OKTATÁSI JOGOK BIZTOSÁNAK HIVATALA

Egy szülő beadványa szerint egy óvoda intézményvezetője, aki egyben az érintett gyermek óvodapedagógusa, a gyermekek nevelése során olyan módszereket alkalmazott, amelyekkel a gyermeket megfélemlítette, megalázta, bántalmazta, melyek következtében gyermeke pszichológusi ellátásra szorult.

A szülő panaszát elküldte az óvoda fenntartójához, a település önkormányzatához. A képviselő-testület vizsgálatot indított az ügyben, az érintett pedagógust meghallgatta, szakértőket kért fel, az óvodai alkalmazottak kérdőíves megkérdezésére adott megbízást, valamint feljelentést tett kiskorú veszélyeztetésének gyanújával kapcsolatban az illetékes rendőr-főkapitányságon. A képviselő-testület megvizsgálta továbbá a panaszos állítását alátámasztó szülői nyilatkozatokat, valamint az intézményvezető mellett kiálló szülői beadványt is.

A rendőrségi vizsgálat a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök szerint bűncselekmény elkövetését nem állapította meg, erre tekintettel a rendőrség az eljárást megszüntette. A határozat indokolásában ugyanakkor az eljárás során beszerzett adatok alapján számos megállapítást tett az intézményvezető óvodapedagógusi munkájával kapcsolatban.

A képviselő-testület vizsgálata lezárásaként kifejezetten rögzítette azt az álláspontját, miszerint az óvodavezető leírtak szerint óvodásokkal szemben tanúsított túlzottan szigorú nevelői magatartásának, szülői nyilatkozatok alapján a gyermekek fegyelmezése során alkalmazott egyes nevelési eszközeinek (pl: síró gyermek vigasztalásának megtiltása az óvoda dolgozóinak, agresszív beszéd) nincs helye az óvodában.

A képviselő-testület a vizsgálat kapcsán tudomására jutott káros óvodapedagógusi megnyilvánulások miatt az óvodavezetőt írásbeli figyelmeztetésben részesítette.

Továbbá a határozat tartalmazta, hogy a testület az óvodavezetőtől elvárja, hogy pedagógiai munkája során az alábbi elveket előtérbe helyezve és gyakorlatába beépítve járjon el:

• az óvodáskor az örömteli, felszabadult játék időszaka;
• a gyermekek csak szeretetteljes, családias légkörben, biztonságérzetet adó, érzelmekben gazdag óvodai környezetben lesznek képesek nyitott, aktív, harmonikus egyéniségekké formálódni, érzelmeiket kifejező, együtt érző, toleráns felnőttekké válni;
• a gyermeki személyiség kibontakoztatásához elengedhetetlen a feltétel nélküli elfogadás, az a nevelési attitűd, mely a szereteten alapul, ami biztonságot nyújt a gyermekeknek a harmonikus, egészséges fejlődéshez.

A képviselő-testület továbbá felszólította az óvodavezetőt, hogy törekedjék a panaszos gyermekével való kontaktus minimalizálására.

A rendelkezésünkre álló adatokat megvizsgáltuk, és az alábbi álláspontot alakítottuk ki. A köznevelési törvény 46. § (2) bekezdése szerint a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

A fenntartó által lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy az érintett óvodapedagógus által alkalmazott pedagógiai módszerek alkalmasak a gyermekek, köztük a panaszos szülő gyermeke oktatási jogainak megsértésére, ezért megtette a szükséges intézkedéseket, melynek ellenőrzéséért a polgármestert és a képviselő-testületet tette felelőssé.

Álláspontunk szerint a fenntartó vizsgálata és a megtett intézkedések alkalmasak voltak az oktatási jogsérelem megszüntetésére, ezért az ügyet lezártuk. (11/2020/OJBIT)

Egy szülő beadványában a gyermekét fejlesztő pedagógus bánásmódját, illetve az e panasz elintézésének következtében megvalósult fenntartói személyes egyeztetés alkalmával felvett jegyzőkönyv tartalmát kifogásolta.

A panasz felvetette az oktatási jogok megsértésének gyanúját, ezért eljárást indítottunk. A hivatalunk részére megküldött dokumentáció alapján megállapítottuk, hogy a panasz nyomán az ügyben a fenntartónál vizsgálat indult, az illetékes tankerületi központ személyes egyeztető megbeszélést tartott, melyen részt vett a tankerületi központ képviselője mellett az érintett intézmény vezetője, továbbá a gyermekével foglalkozó fejlesztőpedagógus is. A személyes egyeztetés során lehetősége nyílt panaszának tartalmát előadni, továbbá a másik fél előadását meghallgatni. A jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy a panaszos gyermeke is személyesen megjelent, továbbá sor került a tanuló személyes, közvetlen meghallgatására is. Az ügyben az intézményvezető – elmondása szerint – felhívta a fejlesztőpedagógus figyelmét a tanulóval szembeni megfelelő hangnem, illetve megfelelő kommunikáció fontosságára. A jegyzőkönyvben továbbá rögzítésre került, hogy a következő tanévtől a tanuló fejlesztését egy másik fejlesztőpedagógus fogja ellátni.

Az egyeztetésen elhangzott azon megoldási javaslat, mely szerint a tanuló fejlesztésére a továbbiakban egy másik évfolyamra járó tanulókkal együtt kerülne sor. Az egyeztetés ezen megegyezéssel zárult, egyetértés mutatkozott mind intézményi, mind a szülő oldaláról abban, hogy a tanulót másik csoportba helyezzék át. A megoldási javaslatot tehát az érintettek elfogadták, annak minden oldalát aláírásukkal látták el.

