Egy szülő iskolai hiányzás igazolásával kapcsolatban fordult hivatalunkhoz. Elmondása szerint gyermeke egy napot hiányzott az iskolából, mivel elaludt, viszont a 3 napos szülői igazolási keretet már kimerítették. Mivel nem volt beteg, így sem szülői, sem orvosi igazolást nem tudott vinni. Másnap az iskola kapujában azzal fogadták, hogy ha nem vitt igazolást, akkor nem mehet be az intézménybe. A panaszos azután érdeklődött, hogy megteheti-e ezt az iskola, illetve ő szülőként mit tehet.

Tekintettel arra, hogy a szülő nevét nem fedte fel és az érintett iskolát nem jelölte meg, az érintetti minőség nem volt megállapítható. A panaszost ezért tájékoztattuk hivatalunk hatásköréről, eljárásunk feltételeiről, a jogorvoslat kimerítésének szükségességéről. Felhívtuk a szülő figyelmét továbbá, hogy panaszával az intézmény fenntartójához fordulhat. (XIII/616/2020/OJBIT)

Egy tanuló azzal a panasszal fordult hivatalunkhoz, hogy esetében az oktatási intézmény olyan digitális oktatási időpontokra is igazolatlan mulasztást rögzített az elektronikus nyilvántartási rendszerben, amely időpontokban nem is volt tanóra.

A beadványozót tájékoztattuk hivatalunk eljárásáról, annak feltételeiről, a jogorvoslati út kimerítésének szükségességéről, vagyis, hogy panaszát első körben a fenntartónál tudja jelezni. (XIII/317/2020/OJBIT)

Egy felnőttoktatásban résztvevő panaszos a gimnáziumban tapasztalt tanulói magatartással és hiányzásokkal kapcsolatban kérte hivatalunk tájékoztatását. Beadványában kitért arra, hogy bizonyos tanulók a tanórákat hangosan zavarják a tanári figyelmeztetés ellenére, a tanárok abuzálása rendszeres. Ugyanezen problémás tanulók sokszor hiányoznak, amelyre mindig hoznak igazolást. A fennálló helyzettel szemben a tanárok is tehetetlenek és a tanulók között is vitákat idéznek elő. A beadványozó azt panaszolta, hogy mind a tanárok, mind a többi tanulók jogai sérülnek, ennek megoldására kért választ.

A köznevelésre irányadó általános szabályok, illetve a felnőttoktatásra vonatkozó eltérő rendelkezések alapján általános jellegű tájékoztatást adtunk a beadványozónak. Tájékoztattuk a hozzánk fordulót a köznevelési törvényben foglalt tanulói kötelességekről, illetve a fegyelmező intézkedések formáiról, azok alkalmazásának elveiről.

A felnőttoktatásban tanulók mulasztásai tekintetében a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 143. § (7)-(10) bekezdései irányadóak. Ezen szabályok szerint az iskolának dokumentálnia kell a tanuló tanórai foglalkozásokon való jelenlétét, távolmaradását, távolmaradásának indokát, továbbá a távolmaradás igazolását. Az iskola félévenként összesíti az igazolatlan mulasztásokat, és ennek alapján megállapítja, hogy melyik tanulónak szűnik meg a tanulói jogviszonya. Az iskolának a tanítási év megkezdésekor írásban tájékoztatnia kell a felnőttoktatásban részt vevő tanulót arról, hogy az adott évfolyam adott félévében, az adott osztályban hány tanítási órát szervez az iskola. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a mulasztások jogkövetkezményeire. Megszűnik a tanuló tanulói jogviszonya, ha a szorgalmi időszakban húsz tanóránál többet mulasztott igazolatlanul. Ha a tanuló a tanórai foglalkozások több mint ötven százalékáról távol maradt, félévkor és év végén minden esetben osztályozó vizsgán köteles számot adni tudásáról. Az osztályozó vizsga alól felmentés nem adható.

Tájékoztattuk a panaszost a hivatal eljárásáról, továbbá arról, hogy panasza kivizsgálásának feltétele a jogorvoslati út kimerítése, így panaszával először az intézmény fenntartójához kell írásban fordulnia, és kérnie a sérelmezett helyzet kivizsgálását. (XIII/563/2020/OJBIT)

Egy szülő az 5. osztályos gyermekének mulasztásai nyomán tett iskolai intézkedést sérelmezve kérte hivatalunk segítségét. A szülő panaszában előadta, hogy a 2019/2020-as tanév első félévében a gyermekének nagyszámú igazolt mulasztása volt, emiatt az érintett köznevelési intézmény, mint gyermekvédelmi jelzőrendszeri tag jelzéssel élt a gyermekjóléti szolgálat irányába. A beadványához mellékelt fenntartói vizsgálatról szóló dokumentáció alapján megállapítottuk, hogy a panaszos jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az ügyben vizsgálatot indítottunk.

