Tartalomjegyzék

AZ OKTATÁS EGYES TERÜLETEI

KÖZNEVELÉS

A SZEMÉLYI SZABADSÁGJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

Az emberi méltósághoz való jog mindenkit – így az oktatás valamennyi szereplőjét - megillető alkotmányos alapjog. Az emberi méltósághoz való jog az oktatási szereplőket életkorukra való tekintet nélkül megilleti. A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (továbbiakban: köznevelési törvény) 46. § (2) bekezdése szerint a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

Az oktatási jogok biztosának következetesen képviselt álláspontja szerint a legsúlyosabb jogsértés, amely nevelési-oktatási intézményben előfordulhat, a tanulók testi fenyítése, fizikai bántalmazása.

A nevelési intézményen belüli bántalmazás egyik megvalósulási formája, amikor a pedagógus fegyelmezési eszköztárának része a testi fenyítés. Az emberi, állampolgári, gyermeki és tanulói jogokat a pedagógus nem vonhatja el, ugyanis azok nem pedagógiai mérlegelés függvényei. Érvényesülésük nem függ attól sem, hogy a gyermek, illetve a tanuló teljesíti-e a kötelességeit az óvodában vagy az iskolában, tehát a gyermekeket, tanulókat megillető alapvető emberi jogok nem állíthatók összefüggésbe a kötelességek teljesítésével.

Abban az esetben, ha a tanuló fegyelmezetlen, nem tesz eleget kötelezettségeinek, indokolt, hogy a pedagógus vele szemben fegyelmező eszközt alkalmazzon. A fegyelmezés során azonban csak olyan eszközöket vehet igénybe, amelyek alkalmazásával nem követ el jogsértést. A nevelő-oktató tevékenység során a pedagógusok szabadon mérlegelhetik, hogy milyen pedagógiai módszert választanak a gyermekek fegyelmezésére. Választásuknak azonban szigorú jogi korlátai vannak: nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amellyel a pedagógus megsérti a gyermek legalapvetőbb jogait, a méltósághoz és a testi épséghez való jogát.

Egy intézményvezető a testi fenyítés és az emberi méltóság megállapításával kapcsolatban kérte segítségünket. Arról kérte állásfoglalásunkat, hogy a gyermek vízzel való lefröcskölése, illetve a füzetéből lapok kitépkedése sérti-e az emberi méltóságot, illetőleg a gyermek hajának meghúzgálása testi fenyítést megvalósító cselekmény-e.

A korábbi években a hasonló ügyekben arról tudtuk tájékoztatni az intézményvezetőket, hogy a testi fenyítés - a Legfelsőbb Bíróság (jelenleg Kúria) egyik eseti döntése szerint - olyan súlyú fegyelmi vétséget valósít meg, amellyel a legsúlyosabb fegyelmi büntetés, az elbocsátás is arányban állhat. (BH 1998. 53.) A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 2012. július 1-jétől hatályba lépő módosítása alapján a fegyelmi felelősség és a fegyelmi eljárás szabályai megszűntek. A jelenleg hatályos jogi szabályozás szerint így a pedagógus fegyelmi felelősségre vonásának lehetősége nem áll fenn, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésének a testi fenyítés súlyosságával kapcsolatos megítélése továbbra is irányadó. A pedagógusok által elkövetett kötelességszegés esetén a 2014. január 1-jétől hatályos, a pedagógusok kollektív szerződésében szabályozottak érvényesek, miszerint a közalkalmazotti jogviszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése esetén - meghallgatását követően, az eset súlyától függően - a közalkalmazottal szemben alkalmazható hátrányos következmények: szóbeli figyelmeztetés, írásbeli megrovás, a jutalmazás lehetőségéből legfeljebb hat hónapra történő kizárás. A pedagógus kötelességszegésével kapcsolatban alkalmazható legsúlyosabb eljárás pedig a köznevelési törvény 61. § (6) bekezdése szerint a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, mely jogot az állami intézményfenntartó központ által fenntartott köznevelési intézményben az állami intézményfenntartó központ vezetője gyakorolja. A beadványban leírt cselekményeket alkalmasnak találtuk az emberi méltóság megsértésére, az ismertetett információk alapján kirajzolódó tényállást jogsértőnek tartottuk. Az intézményvezető tájékoztatása szerint az eset kapcsán bírósági eljárás indult, melynek során az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróság, illetőleg a törvényszék nem találta jogsértőnek a fenti cselekményeket. Álláspontunkra tekintettel azonban az intézmény a Kúriához fordult felülvizsgálati kérelemmel. (310/2016/OJBIT)

Egy szülő gyermeke angol nyelvet oktató pedagógusának oktatási-nevelési módszereit kifogásolta. Elmondása szerint a pedagógus minden órán verbálisan bántalmazza, megalázza, fenyíti a gyerekeket, ezzel megsérti emberi méltósághoz való jogukat. A sajátos nevelési igényű gyermekek nem részesülnek az őket megillető bánásmódban, oktatásban. A szülők folyamatosan jelezték a problémákat az iskola vezetése felé, ám nem éreztek lényegi változást. A panaszt emelő szülők gyermekei még megalázóbb helyzetbe kerültek, így már panaszkodni sem mertek.

A panasz nyomán az iskola igazgatójához fordultunk további informálódás céljából, aki nyilatkozatában kifejtette, hogy a tanárnő kissé nehezen illeszkedett be az iskolai közösségbe, azokkal a csoportokkal volt gondja, amelyekben sajátos nevelési igényű tanulók vannak. A sajátos nevelési igényű gyerekekért felelős gyógypedagógus igazgatóhelyettes segítségével szép lassan belerázódott a velük való foglalkozásba is. Folyamatosan kikéri a gyógypedagógus véleményét, módszertanilag és az értékelésben is egyeztetnek. Az intézményvezető is segítségére volt a problémák megbeszélésében, így a pedagógus elindult a változás útján. Az intézményvezető elismerte, hogy a bepanaszolt pedagógus valóban követett el pedagógiai hibákat, de azokért az intézményvezető felelősségre vonta, és megbeszélték, mit és hogyan tehet. Nyilatkozata szerint 2015 novembere óta ilyen nem fordult elő. Az intézményvezető elmondása szerint az oktatási jogok biztosa levelének kézhezvétele után - mivel sejtették, hogy melyik csoportról, szülőről van szó - megkérte a gyermekvédelmi felelős kollégát és az osztályfőnököt, hogy egy kötetlen foglalkozás formájában beszélgessenek a gyerekekkel arról, hogy érzik magukat a felső tagozaton, milyen tapasztalataik, nehézségeik, esetleg sérelmeik vannak. Pár nap elteltével a gyógypedagógus igazgatóhelyettessel az intézményvezető két alkalommal is felment az osztályba, és megkérdezte a gyerekeket arról, hogy kihez fordulnak, ha valami problémájuk van. Azt válaszolták, hogy az osztályfőnökhöz, neki mindent elmondanak. Megkérték őket, hogy név nélkül írják le, ha esetleg van olyan sérelmük valamelyik tantárggyal vagy pedagógussal kapcsolatban, amelyet még nem tudtak elmondani. Többségüknek nem volt gondja, néhányan a pedagógus kompetenciájába tartozó módszertani megoldásokat kifogásolták. Az igazgató megkérte az angol szakos kollégát, hogy írja le ő is a gondolatait az üggyel kapcsolatban. Közben a csoportnak rendkívüli szülői csoportértekezletet hirdettek meg. A panaszos szülőt édesanyja képviselte, akivel azonban az intézményvezető szerint nem tudott létrejönni egy megegyezésre törekvő megbeszélés. Az intézményvezető nyilatkozata alapján az általa felhozott hiányosságok csak a panaszosok véleménye szerint léteznek, mindenki más az ellenkezőjét nyilatkozta. A nyilatkozat alapján az igazgatóhoz egyetlen esetben kért időpontot a panaszos egy másik szülővel együtt, amikor mindent megbeszéltek az angolórával kapcsolatosan. A megbeszélés után a szülő felvetette, hogy gyermeke kerülhessen az emelt szintű csoportba. Bár szakmailag ezt nem tartotta az iskola teljesen jó megoldásnak, ennek ellenére a pedagógusokkal megbeszélve úgy döntöttek, hogy kivételes esetben engedélyezik. Ezért arra kérték a szülőt, hogy adjon be egy áthelyezéssel összefüggő kérelmet, amit azonban nem tett meg. A tanárnő elmondása szerint a tanuló a tanórákon még az eddigieknél is önzőbben viselkedik, mindent ő akar csinálni (kiosztani a könyveket, CD-t elindítani, mindig ő szeretne válaszolni a kérdésekre), és ha mást szólít fel a pedagógus, akkor csapkod, duzzog, illetve ha más előbb megmondja a helyes választ, akkor megsértődik.