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentáció alapján a fentiek szerint megállapítható, hogy a szülő kezdeményezésére személyes egyeztetés során közösen elfogadott egyezség született a tanuló jövőbeli fejlesztésének vonatkozásában. A jegyzőkönyvet a szülő aláírásával látta el. Tájékoztattuk a szülőt, hogy amennyiben a jegyzőkönyv tartalmával ellentétes, avagy a jegyzőkönyvből hiányzó tartalmakra hivatkozik, úgy állítását igazolni szükséges: nélkülözhetetlen tehát, hogy bizonyítsa a felvett jegyzőkönyvvel szemben előadott állítását.

Mivel a kérelmező és az intézmény nyilatkozatai ellentmondóak, és a panaszos a nyilatkozatát nem tudta megfelelő bizonyítékokkal alátámasztani, az ügyet lezártuk. (XIII/117/2020/OJBIT)

Egy szülő beadványában sérelmezte, hogy gyermekét az egyik pedagógus hátrányosan megkülönbözteti, gúnyos hangnemben beszél vele, lelki terror alatt tartja. Megalázó bánásmódját nemcsak tanórán, hanem a szünetekben, a folyosón is folytatja.

A beadványozót a jogorvoslati út lehetősége mellett tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény 46. § (2)-(3) bekezdése rögzíti, hogy a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. (XIII/473/2020/OJBIT)

Egy szülő negyedik osztályos gyermeke tanítójának magatartását kifogásolta panaszában. Elmondása szerint a tanítónő trágár szavakat használ a gyermekek munkájának minősítésére, a hibázó gyermekek fejét belenyomta a tabletbe, amin a feladatot végezték. Történt olyan eset is, amikor fejbe vagy hátba verte a gyereket.

Beadványával kapcsolatban tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény 46. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi és lelki fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerint a gyermek, tanuló joga, hogy a nevelési és a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, továbbá, hogy személyiségi jogait, így különösen személyiségének szabad kibontakoztatásához való jogát, önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, családi élethez és magánélethez való jogát a nevelési-oktatási intézmény tiszteletben tartsa, e jogának gyakorlása azonban nem korlátozhat másokat ugyanezen jogainak érvényesítésében, továbbá nem veszélyeztetheti a saját és társai, a nevelési-oktatási intézmény alkalmazottai egészségét, testi épségét, valamint a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtését, fenntartását. (XIII/7/2020/OJBIT)

Egy szülő azt sérelmezte, hogy gyermeke egyik tanára az iskolai farsangi rendezvényen megalázóan bánt gyermekével. Elmondása szerint a farsangi rendezvényre egy közös tánccal készült az osztály. A gyermek a farsang előtt több osztálytársával együtt egy hétig hiányzott, ám a hiányzók közül ő egyedül végül nem szerepelt a műsorszámban. Amikor a szülők magyarázatot kértek ennek okára, több, szerintük hamis állítás és hangos vita után végül azt tudták meg, hogy az osztály szavazást indított arról, hogy szeretnék-e a gyermek részvételét a műsorban. Mivel a többség nemmel szavazott, az osztályfőnök kizárta őt a táncból. Később az is kiderült, hogy korábban más kérdésekben is sor került a gyermekkel kapcsolatos szavazásra. (XIII/135/2020/OJBIT)

Egy panaszos előadta, hogy gyermekével megalázó módon bántak az iskolában, és a szülővel szemben is sértő módon beszélt a gyermeke tanára. (XIII/131/2020/OJBIT)

Egy panaszos szülő beadványában sérelmezte, hogy első osztályos gyermekét az iskolában betegsége (epilepszia) miatt megalázta a tanítónő, kiabált vele, és más szülők előtt többször elmondta, hogy a gyermek nem abba az iskolába való. (XIII/578/2020/OJBIT)

Egy szülő azért fordult hivatalunkhoz, mert gyermeke iskolájának intézményvezetője becsületsértést és rágalmazást valósított meg vele szemben. Elmondása szerint az intézményvezető durván, tapintatlanul gyalázta, megemelt hangnemben, szitkozódva beszélt vele. Megkérdőjelezte anyai képességeit, alkalmatlannak minősítette őt. Tájékoztattuk, hogy a köznevelési törvény pedagógusi, illetve szülői oldalon is egyaránt rögzíti az emberi méltóság tiszteletben tartásának követelményét. Ezen törvény 62. § (1) bekezdés h) pontja szerint a pedagógus kötelessége, hogy a gyermekek, a tanulók és a szülők, valamint a munkatársak emberi méltóságát és jogait maradéktalanul tiszteletben tartsa, javaslataikra, kérdéseikre érdemi választ adjon. A köznevelési törvény 72. § (1) bekezdésének c) pontja kötelességként rögzíti, hogy a szülő tiszteletben tartsa az óvoda, az iskola, kollégium vezetői, pedagógusai, alkalmazottai emberi méltóságát és jogait, tiszteletet tanúsítson irántuk. Tájékoztattuk továbbá, hogy amennyiben a pedagógus megsérti ezen kötelezettségét, a szülő is jogorvoslati kérelemmel fordulhat saját jogainak megsértése miatt. Informáltuk továbbá, hogy panaszával bírósághoz is fordulhat, azonban ebben az esetben párhuzamos eljárásra nincs lehetőség, hivatalunk vizsgálatára ez esetben nem kerülhet sor. (XIII/585/2020/OJBIT)

Sajtóértesülés alapján szereztünk tudomást egy köznevelési intézmény testnevelő tanárával szembeni tankerületi eljárásról. A sajtóhírek szerint a pedagógussal szemben a fenntartó eljárást indított, és a vizsgálat nyomán írásbeli figyelmeztetésben részesítették, mivel a tantermen kívüli digitális rend kezdetén egy humoros videóval próbálta felrázni karanténba kényszerült diákjait azzal, hogy egy vasalódeszkán mutatta be a különböző úszógyakorlatokat. Majd a felvétel végén a pedagógus egy dobozos sört és egy chipses zacskót a kezébe fogva azt mondta, hogy „nincs más hátra, mint a megfelelő táplálkozás és folyadékbevitel”, és belekortyolt a sörébe. A felvételen a pedagógus az iskola pólóját viselte.