Az eljárás nyomán vizsgált központi kérdés az volt, hogy az intézmény által tett gyermekvédelmi jelzés megvalósította-e a tanuló oktatási jogának sérelmét. A vizsgálat során a panaszt és a fenntartói válaszlevélben, továbbá mellékleteiben foglaltakat összevetve a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel az alábbi álláspontot alakítottuk ki.

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 17. § (1) bekezdésének c) pontja szerint a köznevelési intézmények és a szakképző intézmények e törvényben szabályozott gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot látnak el – a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében – a törvényben meghatározott alaptevékenység keretében. Ugyanezen szakasz (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a fent meghatározott intézmény köteles jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szolgáltatónál.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 129. § (2)-(3) bekezdései szerint a nevelési-oktatási intézmény közreműködik a gyermekek, tanulók veszélyeztetettségének megelőzésében és megszüntetésében, ennek során együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal, a gyermekjogi képviselővel, valamint a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó más személyekkel, intézményekkel és hatóságokkal. Ha a nevelési-oktatási intézmény a gyermeket, tanulót veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni, vagy a gyermekközösség, a tanulóközösség védelme érdekében indokolt, megkeresi a gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálatot vagy más, az ifjúságvédelem területen működő szervezetet, hatóságot, amely javaslatot tesz további intézkedésekre.

A jelzőrendszer működésének célja a családban nevelkedő gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése. A jelzőrendszer tagjai olyan alapfeladatot ellátó személyek és szervezetek, amelyek tevékenységük során a gyermekkel olyan kapcsolatba kerülnek, mely során lehetőségük van a veszélyeztetettség felismerésére. A köznevelési intézmény jelzőrendszeri tag, a tanulóval napi kapcsolatban álló szereplő.

A veszélyeztetettség fogalmát a Gyvt. 5. § n) pontja a következőképp rögzíti: olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Módszertani Útmutatója, illetve a Gyvt. az alábbi, jelen ügyhöz releváns megállapításokat rögzíti. A jelzőrendszer hatékony működésének folyamatában (gyanú esetén) a jelzést tevőnek a jelzés megtétele során nem kell mérlegelnie a veszélyeztetettség súlyosságát. A szakmai felelősség elve szerint a jelzőrendszer működésében a jelzés nem választás kérdése, nem kizárólag a súlyos veszélyeztetettség eseteit köteles jelezni az intézmény. Amennyiben a jelzési kötelezettségének nem tesz eleget az intézmény, fegyelmi felelőssége áll fenn.

A köznevelési törvény 45. § (1) bekezdése szerint Magyarországon – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni. Ugyanezen szakasz (5) bekezdése rögzíti, hogy a tankötelezettség iskolába járással teljesíthető.

A köznevelési törvény 46. § (1) bekezdésének a), illetve b) pontjai értelmében a tanuló kötelessége, hogy részt vegyen a kötelező és a választott, továbbá általános iskolában a tizenhat óráig tartó egyéb foglalkozásokon és szakmai gyakorlatokon, továbbá, hogy eleget tegyen – rendszeres munkával és fegyelmezett magatartással, képességeinek megfelelően – tanulmányi kötelezettségének.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy a gyermek köteles teljesíteni tankötelezettségét. Ez egyúttal a szülő oldalán is kötelezettséget keletkeztet, a szülő ugyanis köteles gondoskodni arról, hogy gyermeke megfelelően igénybe tudja venni a neki biztosított oktatást. Ezen szülői kötelességről a köznevelési törvény 72. § (1) bekezdésének a)-b) pontjai rendelkeznek, rögzítve egyúttal a szülő intézménnyel való együttműködési kötelezettségét is.

Az oktatáshoz való jog olyan gyermeki jog, melynek érvényesülésében a szülő és az intézmény is fontos szerepet játszik.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 51. § (2) bekezdésének b) pontja szerint, ha a gyermek az óvodai foglalkozásról, a tanuló a tanítási óráról és egyéb foglalkozásról, valamint a kollégiumi foglalkozásról távol marad, mulasztását igazolnia kell. A mulasztást igazoltnak kell tekinteni, ha a gyermek, a tanuló beteg volt, és azt a házirendben meghatározottak szerint igazolja. Ugyanezen § (3) bekezdése alapján, ha a gyermek, a tanuló távolmaradását nem igazolják, a mulasztás igazolatlan.