A rendelkezésünkre álló dokumentumokat megvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy a bepanaszolt pedagógus módszerei, pedagógiai megoldásai az intézményvezető nyilatkozata szerint is fejlesztésre szorultak, de azok javítása érdekében az intézmény vezetése megtette a szükséges intézkedéseket. Az intézményvezető a panasz nyomán is vizsgálatot indított, mind a szülők, mind a tanulók véleményének meghallgatására sor került. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján az oktatási jogok megsértését nem láttuk bizonyítottnak. Ugyanakkor e dokumentumokból úgy tűnt, az intézmény kész az együttműködésre a panaszosokkal annak érdekében, hogy a kialakult konfliktus megoldódjon. A fentiekre tekintettel az ügyet lezártuk. (35/2017/OJBIT)

A köznevelési törvény korábban már idézett szabálya szerint a gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Számos esetben adtunk tájékoztatást az emberi méltósághoz való jog tiszteletben tartásának kötelezettségéről, amely megfogalmazást nyer Magyarország Alaptörvényében (továbbiakban: Alaptörvény) és minden oktatási szereplő vonatkozásában kimondást nyer a köznevelési törvényben. Így arról rendelkezik a jogszabály, hogy a tanuló kötelessége, hogy az iskola, kollégium vezetői, pedagógusai, alkalmazottai, tanulótársai emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa, tiszteletet tanúsítson irántuk, segítse rászoruló tanulótársait. A gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A pedagógus kötelessége, hogy a gyermekek, a tanulók és a szülők, valamint a munkatársak emberi méltóságát és jogait maradéktalanul tiszteletben tartsa. A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy személyét mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák. A szülő kötelessége, hogy tiszteletben tartsa az óvoda, az iskola, kollégium vezetői, pedagógusai, alkalmazottai emberi méltóságát és jogait, tiszteletet tanúsítson irántuk.

Egy szülő szomszédjától értesült róla, hogy gyermeke énektanárnője a buszon telefonos beszélgetés során fennhangon szidalmazta gyermekét, trágár, becsmérlő szavakkal illette őt. (500/2016/OJBIT)

Egy szülő azt kifogásolta, hogy gyermeke egyik tanára folyamatosan ordít a tanulókkal. Tájékoztattuk a panaszost az emberi méltóság sérthetetlenségével összefüggő állásfoglalásunkról, és tájékoztattuk a jogorvoslati lehetőségekről. (134/2016/OJBIT)

Az emberi méltóság megsértését jelenti a hátrányos megkülönböztetés megvalósítása. A személyek közötti megkülönböztetés akkor sérti az emberi méltósághoz való jogot, ha az önkényes, indokolatlan, nincs ésszerű oka, mert ilyen esetben nem kezelték az érintetteket egyenlő méltóságú személyként. A diszkrimináció tilalmának elve tehát tiltja a megkülönböztetést, ha az önkényes, nincs ésszerű indoka.

Egy beadvány szerint egy általános iskola roma származású lány tanulói az iskolában szervezett „Ki mit tud?” vetélkedőn cigánytánccal szerettek volna indulni. A vetélkedőre szabályosan jelentkeztek, ám két nappal az esemény előtt az intézményvezető megtiltotta a táncuk bemutatását. Az intézményvezető nyilatkozatában a „Ki mit tud?” versennyel kapcsolatban azt közölte, hogy a cigánytánccal kapcsolatos döntés hátterében nem etnikai megkülönböztetés áll, hanem az, hogy a lányok tánca egyetlen kategóriába sem volt beilleszthető, önálló kategóriaként pedig egyetlen produkció nem volt indítható. A lányok így a modern tánc kategóriában arattak nagy sikert. A rendelkezésünkre álló dokumentumok vizsgálata után megállapítottuk, hogy az oktatási jogok sérelme nem volt megállapítható, így az ügyet lezártuk. (109/2016/OJBIT)

Az emberi méltósághoz való jogból számos további alapjog levezethető, melyek tiszteletben tartása a köznevelési intézményekben is kötelező. Ezen jogok az önrendelkezési jog körébe tartoznak, megjelennek az Alaptörvényben is.

A köznevelési intézményekben gyakori konfliktusforrás, hogy a tanulók külső megjelenését szabályozni kívánják a pedagógusok, vagy akár az intézményi szabályzatok.

Egy iskolarendszerű szakképzésre felvételiző tanuló azért fordult hivatalunkhoz, mert a felvételi megírását követően az intézmény arról tájékoztatta, hogy felvétele esetén alá kell írnia egy nyilatkozatot arról, hogy az iskolában nem viseli a piercingjeit. A köznevelési törvény 25. § (2) bekezdése értelmében az iskola és a kollégium házirendje állapítja meg az e törvényben, továbbá a jogszabályokban meghatározott tanulói jogok gyakorlásának és - a tanulmányi kötelezettségek teljesítésén kívül - a kötelezettségek végrehajtásának módját, továbbá az iskola, kollégium által elvárt viselkedés szabályait. A házirend tehát tartalmazhat a diákok kötelességeiről szóló fejezetet. E fejezet rendelkezései azonban csak a jogszabályokban előírt kötelességeket részletezhetik, azok teljesítésének módját határozhatják meg. Nincs arra lehetőség, hogy a jogszabályokban rögzített kötelességeken túl az iskola házirendje további tanulói kötelességeket írjon elő. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy amennyiben az önrendelkezési jog korlátozásának nincs jogszerű indoka, úgy az intézmény eljárása sérti a fenti oktatási jogokat. (718/2016/OJBIT)

A megjelenés, az öltözködés, a külső megválasztása az ember önrendelkezési jogához tartozik. Ez az Alaptörvényben biztosított alapjog a szabadságjogok körébe tartozik. Lényege, hogy az emberi személyiség szabad kibontakozásának jogát biztosítja, ugyanakkor a legtöbb alapjoghoz hasonlóan, ez az alapjog sem korlátozhatatlan.

Az Alaptörvény Szabadság és felelősség fejezetének I. cikk (3) bekezdése értelmében az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Ennek alapján tehát az alapjog korlátozása csak törvényben történhet. A köznevelési intézményekben folyó élet speciális viszonyait törvényi szinten a köznevelési törvény szabályozza. Az iskola világában érintett alapjogok korlátozására vonatkozó rendelkezések tehát nagyrészt itt találhatók.

