első féléves tantárgyakat elfogadták, kivéve a hegedű főtárgyat. Más felsőoktatási intézmények gyakorlatáról tájékozódva a panaszos azt az információt kapta, hogy más felsőoktatási intézmények zeneművészeti karán végzett BA végzettséggel (diploma nélkül) 4. évfolyamba veszik át a hallgatókat osztatlan képzésbe ugyanazon a szakon. A felsőoktatási intézmény rektora hangsúlyozta, hogy a panaszos esetében nem ilyen jellegű átvételről van szó, hanem arról, hogy felvételi eljárással került be egy képzésre, értelemszerűen annak I. évfolyamára, melyen kreditbeszámítási kérelmet terjesztett elő korábbi tanulmányaira hivatkozva. A hallgató korábbi képzését osztott tanárképzésben folytatta, melynek képzési és kimeneti követelményeit a felsőoktatási alap- és mesterképzésről, valamint a szakindítás rendjéről szóló 289/2005. (XII. 22.) Korm. rendelet és az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet szabályozza. Az osztatlan tanárképzésre vonatkozóan ugyanakkor a tanárképzés rendszeréről, a szakosodás rendjéről és a tanárszakok jegyzékéről szóló 283/2012. (X. 4.) Korm. rendelet határozza meg a képzési és kimeneti követelményeket. E rendelet rendelkezései alapján osztatlan képzésben tanárképzés, felmenő rendszerben, először 2013. szeptember 1. után indulhat, ezt követően tanárképzésbe osztatlan tanárképzésre nyerhet felvételt a felvételi eljárás útján jelentkező hallgató. Az információk szerint a felsőoktatási intézmény 2013 szeptemberétől indította el a szóban forgó képzést, így induló képzésként az átjárhatóság a megelőző évfolyamok hiányában eleve nem volt biztosítható. A panaszos a hallgatói jogviszonyt létesítő módok közül nem élt az átvétel lehetőségével, hanem felvételi eljárás keretében jelentkezett a 2013. szeptember 1-jével induló osztatlan képzésre, majd ezt követően a korábban teljesített tanulmányaira tekintettel kezdeményezte a másik képzésben már megszerzett kreditjeinek elismertetését. Tekintettel arra, hogy egy újonnan induló képzésre nyert felvételt a hallgató, ezért a kreditelismertetés minden esetben az adott félév tekintetében teljesülhet, hiszen megelőző évfolyamok hiányában a hallgató előresorolása eleve nem lehetséges, továbbá - figyelemmel a képzés jellegére - is az előtanulmányi képzettség csak folyamatosan térképezhető fel. Mindezekre tekintettel a későbbiekben elképzelhető a képzési idő lerövidülése is. A felsőoktatási intézmény eljárása a fent hivatkozott jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően történt, a hallgató jogorvoslati kérelmét elutasító intézményi döntés megalapozott, így az ügyet kezdeményezés megfogalmazása nélkül lezártuk. (226/2014/OJBIT) |
Átvétel esetében a korábbi tanulmányok elismerését szolgálja a már megszerzett kreditek elfogadtatása az új felsőoktatási intézményben. Az Nftv. 49. § (5) bekezdése szerint egy adott ismeretanyag elsajátításáért egy alkalommal adható kredit. A kreditelismerés – tantárgy (modul) előírt kimeneti követelményei alapján – kizárólag a kredit megállapításának alapjául szolgáló tudás összevetésével történik. El kell ismerni a kreditet, ha az összevetett tudás legalább hetvenöt százalékban megegyezik. A tudás összevetését a felsőoktatási intézmény kreditátviteli bizottsága végzi. A kreditátvitellel kapcsolatos kérdéseket a tanulmányi és vizsgaszabályzatban kell szabályozni, azzal a megkötéssel, hogy a hallgató a végbizonyítvány (abszolutórium) megszerzéséhez – a felsőoktatási intézményben folytatott, illetve más korábbi tanulmányok, továbbá az előzetesen megszerzett tudás kreditértékként való elismerése esetén is – a tanulmányi és vizsgaszabályzat szerinti kreditet, de legalább a képzés kreditértékének harmadát az adott intézményben köteles teljesíteni. Az adott szak követelményeit egységesen az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet határozza, azonban az ennek megfelelően összeállított tantervet a felsőoktatási intézmény írja elő, így képzési szakonként a követelmények teljesítésének ellenőrzési, értékelési rendszerét, valamint a tantárgyak, tantervi egységek tantárgyi programját minden intézmény maga szabályozza. Ezek alapján elmondható, hogy ugyanazon alapképzési szak másik intézményben történő teljesítése esetén a képzések között különbözőségek lehetnek. A bolognai folyamat keretében az intézmények közötti átjárhatóságot a kreditek beszámítása biztosítja, azonban ennek korlátja az, hogy az összevetett tudásnak legalább hetvenöt százalékban meg kell egyeznie, továbbá, hogy legalább a kreditek harmadát az új felsőoktatási intézményben kell megszerezni.
