Hivatalunkba panasz érkezett egy szülőtől, akinek gyermeke óvodai beíratás előtt állt, azonban a településen, ahol laknak nem volt állami óvoda, ezért a helyi önkormányzat feladatellátási szerződést kötött a szomszéd településen található magánóvodával. A szülő tájékoztatása szerint azonban ez az intézmény havi 45.000,- forint szülői hozzájárulás ellenében venné fel gyermekét.

Megkeresésünkre a lakóhely szerinti település polgármestere arról tájékoztatott bennünket, hogy a 18 éve önállósult településnek a szétválás során semmilyen intézmény, illetve intézményi célt szolgáló épület nem került a vagyonába. Az óvodai feladatok ellátására az önkormányzat nagy energiákat fordít. A község számára az óvodai korban lévő általános gyermeklétszámnak megfelelő, két csoportos saját óvodai intézmény létrehozása beláthatatlanul magas költségekkel járna, azt az önkormányzat létrehozni sem tudná (még pályázati támogatással együtt se), és a fenntartási költségek teljes mértékben ellehetetlenítenék az önkormányzat működését.

Ezért feladatellátási szerződés kötésével látja el e feladatokat, amely még így is nagy nehézségbe ütközik, mivel a környéken hatalmas az óvodai férőhelyhiány. Más lehetőség híján ezért az önkormányzat jelenleg egy magánintézménnyel (magánóvoda) kötött feladatellátási megállapodást, amely alapján a gyermekek után 35.000,- Ft/fő/hónap hozzájárulást fizet az önkormányzat, az intézmény pedig a helyi gyermekek szüleinek további kedvezményt is ad.

A magánóvoda a kötelező óvodai ellátáson felül számtalan plusz szolgáltatást nyújt (angol nyelvű délutáni foglalkozás, meseterápia, mozgásfejlesztés, egyéni fejlesztés, kognitív részképesség-fejlesztés, pszichológiai szolgáltatás, havi színházi programok és kirándulások és tisztálkodási felszerelés biztosítása). Ezek a plusz szolgáltatások a nemzeti köznevelési törvény végrehajtásáról szóló 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet) 34. §-a szerinti „térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások”, melyek elválaszthatatlan részét képezik a magánóvoda jóváhagyott pedagógiai programjának. A panaszos által sérelmezett 45.000,- Ft összegű havi szülői hozzájárulás két tételből tevődik össze: napi 950,- Ft összegű étkezési költség, a fennmaradó 25.000,- Ft pedig a költség-hozzájárulás, mely a „térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások” fedezetét jelenti. Álláspontja szerint a köznevelési törvény 8. §-ában és a 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 34. §-ában meghatározott alapfeladatokat az intézmény térítésmentesen látja el, költség-hozzájárulást csupán a „térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások” után kér, az önkormányzat és az intézmény közötti megállapodásnak megfelelően. Emellett kezdeményezte az önkormányzat a feladatellátási megállapodás megszüntetését és új köznevelési megállapodás megkötését. Vállalta, hogy összehív egy szülői értekezletet, ahol részletesen beszámol a fentiekről és felhívja a szülők figyelmét arra, hogy az alapellátás ingyenes, a 25.000,- Ft a „térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások” utáni költségtérítést jelenti. Tájékoztatja a szülőket továbbá arról, hogy ez elvileg nem kötelezően igénybe veendő szolgáltatás, viszont az alapellátás és a plusz szolgáltatás együtt képezik a pedagógiai program részét, ezért arra kérik a szülőket, hogy ha lehet, önként vállalják a fenti összeg megfizetését. Abban az esetben, ha a szülő anyagi helyzete miatt nem tudja megfizetni a térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások utáni költségtérítést, ezért a polgármesteri hivatal megkezdte a települési támogatásról és az egyéb szociális ellátásról szóló önkormányzati rendelet módosításának előkészítését, melyben erre vonatkozóan egy támogatási formát kíván létrehozni. Így a településen lakó valamennyi gyermek emelt szintű óvodai ellátást tud majd igénybe venni.

A rendelkezésre álló dokumentumokat összevetettük a jogszabályok rendelkezéseivel, és ez alapján a következő állásfoglalást alakítottuk ki.

A köznevelési törvény 8. § (2) bekezdése alapján a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a harmadik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdés 6. pontja alapján a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok között szerepel az óvodai ellátás.

A köznevelési törvény 2. § (3)-(4) bekezdése szerint köznevelési intézményt az állam, valamint e törvény keretei között a nemzetiségi önkormányzat, az egyházi jogi személy, a vallási egyesület vagy más személy vagy szervezet alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának jogát – jogszabályban foglaltak szerint – megszerezte. Óvodát települési önkormányzat is alapíthat és fenntarthat.

A köznevelési törvény 74. § (1)-(2) bekezdése kimondja, hogy az állam gondoskodik – az óvodai nevelés, a nemzetiséghez tartozók óvodai nevelése, a többi gyermekkel együtt nevelhető, sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése kivételével – a köznevelési alapfeladatok ellátásáról. A köznevelési feladatokat az állam intézmény alapításával és fenntartásával, továbbá az egyházi köznevelési intézmény, a nemzetiségi önkormányzat fenntartásában álló vagy a magán köznevelési intézmény útján látja el, a fenntartóval az állam köznevelési szerződést köthet. Az óvodai nevelésről, a nemzetiséghez tartozók óvodai neveléséről, a többi gyermekkel, tanulóval együtt nevelhető, oktatható sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai neveléséről a települési önkormányzat vagy társulása intézmény alapítása és fenntartása vagy köznevelési szerződés révén gondoskodik.

A köznevelési törvény 2. § (2) bekezdése alapján az állami, települési önkormányzati fenntartású intézményekben, továbbá az állami feladatellátásban részt vevő más fenntartású intézményben az óvodai nevelés, az óvodai nevelést és az iskolai nevelés-oktatást kiegészítő pedagógiai szakszolgálatok igénybevétele, valamint a kollégiumi ellátás az ingyenes oktatásban részt vevő, e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő gyermekek, tanulók számára térítésmentes.

A 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet szabályozza a térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladatok körét. A 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján az állami szerv, a tankerületi központ, az állami felsőoktatási intézmény, a települési önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat (a települési és a nemzetiség önkormányzat a továbbiakban együtt: önkormányzat) és az önkormányzati társulás által fenntartott óvodában térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladat az óvodai foglalkozás és a heti kötelező időkeret terhére a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő, a tartósan beteg és a sajátos nevelési igényű gyermek számára megszervezett felzárkóztató foglalkozás, valamint a gyermekek – rendeletben meghatározott – egészségfejlesztése, a kötelező rendszeres egészségügyi felügyelete. E rendelet 14. címe rendelkezik a térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatásokról, köztük a 33. §-ban meg nem határozott egyéb foglalkozásokról.

A fentiek alapján az óvodai nevelésben történő részvétel minden harmadik életévét betöltött gyermek számára kötelező és ingyenes szolgáltatás, melyet a települési önkormányzat köteles biztosítani. A szolgáltatás biztosítása történhet óvoda fenntartásával vagy köznevelési szerződés megkötésével. Amennyiben az önkormányzat a feladatellátási kötelezettségének végrehajtásáról köznevelési szerződés megkötésével gondoskodik, ez nem mentesíti a térítésmentes szolgáltatás biztosításának kötelezettsége alól.

A polgármester nyilatkozata értelmében a község az óvodai szolgáltatást köznevelési szerződés útján biztosítja, melynek végrehajtása során a szolgáltatást igénybe vevő szülők az alapszolgáltatást ingyenesen vehetik igénybe, fizetési kötelezettség az alapszolgáltatáson felül járó egyéb foglalkozások igénybevételéért terheli őket, azonban az óvoda pedagógiai programja az ingyenesen és a fizetési kötelezettség ellenében igénybe vehető szolgáltatásokat szerves egységben tartalmazza, azok egymástól el nem választhatóak. A szülők tehát nem tehetik meg, hogy választásuk szerint kizárólag az ingyenes szolgáltatásokat vegyék igénybe, fizetési kötelezettség mindenképpen terheli őket.

Ennek alapján megállapítottuk, hogy az érintett településen lakó óvodás korú gyermekek nem élhetnek az ingyenes óvodai ellátás törvényben biztosított jogával, az óvodai szolgáltatást számukra csak térítésköteles szolgáltatásként biztosítja a települési önkormányzat. Ez a helyzet az oktatási jogok sérülését eredményezi minden olyan szülő tekintetében, akiket a fizetési kötelezettség terhel. Ezért kezdeményezéssel fordultunk az önkormányzat képviselője felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minden szülő igénybe vehesse gyermeke számára a térítésmentes óvodai ellátást.