A rendelkezésünkre álló információk, dokumentumok szerint a panaszos gyermekének kizárólag igazolt mulasztásai voltak az érintett félévben. A panaszos beadványában azt sérelmezte, hogy az intézmény jelzésének következtében ellenük, a szülők ellen vizsgálat indult a gyermekjóléti szolgálatnál. Álláspontunk szerint a szülők érdeke semmilyen esetben sem írhatja felül a gyermek, tanuló jogát. Jelen esetben a szülők oldalán kifogásolt, és az eljárás indításával összefüggésben vélt sérelem nem helyeződhet a gyermek érdekének, a gyermek oktatáshoz való jogának érvényesülése elé.

A Gyvt. 17. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy az érintett személyek, szolgáltatók, intézmények és hatóságok a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a veszélyeztetettség megelőzése és megszüntetése érdekében kötelesek egymással együttműködni és egymást kölcsönösen tájékoztatni. A szülők oldalán a jogszabály tehát együttműködési kötelezettséget rögzít, melynek értelmében a szülők kötelesek tűrni azt is, ha a gyermekük érdekében vizsgálat folyik.

Kifejtettük, hogy a tanuló nagyszámú mulasztásaival kapcsolatban az intézménynek megalapozott azon igénye, hogy a tanuló jogai ne sérüljenek: teljesítse az iskolába járási kötelességét, haladjon tanulmányaival, ne maradjon le társaitól. Ahogyan a szülők, úgy az intézmény is a gyermek, a tanuló jogait, érdekeit igyekszik érvényre juttatni, és intézményi oldalon ez abban ragadható meg, hogy a nagyszámú mulasztás elkerülése érdekében lépést tesz. Az ügy összes körülményére tekintettel fontosnak tartottuk azonban kiemelni, hogy a jogszabály, illetve a módszertani útmutató a gyermekvédelmi vonatkozásban kizárólag az igazolatlan mulasztások következményeivel foglalkozik, az igazolt mulasztások körével nem. A tanuló mulasztásainak igazoltsága azt mutatta, hogy a szülő tett az igazolatlan mulasztások elkerülése érdekében: a köznevelési törvény szabályainak megfelelően a gyermeke mulasztásait orvosi igazolásokkal támasztotta alá. Mindezeket figyelembe véve a lefolytatott vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy az intézmény által tett gyermekvédelmi jelzés a tanuló oktatási jogainak sérelmét nem valósította meg. A szülők oldalán az intézkedés érdeksérelmet megvalósíthat, ennek vizsgálatára azonban nincsen lehetőség.

Az intézmény részére a jövőre vonatkozóan azzal a javaslattal éltünk, hogy vizsgálják meg a jelen esethez hasonló ügyeket, és azt, hogy szükség van-e saját szabály megalkotására a hasonló helyzetekben teendő intézkedések rögzítéséhez. Vizsgálják meg továbbá, hogy szükség van-e az intézmények közötti megállapodásokra arra vonatkozóan, hogy mely esetekben, pontosan mit tekintenek veszélyeztetettségi tényezőnek. Az együttműködés azt a célt kell, hogy szolgálja, hogy a gyermeki jogok érvényesítése érdekében alkalmazott intézkedéseket az intézmények rendeltetésszerűen használják, elkerülve annak látszatát, hogy a szülő ellen fordítják a gyermekvédelmi jelzőrendszerben alkalmazott jelzés megtételét. (XIII/266/2020/OJBIT)

Egy szülő a krónikus betegségekkel küzdő gyermeke hiányzásai miatti iskolai intézkedésekkel kapcsolatban élt panasszal. Beadványában kifejtette, hogy második osztályos sajátos nevelési igényű gyermeke hiányzásainak száma meghaladta a 250 órát, valamennyi orvosi igazolással igazolt. Sérelmezte, hogy az iskola igazgatója ennek ellenére jelzéssel élt a gyámhivatal felé a tanulmányi eredményei romlására hivatkozva, holott a szülő szerint a tanuló jegyei javultak a félévi eredményeihez képest. Kérdése arra irányult, hogy igazolt hiányzások esetén is van-e jelzési kötelezettsége az iskolának a gyámhivatal felé. Kifogásolta továbbá a gyámhivatali eljárás során elhangzottakat.