A Klebelsberg Központ MTI-hez eljuttatott közleménye alapján a testnevelő tanárral kapcsolatban az intézményvezető és az illetékes tankerületi központ mint fenntartó hozott döntést. A sajtóban megjelent információk szerint a videó miatt szülői bejelentés érkezett a tankerülethez. A tankerületi központ arra hivatkozott, hogy a videóban látható gyakorlat balesetveszélyes, ha azt a gyerekek utánozni akarják. A tankerületi központ emiatt döntött úgy, hogy munkáltatói intézkedéssel él. A pedagógussal szembeni vizsgálat megállapította, hogy a pedagógus nem az adott helyzetnek megfelelően járt el, a tankerület sajtóban idézett megállapításai szerint az említett pedagógus az iskola tanárához méltatlan módon, nem kellő komolysággal és szakmaisággal oktatott.

A figyelmeztetésen túl a pedagógust a hírek szerint további megalázó intézkedésekkel sújtották, elvették a csoportjait, még aznap letiltották a tanításról. A pedagógus továbbiakban nem küldhetett a diákoknak semmilyen digitális anyagot, ennek ellenére utasították, hogy a tananyagokat el kell készítenie, és minden reggel el is kellett küldenie a vezetőjének és a tankerületi igazgatónak. Azt is elrendelték a pedagógusnak, hogy tanulmányozza a Nemzeti Pedagóguskar Etikai Kódexét és a Nemzeti Alaptantervet. A sajtóhírek szerint a tankerület vezetője azt is elvárta volna, hogy az igazgató ezekből kérdezze ki a testnevelő tanárt, ez utóbbitól az igazgató végül eltekintett.

Az esettel kapcsolatban az érintett pedagógus több fórumon hangsúlyozta, hogy nyilvánvalóan nem oktatóvideót készített, a humoros videóval karanténba kényszerült diákjait próbálta felrázni. A vele szemben alkalmazott intézkedéseket nagyon megalázónak tartja, hiszen a tanulócsoportjait át kellett adnia a kollégáinak, vagyis annak ellenére, hogy nem függesztették fel, nem taníthatott. Utasították, hogy a tananyagokat el kell készítenie, és minden nap reggel elküldeni az igazgatónak és a tankerületi vezetőnek, ezekre mindössze egyetlen alkalommal kapott reagálást, amikor nem vették észre, hogy előző nap este már átküldte.

A Klebelsberg Központ, miután tudomására jutott az ügy, kérte a tankerületi központ vezetőjét, hogy vizsgálja felül a korábbi döntését, mert az eljárásával nem értenek egyet. A tankerületi igazgató azonban ezt nem tette meg. A Klebelsberg Központnak mint középirányítónak nincs munkáltatói jogköre egyetlen pedagógus esetében sem, ezekkel az iskolaigazgatók, illetve a kinevezés és megszüntetés esetében a tankerületi igazgatók rendelkeznek. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Sajtó- és Kommunikációs Főosztálya az esethez kapcsolódóan a sajtóban azt nyilatkozta, hogy a tárca egyértelmű túlkapásként értékelte a tankerületi igazgató eljárását.

Az eset nagy visszhangot váltott ki mind a sajtóban, mind a közvéleményben. A tankerületi központ vezetője a sajtóhírek után végül távozott posztjáról, június 15-i hatállyal benyújtotta lemondását, amit az Emberi Erőforrások Minisztériuma elfogadott.

Az ügyben a hivatal feladatairól és működésének szabályairól szóló 40/1999. (X. 8.) OM rendelet (a továbbiakban: 40/1999. (X. 8.) OM rendelet) 9. §-a alapján hivatalból azonnali vizsgálatot indítottunk. A vizsgálat keretében – tekintettel a tankerületi igazgató lemondására – felhívtuk a panasszal érintett tankerületi központ szakmai igazgatóhelyettesét mint megbízott igazgatót, hogy közölje az üggyel kapcsolatos álláspontját.

A megbízott tankerületi igazgató nyilatkozatában az alábbiakról tájékoztatott. A panasszal érintett eljárás lefolytatására és a kifogásolt intézkedés meghozatalára az eset idején tankerületi igazgatói posztot betöltő vezető hatáskörében került sor. A fentiekre tekintettel a megbízott igazgató a nyilatkozatát az intézmény vezetőjének az üggyel kapcsolatban keletkezett feljegyzésére, illetve az írásbeli figyelmeztetést tartalmazó levelére alapozta.

A feljegyzés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a kifogásolt videó megosztását követő napon lefolytatott telefonbeszélgetés alapján az intézmény vezetője kérte a videó eltávolítását a pedagógustól, mivel azt a pedagógusi hivatással össze nem egyeztethetőnek, méltatlannak és komolytalannak tartotta. A pedagógus az intézményvezető kérésének eleget tett, és azonnal levette a videót. Ezt követően vette fel a kapcsolatot az intézményvezető a tankerületi központ akkori igazgatójával, és az eset felvázolását követően konszenzusos döntés született arról, hogy a pedagógus írásbeli figyelmeztetésben részesül. A figyelmeztetésről szóló hivatalos levelet kézbesítették a pedagógus részére.

