Tartalomjegyzék

Az oktatási szereplők jogainak garanciái

Az oktatási szereplők jogainak garanciái közül kiemelkedő jelentőségű a tájékoztatáshoz való jog. Ez a jog biztosítja ugyanis, hogy az oktatási szereplők egyéb jogai is érvényesülni tudjanak. A vonatkozó jogszabályok szerint a tájékoztatáshoz való jog általános jelleggel megilleti a tanulókat, illetve szüleiket. A tájékoztatáshoz való jog egyúttal az intézmény oldalán tájékoztatási kötelezettségként jelenik meg.

A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdésének e) és g) pontja egyértelműen rögzíti a tanuló azon jogát, hogy hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról, továbbá tájékoztatást kapjon személyét és tanulmányait érintő kérdésekről. (XIII/342/2020/OJBIT)

A szülő kiemelt joga a köznevelési törvény 72. § (5) bekezdésének b) pontja alapján, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. (XIII/529/2020/OJBIT)

A tájékoztatáshoz való jog leggyakrabban a dolgozatok megismerése révén merül fel. A dolgozatok megtekintésével kapcsolatban az alábbi állásfoglalást alakítottuk ki. A köznevelési intézmény működésére, belső és külső kapcsolataira vonatkozó rendelkezéseket a köznevelési törvény 25. § (1) bekezdése alapján az iskola szervezeti és működési szabályzata (SZMSZ) tartalmazza. Tehát az intézményi szabályzatban kell rendelkezni arról is, hogy a szülők milyen módon tekinthetik meg a dolgozatokat.

Az intézmény SZMSZ-ében foglalt szabályozás megalkotása során az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni. Az információs önrendelkezési jog egyik legfontosabb garanciája ugyanis az érintettek tájékoztatáshoz való joga. Eszerint az érintettet kérésére tájékoztatni kell a kezelt adatairól és az adatkezelés legfontosabb körülményeiről. A személyes adat törvényi definíciója az érintettre vonatkozó bármely információ, vagyis személyes adatnak kell tekinteni mindazt, amit a tanuló a dolgozaton közöl, a tudását tükröző, a feltett kérdésekre adott válaszait is. Az tehát, hogy egy megadott kérdésre a tanuló milyen választ adott, az ő személyes adata, amelyre nézve az adatvédelmi szabályok megfelelően irányadóak. Az Infotv. 3. § 9. pontja határozza meg az adatkezelő fogalmát, mely szerint adatkezelő az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely – törvényben vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott keretek között – önállóan vagy másokkal együtt az adat kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre (beleértve a felhasznált eszközt) vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, vagy az adatfeldolgozóval végrehajtatja. A fentiek alapján a dolgozatokban szereplő személyes adatok kezelője a köznevelési intézmény, így az adatkezelőre nézve kötelező törvényi rendelkezéseket az intézménynek be kell tartania. Az Infotv. 14. § b) pontja alapján az érintett jogosult arra, hogy kérelmére az adatkezelő és az adatfeldolgozó az általuk kezelt személyes adatait és az azok kezelésével összefüggő információkat a rendelkezésére bocsássa.

Az Infotv. 15. § (1) bekezdés a) és b) pontja a tájékoztatás megadásának módját határozza meg: az adatkezelő köteles a kérelem benyújtásától számított legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 25 napon belül, írásban, vagy – ha az érintett a kérelmet elektronikusan nyújtotta be – elektronikusan megadni a tájékoztatást. Az érintett részére a tájékoztatást könnyen hozzáférhető és olvasható formában, lényegre törő, világos és közérthetően megfogalmazott tartalommal teljesíti az adatkezelő.

A tájékoztatáshoz való jog gyakorlásának tipikus módja a törvény alapján az, hogy az érintett levélben kéri az adatkezelőtől a tájékoztatás megadását, aki arra levélben válaszol. A köznevelés szférájában természetesen ez nem feltétlenül így valósul meg. A tájékoztatás a betekintés engedésével is megadható (így történik a dolgozatokban szereplő adatok kezeléséről való tájékoztatás megadása), ilyenkor ugyanis az érintettnek lehetősége van magát az adatkezelést, illetve annak egy részét, a kezelt adatok körét közvetlenül megismerni. Az érintett kifejezett kérésére azonban ilyenkor sem maradhat el az írásbeliség, vagyis az érintettet, ha kéri, olyan helyzetbe kell hozni, hogy írásos dokumentum álljon rendelkezésére az általa feltett kérdésekre a törvény alapján kötelezően megadott válaszokkal együtt. Ha tehát az érintett a kezelt adatok körére kíváncsi, akkor az adatkezelő eleget tesz a tájékoztatási kötelezettségének azzal, ha betekintést enged az iratokba (jelen esetben a dolgozatokba). De ha az érintett kéri, másolatot kell arról adnia. Mivel a törvény alapján a tájékoztatást írásban kell megadni, az adatkezelő nem zárkózhat el az írásbeliségtől sem. Figyelemmel arra, hogy az íráskép is az érintett személyes adata, és az is, hogy a válaszait milyen sorrendben, a lap tetejére, aljára vagy a túloldalára írta-e – az eredményszámításban mutatkozó számszaki kérdésekben felmerülő viták ugyanis gyakran ezzel kapcsolatosak – a tájékoztatás céljának leginkább a kezelt adatokról készített fénymásolat felel meg.