A polgármester a kezdeményezésünkre adott válaszában arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a nevezett intézménnyel a köznevelési szerződés aláírásának előkészítése megkezdődött, várhatóan egy hónap múlva kerül a képviselő-testület által elfogadásra és aláírásra. A vállalt cselekvési terv megvalósítását megkezdte, mely alapján a szülői értekezletet megtartotta és ismertette a szülőkkel a tényállást. Tájékoztatta őket arról, hogy az alapellátás ingyenes, a 45.000,- Ft a „térítési díj ellenében igénybe vehető szolgáltatások” utáni költségtérítést jelenti. Erre vonatkozóan a szülők – 1 kivétellel – elfogadó nyilatkozatot írtak alá. A képviselő-testület megalkotta a települési támogatásról és az egyéb szociális ellátásokról szóló önkormányzati rendelet módosítását, melyben megteremtették az óvodai ellátás támogatására vonatkozó jogintézményt, mely alapján gyakorlatilag térítésmentesen veheti igénybe az óvodai ellátást az a gyermek, akinek családjában az egy főre eső havi jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 500%-át nem haladja meg, és a településen bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik. Ennek eredményeként a szülőt csak a 20.000,- Ft/hó költség terheli, amit minden alapellátást végző óvodában is be kell fizetni étkezési díjként. A polgármester megkereste azokat a környező településeket, amelyek saját fenntartású óvodával rendelkeznek, kérve őket annak megvizsgálására, hogy tudnának-e férőhelyet biztosítani (természetesen az önkormányzat által finanszírozott formában) esetlegesen az érintett település gyermekei számára. Amennyiben pozitív választ kapnak, úgy a képviselő-testület kész a szükséges megállapodások megkötésére és a finanszírozási háttér biztosítására.

Összességében a polgármester arról tájékoztatta hivatalunkat, hogy a fentiek alapján nincs olyan gyermek, aki – gyakorlati értelemben – ne tudná igénybe venni a magánóvoda teljes szolgáltatási palettáját. Az anyagi akadályokat elhárították az óvodai szolgáltatás igénybevételétől: akinek nem áll módjában vállalni, azt csupán a mindenhol – az alapellátást végző intézményekre jellemző – szokásos költség terheli. Hivatalunk ismételten tájékoztatta a polgármestert, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezések betartásától az önkormányzat mint intézményfenntartó nem tekinthet el. Amennyiben az önkormányzat a feladatellátási kötelezettségének végrehajtásáról köznevelési szerződés megkötésével gondoskodik, ez nem mentesíti a térítésmentes szolgáltatás biztosításának kötelezettsége alól. Abban az esetben, ha egy óvoda a kötelező, térítésmentesen biztosított szolgáltatások mellett további, fizetési kötelezettség ellenében igénybe vehető szolgáltatásokat is nyújt, úgy azok igénybevétele a szülő számára nem lehet kötelező. Mivel a polgármester tájékoztatása szerint ezen szolgáltatások a magánóvodában a pedagógiai program részei, nem választhatóak külön a térítésmentes szolgáltatásoktól.

Álláspontunk szerint a köznevelési törvény 2. § (2) bekezdésében megfogalmazottak alkalmazásától ebben az esetben sem tekinthet el az önkormányzat. Eszerint az állami, települési önkormányzati fenntartású intézményekben, az óvodai nevelés az ingyenes oktatásban részt vevő, e törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő gyermekek, tanulók számára térítésmentes. A polgármester által hivatkozott települési támogatásról és az egyéb szociális ellátásokról szóló 2/2015. (11. 13.) önkormányzati rendelet módosításáról szóló 9/2020. (VI. 29.) önkormányzati rendelet nem biztosítja minden óvodás korú gyermek számára a köznevelési törvény szerinti térítésmentes óvodai ellátást. Kizárólag azon gyermekek élhetnek e jogukkal, akiknek családjában az egy főre eső havi jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 500%-át nem haladja meg, és a településen bejelentett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik.

A fentiek alapján megállapítottuk, hogy a települési önkormányzat – amennyiben kötelező feladatát nem óvoda fenntartásával, hanem köznevelési szerződés útján látja el – köteles minden szülő számára az óvodai ellátást térítésmentesen biztosítani, a feladatellátásba köznevelési szerződés alapján bevont óvoda által megállapított díjat a szülők helyett megtéríteni. A szülők pedig önkéntes, szabad elhatározásukból vehetnek igénybe további, az óvoda által nyújtott szolgáltatásokat, amennyiben erre lehetőség van. A polgármester levelében írt megoldás nem orvosolta az oktatási jogok sérelmét azon szülők esetében, akik a fenti rendelet értelmében nem minősültek rászorulónak.

Ezért ismételten kezdeményezéssel fordultunk a polgármester, mint az önkormányzat képviselője felé: tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minden szülő igénybe vehesse gyermeke számára a térítésmentes óvodai ellátást. A jogszerű helyzetet – amennyiben az önkormányzat a magánóvodával kötött megállapodás keretében látja el a feladatát – kizárólag az a megoldás eredményezi, ha a települési önkormányzat azon költségeket, amelyekről a szülők önkéntesen nem dönthetnek, helyettük megfizeti. Kivételt képeznek azon költségek, melyek esetében a jogszabályok térítési díj fizetését lehetővé teszik.

Ezt követően a polgármester arról nyilatkozott, hogy sikerült férőhelyeket találni egy környékbeli önkormányzat óvodájában, így ezzel az önkormányzattal kötendő megállapodás alapján megnyílik a lehetőség arra, hogy a szülők igénybe vehessék gyermekük számára a térítésmentes óvodai ellátást. Megállapítottuk, hogy amennyiben a feladatellátási szerződés létrejön, az oktatási jogok érvényesülése elől elhárul az akadály, erre tekintettel az ügyet lezártuk. (XIII/220/2020/OJBIT)

Egy szülő beadványában gyermeke óvodai jogviszonyának megszüntetését kifogásolta. A magánóvoda intézményvezetője 2020. október 15-én arról tájékoztatta a szülőt, hogy gyermeke óvodai ellátását a következő nevelési évben nem vállalja az intézmény, majd a szülő kérésére később arra hivatkozott, hogy a jogviszony megszüntetésére a szolgáltatási szerződés két pontja szolgáltat alapot. A II.1. pont szerint a szolgáltató kötelezettséget vállal arra, hogy az intézmény működési engedélyében meghatározott maximálisan felvehető gyermeklétszám keretein belül a bölcsődei, óvodai felvételnél előnyben részesíti egy közintézmény közalkalmazottainak gyermekeit maximum 40 férőhely betöltéséig. A II.3. pont alapján a szolgáltató köteles az ellátásban részesülő egyetemi közalkalmazottak gyermekei számára többek között az óvodai, bölcsődei szolgáltatásokat biztosítani.

Megkeresésünkre az intézmény vezetése hivatalunkat arról tájékoztatta, hogy mivel nem körzetes óvoda az intézményük, nem kötelesek minden gyermeknek férőhelyet biztosítani, így a felhalmozódás miatt néha fel kell bontani a megállapodásokat. A köznevelési törvény 31. § (2) bekezdésének c) pontja alapján az egyházi köznevelési intézmények és a magán köznevelési intézmények az óvodai, iskolai, kollégiumi felvétel, továbbá az óvodai elhelyezés, a tanulói jogviszony, a kollégiumi tagsági viszony fenntartása – írásbeli megállapodásban – fizetési kötelezettséghez köthető, az óvodai elhelyezés, a tanulói jogviszony és a kollégiumi tagsági viszony megszüntetésével kapcsolatosan – írásbeli megállapodásban – az 53. § (1)-(10) bekezdésében foglaltaktól el lehet térni.

A fentiek tehát alapot adnak arra, hogy a jogviszony felbontásánál a köznevelési törvényben foglalt szabályoktól eltérő módon is megszüntetésre kerüljön a jogviszony, amennyiben írásbeli megállapodásuk ezt tartalmazza.

Az óvoda képviselői viszont nem csatoltak olyan írásbeli dokumentumot, mely alapot adna a jogviszony felbontására, a szülő által csatolt megállapodás, mely 2017. február 2-án született, azt tartalmazta, hogy az 2017. szeptember hó 1. napjától a gyermek 7. életévének betöltéséig, illetve a 7. életévét követő augusztus 31-ig tart. A megállapodás nem tartalmazott egyéb, a jogviszony megszüntetésére vonatkozó rendelkezést. Tekintettel arra, hogy az intézmény és a szülő közötti megállapodás nem tartalmazott felhatalmazást a jogviszony köznevelési törvénytől eltérő megszüntetésére, megállapítottuk, hogy az intézmény döntése jogsértő, ezért kezdeményezéssel fordultunk az intézmény képviselőjéhez, miszerint tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy – amennyiben a szülő ezt igényli – a gyermek jogviszonya helyreállításra kerüljön. Amennyiben a szülő nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a jogviszony megszüntetésére a köznevelési törvény és a szülőkkel kötött megállapodás figyelembevételével kerüljön sor. Ezt követően az óvodavezető tájékoztatott kezdeményezésünk elfogadásáról és arról, hogy intézkedett a gyermek jogviszonyának helyreállításáról, ám a szülő nem élt ezzel a lehetőséggel. (XIII/320/2020/OJBIT)

Egy szülő azzal kapcsolatban érdeklődött, hogy abban az esetben, ha a lakcímkártyán lakóhely és tartózkodási hely is szerepel, melyik cím alapján kerül meghatározásra a körzetes iskola.