Egy szülő arról kérte állásfoglalásunkat, hogy az iskola házirendje szabályozhatja-e a gyerekek öltözködését, sminkelését és hajfestését. (280/2016/OJBIT)

Egy beadványozó szerint az iskola házirendjében előírták, hogy a gyereknek nem lehet oldalt felnyírt frizurája, illetve a házirend megszabja, hogy milyen ruhákat viselhetnek a tanulók. (605/2016/OJBIT)

A köznevelési törvény diákok külső megjelenésével, öltözködésével kapcsolatos előírásainak alapja az, hogy a köznevelési intézmény köteles felügyeletet biztosítani a kiskorú tanulók felett, és ennek keretében óvnia kell azok testi épségét, egészségét, vigyáznia kell értékeikre, gondoskodnia kell a tanulók erkölcsi védelméről. Mindebből következik, hogy a külső megjelenéssel, öltözködéssel kapcsolatos iskolai előírások kizárólag e cél érdekében születhetnek, hiszen, ha nem ezt a célt szolgálnák, akkor törvényi felhatalmazás nélkül, indokolatlanul korlátoznák a tanulók önrendelkezési jogát. Ezek alapján az iskola saját belső normáiban (pl. pedagógiai program, házirend) csak a törvényi korlátozás kifejtését, konkretizálását végezheti el, új indokokat nem alkothat.

Az oktatás világában azok a külső megjelenésre, öltözködésre vonatkozó iskolai előírások jogszerűek, amelyek a tanuló testi épségét kívánják megőrizni. Ilyen előírás lehet például, hogy bizonyos ékszerek nem hordhatók testnevelés órán, mert balesetveszélyesek; vagy az az előírás, hogy műhelygyakorlatokon védőöltözetet kell használni. Szakképzés során természetesen a munkavédelmi, illetve higiéniai előírások betartatása is jogszerű, hiszen ezek a szabályok nem is csak a tanulókra vonatkoznak, hanem mindenkire, aki az adott jellegű tevékenységgel foglalkozik. Jogszerűek továbbá azok az előírások is, amelyek nem feltétlenül a testi épséget, hanem a tanuló ruháját hivatottak védeni, ezek sok esetben nem is különíthetők el a balesetvédelmi előírásoktól.

Nem jogszerű azonban az az előírás, amely csak azért ír elő a külső megjelenésre, öltözködésre vonatkozó szabályokat, hogy ezzel "egyneműsítse" a tanulókat, hiszen nincs olyan törvényes cél, amely ezt megkövetelné. Szintén jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályoknak mögöttes fegyelmezési célja van. A köznevelési intézményben történő fegyelmezésnek a köznevelési törvényben rögzített más eszközökkel kell történnie. Az iskolai házirend szabályai a közoktatási törvény felhatalmazása alapján kötelező erejűek, azok megszegése hátrányos következményekkel jár mindazokra nézve, akikre a házirend vonatkozik. Esztétikai követelményeknek, ízlésbeli elvárásoknak való meg nem felelés azonban álláspontunk szerint nem vonhat maga után hátrányos következményeket: fegyelmező intézkedéseket vagy súlyosabb esetben fegyelmi büntetést.

A tanulók külső megjelenésére, viseletére vonatkozó kérdésekbe az iskola nem avatkozhat be, ez a tanulók személyiségi jogainak csorbítása lenne. Így ugyancsak jogszerűtlen, ha az öltözködési szabályok célja esztétikai követelmények, ízlésbeli elvárások kikényszerítése. A fentiek értelmében sem a házirend, sem a pedagógus nem írhat elő jogszerűen az iskolában való megjelenés követelményeként hajviselettel, öltözködéssel kapcsolatos esztétikai elvárásokat. A pedagógus természetesen nevelési tevékenysége közben kifejezheti ezzel kapcsolatos rosszallását, megpróbálhatja meggyőzni a tanulót, ám kötelező érvénnyel, szankció kilátásba helyezésével nem hathat a tanuló életének ezen területére. Általánosságban elmondható, hogy ezen szabályokon az sem változtat, ha a vonatkozó szabályzatot a tanulók és a szülők is aláírták.

Az alapvető személyiségi jogok a pedagógusokat is megilletik.

Egy köznevelési intézmény tagintézménye közalkalmazotti tanácsa fordult hivatalunkhoz a nevelőtestület véleménynyilvánítási jogával kapcsolatban. Elmondásuk szerint a tagintézmény nevelőtestülete egyhangúlag úgy döntött, hogy nevelőtestületként kívánnak csatlakozni egy - a köznevelés szabályozását érintő - nyílt levélhez. Az intézmény vezetője ezt nem engedte, mivel szerinte a tagintézmény nevelőtestülete egy csoportot alkot a többi tagintézmény nevelőtestületével, így a külön csoportként történő csatlakozás nem lehetséges. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog egyéni jog, korlátját az jelenti, hogy gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. A köznevelési törvény 70. § (3)-(4) bekezdése szerint a nevelőtestület véleményt nyilváníthat vagy javaslatot tehet a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdésben. Ki kell kérni a nevelőtestület véleményét a külön jogszabályban meghatározott ügyekben. E véleményezési jog nem azonos a véleménynyilvánítás szabadságával. A köznevelési törvény fenti §-a rendelkezik továbbá arról, hogy a közös igazgatású köznevelési intézményben, az általános művelődési központban és a szakképzési centrumban azokban az ügyekben, amelyek csak egy - nevelési-oktatási intézmény feladatát ellátó - intézményegységet érintenek, az intézményegységben; amennyiben több - nevelési-oktatási intézmény feladatát ellátó - intézményegységet érintenek, akkor valamennyi érdekelt intézményegységben foglalkoztatott alkalmazottakból és az intézmény vezetőjéből álló nevelőtestület jár el. Ezen - nevelőtestületet megillető - döntési jogkör nem korlátozza a pedagógusokat megillető egyéni szabadságjogot, a véleménynyilvánításhoz való jogot. (142/2016/OJBIT)

A személyi szabadságjogok között kell beszélnünk a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogról, melynek sérelme gyakorta megtörténik a köznevelési intézményekben. Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és felelősség cím XIII. cikkében szabályozza a tulajdonhoz való jogot. Eszerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez.

Egy szülő azt kérdezte beadványában, hogy jogában áll-e gyermeke pedagógusának a tanórán elvett focis kártyát év végéig magánál tartani. (28/2016/OJBIT)

Egy intézményvezető elmondása szerint sok gondot okoz az intézményben, hogy a tanulók nem ismerik a mobiltelefon-használat alapvető szabályait, még nincsenek birtokában annak a kultúrának, amely e közkeletű eszköz használatához szükséges, ezért ez számos gondot okoz az iskolában. E nehézségen úgy szeretne úrrá lenni az intézmény, hogy elfogadtatják a szülőkkel azt a szabályt, hogy a tanulók reggel letegyék telefonjukat, és mikor hazamennek, akkor vegyék újra magukhoz azt. (751/2016/OJBIT)

Amennyiben a tanuló az iskolában magánál tart egy tárgyat, akkor tulajdonjogából eredő egyik részjogosítványát gyakorolja. A tanuló által elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja sem függesztheti fel e jogokat. Az Alaptörvény a Szabadság és felelősség cím I. cikk (3) bekezdésében mondja ki, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

Kizárólag tehát néhány, törvény által szabályozott szűk körben (például jogos védelem, végszükség) van lehetőség ideiglenesen, arányosan és a szükséges mértékben korlátozni a tanuló jogait, ha mások személye, javai vagy a közérdek sérül. Ilyen törvényi korlátozást fogalmaz meg a köznevelési törvény 25. §-ának (3) bekezdése is, mely szerint a házirend előírhatja az óvodába, iskolába, kollégiumba a gyermekek, tanulók által bevitt dolgok megőrzőben, öltözőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A házirend az óvodába járáshoz, a tanulói jogviszonyból, kollégiumi tagsági viszonyból származó kötelezettségek teljesítéséhez, jogok gyakorlásához nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha az előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény nem felel.