Az írásbeli figyelmeztetés indoklásában kifejtettek alapján a pedagógus nem az adott helyzetnek megfelelő módon járt el, megsértve ezzel több jogszabály vonatkozó rendelkezéseit is, ideértve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 52. § (1) bekezdés c) és d) pontjait az általában elvárható szakértelemről és gondosságról, továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 39. § (2) bekezdését, amely szintén a munkaköri feladatok megfelelő ellátásának feltételeit rögzíti, illetve a pedagógusi hivatáshoz méltó magatartás tanúsításának kötelezettségét deklaráló köznevelési törvény 62. § (1) bekezdés q) pontját, valamint – az egészségre ártalmas fogyasztási cikkek propagálása miatt – az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 38. § (1) bekezdés b) pontját.

A figyelmeztetéssel kapcsolatban személyes egyeztetésre került sor az intézmény vezetője és a pedagógus között, amely során mindkét fél lehetőséget kapott álláspontjának kifejtésére, a pedagógus pedig elfogadta az intézményvezető döntését. Megállapítható, hogy az eljárás lefolytatására és a döntés meghozatalára az intézmény vezetőjének hatáskörében került sor, ezalatt a tankerületi igazgató és a pedagógus között nem történt kapcsolatfelvétel.

A média által hivatkozott további intézkedésekkel kapcsolatban a fenntartó képviselője kifejtette, hogy a tankerületi központ igazgatójának felhívása a Nemzeti Alaptanterv, illetve Kerettanterv tanulmányozására azt a célt szolgálta, hogy ráirányítsa a pedagógus figyelmét arra, hogy a Nemzeti Alaptanterv módosításának következtében milyen koncepcionális, illetve a helyi tanterveket érintő változások bevezetésére kerül sor a következő tanévtől kezdődően. Arról, hogy az említett jogszabályok tartalmáról a pedagógusnak be kellett volna számolni a tankerületi központ igazgatója felé, nincs tudomása. A pedagógus közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére nem került sor, a munkabérét – tekintettel arra, hogy munkaköri kötelességét a tananyag-fejlesztéssel teljesítette – rendszeresen folyósították a részére, amellett, hogy csoportjainak órát nem tartott.

Vizsgálatunk során a tényállás tisztázása érdekében személyesen egyeztettünk az eljárásban érintett pedagógussal is. Tájékoztatása szerint az esemény nem volt előzmények nélküli, a kedvezőtlen intézményi megítélése, a vele szembeni negatív vezetői hozzáállás a korábbiakban is érezhető volt. A pedagógus megerősítette az eset kapcsán rá vonatkozóan hozott intézkedések megalázó, méltóságsértő jellegét. Elmondása szerint úgy bántak vele, mintha megbocsáthatatlan bűnt követett volna el, és úgy érzi, hogy ez az eseménysor a jövőben, ha nyíltan nem is, de burkoltan negatív hatással lehet munkájának, pedagógusi elhivatottságának megítélésével kapcsolatban.

A tankerületi igazgató nyilatkozatában foglaltakat és a hivatalunk rendelkezésére bocsátott egyéb dokumentumokat, információkat összevetettük a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel, és ennek nyomán az alábbi álláspontot alakítottuk ki.

A vizsgált ügyben a rendelkezésre álló információk alapján megállapítható tényállás szerint az érintett pedagógus egy videóportálon osztotta meg az általa készített videót. A cselekményről való tudomásszerzést követően, az intézmény igazgatója kérte a pedagógustól a videó törlését, annak problémás jellegét jelezve a pedagógusnak, aki az intézményvezető kérésének eleget téve azonnal törölte a videót. Ezt követően az igazgató egyeztetett a tankerületi igazgatóval, és az eset kapcsán megállapodtak, hogy a pedagógus írásbeli figyelmeztetésben részesül. A pedagógussal az igazgató egy személyes találkozás keretében beszélte meg a helyzetet, a feljegyzés tanúsága szerint ez alkalommal mindenki elmondhatta az esettel kapcsolatos véleményét, a beszélgetés végén konszenzus született, a pedagógus elfogadta a döntést. A figyelmeztetésről szóló hivatalos levelet kézbesítették a pedagógus részére.

Az írásbeli figyelmeztetésen túl a pedagógussal szemben további intézkedések kerültek meghatározásra. Ezek körét kizárólagosan az esetet követő intézményvezetői feljegyzés rögzíti. A dokumentum szerint ezen intézkedések alkalmazására a pedagógussal szemben a tankerületi igazgató kérésére került sor. A hivatkozott intézkedések konkrétan a következők voltak: a pedagógus nem oszthat meg digitális tananyagokat a csoportjaival, ezt a feladatot kollégái veszik át, a pedagógus a továbbiakban digitális tananyagot fejleszt, erről minden nap beszámol az iskola vezetőjének és a tankerületi igazgatónak. Tanulmányoznia kell a pedagógusok etikai kódexét, a NAT-ot és a kerettanterveket, és minderről a vezetőjének be kell számolnia.

