Tartalomjegyzék

AZ OKTATÁSSAL KÖZVETLENÜL ÖSSZEFÜGGŐ JOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE

Tanszabadságból eredő jogok

A művelődéshez való jogot Alaptörvényünk Szabadság és felelősség című fejezetének XI. cikke minden magyar állampolgár alapjogaként rögzíti. A művelődéshez való jog önmagán túlmutató jelentőségét adja, hogy az más alapvető emberi jogok érvényesülésének feltétele és eszköze is egyben. Magyarország az állampolgárok művelődéshez való jogát a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja.

A köznevelési rendszer intézményei közül a gyermekek elsőként az óvodával kerülnek kapcsolatba. Az Óvodai nevelés országos alapprogramjában foglaltak szerint az óvodai nevelés feladata, hogy valamennyi gyermek számára egyenlő eséllyel biztosítsa a színvonalas nevelést, és segítsen megteremteni a kisiskolás korba való átlépés pszichikus feltételeit.

A köznevelési törvény 8. §-a szerint az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. A szülő kérelmére ugyanakkor a jegyző – egyházi és magán-fenntartású intézmények esetében a fenntartó – indokolt esetben, az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével és a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva ötéves korig felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól.

Egy vidéken élő család legkisebb gyermeke harmadik életévét töltötte be. Mivel a család otthona egy nehezen megközelíthető tanyán helyezkedett el, a kisgyermek naponta történő óvodába szállítása komoly terhet rótt a szülőkre. Az édesanya azt kívánta elérni, hogy gyermekének csak bizonyos napokon kelljen óvodába mennie. Az óvoda vezetője azonban választás elé állította a családot: vagy minden nap beviszik gyermeküket az intézménybe, vagy a jegyzőhöz fordulnak, és felmentést kérnek az óvodai nevelésben való részvétel alól.

A szülőnek adott tájékoztatásunk szerint az óvoda a gyermek hároméves korától a tankötelezettség kezdetéig nevelő intézmény. Az óvoda felveheti azt a gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül betölti, feltéve, hogy minden, a településen, fővárosi kerületben, vagy ha a felvételi körzet több településen található, az érintett településeken lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt. A jegyző – az egyházi és magán fenntartású intézmények esetében a fenntartó – a szülő kérelmére és az óvodavezető, valamint a védőnő egyetértésével, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, annak az évnek az augusztus 31. napjáig, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti felmentést adhat a kötelező óvodai nevelésben való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete indokolja.

A beadványában leírtakkal összefüggésben felhívtuk a szülő figyelmét, hogy az óvodai jogviszony esetében a jogszabály nem tartalmaz az iskolai magántanulósághoz hasonló jogintézményt, csak az ötödik életév betöltéséig igénybe vehető felmentés lehetőségét. Ennek hiányában a gyermek óvodai mulasztására a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 51. §-ának rendelkezései alkalmazandóak. Eszerint, ha a gyermek az óvodai foglalkozásról távol marad, mulasztását igazolnia kell. Egyes esetekben a mulasztást a jogszabály erejénél fogva igazoltnak kell tekinteni, egyebekben, amennyiben a távolmaradást nem igazolják, a mulasztás igazolatlan.

Az óvoda vezetője a végrehajtási rendeletben meghatározott számú, igazolatlanul mulasztott nevelési nap elérésekor jelzéssel él az illetékes hatóságok (a gyermekvédelmi szolgálat, a gyámhatóság, valamint a szabálysértési hatóság) irányába. (320/2018/OJBIT, 495/2018/OJBIT, 317/2018/OJBIT)

Egy hozzánk forduló édesanya elmondása szerint 6 éves gyermeke a törvény adta lehetőségekkel élve még nem kezdte meg iskolai tanulmányait, az általa látogatott magánóvoda azonban a beadványa megírásakor megszűnés alatt állt. A szülő kérdése arra irányult, hogy új intézmény keresése helyett gyermeke töltheti-e otthon a tankötelezettségét megelőző utolsó évet, egyfajta „óvodai magántanuló” státuszban.

A szülőt tájékoztattuk a fentebb ismertetett jogszabályi rendelkezésekről, melyek értelmében a gyermeket az ötödik életévének betöltéséig lehet felmenteni az óvodai nevelésben való részvétel alól, ezt követően erre nincs lehetőség. (242/2018/OJBIT)

Az óvoda felveheti azt a gyermeket is, aki a harmadik életévét a felvételétől számított fél éven belül betölti, feltéve, hogy minden, a körzetében lakóhellyel, ennek hiányában tartózkodási hellyel rendelkező hároméves és annál idősebb gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető. A köznevelési törvény 49. §-ának értelmében az óvodai jogviszony felvétel, vagy átvétel útján jöhet létre, melyet a szülő – a fentebb ismertetett korlátok között – bármikor kezdeményezhet. Annak érdekében, hogy az óvodai nevelés minden gyermek számára biztosított legyen, a köznevelési törvény 49. § (3) bekezdése előírja, hogy az óvoda kötelezett az életvitelszerűen körzetében lakó gyermek felvételére, átvételére. A felvételről, átvételről egyebekben az óvoda vezetője dönt. Ha a jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát, az óvodavezető, amennyiben az óvoda fenntartója több óvodát tart fenn, az óvoda fenntartója bizottságot szervez, amely javaslatot tesz a felvételre.

Egy beadványozó gyermekei óvodai elhelyezésével kapcsolatban kért segítséget. A panaszában foglaltak szerint gyermekei korábban magánóvodába jártak, ennek terheit azonban a jövőben nem tudná vállalni. A szülő felkereste a lakóhelye szerinti körzetes óvodát, itt azonban helyhiányra hivatkozva megtagadták a gyermekek fogadását.

A szülőt tájékoztattuk a következőkről. A köznevelési törvény 72. § (2) bekezdése alapján a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat óvodát, iskolát, kollégiumot.

A köznevelési törvény 49. § (1)-(2) bekezdése pedig kimondja, hogy az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik. Az óvodába a gyermek – e törvényben foglalt kivétellel – harmadik életévének betöltése után vehető fel. A szülő gyermeke óvodai felvételét, átvételét bármikor kérheti, a gyermekek felvétele folyamatos. A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik vagy ahol szülője dolgozik. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Egyetlen esetben korlátozza a köznevelési törvény az óvodavezetők döntési jogát, a körzetes intézmény esetében.

A köznevelési törvény 49. § (3) bekezdése alapján ugyanis az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki életvitelszerűen az óvoda körzetében lakik (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító óvoda). A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 20. § (9) bekezdése szerint életvitelszerű ott lakásnak minősül, ha a gyermek a kötelező felvételt biztosító óvoda körzetében található ingatlant otthonául használja, és az ilyen ingatlan a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásában a gyermek lakóhelyeként vagy tartózkodási helyeként az óvodai beiratkozás első határnapját megelőző három hónapnál régebb óta szerepel.

Ha ez nem teljesül, vagy ha bármely körülmény alapján arra lehet következtetni, hogy a gyermek a nyilvántartásban szereplő lakhelyén vagy tartózkodási helyén nem életvitelszerűen lakik, úgy az óvodavezető, illetve az óvodavezető vagy a fenntartó által szervezett bizottság jogosult felszólítani az óvodába jelentkező gyermek szülőjét, hogy az életvitelszerű körzetben lakás tényét akként igazolja, hogy a felszólítás kézhez vételétől számított 15 napon belül bemutatja a területileg illetékes védőnőtől származó, a védőnői ellátás igénybevételét igazoló nyilatkozatot.

Ha az óvodavezető, illetve az általa vagy a fenntartó által szervezett bizottság felszólítása ellenére a szülő a védőnői nyilatkozatot nem mutatja be, úgy az óvodavezető, illetve az általa vagy a fenntartó által szervezett bizottság jogosult az életvitelszerűen körzetben lakást családlátogatás kezdeményezésével ellenőrizni. Ha az óvodavezető, az általa, illetve a fenntartó által szervezett bizottság által javasolt legalább három időpont közül a gyermek szülője vagy törvényes képviselője egy alkalommal sem teszi lehetővé a családlátogatást, úgy vélelmezni kell, hogy a gyermek nem életvitelszerűen lakik a kötelező felvételt biztosító óvoda körzetében, és ennek alapján az óvodai felvétel megtagadható.

A köznevelési törvény alapján tehát a gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, átvenni, amelynek körzetében lakik vagy ahol szülője dolgozik, de kizárólag a kötelező felvételt biztosító óvoda köteles őt felvenni. A fentieken túl tájékoztattuk a szülőt hivatalunk eljárásáról, és a jogorvoslati lehetőségekről. (332/2018/OJBIT)

Az óvodai nevelést követően a hatéves kor betöltésével kezdetét veszi a tankötelezettség. A köznevelési törvény 45. § (1)-(2) bekezdése alapján Magyarországon – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, de legkésőbb az azt követő évben tankötelessé válik. Az a gyermek, akinek esetében ezt a szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül ellátásban, és ezt követően válik tankötelessé.

Az általános iskolába történő jelentkezés előtt az életkori feltétel mellett tehát annak megítélése szükséges, hogy a gyermek elérte-e az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 21. § (1) bekezdése szerint a tankötelezettség megkezdésének feltétele a gyermek iskolába lépéshez szükséges fejlettségének megléte, annak igazolása. A tankötelezettség kezdetéről az óvoda vezetője vagy szakértői bizottság dönt.

Egy hozzánk forduló szülő elmondása szerint ikergyermekei már betöltötték hatodik életévüket, visszahúzódó viselkedésükből kifolyólag azonban még mindig az óvoda középső csoportját járták, második alkalommal. A szülő felháborítónak találta, hogy az intézmény annak ellenére kötelezte gyermekeit az iskolaérettségi vizsgálaton való részvételre, hogy nem nagycsoportba jártak, valamint azt is sérelmezte, hogy a sikertelen vizsgát követően az óvodavezető a pedagógiai szakszolgálatnál a gyermekek komplex kivizsgálását kezdeményezte.

Válaszunkban tájékoztattuk a szülőt a köznevelési törvény 46. § (3) bekezdés g) pontjában foglaltakról, ami alapján a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban – különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban – részesüljön, és életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményéhez forduljon segítségért.

A köznevelési törvény 4. §-ában meghatározottak szerint kiemelt figyelmet igénylő az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd. Amennyiben egy gyermeknél felmerül (akár az iskolaérettségi vizsgálat során), hogy sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzd, úgy a vele foglalkozó szakembereknek a szükséges fejlesztések megvalósulása érdekében az a feladatuk, hogy a gyermek pedagógiai szakszolgálatnál történő vizsgálatát elősegítsék.

A pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (a továbbiakban: 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet) 7. § (2) bekezdésének értelmében, amennyiben a szakértői bizottság vizsgálata alapján a gyermeknél, a tanulónál sem a beilleszkedési, sem a tanulási, sem a magatartási nehézség, sem a sajátos nevelési igény nem állapítható meg, de eredményes óvodai neveléséhez, iskolai neveléséhez, oktatásához iskolapszichológiai, óvodapszichológiai vagy logopédiai ellátásba vétele indokolt, a szakértői bizottság a megfelelő ellátásba vételét kezdeményezi.

Felhívtuk a szülő figyelmét, hogy e helyzetben a szülő együttműködési kötelezettsége kiemelt fontosságú, ám a járási hivatal útján annak hiányában is érvényt lehet szerezni a szakértői véleménynek a gyermek megfelelő ellátáshoz való jogának érvényesítése érdekében. (570/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 72. § (2) bekezdése a szülők jogaként rögzíti, hogy gyermekük számára adottságainak, képességeinek és érdeklődésének megfelelően saját vallási, világnézeti meggyőződésükre, nemzetiségi hovatartozásukra tekintettel, szabadon válasszanak óvodát, iskolát, kollégiumot. A szülő ezt a jogát a cselekvőképes gyermek tizennegyedik életévének betöltésétől vele közösen gyakorolhatja. Korlátozottan érvényesülhet azonban a szülő intézményválasztási szabadsága, ha a gyermek szakértői bizottság előtti vizsgálata során sajátos nevelési igénye nyer megállapítást.

A 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet 17. § (1) bekezdésének h) pontja szerint a szakértői bizottság a szakértői véleményében tesz javaslatot a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatok típusaira, a szükséges szakemberre és annak feladataira. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell a gyermek, tanuló sajátos nevelési igényének megfelelő általános iskolára, középfokú iskolára, fejlesztő nevelés-oktatást végző iskolára, csoportra, osztályra, tagozatra (a továbbiakban együtt: kijelölt iskola) vonatkozó javaslatot és a kijelölt nevelési-oktatási intézmény megjelölését. A szakértői véleményben megfogalmazott javaslat kötelező érvényű.

A szülők hetedik életévét betöltött, de még óvodába járó gyermekük felvételét kérték egy általuk választott, nem lakókörzetük szerinti általános iskolába. Az intézmény felhívásának megfelelően a gyermek beíratása megtörtént, tekintettel azonban folyamatban lévő szakértői kivizsgálására, az iskola a felvételt végül mégis megtagadta. A szülők az elutasító döntésről írásos dokumentációt kifejezett kérésük ellenére sem kaptak.

Levelünkben felhívtuk a szülők figyelmét az intézményvezetők felvétellel kapcsolatos döntési szabadságára, valamint a szakértői vélemény jelentőségére, annak kötelező erejére, továbbá tájékoztattuk őket a jogorvoslat lehetőségéről. (395/2018/OJBIT)

Egy hozzánk forduló szülő két általános iskolába is kérte tanköteles korú gyermeke felvételét. Az első intézmény vezetője a jelentkezést helyhiányra hivatkozva elutasította. A második, mely egyben a gyermek lakóhelye szerinti kötelező felvételt biztosító iskola is volt, először a felvett tanulók között sorolta fel a panaszos gyermekét, pár nappal később azonban törölték őt a sikeres jelentkezők listájáról. A szülők számára a felvételről vagy annak elutasításáról semmilyen határozatot nem küldött az intézmény. A szülő később arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy gyermeke szakértő bizottság általi kivizsgálása folyamatban volt, melynek befejezéséig egy általános iskola sem fogadta a tanulót. A szülőt tájékoztattuk a jogszabályokról és a jogorvoslati lehetőségeiről. (352/2018/OJBIT)

A tanuló – beleértve a magántanulót is – az iskolával tanulói jogviszonyban áll, mely jelentkezést követően, felvétel, vagy átvétel útján keletkezhet. A felvételről és az átvételről az iskola igazgatója jogosult dönteni. Ez alól egyedül a körzetes iskola képez kivételt, a köznevelési törvény 50. § (6) bekezdésének értelmében ugyanis az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, aki életvitelszerűen annak körzetében lakik. Az iskolák felvételi körzetének meghatározása és közzététele a köznevelési feladatokat ellátó hatóság (a megyeszékhely szerinti járási hivatal) feladata.

A köznevelési törvény 51. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt rendelkezések szerint, ha az általános iskola a felvételi kötelezettsége teljesítése után további felvételi, átvételi kérelmeket is teljesíteni tud, a további felvételi kérelmek teljesítésénél előnyben kell részesíteni a hátrányos helyzetű gyermekeket, tanulókat. A további felvételi kérelmekről az intézmény pedagógiai programjában foglaltak szerint kell dönteni. A további felvételi lehetőségről szóló tájékoztatót a helyben szokásos módon – legalább tizenöt nappal a felvételi, átvételi kérelmek benyújtására rendelkezésre álló időszak első napja előtt – nyilvánosságra kell hozni.

A fenti rendelkezéseket megerősítik a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 24. § (5)-(6) bekezdései, valamint kiegészítik azzal, hogy a hátrányos helyzetű tanulók közül előnyben kell részesíteni azokat, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon a településen vagy kerületben van, ahol az iskola székhelye vagy telephelye, feladatellátási helye található. A hátrányos helyzetű tanulók felvétele után a további felvételi kérelmek elbírálásánál előnyben kell részesíteni azokat a jelentkezőket, akiknek a lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye azon a településen található, ahol az iskola székhelye vagy telephelye, feladatellátási helye található. Ha az általános iskola – a megadott sorrend szerint – az összes felvételi kérelmet helyhiány miatt nem tudja teljesíteni, az érintett csoportba tartozók között sorsolás útján dönt. A sorsolásra a felvételi, átvételi kérelmet benyújtókat meg kell hívni. A sorsolás lebonyolításának részletes szabályait a házirendben kell meghatározni. A hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók felvételi, átvételi kérelmének teljesítése után sorsolás nélkül is felvehető az a tanuló, akinek ezt különleges helyzete indokolja.

Egy hivatalunkhoz érkezett beadványban az általános iskola első évfolyamára történő felvétellel kapcsolatos értelmezési kérdés merült fel. A szülő egy általa választott – nem a lakóhely szerinti kötelező felvételt biztosító – általános iskolába adta be gyermeke jelentkezését. Felvételi kérelméhez csatolta a gyermek édesapjának súlyos fogyatékosságát igazoló dokumentumot. Kérelmében a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 24. §-ának (7) bekezdésére hivatkozott, mely a különleges helyzettel kapcsolatos rendelkezést tartalmaz. Eszerint különleges helyzetnek minősül, ha a tanuló
a) szülője, testvére tartósan beteg vagy fogyatékkal élő, vagy
b) testvére az adott intézmény tanulója, vagy
c) munkáltatói igazolás alapján szülőjének munkahelye az iskola körzetében található, vagy
d) az iskola a lakóhelyétől, ennek hiányában tartózkodási helyétől egy kilométeren belül található.

E szakasz (6) bekezdése ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók felvételi, átvételi kérelmének teljesítése után sorsolás nélkül is felvehető az a tanuló, akinek ezt különleges helyzete indokolja.

A szülő a felvételi kérelmének elutasításával szemben jogorvoslattal élt az illetékes tankerületi központnál. A fenntartó az intézmény döntését helyben hagyta, és arra hivatkozással, hogy az érintett iskola a körzetben lakóhellyel rendelkező gyermekek, valamint a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 24. § (7) bekezdés b) pontja alapján különleges helyzetű gyermekek (testvére az adott intézmény tanulója) kérelmének elfogadása után nem rendelkezik további férőhellyel.

A panaszos azonban hivatalunkhoz benyújtott beadványában arra hivatkozott, hogy az iskolába történő jelentkezésekor a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 24. § (7) bekezdés a) pontja alapján különleges helyzetű gyermeke (szülője, testvére tartósan beteg vagy fogyatékkal élő) – tekintettel arra, hogy a jogszabályi felsorolásban előbb szerepel – előnyt élvez azon gyermekekkel szemben, akiknek testvére már az intézményben tanul.

Tekintettel arra, hogy az ügy jogszabály-értelmezési kérdést is felvetett, az Emberi Erőforrások Minisztériumának illetékes főosztályához fordultunk, és állásfoglalást kértünk azt illetően, hogy a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 24. §-ának (7) bekezdésében szereplő, a jelentkezők különleges helyzetét bemutató indokok sorrendiséget jelentenek-e, mely a felvétel során követendő, vagy figyelembevételükről az intézményvezető mérlegelési jogkörében szabadon dönthet.

Hivatalunk elfogadta az illetékes szakterület válaszát, ez alapján a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 24. § (7) bekezdésében felsorolt, a jogszabály által különleges helyzetnek minősülő körülmények vagylagosak. Meglátásunk szerint ebből következően az adott tanuló esetében elegendő egy felsorolt körülménynek fennállnia, ugyanakkor a miniszteri rendelet nem írja elő, hogy a megadott esetek köre fontossági sorrend is lenne, és e szerint kellene alkalmazni a felsoroltakat. Ebből következően a szabályozásban elfoglalt sorrendnek nincs kötelező jellege az alkalmazás szempontjából.

Mindezek alapján megállapítottuk, hogy az érintett gyermek felvételi kérelmének elutasítása során nem sértette meg a gyermek oktatási jogait az intézményvezető akkor, mikor azon gyermekeket részesítette előnyben a felvétel során, akiknek testvére már az intézmény tanulója volt. (333/2018/OJBIT)

A körzetes iskolákra vonatkozó törvényi megkötésen túl az intézményvezetőnek tekintettel kell lennie az iskola pedagógiai programjában foglaltakra, mely a köznevelési törvény szabta keretek között meghatározza a felvétel és az átvétel helyi szabályait.

Több olyan panasz is érkezett hivatalunkhoz, melyekben a szülők a fentiektől eltérő intézményi eljárást sérelmezték. (319/2018/OJBIT, 273/2018/OJBIT)

Ahogy az a köznevelési törvény már ismertetett, 50. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésből kitűnik, a tanulói jogviszony átvétel útján is létrejöhet. Az átvétel kezdeményezése minden tanuló törvény adta joga, a kérelem elbírálása azonban ilyenkor is a megkeresett intézmény igazgatójának döntési körébe tartozik. Az iskola igazgatóját a kötelező felvételt biztosító intézményekre vonatkozó szabályok az átvételi kérelmek esetében is kötik, így az általános iskola az életvitelszerűen körzetében lakó tanuló átvételi kérelmét nem tagadhatja meg. A tanuló átvételére – kivéve, ha az az általános iskolai tanuló esetében iskolatípus változtatásával is jár – a tanítási év során bármikor lehetőség van. (730/2018/OJBIT, 511/2018/OJBIT, 582/2018/OJBIT)

A panaszos gyermeke a lakóhelye szerinti kötelező felvételt biztosító iskolában kezdte meg tanulmányait. Osztályfőnökének fegyelmezési és tanítási módszerei megviselték a tanulót, így szülei az iskolaváltás mellett döntöttek. Bár a tanuló felvételt nyert egy másik intézménybe, új osztályközösségébe nem tudott beilleszkedni. Ezt követően a szülők kezdeményezték a visszavételét korábbi, körzetes iskolájába. Kérésüket az intézményvezető helyhiányra hivatkozva megtagadta, amely döntéssel szemben a szülők jogorvoslatért fordultak az iskolát fenntartó illetékes tankerületi központhoz.