A járványhelyzetre tekintettel egyéb szempontok is szerepet játszhattak a tájékoztatáshoz való jog megvalósulása során. A digitális oktatás során a számonkérés is digitális módon valósult meg, így digitális adatok keletkeztek. Ebben az esetben a dolgozat megtekintése és kiadása körében is lehetséges a digitális eszközök nyújtotta lehetőség kihasználása, akár elektronikus hordozóra (pl. pendrive) történő átmásolás útján is. (XIII/531/2020/OJBIT)

A személyes adatok védelméhez fűződő jogból eredő tájékoztatáshoz való jogot a tanulók nem feltétlenül önmagáért, hanem a dolgozat értékelésével szembeni esetleges kifogásaik előadása, vagy akár a hibákból való okulás eszközeként gyakorolják. Annak érdekében, hogy a tanuló hiányosságait korrigálhassa, a megtekintés nem jelentheti a dolgozatok megismerését és tanulmányozását csupán az iskola helyiségében egy meghatározott időkeretben. A megtekintésnek szükségszerűen magában kell foglalnia a dolgozat birtoklását, vagyis arról a szülő kérésére és költségén másolatot kell rendelkezésére bocsátani. Valamely kifogás előterjesztésének is elengedhetetlen feltétele, hogy a tanuló ismerje a dolgozatot és az értékelést, amellyel kapcsolatban kérelmet kíván előterjeszteni. A pedagógusok oktatói autonómiája nem zárja ki azt, hogy más személy – a szülő vagy az érintett hozzájárulásával akár egy magántanár – a dolgozatot (vagy annak másolatát) megtekintse, egy esetleges kifogás megírásában a tanulónak segítséget nyújtson. Ehhez is szükséges a dolgozat és az értékelés egy másolati példányának birtoklása. Azonban ilyen cél nélkül is – a fent hivatkozott információs önrendelkezési jog mint alkotmányos alapjog alapján – az érintettet megilleti az a jog, hogy személyes adatairól tájékoztatást kapjon. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 1. melléklete szerint a tanulók dolgozatainak, témazáróinak, vizsgadolgozatainak őrzési ideje 1 év.

A szülők, mint oktatási szereplők jogai közül hivatalunkhoz leggyakrabban a különélő szülők jogaival kapcsolatban érkeztek megkeresések. (XIII/212/2020/OJBIT, XIII/169/2020/OJBIT, XIII/60/2020/OJBIT, XIII/59/2020/OJBIT, XIII/189/2020/OJBIT, XIII/53/2020/OJBIT, XIII/172/2020/OJBIT, XIII/379/2020/OJBIT, XIII/16/2020/OJBIT, XIII/67/2020/OJBIT, XIII/448/2020/OJBIT)

Egy civil szervezet a különélő szülők jogainak megvalósulásával kapcsolatban fordult hivatalunkhoz. Beadványukban előadták, hogy több különélő szülő is megkereste szervezetüket, és segítséget kértek amiatt, hogy a köznevelési intézmények a tájékoztatási kötelezettségük vonatkozásában hátrányosan megkülönböztetik őket. Panaszuk szerint az intézmények rendszeresen megtagadják a tájékoztatást a különélő szülők irányába a gyermekeikkel kapcsolatos kérdések tekintetében. A hozzánk fordulók beadványukban előadták, hogy álláspontjuk szerint a különélő szülőnek joga van ahhoz, hogy a köznevelési intézményektől tájékoztatást kapjon a gyermekéről, a köznevelési intézmény pedig nem térhet ki a tájékoztatás megadása alól azzal, hogy ez a gondozó szülő feladata. (XIII/449/2020/OJBIT)

Megállapítottuk, hogy a kérdések természete sokféle lehet, de eldöntésük alapja az a kérdés, hogy a köznevelési törvény szóhasználatában milyen értelmezés adható a „szülő” kifejezésnek. Csak ennek a tisztázása ad alapot a gyermekkel együtt élő és a külön élő szülő köznevelési intézményben gyakorolható jogainak gyakorlásával összefüggő panaszok vizsgálatára. Tekintettel arra, hogy a köznevelési törvény nem definiálja a „szülő” fogalmát, a köznevelési, gyermekvédelmi és igazságügyi szakterületek közötti, kérdéskörrel összefüggő szakmai egyeztetések során korábban már felmerült a kérdés. E tárgykörben vizsgálatot folytatott az alapvető jogok biztosa is.

Tekintettel arra, hogy a hivatalunkhoz érkező panaszok alapján úgy tűnt, a szülői és az intézményi oldalon is tapasztalható a joggyakorlat bizonytalansága azzal összefüggésben, hogy pontosan mit jelent a szülői felügyeleti jog gyakorlása során érvényesülő tájékoztatási jog, áttekintettük a jogi szabályozást, és vizsgálatot folytattunk. A vizsgálat során az alábbi megállapításokat tettük a tárgykört érintő jogi szabályozással kapcsolatban.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4. könyvének XII. címe rendelkezik a szülői felügyelettel összefüggő kérdésekről. A Ptk. XVII. fejezete fejti ki a szülői felügyelet tartalmára vonatkozó rendelkezéseket. Ezen belül a törvény külön szól arról, hogy e jog magában foglalja a gyermek nevelésének és életpályájának megválasztását. Ezzel összefüggésben kimondja, hogy a szülők jogosultak a gyermek nevelésének módját megválasztani. A gyermek képességeinek figyelembevételével a szülők és a gyermek közösen döntik el, hogy a gyermek milyen életpályára készüljön. Az életpálya kijelölésével és ezzel összefüggésben a gyermek taníttatásával, iskolájának megválasztásával kapcsolatban a szülő és a gyermek között felmerülő vitában a gyámhatóság dönt.

A szülői felügyelet körébe eső jogosítványokat az életközösség fennállása esetén értelemszerűen közösen gyakorolják a szülők. A Ptk. 4:147. § (2) bekezdése alapján a szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők.

A Ptk. 4:164. § (1) bekezdése értelmében főszabály szerint a szülői felügyeletet a szülők közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt.