A köznevelés rendszerében a tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézményben történő munkáltatói joggyakorlást a köznevelési törvény rögzíti. A köznevelési törvény 61. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézményben az e törvényben foglalt kivétellel a munkáltatói jogokat az illetékes tankerületi központ vezetője gyakorolja. A tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézmény vezetője az adott köznevelési intézmény alkalmazottjai tekintetében – a bérgazdálkodást érintő döntések, a kinevezés és a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése kivételével – gyakorolja a munkáltatói jogokat. A tankerületi központ által fenntartott köznevelési intézményben a pedagógus és nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő munkakörben alkalmazottat a köznevelési intézmény vezetője javaslatára a tankerületi központ vezetője nevezi ki és menti fel.

Vizsgálatunk során megállapítottuk, hogy az érintett pedagógussal szembeni eljárás lefolytatására és munkáltatói döntésként az írásbeli figyelmeztetés meghozatalára az intézményvezető döntése nyomán került sor, ezen intézkedéseket azonban megelőzte a tankerületi igazgatóval történt egyeztetés.

A 40/1999. (X. 8.) OM rendelet alapján az oktatási jogok biztosa hatásköre nem terjed ki a munkajogi természetű kérdések vizsgálatára. Így eljárásunk során nem vizsgáltuk a munkáltatói intézkedésre okot adó cselekményt és az e kapcsán hozott döntések munkajogi megfelelőségét, jogszerűségét. A 40/1999. (X. 8.) OM rendelet alapján az oktatási jogok biztosa az oktatásban részt vevő gyermekeket, tanulókat, hallgatókat, kutatókat, pedagógusokat, oktatókat, a szülőket, valamint azok közösségeit megillető, oktatással kapcsolatos állampolgári jogok érvényesülésének elősegítésében működik közre. Eljárásunk tárgya lehet olyan egyedi ügyben hozott határozat vagy intézkedés, valamint határozat (intézkedés) elmulasztása, amely a legmagasabb szintű törvényben megfogalmazott jogokat, továbbá az ágazati törvényekben a gyermek, a tanuló, a hallgató, a kutató, a pedagógus, az oktató, valamint a szülő számára biztosított jogokat sérti, vagy a sérelem közvetlen veszélyét idézi elő.

A hivatalunk működése során vizsgált ügyek között a jelen vizsgálat tárgyát képező eset rendkívüli és példanélküli. A pedagógust érintő teljes eljárás, a sajtóban szereplő történet elemeiben és következményeiben felvetette a jogsérelem gyanúját, ezért döntöttünk az eset azonnali vizsgálata mellett. A fenti hatásköri szabályok szerint az eljárásunk középpontjában a tankerület és az intézmény eljárásának vizsgálata állt, amely esetében felmerült a pedagógus jogainak sérelme.

A vizsgálat során megállapított tényállás egyértelműen megerősítette a pedagógussal szemben hozott intézkedéseket, az írásbeli figyelmeztetést, valamint a fenntartó kérése nyomán elrendelt további utasításokat. Ezen rendelkezések körét kizárólagosan az intézményvezetői feljegyzés tartalmazta, ugyanakkor az eljárásban érintett felek egyike sem cáfolta azokat.

Tekintettel arra, hogy a sajtóhíreket követően a tankerület akkori igazgatója lemondott, a megbízott tankerületi igazgató célszerűségi szempontokra alapozott magyarázatot adott nyilatkozatában az írásbeli figyelmeztetésen felüli további intézkedésekre. Álláspontunk szerint azonban az intézményvezetői feljegyzés által rögzítettek, valamint az érintett pedagógusi beszámoló alapján megállapítható, hogy ezek célja az írásbeli figyelmeztetéssel érintett pedagógus nevelési célzatú további megleckéztetése, regulázása volt. Vizsgálati megállapításunk szerint ez a bánásmód az érintett pedagógus vonatkozásában megszégyenítő környezetet hozott létre nemcsak a tanulók, hanem a munkatársak körében is, alkalmas volt az érintett pedagógus emberi méltóságának megsértésére.

Az Alaptörvény a Szabadság és Felelősség című fejezet II. cikkében kimondja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. A III. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

Az ágazati jogszabály, a már korábban idézett köznevelési törvény részletesen szabályozza a pedagógus kötelességeit és jogait, így az Alaptörvényben foglaltakkal egyezően a méltósághoz való jogát is. A köznevelési törvény 63. § (1) bekezdés a) pontja szerint a pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy személyét mint a pedagógusközösség tagját megbecsüljék, emberi méltóságát és személyiségi jogait tiszteletben tartsák, nevelői, oktatói tevékenységét értékeljék és elismerjék.

Az emberi méltósághoz való jog mindenkit – így az oktatás valamennyi szereplőjét – megillető alkotmányos alapjog, amely alapján tilos a pedagógusoknak bármilyen bántalmazása, megalázása. Ezen alkotmányos alapjog érvényesülése nem függ attól sem, hogy az érintett oktatási szereplők megszegték-e valamely kötelezettségüket.

Mindezeket összegezve álláspontunk szerint az érintett pedagógussal szemben alkalmazott fenntartói, intézményvezetői eljárás egésze és a pedagógussal szemben megfogalmazott további intézkedések a pedagógus emberi méltóságának sérelmét valósították meg.

A fentiek alapján a 40/1999. (X. 8.) OM rendelet 7. § (8) bekezdésében biztosított jogkörnél fogva azzal az ajánlással fordultunk a fenntartóhoz és az intézményvezetőhöz, hogy a jövőben hatáskörükben tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a pedagógusi felelősségvonásra irányuló hasonló helyzetek kapcsán az érintett pedagógus jogai maradéktalan érvényesüljenek.