A fenntartó a szülők fellebbezésének helyt adott, az intézményvezetőt kötelezte a tanuló visszavételére. Mivel azonban a szülők tudomására jutott, hogy gyermekük korábbi osztályfőnöke felső tagozaton is tanítaná őt, a visszavétel lehetőségével nem éltek. Gyermekük végül egy harmadik intézményben kezdte meg az ötödik osztályt.

Ezt követően a szülők ismét felkeresték a tankerületet, és az érintett osztályfőnök tanítói tevékenységének felülvizsgálatát kérték. A szülők második bejelentése alapján folytatott vizsgálat során a fenntartó megállapította, hogy bár az iskola vezetősége közvetlenül nem tapasztalta a panaszban leírt viselkedésformákat, a beadvány alapján több intézkedést is foganatosított a pedagógussal szemben. Az intézményvezető figyelmeztette a pedagógust, hogy tartózkodjon a kollektív büntetés alkalmazásától; hogy közlései egyértelműek legyenek; a tanulókkal kapcsolatos problémákat ne az osztályközösség előtt vitassa meg; indokolt esetben engedje ki a gyermekeket a mosdóba, és biztosítson lehetőséget a rossz jegyek javítására.

Mindezeket követően a szülő hivatalunkhoz fordult, és ismét kezdeményezte az intézmény, valamint az érintett pedagógus eljárásának vizsgálatát. Hivatalunk a fenntartói határozatok áttanulmányozását követően a bennük foglaltakat elfogadta. Tekintettel arra, hogy a fenntartó a kérdés rendezése érdekében a szükséges intézkedéseket megtette, valamint arra, hogy a tanuló jogviszonya az intézménnyel saját döntése alapján megszűnt, hivatalunk az ügyben nem indított vizsgálatot. (105/2018/OJBIT)

Egy elkeseredett édesanya levele alapján gyermekei nem tudtak iskolába menni a család több hete lezajlott költözése óta. Mivel a főbérlő nem járult hozzá ahhoz, hogy a család a bérleményt ideiglenes tartózkodási címként bejelentse, a szülők a körzetes intézmény felé sem tudták alátámasztani a gyermekek felvételi jogosultságát.

Beadványa kapcsán a szülőt a következőkről tájékoztattuk. A köznevelési törvény 50. § (6) bekezdése szerint az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, aki életvitelszerűen az általános iskola körzetében lakik. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 22. § (6) bekezdése pedig kimondja, hogy az Nkt. 50. § (6) bekezdése alkalmazásában életvitelszerű ott lakásnak minősül, ha a tanulónak a kötelező felvételt biztosító iskola körzetében van a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye.

A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 26. § (1) bekezdése a Magyarország területén élő, e törvény hatálya alá tartozó polgár [4. § (1) bekezdés] köteles beköltözés vagy kiköltözés után három munkanapon belül lakóhelyének, illetve tartózkodási helyének címét nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni.

Felhívtuk a szülő figyelmét, hogy amennyiben meglátása szerint jogsértően járt el az intézmény, úgy lehetősége van annak fenntartójához fordulni jogorvoslatért. (583/2018/OJBIT)

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (3) bekezdése alapján az iskolaváltás, valamint a tanuló átvételének részletszabályait – a szakképzést folytató intézményt leszámítva – az iskola pedagógiai programja határozza meg. A pedagógiai program az átvett tanuló számára szükség esetén különbözeti vizsgát, egyéni segítségnyújtást, türelmi idő biztosítását vagy évfolyamismétlést írhat elő.

Középfokú iskolák esetében az általános iskoláktól némiképp eltérő rendelkezések vonatkoznak a felvétel és az átvétel szabályaira. Fontos különbség, hogy középfokú iskoláknál kötelező felvételt biztosító intézményekről nem beszélhetünk, így ezen a szinten tanulói intézményváltásra kizárólag a megcélzott iskola igazgatójának kedvező döntésével nyílik mód. A középfokú iskoláknál jelenik meg először a felvételi vizsga alkalmazásának lehetősége is. A köznevelési törvény 50. § (2) bekezdése kimondja, hogy a középfokú iskola és a kollégium – jogszabályban meghatározott keretek között – maga állapíthatja meg a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági viszony létesítésének tanulmányi feltételeit (a továbbiakban: felvételi követelmények). A középfokú iskola és a kollégium a felvételi követelményeket a tanév rendjéről szóló rendelet által meghatározott időben, a felvételi tájékoztatóban köteles nyilvánosságra hozni. A tanulók felvételéről – a figyelembe véve az intézmény belső szabályzataiban foglaltakat – ebben az esetben is az iskola igazgatója dönt. (361/2018/OJBIT)

Egy általános iskola hetedik osztályos tanulójának szülei a felvételik időpontját követően döntöttek úgy, hogy gyermekük számára előnyösebb volna, ha tanulmányait hatosztályos gimnáziumban folytatná. A kiválasztott intézmény igazgatója örömmel fogadta volna a gyermeket, nem látott azonban jogszabályi lehetőséget arra, hogy a normál felvételi eljáráson kívül, saját hatáskörében általános iskolából gimnáziumba vegye át a tanulót.

Tájékoztattuk a szülőt a köznevelési törvény, valamint a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet vonatkozó szabályairól, melyek alapján a tanuló joga, hogy kérje az átvételét másik nevelési-oktatási intézménybe. E jogot a tanuló a választott intézmény pedagógiai programjának szabályai szerint gyakorolja, az átvételről pedig az intézmény vezetője hozza meg a döntést. (702/2018/OJBIT, 489/2018/OJBIT)

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 27. § (2) bekezdése szerint, ha a középfokú iskola felvételt hirdet, a felvételi kérelmekről az általános iskolai tanulmányi eredmények, vagy gimnázium, szakgimnázium esetén a tanulmányi eredmények és a központilag kiadott egységes feladatlapokkal megszervezett írásbeli vizsga eredménye, vagy gimnázium, szakgimnázium esetén a tanulmányi eredmények, a központi írásbeli vizsga és a szóbeli vizsga eredményei alapján dönthet.

Egy hazánkban élő, magyar-holland házaspár gyermekük középiskolai felvételi vizsgájával, valamint a vegyes nemzetiségű szülők gyermekeinek általános helyzetével, az esélyegyenlőség biztosításával kapcsolatosan kérte hivatalunk segítségét.

A szülők levelükben leírták, hogy mindhárom gyermekük kétnyelvű nevelésben részesült, melynek során egyszerre sajátították el a magyar és a holland nyelv írásbeli és szóbeli használatát. Egyik idősebb leányuk korábban már felvételt nyert egy jó hírű hatévfolyamos gimnáziumába, és szerették volna, ha legkisebb gyermekük szintén itt folytatja tanulmányait. Bár a család komoly energiákat fektetett a felkészülésbe, a gyermek magyar nyelvből nem ért el olyan eredményt, ami a jelentős túljelentkezés mellett elegendő lett volna a felvételéhez.

A szülők a felvételit követően méltányossági kérelmet terjesztettek az intézmény vezetője elé, és kérték, hogy döntése során vegye figyelembe azt, hogy az édesapa a magyart nem anyanyelvi szinten beszéli, valamint a gyermek kétnyelvűségéből fakadó hátrányos helyzetét. Erre az intézményvezető első alkalommal nem reagált, majd később, egy személyes elbeszélgetést és a kérelem másodszori benyújtását követően arról tájékoztatta a szülőket, hogy visszalépés esetén a tanulók felvétele a várólistáról pontszám alapján történik. A szülők panaszában foglaltak szerint kérelmükre konkrétabb tájékoztatást, határozatot nem kaptak.

A hatévfolyamos és a nyolcévfolyamos írásbeli felvételi vizsgák kapcsán korábban hivatalunk már folytatott vizsgálatot. Ennek során tájékoztatást kértünk az Oktatási Hivataltól, melynek közoktatási elnökhelyettese tájékoztatta hivatalunkat a felvételi vizsga megszervezésével kapcsolatos szempontokról. A rendelkezésünkre álló információk alapján a következő álláspontot alakítottuk ki. A hat- vagy nyolcévfolyamos gimnáziumokba felvételiző legtehetségesebb tanulóktól elvárható, hogy a kompetenciaalapú oktatás eredményeként már minden lehetséges esetben, bármilyen tantárgy vonatkozásában képesek legyenek alkalmazni a megszerzett tudást. A feladatsorok összeállítói szélesebb szakmai összefüggéseket is figyelembe vettek munkájuk során. A tanítási gyakorlatban a szövegek értelmezése/értése más tantárgyak tanulása során is nehézséget okoz a tanulók többségének, egyrészt a feladatutasítások, másrészt a szöveges feladatok megoldása területén. Gyakran vetődik fel a kérdés – különösen hibás megoldás esetén – hogy a szöveget vagy a szövegben rejlő összefüggést/összefüggéseket nem érti a diák. Több feladatban nem is lehet szétválasztani az anyanyelvi vagy pl. a matematikai kompetenciákat. A feladatkészítő bizottságoknak a középiskolák igényeit és a felvételi vizsgajellegének követelményeit is figyelembe kell venniük a feladatlapok elkészítésekor. Lehetőleg olyan feladatsorokat kell összeállítaniuk, amelyek megfelelő differenciálást/szórást biztosítanak a felvételizők között, és ezzel a diákok közötti rangsor felállítását segítik/szolgálják (minden teljesítmény-tartományban). A hat- vagy nyolcévfolyamos gimnáziumokba többségében nagyon jó képességű gyerekek jelentkeznek (a korosztályuk 4-5 %-a), ezért néhány részfeladat olyan nehézségű, amely lehetőséget biztosít a legjobbak közötti 1-2 pontos differenciálásra is. A központi, egységes írásbeliken mindenkinek ugyanazokat a feladatokat kell megoldania, így – bár természetesen kinek-kinek egy adott feladat más nehézségűnek számíthat – összességében, ebből a szempontból azonos feltételekkel „versenyeznek”, egyenlő eséllyel mérettetnek meg ezen a felvételi vizsgán.