A köznevelési törvény 50. § (6) bekezdése kimondja, hogy az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, aki életvitelszerűen az általános iskola körzetében lakik. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 22. § (6) bekezdése szerint a köznevelési törvény 50. § (6) bekezdése alkalmazásában életvitelszerű ott lakásnak minősül, ha a tanulónak a kötelező felvételt biztosító iskola körzetében van a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye. A szülőt a fenti jogszabályi rendelkezésről tájékoztattuk. (XIII/130/2020/OJBIT)

Egy szülő beadványában gyermeke iskoláztatásával kapcsolatban kérte segítségünket. Tájékoztattuk, hogy a magyar állampolgárok vonatkozásában a köznevelési törvény előírásai rendelkeznek a tankötelezettség teljesítésével kapcsolatban. A köznevelési törvény 45. §-a szerint Magyarországon – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik.

A tankötelezettség teljesítését segíti elő a köznevelési törvény 50. § (6) bekezdésében megfogalmazott szabály, miszerint az általános iskola köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, aki életvitelszerűen az általános iskola körzetében lakik (a továbbiakban: kötelező felvételt biztosító iskola).

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 22. § (6)-(7) bekezdése a kötelező felvételt biztosító iskola meghatározásához a következő szabályt alkalmazza: a köznevelési törvény 50. § (6) bekezdése alkalmazásában életvitelszerű ott lakásnak minősül, ha a tanulónak a kötelező felvételt biztosító iskola körzetében van a lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye. A köznevelési törvény 50. § (7) bekezdése alkalmazásában életvitelszerű ott lakásnak minősül, ha a tanuló a kötelező felvételt biztosító iskola körzetében található ingatlant otthonául használja, és az ilyen ingatlan a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásában a tanuló lakóhelyeként vagy tartózkodási helyeként az iskolai beiratkozás első határnapját megelőző három hónapnál régebb óta szerepel. Ha ez nem teljesül, vagy ha bármely körülmény alapján arra lehet következtetni, hogy a tanuló a nyilvántartásban szereplő lakóhelyén vagy tartózkodási helyén nem életvitelszerűen lakik, akkor az iskola igazgatója jogosult felszólítani az iskolába jelentkező tanuló szülőjét, hogy az életvitelszerű körzetben lakás tényét akként igazolja, hogy a felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül bemutatja a területileg illetékes védőnőtől származó, a védőnői ellátás igénybevételét igazoló nyilatkozatot.

Tájékoztattuk a szülőt, hogy amennyiben a lakóhelyük szerinti kötelező felvételt biztosító iskola nem veszi fel a gyermeket, úgy jogorvoslati kérelmével az illetékes tankerületi központhoz tud fordulni. Ezen kívül informáltuk a szülőt az illetékes tankerületi központ, valamint az illetékes kormányhivatal elérhetőségéről. (XIII/498/2020/OJBIT)

Egy szülő az általános iskola felvétellel összefüggő eljárása miatt fordult hivatalunkhoz. Beadványában azt sérelmezte, hogy az első évfolyamra történő jelentkezéskor a nem körzetes gyermekek – köztük a szülő gyermeke is – képességmérésen vettek részt. A panaszos szerint ez az eljárás felvételi vizsgának minősült, ami az általános iskolában jogszabályi tiltás alá esik. Panaszát benyújtotta a fenntartóhoz, aki azt megvizsgálta, és megállapította, hogy az eljárás jogszerűsége kifogásolható. Erre tekintettel a fenntartó utasította az intézményvezetőt a jogsértő képességfelmérés megszüntetésére.

Megállapítottuk, hogy a fenntartó a panaszt megvizsgálta, és a jogsértés megszüntetése érdekében intézkedést tett. A fentiekre tekintettel az ügyet lezártuk. (XIII/74/2020/OJBIT)

Egy szülőpár azért kereste meg hivatalunkat, hogy lányuk az első évfolyam megkezdésére halasztást kaphasson. A gyermeknél súlyos szemészeti probléma alakult ki: jobb szemén súlyos rövidlátó (10%-os a látása), bal szeme is romlani kezdett, melyekről a szülők nemrég értesültek. A beadványukhoz csatolt melléklet alapján a szemészeti lelet 2020. május 25-i dátummal készült. A szemész szakorvos kifejezett javaslatára (a jobb szem korrekciójához szükséges egy éves időtartam) tekintettel egy évvel később szeretnék lányukat iskolába íratni. Hivatkoztak arra, hogy az iskolában a tanuláshoz szükséges vonalazású, illetve kockás füzet használata, illetve az olvasás is nagyon megerőltetné a szemét, melynek következtében a gyermek elveszítheti a látását. A gyermek a panasz idején nem tudta viselni mindkét szemén a szemüveget a nagy dioptriabeli különbség miatt, térlátása nincsen. A szülők véleménye szerint az előbbiekben vázolt körülmények miatt a gyermek minden bizonnyal kudarcok sokaságával kezdené az általános iskolát, mely kihatással lenne a jövőbeni egész tanulmányára, és életére. A fentiekre tekintettel úgy vélik, gyermekük számára az egyéni munkarendben történő tanulás sem jelentene megoldást, kizárólag az óvodában maradás felelne meg ebben a helyzetben. A szülők szeretnék megadni az esélyt gyermekük számára a sikeres iskolakezdésre, melyre az állapotának stabilizálódása után lenne lehetősége. A szülők az Oktatási Hivatalt is megkeresték, ahonnan elutasító választ kaptak: hivatkoztak arra, hogy nincs jogszabályi lehetőség méltányosság gyakorlására, nincs olyan szerv, amely engedélyezhetné a tankötelezettség megkezdésének halasztását.

Az ügyben megkerestük a köznevelésért felelő államtitkárt, kértük szakmai álláspontját egy ilyen váratlanul felmerült, szélsőséges helyzet vonatkozásában. A szaktárca állásfoglalásának megküldésével tájékoztattuk a panaszost az intézkedési lehetőségekről.

A köznevelésért felelős államtitkár tájékoztatása szerint a panaszos méltányossági kérelemmel fordult az államtitkársághoz, melyben gyermeke tankötelezettségének megkezdése alóli felmentését kezdeményezte egy évre. A köznevelési törvény rendelkezéseinek főszabálya szerint a gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség megkezdése alól az Oktatási Hivatal egy év időtartamra felmentést engedélyezhet. A jogszabályok az Emberi Erőforrások Minisztériumához nem telepítenek méltányossági jogkört, így a tankötelezettség megkezdése alóli felmentést nem tudták engedélyezni, erről a szülőt tájékoztatták. A szülő méltányossági kérelmének indoka a fent említett súlyos és hirtelen bekövetkezett látásromlás volt, melyről szemorvosi leletet mellékelt. Tekintve, hogy egy ilyen állapot olyan időpontban is bekövetkezhet, amikor a gyermek már valamennyi, a jogszabályok adta felmentési lehetőséget igénybe vette, azaz életkora alapján nem vehet részt további óvodai nevelésben, fontosnak tartották kihangsúlyozni, hogy álláspontjuk szerint jelen ügyben nem az a kérdés, hogy valaki felmenthető-e vagy sem (hiszen ezen ügyben a jogszabály már nem teszi ezt lehetővé), hanem az, hogy milyen ellátásban részesüljön. A szülő figyelmét felhívták arra, hogy ebben a helyzetben azonnali, speciális látásvizsgálat szükséges. Számos kedvezmény a szakértői bizottság szakértői véleményéhez kötődik, s mivel a gyermek speciális megsegítést igényel, javasolták, hogy mihamarabb keresse fel a látásvizsgálói tevékenységet is végző érintett szakértői bizottságot (megadva a címét és elérhetőségét is az illetékes szakértői bizottságnak), hogy az megfelelő fejlesztési javaslatot és kedvezményeket tudjon javasolni, továbbá ki tudja jelölni azt az iskolát, amely a gyermek fogadására szakmailag felkészült. Nem az ugyanis a jó megoldás, ha a gyermek az óvodában küzd látási nehézségeivel, hanem ha megfelelő fejlesztésben részesül. A szülőt továbbá tájékoztatták arról, hogy bár a tankötelezettség megkezdése alóli felmentés már nem engedélyezhető, a gyermek számos kedvezményben részesülhet általános iskolai tanulmányai megkezdése esetén is:

• Sajátos nevelési igényű tanuló esetében a helyi tanterv, a szakmai program az egyes évfolyamok követelményeinek teljesítéséhez egy tanítási évnél hosszabb időt is megjelölhet. Ez a valóságban rendszerint az első évfolyam tartalmának több tanévre tervezésével realizálódik és főképp a különnevelő gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai intézményekre jellemző.
• A sajátos nevelési igényű tanuló részére, a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az iskola igazgatója a tanuló egyéni adottságához, fejlettségéhez igazodó egyéni előrehaladású nevelést és oktatást engedélyez. Az engedélyben meg kell határozni, melyik tárgyból, melyik évfolyam utolsó tanítási napjáig kell a tanulónak a tanulmányi követelményeket teljesítenie. Az egyéni továbbhaladás – valamennyi vagy egyes tantárgyakból – különböző évfolyamokig, de legkésőbb (bizonyos kivételektől eltekintve) a negyedik évfolyam végéig tarthat. Azaz nem kell a tanulót ebben az esetben minden évfolyam végén értékelni (a negyedik évfolyam végére kell elérnie a negyedik évfolyamig terjedő ciklus követelményeit).