Az említett korlátozás azonban nem jelent teljes körű, általános felhatalmazást. Fontos látni, hogy e jogszabályhely alapján az iskolák nem tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle, a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. Annak a döntésnek, hogy valamit kitiltanak, ésszerűnek kell lennie, soha nem lehet önkényes. Általánosságban elmondható, hogy azok a tárgyak, amelyeket az emberek az adott helyre általában magukkal visznek, nem tilthatók ki, mert ez indokolatlanul széles mértékben korlátozná a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogot. Álláspontunk szerint napjainkban a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet az emberek – így a tanulók is – rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és maguknál tartanak szinte mindig.

A tanulói jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelének megtiltása, korlátozása vagy feltételhez kötése két jogkövetkezményében élesen elkülönülő csoportra bontható. Egyrészről kitilthatóak az olyan dolgok, amelyek valamely a jogszabályban előírt tanulói jogot sértenek, illetve nevesített tanulói kötelezettséggel ellentétesek. Például a tanulók egészségére, illetve testi épségére veszélyes dolognak az oktatási intézménybe való behozatalát megtilthatja az iskola házirendje. Egy ilyen dolognak az intézménybe való bevitele ugyanis többek között sérti a tanulóknak a köznevelési törvény 46. § (3) bekezdésében külön nevesített jogát, hogy a nevelési és a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák őket. Emellett a tanuló cselekményével megsérti a köznevelési törvény 46. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségét, hogy óvja saját és társai testi épségét. Ha a pedagógus ilyen tárgy behozatalát észleli, akkor azt természetesen elveheti a tanulótól, ami egyébként a törvény 62. § (1) bekezdéséből is adódik, miszerint a pedagógusnak kötelessége, hogy a gyermek testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést: felvilágosítással, a munka- és balesetvédelmi előírások betartásával és betartatásával, a veszélyhelyzetek feltárásával és elhárításával, a szülő – és szükség esetén más szakemberek – bevonásával. A fentiek értelmében tehát a pedagógus az egészségre, illetve a testi épségre veszélyes dolgokat a tanulótól elveheti és azokat a dolog jellegéből adódóan csak a szülőnek, illetve hatósági személynek adhatja ki. Továbbá az ilyen esetekben, mivel a tanuló kötelességszegést követett el, vele szemben fegyelmező intézkedés alkalmazása, illetve fegyelmi eljárás megindítása is indokolt lehet.

Ettől teljesen elkülönülő, másik esetkör, amikor az iskola a köznevelési törvény fent idézett 25. § (3) bekezdése alapján azért tiltja vagy korlátozza, illetve köti feltételhez egy tárgynak az iskolába történő behozatalát, hogy ezzel saját kárfelelősségét csökkentse. Ha egy dolognak az iskolában történő birtoklása nem sért, illetve veszélyeztet törvényben nevesített jogot, illetve a pedagógus nem kapott törvényi felhatalmazást a tulajdonjog ilyen mértékű korlátozására, akkor a tárgyat a tanulótól nem veheti el. A köznevelési törvény előbb említett (25. § (3) bekezdés) rendelkezése csupán az intézmény kárfelelősségének mérséklésére hivatott. A jogszabály céljából következik, hogy amennyiben a tanuló a házirend előírásának ellenére a tárgyat az iskolába beviszi, annak bevitelét nem jelenti be, illetve a dolgot nem kívánja a megőrzőben elhelyezni, attól még nem sújtható a dolog elvételével vagy bármely más fegyelmező intézkedéssel. Ilyen jellegű szabályozás ugyanis túlzott mértékben korlátozná a tulajdonjogból eredő és a tulajdonost illető rendelkezési jogosultságot. A törvény azért nevesíti külön a jogkövetkezményt, a kárfelelősségnek a szándékos károkozásra történő korlátozását, mert ebben az esetben csak ilyen szinten szeretné az alapjogot korlátozni. Ennek megfelelően az intézmény házirendjében kitilthatóak például a feltűnően nagy értékű mobiltelefonok, csakúgy mint a nagy értékű ékszerek. Azonban, ha a pedagógus azt észleli, hogy a tanuló ennek a szabálynak a megszegésével tart magánál ilyen tárgyat, akkor a tanulótól nem veheti el a dolgot, a pedagógusnak csupán fel kell hívnia a gyermek figyelmét, hogy ha a fenti szabályt nem tartja be, akkor a dologban keletkezett kárért az intézmény csak szándékos károkozás esetén felel. A pedagógus emellett felhívhatja a kiskorú tanuló törvényes képviselőjének a figyelmét, hogy a gyermeknél az iskolából kitiltott tárgyat láttak. Azonban a törvény csak a szülőt hatalmazza fel arra, hogy a kiskorú gyermek tulajdona felett rendelkezhessen, ezért ha a szülő nem kívánta megakadályozni, hogy a gyermek az adott tárgyat az iskolába elvigye, ennek felülbírálatára a pedagógus nem jogosult.

Egy szülő panaszában leírta, hogy középiskolás gyermeke intézményében a házirend tartalmazza, hogy tanórák előtt a telefont ki kell tenni a tanári asztalon lévő dobozba. Mivel volt rá példa, hogy az egész doboz leesett az asztalról, a tanuló a telefont kabátja zsebében tartja kikapcsolva. Előfordult azonban az is, hogy tanórán használta a telefonját. Először ezért elvették tőle azt, és csak a szülőnek adták vissza, mikor bement érte az iskolába. A következő alkalommal rovót kapott a használatért, és felmerült vele szemben a fegyelmi eljárás megindítása, a tanulói jogviszony megszüntetése is. A szülő ennek szabályairól érdeklődött.

Tájékoztattuk a tulajdonhoz való joggal összefüggő álláspontunkról, továbbá arról, hogy a fentiekben vázolt jogi álláspontban foglaltak nem jelentik azt, hogy a tanulók ne lennének felelősségre vonhatók, ha tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így a mobiltelefonjukkal foglalkoznak. A nevelési-oktatási intézményekben ugyanis a pedagógus kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében, amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Figyelemmel kell lenni azonban a jogkorlátozás céljára. Mivel a cél az volt, hogy a tanuló ne mással, hanem az órai anyaggal foglalkozzon, a korlátozás – a dolog elvétele – is csak addig terjedhet, amíg ez a cél fennáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, mihelyt az órának vége, a cél megszűnt, a dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem tarthatja többé magánál. Amennyiben a tanuló mobiltelefonjával akadályozza a tanítást, tőle a mobiltelefon elvehető, azonban amikor a foglalkozásnak vége, a pedagógus köteles azonnal visszaadni a dolgot tulajdonosának. A pedagógus tehát jogszerűen nem zárhatja el a tanuló mobiltelefonját. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni. A tanulót ugyanis a dolog jogos birtokosának kell tekinteni, akit a Polgári Törvénykönyv szerint megillet a birtokvédelem azokkal szemben, akik őt birtokától jogalap nélkül megfosztják. A tanórát zavaró helyzet megszüntetése és a többi tanuló tanuláshoz való jogának védelme jogalapot biztosít a dolog elvételére. Azonban amint ez az állapot megszűnt (azaz a legkésőbb a tanóra végén) a pedagógus jogalap nélkül birtokolja a dolgot és a Polgári Törvénykönyv szerint köteles azt a birtoklásra jogosultnak, ebben az esetben a tanulónak kiadni. Amennyiben ezt nem teszi meg a pedagógus, rosszhiszemű birtokossá válik, és felelős lesz minden olyan, a dolgot érintő kárért, ami a jogosultnál nem következett volna be. (357/2016/OJBIT)

A magántulajdonhoz való jog szabályozásával összefüggésben merült fel a pedagógus felelőssége abban az esetben, ha a tanulótól ellopják a tulajdonát képező telefont.