Egy hallgató azzal a panasszal fordult hivatalunkhoz, hogy korábban egy felsőoktatási intézményben 2,5 évet teljesített, majd átvételét kérte egy másik felsőoktatási intézménybe, ahol a harmadévesekkel együtt kezdte meg tanulmányait, bejárt az órákra, azonban a vizsgákra nem tudott jelentkezni minden tárgyból, mivel időközben első fokon, majd másodfokon is elutasították egyes korábban teljesített tantárgyainak beszámítását. A panaszos sérelmezte, hogy az el nem ismert tantárgyai miatt további 3,5 évet kell teljesítenie a felsőoktatási intézményben, holott korábban már teljesített 2,5 évet a négy éves képzésből. A panaszost tájékoztattuk a jogszabályi rendelkezésekről, és mivel a panasszal kapcsolatban oktatási jogsérelmet nem tudtunk kimutatni, így az ügyet lezártuk. (80/2014/OJBIT) |
Bármely hallgató dönthet úgy, hogy a soron következő képzési időszakban nem kíván eleget tenni hallgatói kötelezettségeinek, ilyenkor ennek bejelentésével a hallgatói jogviszonya szünetel. Ebben az esetben a hallgatói jogviszonnyal kapcsolatos összes jog és kötelezettség szünetel. Az Nftv. 45. § (1) bekezdése szerint a hallgatói jogviszony egybefüggő szüneteltetésének ideje nem lehet hosszabb, mint két félév. A hallgató, a tanulmányi és vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint több alkalommal is élhet a hallgatói jogviszonyának szüneteltetésével. Az intézmény a hallgató kérelmére engedélyezheti a hallgatói jogviszony szünetelését két félévnél hosszabb, egybefüggő időtartamban is, vagy az intézményi szabályzat erre vonatkozó megengedő rendelkezése hiányában az első félév teljesítése előtt is, feltéve, hogy a hallgató a hallgatói jogviszonyból eredő kötelezettségeinek szülés, továbbá baleset, betegség vagy más váratlan ok miatt, önhibáján kívül nem tud eleget tenni. Szünetel a hallgatói jogviszony, ha a hallgatót fegyelmi büntetésként eltiltják a tanulmányok folytatásától. Szünetel a hallgatói jogviszony az önkéntes tartalékos katonai tényleges szolgálatteljesítés időtartamára, amely időszakban a hallgató mentesül a felsőoktatási intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatában meghatározott kötelezettségek alól.
A hallgatói jogviszony szüneteléséhez, illetve ennek bejelentéséhez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a bejelentés elmulasztása, továbbá a hallgatói jogviszony szüneteltetésének elhúzódása miatt akár meg is szűnhet az említett jogviszony. Az Nftv. 59. § (3) bekezdés b) és c) pontja szerint a felsőoktatási intézmény egyoldalú nyilatkozattal is megszünteti annak a hallgatónak a hallgatói jogviszonyát, aki egymást követően harmadik alkalommal nem jelentkezik be a következő tanulmányi félévre, illetve aki a hallgatói jogviszony szünetelését követően nem kezdi meg tanulmányait, de fontos garanciális szabály, hogy a hallgatót előzetesen írásban fel kell hívni arra, hogy kötelezettségének a megadott határidőig tegyen eleget és tájékoztatni kell a mulasztás jogkövetkezményeiről. (78/2014/OJBIT)
Hivatalunkhoz érkezett egy beadvány, amelyben egy hallgató a szakmai gyakorlat passzív hallgatói státusz idején történő teljesíthetőségével kapcsolatban kérte állásfoglalásunkat. A jelenleg hatályos Nftv. a következőképpen rögzíti a hallgatói jogviszonyban álló személy által gyakorolható jogosultságokra, hallgatói kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseket. A felsőoktatási intézménybe felvételt vagy átvételt nyert hallgató beiratkozással létesíthet hallgatói jogviszonyt. A hallgató a hallgatói jogviszony keletkezésétől annak megszűnéséig gyakorolhatja jogait és