Ezen állásfoglalás alapján megállapítottuk, hogy a hatévfolyamos és a nyolcévfolyamos írásbeli felvételi vizsgák a felvételi eljárásban atipikusnak számítanak a négyévfolyamos képzésre jelentkezők felvételi vizsgájához képest. A szülők állítása szerint a gyermek felvételi eredménye azért nem bizonyult elégségesnek a felvételhez, mert a családban az idegen anyanyelvű, a magyar nyelvet nem tökéletesen beszélő szülő miatt anyanyelvi fejlődésük törést szenvedett. Hivatalunk álláspontja szerint a gyermek hátrányos helyzetének vizsgálatára akkor lenne alap, ha a sajátos helyzete a tipikusnak nevezhető négyévfolyamos felvételi modellben okozna számára hátrányt. Mindezekre tekintettel hivatalunk az ügyet lezárta. (714/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 17. § (1) bekezdése a kollégiumok feladatává teszi, hogy biztosítsák az iskolai tanulmányok folytatásához szükséges feltételeket, ha az a lakóhelyüktől távol tanulók számára a szabad iskolaválasztáshoz való joguk érvényesítéséhez, nemzetiségi nyelven vagy gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben való tanulásukhoz, vagy az a tanuló testi-lelki egészségét veszélyeztető, tanulását akadályozó otthoni körülmények miatt szükséges. Csakúgy, mint a középfokú iskola, a kollégium is tanulmányi feltételekhez kötheti a jogviszony létesítését.

Egy beadvány alapján az érintett tanuló a kilencedik évfolyam teljesítése alatt kollégiumi jogviszonnyal rendelkezett, a következő évben az intézmény helyhiányra hivatkozva elutasította jelentkezését. A szakértői bizottság a tanuló sajátos nevelési igényét állapította meg, mely az átlagosnál magasabb intelligenciaszinttel, de a szociális interakciók minőségbeli hiányosságaival jár. A panaszos levelében leírtak szerint gyermeke jelentkezését nagy valószínűséggel sajátos nevelési igényéből kifolyólag utasították el, ám mivel a kollégium pedagógiai programja alapján az intézmény tevékenységébe tartozott a speciális célcsoportba tartozó tanulók fejlesztése, esélyegyenlőségük biztosítása is, erre nem hivatkozhattak.

A tizenhat év alatti, tanköteles korú gyermek állandó lakóhelye az általa látogatott iskolától tömegközlekedéssel közel három órányira helyezkedett el, így a kollégiumi tagsági viszony megszűnése a szülő panasza szerint a gyermek szabad iskolaválasztáshoz való jogát is veszélyeztette.

A beadványozót folyamatos kapcsolattartás során tájékoztattuk a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről, az igénybe vehető jogorvoslatról. A szülő panaszával a kollégiumot üzemeltető szakképzési centrum főigazgatójához fordult, aki jogorvoslati kérelmének helyt adott, a tanuló jelentkezését elutasító határozatot megváltoztatta. A gyermek így felvételt nyert a kollégiumba. Tekintettel a jogsértés orvoslására, hivatalunk az ügyet lezárta. (484/2018/OJBIT)

A gyermekek nevelési-oktatási intézménybe való felvételét követően megtörténik az óvodai csoportba vagy iskolai osztályba sorolásuk. Az óvodába felvett gyermekek csoportba való beosztásáról a szülők és az óvodapedagógusok véleményének kikérése mellett – az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 28. §-ában meghatározott feltételekkel összhangban – az óvodavezető dönt.

A tanulók osztályba vagy csoportba való beosztása – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – a köznevelési törvény 51. § (4) bekezdésének megfelelően az igazgató feladata. Az intézmény működésével, a felvétel és átvétel szabályaival kapcsolatosan ugyanakkor a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 4. § és 7. §-ai szerint annak szervezeti és működési szabályzata, továbbá pedagógiai programja kötelező rendelkezéseket határozhat meg. Mindez vonatkozik arra az esetre is, ha az intézménnyel már jogviszonyban álló tanuló kérvényezi az áthelyezését másik osztályba. (309/2018/OJBIT, 288/2018/OJBIT)

A nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény (továbbiakban: tankönyvtörvény) értelmében, a művelődéshez való jog Alaptörvényben meghatározott érvényesülése érdekében a köznevelésben alkalmazott tantervekhez kapcsolódó pedagógiai céloknak és feladatoknak a magas színvonalú, valamennyi tanuló számára biztosított tankönyvek útján, az állami felelősségvállalás alapján kell megvalósulniuk.

Egy édesapa levele szerint augusztus hónap végén tájékoztatták az iskolát arról, hogy a gyermeke a következő tanévet másik intézményben kezdi meg. Az iskola azonban – a megelőző tanévre kötött szerződés alapján – megrendelte a tanuló következő évi tankönyvcsomagját is, majd felszólította a szülőket, hogy a könyvek ellenértékét fizessék meg a könyvtárellátó irányába.

Az iskolai tankönyvrendeléssel kapcsolatos szabályokról a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 17/2014. (III. 12.) EMMI rendelet 29. §-a rendelkezik. Eszerint az iskolai tankönyvrendelést az iskola a fenntartója egyetértésének beszerzését követően közvetlenül a könyvtárellátó által működtetett elektronikus információs rendszer alkalmazásával a könyvtárellátónak küldi meg azzal, hogy a tanévenkénti:
a) tankönyvrendelés határideje április utolsó munkanapja,
b) tankönyvrendelés módosításának és a normatív kedvezményben részesülők feltüntetésének határideje június 30.,
c) pótrendelés határideje szeptember 15. [az a)-c) pontban foglaltak együtt a továbbiakban: tankönyvrendelés].

Az (1) bekezdés a) pontja szerinti tankönyvrendelést a tankönyvrendelés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján kell megtenni, legalább a kiválasztott tankönyvek címének, darabszámának, a kísérleti tankönyv megnevezésének, az érintett tanulóknak – ha ismertek – és a tanulókat esetlegesen megillető támogatásoknak – amennyiben ismertek – a feltüntetésével. Az iskolának a megrendelés során azokat a tanulókat is fel kell tüntetnie, akik számára nem rendel tankönyvet, az okok megjelölésével.

A módosítás az iskola által rendelt tankönyvek számát tekintve tankönyvenként legfeljebb 15%-ban térhet el az eredeti rendeléstől. Módosításra és pótrendelésre akkor kerülhet sor, ha a módosítás oka az osztálylétszám változása, illetve az, hogy az adott tanévi tankönyvjegyzék az (1) bekezdés a) pontjában foglalt határidőt követően újabb tankönyvvel, pedagógus-kézikönyvvel egészült ki, és az iskola a fenntartója engedélyével ezek közül választott.

A fenti rendelkezéseknek megfelelően a tanulók számára a következő tanévben használt tankönyveket a megadott határidőknek megfelelően kell megrendelni, ám később lehetséges a megrendelés módosítása is. (19/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 46. § (5) bekezdésében foglaltak alapján az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, továbbá a nemzetiségi nevelés-oktatásban és a gyógypedagógiai nevelés-oktatásban az állam biztosítja, hogy a tanuló számára a tankönyvek térítésmentesen álljanak rendelkezésre. (537/2018/OJBIT)

Az általános iskolában történő tankönyvosztás jogszerűségével kapcsolatosan kérte segítségünket egy község polgármestere. Az általa leírtak szerint az iskolai alapítvány az ingyenes tankönyvek kiosztását gyermekenként 1.500 forint, „támogatás” jogcímen beszedett ellenérték megfizetéséhez kötötte. A beadvány alapján a korábbi években is fejenként 1.000 forintot kellett fizetnie a szülőknek tankönyvosztáskor úgy, hogy több esetben az erről szóló elismervényt sem íratták alá velük.

A panasz alapján hivatalunk vizsgálatot indított, melynek keretében az iskolát fenntartó tankerületi központ képviselőjéhez fordultunk további tájékozódás céljából. A tankerületi igazgató megkeresésünk nyomán vizsgálatot folytatott le az érintett iskolában jelzett gyakorlattal kapcsolatban, melynek keretében meghallgatta az ügyben az intézmény vezetőjét, aki egyben a szóban forgó alapítvány kuratóriumának elnöke is volt. Az intézményvezető elmondta, hogy éveken keresztül megszokták a szülők, hogy adományként minimum 1.500 forintot fizetnek be az alapítványnak, de azok a tanulók is megkapták a tankönyvet, akik nem így jártak el. A korábbi évek gyakorlata volt az, hogy felszólították a szülőket a befizetésre, de az ő vezetése alatt ilyen felszólítás nem történt.

Az intézményvezető nyilatkozata és a bemutatott dokumentumok alapján a tankerületi igazgató megállapította, hogy a kérdéses időszakra vonatkozóan 3 db számlatömböt nyitottak meg, melyek 1.500, 3.000, és 1.700 forintos befizetéseket tartalmaznak a befizető aláírása nélkül. Az igazgató állítása szerint a befizetés nem volt kötelező, a korábbi évek gyakorlatát követték. Az intézmény vezetője azért tartotta fontosnak, hogy minél többen támogassák kis összeggel az alapítványt, mert tájékoztatása szerint abból az intézmény minden tanulója részesül valamilyen formában. A fenntartó vizsgálata során az álláspontját az intézményvezető nyilatkozata, valamint az általa becsatolt – alkalmazottak, szülők – nyilatkozata alapján alakította ki. Megállapítása szerint az intézmény vezetője, ha nem is kötelezte a szülőket a befizetésre, a korábbi gyakorlatot követve járt el.

A tankerületi igazgató arra utasította az intézményvezetőt, hogy a jogszabályok előírásai szerint folytassák a szakmai munkát az intézményben, a szülők felé közöljék az elvárásokat és a kötelezettségeket, továbbá a dokumentációt a valóságnak megfelelően készítsék el.

A rendelkezésünkre álló dokumentumokat megvizsgáltuk, és az alábbi álláspontot alakítottuk ki. A köznevelési törvény 46. §-ának (5) bekezdése alapján az elsőtől a nyolcadik évfolyamig, továbbá a nemzetiségi nevelés-oktatásban és a gyógypedagógiai nevelés-oktatásban az állam biztosítja, hogy a tanuló számára a tankönyvek térítésmentesen álljanak rendelkezésre. E rendelkezés szerint tehát a tankönyvek ellenértékeként a köznevelési intézmény nem jogosult fizetési kötelezettséget előírni.

A köznevelési törvény 2. §-a kifejezi, hogy az Alaptörvényben foglalt ingyenes és kötelező alapfokú, ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú nevelés-oktatáshoz való jog biztosítása az érettségi megszerzéséig, illetve a szakképzésről szóló törvényben meghatározott feltételek szerinti második szakképesítés megszerzését biztosító első szakmai vizsga befejezéséig a magyar állam közszolgálati feladata. Az állami, települési önkormányzati fenntartású intézményekben, továbbá az állami feladatellátásban részt vevő más fenntartású intézményben az óvodai nevelés, az óvodai nevelést és az iskolai nevelés-oktatást kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, valamint a kollégiumi ellátás az ingyenes oktatásban részt vevő, e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő gyermekek, tanulók számára térítésmentes.