Ugyancsak a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján kell engedélyezni a szakértői véleményben szereplő kedvezményeket a sajátos nevelési igényű tanuló részére, amelyek a következők lehetnek: hosszabb felkészülési idő, hosszabb feladatmegoldási idő, segédeszköz-használat, írásbeli vagy szóbeli számonkérés preferálása vagy kizárása, akár teljes tantárgyi felmentés (adott tantárgyból).

- A sajátos nevelési igényű tanulókat fejlesztésben kell részesíteni (amelyet a sajátos nevelési igény típusának és súlyosságának megfelelő gyógypedagógus/konduktor végezhet). Ez az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs foglalkozás, amelynek fő területeit és javasolt óraszámát a szakértői bizottság határozza meg.

Kiegészítésképpen jelezték hivatalunk felé, hogy a szülő válaszlevelében a javaslatukat nem fogadta el, de a látásvizsgáló szakértői bizottság vizsgálatát, segítségét sem vette igénybe. (XIII/389/2020/OJBIT)

Egy szülő azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy gyermekének a pedagógiai szakszolgálat által végzett iskolaérettségi vizsgálatán nem lehetett jelen, kint kellett tartózkodnia, így nem győződhetett meg arról, hogy a teszteket, feladatokat valóban egyedül végezte-e el a gyermeke. Sérelmezte, hogy mivel gyermekének megkésett a beszédfejlődése, mégis átlagosnak, illetve átlag felettinek tartották, s minderről csak szóbeli tájékoztatást adtak.

A szülőt a fenti jogszabályi rendelkezéseken túl az alábbiakról is tájékoztattuk. A 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet 17. §-a alapján a szakértői bizottság a szakértői véleményében tesz javaslatot a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló ellátására, az ellátás módjára, formájára és helyére, az ellátáshoz kapcsolódó pedagógiai szakszolgálatok típusaira, a szükséges szakemberre és annak feladataira. A szakértői véleménynek tartalmaznia kell az adott tanév szeptember 1. és január 15. napja közt elvégzett vizsgálatoknál az ötödik életévüket betöltött, de hat évesnél fiatalabb sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek esetében javaslatot a tankötelezettség teljesítésének következő tanévtől történő megkezdésére vagy további egy év óvodai nevelésre. Ha a Hivatal a kérelmező által benyújtott dokumentumok alapján, a tankötelezettség teljesítésének hat éves kor előtti megkezdésével vagy a tankötelezettség megkezdése alóli felmentéssel kapcsolatos hatósági eljárásban a szakértői bizottságot szakértőként kirendelte, és a 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet szerinti szakértői vélemény elkészítése és a Hivatalnak történő megküldése mellett a hatósági eljárástól függetlenül az e rendelet szerinti szakértői vélemény kibocsátása is szükséges, úgy azt a szakértői bizottság az e rendelet általános szabályai szerint készíti el. Ha szakértői vizsgálatot a Hivatal kirendelésére a járási szakértői bizottság végezte el, és a szakértői vizsgálat alapján sajátos nevelési igény valószínűsíthető, akkor a járási szakértői bizottság a Korm. rendelet szerinti szakértői vélemény elkészítésével és a Hivatalnak történő megküldésével egyidejűleg saját vizsgálatának dokumentációját és annak eredményeit, a vizsgálat alapján tett megállapításait, valamint a rendelkezésükre álló egyéb iratokat megküldi a megyei szakértői bizottság részére, amely a szakértői vizsgálatot a hatósági eljárástól függetlenül e rendelet általános szabályai szerint fejezi be. A megyei szakértői bizottság a járási szakértői bizottság azon szakmai megállapításaihoz, melyeket a Korm. rendelet szerinti szakértői vélemény tartalmaz, kötve van.

A beadványból nem derült ki, milyen eljárás során került sor a gyermek vizsgálatára. Tájékoztattuk a panaszost, hogy az eljárás lezárásakor írásban tájékoztatják majd a megszületett döntésről, valamint a döntés elleni jogorvoslat lehetőségéről. Amennyiben mégsem kap írásbeli tájékoztatást, úgy javasoltuk, ennek érdekében keresse meg azt a szakszolgálatot, mely a vizsgálatot végezte. (XIII/92/2020/OJBIT)

Egy szülő abban kérte hivatalunk segítségét, hogy gyermeke a szabályok ellenére mehessen iskolába a következő tanévben. Panaszában előadta, hogy az óvodától és a különböző hivatalokból valószínűleg az újonnan alkotott jogszabályok miatt téves információkat közöltek velük és ezen tájékoztatásra alapítva végeztették el az iskolaérettségi vizsgálatot 2019 novemberében. Az általa csatolt 2019. december 2-án kelt szakértői vélemény azt állapította meg, hogy a gyermeke iskolába lépéséhez szükséges készségek és képességek kialakulását a 2020/2021-es tanév során további egy év óvodai nevelés biztosíthatja. Abban a tudatban értettek egyet a szakvéleményben foglaltakkal, hogy arról tájékoztatták őket, hogy ha az év folyamán a helyzet fejlődést mutat, akkor a halasztásra leadott kérvényük megváltoztatható. Az óvónőkkel, logopédussal egyeztetve februárban jelentkeztek is a szakvélemény felülvizsgálatára, amelynek során megállapították, hogy a gyermeket az iskolába lépéshez szükséges készségek és képességek alkalmassá teszik a 2020/2021-es tanévben az iskola megkezdéséhez. Az Oktatási Hivatal azonban elutasította a kérelmüket.

Tekintettel arra, hogy ebben a kérdéskörben több panasz érkezett hivatalunkhoz, és a beadványokból jól látszott a tankötelezettség megkezdése alóli felmentéssel kapcsolatos eljárás során tapasztalható jogalkalmazói bizonytalanság, ami mind az oktatási szereplők felé adott tájékoztatásban, mind pedig az eljárás során hozott intézményi, szakértői döntésekben megjelent, a köznevelésért felelős államtitkárhoz fordultunk.

A jelen ügyben kifejtett államtitkári álláspont szerint nem adható be igazolási kérelem, hiszen nincs semmilyen elmulasztott határidő, sem elmulasztott eljárási cselekmény. A tankötelezettség teljesítésének megkezdése alól (egy év időtartamra) a Hivatal adhat felmentést, kivételszabály, hogy ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. Ez utóbbi rendelkezést bontja ki a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet 2020. január 1. napján hatályba lépett módosítása, mely szerint a szakértői bizottság szakértői véleményének kötelező tartalmi eleme – többek közt – az adott tanév szeptember 1. és január 15. napja közt elvégzett vizsgálatoknál az ötödik életévüket betöltött, de hat évesnél fiatalabb sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek esetében javaslat a tankötelezettség teljesítésének következő tanévtől történő megkezdésére vagy további egy év óvodai nevelésre. (Ezt megelőzően, így 2019. december 2. napján is, a szakértői bizottság még rendelkezhetett a további egy év óvodai nevelésről, mely rendelkezés kötelező joghatással is bírt, ha az a Hivatalhoz történő kérelem-benyújtási határidőn belül történt.) A szakértői bizottság szakértői véleményét komplex gyógypedagógiai-pedagógiai –pszichológiai – orvosi vizsgálata alapján készíti el, így a tankötelezettség megkezdésére vonatkozó javaslatrész is szakmailag alátámasztott. A szakértői vélemény akkor hajtható végre, ha a szülő a kézhezvételtől számított 15 napon belül nem kezdeményezi annak felülvizsgálatát közigazgatósági hatósági eljárás keretében (ez esetben egyetértését megadottnak kell tekinteni). A szülőnek tehát van lehetősége arra, hogy – ha nem ért egyet a tankötelezettség megkezdésére vonatkozó javaslattal – jogorvoslati eljárást kezdeményezzen. Az óvodai beiratkozások időpontja az április-májusi időszakban történik, azaz a fent jelzett szakértői bizottsági vizsgálati időintervallum után 3-8 hónappal. Ilyen rövid határidőn belül a szakértői bizottság nem végez hivatalból felülvizsgálatot, tehát az ilyen vizsgálat csak szülői kérésre történhetett meg. A hatályos jogszabályok alapján 2020 áprilisában a szakértői bizottság már nem rendelkezhetett arról, hogy a gyermek mégis kezdje meg tankötelezettségét, ilyen javaslattal ugyanis már nem élhetett. A jövőre nézve sem tartja az államtitkár megfelelőnek az utólagos (a szeptember-január közti vizsgálatok január-május közti) felülvizsgálat megnyitásának lehetőségét, hiszen az jogbizonytalanságot eredményezhet, azt vonhatja maga után, hogy a szakértői bizottság szeptember 1. és január 15. született szakértői véleményei voltaképpen csak „biztonsági intézkedések”, hisz pár hónappal később felülvizsgálhatóvá válna, amely nem biztos, hogy kizárólag szakmai alapokon nyugodna, sokkal inkább engedhetne teret az egyéni igényérvényesítésnek (amelyek kiküszöbölése volt az egyik célja az új intézkedéscsomagnak).