Egy szülő azt sérelmezte, hogy gyermekétől az osztálykiránduláson ellopták a telefonját, ám a pedagógus nem értesítette őt, és nem nyújtott lelki támaszt az eset után a 16 éves tanuló számára. Tájékoztattuk a tulajdonhoz fűződő joggal kapcsolatos fenti álláspontunkról. A köznevelési törvény 59. §-ának (3) bekezdése szerint az óvoda, az iskola, a kollégium, a gyakorlati képzés szervezője a gyermeknek, tanulónak az óvodai elhelyezéssel, tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági viszonnyal, gyakorlati képzéssel összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. A kártérítésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.). rendelkezéseit kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a nevelési-oktatási intézmény vagy a gyakorlati képzés szervezője felelőssége alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. E rendelkezések szerint az iskola csak az általa okozott kárért tartozik felelősséggel. Bűncselekmény elkövetése esetén pedig az iskolának, pedagógusnak nincs feljelentési kötelezettsége. Az a kérdés, hogy a pedagógus helyesen járt-e el a gyermekkel történtek kezelésekor, megfelelő lelki támaszt nyújtott-e a számára, nem jogi vizsgálat tárgya. (401/2016/OJBIT)

Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezetének VII. cikke szól a lelkiismereti és vallásszabadságról. Eszerint mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa. Ezen jog alapján a köznevelési törvény lehetőséget teremt arra, hogy a magyar köznevelési rendszerben egyházi köznevelési intézmények működjenek, melyek működése során a köznevelési törvény által megengedett esetekben sajátos szabályok alapján működhetnek.

A köznevelési törvény 31. §-a a következő rendelkezéseket tartalmazza:

(1) Az egyházi köznevelési intézmények és a magán köznevelési intézmények az e törvényben foglalt, az általánostól eltérő szabályok szerint működhetnek és szervezhetik tevékenységüket.

(2) Ha a nevelési-oktatási intézményt a 2. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott személy tartja fenn:

a) a nevelési-oktatási intézmény vallási, világnézeti tekintetben elkötelezett intézményként működhet, és ennek megfelelően a gyermekek vagy a tanulók felvételének előfeltételeként kikötheti valamely vallás, világnézet elfogadását, és ezt felvételi eljárás keretében vizsgálhatja,

b) nem kell alkalmazni a gyermekek, tanulók felvételével kapcsolatos rendelkezések közül a kötelező felvételre vonatkozó rendelkezéseket, valamint az osztály-, csoportlétszámokat meghatározó rendelkezéseket a maximális létszámra vonatkozó rendelkezések kivételével,

c) az óvodai, iskolai, kollégiumi felvétel, továbbá az óvodai elhelyezés, a tanulói jogviszony, a kollégiumi tagsági viszony fenntartása - írásbeli megállapodásban - fizetési kötelezettséghez köthető, az óvodai elhelyezés, a tanulói jogviszony és a kollégiumi tagsági viszony megszüntetésével kapcsolatosan - írásbeli megállapodásban - az 53. § (1)-(10) bekezdésében foglaltaktól el lehet térni,

d) a fenntartó pályáztatás és további eljárás nélkül is adhat intézményvezetői megbízást, nem kell alkalmazni a 67. § (7) bekezdésében és a 83. § (3) bekezdés e) pontjában foglaltakat,

e) a nevelési-oktatási intézmény - a fenntartó, óvoda esetében a települési önkormányzattal, más köznevelési intézmény esetében az oktatásért felelős miniszterrel kötött írásbeli szerződés (a továbbiakban: köznevelési szerződés) alapján - részt vehet az e törvényben meghatározott köznevelési közszolgálati feladatok megvalósításában,

(4) A köznevelési szerződés keretei között a nevelés és oktatás a gyermekek, tanulók számára térítésmentessé válik, továbbá a gyermekek, tanulók felvételére alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek az állami, települési önkormányzati nevelési-oktatási intézményekre vonatkoznak, és nem lehet alkalmazni a (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat.

További eltéréseket enged a köznevelési törvény 32. §-a:

(1) Ha a nevelési-oktatási intézményt egyházi jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet tartja fenn:

a) a pedagógusok és egyéb munkavállalók alkalmazása során világnézeti és hitéleti szempontokat érvényesíthet, alkalmazási feltételként írhat elő,

b) az intézményvezető-helyettesek megbízása során a fenntartó egyetértési jogot gyakorol,

c) a fenntartó az iskola számára előírhatja valamely - az oktatásért felelős miniszter által kiadott - kerettanterv választását és meghatározhatja az intézményben használható tankönyveket, taneszközöket,

d) pedagógiai programjába beépítheti a vallási, világnézeti elkötelezettségnek megfelelő ismereteket, helyi tantervébe a vallási közösség tanításának megfelelő tartalmú hitoktatást építhet be,

e) korlátozhatja, kizárhatja a 63. § (1) bekezdés d) pontjában szabályozott jog gyakorlását,

f) SZMSZ-ében és házirendjében a vallási közösség tanításával összefüggő viselkedési és megjelenési szabályokat, kötelességeket, jogokat és hitéleti tevékenységet írhat elő,

g) az f) pont szerint meghatározott kötelességek megszegése, elmulasztása miatt a gyermek, tanuló és a pedagógus ellen fegyelmi eljárás indítható,

h) és az iskola tananyagában a hittan mint tantárgy szerepel, az állami intézményekre megállapított pedagóguslétszámon felül alkalmazott hitoktatónak, hittantanárnak egyházi felsőoktatási intézményben vagy a vallási tevékenységet végző szervezet által fenntartott felsőoktatási intézményben szerzett hitoktatói, hittantanári vagy a hitélettel kapcsolatos felsőfokú képesítéssel vagy pedagógus szakképzettséggel és az egyházi jogi személy által kibocsátott hitoktatói képesítéssel, továbbá a bevett egyház belső szabálya alapján illetékes egyházi jogi személy vagy a vallási tevékenységet végző szervezet általi megbízással kell rendelkeznie,

i) a nevelési-oktatási intézmény SZMSZ-e, házirendje, valamint a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programja a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé,

j) az etika tantárgy hittan tantárggyal kiváltható, amennyiben az iskola pedagógiai programja a hittan tantárgy vonatkozásában tartalmazza a Nat-ban az etikára meghatározott fejlesztési követelményeket és tartalmakat.