teljesítheti kötelezettségeit, ugyanakkor az aktív és passzív félév alatt különböző jogok illetik meg a hallgatót. Ha a hallgató bejelenti, hogy a következő képzési időszakban hallgatói kötelezettségének nem kíván eleget tenni, illetve, ha a hallgató a soron következő képzési időszakra nem jelentkezik be, a hallgatói jogviszonya szünetel (passzív státusz). A passzív félév tehát olyan félév, amelyben a hallgató tanulmányait azért szünetelteti, mert valami mást csinál. Ezen időszak alatt, a passzív félév során a hallgató hallgatói juttatásokra nem jogosult, továbbá kreditértékű követelményt nem teljesíthet. Mindez a konkrét esetet nézve tehát azt jelenti, hogy a passzív státuszban lévő hallgatóra nem irányadóak a szakmai gyakorlatra vonatkozó szabályok sem, hiszen az adott időszakban hallgatói jogviszonya szünetel. (144/2014/OJBIT) |
Az értékeléssel összefüggésben az Nftv. 35. § (1)-(2) bekezdései alapján az oktatói munkakörben foglalkoztatottat megilleti az a jog, hogy világnézete és értékrendje szerint végezze oktatói munkáját, anélkül, hogy annak elfogadására kényszerítené vagy késztetné a hallgatót, a képzési program keretei között meghatározza az oktatott tananyagot, megválassza az általa alkalmazott oktatási és képzési módszereket. Az e bekezdésben foglalt jog megilleti a tanári munkakörben foglalkoztatottakat, az oktatói feladatokat ellátó doktoranduszokat, továbbá az óraadó oktatókat. Az oktatással kapcsolatos feladatokat ellátó kötelessége, hogy az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse, a jóváhagyott tanterv szerint oktasson és értékeljen. E rendelkezéseknek megfelelően az oktatót a hallgatók munkájának értékelésekor, minősítésekor széleskörű szabadság illeti meg. Ezért a törvény csak rendkívül szűk esetkörben biztosít jogorvoslati lehetőséget az értékelés, minősítés vonatkozásában. Annak megítélése ugyanis, hogy egy számonkérés milyen érdemjeggyel értékelhető, szakmai kérdés, mely szaktudásnak az oktató van birtokában. A jogorvoslat tekintetében az Nftv. 57. § (3) bekezdése alapján a hallgató a felsőoktatási intézmény döntése vagy intézkedése, illetve intézkedésének elmulasztása (a továbbiakban együtt: döntés) ellen – a közléstől, ennek hiányában a tudomására jutásától számított tizenöt napon belül – jogorvoslattal élhet, kivéve a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntést. Eljárás indítható a tanulmányok értékelésével kapcsolatos döntés ellen is, ha a döntés nem a felsőoktatási intézmény által elfogadott követelményekre épült, illetve a döntés ellentétes a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában foglaltakkal, vagy megszegték a vizsga megszervezésére vonatkozó rendelkezéseket.
Amennyiben a hallgató továbbra is vitatja az értékelést valamely tantárgy esetében, lehetősége van független vizsgabizottság előtt teljesíteni. Az Nftv. 49. § (4) bekezdése szerint a felsőoktatási intézménynek biztosítania kell, hogy minden hallgató számot adhasson tudásáról, és a sikeres vagy sikertelen számonkérést megismételhesse úgy, hogy a megismételt számonkérés elfogulatlan lebonyolítása és értékelése biztosított legyen. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény végrehajtásához szükséges egyes rendelkezésekről szóló 248/2012. (VIII. 31.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdése szerint, ha a sikertelen vizsgát követő javítóvizsga nem volt sikeres, és a vizsgán, valamint a javítóvizsgán ugyanaz az egy személy vizsgáztatott, a hallgató kérésére biztosítani kell, hogy az ismétlő javítóvizsgát másik oktató vagy vizsgabizottság előtt tehesse le.