A köznevelési államtitkár megítélése szerint a szülő az Ákr. 53-54. § általános szabályai szerint tud igazolási kérelmet benyújtani – ha az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott – a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb negyvenöt napon belül lehet előterjeszteni.

Hivatalunk az államtitkár úr válaszának megküldésével tájékoztatta a panaszost, hogy a kérdéskörrel kapcsolatos minden változtatás oktatáspolitikai döntést igényel. Tájékoztattuk, hogy ilyen jellegű módosítást kezdeményezhet az Emberi Erőforrások Minisztériumának Köznevelésért Felelős Államtitkárságán. Jelezheti továbbá közvetlenül választókerületének képviselője felé is a jogi szabályozással kapcsolatos meglátásait, aki országgyűlési képviselőként kezdeményezheti a jogszabály-módosítást. (XIII/249/2020/OJBIT)

Egy másik ügyben az óvoda és a szülő még ősszel közösen döntöttek arról, hogy a Down-szindrómás gyermek még egy évet maradjon óvodában, az ezzel kapcsolatos teendőket az óvoda vállalta. Azonban az óvoda nem jelentette le a gyermeket, és nem indította el időben a szakvélemény felülvizsgálata iránti kérést, így a döntést megerősítő szakértői véleményük nem volt. A szülő információi szerint a szakértői bizottság a járványügyi helyzetre tekintettel személyes vizsgálatot nem végzett. Az óvoda jelzést kapott a gyermekkel kapcsolatban, hogy az elmaradt kérelmezési eljárás miatt a gyermeknek meg kell kezdenie az iskolát. A szülő méltányossági kérelmet nyújtott be az Oktatási Hivatalhoz, azonban a határidők lejártára hivatkozva azt elutasította a Hivatal, a szakszolgálattal történt egyeztetésre is hivatkoztak továbbá, miszerint a szakértői bizottság vezetője ígéretet tett arra, hogy a fejlesztést biztosító iskola kijelölése meg fog történni szeptemberig. A szülő sérelmezte, hogy az eljárás során vétett hiba és mulasztás miatt a gyermeke olyan hátrányba került, hogy az adott helyzetben nincs mód korrekcióra.

Erre az ügyre vonatkozóan is kérdeztük a köznevelésért felelős államtitkárt a tankötelezettség megkezdése alóli felmentéssel kapcsolatos megkeresésünkben, aki az adott üggyel kapcsolatban is kialakította álláspontját. Eszerint mivel a szülő és az óvoda szóban egyeztek meg a további egy év óvodai nevelésről, de a kérelem benyújtására nyitva álló időn belül nem kezdeményezték a szakértői bizottság vizsgálatát és a szülő a hivatalhoz sem nyújtott be kérelmet, sem a szakértői bizottság, sem a Hivatal felelőssége nem állapítható meg, a jelenlegi következmény az óvoda és a szülő mulasztásából fakadt. Álláspontja szerint a szülővel szemben nem jártak el megtévesztően, a szülő nem volt objektíve akadályoztatva a tankötelezettség felmentése alóli kérelem benyújtására, a benyújtási határidőről tudomása volt, így a köznevelésért felelős államtitkár álláspontja szerint nem adható be igazolási kérelem. A szakértői bizottságok a jelzett időszakban – fenntartói utasításra – valóban nem végeztek személyes vizsgálatokat, azonban a pedagógiai szakszolgálatok működése rövidesen ütemezetten újraindult.

Hivatalunk az államtitkár úr válaszának megküldésével tájékoztatta a panaszost, kiemelve, hogy a kérdéskörrel kapcsolatos minden változtatás oktatáspolitikai döntést igényel. (XIII/236/2020/OJBIT)

Szintén a tankötelezettség teljesítésének halasztásával összefüggő eljárás miatt fordultak hivatalunkhoz szülők. Gyermekükkel kapcsolatban 2018. július 3-án kelt szakértői vélemény megállapította sajátos nevelési igényét, és a következő felülvizsgálat időpontját a 2019/2020. tanévre írta elő. A szülő tájékoztatása szerint a gyermek óvodája 2019. október 19-én egy szöveges értékeléssel egybekötött kérvényt nyújtott be a gyermek felülvizsgálata érdekében. A szülő úgy vélte, a vizsgálat során az iskolába lépéshez szükséges fejlettségét is megítéli a bizottság, ezért – várva a vizsgálatra történő behívást – semmilyen további lépést nem tett a tankötelezettség teljesítésének halasztásával kapcsolatban. A szakértői bizottság felülvizsgálatának megvalósítására 2020. február 13-ig nem került sor, egészen addig, amíg a szülő telefonon nem érdeklődött a szakértői bizottságtól. A szülőnek ekkor vált világossá, hogy a tankötelezettség teljesítésének halasztására vonatkozó kérelem benyújtásának határideje 2020. január 31-én lejárt. Ekkor a szülő, illetőleg az óvoda méltányossági kérelmet fogalmazott meg az Oktatási Hivatal felé, hogy a körülményekre tekintettel engedélyezzék a gyermek további egy évig tartó óvodai ellátását. A panaszos elmondása szerint az Oktatási Hivataltól a beadvány idején még nem kapott írásbeli választ a döntésről, de telefonon annak elutasításáról tájékoztatták a határidő leteltére hivatkozással. Közben kaptak vizsgálati időpontot a szakértői bizottságtól is, melyre 2020. február 19-én került sor. A vizsgálatot követően elkészült előzetes szakértői vélemény megfogalmazta, hogy a gyermek sajátos nevelési igényében változás nem történt, és az Oktatási Hivatalnál folyó eljárásra tekintettel azonban nem zárták le a vizsgálatot. Az iskolába lépéshez szükséges fejlettséggel összefüggésben ugyanakkor nem tartalmazott megállapítást az előzetes vélemény.

A köznevelési törvény 45. § (2) bekezdése alapján a szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évében január 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Ha az eljárásban szakértőt kell meghallgatni, akkor csak szakértői bizottság rendelhető ki, és a függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség. A köznevelési törvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy milyen eljárást kell követnie az Oktatási Hivatalnak abban az esetben, ha később érkezik hozzá tankötelezettség teljesítésének halasztására vonatkozó kérelem.

A köznevelésért felelős államtitkár a tankötelezettség megkezdése alóli felmentéssel kapcsolatos megkeresésünkre ebben az ügyben is kifejtette álláspontját. Eszerint a 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet (a továbbiakban: Rendelet) értelmében a szakértői bizottság eljárásának nem a tankötelezettség megkezdése alóli „felmentés” a fő célja, hanem a sajátos nevelési igény, a beilleszkedési tanulási, magatartási nehézség, vagy a korai fejlesztésre és gondozásra való jogosultság megállapítása, a fejlesztési javaslat, a kijelölt intézmény és a megfelelő szakemberek meghatározása. Az, hogy bizonyos – szűk – esetkörben bekerült a szakértői vélemény kötelező tartalmi elemei közé a tankötelezettség megkezdésére utaló javaslat, a 2020. január 1. napján bevezetett új szabályok egyik végrehajtási szintű hozadéka. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a vizsgálat (és a vizsgálat kezdeményezése) ekkor sem irányulhat a tankötelezettség megkezdése alóli felmentésre, hanem a vizsgálat „alapcéljai” mellett kiegészítésképpen kerül megjelenítésre. A szakértői bizottság a Rendelet értelmében (a Rendeletben meghatározott időközönként) hivatalból felülvizsgálja szakértői véleményét. A 2019. szeptember 1. napja és a 2020. január 31. napja közti időszakban széles körű sajtónyilvánosságot kapott a tankötelezettség megkezdésének új szabályrendszere, a pedagógiai oktatási központok pedig teljeskörűen tájékoztatták a területükön működő óvodákat az új szabályokról, a kérelem benyújtására nyitva álló időről és a feljogosított hatóságról. A kommunikáció nem utalt arra, hogy nem kell kérelmet benyújtania a Hivatalhoz annak, akinek abban a tanévben lesz a következő hivatalbóli felülvizsgálata. Nem is szólhatott erről, hiszen a következő hivatalbóli felülvizsgálat időpontja tanévben (és nem tanévrészben) van meghatározva, emellett az, hogy a szakértői bizottság a hivatalbóli felülvizsgálatot elvégzi, még nem jelenti azt, hogy úgy is fogja megítélni vizsgálata alapján, hogy a gyermeknek további egy év óvodai nevelés volna előnyös és nem a tankötelezettség megkezdése.