E jogszabályi rendelkezések figyelembevételével az iskola tevékenységét szolgáló alapítvány támogatása csak a szülők önkéntes döntése alapján jogszerű. A fentiek alapján megállapítottuk, hogy az oktatási jogok sérelme megvalósulhatott az intézményben, különösen akkor, ha a szülők felé nem volt egyértelműen megfogalmazott az alapítvány számára történő befizetés önkéntes jellege.

A tankerületi igazgató nyilatkozata alapján megállapítottuk, hogy a jogsértő gyakorlat megszüntetése érdekében az intézmény fenntartója saját hatáskörben intézkedett, így az ügyben további kezdeményezést nem fogalmaztunk meg. (521/2018/OJBIT)

A tankönyvtörvény 4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a felmenő rendszerben bevezetésre kerülő ingyenes iskolai tankönyvellátással nem érintett iskolai évfolyamokon, továbbá a négy vagy öt évfolyammal működő gimnáziumokban, szakgimnáziumokban, valamint a szakközépiskolákban az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy – az iskolától történő tankönyvkölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, illetve tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján – a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki
a) tartósan beteg,
b) a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd,
c) három vagy több kiskorú, illetve eltartott gyermeket nevelő családban él,
d) nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult,
e) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül, vagy
f) a gyermekvédelmi gondoskodás keretében nevelésbe vett vagy utógondozói ellátásban részesül
a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre (a továbbiakban: normatív kedvezmény).

Ugyanezen paragrafus (4)-(5) bekezdései szerint a tankönyvtámogatás összegét – a költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerint – az iskola fenntartója útján kell eljuttatni az iskolához. A tankönyvtámogatás felhasználható a tanulói tankönyvvásárlás költségeinek átvállalására és csökkentésére, továbbá az iskolai tankönyvrendelés teljesítésére.

Abban az esetben, ha a normatív tankönyvtámogatás kedvezményében a tanuló iskolától történő tankönyvkölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása útján részesült, fennáll a tankönyvek visszaszolgáltatásának kötelezettsége. A tartós tankönyv tehát nem azonos az ingyenes tankönyvekkel.

A fenti elhatárolás merült fel abban az esetben, ahol a panaszosok szerint az iskola a tankönyveket visszatartotta. A beadványozó úgy vélte, hogy az ingyenes tankönyv alanyi jogon jár minden tanulónak. Elfogadhatatlannak találta ezért, hogy az intézményvezető nyilatkozata alapján a gyerekek számára nem biztosítják a térítésmentes tankönyveket, mert a tanulók megrongálják azokat. A panaszos az igazgató azon tájékoztatását is vitatta, miszerint a tankönyvek nem a tanulók tulajdonát képezik, így azokat tanév végén vissza kell szolgáltatniuk az intézménynek.

A beadványozó figyelmét a fentebb leírtakon túl felhívtuk a következőkre. A tankönyvtörvény 1. § (6) bekezdés i) pontja alapján tartós tankönyv az a tankönyv, könyvhöz kapcsolódó kiadvány, amely nem tartalmaz a tankönyvbe történő bejegyzést igénylő feladatokat, és alkalmas arra, hogy a tanulók legalább négy tanéven keresztül használják. Ezek a tankönyvek tehát nem lehetnek munkatankönyvek, nem igényelnek bejegyzést, így lehetőség van a visszaadásukra.

A tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 17/2014. (III. 12.) EMMI rendelet 32. § (5) bekezdése szerint az iskola igazgatója gondoskodik arról, hogy a 46. § (5) bekezdése alapján az állam által térítésmentesen biztosított tankönyveket – a munkafüzetek kivételével –, továbbá a pedagógus-kézikönyveket az iskola könyvtári állomány-nyilvántartásába vegyék, az iskolai könyvtári állományban elkülönítetten kezeljék, továbbá az iskolával jogviszonyban álló tanuló, illetve a pedagógus részére a tanév feladataihoz az iskola házirendjében meghatározottak szerint bocsássák rendelkezésre. Az iskolai házirend által megállapított tankönyvellátási szabályok nem vonatkoznak a munkafüzetekre. Az állam által térítésmentesen biztosított tankönyveket a pedagógus, a tanuló köteles az utolsó tanítási napon visszaszolgáltatni az intézmény könyvtárának.

A fenti jogszabályi rendelkezés értelmében a felmenő rendszerben bevezetett, minden tanuló számára térítésmentesen biztosított tankönyveket tehát a tanulók az utolsó tanítási napon kötelesek visszaszolgáltatni. Ez a kötelezettség ugyanakkor nem áll fenn a tankönyvtörvény 4. § (2) bekezdése szerinti, a jogosultak körének normatív tankönyvtámogatás keretében biztosított tankönyvek esetében.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 5. § (1) bekezdés c) és i) pontjainak értelmében a nem alanyi jogon járó tankönyvtámogatás elvét, az elosztás rendjét, valamint a tankönyvellátás iskolán belüli szabályait az intézmény házirendjében szükséges meghatározni, ennek rendelkezései azonban nem lehetnek ellentétesek a jogszabályokkal. Tájékoztattuk a beadványozót, hogy amennyiben az ismertetett rendelkezések alapján indokoltnak látja, jogorvoslati kérelmével megkeresheti az érintett intézmény fenntartóját. (505/2018/OJBIT)

Egy másik intézményben ugyan biztosították, hogy a tartós tankönyvek tanítási időben rendelkezésre álljanak, nem engedték azonban, hogy a tanulók a könyveket hazavigyék, jelentősen megnehezítve ezzel a felkészülésüket.

Az ügyben kifejtett álláspontunk szerint a tanulók felkészüléséhez szükséges a tankönyv. A tankönyvek használata akkor is megilleti a tanulókat, ha azok tartós tankönyvként a könyvtár tulajdonába kerülnek. (235/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 45. § (5) bekezdése szerint a tankötelezettség kétféle módon teljesíthető: iskolába járással, vagy ha az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából nem hátrányos, a szülő kérelmére magántanulóként. A köznevelési törvény 45. § (6) bekezdése a kérelem kapcsán kimondja, hogy az iskola igazgatója a gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérése után dönt arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének magántanulóként tehet eleget. Gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéséhez be kell szereznie a gyermekvédelmi gyám véleményét. (427/2018/OJBIT)

Egy tizenegy osztályos gimnáziumi tanuló arról érdeklődött, hogy szükséges-e valamilyen különleges körülmény a magántanulói státusz kérelmezéséhez. Intézményvezetőjétől ugyanis azt a tájékoztatást kapta, hogy amennyiben kérelmét nem tudja kellő indokolással alátámasztani, elutasításra számíthat.

A tanulót tájékoztattuk a magántanulói státusz megállapításának jogszabályi feltételeiről. (36/2018/OJBIT)

Hivatalunkat azzal a kérdéssel keresték fel, hogy a magántanulói státusz megállapítása esetén a tanuló áthelyezhető-e nyelvi tagozatról a gimnázium másik, általános tantervű osztályába. A beadványozót tájékoztattuk a magántanulói jogviszony létrejöttének esetköreiről. Kiemeltük, hogy amennyiben a szülő kérelmezi a magántanulói jogviszonyt, az igazgató ennek engedélyezéséről vagy a kérelem elutasításáról dönthet, amely döntése nem érinti a tanulói jogviszony tartalmának egyéb vonatkozásait. (631/2018/OJBIT)

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. §-a kiegészíti a törvényi rendelkezéseket. E szakasz szerint, ha a tanuló – a szülő kérelme alapján – a tankötelezettségének magántanulóként kíván eleget tenni, az erre irányuló kérelem benyújtásától számított öt napon belül az iskola igazgatója megkeresi a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyámhatóságot és a gyermekjóléti szolgálatot. A gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat az igazgató megkeresésétől számított tizenöt napon belül köteles megküldeni a véleményét.

Ha a tanuló tanulmányi kötelezettségének a szülő kérelme alapján magántanulóként tesz eleget, felkészítéséről a szülő gondoskodik, a tanuló egyénileg készül fel. A magántanuló magatartását és szorgalmát nem kell minősíteni. Az iskola igazgatója köteles tájékoztatni a tanulót és a szülőt a magántanuló kötelességeiről és jogairól. A magántanuló az igazgató előzetes engedélyével vehet részt a tanórai vagy egyéb foglalkozásokon.

Több esetben az a kérdés állt a hozzánk fordulók megkeresésének középpontjában, hogy a gyermekjóléti szolgálat véleményének kikérésétől eltekinthet-e az igazgató, illetve a már közölt vélemény mennyiben köti a magántanulói státuszról való döntés során.

Egy tizedik osztályos gimnáziumi tanuló romló tanulmányi eredményeit látva maga jelezte szülei felé, hogy meglátása szerint magántanulóként eredményesebben tudná elsajátítani a tananyagot. A szülők végül a magántanulói státusz engedélyezését kérték az intézményvezetőtől. Az igazgató megkérte a gyermekjóléti szolgálat véleményét, itt azonban nem támogatták a szülők kérelmét. Az illetékes gyámhatóság a felhozott indokok alapján nem látott garanciát arra, hogy a gyermek magántanulóként – mely az egész családra több terhet és felelősséget ró – jobb teljesítményt érne el, mint az iskolarendszer keretein belül. Erre hivatkozva az intézményvezető a szülők kérelmét megtagadta.

A szülők a gyámhivatal véleményét megalapozatlan feltételezésnek találták, meglátásuk szerint az gyermekük és saját Alaptörvényben rögzített szabadságjogaikat is korlátozta. A panaszosok intézmény fenntartójánál is kezdeményezték a határozat felülvizsgálatát, a fenntartó képviselője azonban az elsőfokú döntést jogszerűnek és megalapozottnak ítélve helybenhagyta.

Tekintve, hogy hivatalunk jogértelmezési kérdésekben nem bír hatáskörrel, a beadványban megfogalmazottakat illetően a köznevelésért felelős helyettes államtitkárhoz fordultunk nyilatkozatért. A helyettes államtitkár álláspontját abban kértük ki, hogy a jogszabályban előírt előzetes vélemények tartalma kötelezi-e az intézményvezetőt a döntés meghozatalakor, vagy dönthet az előzetes véleményektől eltérően; illetve milyen eljárást kell követnie az intézményvezetőnek, ha a megkérdezett intézmények más tartalommal közlik véleményüket.

A nyilatkozat szerint a hatályos köznevelési előírások alapján a magántanulói jogviszonyt kérelmezni kell, a kérelmet kiskorú tanuló esetén a szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló nyújthatja be az iskola igazgatójához. Az iskola igazgatója jogosult dönteni arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének magántanulóként tehet eleget. Az igazgatónak mérlegelés nélkül, minden esetben meg kell keresnie a gyámhatóságot és a gyermekjóléti szolgálatot, és csak ezek véleményének kikérése után, azok ismeretében hozhat döntést a szülői kérelemről. A jogszabályban előírt vélemények beszerzése kötelező, azok elmaradása jogsértő döntést eredményez, a vélemények tartalma azonban nem köti a döntéshozót: az igazgatónak minden körülményt mérlegelve, önállóan kell meghoznia a döntését. Az előzetesen kötelezően bekérendő gyermekvédelmi, gyámhatósági vélemények az igazgatói döntést segítik, azokat a szülő nem vitathatja. A szülő az iskola döntése ellen élhet jogorvoslati kérelemmel.

