Több szülő az iskolára vonatkozó bírósági döntés alapján meghozott fenntartói intézkedést sérelmezte. A bírósági döntés értelmében a tankerületnek fel kell számolnia a szegregációt, amit a tankerület az iskola felmenő rendszerben történő bezárásával kívánt megoldani.

A beadványban foglaltakat megvizsgáltuk, és a következő álláspontot alakítottuk ki. A bírósági ítélet következtében a fenntartó döntési helyzetbe került. Döntenie kell arról, hogy a bíróság által megállapított jogsértő helyzetet hogyan számolja fel. Ennek többféle módja lehetséges, a fenntartó terve, illetve a szülők által javasolt elképzelések mindegyike megvalósítható a jogszabályok rendelkezéseinek betartásával. Többféle jogszerű megoldás létezik tehát, ezek közül a fenntartó jogosult dönteni. Tájékoztattuk a szülőket, hogy célszerűségi szempontok vizsgálatára az oktatási jogok biztosának nincs hatásköre. Tekintettel arra, hogy jelen helyzetben az oktatási jogok sérelme nem merült fel, a szülők az általuk támogatott döntési irányról az érdekérvényesítés különböző eszközeinek alkalmazásával kísérelhetik meg meggyőzni a fenntartót. (XIII/49/2020/OJBIT)

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala számára több beadvány érkezett egy két tanítási nyelvű általános iskola pedagógiai programjának rendelkezésével, illetőleg annak módosításával kapcsolatban.

Az először munkajogi természetűnek tűnő vita a szülői közösség, majd a tankerület mint fenntartó jelzését követően más megvilágításba került, ezért a beadványok nyomán vizsgálatot indítottunk. Eljárásunk tárgya az a kérdés volt, hogy jogszerű-e a köznevelési intézmény pedagógiai programjának a felvétel és az átvétel helyi szabályait tartalmazó 9. alcím alatti azon rendelkezése, miszerint mind a két osztály két tannyelvű program szerint halad. A meghatározott kritériumok szerint a 2. és 3. évfolyam végén kerül sor az osztályok tanulóinak két tannyelvű/emelt szintű csoportba sorolására. E rendelkezésnek megfelelően a helyi tanterv 1. és 2. évfolyamon nem tartalmazott normál tantervű osztályra vonatkozó óratervet.

Vizsgálatunk során az intézmény vezetése, a szülői közösség elnöke, valamint a tankerületi igazgató által elmondottakat tanulmányoztuk, és összevetettük a jogszabályok rendelkezéseivel, ennek nyomán az alábbi állásfoglalást alakítottuk ki.

Az Alaptörvény „Szabadság és Felelősség” cím XI. cikk (1)-(3) bekezdései szerint minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.

A köznevelési törvény 3. § (5) bekezdése szerint a nevelés-oktatás nyelve magyar, nemzetiségi óvodában és iskolában részben vagy egészben a nemzetiségek nyelve, a két tanítási nyelvű iskolában – külön jogszabály szerint – részben a célnyelv. A 4. § 14a. c) pontja alapján köznevelési alapfeladat a köznevelési intézmény alapító okiratában, szakmai alapdokumentumában meghatározott olyan köznevelési feladat, amely általános iskolai nevelés-oktatás lehet. Az 5. § (8) bekezdése szerint a nemzetiség óvodai nevelése és iskolai oktatása, a két tanítási nyelvű iskolai oktatás, a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése, iskolai oktatása, a kollégiumi nevelés, az alapfokú művészetoktatás az oktatásért felelős miniszter által kiadott rendeletekben foglalt különleges előírásokra épül. A 10. §-a alapján az általános iskolában nyolc évfolyamon országosan egységes követelmények szerint alapfokú nevelés-oktatás folyik. Az általános iskola a tanulót az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészíti a középfokú iskolai továbbtanulásra. A 26. § (1)-(2) bekezdései szerint a nevelő és oktató munka az óvodában, az iskolában, a kollégiumban pedagógiai program szerint folyik. A pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el és az intézményvezető hagyja jóvá. A pedagógiai program azon rendelkezéseinek érvénybelépéséhez, amelyekből a fenntartóra többletkötelezettség hárul, a fenntartó egyetértése szükséges. A pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni. Az iskola pedagógiai programjának részeként, ha e törvény másként nem rendelkezik, a miniszter által kiadott kerettanterveket kiegészítve helyi tantervet készít. A helyi tanterv megnevezi az oktatásért felelős miniszter által kiadott kerettantervek közül választottat és rendelkezik a kerettantervben meghatározott, a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások időkerete legfeljebb tíz százalékának felhasználásáról. A kollégium az érdekelt iskola pedagógiai programját figyelembe véve készíti el a pedagógiai programját.