Jelen ügyben az óvoda megfelelően járt el, hiszen jelezte a hivatalbóli felülvizsgálat időszerűségét a szakértői bizottságnak. A szakértői bizottság mulasztott akkor, amikor nem a Rendelet szerinti határidőn belül – hanem később – végezte el felülvizsgálatot. Ha azonban a felülvizsgálati kérelem nem szólt a tankötelezettség megkezdése alóli felmentésről (amiről nincs információnk), akkor a szakértői bizottság azt nem érzékelte jogvesztő határidővel „fenyegető” vizsgálatként, csak „rendes” hivatalbóli felülvizsgálatként és feltehetően hátrább sorolta a 2019. szeptember 1. napja és a 2020. január 31. napja közt tömegesen beérkezett és jogvesztő határidővel fenyegető, tankötelezettség megkezdése alóli felmentést célzó vizsgálati kérelmekkel szemben.

A szaktárca megítélése szerint tehát a szakértői bizottság – bár megsértette a „rendes” eljárási határidőket, de – nem tehető felelőssé azért, mert nem született a hivatalhoz történő kérelembenyújtási határidőn belül olyan szakértői vélemény, amely a tankötelezettség megkezdése alóli felmentésről rendelkezett volna. (Akkor sem biztos, hogy a szakértői bizottság tankötelezettség megkezdése alóli felmentésről rendelkezett volna, ha egyebekben a hivatalbóli felülvizsgálat a megszokott határidőkön belül megtörténik.) Mindezek miatt a szülőnek be kellett volna nyújtania a törvény szerint erre a döntésre kijelölt hatósághoz, a Hivatalhoz a felmentési kérelmet.

Az államtitkár álláspontja szerint sem az óvoda, sem a Hivatal, sem pedig a szakértői bizottság nem járt el megtévesztően a szülővel szemben – bár az óvoda esetében ez esetleg vita tárgyát képezheti, hiszen a pedagógiai oktatási központok pedig teljeskörűen tájékoztatták a területükön működő óvodákat az új szabályokról – a szülő nem volt objektíve akadályoztatva a tankötelezettség felmentése alóli kérelem benyújtására, annak határidejéről pedig tudomása volt, így nem adható be igazolási kérelem.

Hivatalunk a panaszost ez esetben is tájékoztatta az államtitkár válaszának megküldésével és azzal, hogy a kérdéskörrel kapcsolatos minden változtatás oktatáspolitikai döntést igényel. (XIII/176/2020/OJBIT)

Egy szülő beadványában gyermeke iskolakezdésével kapcsolatban fordult hivatalunkhoz, megoldást keresve arra, hogy lányának fizikai jelenléttel ne legyen szükséges az érintett intézményben részt vennie a tanórákon, helyette digitális, vagy egyéb módon folytathassa tanulmányait.

A szülőt – a fentiekben részletezett – tankötelezettség megkezdésére, illetve további egy nevelési évig történő óvodában maradásra, továbbá az egyéni tanulói munkarendre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekről tájékoztattuk.

A fentieken túl tájékoztattuk a szülőt, hogy az Intézkedési Terv (2020. október 1., 3. verzió) 8.1. pontja szerint annak a tanulónak az iskolai hiányzását, aki a vírusfertőzés szempontjából veszélyeztetett csoportba tartozik tartós betegsége (például szív-érrendszeri megbetegedések, légzőszervi megbetegedések, rosszindulatú daganatos megbetegedések, máj- és vesebetegségek) vagy például immunszupprimált állapota miatt, erről orvosi igazolással rendelkezik, és azt bemutatja, esetleges hiányzását igazolt hiányzásnak kell tekinteni. Igazolt hiányzásnak tekintendő továbbá, ha a gyermek, a tanuló hatósági karanténba kerül a részére előírt karantén időszakára. A 8.2. pont rögzíti, hogy ezen időszakban a tanuló az otthona elhagyása nélkül, a pedagógusokkal egyeztetett kapcsolattartási és számonkérési forma mellett részt vehet az oktatásban. A 8.3. pont alapján a gyermek, a tanuló távolmaradásával kapcsolatos valamennyi szabály a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendeletben foglaltak szerint érvényes, azok betartása szerint szükséges eljárni. (XIII/431/2020/OJBIT)

Egy szülő beadványában krónikus betegségekkel küzdő gyermeke tanévkezdésével és iskolai távolmaradásával kapcsolatosan kért tanácsot. EGYMI-be járó negyedik osztályos gyermeke esetében sem a kezelő szakorvosok, sem a gyermekorvos, sem az iskola nem tudott számára felvilágosítást adni az otthontanulás menetéről. Kérdéseire a köznevelésért felelős helyettes államtitkár adott választ.

Arra, hogy kitől milyen igazolás szükséges ahhoz, hogy a gyermek otthonról, online tanulhasson, a szaktárca kifejtette, hogy az Intézkedési Terv értelmében annak a tanulónak az iskolai hiányzását, aki a vírusfertőzés szempontjából veszélyeztetett csoportba tartozik tartós betegsége vagy például immunszupprimált állapota miatt, és az erről szóló orvosi igazolást bemutatja, igazolt hiányzásnak kell tekinteni. Ezen időszakban a tanuló az otthona elhagyása nélkül, a pedagógusokkal egyeztetett kapcsolattartási és számonkérési forma mellett részt vehet az oktatásban. Tehát egy olyan orvosi igazolás szükséges, amely egyértelműen rögzíti, hogy a gyermek egészségügyi állapota miatt járvány szempontból veszélyeztetett. A köznevelésért felelős helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy az otthonról tanulás nem azonos a tantermen kívüli, digitális munkarenddel, mivel az osztály többi tanulója az iskolában van és a pedagógus az órái alatt velük foglalkozik. Az otthon lévő gyermek esetében így elsősorban a feladatok kiadását, ütemezését, valamint a számonkérés, visszacsatolás, konzultáció rendjét érdemes kialakítani. A köznevelésért felelős helyettes államtitkár emellett felvetette az egyéni munkarend lehetőségét, és az engedélyezés feltételeiről tájékoztatta a szülőt.

A szülő érdeklődött az iránt is, hogy miképpen lehetséges, hogy az akár egy egész tanévre kiterjedő igazolt hiányzás ne számítson bele az éves megengedhető maximum hiányzási keretbe. A szaktárca álláspontja, hogy az intézkedési tervben a gyermek, a tanuló távolmaradásával kapcsolatos valamennyi szabály a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendeletben foglaltak szerint érvényes és azok betartásával szükséges eljárni. Ennek értelmében, ha a tanuló igazoltan és igazolatlanul együttesen egy tanítási évben több mint 250 tanítási órát hiányzott, vagy egy adott tantárgyból a tanítási órák harminc százalékát meghaladja a hiányzásai mértéke, és nem szerzett az értékeléshez szükséges elegendő számú osztályzatot, akkor csak sikeres osztályozóvizsgával teljesítheti eredményesen a tanítási évet. Természetesen az egyéni munkarend esetében a hiányzások számát nem kell figyelembe venni, ott azonban a félévi és év végi osztályozóvizsga valamennyi tantárgyból szükséges a továbbhaladáshoz.

A beteg gyermekkel egy háztartásban élő nem krónikus beteg testvér otthoni (táv)tanulására vonatkozó kérdésre a helyettes államtitkár kiemelte, hogy fontos otthon is a távolságtartás, járványügyi óvintézkedések betartása a krónikus beteg gyermek érdekében. A család egészséges, iskoláskorú tagjai ettől változatlanul járhatnak iskolába.

Végül abban a kérdésben, hogy milyen krónikus betegségekkel számít egy gyermek védendőnek, a szaktárca álláspontja az volt, hogy ezt a háziorvosnak, illetve a házi gyermekorvosnak kell megállapítania. Szükség esetén a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz, illetve a népegészségügyi hatósághoz tud fordulni az orvos. (XIII/461/2020/OJBIT)

Hivatalunkba panasz érkezett egy szülőtől, akinek gyermeke a járványhelyzet miatt négy hetet hiányzott az iskolából, amire a gyermekorvos online adta ki az igazolást, viszont az iskola azt nem fogadta el. Az iskola küldött egy igazolási mintát a szülőnek, hogy a gyermekorvos eszerint állítsa ki az igazolást. A gyermekorvos kérte, hogy az iskola vegye fel vele a kapcsolatot és egyeztessenek, ez azonban nem történt meg.