Ugyanezen szakasz alapján azonban világos, hogy a közös joggyakorlás alól kivételek is lehetnek: a szülők megállapodása vagy a gyámhatóság vagy a bíróság eltérő rendelkezése alapján a szülői felügyeleti jog gyakorlása eltérő lehet.

A 4:165. § (1) bekezdése szerint a különélő szülők a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megoszthatják, és megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyeletet az egyikük gyakorolja.

Hasonló döntést hozhat a bíróság is. A 4:167. § (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a különélő szülők megállapodásának hiányában – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a másik szülő semmiféle jogosultsággal nem rendelkezik gyermeke nevelését illetően. A Ptk. bizonyos kérdésekben meghagyja a szülői felügyeleti jog gyakorlásának lehetőségét a különélő szülő számára.

A 4:168. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság a szülői felügyelet gyakorlására az egyik szülőt jogosítja fel, a gyermekétől különélő szülő a szülői felügyeleti jogokat a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével nem gyakorolhatja. E körön kívül eső kérdésekben a különélő szülő kizárólag akkor rendelkezik döntési jogosultsággal, ha a bíróság a Ptk. 4:168. § (2) bekezdése értelmében a gyermekétől különélő szülőt feljogosítja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű vagy részleges gyakorlására.

A 4:175. § (1) bekezdése kimondja, hogy a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.

A Ptk. meghatározza azon területeket, ahol a szülői felügyeleti jog gyakorlására jogosult a különélő, a szülői felügyelet gyakorlására egyebekben fel nem jogosított szülő. A Ptk. 4:175. § (2) bekezdése alapján a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása.

A lényeges kérdésekben való közös joggyakorlás alól a fent hivatkozottak szerint kivételt jelent, ha a különélő szülő szülői felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, vagy megvonta. A 4:168. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy ha a gyermek érdekei megkívánják, a gyermek sorsát érintő valamely lényeges kérdésben való döntés jogát a bíróság korlátozhatja vagy megvonhatja.

Láthatjuk, hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlása során akár a szülők megállapodása, akár a gyámhatóság vagy bíróság döntése értelmében számos helyzet állhat elő, ezek összessége nem ismert a köznevelési intézmény előtt. Az óvoda, iskola kizárólag azon információkkal rendelkezik, amiket egyik vagy másik szülőtől kap, és amely információk esetenként eltérőek lehetnek. Mindezek fényében annak megítélése, hogy valamely szülő számára mely információkat adhat ki a köznevelési intézmény, megfelelő dokumentumok hiányában nehézséget okozhat, vagy akár jogsérelmet is eredményezhet.

Általánosságban a tájékoztatáshoz való jog vonatkozásában a következő álláspontot alakítottuk ki. A köznevelési törvény 72. §-a általános érvénnyel határozza meg a szülői jogokat és kötelezettségeket. E körben a kiemelt szülői jogok között szerepel, hogy a szülőnek joga, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon. Ez a szülői jog az intézmény, illetve a pedagógus oldalán tájékoztatási kötelezettséget keletkeztet. Ugyanakkor a köznevelési törvény 72. § (1) bekezdésének a) és b) pontjába foglaltak szerint a szülő kötelessége, hogy gondoskodjon gyermeke értelmi, testi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételekről és arról, hogy gyermeke teljesítse kötelességeit, továbbá megadjon ehhez minden tőle elvárható segítséget, együttműködve az intézménnyel, figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, tanulmányi előmenetelét, biztosítsa gyermeke óvodai nevelésben való részvételét, továbbá tankötelezettségének teljesítését. A szülő tájékoztatáshoz való joga akár írásos tájékoztatás útján is érvényesülhet, amennyiben más úton nem tud tájékozódni és ezt külön kéri.

A szülő tájékoztatáshoz való joga tehát arra jogosítja fel a szülőt, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjon.

A köznevelési törvény nem határozza meg a szülő fogalmát, ezért a Ptk. szülői felügyeleti joggal kapcsolatos rendelkezéseiből lehet kiindulni. Áttekintve a tájékoztatási jog oldaláról a szülői felügyeleti joggal összefüggő helyzeteket, a joggyakorlás tekintetében az alábbi szituációk állhatnak elő:

1. A különélő szülők megállapodása vagy az azt jóváhagyó/azt helyettesítő hatósági, bírósági döntés értelmében a szülői felügyeleti jogot közösen gyakorolják. A korábban már idézett rendelkezés értelmében a szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők.

Ebben az esetben – csakúgy mint együttélésük esetén – mindketten megkülönböztetés nélkül jogosultak arra, hogy az iskolától rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást kapjanak.

2. A szülői felügyeleti jogot megállapodásuk vagy bírósági döntés értelmében egyikük gyakorolja. Ebben az esetben a különélő szülő csak a gyermek iskolájának, életpályájának megválasztásával mint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések egyikével összefüggésben kérheti az iskola tájékoztatását.

Ahhoz, hogy a szülő ebben a kérdésben megfelelő és felelősségteljes döntést tudjon hozni, szükséges, hogy információk álljanak a rendelkezésére a gyermeke tanulmányi előmeneteléről, az iskolai körülményeiről, amelyek fontosak ahhoz, hogy ezen jogát gyakorolni tudja.

Az Igazságügyi Minisztérium korábbi álláspontja szerint a köznevelési intézmények a tájékoztatási jog címzettjének a polgári jog szerinti szülői felügyeletet gyakorló szülőt kötelesek elismerni, a rendszeres, részletes és érdemi tájékoztatást a gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről e szülő számára kötelesek megadni.