A korábban kifejtettek szerint a pedagógussal szemben megállapított írásbeli figyelmeztetés munkáltatói döntés, amire nincs hatáskörünk. Mivel annak meghozatalára azonban a méltóságsértő eljárás részeként került sor, a tankerületi igazgató és az intézményvezető számára megfontolásra javasoltuk az írásbeli figyelmeztetés visszavonását.

A megbízott tankerületi igazgató az ajánlásban foglaltak alapján hivatkozott a köznevelési törvény 61. § (6) bekezdésére, ami alapján a tankerületi központnak, mint fenntartónak korlátozottak a döntési jogkörei a fenntartása alá tartozó köznevelési intézmény alkalmazottai felett gyakorolt munkáltatói jogok tekintetében. Nyilatkozata szerint a pedagógussal szemben kirótt intézkedésnek, azaz az írásbeli figyelmeztetésnek a visszavonására ezért tankerületi igazgatóként eljárva nincs hatásköre, erre az érintett intézmény vezetője jogosult.

A megbízott tankerületi igazgató mint fenntartó felé megfogalmazott ajánlásunkat illetően úgy nyilatkozott, hogy természetesen a jövőben is az a cél vezérli a tankerületi központot, hogy a fenntartása alá tartozó intézmények pedagógusainak és az ott tanuló gyermekeknek a jogai biztosítva legyenek, illetve maradéktalanul érvényesülhessenek.

Az intézményvezető is tájékoztatott álláspontjáról, valamint az ajánlás nyomán tett intézkedéseiről a következők szerint. Az írásbeli figyelmeztetés tartalma és annak jogszabályi hivatkozásai a pedagógus által megosztott videó – digitális tananyag – alapján készültek, a pedagógus elfogadta az abban foglaltakat, elismerte, hogy a felsorolt jogszabályokat megsértette. A feljegyzés tartalmazta azokat a további intézkedéseket, melyeket a tankerületi igazgató kérésére kellett az intézményvezetőnek a pedagógussal kapcsolatban alkalmazni.

Tájékoztatása értelmében az ajánlás alapján az intézményvezető a pedagógussal szemben alkalmazott írásbeli figyelmeztetés szóbeli figyelmeztetésre történő módosításáról, illetve a feljegyzésben foglalt intézkedések visszavonásáról döntött. Ezen utóbbi kapcsán az intézményvezető úgy nyilatkozott, hogy az ott felsoroltak közül egyes utasításokat eleve nem hajtott végre, illetve azok a 2020/2021 tanévtől kezdve nem relevánsak. Ezen módosításokról az eljárásban érintett kollégát közvetlenül írásban tájékoztatta. Továbbá az ügy kapcsán az igazgató úgy nyilatkozott, hogy intézményvezetőként elkötelezett a tanulók egészséges testi és lelki fejlődésének biztosítására és ehhez való jogaiknak védelme, valamint az intézmény dolgozói jogainak érvényesülése érdekében.

A fentiekre tekintettel az ügyet lezártuk. (XIII/383/2020/OJBIT)

A szülői panasz szerint gyermekét fél éve bántják társai az iskolában, de a pedagógus nem tett semmit a bántalmazások ellen. Elmondása szerint két-három gyermek terrorizálja a többieket. (XIII/69/2020/OJBIT)

Egy édesanya elmondása szerint kisfiát az iskola udvarán két idősebb tanuló bántalmazta a tanórák közötti szünetben. A szülő az iskola udvarán kérte, hogy fia mutassa meg neki a bántalmazó gyermekeket, de az igazgatóhelyettes nemtetszését fejezte ki emiatt. (XIII/79/2020/OJBIT)

Egy panaszos az iskolai mobiltelefon-használattal kapcsolatban kérte hivatalunk tájékoztatását.

A mobiltelefonok elvételével kapcsolatban a következő állásfoglalást alakítottuk ki. Tájékoztattuk, hogy a tulajdonhoz fűződő jog alkotmányos alapjog. Az Alaptörvény a Szabadság és felelősség cím XIII. cikkében szabályozza a tulajdonhoz való jogot. Eszerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez.

Amennyiben a tanuló az iskolában magánál tart egy tárgyat, akkor tulajdonjogából eredő egyik részjogosítványát gyakorolja. A tanuló által elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja sem függesztheti fel e jogokat. Az Alaptörvény a Szabadság és felelősség cím I. cikk (3) bekezdésében mondja ki, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.

Kizárólag tehát néhány, törvény által szabályozott szűk körben (például jogos védelem, végszükség) van lehetőség ideiglenesen, arányosan és a szükséges mértékben korlátozni a tanuló jogait, ha mások személye, javai vagy a közérdek sérül.

Ilyen törvényi korlátozást fogalmaz meg a köznevelési törvény 25. §-ának (3) bekezdése is, mely szerint a házirend előírhatja az óvodába, iskolába, kollégiumba a gyermekek, tanulók által bevitt dolgok megőrzőben, öltözőben való elhelyezését vagy a bevitel bejelentését. A házirend az óvodába járáshoz, a tanulói jogviszonyból, kollégiumi tagsági viszonyból származó kötelezettségek teljesítéséhez, jogok gyakorlásához nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja vagy feltételhez kötheti. Ha az előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény nem felel.