Tájékoztattuk a panaszost az Intézkedési Terv (2020. október 1., 3. verzió) – korábbiakban már idézett – 8. pontjában foglaltakról. Tájékoztattuk továbbá a jogorvoslat lehetőségéről, a fenntartójának adatairól és hivatalunk eljárásáról. (XIII/597/2020/OJBIT)

Több panaszos is hivatalunknál érdeklődött a járványhelyzet alatti óvodai ügyelet rendjével kapcsolatban. Tájékoztattuk őket a jogorvoslat lehetőségéről, módjáról, illetve javasoltuk, hogy kérdéseiket a hasonló jelzések fogadására központilag létrehozott tematikus e-mail címre (vedekezesakoznevelesben@emmi.gov.hu) küldjék el, amelyeket a köznevelési szakterület munkatársai válaszolnak meg. (XIII/332/2020/OJBIT, XIII/463/2020/OJBIT)

Egy tanuló azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy a vírushelyzet miatt be szabad-e mennie az iskolába, hogy beszámoljon az online oktatásban leadott tananyagból.

Tájékoztattuk a digitális munkarend bevezetéséről szóló 14/2020. (XI. 10.) EMMI határozatában foglaltakról, amelynek 2. pontja rögzíti, hogy a középfokú iskolákban a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok 5-8. évfolyamai kivételével, a fejlesztő nevelést-oktatást végző iskolákban, valamint a felnőttoktatásban a nevelés-oktatás tantermen kívüli, digitális oktatásban valósul meg. A 3. pont szerint a tanulási folyamat ellenőrzése online, vagy más, személyes találkozást nem igénylő módon történik. Az 5. pont szerint szükség vagy igény esetén – az intézményvezető döntése alapján – egyéni és kiscsoportos konzultációk megszervezése a tantermen kívüli, digitális munkarend ideje alatt is lehetséges.

Felhívtuk továbbá a figyelmét arra, hogy lehetősége van kérdését az Emberi Erőforrások Minisztériuma által a járványhelyzetre tekintettel létrehozott tematikus e-mail-címre (vedekezesakoznevelesben@emmi.gov.hu) eljuttatni, amelyen a kérdéseket és bejelentéseket a köznevelési szakterület munkatársai válaszolják meg. (XIII/617/2020/OJBIT)

Rövid kérdés érkezett hivatalunkhoz arra vonatkozóan, hogy a gimnazisták bemehetnek-e az iskolába számonkérő dolgozatot írni járványhelyzet alatt. Válaszunk egyértelműen és határozottan az volt, hogy nem mehetnek be a tanulók az iskolába. Javasoltuk, hogy a panaszos forduljon az igazgatóhoz, s amennyiben az ügy nem oldódik meg, akkor keresse meg az iskola fenntartóját. Amennyiben ott nem segítenek és továbbra is fennáll a jogsértés, az ügy kivizsgálása céljából hivatalunkhoz fordulhat. (XIII/612/2020/OJBIT)

Egy hozzánk forduló arról kért tájékoztatást, hogy a járványhelyzet során az iskola hozhat-e olyan döntést, amelyben arra kéri a szülőt, hogy ne vigye két hétig iskolába a gyermekeit, mivel a külföldről hazalátogató apával töltöttek több napot. Míg több esetben a járványhelyzet miatt éppen a szülők sérelmezték, hogy az iskola nem engedélyezi gyermekük otthonról történő tanulását, és az egyébként is sokat betegeskedő, illetve krónikus beteg gyermek miatt, vagy súlyos betegsége folytán veszélyeztetett szülő miatt a gyermek hiányzásait orvosi javaslat alapján igazolt hiányzásnak tekintse az iskola. Mindannyiukat arról tájékoztattuk, hogy a járványhelyzethez szorosan kapcsolódó kérdéseiket a hasonló jelzések fogadására központilag létrehozott tematikus e-mail címre küldjék el, ahol a kérdéseket és bejelentéseket a köznevelési szakterület munkatársai válaszolják meg. (XIII/458/2020/OJBIT, XIII/470/2020/OJBIT, XIII/579/2020/OJBIT, XIII/573/2020/OJBIT)

Egy szülő szintén a kötelező iskolai maszkhasználat miatt fordult hivatalunkhoz. Beadványában azt sérelmezte, hogy míg jogszabály nem írja elő az iskolában a kötelező maszkhasználatot, az igazgatók saját hatáskörben dönthetnek erről veszélyeztetve a gyermekek egészségét is, mivel 16 éves gyermekének fáj a feje az akár napi 8-9 óra maszkviseléstől, nem kap rendesen levegőt. A 6 és 11 éves gyermeke számára is kötelező a maszkhasználat, intővel, kirúgással, pénzbírsággal fenyegetik őket, ha nincs náluk maszk, mindez a gyermekeket nagyon megviseli.

Tekintettel arra, hogy hivatalunkhoz érkezett számos panaszban jelezték a szülők, hogy a jelenlegi járványhelyzetben az intézmények különbözőképpen alakítják gyakorlatukat a tanulókra irányadó iskolai maszkviseléssel kapcsolatban, és eltérő gyakorlat alakult ki a sajátos nevelési igényű tanulók maszkviselésre kötelezésével kapcsolatban is, az országos tisztifőorvoshoz fordultunk. Kértük a közreműködését, egyértelmű állásfoglalását a tanulókra vonatkozó, nevelési-oktatási intézményekben történő maszkviselésre vonatkozóan.

A Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalást tartalmazó tájékoztatójában megerősítette, hogy a járványügyi készültségi időszak védelmi intézkedéseiről szóló 431/2020. (IX. 18.) Korm. rendelet kötelező iskolai maszkhasználatról nem rendelkezik. Idézte az Emberi Erőforrások Minisztériumának az iskolák járványügyi készültség alatti működését segítő Intézkedési Terv maszkhasználattal kapcsolatos szabályait.

„2.3 Az osztálytermekben lehetőség szerint gondoskodni kell a tanulók lazább elhelyezéséről, adott esetben nagyobb termek vagy egyéb rendelkezésre álló helyiségek bevonásával. A tanítási órákon, foglalkozásokon a maszk viselése lehetséges, de nem kötelező. A tanulók szellősebb elhelyezése céljából, amennyiben lehetséges, az oktatáshoz-neveléshez nem szükséges tárgyakat, bútorokat javasolt a tantermen kívül elhelyezni.

2.4 A közösségi terekben egyszerre csak annyi gyermek, tanuló tartózkodhat, hogy betartható legyen a 1,5 méteres védőtávolság. Szükség esetén a csoportok, osztályok számára elkülönített területeket lehet kijelölni a közösségi tereken belül. Amennyiben a védőtávolság nem tartható be a közösségi tereken, úgy az általános iskola felső tagozatában és a középiskolákban az ott tartózkodás idején javasolt a szájat és orrot eltakaró maszk viselése. ”

Mindezek alapján a Népegészségügyi Központ tájékoztatója szerint a gyermekek, különösen az alsó tagozatosok körében nehezen biztosítható az egész napos helyes maszkviselés (a maszkok szabályos fel- és levétele, illetve tárolása például étkezési szünetekben), és mivel a helytelen maszkhasználat (maszkok külső felületének kézzel érintése, a maszkok padon, asztalon történő tárolása) fokozhatja a megfertőződés kockázatát, ezért sem a jogszabály, sem az eljárásrend kötelező iskolai maszkhasználatról nem rendelkezik. Amennyiben a védőtávolság közösségi terekben (pl. aula, könyvtár, folyosó, stb.) nem tartható be, úgy kizárólag az általános iskola felső tagozatában és a középiskolákban az ott tartózkodás idején javasolt a szájat és orrot eltakaró maszk viselése. Az állásfoglalás hangsúlyozta továbbá, hogy a maszkviselés önmagában nem jelent védelmet, ezért az Intézkedési Tervben meghatározásra kerültek azok a részletes járványügyi szabályok, melyek szigorú betartásával a koronavírus jelentette járványügyi kockázat csökkenthető.

Tekintettel arra, hogy a jelenlegi új koronavírus-járvány cseppfertőzéssel, direkt módon terjed, azaz a vírus terjedése szempontjából a legnagyobb veszélyt a megbetegedett köhögő, tüsszögő ember jelenti, ezért az elsődleges és legfontosabb megelőző intézkedés, hogy az intézményekbe kizárólag egészséges, tüneteket nem mutató, gyermek és dolgozó menjen.

Emellett a higiénés szabályok betartására, az arc érintésének kerülésére, az egyes tevékenységet követő alapos szappanos kézmosás vagy alkoholos kézfertőtlenítés szükségességére, a köhögési etikett betartására, a felületek rendszeres alapos fertőtlenítésre, a szellőztetésre kell a hangsúlyt helyezni.