A helyettes államtitkár válaszát hivatalunk is elfogadta, a szülőket az abban foglaltaknak megfelelően tájékoztattuk. (98/2018/OJBIT, 241/2018/OJBIT, 524/2018/OJBIT)

A magántanulói státusz másik esete, amikor annak megállapítására nem a szülő kérelmére, hanem a szakértői véleményben foglaltak alapján kerül sor. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. § (3) bekezdésének értelmében ugyanis a sajátos nevelési igényű tanuló, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a nevelési tanácsadási feladatot, szakértői bizottsági feladatot ellátó intézmény szakértői véleménye alapján tanulmányait magántanulóként is folytathatja. Ilyen esetben a tanuló iskolai neveléséről és oktatásáról, felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatainak megállapításáról, az ehhez szükséges pedagógusokról a szakértői véleményben foglaltak szerint az az iskola gondoskodik, amellyel a tanuló tanulói jogviszonyban áll. Az iskolában nem foglalkoztatott szakemberek biztosításáról a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén a szakvéleményt kiállító a nevelési tanácsadást ellátó intézménynek, sajátos nevelési igényű tanuló esetén az utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózat keretében kell gondoskodni.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. § (4) bekezdése azt is kimondja, hogy az iskola köteles gondoskodni a tanuló felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatának megállapításáról akkor is, ha szakorvosi vélemény alapján otthoni ellátás keretében részesül tartós gyógykezelésben, és emiatt magántanulóként folytatja tanulmányait. (574/2018/OJBIT)

A hozzánk forduló szülők beadványukban arról tájékoztatták hivatalunkat, hogy saját elhatározásukból negyedik osztályos gyermekük magántanulói státuszba helyezését kérték. Az intézményvezető a kérdésben kikérte az illetékes gyámhatóság és a gyermekjóléti szolgálat véleményét, ahonnan azt a visszajelzést kapta, hogy a magántanulóság csak szakvéleménnyel rendelkező és tartósan beteg gyermekek számára javasolt. Az intézményvezető ennek megfelelően elutasította a szülők kérelmét.

A szülőket tájékoztattuk a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről. Válaszlevelünkben ismertettük a magántanulói jogviszony létrejöttének módjaira – a szülői kérelemre engedélyezett és a szakértői vélemény által javasolt – vonatkozó eltérő szabályokat. Kiemeltük, hogy egészségügyi problémákból kifolyólag tartós betegsége okán fennálló otthoni gyógykezelés miatt lehet valaki magántanuló. Egyéb esetekben, ha a sajátos nevelési igény nem áll fenn, úgy a szülői kérés nyomán, igazgatói engedéllyel válhat egy tanuló magántanulóvá. (223/2018/OJBIT)

Nehezen kezelhető gyermekek esetében nem példa nélküli, hogy az intézmények nyomásgyakorlással igyekeznek elérni, hogy a szülők szándékuk ellenére kérelmezzék magántanulói jogviszony megállapítását.

Egy hivatalunkat felkereső édesanya beadványa szerint gyermekénél magatartási gondok jelentkeztek, ezért az iskola a magántanulói státusz kezdeményezésére bíztatta őt. A szülő engedett az intézményi ráhatásnak, ezt követően napokon belül megszületett a magántanulói jogviszonyról szóló határozat. Az igazgató a tanuló tanórákon való részvételét nem engedélyezte, a tanuló csak a délutáni hittan, zongora és tornaórákat látogathatta, szülői felügyelettel.

A szülő az iskola felvetésére pszichiáterhez is elvitte gyermekét. A szakember a tanuló szociális fejlődése érdekében javasolta mielőbbi iskolai reintegrációját, így az édesanya a magántanulói jogviszony megszüntetését kérte az intézményvezetőtől, eredménytelenül.

A szülőt tájékoztattuk a magántanulói jogviszonyra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről, valamint a jogorvoslati útról. Válaszunkban kiemeltük, hogy az oktatási jogszabályok a sajátos nevelési igényű, valamint a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló kapcsán több kérdésben, így például az iskolaérettség, tankötelezettség, magántanulóság, iskola megválasztása kérdésével kapcsolatban is eltérő rendelkezéseket állapítanak meg. A szülő döntési joga számos kérdésben korlátozott, mivel ezen tanulók nevelése-oktatása, fejlesztése kizárólag a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottsága által kiállított szakértői véleményben foglaltaknak megfelelően történhet.

A szakértői bizottságok a vonatkozó eljárási szabályok betartásával jogi hatással és kötelező erővel bíró szakértői véleményt bocsáthatnak ki. Ha a tanuló nem szülői kérésre, hanem szakértői vélemény alapján válik magántanulóvá, úgy az intézmény vezetőjének semmiféle mérlegelési lehetősége nincs, feladata a magántanulói jogviszony adminisztrálása, valamint a tanuló felkészítésének megszervezése. Amennyiben azonban a szakértői vélemény szerint a tanuló tankötelezettségét kizárólag iskolába járással teljesítheti, úgy ez szintén kötelezi mind az intézményvezetőt, mind a szülőt.

A szülő válaszlevelében arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy gyermeke szakértői véleménnyel nem rendelkezett, a jövőben azonban kezdeményezni fogja a pedagógiai szakszolgálat szakértői bizottságának vizsgálatát. (293/2018/OJBIT)

A családsegítő szolgálat munkatársa egy olyan gyermek ügyében kérte segítségünket, akinek magántanulóvá nyilvánítását többször is az intézmény ráhatására kezdeményezte a szülő. A család nyilatkozata szerint sem a gyermek napközbeni felügyeletét, sem a vizsgákra való felkészülését nem tudják biztosítani. Az intézmény azonban a tanuló összeférhetetlenségére, rossz magaviseletére hivatkozva mindenképp el kívánta érni, hogy kiemeljék a közösségből. Válaszunkban tájékoztattuk a hozzánk fordulót a magántanulóság létrejöttének jogszerű eseteiről, valamint hivatalunk eltanácsolással kapcsolatban kialakított álláspontjáról. (624/2018/OJBIT)

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 64. § (2) bekezdése alapján osztályozóvizsgát kell tennie a tanulónak a félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól. Ennek megfelelően a magántanulói jogviszonyban állók teljesítménye osztályozóvizsga keretében értékelhető. (53/2018/OJBIT)

Egy tanulmányi kötelezettségét magántanulóként teljesítő, végzős gimnazista igazgatói engedéllyel részt vett a fakultációs tanórákon. A szülő kérdése az volt, hogy amennyiben adott tárgyból kellő mennyiségű érdemjegyet szerzett gyermeke, félévi és tanév végi osztályzata megállapítható-e ezek alapján, vagy ilyen esetben is kötelező részt vennie az osztályozóvizsgákon.

A szülőt tájékoztattuk, hogy a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 64. § (1)-(3) bekezdése alapján a tanuló osztályzatait évközi teljesítménye és érdemjegyei vagy az osztályozó vizsgán, a különbözeti vizsgán, valamint a pótló és javítóvizsgán nyújtott teljesítménye (a továbbiakban a felsorolt vizsgák együtt: tanulmányok alatti vizsga) alapján kell megállapítani. Osztályozó vizsgát kell tennie a tanulónak a félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól. Egy osztályozó vizsga egy adott tantárgy és egy adott évfolyam követelményeinek teljesítésére vonatkozik. A tanítási év lezárását szolgáló osztályozó vizsgát az adott tanítási évben kell megszervezni.

A magántanulót az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni. Mivel osztályozóvizsgát kell tennie a tanulónak a félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól, a magántanulói jogviszony esetén az osztályozóvizsga kötelező. (560/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 55. § (2) bekezdése szerint a magántanulót – az iskolában vagy azon kívül folyó gyakorlati képzés kivételével – az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni. Több megkeresésben azonban csak egyes tantárgyak vagy tanórák vonatkozásában szerették volna elérni a hozzánk fordulók, hogy gyermeküket a részvétel, illetve az értékelés alól mentesítse az intézmény.

A köznevelési törvény 55. § (1) bekezdése szerint az igazgató a gyakorlati képzés kivételével a tanulót kérelmére – kiskorú tanuló esetében a szülő kérelmére – felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi. (162/2018/OJBIT)

Egy beadványozó a mindennapos testnevelés órák kiváltására vonatkozó speciális szabályokról kért tájékoztatást, mely kérdéskörről a köznevelési törvény 27. § (11) bekezdése rendelkezik. Eszerint az iskola a nappali rendszerű iskolai oktatásban azokban az osztályokban, amelyekben közismereti oktatás is folyik, azokon a tanítási napokon, amelyeken közismereti vagy szakmai elméleti oktatás is folyik, megszervezi a mindennapos testnevelést legalább napi egy testnevelés óra keretében, amelyből legfeljebb heti két óra
a) a kerettanterv testnevelés tantárgyra vonatkozó rendelkezéseiben meghatározott oktatásszervezési formákkal, műveltségterületi oktatással,
b) iskolai sportkörben való sportolással,
c) versenyszerűen sporttevékenységet folytató igazolt, egyesületi tagsággal rendelkező vagy amatőr sportolói sportszerződés alapján sportoló tanuló kérelme alapján a tanévre érvényes versenyengedélye és a sportszervezete által kiállított igazolás birtokában a sportszervezet keretei között szervezett edzéssel,
d) egyesületben legalább heti két óra sporttevékenységet folytató tanuló kérelme alapján – amennyiben délután szervezett testnevelés órával ütközik – a félévre érvényes, az egyesület által kiállított igazolással váltható ki.

Kérdésére tájékoztattuk, hogy a vonatkozó jogszabályhely nem tartalmaz eltérő rendelkezéseket attól függően, hogy az érintett tanuló az iskola mely évfolyamára jár. A törvényi feltételek teljesülése esetén a tanulót kérelmére legfeljebb heti két testnevelésóra alól mentesíteni kell. A tanuló egyesületi, iskolai sportköri sporttevékenységével kiváltható testnevelés órák maximális számát kötelező erővel határozza meg a köznevelési törvény 27. §-a.