Több végzős hallgató fordult hivatalunkhoz azzal a panasszal, hogy szakdolgozatát a bírálók jogszerűtlenül elégtelenre értékelték. A beadványokban foglaltakat és a panaszosok által rendelkezésre bocsátott dokumentumokat megvizsgáltuk, összevetettük a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel, intézményi szabályzatokkal, és ennek nyomán az alábbi álláspontot alakítottuk ki. A rendelkezésünkre bocsátott bírálói (opponensi) vélemények ismeretében megállapítható, hogy a bírálók a dolgozatokat sem formai, sem tartalmi szempontból nem találták a szakdolgozati követelményeknek megfelelőnek. A véleményekben kifejtve megtalálhatóak azok a tartalmi és formai kifogások, amelyek miatt a panaszosok szakdolgozatát elégtelenre értékelték. |
A méltányosság olyan általános rendelkezéstől történő eltérés, amelyet a norma bizonyos kivételes esetekben lehetővé tesz a jogalkalmazó számára, méghozzá a hallgató szempontjából kedvező irányba. A méltányossági jogkör gyakorlója a körülményeket mérlegelve jár el, és a kérelmező javára eltekinthet a meghatározott feltételektől. A méltányossági döntés meghozatala során az intézmény nagyfokú szabadsággal rendelkezik, rá van bízva, hogy melyiket választja a több, egyaránt jogszerű megoldás közül. Jogszerűen dönt, ha a kérelemben foglaltaknak eleget tesz, és akkor is jogszerűen jár el, ha elutasítja azt. Tehát a hallgatóra nézve méltányos döntés mellőzése nem jogsértő akkor, ha a döntés egyébként megfelel a jogszabályok előírásainak.
Egy hallgató azzal a panasszal fordult hivatalunkhoz, hogy egészségi állapotára hivatkozva dékáni méltányossági kérelmet adott be annak érdekében, hogy egy tárgyat negyedszer is felvehessen, mivel azt korábban háromszori tárgyfelvétellel sem sikerült teljesítenie. Kérelmét első- és másodfokon is elutasították egy, a méltányossági kérelmek elbírálására vonatkozó belső dokumentum alapján, amely szerint a negyedik tárgyfelvételt csak azoknak a hallgatóknak teszik lehetővé, akik a kötelezően megszerzendő kreditek 75%-át már teljesítették, az ő kérelmüket viszont automatikusan elfogadják. A panaszost tájékoztattuk arról, hogy a sérelmezett döntést a dékán méltányossági jogkörében eljárva hozta. A méltányossági döntések fogalmi eleme, hogy a döntéshozó szabad belátására van bízva a kérdés elbírálása, ezt még indokolni sem köteles, ennek megfelelően a dékán elutasító döntése nem jogszerűtlen. (223/2014/OJBIT) |
A beérkezett panaszokból arra lehet következtetni, hogy az oklevél kiadásának feltételét képező nyelvvizsga-követelmény sokaknak okoz nehézséget. Az Nftv. 51. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a felsőfokú tanulmányok befejezését igazoló oklevél kiadásának előfeltétele a sikeres záróvizsga, továbbá – ha e törvény másképp nem rendelkezik – az előírt nyelvvizsga letétele. Ha a képzési és kimeneti követelmény szigorúbb feltételt nem állapít meg, az oklevél kiadásához a hallgatónak be kell mutatnia azt az okiratot, amely igazolja, hogy alapképzésben egy középfokú, „C‖ típusú általános nyelvi vagy középfokú (B2 szintű) általános nyelvi, komplex, mesterképzésben a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott nyelvvizsgával rendelkezik. A tantervben a felsőoktatási intézmény meghatározhatja, hogy milyen nyelvekből tett nyelvvizsgát fogad el, azzal a megkötéssel, hogy a középiskolai érettségi bizonyítvány által tanúsított, illetve az érettségi vizsgaként elfogadott nyelvvizsgát általános nyelvi – komplex – nyelvvizsgaként köteles elfogadni. Az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló rendelkezéseket a 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet határozza meg. Ezen rendelet 2. számú melléklete rögzíti az egyes alapképzési szakokra vonatkozó képzési és kimeneti követelményeket, így az adott szakra vonatkozó idegen nyelvi követelményeket is.