A panaszost beadványával kapcsolatban tájékoztattuk a köznevelési törvény 46. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján a tanuló kötelességéről, a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 5. § (1) bekezdésének a) pontjában és az 51. §-ában foglaltakról, amelyek tartalmazzák a hiányzások igazolásával összefüggő szabályokat.

Tájékoztattuk a Gyvt.-ben foglalt, a köznevelési intézmény jelzési kötelezettségére, és a veszélyeztetettség fogalmára, továbbá az érintett személyek, szolgáltatók, intézmények és hatóságok együttműködési és kölcsönös tájékoztatási kötelezettségére vonatkozóan.

Tájékoztattuk a szülőt az egyéni tanulói munkarendre vonatkozó, a köznevelési törvény 45. § (5)-(6) bekezdéseiben foglalt szabályokról.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. § (1) bekezdése alapján, ha a tanuló a tanulmányi kötelezettségének a szülő kérelme alapján egyéni munkarend keretében tesz eleget, felkészítéséről a szülő gondoskodik, a tanuló egyénileg készül fel.

A köznevelési törvény 45. § (5) bekezdése azt is kimondja, hogy jogszabályban meghatározott esetben az egyéni munkarendet biztosítani kell. Ez történik a sajátos nevelési igényű tanuló, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló, valamint a szakorvosi vélemény alapján tartós gyógykezelésben részesülő tanuló kérelme esetén.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. § (2)-(3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a sajátos nevelési igényű tanuló, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanuló a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján tanulmányait egyéni munkarend keretében folytatja, iskolai neveléséről és oktatásáról, felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatainak megállapításáról, a felkészítést végző pedagógusokról a szakértői véleményben foglaltak szerint az az iskola gondoskodik, amellyel a tanuló tanulói jogviszonyban áll. Az iskolában nem foglalkoztatott szakemberek biztosításáról a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanuló esetén a pedagógiai szakszolgálati intézménynek, sajátos nevelési igényű tanuló esetén az utazó gyógypedagógusi, utazó konduktori hálózatnak kell gondoskodni.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 75. § (3) bekezdése szerint, ha a tanuló az Eütv. 89. § szerinti általános járóbeteg szakellátásban, vagy az Eütv. 91. § szerinti általános fekvőbeteg szakellátásban résztvevő szakorvos által kiadott vélemény szerint tartós gyógykezelésben részesül és emiatt a mindennapos iskolába járási kötelezettségét nem tudja teljesíteni, egyéni munkarend keretében folytatja tanulmányait. Az iskola köteles gondoskodni a tanuló felkészítéséről, érdemjegyeinek és osztályzatának megállapításáról.

A köznevelési törvény 55. § (2) bekezdése alapján az egyéni munkarenddel rendelkezőt az iskola valamennyi kötelező tanórai foglalkozása alól fel kell menteni. A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 64. § (2) bekezdés a) pontja pedig arról rendelkezik, hogy osztályozó vizsgát kell tennie a tanulónak a félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól.

Tájékoztattuk továbbá a panaszost a hivatal eljárásának feltételéről, a jogorvoslati lehetőségek kimerítésének szükségességéről, valamint arról, hogy panaszával először az intézmény fenntartójához kell fordulnia, és kérnie a sérelmezett helyzet megszüntetését. (XIII/193/2020/OJBIT)

Egy szülő tizenegyedik osztályos fia mulasztásai kapcsán érdeklődött hivatalunknál az osztályozó vizsgáról. Előadta, hogy gyermeke 271 óra mulasztásából 27 óra igazolatlan, mivel az egyes késéseket egy egész tanóra igazolatlan hiányzásnak tekintették. Emiatt gyermekének osztályozó vizsgát kellene tennie minden tantárgyból. A szülő kérdése arra irányult, hogy jogosan számít-e igazolatlan órának a késés.

A panaszost tájékoztattuk a mulasztással összefüggő osztályozóvizsgák szabályairól, a késés jogi szabályozásáról, valamint a jogorvoslat lehetőségéről. (XIII/307/2020/OJBIT)

Egy nagykorú 9. osztályos tanuló igazolatlan mulasztásainak száma elérte a jogszabályban meghatározott mértéket, ezért tanulói jogviszonyát megszüntették. Ezzel összefüggésben a szülő – gyermeke meghatalmazásával – több dolgot kifogásolt beadványában, amellyel hivatalunkhoz fordult. Az ügyben vizsgálatot indítottunk. A panaszos elsőként azt sérelmezte, hogy gyermekét – annak ellenére, hogy nagykorú – nem értesítették a jogszabályban előírtaknak megfelelően, csak az édesanyját, akivel egy háztartásban él. A tankerületi igazgató válaszában foglaltakat áttanulmányoztuk, és összevetettük a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel.