Az említett korlátozás azonban nem jelent teljes körű, általános felhatalmazást. Fontos látni, hogy e jogszabályhely alapján az iskolák nem tilthatnak ki tetszőlegesen mindenféle, a tanuláshoz nem szükséges tárgyat. Annak a döntésnek, hogy valamit kitiltanak, ésszerűnek kell lennie, soha nem lehet önkényes. Általánosságban elmondható, hogy azok a tárgyak, amelyeket az emberek az adott helyre általában magukkal visznek, nem tilthatók ki, mert ez indokolatlanul széles mértékben korlátozná a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogot. Álláspontunk szerint napjainkban a mobiltelefon olyan használati eszköz, amelyet az emberek – így a tanulók is – rendszeresen hordanak, folyamatosan használnak, és maguknál tartanak szinte mindig.

A tanulói jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelének megtiltása, korlátozása vagy feltételhez kötése két jogkövetkezményében élesen elkülönülő csoportra bontható. Egyrészről kitilthatóak az olyan dolgok, amelyek valamely a jogszabályban előírt tanulói jogot sértenek, illetve nevesített tanulói kötelezettséggel ellentétesek. Például a tanulók egészségére, illetve testi épségére veszélyes dolognak az oktatási intézménybe való behozatalát megtilthatja az iskola házirendje. Egy ilyen dolognak az intézménybe való bevitele ugyanis többek között sérti a tanulóknak a köznevelési törvény 46. § (3) bekezdés b) pontjában külön nevesített jogát, hogy a nevelési és a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák őket. Emellett a tanuló cselekményével megsérti a köznevelési törvény 46. § (1) bekezdés e) pontjában előírt kötelezettségét, hogy óvja saját és társai testi épségét. Ha a pedagógus ilyen tárgy behozatalát észleli, akkor azt természetesen elveheti a tanulótól, ami egyébként a törvény 62. § (1) bekezdés g) pontjából is adódik, miszerint a pedagógusnak kötelessége, hogy a gyermek testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása érdekében tegyen meg minden lehetséges erőfeszítést: felvilágosítással, a munka- és balesetvédelmi előírások betartásával és betartatásával, a veszélyhelyzetek feltárásával és elhárításával, a szülő – és szükség esetén más szakemberek – bevonásával.

A fentiek értelmében tehát a pedagógus az egészségre, illetve a testi épségre veszélyes dolgokat a tanulótól elveheti és azokat a dolog jellegéből adódóan csak a szülőnek, illetve hatósági személynek adhatja ki. Továbbá az ilyen esetekben, mivel a tanuló kötelességszegést követett el, vele szemben fegyelmező intézkedés alkalmazása, illetve fegyelmi eljárás megindítása is indokolt lehet.

Ettől teljesen elkülönülő, másik esetkör, amikor az iskola a köznevelési törvény fent idézett 25. § (3) bekezdése alapján azért tiltja vagy korlátozza, illetve köti feltételhez egy tárgynak az iskolába történő behozatalát, hogy ezzel saját kárfelelősségét csökkentse. Ha egy dolognak az iskolában történő birtoklása nem sért, illetve nem veszélyeztet törvényben nevesített jogot, illetve a pedagógus nem kapott törvényi felhatalmazást a tulajdonjog ilyen mértékű korlátozására, akkor a tárgyat a tanulótól nem veheti el. A köznevelési törvény előbb említett (25. § (3) bekezdés) rendelkezése csupán az intézmény kárfelelősségének mérséklésére hivatott. A jogszabály céljából következik, hogy amennyiben a tanuló a házirend előírásának ellenére a tárgyat az iskolába beviszi, annak bevitelét nem jelenti be, illetve a dolgot nem kívánja a megőrzőben elhelyezni, attól még nem sújtható a dolog elvételével vagy bármely más fegyelmező intézkedéssel. Ilyen jellegű szabályozás ugyanis túlzott mértékben korlátozná a tulajdonjogból eredő és a tulajdonost illető rendelkezési jogosultságot. A törvény azért nevesíti külön a jogkövetkezményt, a kárfelelősségnek a szándékos károkozásra történő korlátozását, mert ebben az esetben csak ilyen szinten szeretné az alapjogot korlátozni. Ennek megfelelően az intézmény házirendjében kitilthatóak például a feltűnően nagy értékű mobiltelefonok, csakúgy mint a nagy értékű ékszerek. Azonban, ha a pedagógus azt észleli, hogy a tanuló ennek a szabálynak a megszegésével tart magánál ilyen tárgyat, akkor a tanulótól nem veheti el a dolgot, a pedagógusnak csupán fel kell hívnia a gyermek figyelmét, ha a fenti szabályt nem tartja be, akkor a dologban keletkezett kárért az intézmény csak szándékos károkozás esetén felel. A pedagógus emellett felhívhatja a kiskorú tanuló törvényes képviselőjének a figyelmét is, hogy a gyermeknél az iskolából kitiltott tárgyat láttak. Azonban a törvény csak a szülőt hatalmazza fel arra, hogy a kiskorú gyermek tulajdona felett rendelkezhessen, ezért ha a szülő nem kívánta megakadályozni, hogy a gyermek az adott tárgyat az iskolába elvigye, ennek felülbírálatára a pedagógus nem jogosult.