Tájékoztattuk továbbá a szülőt, hogy a köznevelési törvény 55. § (1) bekezdése szerint az iskola igazgatója a tanulót kérelmére – kiskorú tanuló esetén a szülő kérelmére – mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottságai vagy sajátos helyzete indokolttá teszi. (542/2018/OJBIT)

Egy sporttagozatos gimnázium tizenegyedik osztályos tanulójának édesanyja levelében leírta, hogy a tanuló sportkarrierjének előmozdítása céljából, az intézményvezető-helyettes javaslatára egyéni tanrend engedélyezését kérték az intézményvezetőtől. Bár kezdetben az iskola vezetősége és a szaktanárok is támogatták az elgondolást, az igazgató végül elutasította a kérelmet.

A jogszabályi lehetőségek ismertetésén túl tájékoztattuk a szülőt, hogy a köznevelési törvény előírásai az egyéni tanrend alkalmazását nem teszik lehetővé. A magántanulót a tanórák látogatása alól fel kell menteni, és osztályozó vizsgát kell tennie, mely alapján a pedagógusok a teljesítményét értékelik. A könnyebb felkészülés jegyében bejárhat a tanórákra, ha az igazgató ezt engedélyezi. A munkájának érdemjegyekkel történő értékelése segítheti a tanulót a saját felkészülésének ellenőrzésében, ám a félévi, tanév végi osztályzatát nem éremjegyei, hanem osztályozóvizsgán nyújtott teljesítménye alapján állapítják meg. Azon tanórákat, amelyeken nem tudott részt venni, nem kell igazolnia, hiányzásainak nincs jelentősége, hiszen a magántanuló a tanórák alól fel van mentve. (194/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 91. § (1) bekezdése lehetőséget teremt arra, hogy a magyar állampolgárok tankötelezettségüknek külföldi nevelés-oktatási intézményben tegyenek eleget, valamint arra, hogy engedély nélkül folytassanak tanulmányokat külföldön. A külföldi tanulmányok alatt a tanuló magyarországi tanulói jogviszonya szünetel, kivéve, ha tanulmányait magántanulóként Magyarországon folytatja.

A 2018-as év folyamán számos kérdést eredményezett annak a jogviszonynak a jellege, melyet egy Magyarországon nyilvántartásba vett, ám a beadványok benyújtásának idejében működési engedéllyel nem rendelkező külföldi oktatási intézménnyel létesítettek az érintett tanulók.

A hivatalunkhoz érkező beadványok hasonló esetek képét vázolták. Ezek szerint a szülők beíratták gyermeküket a szóban forgó, külföldi akkreditációval rendelkező intézménybe, majd hivatkozva a köznevelési törvény 91. § (1) bekezdésére, a gyermekek korábbi iskolái felé jelezték a tanulói jogviszony szünetelését (egy esetben pedig a megszűnését). A gyermekek eredeti iskolája az új intézmény befogadó nyilatkozata ellenére nyilvántartást vezetett a tanulók hiányzásairól, és a törvényileg meghatározott számú mulasztás elérésekor megtette az előírt jelzéseket a megfelelő gyermekvédelmi fórumok irányába. Egyes panaszok kitértek arra is, hogy a befogadó nyilatkozatot kibocsátó, külföldi oktatási intézmény tényleges oktatási tevékenységet nem folytatott, és a tanulók teljesítményéről – bár nyomon követte azt – bizonyítványt sem állított ki a tanév végén.

A kérdéssel kapcsolatosan kikértük az Emberi Erőforrások Minisztériuma illetékes főosztályának álláspontját is. A kapott tájékoztatásra, valamint a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel az alábbiakról informáltuk a hozzánk fordulókat.

A tanulóknak a köznevelési törvény szabályai szerint lehetősége van arra, hogy tényleges külföldi tartózkodásuk alatt, külföldi nevelési-oktatási intézményben folytassanak tanulmányokat, valamint arra is, hogy Magyarországon működő külföldi intézményben létesítsenek jogviszonyt.

Ezen jogviszony mind a hazánkban magyar jogi szabályozás szerint működő külföldi nevelési-oktatási intézménnyel, mind pedig a Magyarországon működő, de külföldi jogszabályok hatálya alá tartozó intézménnyel létrejöhet. Utóbbi esetben a tanuló Magyarországon tartózkodik, ám tanulmányait nem a magyar tanügyi szabályozás alá eső, és magyarországi tantervek szerint oktató, hanem valamely külföldi jog hatálya alatt álló, ugyanakkor fizikailag Magyarországon található – működő – intézményben folytatja.

A köznevelési törvény ugyanakkor kikötéssel él a magántanulói jogviszony vonatkozásában. A 91. §-ban foglaltak szerint Magyarországon élő magyar állampolgár, amennyiben magántanulóként kívánja teljesíteni tankötelezettségét, ezt csak Magyarországon működő nevelési-oktatási intézményben teheti meg. Lehetséges tehát, hogy a tanuló egy külföldi iskola magántanulója legyen, miközben Magyarországon él, de csak abban az esetben, ha a külföldi iskola Magyarország területén működési engedély birtokában üzemelő, nyilvántartásba vett intézmény.

A köznevelési törvény 90. § (1) bekezdésének értelmében Magyarország területén külföldi nevelési-oktatási intézmény akkor működhet, akkor adhat ki külföldi bizonyítványt, ha abban az államban, ahonnan származik, az intézményt nevelési-oktatási intézménynek, az általa kiadott bizonyítványt pedig az ilyen nevelési-oktatási intézménynek megfelelő bizonyítványnak jogszerűen elismerik, és az elismerést hitelt érdemlően bizonyították, feltéve, hogy az intézmény működése nem ellentétes az Alaptörvényben foglaltakkal. E rendelkezéseket a nemzetközi iskolák tekintetében is alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy az elismerést az intézményt akkreditáló nemzetközi szervezetnek kell kiadnia. A külföldi nevelési-oktatási intézményt az oktatásért felelős miniszter – az intézmény fenntartójának kérelme alapján – nyilvántartásba veszi és engedélyezi a működését.

Felhívtuk a hozzánk fordulók figyelmét, hogy az érintett iskola – a köznevelési szakterülettől kapott információk szerint – Magyarországon nyilvántartásba vett, működési engedéllyel azonban nem rendelkező szervezet. Az „iskola” magántanulói oktatási programként hirdeti magát, és csupán a nevében viseli az iskola megjelölést. A kérdéses szerveződésnek iskolaépülete, tantestülete nincs, tényleges iskolai oktatást nem folytat, tevékenysége a szülők és a tanulók öntevékenységén alapul, az otthoni oktatás támogatója.

Mindez ugyan nem zárja ki a magyar tanulók részvételét a szervezet oktatási programjában, a vele fennálló jogviszonyuk azonban tanulói jogviszonynak nem tekinthető, így mellette legalább magántanulói státusszal rendelkezniük kell egy magyarországi iskolában. A tanulóknak ezen magyarországi iskola által szervezett osztályozóvizsgákon szükséges számot adniuk tudásukról, és a tanulmányi előmenetelükről szóló bizonyítványokat is ez utóbbi iskola bocsátja ki.

A köznevelési törvény 91. § (2)-(3) bekezdései szerint szünetel a tanuló magyarországi tanulói jogviszonya a külföldi tanulmányok ideje alatt, kivéve, ha tanulmányait magántanulóként Magyarországon folytatja. A tanköteles tanuló tanulmányainak külföldön történő folytatását – a tanköteles gyermek nyilvántartása céljából – be kell jelenteni a lakóhely, ennek hiányában tartózkodási hely szerint illetékes köznevelési feladatokat ellátó hatóságnak (járási hivatalnak), vagy, ha a tanuló már hazai iskolába beiratkozott, az iskola igazgatójának.

A fenti rendelkezések szerint vagy úgy teljesítheti valaki tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben, hogy a magyarországi iskolájában szünetel a jogviszonya, vagy úgy, hogy a magyarországi iskolájában magántanulói jogviszonyban van. Mindkét esetben azonban egy külföldön található és működő iskoláról beszélünk, úgy, hogy a tanuló fizikailag is külföldön tartózkodik. (Nem szünetel tehát a tanulói jogviszony abban az esetben, ha a tanuló egy külföldi iskola magántanulója, miközben egyebekben Magyarországon tartózkodik.)

A tankötelezettség teljesítése a gyermek mindenekfelett álló érdeke, a tankötelezettség távoktatásban, virtuális iskolában nem teljesíthető. Az érintett tanulók tanulói jogviszonya kizárólag abban az esetben szünetelhet, ha lakóhelyük külföldön található. A gyermekek magántanulóvá válhatnak, és otthon tanulhatnak, ha a szülők kérelmére tankötelezettség magántanulóként való teljesítését szabályszerű eljárásban engedélyezték. (84/2018/OJBIT, 291/2018/OJBIT, 480/2018/OJBIT, 640/2018/OJBIT, 759/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 92. § (9)-(10) bekezdése alapján a külföldön megkezdett és befejezetlen tanulmányok a magyar köznevelés iskolarendszerében folytathatók. A tanulmányok beszámításáról, továbbá a tanuló felvételéről az iskola igazgatója dönt. Ha a beszámítás kérdésében az iskola igazgatója nem tud dönteni, beszerzi az oktatásért felelős miniszter, szakképzés esetén a szakképesítésért felelős miniszter véleményét.

A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: elismerési törvény) 4. §-a szerint a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítása azon oktatási intézmény hatáskörébe tartozik, amelyben a kérelmező tanulmányait folytatni szándékozik. E törvény 62. §-a arról rendelkezik, hogy a külföldön folytatott, nem befejezett alap-, közép- vagy felsőfokú iskolai (rész-) tanulmányok beszámítása a külföldi oktatási intézmény jogállásának, a tanulmányi idő és a tanulmányi követelmények figyelembevételével, valamint a hazai és a külföldi tanulmányi kötelezettségek összehasonlítása alapján történik. Az oktatási intézmény akkor számíthat be külföldön folytatott résztanulmányokat, ha a kérelmező külföldön elismert intézményben folytatta tanulmányait. A választott oktatási intézmény a résztanulmányok beszámításának feltételéül különbözeti vizsgák teljesítését szabhatja meg.

Egy általános iskola intézményvezető-helyettese az intézménybe jelentkező egyik tanuló ügyében kérte hivatalunk segítségét. A tanuló családja külföldről költözött Magyarországra, a család új lakóhelye az intézmény körzetébe esett. A helyzet különlegességét adta, hogy bár a tanuló korábban, kárpátaljai magyar iskolájában már sikerrel abszolválta a nyolcadik osztályt, a szülők a középfokú tanulmányainak megkönnyítése érdekében szerették volna, ha újra járja azt.

Mivel a beadványban leírtakból nem volt egyértelműen megállapítható, hogy az érintett tanuló rendelkezett-e magyar állampolgársággal, a beadványozót az alábbiak szerint tájékoztattuk. A köznevelési törvény 91. §-a szerint magyar állampolgár engedély nélkül folytathat tanulmányokat külföldön és tankötelezettségét külföldi nevelési-oktatási intézményben is teljesítheti. A külföldi tanulmányok alatt a tanuló magyarországi tanulói jogviszonya szünetel, kivéve, ha tanulmányait magántanulóként Magyarországon folytatja.