Ezen állásfoglalás e körben értelmezhető, tehát azon esetekben, mikor a szülői felügyeleti jog gyakorlása az egyik szülőt illeti meg, aki jogosult a teljeskörű tájékoztatásra. A különélő szülő – álláspontunk szerint – ebben az esetben nem a teljeskörű tájékoztatásra jogosult, hanem az információk azon körére, amelyek birtokában a lényeges kérdésekbeli döntését meghozhatja.

Tekintettel arra, hogy sem a Ptk., sem a köznevelési törvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy mely információk szükségesek a gyermek iskolájának, életpályájának megválasztásával összefüggő döntés meghozatalához, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős helyettes államtitkárához fordultunk álláspontjáért.

Kértük, hogy tájékoztasson arról, hogy a szakterületük jelen álláspontja szerint milyen értelmezés tulajdonítható a köznevelési törvényben használt „szülő” kifejezésnek. Azonos jogokkal rendelkeznek-e a gyermekkel együtt élő és külön élő szülők a szülői joggyakorlás során a köznevelési intézmények mindennapi életében felmerülő tevékenységek folyamán? (Ide nem értve azon eseteket, amikor a külön élő szülő szülői felügyeleti jogát a bíróság korlátozta, vagy megvonta.) Kérdésként fogalmaztuk meg továbbá azt, hogy álláspontjuk szerint hogyan kell viszonyulnia az intézménynek akkor, ha a gyermektől külön élő szülő keresi meg az intézményt kérdésével, panaszával, amennyiben nincs tudomása a szülői jogok bíróság általi korlátozásáról. Köteles-e az intézmény a közös szülői felügyelet esetén a külön élő szülő számára azonos módon biztosítani a joggyakorlást?

A köznevelésért felelős helyettes államtitkár álláspontjában kifejtette, hogy „fennáll a közös szülői felügyelettel nem rendelkező különélő szülő azon igénye, miszerint a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések körében az iskolaválasztás vagy az életpályáról szóló megalapozott döntés meghozatalához rendelkezzen a gyermek „iskolaérettségével”, iskolai fejlődésével, tanulmányaival kapcsolatos információkkal. Ennek részeként az adott iskola kiválasztásához, az esetleges iskolaváltáshoz kapcsolódóan jogosult a nevelési-oktatási intézménytől tájékoztatás kérésére, például a tankötelezettség teljesítésével, az iskolaváltás okaival, indokoltságával, ennek részeként az ott folytatott tanulmányokkal összefüggésben. A helyettes államtitkár álláspontja szerint a fenti kérdésekben a közös szülői felügyelettel nem rendelkező különélő szülő tekintetében a döntéshozatalhoz szükséges tájékoztatás azonban nem jelenti a köznevelési törvény 41. §-ában szereplő adatok teljes körét, valamint a tanulmányi előmenetellel kapcsolatos adatok rendszeres, folyamatos közlésének iskolai kötelezettségét. A köznevelési törvény 54. § (1) bekezdése alapján a pedagógus a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti. Tekintettel arra, hogy a félévi és az év végi osztályzat a nevelőtestület összegző értékelése a tanuló félévi és egész évi tanulmányi előmenetelére vonatkozóan, az iskola megválasztásáról szóló megalapozott szülői döntéshez a félévi és az év végi osztályzat, valamint a magatartás és a szorgalom értékelésének megismerése az a lényeges információ, amelyet az iskola a különélő szülőnek is – a döntés megalapozása érdekében – megadhat.”

3. Amennyiben a bíróság a szülői felügyeleti jogtól megfosztotta valamelyik szülőt, a szülői felügyeleti jogok gyakorlásának lehetősége teljes egészében megszűnik, az iskolától sem kérhetnek semmilyen tájékoztatást.

A szülői felügyeleti jog gyakorlása során a Ptk. szerint bizonyos alapelveket tiszteletben kell tartani a szülőknek.

A Ptk. 4:173. §-a szerint a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük.

A gyermekkel együttélő szülő vonatkozásában a Ptk. tájékoztatási kötelezettséget is előír. A 4:174. § kimondja, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.

A szülői felügyeleti jogot teljeskörűen gyakorló szülő tehát jogosult a gyermekével kapcsolatos rendszeres, részletes, érdemi tájékoztatásra az iskolától. A különélő, ám a lényeges kérdésekben döntési jogosultsággal rendelkező szülő az információk szűkebb körét kérheti a köznevelési intézménytől. A 4:174. § értelmében az iskolától megszerezhető információkat a gyermekkel együttélő szülőnek viszont ki kell egészítenie, hiszen a fentiek értelmében ő kapja meg ezeket.

Az iskola tájékoztatási kötelezettségét akkor tudja jogszerűen teljesíteni, ha birtokában van azon információnak, hogy ki a szülői felügyeletet gyakorló szülő. A Ptk. 4:161. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szülői felügyeletet gyakorló szülők joga és kötelezettsége, hogy gyermeküket személyi és vagyoni ügyeiben képviseljék. A köznevelési törvény 41. § (4) bekezdése szerint a köznevelési intézmény a gyermek, tanuló adatai között nyilvántartja a gyermek szülője, törvényes képviselője nevét. Ezen rendelkezés alapján tehát a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő jogosult a gyermek törvényes képviseletére, ezt az adatot az iskolával közölni kell. Így – álláspontunk szerint – az intézmény az ellenkező bejelentésig azon szülő számára jogosult teljesíteni a tájékoztatást, aki a tanulói nyilvántartásban törvényes képviselőként szerepel.

Az életközösség felbomlását követően gyakran tapasztalható a szülők közötti kapcsolat elmérgesedése, így a fenti együttműködési kötelezettség, illetőleg a gyermekkel együttélő szülő tájékoztatási kötelezettsége nem minden esetben érvényesül. Ez azonban nem változtatja meg az iskola tájékoztatási kötelezettségének terjedelmét.