(2) Ha a vallási közösség a Kormánnyal a köznevelési feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötött, a nevelési-oktatási intézmény székhelye szerint illetékes kormányhivatal, óvoda esetén a települési önkormányzat részére megküldött egyoldalú nyilatkozatával vállalja az állami, önkormányzati feladatellátásban való közreműködést, valamint kötelezettséget vállal a tanulók felzárkóztatására vonatkozó feladatok ellátására. Az egyoldalú nyilatkozat alapján a kormányhivatal a nevelési-oktatási intézményt felveszi a köznevelés-fejlesztési tervbe. A Magyar Katolikus Egyház az egyoldalú nyilatkozat megtételére nemzetközi szerződés alapján jogosult. Az egyoldalú nyilatkozat megtételére a belső egyházi jogi személy is jogosult.

Egy egyházi iskolában tanuló diák kérte hivatalunk állásfoglalását azzal összefüggésben, hogy milyen jogosultságokkal bírnak az egyházi fenntartású intézmények, hogyan biztosítják a köznevelési jogszabályok a tanulók alkotmányos jogainak érvényesülését. Véleménye szerint a miséken, imákon való részvételnek fakultatívnak kellene lenni, az értékelésnek és az intézménybe történő felvételnek pedig függetlennek a hitéletben való részvételtől. Különösen abban az esetben, ha a településen lévő öt középiskola közül három egyházi fenntartásban működik.

A fentiek szerint az egyházi köznevelési intézmények sajátos szabályok alapján működhetnek, melyeket vallási, világnézeti elkötelezettség mentén alakíthatnak ki. Szabadságuk korlátját jelenti, ha köznevelési megállapodást kötnek az oktatásért felelős miniszterrel, melynek keretei között a nevelés és oktatás a gyermekek, tanulók számára térítésmentessé válik, továbbá a gyermekek, tanulók felvételére alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek az állami, települési önkormányzati nevelési-oktatási intézményekre vonatkoznak, és nem lehet alkalmazni a 31. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltakat (mely a tanulói jogviszony keletkezésével, megszűntetésével kapcsolatos szabályokat fogalmaz meg). Abban az esetben, ha a szülő választása szerint egyházi intézménybe íratja gyermekét, úgy a beíratással vállalja és elfogadja a nyilvános intézményi szabályzatokban foglaltakat. Más a helyzet, ha a gyermeket a szülő állami intézménybe íratja be, ám a tanulói jogviszony tartama alatt kerül sor a fenntartói jog átadására. Erre az esetre tartalmazza a köznevelési törvény 74. § (3) bekezdése, hogy ha a köznevelési közfeladat ellátása vallási, világnézeti szempontból elkötelezett nevelési, nevelési-oktatási intézmény fenntartójával kötött köznevelési szerződés útján történik, a szerződés megkötése nem mentesít a feladatellátási kötelezettség alól azon gyermekek tekintetében, akiknek a szülei nem akarják vallási, világnézetileg elkötelezett óvodába, iskolába járatni gyermeküket. Az állami intézményfenntartó központ, óvoda átadása esetében a települési önkormányzat, gondoskodik arról, hogy ezekre a szülőkre, gyermekekre, tanulókra a köznevelési szerződés miatt a vallási, világnézeti szempontból el nem kötelezett nevelésben, nevelésben-oktatásban való részvételhez fűződő joguk érvényesítésében aránytalan teher nem hárulhat. Akkor adható át nevelési, nevelési-oktatási intézmény vallási, világnézeti szempontból elkötelezett nevelést, oktatást folytató fenntartó számára, ha az intézménybe beíratott kiskorú gyermekek, tanulók esetén a szülők, nagykorúság elérése esetén a tanulók több mint fele azt támogatja. Az állami intézményfenntartó központ akkor tehet javaslatot az oktatásért felelős miniszternek, hogy az intézmény átadásával egyidejűleg kössön köznevelési szerződést a vallási, világnézeti tekintetben elkötelezett nevelést-oktatást folytató fenntartóval, ha az iskola állami tulajdonban van, vagy a tulajdonos települési önkormányzat az átadásról döntött, és a nevelést-oktatást, a szakképzést a vallási, világnézeti szempontból el nem kötelezett nevelést-oktatást igénylő tanulók számára változatlan színvonalon biztosítja. (431/2016/OJBIT)

Az Alaptörvényben megfogalmazást nyer, hogy mindenkinek joga van személyes adatai védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez. Ebben az évben sok panasz érkezett hivatalunkhoz, melyekben a személyes adatok védelméhez való jog sérelme merült fel. E panaszok vizsgálatának alapját az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) rendelkezései jelentik. Az Infotv. 3. § 2. pontja alapján személyes adat: az érintettel kapcsolatba hozható adat – különösen az érintett neve, azonosító jele, valamint egy vagy több fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző ismeret –, valamint az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Az Infotv. 3. § 10. pontja alapján adatkezelés: az alkalmazott eljárástól függetlenül az adaton végzett bármely művelet vagy a műveletek összessége, így különösen gyűjtése, felvétele, rögzítése, rendszerezése, tárolása, megváltoztatása, felhasználása, lekérdezése, továbbítása, nyilvánosságra hozatala, összehangolása vagy összekapcsolása, zárolása, törlése és megsemmisítése, valamint az adat további felhasználásának megakadályozása, fénykép-, hang- vagy képfelvétel készítése, valamint a személy azonosítására alkalmas fizikai jellemzők (pl. ujj- vagy tenyérnyomat, DNS-minta, íriszkép) rögzítése. Adatkezelő pedig e § 9. pontja szerint az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely önállóan vagy másokkal együtt az adat kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az adatfeldolgozóval végrehajtatja.

Ebben az évben több panasz is érkezett, mely a térfigyelő kamerák köznevelési intézményekben történő felszerelésével állt kapcsolatban.

Az Infotv. alapján személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. Az Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdései szerint személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. A köznevelési intézményben kamerák elhelyezésére törvény felhatalmazást nem ad, mivel a hatályos magyar jogban törvény csak kevés szervezetet jogosít fel arra, hogy ilyen kamerákat üzemeltessenek, az érintettek hozzájárulásának beszerzése pedig a gyakorlatban nem megvalósítható, hiszen ebben az esetben az iskolában megforduló összes személy (tanulók, szülők, pedagógusok, iskolai alkalmazottak stb.) hozzájárulása szükséges lenne. A hozzájárulást képviseletre jogosult, néhány fős tanács (pl. szülőtanács) beleegyezése nem pótolhatja. A felvételek rögzítése a fentiek alapján adatvédelmi problémákat vet fel, hiszen a megfigyelt eseményeket, és ezzel egyes személyek adott helyen való jelenlétét, magatartását, tevékenységét - azonosítható, és a későbbiekben visszakereshető módon - rögzítik, tárolják. Személyes adatokat is tartalmazó felvételek rögzítése és meghatározott ideig történő tárolása azonban csak az Infotv.-ben szabályozott esetekben és módon jogszerű. A fentieknek megfelelően álláspontunk szerint biztonsági érdekek érvényesítése a képfelvevő, képrögzítő berendezések használata során az Alaptörvény által is biztosított emberi jog sérelmével valósul meg. Az érintettek személyes adatainak védelméhez való jogát sértő felvétel készítését ezért - törvényi felhatalmazás hiányában - ilyen érdekek nem tehetik indokolttá.

Az Infotv-n kívül a Ptk. 2:48. §-a szerint képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén. A 2:43. § g) pontja pedig kimondja, hogy a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.

Hivatalunkhoz küldött beadványában egy intézményvezető azért kérte állásfoglalásunkat, mert egy települési önkormányzat az önkormányzati tulajdonú iskolai épületben, az iskola által használt területen (az iskola udvara) kamerákat szereltetett fel.