A köznevelési törvény 92. § (1) bekezdése értelmében a nem magyar állampolgár kiskorú akkor válik óvodai ellátásra jogosulttá, továbbá akkor tanköteles Magyarországon, ha

a) menekült, oltalmazott, menedékes, valamint a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 25/B. § (1) bekezdés b) pontja alapján befogadott jogállású,
b) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerint a szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon gyakorolja,
c) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény hatálya alá tartozik és bevándorolt vagy letelepedett jogállású, vagy Magyarország területén való tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezik.

Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése szerint a feltételek meglétét a tanuló nevelési-oktatási intézménybe történő felvételénél igazolni kell. A 92. § (3) bekezdésének megfelelően a Magyarországon tartózkodó nem magyar állampolgár, ha megfelel az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, az óvodai nevelést, a kollégiumi ellátást, a pedagógiai szakszolgálatokat, továbbá – ha a magyar jog szerinti tanköteles kort eléri – az iskolai nevelést-oktatást a tankötelezettség fennállása, továbbá a tizennyolcadik életéve betöltése előtt megkezdett tanulmányok befejezéséig a magyar állampolgárokkal azonos feltételekkel veheti igénybe.

A menekült, oltalmazott, menedékes, valamint befogadott jogállású személyek az elismerés iránti kérelem benyújtásától kezdődően gyakorolhatják a (3) bekezdésben meghatározott jogokat. A szabad mozgás és tartózkodás jogát Magyarországon gyakorló személyek, valamint a bevándorolt, letelepedett és Magyarország területén való tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek a (3) bekezdésben meghatározott jogokat abban az esetben gyakorolhatják, ha három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkeznek.

A köznevelési törvény 92. § (9)-(10) bekezdései alapján a külföldön megkezdett és befejezetlen tanulmányok a magyar köznevelés iskolarendszerében folytathatók. A tanulmányok beszámításáról, továbbá a tanuló felvételéről az iskola igazgatója dönt. Amennyiben a beszámítás kérdésében az iskola igazgatója nem tud dönteni, beszerzi az oktatásért felelős miniszter, szakképzés esetén a szakképesítésért felelős miniszter véleményét.

Az elismerési törvény 4. §-a szerint a külföldön folytatott résztanulmányok beszámítása azon oktatási intézmény hatáskörébe tartozik, amelyben a kérelmező tanulmányait folytatni szándékozik. E törvény 62. §-a arról rendelkezik, hogy a külföldön folytatott, nem befejezett alap-, közép- vagy felsőfokú iskolai (rész-) tanulmányok beszámítása a külföldi oktatási intézmény jogállásának, a tanulmányi idő és a tanulmányi követelmények figyelembevételével, valamint a hazai és a külföldi tanulmányi kötelezettségek összehasonlítása alapján történik. Az oktatási intézmény akkor számíthat be külföldön folytatott résztanulmányokat, ha a kérelmező külföldön elismert intézményben folytatta tanulmányait. A választott oktatási intézmény a résztanulmányok beszámításának feltételéül különbözeti vizsgák teljesítését szabhatja meg.

A fentiek alapján tehát elsődlegesen az intézményvezető feladata eldönteni, hogy a külföldön végzett tanulmányokat hogyan tudja beszámítani a tanulmányok magyarországi folytatása esetén.

A köznevelési törvény 57. § (1) bekezdése szerint a tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha – az e bekezdésben foglalt kivétellel – az előírt tanulmányi követelményeket sikeresen teljesítette. A fenti jogszabályhely szerint az iskola igazgatója szülői kérésre – legfeljebb egy alkalommal – kizárólag az iskola első évfolyamának megismétlését engedélyezheti.

A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdés n) pontja ugyanakkor a tanuló jogaként rögzíti, hogy kérje másik nevelési-oktatási intézménybe való átvételét. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 7. § (3) bekezdése alapján az iskolaváltás, valamint a tanuló átvételének szabályait – a szakképzést folytató intézmények kivételével – az iskola pedagógiai programja határozza meg. A pedagógiai program szükség esetén különbözeti vizsga letételét, egyéni segítségnyújtást, türelmi idő biztosítását vagy évfolyamismétlést is előírhat, illetve lehetővé tehet az átvenni kívánt tanuló számára.

Kiemeltük ugyanakkor, hogy a fentebb ismertetett rendelkezések a külföldön megkezdett, be nem fejezett résztanulmányok magyarországi beszámítását, folytatását érintik. Abban az esetben, ha a tanuló külföldön befejezte általános iskolai tanulmányait (elvégezte a nyolcadik évfolyamot), a középiskolai felvétellel kapcsolatosan a kiválasztott magyarországi iskola igazgatójához kell kérvényt benyújtania. A külföldön szerzett általános iskolai végzettséget a középiskola igazgatója elfogadhatja.

Az elismerési törvény 12. §-a értelmében általános iskolai bizonyítványként az olyan külföldi bizonyítvány ismerhető el, amely közoktatási intézményben legalább nyolc évfolyam elvégzését tanúsítja, és amelynek alapján, figyelembe véve a külföldi oktatási intézmény jogállását, a bizonyítvány jogi hatályát és a tanulmányi követelményeket, megállapítható, hogy a hazai általános iskolai végzettségi szinttel azonos végzettségi szintet tanúsít.

A 12. § (2) bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy továbbtanulási célú elismerés esetén általános iskolai bizonyítványként olyan külföldi bizonyítvány is elismerhető legyen, amely ugyan nem egyértelműen tanúsítja a hazai általános iskolai végzettségi szinttel azonos végzettségi szintet, azonban valószínűsíti, hogy a kérelmező felkészült a további tanulmányok folytatására. (478/2018/OJBIT)

Egy hivatalunkhoz forduló tanuló magyarországi két tanítási nyelvű gimnáziumban a nulladik előkészítő, és a kilencedik évfolyamot végezte el, majd annak befejeztével családjával együtt külföldre költözött. Egy év elteltével valószínűvé vált, hogy a család visszatér hazánkba, ezért a tanuló tanulmányainak folytatása, a külföldön teljesített évfolyam beszámíthatósága felől érdeklődött.

A tanulót tájékoztattuk a fentebb ismertetett szabályokról, és javasoltuk, hogy kérdéseivel keresse fel az általa korábban látogatott magyarországi gimnázium igazgatóját. (240/2018/OJBIT)

A köznevelési törvény 60. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak szerint a tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben nyolc évfolyamos általános iskola esetén tizenhetedik, középfokú iskola esetén huszonötödik életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet. A felnőttoktatás célja, hogy a tanuló munkahelyi, családi vagy más irányú elfoglaltságához, a meglévő ismereteihez és életkorához igazodó iskolai oktatási formát biztosítson.

Hivatalunk segítségét kérte az a beadványozó, aki tizenhat évesen, már nem tankötelesként megszüntette magyarországi tanulmányi jogviszonyát, és külföldre költözött, ott folytatva tanulmányait. Évek elteltével a már nagykorúvá vált beadványozó visszaköltözött Magyarországra. Szeretett volna nappali rendszerű képzésben felkészülni az érettségire, szülővárosában azonban több intézménytől is azt a tájékoztatást kapta, hogy erre nincs lehetősége, esti képzést folytató iskolát kell keresnie.

A beadványozó a kapott információk alapján attól tartott, hogy a felnőttoktatást folytató iskolák nem biztosítják azt a szintű tudást, ami megalapozhatná a további felsőfokú tanulmányokat.

Tájékoztattuk a hozzánk fordulót, hogy amennyiben a tanulói jogviszonyt megszűüntette, úgy bármely középiskolába benyújthatja jelentkezését, a felvételről az intézményvezető dönt. Felvétele esetén a külföldi tanulmányai beszámíthatóak. A nappali rendszerű iskolai oktatásban történő tanulásnak a köznevelési törvény által szabályozott életkori korlát lehet az akadálya. A köznevelési törvény 60. § (1) bekezdése szerint ugyanis a tanuló attól az évtől kezdődően, amelyben középfokú iskola esetén huszonötödik életévét betölti, kizárólag felnőttoktatásban kezdhet új tanévet.

Felhívtuk a beadványozó figyelmét, hogy amennyiben életkora alapján még mód van a nappali rendszerű iskolai oktatásban történő részvételre, úgy az intézményvezetők döntésétől függ a felvétele és a korábbi tanulmányok beszámítása.

Ez esetben javasoltuk, hogy a lehetséges intézmények kiválasztása érdekében forduljon segítségért az illetékes tankerületi központhoz. (468/2018/OJBIT)

Egy hozzánk forduló annak lehetőségéről kért tájékoztatást, hogy levele szerint élettársa szeretné befejezni korábban félbehagyott középfokú tanulmányait, és érettségit tenni.

Válaszunkban tájékoztattuk a beadványozót arról, hogy a köznevelési törvény értelmében élettársa, amennyiben már betöltötte huszonötödik életévét, kizárólag felnőttoktatás keretein belül folytathatja tanulmányait.

A köznevelési törvény 60. § (5) bekezdése alapján a felnőttoktatás megszervezhető az e célra létesített általános iskolában, gimnáziumban, szakgimnáziumban, szakközépiskolában, szakiskolában, alapfokú művészeti iskolában, valamint a nappali rendszerű iskolai oktatás céljára létesített iskolának a felnőttoktatási osztályában. A felnőttoktatásban az oktatás megszervezhető a nappali oktatás munkarendje, továbbá esti, levelező vagy más sajátos munkarend szerint. Gimnáziumban a nappali oktatás munkarendje szerint azok részére szervezhető meg az oktatás, akik nem kizárólag felnőttoktatásban vehetnek részt. Szakképző iskolában a nappali oktatás munkarendje szerinti felnőttoktatás azok számára szervezhető meg, akik még nem rendelkeznek szakképesítéssel.

A köznevelési törvény felnőttoktatással kapcsolatos rendelkezéseit a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 143. §-a egészíti ki. Eszerint a felnőttoktatást folytató nevelési-oktatási intézmény a képzés indítását legalább harminc nappal megelőzően a képzés indításának tényét a helyben szokásos módon nyilvánosságra hozza. A felnőttoktatást folytató nevelési-oktatási intézmény vezetője a jelentkezőt kérelmére felveszi az intézménybe, azonban az intézmény a felvételt a pedagógiai programjában meghatározott felvételi követelményekhez kötheti.

A felnőttoktatást folytató nevelési-oktatási intézménybe történő beiratkozáshoz be kell mutatni a jelentkező nevére kiállított személyi azonosítót és a lakcímet igazoló hatósági igazolványt, valamint a jelentkező által elvégzett iskolai évfolyamokról kiállított bizonyítványt. (668/2018/OJBIT, 143/2018/OJBIT)

Tartalomjegyzék

előző előző következőkövetkező