Ebben az esetben szolgál megoldásként a Ptk. 4:175. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, melynek értelmében, ha a különélő szülők az egyes, közösen gyakorolt felügyeleti jogosítványok tekintetében nem tudnak megegyezni, erről a gyámhatóság dönt. A 4:177. § pedig úgy rendelkezik, hogy a gyámhatóság, kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása – ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást – érdekében a szülők számára közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.

A fentiekben bemutatott állásfoglalás terjedelme, összetettsége jól mutatja, hogy milyen komplex jogalkalmazói munkát kíván meg a köznevelési intézmény részéről az a döntés, hogy tájékoztatási kötelezettségét teljesítse. Az ehhez szükséges dokumentumokat, ítéleteket, határozatokat a szülők gyakran nem bocsátják az iskola rendelkezésére, a köznevelési törvény pedig semmilyen szabályrendszerrel nem szolgál az intézmények számára. További nehézséget jelent, hogy a köznevelési jogszabályok mellett más jogterület is érintett a kérdés megítélésében.

Álláspontunk szerint nem várható el a köznevelési intézmény pedagógusaitól, hogy megfelelő jogi eljárásrend hiányában minden egyes szülő esetében elvégezzék ezt a munkát. Ez a szerteágazó értelmezési folyamat és a jogszabály hiányossága jogbizonytalanságot teremt.

A fentiekre tekintettel a működésünket szabályozó 40/1999. (X. 8.) OM rendelet 8. § (1) bekezdésében biztosított hatáskörnél fogva azzal a jogalkotási javaslattal fordultunk a köznevelésért felelős államtitkárhoz, hogy egy átlátható szabályozás kialakítása érdekében egyeztessen az Igazságügyi Minisztériummal, és az oktatásért felelős miniszternél kezdeményezze a szükséges jogszabályi módosításokat. Beszámolónk készítése idején még nem érkezett meg a jogalkotási javaslattal kapcsolatos szakterületi válasz. (XIII/116/2020/OJBIT)

A tanulók, mint oktatási szereplők számára garanciát jelent, hogy az általuk teljesített tanulmányi kötelezettségről, a tanulmányi eredményről igazolást állít ki az intézmény. Az iskola a bizonyítvány kiadásával igazolja a tanulók köznevelés rendszerében teljesített tanulmányait. A köznevelési törvény 57. § (4) bekezdése alapján a tanuló az egyes évfolyamok, továbbá az érettségi vizsga, a művészeti alapvizsga és a művészeti záróvizsga tanulmányi követelményeinek teljesítéséről bizonyítványt kap. A bizonyítvány tartalmazza az általa tanúsított végzettségnek a Magyar Képesítési Keretrendszer szerinti besorolását az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet alapján. A bizonyítvány és a bizonyítvány kiállításának alapjául szolgáló irat közokirat.

A bizonyítványban fel kell tüntetni az iskola, többcélú köznevelési intézmény esetén a tagintézmény nevét, OM azonosítóját, címét és az iskola körbélyegzőjének lenyomatát is.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 78. §-a egyértelműen rögzíti, hogy a tanuló bizonyítványának kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg.

A jogszabályok nem rendelkeznek a bizonyítvány kiadásának napjáról, így e kérdést jogszabályi szintű szabályozás hiányában az iskolai hagyományok és az intézményben kialakított munkaterv rendezheti.

A bizonyítvány elvesztésének esete nem jelent véglegességet: a közokirat pótolhatósága jogszabályi szinten biztosított lehetőség. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 96. § (6) bekezdése szerint az elveszett vagy megsemmisült bizonyítványról – kérelemre – a törzslap alapján bizonyítványmásodlat állítható ki. A bizonyítványmásodlatért a külön jogszabályban meghatározottak szerint illetéket kell leróni. Ugyanezen rendelet 114. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a bizonyítványmásodlatnak – a 113. § (2) bekezdés szerinti névváltozás kivételével – szöveghűen tartalmaznia kell az eredeti bizonyítványon található minden adatot és bejegyzést. A másodlat kiadását az eredeti bizonyítványt kiállító iskola vagy jogutódja, az iskola jogutód nélküli megszűnése esetén az végzi, akinél a megszűnt iskola iratait elhelyezték (a továbbiakban együtt: kiállító szerv). A bizonyítványmásodlaton záradék formájában fel kell tüntetni a másodlat kiadásának az okát, továbbá a kiállító szerv nevét, címét, a kiadás napját, valamint el kell látni iktatószámmal, a kiállító szerv vezetőjének vagy megbízottjának aláírásával és körbélyegzőjének lenyomatával. (XIII/429/2020/OJBIT)

A köznevelési törvény garanciális rendelkezései között szerepelnek az osztálylétszámokra, illetve csoportbeosztásokra vonatkozó előírások.

A köznevelési törvény 25. § (7) bekezdése szerint az óvodai csoportok, iskolai osztályok, kollégiumi csoportok minimális, maximális és átlaglétszámát a 4. melléklet határozza meg. Az óvodai csoportra, iskolai osztályra, kollégiumi csoportra megállapított maximális létszám a nevelési év, illetve a tanítási év indításánál a fenntartó engedélyével legfeljebb húsz százalékkal átléphető, továbbá függetlenül az indított osztályok, csoportok számától, akkor is, ha a nevelési év, tanítási év során az új gyermek, tanuló átvétele, felvétele miatt indokolt. A minimális létszámtól csak akkor lehet eltérni, ha azt az óvodai, tanulói jogviszony nevelési, tanítási év közben történő megszűnése indokolja. A művészeti felsőoktatási intézmény által fenntartott nyolc évfolyamos gimnázium osztályainak minimális, maximális és átlaglétszámát a szakgimnázium (művészeti) létszámkeretei szerint kell meghatározni. Az Arany János Tehetséggondozó Programban és az Arany János Kollégiumi Programban a minimális osztály-, illetve kollégiumi csoportlétszámtól legfeljebb húsz százalékkal el lehet térni.