A beadvány nyomán vizsgálatot indítottunk, mely során nyilatkozatot kértünk a polgármestertől. A polgármester tájékoztatása szerint a két intézmény, az önkormányzat által fenntartott óvoda és AMK (családi napközi, könyvtár) valamint a KLIK által fenntartott iskola egy épületben, műszakilag szét nem választhatóan működik, az épület adottságai nem teszik lehetővé a teljes szétválasztást, közösen használt folyosókkal, tornateremmel, iskolaudvarral. A közösségi téren olyan jelentős beruházásokat valósított meg az önkormányzat, amelyek vagyonvédelméhez nem férhet kétség. A polgármester elmondása szerint az a tapasztalat, hogy a kamerarendszer mind az iskola, mind az önkormányzat érdekeit szolgálja, felszerelése óta gyakorlatilag megszűntek azok a rongálások, amelyek heti szinten javítási feladatot jelentettek (kilincs-leszaggatás, firkálás a falra, kukatörés stb.). A polgármester szerint az iskola dolgozói is tapasztalhatták azt a bűnmegelőzési visszatartó erőt, amelyet egy-egy kamera felszerelése tud előidézni, és a kezdeti idegenkedést biztonságérzet váltotta fel, hiszen az idő igazolta: a kamerarendszer által készített felvételekhez a hozzáférés szabályozott, azt „bárki” nem nézheti vissza. Nyilatkozata szerint, a térfigyelő kamerák használata minden esetben megfelel az oktatási jogok biztosa kezdeményezésében leírt jogszabályi rendelkezéseknek.

A rendelkezésünkre álló dokumentumokat megvizsgáltuk, és összevetettük a jogszabályokkal. Az Infotv. fentebb ismertetett szabályaiból következik, hogy, mivel a térfigyelő kamerák által készített és közvetített felvételek – amennyiben azon a személyek felismerhetők, azonosíthatók – személyes adatokat tartalmaznak, ezért a térfigyelő rendszer alkalmazása, működtetése adatkezelésnek minősül. Álláspontunk szerint az iskola bejáratánál lehet elhelyezni olyan kamerát, amely a képeket nem rögzíti, hanem az általa közvetített képet közvetlenül egy monitoron keresztül lehet figyelemmel kísérni. Ez gyakorlatilag egy személyes megfigyelést helyettesítő technikai berendezés, bár több is annál, mivel a technika segítségével (pl. ráközelítés) szélesebb körű megfigyelést tesz lehetővé, mint a személyes jelenlét. Azonban ebben az esetben is – az Infotv.-ben foglaltak szerint – tájékoztatni kell az érintetteket a megfigyelés tényéről és annak módjáról. Az Infotv. 20. § (1)-(2) bekezdései értelmében ugyanis az érintettel az adatkezelés megkezdése előtt közölni kell, hogy az adatkezelés hozzájáruláson alapul vagy kötelező. Az érintettet az adatkezelés megkezdése előtt egyértelműen és részletesen tájékoztatni kell az adatai kezelésével kapcsolatos minden tényről, így különösen az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamáról, arról, ha az érintett személyes adatait az adatkezelő a 6. § (5) bekezdése alapján kezeli, illetve arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogaira és jogorvoslati lehetőségeire is. Ennek megfelelően biztosítani kell tehát, hogy a kamera ne titkos megfigyelő eszközként, hanem az ellenőrzésre jogosult jelenlétének helyettesítőjeként szolgáljon, ezért jól láthatóan kell elhelyezni és egyéb úton is fel kell hívni az érintettek figyelmét a jelenlétére. A fentiekre tekintettel a 40/1999. (X. 8.) OM rendelet 7. § (7) bekezdésében biztosított hatáskörünknél fogva azzal a kezdeményezéssel fordultunk az intézmény működtetőjének képviselője felé: tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy oktatási intézmény területéről ne készítsen felvételeket ezek rögzítésére alkalmas térfigyelő kamera, továbbá a térfigyelő kamera használata, felvételek készítése minden esetben a fenti jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével történjen. A polgármester kezdeményezésünket elfogadta, az ügyet lezártuk. (180/2016/OJBIT)

A fentiekben kifejtetett álláspontunkról tájékoztattuk az alábbi ügyekben hozzánk fordulókat.

Egy beadványozó arról érdeklődött, hogy az iskolában gyakori lopások megakadályozása érdekében lehetséges-e kamerák felszerelése. (695/2016/OJBIT)

Egy köznevelési intézmény alkalmazottja azt sérelmezte beadványában, hogy az iskola, ahol dolgozik, kamerával felszerelt, melynek használatáról nem kaptak semmiféle tájékoztatást. (624/2016/OJBIT)

Nemcsak a kamerák elhelyezése sértheti az oktatási szereplők személyes adatok védelméhez fűződő jogát, hanem a nevelési-oktatási intézményekben kialakuló számos más helyzet érintheti e jogok körét.

A beadványozó hivatalunk állásfoglalását kérte azzal kapcsolatban, hogy helyénvaló-e, hogy több iskola honlapján szerepel az iskola tanulóinak névjegyzéke, számos helyen fényképpel illusztrálva. Tekintettel arra, hogy a fényképek személyes adatot tartalmaznak, nyilvánosságra hozataluk, az iskolai honlapon való megjelenítésük adatkezelésnek minősül. Az Infotv. 5. § (1) bekezdésében foglaltak szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. Mivel jelen esetben nincs szó törvényi felhatalmazásról, ez azt jelenti tehát, hogy minden érintett hozzájárulását be kellene szerezni a fényképek honlapon való közzétételéhez. Cselekvőképtelen kiskorú (14 év alatti) érintettek esetén a törvényes képviselő hozzájárulása, korlátozottan cselekvőképes kiskorú (14-18 év) érintettek esetén az érintett és a törvényes képviselő hozzájárulása lenne szükséges. A hozzájárulás lehet általános, vagy egy rendezvényre (pl. farsang, osztálykirándulás) vonatkozó. Azonban itt is figyelembe kell venni, hogy a hozzájárulás visszavonásig érvényes, vagyis ha valaki – akinek fényképe az általános hozzájárulás következtében felkerült a honlapra – egy adott kép esetében a hozzájárulást visszavonja, a képet kérésére azonnal törölni kell. Az Infotv-n kívül a Ptk. 2:48. §-a tartalmaz ezzel kapcsolatos rendelkezést, amely szerint képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. (277/2016/OJBIT)

Egy települési önkormányzat drogprevenciós tanácsadó testületének képviseletében kérték állásfoglalásunkat a település köznevelési intézményeiben végzendő felméréssel kapcsolatban. A felmérés önkéntes és anonim lenne, melynek célja annak feltérképezése, hogy mennyire vannak jelen a diákok életében a legális és illegális drogok. A testület a kérdőíves felmérés elindítása előtt annak jogszerűségéről kérte az oktatási jogok biztosa állásfoglalását. Korábbi vizsgálatunk során a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (továbbiakban: NAIH) tájékoztatását kértük hasonló témában, állásfoglalásunkat a NAIH véleménye alapján alakítottuk ki.