A szülő panaszában sérelmezte azt is, hogy az iskola nem adta át a szülő részére a tájékoztatásokról szóló küldemény igazolására szolgáló tértivevényt.

A panasz a mulasztásokkal (igazolt/igazolatlan hiányzások számával) összefüggő adminisztrációra vonatkozó kifogásokat is tartalmazott. A fenntartó nyilatkozatában a házirend szabályainak ismertetésével, és az igazolások tekintetében végzett tevékenység ismertetésével adta magyarázatát a dokumentumokban észlelt eltéréseknek, amelyet elfogadtunk, az oktatási jogok megsértését e kérdésben nem állapítottuk meg.

Az igazolatlan órákról szóló értesítéssel kapcsolatban az alábbi megállapításokat tettük. A köznevelési törvény 46. § (8) bekezdése alapján a nagykorú és cselekvőképes tanuló esetén e törvénynek a szülő jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Ha a nagykorú tanuló önálló jövedelemmel nem rendelkezik és a szülővel közös háztartásban él, a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági viszony megszűnésével, a tanuló tanulmányi kötelezettségének teljesítésével és a fizetési kötelezettséggel járó iskolai, kollégiumi döntésekről a szülőt is értesíteni kell.

A 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet 50. § (4) bekezdése alapján a tanköteles tanuló kivételével megszűnik a tanulói jogviszonya annak, aki egy tanítási éven belül igazolatlanul harminc tanítási óránál többet mulaszt, feltéve, hogy az iskola a tanulót, kiskorú tanuló esetén a szülőt legalább két alkalommal írásban figyelmeztette az igazolatlan mulasztás következményeire. A gyakorlati képzés esetén az igazolatlan mulasztás jogkövetkezményeire a szakképzésről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kell. A tanulói jogviszony megszűnéséről az iskola írásban értesíti a tanulót, önálló jövedelemmel nem rendelkező és a szülővel közös háztartásban élő nagykorú tanuló esetén a szülőt is, kiskorú tanuló esetén a szülőt.

Tekintettel arra, hogy a nagykorú tanuló a szülővel közös háztartásban élt, a fentiek alapján megállapítottuk, hogy a köznevelési törvény alapján az értesítést a tanuló nevére külön is postázni kell. Az ügyben jövőre irányuló ajánlással fordultunk az intézmény fenntartója felé, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jövőben a jogszabálynak megfelelően járjanak el az intézményben az igazolatlan mulasztásokról történő értesítések során. Ugyanakkor megállapítottuk, hogy az igazolatlan órák számának növekedéséről mindkét szülőt írásban, szóban, telefonon és az elektronikus naplón keresztül számos alkalommal értesítette az intézmény, így lehetősége volt a szülőnek arra, hogy gyermeke figyelmét felhívja az igazolatlan mulasztások hátrányos következményeire. Erre tekintettel az intézmény értesítés terén megvalósított mulasztása nem érinti a tanulói jogviszony megszűnését. A panasz szerint az iskola nem adta át a szülő részére a tájékoztatásokról szóló küldemény igazolására szolgáló tértivevényt. A fenntartó nyilatkozatában megjelölte a postai küldemények ragszámát, erről a panaszosokat is tájékoztatta korábban, így módjukban állt, hogy a postán érdeklődjenek ezek kiküldésének megtörténtéről. A fentiekre tekintettel e kérdésben az oktatási jogok megsértését nem állapítottuk meg.

A mulasztásokkal összefüggő adminisztrációra vonatkozó kifogásokkal kapcsolatban a fenntartó nyilatkozatában a házirend szabályainak ismertetésével, és az igazolások tekintetében végzett tevékenység ismertetésével magyarázatát adta a dokumentumokban észlelt eltéréseknek. Magyarázatát elfogadtuk, az oktatási jogok megsértését e kérdésben nem állapítottuk meg.

A tanulói jogviszony megszűnésével kapcsolatban tehát a jogsértést megállapítottuk, és jövőre irányuló ajánlással fordultunk az intézmény fenntartója felé.

A tankerületi igazgató ajánlásunkat elfogadta, és a tankerület fenntartásában lévő intézményeket tájékoztatta az igazolatlan mulasztásokkal kapcsolatos intézményi feladatokról, a követendő eljárásról. (XIII/166/2020/OJBIT)