A köznevelési törvény a fentieknek megfelelően a 4. mellékletben meghatározza az osztályok, csoportok minimális, maximális és átlaglétszámát. Ezen felül további rendelkezést a jogszabályok nem tartalmaznak. (XIII/459/2020/OJBIT)

Az intézmények részére irányadó, osztálylétszámra vonatkozó rendelkezések mellett szintén lényegesek a csoportbeosztásokra vonatkozó jogszabályi előírások. A köznevelési törvény az értelmező rendelkezések között határozza meg az óvodai csoport, iskolai osztály, kollégiumi csoport fogalmát: az a legalább egy nevelési évre, tanévre alkotott oktatásszervezési egység, amely meghatározott közös pedagógiai feladatok végrehajtására alakul az óvodába, iskolába, kollégiumba felvételt nyert, azonos feladatellátási helyre járó gyermekekből, tanulókból. Az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt.

Az óvoda esetében az óvodába felvett gyermekek csoportba való beosztásáról a szülők és az óvodapedagógusok véleményének kikérése mellett – 28. §-ában meghatározott feltételekkel összhangban – az óvodavezető dönt.

A pedagógus munkájának szakmai ellenőrzésére a köznevelési törvény lehetőséget biztosít, ezzel is elősegítve az oktatási szereplők – tanulók, szülők – jogainak érvényesülését. (XIII/184/2020/OJBIT, XIII/124/2020/OJBIT)

A köznevelési törvény 69. § (1) bekezdésének a) pontja, illetve a (2) bekezdésének a) pontja szerint a köznevelési intézmény vezetője felel az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, a fenntartó által rendelkezésre bocsátott eszközök tőle elvárható gondossággal való kezeléséért – önálló költségvetéssel nem rendelkező intézmény kivételével – az intézmény gazdálkodásáért, a nevelési-oktatási intézmény vezetője felel a pedagógiai munkáért. Ugyanezen § (3) bekezdése alapján a köznevelési intézmény vezetője a pedagógiai munkáért való felelőssége körében szakmai ellenőrzést indíthat az intézményben végzett nevelő és oktató munka, egyes alkalmazott munkája színvonalának külső szakértővel történő értékelése céljából.

A köznevelési törvény 83. § (2) bekezdésének e) és h) pontjai értelmében a fenntartó ellenőrizheti a köznevelési intézmény gazdálkodását, működésének törvényességét, hatékonyságát, a szakmai munka eredményességét, illetve értékeli a nevelési-oktatási intézmény pedagógiai programjában meghatározott feladatok végrehajtását, a pedagógiai-szakmai munka eredményességét.

Az oktatási szereplők jogainak garanciái között a következőkben a tanulók által elkövetett kötelességszegő magatartásokkal kapcsolatos jogszabályi környezetet, és a lehetséges következményeket mutatjuk be. A tanulók kötelességszegő magatartásának szankcionálására az intézmény házirendjében meghatározott fegyelmező intézkedések állnak rendelkezésre. Az iskolai házirend szabályai a köznevelési törvény felhatalmazása alapján kötelező erejűek, azok megszegése hátrányos következményekkel jár mindazokra nézve, akikre a házirend vonatkozik. Súlyosabb esetekben fegyelmi eljárás indítására van lehetőség. Olyan fegyelmező eszköz, mely nem szerepel a házirendben, nem alkalmazható szankcióként. Az intézmény feladata annak eldöntése, hogy a tanuló cselekménye mely szankcionálási forma alkalmazását vonja maga után. (XIII/114/2020/OJBIT, XIII/192/2020/OJBIT, XIII/550/2020/OJBIT, XIII/509/2020/OJBIT, XIII/591/2020/OJBIT)

A köznevelési törvény 58. §-ának (3) bekezdése alapján, ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 56. § (5) bekezdése alapján a fegyelmi tárgyalást a nevelőtestület saját tagjai közül választott legalább háromtagú bizottság folytatja le. A bizottság az elnökét saját tagjai közül választja meg. E rendelkezés alapján a fegyelmi döntést egy bizottság hozza meg. Hivatalunk álláspontja szerint a bizottság előtti eljárás lefolytatása az esetleges elfogultságot megalapozatlanná teszi. Független, külső bizottság igénybevételére fegyelmi eljárás esetén nem adnak lehetőséget a jogszabályok.

A kötelességszegő cselekmény oka a fegyelmi eljárás körülményeinek vizsgálata során vizsgálható. A fegyelmi jogkör gyakorlója köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendők, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Bizonyítási eszközök a tanuló és a szülő nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértői vélemény. A fegyelmi eljárás során törekedni kell minden olyan körülmény feltárására, amely a kötelességszegés elbírálásánál, a fegyelmi büntetés meghozatalánál a tanuló ellen vagy a tanuló mellett szól. A fegyelmi büntetés megállapításánál a tanuló életkorát, értelmi fejlettségét, az elkövetett cselekmény súlyát figyelembe kell venni. A fegyelmi büntetést a nevelőtestület hozza. Az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat véleményét a fegyelmi eljárás során be kell szerezni. Ha a fegyelmi eljárás során a kiskorú tanuló veszélyeztetettsége felmerül, a nevelési-oktatási intézmény vezetője jelzi azt a tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatnak, indokolt esetben a gyámhatóság számára is.