Az Infotv. 5. § (1) bekezdésére tekintettel személyes adat törvényi felhatalmazás vagy az érintett hozzájárulása alapján kezelhető. A konkrét esetben törvényi felhatalmazás hiányában az érintett hozzájárulásán alapulhat az adatkezelés. Az információs önrendelkezési jog korhatárát az Infotv. 6. § (3) bekezdése a 16. életévben határozza meg. A diákok életkorától függően a 16. életévét be nem töltött kiskorú esetén az érvényes jognyilatkozathoz a törvényes képviselő beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. A 16. életévet betöltött kiskorú esetén a hozzájárulás közvetlenül az érintettől szerezhető be. A hozzájárulás az Infotv. 3. § 7. pontja szerint az érintett akaratának önkéntes és határozott kinyilvánítása, amely megfelelő tájékoztatáson alapul, és amellyel félreérthetetlen beleegyezését adja a rá vonatkozó személyes adatok kezeléséhez. Ez egyben azt is jelenti, hogy a diák nem kényszeríthető arra, hogy a kérdőívet kitöltse, illetve nem hozható olyan helyzetbe, ami azt sugalmazza számára, hogy ez egy elvarás akár az oktatási intézménytől, akár harmadik személytől. A megfelelő tájékoztatás követelményét az Infotv. 20. § (2) bekezdése határozza meg. Ennek megfelelően az adatalanyt az adatkezelés megkezdése előtt az adatkezelés minden lényeges körülményéről tájékoztatni kell, így különösen az adatkezelés céljáról és jogalapjáról, az adatkezelésre és az adatfeldolgozásra jogosult személyéről, az adatkezelés időtartamánál, illetve arról, hogy kik ismerhetik meg az adatokat. A tájékoztatásnak ki kell terjednie az érintett adatkezeléssel kapcsolatos jogaira és jogorvoslati lehetőségeire is. Tekintettel arra, hogy kiskorú személyek érintettek, életkortól függetlenül a gyermeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kérdést a szülővel, törvényes képviselővel megbeszélhesse, és csak ezután adja vagy tagadja meg a hozzájárulását. A megfelelő álláspont kialakításához szükséges, hogy a szülő megismerhesse a kitöltendő kérdőívet. Továbbá amennyiben a felmérésre szervezetten az oktatási intézményben kerül sor, (így elkerülhetetlen, hogy arról az oktatási intézmény vezetőjét tájékoztassák és engedélyét kérjek.

Az adatkezeléssel érintett személyes adatok köre releváns abban a tekintetben, hogy amennyiben az különleges adatokat érint, úgy szigorúbb szabályok alkalmazandóak. Az Infotv. 3. § 3. pontja tartalmazza a különleges adatok meghatározását, így a kórós szenvedélyre vonatkozó személyes adat különleges adatnak minősül. Az Infotv. 5. § (2) bekezdése alapján különleges adat csak az érintett írásbeli hozzájárulása vagy a törvény felhatalmazása alapján kezelhető. Az adatkezelés vonatkozásában további követelményt fogalmaz meg az Infotv. 4. §-a, amelyre tekintettel személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. Amint az adatkezelés célja megvalósult, a személyes adatokat törölni kell, továbbá csak a cél eléréséhez szükséges adatok kezelhetőek. Az adatkezelés során továbbá érvényesülnie kell az adatminimum elvének is. Ennek értelmében csak olyan személyes adat kezelhető, amely a cél eléréséhez feltétlenül szükséges. Amennyiben a kutatás módszertana azt megengedi, úgy az adatokat már anonimizált formában kell felvenni. Felhívtuk a figyelmét arra is, hogy az anonimizálás nem pusztán a név mellőzését jelenti, ennek során az vizsgálandó, hogy az adatok alapján az érintett beazonosítható-e. Előfordulhat ugyanis az, hogy egyes jellemzők, tulajdonságok alapján természetes személyazonosító adatok hiányában is jól azonosítható az érintett. Tájékoztattuk a hozzánk fordulókat, hogy a kérdőívek kitöltése során az adatgyűjtés jogszerűsége akkor valósul meg, ha a fenti rendelkezések érvénysülnek. (297/2016/OJBIT)

A sajátos nevelési igényű státusszal kapcsolatos adatok szintén személyes adatok, amelyek megjelenítése és ezáltal nyilvánossá tétele a bizonyítványban sértheti a tanuló oktatási jogait.

Egy pedagógus azért fordult hivatalunkhoz, mert az év végi bizonyítványok kitöltése során olyan probléma merült fel számára, melynek megoldására a jogszabályokban nem talált megnyugtató megoldást. Előadta, hogy az általa tanított osztályban több sajátos nevelési igényű tanuló is van. Közülük azoknak, akiknek mentesítése van bizonyos tantárgyak értékelése és minősítése alól, azoknak ezt a tényt feltüntette a bizonyítványban megfelelő záradékot alkalmazva. Kérdése az volt, hogy a sajátos nevelési igény tényét fel kell-e tüntetni a bizonyítványban azon tanulók esetében, akik ugyan sajátos nevelési igényűek, de a szakértői bizottság a szakvéleményben nem tett javaslatot arra vonatkozóan, hogy mentesíteni kell őket az értékelés és minősítés alól, így más társaikkal azonos feltételek mellett szerzik meg bizonyítványukat. (510/2016/OJBIT)

Egy szülő panasszal élt hivatalunknál, mert gyermeke bizonyítványában az iskola a jegyzet rovatban feltüntette, hogy a tanuló az évfolyam követelményeit a szakvéleményének figyelembe vételével készített egyéni fejlesztési terv alapján teljesítette és e követelmények alapján lett értékelve. A szülő meglátása szerint ez a bejegyzés a későbbiekben jelentősen befolyásolhatja gyermekének iskolaválasztási lehetőségeit. (349/2016/OJBIT)

A kérdés kapcsán az illatékes főosztály álláspontjára alapozott tájékoztatást adtunk a szülőknek. A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet (továbbiakban: 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet) rendelkezik arról, hogy az iskola által kötelezően használt tanügyi dokumentumoknak mit kell tartalmazni. A tanulóra vonatkozó dokumentumok közül a jogszabály két esetében nevesíti azt, hogy a sajátos nevelési igénnyel, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel összefüggő szakértői véleménnyel kapcsolatos adatokat fel kell tüntetni. Ha az iskola beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő vagy sajátos nevelési igényű tanuló nevelését, oktatását is ellátja, a beírási naplóban fel kell tüntetni a szakvéleményt kiállító nevelési tanácsadói feladatot, a szakértői bizottsági feladatot ellátó intézmény, nevét, címét, a szakvélemény számát és kiállításának keltét, az elvégzett felülvizsgálatok, valamint a következő kötelező felülvizsgálat időpontját. Ha az iskola sajátos nevelési igényű tanuló nevelés-oktatását is ellátja, a törzslapon fel kell tüntetni a szakvéleményt kiállító szakértői bizottság nevét, címét, a szakvélemény számát és kiállításának keltét, a felülvizsgálat időpontját. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 96. §-a tételesen felsorolja a bizonyítvány tartalmi elemeit. A bizonyítványban sajátos nevelési igénnyel kapcsolatos adatok, információk feltüntetésére nem ad felhatalmazást a jogszabály. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 1. melléklet II. pontja tartalmazza az iskolák által használható záradékokat. Igaz ugyan, hogy a jogszabály lehetővé teszi az iskola számára, hogy saját záradékokat alakítson ki, azonban ezek nem szabályozhatnak olyan kérdéseket, amelyek a fent említett felsoroláson túlterjeszkednek.

Álláspontunk szerint az iskola a tanuló bizonyítványába a beilleszkedési, tanulási magatartási zavarral kapcsolatos bejegyzést nem tehet. Az arra vonatkozó adatokat a korbábban már említett beírási napló és az egyéni törzslap tartalmazza. A szülő ebben az esetben kérheti az iskola igazgatójától, hogy a törzslap alapján bizonyítványmásodlatot állítson ki azzal, hogy az a sérelmezett bejegyzést nem tartalmazza.

Tartalomjegyzék

előző előző következő következő