Több beadványozó azzal kapcsolatban kért felvilágosítást, hogy a záróvizsga letétele után mennyi időn belül kell az előírt nyelvvizsgát letenni ahhoz, hogy felsőfokú tanulmányaik elvégzését igazoló oklevelét részükre kiadják. A beadványozók részére tájékoztató jellegű állásfoglalást adtunk, amelyben kifejtettük, hogy sem a 2005. évi felsőoktatási törvény, sem a jelenleg hatályos Nftv. nem rendelkezik határidőről a nyelvvizsga megszerzésére, ha az oklevél illetve bizonyítvány megszerzésének az előfeltétele az általános nyelvvizsga megléte, így a képzés befejezését követően oklevél megszerzésére a hallgatóknak korlátlan ideig van lehetősége. Ha az oklevél kiadására azért nincs lehetőség, mert a nyelvvizsga-bizonyítványt nem tudták bemutatni, a felsőoktatási intézmény igazolást állít ki. Az igazolás végzettséget és szakképzettséget nem igazol, csupán tanúsítja a záróvizsga eredményes letételét. A kiadott igazolásokról központi nyilvántartást kell vezetni. (40/2014/OJBIT, 286/2014/OJBIT) |
A nyelvvizsga-amnesztiáról az Nftv. 107. § (1) bekezdése rendelkezik, amely szerint, ha az oklevél, illetve bizonyítvány megszerzésének az előfeltétele az általános nyelvvizsga megléte, a követelmény teljesítése alól mentesülnek azok a hallgatók, akik tanulmányaik első évfolyamon történő megkezdésének évében legalább a negyvenedik életévüket betöltik. Ez a rendelkezés azoknál alkalmazható utoljára, akik a 2015/2016. tanévben tesznek záróvizsgát. E § (2) bekezdése alapján, ha a felsőoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzata így rendelkezik az (1) bekezdésben meghatározottakon túl az oklevél, illetve a bizonyítvány megszerzéséhez előírt általános nyelvvizsga-követelmény teljesítése alól mentesülnek azok a hallgatók is, akik a sikeres záróvizsga napjától számított három éven belül nem mutatták be a felsőoktatási intézménynek az általános nyelvvizsgát igazoló okiratot és az oklevél, illetve a bizonyítvány megszerzéséhez előírt általános nyelvvizsga-követelmény teljesítése helyett a felsőoktatási intézmény által szervezett külön nyelvi vizsgát tesznek. Ez a rendelkezés azoknál alkalmazható utoljára, akik a 2012/2013. tanévben tesznek záróvizsgát.
Nem ritka eset az sem, hogy a hallgató valamely tanulási nehézségre, vagy fogyatékosságára tekintettel szeretné kérni mentesítését a nyelvvizsga-kötelezettség alól. Az esélyegyenlőség megteremtése céljából erre lehetőséget biztosítanak a felsőoktatási jogszabályok, de meghatározzák a jogosultak körét, az előnyben részesítési követelményeket, és az igazolás rendjét. A felsőoktatási intézmények a kérelemre indult eljárásban a képzés jellegére és a benyújtott igazolásokra figyelemmel történő mérlegelést követően hozza meg döntését a nyelvvizsga-mentesítés tekintetében. Az Nftv. 49. § (8) bekezdése alapján a fogyatékossággal élő hallgató részére biztosítani kell a fogyatékossághoz igazodó felkészítést és vizsgáztatást, továbbá segítséget kell nyújtani részére ahhoz, hogy teljesíteni tudja a hallgatói jogviszonyából eredő kötelezettségeit. Indokolt esetben mentesíteni kell egyes tantárgyak, tantárgyrészek tanulása vagy a beszámolás kötelezettsége alól. Szükség esetén mentesíteni kell a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetve szintje alól. A vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni a segédeszköz – így különösen írógép, számítógép – alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. Az e bekezdés alapján nyújtott mentesítés kizárólag a mentesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható és nem vezethet az oklevél által tanúsított szakképzettség megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények alóli felmentéshez. A 2005. évi felsőoktatási törvény 61. § (1) bekezdése a fentiekkel azonos tartalommal szabályozza a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányi követelmények alóli felmentésével kapcsolatos rendelkezéseket.
Az Nftv. 110. § (1) bekezdés 11. pontja szerint a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy rendelettel szabályozza a fogyatékosság megállapításának és igazolásának rendjét, a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányaival kapcsolatos elveket, az előnyben részesítési szempontokat és eljárási szabályokat. A Kormány a fogyatékossággal élő hallgatókkal kapcsolatos intézményi feladatok végrehajtásának rendjét, ezen belül a fogyatékossággal élő hallgatók részére nyújtható kedvezményeket a beszámoló idején hatályos, a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 79/2006. (IV. 5.) Korm. rendelet 18. §-a határozza meg, így a nyelvvizsga tekintetében a súlyosan hallássérült (siket) hallgató az államilag elismert nyelvvizsga követelménye alól is felmentést kaphat, továbbá az a hallássérült (siket, nagyothalló) hallgató, aki fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga szóbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat az „A” típusú (szóbeli) nyelvvizsga letétele alól: az a látássérült (vak, gyengénlátó) hallgató, aki fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat a „B” típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól; az a beszéd- és más fogyatékos (különösen súlyos beszédhiba, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) hallgató, aki fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat a „B” típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól, vagy ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga szóbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat az „A” típusú (szóbeli) nyelvvizsga letétele alól, továbbá ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert „C” típusú nyelvvizsga szóbeli és írásbeli követelményeinek teljesítésére, felmentést kaphat a nyelvvizsga letétele alól; az autista hallgató esetében a szakvélemény és a kérelme alapján ugyanezen kedvezmények alkalmazhatóak.