A köznevelési törvény 58. § (4) bekezdése rendelkezik a fegyelmi büntetések köréről a súlyossági sorrendjüknek megfelelően. Eszerint a fegyelmi büntetés lehet:
a) megrovás,
b) szigorú megrovás,
c) meghatározott kedvezmények, juttatások csökkentése, megvonása,
d) áthelyezés másik osztályba, tanulócsoportba vagy iskolába,
e) eltiltás az adott iskolában a tanév folytatásától,
f) kizárás az iskolából.

Ugyanezen szakasz (5) bekezdése rögzíti a fegyelmi eljárásra vonatkozó legfontosabb garanciális szabályokat, melyek a következők. Tíz év alatti tanulóval szemben fegyelmi eljárás nem indítható. Tanköteles tanulóval szemben a (4) bekezdés e) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés nem, a (4) bekezdés f) pontjában és a (7) bekezdés e) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés pedig csak rendkívüli vagy ismétlődő fegyelmi vétség esetén alkalmazható. Ebben az esetben a szülő köteles új iskolát, kollégiumot keresni a tanulónak. A fegyelmi büntetést hozó iskola, kollégium segítséget nyújt a szülőnek az új iskola, kollégium megtalálásában. Abban az esetben, ha az iskola, a kollégium a fegyelmi büntetés megállapításáról szóló határozat véglegessé válásától számított nyolc napon belül a tanulót fogadó iskolától, kollégiumtól nem kap értesítést arról, hogy a tanuló más iskolában, kollégiumban történő elhelyezése a szülő kezdeményezésére megtörtént, a fegyelmi büntetést hozó iskola, kollégium három napon belül köteles megkeresni a köznevelési feladatot ellátó hatóságot, amely három munkanapon belül másik, az állami közfeladat-ellátásban résztvevő iskolát, kollégiumot jelöl ki a tanuló számára. Az iskolát, kollégiumot úgy kell kijelölni, hogy a tanuló számára a kijelölt intézményben a nevelés-oktatás igénybevétele ne jelentsen aránytalan terhet. A köznevelési feladatokat ellátó hatóság kijelölő határozata azonnal végrehajtható. A (4) bekezdés d) pontjában szabályozott fegyelmi büntetés akkor alkalmazható, ha az iskola igazgatója a tanuló átvételéről a másik iskola igazgatójával megállapodott. A (4) bekezdés c) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés szociális kedvezményekre és juttatásokra nem terjed ki. A (4) bekezdés f) pontjában és a (7) bekezdés e) pontjában meghatározott fegyelmi büntetés tanköteles tanuló esetében nem hajtható végre az új tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági viszony létesítéséig.

A fentiek alapján tehát az iskolából történő kizárásra kizárólag rendkívüli vagy ismétlődő fegyelmi vétség esetén van lehetőség. A jogszabály rögzíti a szülő kötelezettségét, hogy gyermekének új iskolát keressen, a fegyelmi büntetést hozó iskolának azonban segítséget kell nyújtania a szülőnek az új iskola megtalálásában.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 59. § (2) bekezdése szerint a fegyelmi büntetést megállapító határozat ellen benyújtott kérelmet az elsőfokú fegyelmi jogkör gyakorlója a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül köteles továbbítani a másodfokú fegyelmi jogkör gyakorlójához. A felterjesztéssel együtt az ügy valamennyi iratát továbbítani kell, az elsőfokú fegyelmi jogkör gyakorlójának az ügyre vonatkozó véleményével ellátva.

A hivatalunkhoz érkezett kérdések között előfordult, hogy a tanóráról történő kiküldéssel kapcsolatban kértek tanácsot a beadványozók. Hivatalunk álláspontja szerint a tanuló tanórán tanúsított fegyelmezetlen magatartásával nemcsak saját kötelességeit nem teljesíti, hanem zavarja a tanóra megfelelő lebonyolítását, gátolja társai tanuláshoz való jogának érvényesülését, valamint a pedagógus munkájának elvégzését. Ebben az esetben indokolt, hogy a kötelességszegő magatartás ne maradjon következmények nélkül, a kiküldés azonban szankcióként nem alkalmazható. A tanulók fegyelmezetlen magatartását jogszerűen az intézmény házirendjében meghatározott fegyelmező intézkedések kilátásba helyezésével lehet szankcionálni. A kiküldésre álláspontunk szerint csak akkor kerülhet sor, ha az mások jogainak vagy a tanuló egyéb jogainak védelme érdekében szükséges, ennek megítélése azonban mindig és mindenképpen egyedi mérlegelést igényel, a kiküldés időtartama nem tarthat automatikusan az óra végéig, hanem csak a szükséges ideig. Tekintettel a köznevelési törvény 25. § (5) bekezdésében rögzített kötelezettségre, miszerint a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, az intézménynek a kiküldött tanuló felügyeletét is biztosítania kell.

Különösen fontosak a köznevelési törvény tanulói jogviszony megszüntetésére vonatkozó szabályai, ezek ugyanis garanciális jelentőséggel bírnak. A tanulói jogviszony megszüntetése kizárólag a jogszabályban meghatározott módon történhet, a köznevelési törvény 53. §-a garanciális jelleggel szabályozza azt. A jogszabály taxatíve felsorolja a tanulói jogviszony megszüntetésének eseteit, amely azt jelenti, hogy csak a jogszabályban meghatározott esetben és módon szűnhet, illetve szüntethető meg a jogviszony. Amennyiben az intézmény a jogszabályban foglaltaktól eltérő módon szünteti meg a tanulói jogviszonyt, úgy a tanuló vagy törvényes képviselője jogorvoslati kérelemmel élhet. Kiemelten fontos, hogy a gyermek tanulói jogviszonyának megszüntetésére kötelességszegő magatartása esetén csak fegyelmi eljárás eredményeképp van lehetőség.