Az 50. § (1) bekezdés szerint a tanuló – beleértve az egyéni munkarenddel rendelkezőt is – az iskolával tanulói jogviszonyban áll. A tanulói jogviszony felvétel vagy átvétel útján keletkezik. A felvétel és az átvétel jelentkezés alapján történik. A felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt.

Az 50. § (6) bekezdése alapján az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, aki életvitelszerűen az általános iskola körzetében lakik (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító iskola). Ha a településen több általános iskola működik, az egyes általános iskolai körzetet úgy kell meghatározni, hogy kialakíthatóvá váljon a hátrányos helyzetű gyermekek egyenletes aránya a nevelési-oktatási intézményekben.

A köznevelési törvény 72. § (2) bekezdése alapján a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat óvodát, iskolát, kollégiumot. A gyermek – ha nem cselekvőképtelen – tizennegyedik életévének betöltésétől a szülő ezt a jogát gyermekével közösen gyakorolhatja.

A 83. § (2) bekezdés e) és i) pontjai szerint a fenntartó ellenőrizheti a köznevelési intézmény gazdálkodását, működésének törvényességét, hatékonyságát, a szakmai munka eredményességét, nevelési-oktatási intézményben továbbá a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet, a tanuló- és gyermekbaleset megelőzése érdekében tett intézkedéseket; ha a fenntartó nem települési önkormányzat, a tanuló- és gyermekbalesetet jelenti a nevelési-oktatási intézmény székhelye szerint illetékes köznevelési feladatokat ellátó hatóságnak; ellenőrzi a pedagógiai programot, a házirendet, valamint a SZMSZ-t.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 22. § (6) bekezdése szerint a köznevelési törvény 50. § (6) bekezdése alkalmazásában életvitelszerű ott lakásnak minősül, ha a tanulónak a kötelező felvételt biztosító iskola körzetében van a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye.

A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: NAT) melléklete szerint az első idegen nyelv oktatása legkésőbb az általános iskola 4. évfolyamán kezdődik. Amennyiben az 1-3. évfolyam idegennyelv-oktatásában képzett pedagógus alkalmazása megoldható, és az iskola pedagógiai programja erre lehetőséget ad, az első idegen nyelv oktatása ezen évfolyamokon is megkezdhető.

Az Alaptörvény az alapvető jogok között fogalmazza meg a művelődéshez való jogot, melyet a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú oktatással biztosít.

Az ingyenes és kötelező alapfokú oktatás biztosítása az állam oldaláról a tankerületi központok fenntartásában lévő intézmények működésével történik. A köznevelési törvény 4. § 14a. pontja szerint köznevelési alapfeladat: a köznevelési intézmény alapító okiratában, szakmai alapdokumentumában meghatározott olyan köznevelési feladat, amely egyebek között az általános iskolai nevelés-oktatás lehet. A köznevelési törvény 10. §-a alapján az általános iskolában nyolc évfolyamon országosan egységes követelmények szerint alapfokú nevelés-oktatás folyik. Az általános iskola a tanulót az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészíti a középfokú iskolai továbbtanulásra.

Az oktatás tartalmi egységét a NAT biztosítja, ez jelenti az iskolában alkalmazott helyi tantervek alapját.

A köznevelési törvény 26. § (1)-(2) bekezdései alapján a nevelő és oktató munka az óvodában, az iskolában, a kollégiumban pedagógiai program szerint folyik. A pedagógiai programot a nevelőtestület fogadja el és az intézményvezető hagyja jóvá. Az iskola pedagógiai programjának részeként, ha e törvény másként nem rendelkezik, a miniszter által kiadott kerettanterveket kiegészítve helyi tantervet készít.

Bizonyos oktatási formáknál a köznevelési törvény lehetőséget ad arra, hogy a nemzeti alaptanterv mellett más, többlettartalmakat megvalósító oktatást nyújtsanak az intézmények. Ezek közé tartozik a két tanítási nyelvű oktatás is, melyre azonban külön szabályok vonatkoznak.

A NAT az idegen nyelv oktatásával kapcsolatban kifejti, hogy az első idegen nyelv oktatása legkésőbb az általános iskola 4. évfolyamán kezdődik. Amennyiben az 1-3. évfolyam idegennyelv-oktatásában képzett pedagógus alkalmazása megoldható, és az iskola pedagógiai programja erre lehetőséget ad, az első idegen nyelv oktatása ezen évfolyamokon is megkezdhető. A normál általános iskolai oktatással szemben a két tanítási nyelvű oktatásban a fő különbséget az oktatás nyelve jelenti. A két tannyelvű oktatás esetén nem csak az idegen nyelv tantárgy bevezetése történik meg első évfolyamon (ahogy azt a NAT is megengedi), hanem az oktatás nyelve lesz egy adott idegen nyelv. A köznevelési törvény 3. § (5) bekezdése szerint a nevelés-oktatás nyelve magyar, a két tanítási nyelvű iskolában – külön jogszabály szerint – részben a célnyelv. A két tanítási nyelvű oktatás nagyban hozzájárul az idegen nyelvtudás fejlesztéséhez, de lehetnek olyan szülők, akik az idegen nyelvi készségek fejlesztését ilyen magas szinten nem kívánják gyermekük iskolába lépésekor elkezdeni.