Lényeges továbbá megemlíteni, a fentiek nem jelentik azt, hogy a tanulók ne lennének felelősségre vonhatók, ha a tanórán nem a tananyaggal, hanem bármi mással, így a mobiltelefonjukkal foglalkoznak. A nevelési-oktatási intézményekben ugyanis a pedagógus kötelezettsége, hogy a tanítás zavartalanságát biztosítsa. Ennek keretében, amennyiben a rend másképpen nem biztosítható, elveheti a tanulóktól azt a zavaró eszközt, amely megakadályozza, hogy a tanuló vagy társai a tanulásra koncentrálhassanak. Ez az intézkedés a tulajdonjog jogszerű korlátozásának minősül. Figyelemmel kell lenni azonban a jogkorlátozás céljára. Mivel a cél az volt, hogy a tanuló ne mással, hanem az órai anyaggal foglalkozzon, a korlátozás – a dolog elvétele – is csak addig terjedhet, amíg ez a cél fennáll. Ez a gyakorlatban azt jelenti, mihelyt az órának vége, a cél megszűnt, a dolgot vissza kell adni, ilyenkor a pedagógus a tanuló tulajdonában lévő tárgyat nem tarthatja többé magánál. Amennyiben tehát a tanuló mobiltelefonjával akadályozza a tanítást, tőle a mobiltelefon elvehető, azonban amikor a foglalkozásnak vége, a pedagógus köteles azonnal visszaadni a dolgot tulajdonosának. A pedagógus tehát jogszerűen nem zárhatja el a tanuló mobiltelefonját. Más szankcióval, úgymint fegyelmező intézkedésekkel és fegyelmi eljárással kell a tanulót a jogkövető magatartásra rábírni. A tanulót ugyanis a dolog jogos birtokosának kell tekinteni, akit a Polgári Törvénykönyv szerint megillet a birtokvédelem azokkal szemben, akik őt birtokától jogalap nélkül megfosztják. A tanórát zavaró helyzet megszüntetése és a többi tanuló tanuláshoz való jogának védelme jogalapot biztosít a dolog elvételére. Azonban amint ez az állapot megszűnt (azaz legkésőbb a tanóra végén) a pedagógus jogalap nélkül birtokolja a dolgot és a Polgári Törvénykönyv szerint köteles azt a birtoklásra jogosultnak, ebben az esetben a tanulónak kiadni. Amennyiben ezt nem teszi meg a pedagógus, rosszhiszemű birtokossá válik, és felelős lesz minden olyan, a dolgot érintő kárért, ami a jogosultnál nem következett volna be.

A fentiek mellett tájékoztattuk a panaszost hivatalunk hatásköri szabályairól, valamint a köznevelési törvényben foglalt jogorvoslati lehetőségről. (XIII/58/2020/OJBIT)

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalához forduló panaszos szakmai állásfoglalást kért arról, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók, így különösen a Down-szidrómás és autista gyermekeknél kötelező-e a szájmaszk hordása az iskolában, tömegközlekedésen, ha a gyermek állapotánál fogva nem viseli el azt, hogy a maszk a száján és az orrán van. Jelzése szerint több érintett családnál felmerült ez a kérdés, így arról kért tájékoztatást a hozzánk forduló, hogy mely rendelet szabályozza a kérdéskört.

A fent hivatkozott beadványban foglaltakkal kapcsolatban megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelésért felelős államtitkárát, és kiemelten az oktatási részre koncentrálva szakmai álláspontját kértük a kérdéskörrel kapcsolatban. A köznevelési szakterület a felvetett kérdésekkel kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adta.

„A 2020/2021. tanévben a köznevelési intézményekben a járványügyi készenlét idején alkalmazandó eljárásrendről szóló intézkedési terv (a továbbiakban: Intézkedési terv) a nevelés-oktatás folyamatát speciális mederbe terelte. Az Intézkedési terv olyan eljárásrendet ír elő, amely a nevelés-oktatás teljes folyamatát áthatja (osztálytermek használata, távolságtartás, maszkhasználat, fertőtlenítés, elhelyezkedés, stb.), a nevelés¬oktatás szerves részévé, napi rutinná válik – még célzottan erre irányuló aktív tanítási helyzetek és foglalkozások nélkül is – a tanulók számára. Így ezen tevékenységek a pedagógiai munkába ágyazódnak, az egészségének védelme érdekében elvárt viselkedési normák a tanulók számára a mindennapi tevékenységek részévé válnak (egyes elemek nevesítve is megjelennek az Intézkedési tervben: „A személyi higiéné alapvető szabályairól a gyermekek, tanulók kapjanak részletes, az adott korosztálynak megfelelő szintű tájékoztatást. A gyermekeknek tanítsák meg az úgynevezett köhögési etikettet: papír zsebkendő használata köhögéskor, tüsszentéskor, majd a használt zsebkendő szemetes kukába dobása és alapos kézmosás, esetleg kézfertőtlenítés.”)

A szakterület válaszában hivatkozott az idézett Intézkedési tervre, rögzítve azt, hogy a szóban forgó maszkhasználat a legtöbb esetben lehetőség (bár valóban erőteljesen javasolt) és nem kötelezettség a nevelési-oktatási folyamatok alatt.

Szakmai álláspontjuk alapján a maszk viselése egyebekben ugyanúgy megtanítható még a panaszban jelzett Down-szindrómás, autizmus spektrum zavarral küzdő gyermek számára is, ahogyan például a sapka vagy a nadrág viselése.

Tájékoztattuk továbbá, hogy a kérdéskör kapcsán személyesen konzultáltunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának szakembereivel a felvetett problémakör gyógypedagógiai szakmai megítélése érdekében. A kapott iránymutatás alapján a panaszos figyelmébe ajánlottuk az Autisták Országos Szövetségének honlapját, ahol szakemberek által összeállított könnyen érthető (képekkel, fotókkal kiegészített) tájékoztatók és letölthető vizuális folyamatábrák és videómodellek találhatók, amik segíthetnek az érintett gyermekekkel, tanulókkal megérteni vagy megbeszélni a koronavírus miatt jelenleg kialakult helyzetet. A javasolt tartalmak itt érhetők el: http://aosz.hu/koronavirus/. (XIII/500/2020/OJBIT)