Tájékoztatott továbbá a nevelési-oktatási intézményben koronavírus fertőzés esetén a területileg illetékes járási/fővárosi kerületi hivatal által alkalmazandó eljárásrendről, kontaktkutatás végzéséről, szükséges intézkedésekről. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Intézkedési Tervben foglaltak bevezetéséről és alkalmazásáról az intézményvezető köteles gondoskodni, míg a fenntartó feladata a megvalósítást ellenőrizni. (XIII/515/2020/OJBIT)

A hivatalunkhoz forduló szülő 2020 októberében sérelmezte gyermeke iskolájában a járvánnyal kapcsolatos értesítési rendet. Az iskola által kiadott eljárásrendben ugyanis azt kérték, hogy a szülők és tanárok azonnal jelezzék az iskola felé a fertőződést vagy annak gyanúját, míg az iskolára semmilyen értesítési kötelezettséget nem szabtak meg. A panaszost tájékoztattuk a hivatal eljárásáról és a fenntartói jogorvoslat lehetőségéről. (XIII/547/2020/OJBIT)

Egy szülő, akinek gyermeke most fejezte be a gimnáziumi tanulmányait, arról kérte hivatalunk tájékoztatását, hogy mikor szűnik meg gyermeke tanulói jogviszonya.

Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény 53. § (2) bekezdés c) pontja rögzíti, hogy megszűnik a tanulói jogviszony – többek között – a gimnáziumi tanulmányok esetén az utolsó évfolyam elvégzését követő első érettségi vizsgaidőszak utolsó napján. A 2019/2020. tanév rendjéről szóló 11/2019. (VII. 3.) EMMI rendelet 1. melléklete szerint a 2020. évi május-júniusi középszintű szóbeli érettségi vizsgák időpontja 2020. június 15-26. volt. (XIII/357/2020/OJBIT)

Egy szülő azzal kapcsolatban jelezte aggályait, hogy gyermeke a választott nyelv helyett egy másik csoportba került, mert a szintfelmérője nem sikerült jól. Az esettel összefüggésben a szülő az iskola előzetes tájékoztatásának elmaradását, információk elhallgatását sérelmezte.

A köznevelési törvény meghatározása szerint az óvodai csoport, iskolai osztály, kollégiumi csoport: az a legalább egy nevelési évre, tanévre alkotott oktatásszervezési egység, amely meghatározott közös pedagógiai feladatok végrehajtására alakul az óvodába, iskolába, kollégiumba felvételt nyert, azonos feladatellátási helyre járó gyermekekből, tanulókból. A köznevelési törvény 51. § (4) bekezdése alapján az iskolába felvett tanulók osztályba vagy csoportba való beosztásáról – a szakmai munkaközösség, annak hiányában a nevelőtestület véleményének kikérésével – az igazgató dönt.

A köznevelési törvény 46. § (6) bekezdés b) pontja alapján továbbá a tanuló joga, hogy válasszon a pedagógiai program keretei között a választható tantárgyak, foglalkozások, továbbá pedagógusok közül. Ez a jog, mint a megfogalmazásból látszik, a pedagógiai programban leírtak szerint gyakorolható.

A szülő figyelmét felhívtuk a jogorvoslati lehetőségekre, továbbá tekintettel az iskola típusára, tájékoztattuk a szülőt, hogy szakképzéssel, valamint felnőttképzéssel kapcsolatos kérdésével felkeresheti a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalt, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztériumot. (XIII/530/2020/OJBIT)

Egy panaszos nyolcadik évfolyamos gyermeke angol szakkörre járt, azonban az ott folytatott oktatással a tanulók és szüleik sem voltak megelégedve. A szülő azért is kérelmezte az intézményvezetőnél, hogy gyermekének ne kelljen járnia az adott órára, mert második félévtől két lyukas órája volt a tanulónak a szakkör előtti idősávban. Kérelmüket az iskola igazgatója elutasította arra hivatkozással, hogy öt fő alatt nincs lehetőség szakkört tartani, és a szakkör nélkül nem lett volna meg az érintett pedagógus kötelező óraszáma.

Tájékoztattuk a szülőt, hogy a beadványában jelzett angol szakkör a fentiek alapján egyéb foglalkozásnak minősül. Az egyéb foglalkozásokon való részvételi kötelezettséget a köznevelési törvény 46. § (1) bekezdés a) pontja rögzíti. Eszerint a tanuló kötelessége, hogy részt vegyen a kötelező és a választott, továbbá általános iskolában a tizenhat óráig tartó egyéb foglalkozásokon és szakmai gyakorlatokon.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet szabályai szerint az egyéb foglalkozásokról – jelen esetben angol szakkörről – való hiányzás ugyanolyan mulasztásnak minősül, mint a tanóráról történő hiányzás. Az 51. § (2) bekezdése szerint, ha a gyermek az óvodai foglalkozásról, a tanuló a tanítási óráról és egyéb foglalkozásról, valamint a kollégiumi foglalkozásról távol marad, mulasztását igazolnia kell.

A szakkörön történő részvétel alóli felmentést, mentesítést az alábbi módon szabályozza a köznevelési törvény. Az 55. § (1) bekezdése szerint az igazgató az általános iskolában a tizenhat óra előtt megszervezett egyéb foglalkozás alól a szülő kérelmére felmenti a tanulót, ha másik köznevelési intézménnyel is tanulói jogviszonyban vagy vendégtanulói jogviszonyban áll, az ott szervezett tanórai és egyéb foglalkozásokon történő részvétel érdekében, egyéb esetekben – kivéve, ha az intézmény e törvény rendelkezéseinek megfelelően egész napos iskolaként működik – felmentheti.

A fentiek értelmében tehát az igazgatónak mérlegelési jogköre van a felmentés, illetve mentesítés kérdéskörében, azonban kizárólag abban az esetben, ha a tanuló nem áll másik köznevelési intézménnyel is tanulói jogviszonyban (vagy vendégtanulói jogviszonyban).

A panaszos beadványa nem tartalmazott információt arra vonatkozóan, hogy a tanulók mely iskolaszervezési forma keretében tanulnak. Amennyiben az intézmény egész napos iskolaként működik, úgy – a fentieknek megfelelően – nincs lehetőség arra, hogy az iskola igazgatója úgynevezett egyéb esetben felmentést adjon a tizenhat óráig való jelenlét alól.

Tájékoztattuk továbbá a panaszost hivatalunk hatásköri szabályairól, illetve arról, hogy amennyiben a jogorvoslati lehetőségeit szeretné kimeríteni, akkor panaszával az intézmény fenntartójához kell fordulnia, és kérnie a sérelmezett helyzet megszüntetését. (XIII/94/2020/OJBIT)

Egy beadványozó arról érdeklődött, hogy tankönyvfelelősként megteheti-e, hogy kérelmezi, hogy más tankönyvkiadók kiadványai is nagyszámban a tankönyvjegyzéken lehessenek, ne csak túlnyomórészt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet könyvei. Szerinte rengeteg jól használható, színvonalas könyv kiszorult a jegyzékről az elmúlt évek során. Érdeklődött, hogy ez a jelenlegi egysíkú tankönyvválaszték nem sérti-e a diákok érdekeit.

Tájékoztattuk a hozzánk fordulót, hogy a köznevelési törvény 93/B. § (3) bekezdése alapján tankönyvvé nyilvánítási kérelmet közismereti tankönyv vonatkozásában az állami tankönyvfejlesztésért és -kiadásért felelős szerv, továbbá bevett egyház vagy annak belső egyházi jogi személye nyújthat be.

A köznevelési törvény 93/D. § (2) bekezdése alapján nyilvános felhívást tehet közzé az oktatásért felelős miniszter a Kormány által rendeletben kijelölt testület véleményének kikérésével közismereti tankönyv fejlesztésére, nemzetiségi nevelést-oktatást érintő közismereti tankönyv esetén az Országos Nemzetiségi Tanács egyetértésével. Ebben az esetben a 93/B. § (3) bekezdés ab) pontja szerinti nyilvános felhívás alapján az oktatásért felelős miniszter által kiválasztott könyv esetén a könyvkiadást folytató jogi személy is benyújthat tankönyvvé nyilvánítási kérelmet.

A 93/C. § alapján a tankönyvjegyzéket az Oktatási Hivatal vezeti. Az Oktatási Hivatal a 93/B. § (3) bekezdésben meghatározottak kérelme alapján veszi fel a tankönyvet a tankönyvjegyzékre. A tankönyvjegyzék bármely évfolyam bármely tantárgya vonatkozásában a Nat. szerint jóváhagyott kerettantervi tantárgyanként legfeljebb kettő tankönyvet tartalmazhat.

A tankönyvek használatára, forgalmazására vonatkozó minden további jogalkotás politikai döntés kérdése. Ezzel kapcsolatban tájékoztattuk, hogy a jogszabály módosítását mely szervezeti egységeknél kezdeményezheti. (XIII/165/2020/OJBIT)

Egy szülő arról kérte hivatalunk tájékoztatását, hogy egy ötödikes tanulóra az osztályterem tekintetében minimum hány négyzetmétert kell számítani, és hogy ez a szám, ha sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel rendelkező a tanuló, eltér-e az Európai Uniós átlag a magyartól. A szülőt tájékoztattuk, hogy a tanterem méretével kapcsolatban a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 2. melléklete rendelkezik. Eszerint a terem alapterülete nem lehet kevesebb, mint 1,5 m2/fő. (XIII/84/2020/OJBIT)