E döntést az állami intézményrendszernek tiszteletben kell tartani, és biztosítani kell ezen szülők számára a választás lehetőségét. A köznevelési törvény 72. § (2) bekezdése alapján a szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének megfelelően, saját vallási, világnézeti meggyőződésére, nemzetiségi hovatartozására tekintettel szabadon választhat óvodát, iskolát, kollégiumot.

A köznevelési törvény a szülők intézményválasztási szabadsága mellett azt is biztosítja, hogy a szülő a lakóhelyükhöz közel eső, a gyermek számára könnyen megközelíthető intézményben biztosítsa gyermeke tankötelezettségének teljesítését. Ennek megvalósítására szolgál a köznevelési törvény 50. § Az 50. § (6) bekezdés szerint szabályozott jogintézmény, a kötelező felvételt biztosító iskola. Eszerint az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, aki életvitelszerűen az általános iskola körzetében lakik (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító iskola). A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 22. § (6) bekezdése szerint a köznevelési törvény 50. § (6) bekezdése alkalmazásában életvitelszerű ott lakásnak minősül, ha a tanulónak a kötelező felvételt biztosító iskola körzetében van a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a köznevelési jogi szabályozás biztosítja a szülőnek, hogy különböző intézmények, oktatási formák közül válasszon gyermekének. Emellett azt is biztosítani kívánja, hogy a lakóhely közelében legyen egy olyan intézmény, ahová garantáltan felvételt nyer gyermeke, és amely a NAT szerinti normál, többlettartalmak nélküli oktatást biztosítja számára.

Az a megoldás, hogy az általános iskola első évfolyamán induló osztályok egyike sem nyújtja a NAT szerinti normál, többlettartalmak nélküli oktatást, sérti a tankötelezettségüket elérő, intézményválasztás előtt álló gyermekek és szüleik oktatási jogait. Hiszen a szülő ebben az esetben vagy meggyőződése ellenére a két tanítási nyelvű, többletterhet jelentő oktatást választja gyermekének, vagy arra kényszerül, hogy lakóhelyétől távolabb keressen intézményt számára. Ebben az esetben azonban már a kötelező felvétel biztosítása nem áll fenn, a felvételről vagy átvételről az iskola igazgatója dönt.

A fentiekre tekintettel az érintett köznevelési intézmény pedagógiai programjának azon rendelkezései, melyek az első évfolyamon kizárólag két tanítási nyelvű osztályok indítását teszik lehetővé, jogsértőek.

A köznevelési törvény 83. § (2) bekezdésének e) és i) pontja szerint a fenntartó ellenőrizheti a köznevelési intézmény működésének törvényességét, hatékonyságát, a szakmai munka eredményességét, és külön kiemeli a törvény, hogy ellenőrzi a pedagógiai programot, a házirendet, valamint a SZMSZ-t.

Tekintettel arra, hogy a fenntartó feladata, hogy az intézmény jogszerű működését, ezen belül a pedagógiai program jogszerűségét biztosítsa, azzal az ajánlással fordultunk az intézmény fenntartójának képviselője felé, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel az általános iskolai beiratkozás közelgő időpontjára tekintettel haladéktalanul tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a nevelőtestület azonnali döntést hozzon a pedagógiai program módosításáról. Ajánlással fordultunk továbbá annak érdekében, hogy a pedagógiai program módosításáról tájékoztassa a tankerület által fenntartott intézményeket, és tegyék elérhetővé az összes tankerületi intézménybe jelentkező szülő számára az iskola pedagógiai programjára vonatkozó információt.

A fenntartó ajánlásunkat elfogadta és megtette a szükséges intézkedéseket az abban foglaltak érvényesítése érdekében.

A rendelkezésünkre álló dokumentumokból kiderült, hogy a fenntartó hasonló tárgyban az érintett kormányhivatalt is megkereste, így tájékoztatásul megküldtük az eljáró kormányhivatalnak a fenntartó számára a vizsgálat lezárásaként küldött levél másolatát. (XIII/30/2020/OJBIT, XIII/43/2020/OJBIT, XIII/145/2020/OJBIT)