A rendelet 19. § (1)-(2) bekezdése rendelkezik a fogyatékosság megállapításának és igazolásának rendjéről. A fogyatékossággal élő hallgató fogyatékosságának típusát és mértékét, annak végleges vagy időszakos voltát szakvéleménnyel igazolja. Ezen szakvélemény kiadására, amennyiben a jelentkező fogyatékossága már a közoktatási tanulmányai során is fennállt, és erre tekintettel tanulmányai és az érettségi vizsga során kedvezményben részesült, a közoktatási törvényben meghatározott szakértői és rehabilitációs bizottság jogosult. Ebben az esetben a hallgató a felsőoktatási intézmény szabályzatában meghatározott módon nyújtja be azoknak a közoktatási intézmény által kiállított dokumentumoknak – az intézmény által hitelesített – másolatát, melyek igazolják, hogy fogyatékossága a középfokú tanulmányai során fennállt és emiatt kedvezményben részesült. Ha a fogyatékosságot később állapították meg, a rehabilitációs szakigazgatási szerv jogosult az igazolás kiállítására. A rehabilitációs szakigazgatási szervek jelenleg a kormányhivatalok szakigazgatási szerveként működnek.
Egy volt hallgató tájékoztatási kérelemmel fordult hivatalunkhoz, amelyben kifejtette, hogy 2008-ban sikeres záróvizsgát tett, azonban a képzési követelményekben megállapított államilag elismert nyelvvizsgát azóta sem sikerült letennie. Később megállapítást nyert, hogy diszlexiával küzd. A beadványozó kérdése arra irányult, hogy diszlexiájára tekintettel kaphat-e felmentést a nyelvvizsga teljesítésének követelménye alól. A beadványozó képzési idejére hatályos rendelkezéseket rögzítő, a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről szóló 29/2002. (V. 17.) OM rendelet tartalmaz irányadó rendelkezéseket a kérdés megítéléséhez. Ezen rendelet 6. §-ában foglaltak szerint a felsőoktatási intézmény intézményi tanácsa a fogyatékos hallgatók esetében az intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatában a képesítési követelményektől részben eltérő további képzési, tanulmányi és vizsgakövetelményeket is meghatározhat. A fogyatékos hallgatókat megillető tanulmányi és vizsgakedvezményeket - figyelembe véve a fogyatékosság típusát, az érettségi vizsgaszabályzat szerint biztosított kedvezményeket, valamint az adott szak, illetve akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzés képesítési, illetve szakmai követelményeit - a tanulmányi és vizsgaszabályzat írja le. A fogyatékos hallgató fogyatékosságának típusát és mértékét szakvéleménnyel igazolja. Egy nyelvtanulási nehézséggel küzdő beadványozó kereste meg hivatalunkat azzal, hogy korábban sikeres záróvizsgát tett, azonban a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga-követelménynek nem tud eleget tenni. Információkat kért arról, milyen lehetőségei vannak a nyelvvizsga-követelmények alóli mentesülésre. A beadványozó az adott képzést a 2005. évi felsőoktatási törvény hatálya alatt végezte, ezért kérdéseivel kapcsolatban e törvény vonatkozó jogszabályi rendelkezései alapján adtunk tájékoztató állásfoglalást. A beadványozó diplomáját az általa elvégzett szakra irányadó képzési és kimeneti követelményekben előírt nyelvvizsga- bizonyítvány bemutatása nélkül nem veheti át, az ugyanis az oklevél kiadásának feltétele, a nyelvvizsgatételi kötelezettség alól pedig méltányossági alapon sem kaphat mentességet az intézménytől, tekintettel arra, hogy a nyelvvizsgatételi kötelezettséget jogszabály írja elő. (128/2014/OJBIT) |
előző
|
következő 
|