Különösen jogsértőnek tartjuk az eltanácsolás esetét, amikor az intézmény a tanulót magatartási nehézségei miatt nyomásgyakorlással, kényszerrel veszi rá a tanulói jogviszony megszüntetésére. Álláspontunk szerint jogsértően jár el az iskola abban az esetben, ha a tanulót magatartási vagy egyéb problémái miatt az intézményből eltanácsolja, azaz a szülőt a tanulói jogviszony megszüntetésére kényszeríti. A tanulói jogviszony megszűnésének, megszüntetésének taxatív esetei között nem szerepel, hogy az iskola eltanácsolás keretében javasolja a tanulónak a jogviszony megszüntetését. A törvényi felsorolás kimerítő jellegű, tehát az itt nem szereplő esetek mind jogszerűtlennek minősülnek, így az eltanácsolás is. Az eltanácsolás, bár semmiféle jogi kötőerővel nem bír, mégis komoly hatást tud gyakorolni a szülőre. A szülő és az iskola képviseletében eljáró igazgató helyzete ugyanis rendkívül eltérő. A szülő ilyenkor nincs alkupozícióban, hiszen nem kíván gyermekének rosszat, nem akarja, hogy egy esetleges ellenséges környezetben legyen kénytelen tanulni. Az iskola részéről érkező hasonló felszólítás nyomán látszólag a szabad iskolaválasztás jogával él, amikor elviszi gyermekét más intézménybe, valójában azonban nyomásnak enged, mert úgy érzi, nincs más lehetősége. Álláspontunk szerint az eltanácsolás kényszerrel párosuló megoldásának nem szabad előfordulnia a köznevelési intézményekben. Ezzel a megoldási móddal az iskola ugyanis jogilag szabályozott eljárásokon kívüli útra tereli az ügyet, amelynek pedig jogilag szigorúan kötött rendben kellene zajlania. Így megfosztják a tanulót azoktól a garanciáktól, amelyek a fegyelmező intézkedések alkalmazásához, illetve a fegyelmi eljárás lefolytatásához kapcsolódnak. A tanulók kötelességszegő magatartásának szankcionálására az iskolának rendelkezésére állnak a jogszabályokban rögzített lehetőségek, indokolt esetben fegyelmező intézkedéseket is alkalmazhat, fegyelmi eljárást is indíthat.

A tanulók jogainak garantálása körében a fentieken túl több, egyéb szempontú kérdés is felmerül. Fontos megjegyezni, hogy az egyházi és magán köznevelési intézmények, továbbá a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézmények ugyanúgy a köznevelési törvény hatálya alá tartoznak, ahogyan az állami fenntartásúak, azonban meghatározott kérdésekben eltérő szabályok vonatkoznak ezen intézményekre. Nagy jelentőséggel bír ezért a fenntartói tevékenység ellenőrzése.

A köznevelési törvény 34. § (2)-(3) bekezdése alapján a köznevelési feladatokat ellátó hatóság – ebben az esetben a kormányhivatal – legalább kétévente végzi az egyházi, magán köznevelési intézmény és a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott köznevelési intézmény fenntartói tevékenységének törvényességi ellenőrzését, amelynek eredményéről értesíti a költségvetési hozzájárulást folyósító szervet. A köznevelési feladatokat ellátó hatóság a törvényességi ellenőrzés keretében vizsgálja, hogy a fenntartó a nevelési-oktatási intézményt az alapító okiratban és a működéshez szükséges engedélyben meghatározottak szerint működteti-e. A köznevelési feladatokat ellátó hatóság a törvényességi ellenőrzés körében – megfelelő határidő biztosításával – felhívja a fenntartót a törvénysértés megszüntetésére. Ha a fenntartó a megadott határidőn belül nem intézkedett, a köznevelési feladatokat ellátó hatóság a köznevelési intézményt törli a nyilvántartásból.

Az oktatási szereplők jogainak garantálása szükséges az iskolai élet minden területén, legyen szó akár a tanulószobai foglalkozásokról, a tanulók egyéni fejlesztési tervéről vagy kompetenciamérésről. Hivatalunkhoz több, különböző kérdéskört érintő beadvánnyal fordultak a beadványozók.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 13. § (1)-(2) bekezdései szerint az iskolában a helyi tanterv alapján kell megszervezni a tanulók, az egyes évfolyamok, ezen belül az egyes osztályok, valamint az osztályokon belüli csoportok tanítási óráit. A tanulói részvétel szempontjából a tanítási óra lehet kötelező, kötelezően választandó és szabadon választható tanítási óra. E rendelet 7. § (1) bekezdés bb) pontja alapján az iskola pedagógiai programja meghatározza az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül a választott kerettanterv által meghatározott óraszám feletti kötelező tanórai foglalkozások, továbbá a kerettantervben meghatározottakon felül a nem kötelező tanórai foglalkozások megtanítandó és elsajátítandó tananyagát, az ehhez szükséges kötelező, kötelezően választandó vagy szabadon választható tanórai foglalkozások megnevezését, óraszámát.

A fentieken túl fontos témaként jelenik meg a tanulók jogtudatossága is. A tanulók fiatal korukból adódóan otthonosan mozognak a digitális világban, azonban ez a terület nem veszélytelen számukra. Fontos tudatosítani, hogy a digitális térben milyen magatartás a helyénvaló, hogyan tudnak a tartalmak minősége között különbséget tenni, hogyan lehetséges jogszerűen és tudatosan jelen lenni egy platformon.

A tanulói jogok érvényesülése szempontjából fontos, hogy egy esetleges mulasztás esetén az adott tananyag pótlására lehetősége nyíljon a tanulóknak.

Tartalomjegyzék

előző

következő