Egy panaszos arról érdeklődött, hogy mi alapján lehet egy hallgató kreditelismerésre jogosult. A felsőoktatási intézmény hallgatóinak a korábban megszerzett ismeretek beszámítására a következők szerint van lehetősége. Az Nftv. 49. § (5)-(7) bekezdései szerint egy adott ismeretanyag elsajátításáért egy alkalommal adható kredit. A kreditelismerés – tantárgy (modul) előírt kimeneti követelményei alapján – kizárólag a kredit megállapításának alapjául szolgáló tudás összevetésével történik. El kell ismerni a kreditet, ha az összevetett tudás legalább hetvenöt százalékban megegyezik. A tudás összevetését a felsőoktatási intézmény e célra létrehozott bizottsága (a továbbiakban: kreditátviteli bizottság) végzi. A kreditátviteli bizottság az előzetesen nem formális, informális tanulás során megszerzett tudást, munkatapasztalatot – az e törvényben, valamint kormányrendeletben meghatározottak szerint – tanulmányi követelmény teljesítéseként elismerheti. A (3)-(6) bekezdésben meghatározottak végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket a tanulmányi és vizsgaszabályzatban kell szabályozni, azzal a megkötéssel, hogy a hallgató a végbizonyítvány (abszolutórium) megszerzéséhez – a felsőoktatási intézményben folytatott, illetve más korábbi tanulmányok, továbbá az előzetesen megszerzett tudás kreditértékként való elismerése esetén is – a tanulmányi és vizsgaszabályzat szerinti kreditet, de legalább a képzés kreditértékének harmadát az adott intézmény adott képzésén köteles teljesíteni.

Tájékoztattuk a beadványozót, hogy a kreditelismeréssel kapcsolatos rendelkezések a felsőoktatási intézmény belső szabályzataiban vannak lefektetve, így az arra vonatkozó rendelkezések is, hogy milyen feltételek szerint és mikor lehet kérelmezni a kreditátvitelt. Ezenkívül a felsőoktatási intézmény a 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendeletben szabályozottak szerint határozza meg a nála oktatott szakok képzési és kimeneti követelményeit a saját mintatanterveiben. Az intézmény által előírt részletszabályokról a felsőoktatási intézménynél helyben tájékozódhat.

Tájékoztattuk továbbá a panaszost hivatalunk hatásköri szabályairól, illetve a jogorvoslat kimerítésének szükségességéről. (XIII/19/2020/OJBIT)

Egy panaszos azzal kapcsolatban kérte hivatalunk segítségét, hogy az egyik oktatótól kapott értékelés miatt a felsőoktatási intézmény megszüntette hallgatói jogviszonyát.

Tájékoztattuk, hogy az értékeléssel összefüggésben az Nftv. az alábbiak szerint rendelkezik. A 35. § (1)-(2) bekezdései szerint az oktatói munkakörben foglalkoztatottat megilleti az a jog, hogy világnézete és értékrendje szerint végezze oktatói munkáját, anélkül, hogy annak elfogadására kényszerítené vagy késztetné a hallgatót, a képzési program keretei között meghatározza az oktatott tananyagot, megválassza az általa alkalmazott oktatási és képzési módszereket. Az e bekezdésben foglalt jog megilleti a tanári munkakörben foglalkoztatottakat, az oktatói feladatokat ellátó doktoranduszokat, továbbá az óraadó oktatókat. Az oktatással kapcsolatos feladatokat ellátó kötelessége, hogy az ismereteket tárgyilagosan és többoldalúan közvetítse, a jóváhagyott tanterv szerint oktasson és értékeljen, a hallgató emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa; az oktató tevékenysége során vegye figyelembe a hallgató egyéni képességét, tehetségét, fogyatékosságát.

E rendelkezések alapján az oktatót a hallgatók munkájának értékelésekor, minősítésekor széleskörű szabadság illeti meg, így a törvény csak rendkívül szűk esetkörben biztosít jogorvoslati lehetőséget az értékelés, minősítés vonatkozásában. Annak megítélése ugyanis, hogy egy felelet vagy egy dolgozat (akár szakdolgozat) milyen érdemjeggyel értékelhető, szakmai kérdés, mely szaktudásnak az oktató van birtokában.

A panaszos első körben az érintett kar dékánjához fordult, ahonnan 2020. június 29-én elutasító döntést kapott. Ezt követően 2020. július 27-én a felsőoktatási intézmény megbízott rektorához fordult a dékáni döntés felülvizsgálatát kérve, a panaszos azonban a jogorvoslati kérelem benyújtásával elkésett, így vizsgálatunk megindítására nem volt mód. A megszűnt hallgatói státuszára tekintettel, az érintett felsőoktatási intézmény értékelésre vonatkozó vizsgálata esetén sem tehettünk volna a panaszos számára kedvező kezdeményezést. (XIII/590/2020/OJBIT)

Egy panaszos azzal kapcsolatban kérte hivatalunk tájékoztatását, hogy nappali tagozaton milyen módon kell meghatározni az óraszámot, illetve lehet-e hétvégén órákat tartani.

Tájékoztattuk, hogy az Nftv. 17. § (1)-(3) bekezdései szerint a felsőoktatásban a képzés, a képzési és kimeneti követelményekben foglaltak szerint megszervezhető teljes idejű képzésként, részidős képzésként, továbbá távoktatásként. A teljes idejű képzés félévenként legalább kettőszáz, doktori képzés esetén legalább negyven tanórából áll. A teljes idejű képzést a nappali képzés munkarendje szerint heti öt napból álló tanítási hét keretében, a munkanapokon kell megszervezni. E rendelkezéstől a felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzatának egyetértésével el lehet térni. A teljes idejű képzés duális képzésként is megszervezhető. A részidős képzés lehet esti vagy levelező képzés munkarendje szerint szervezett képzés. A részidős képzés időtartama – kivéve a szakirányú továbbképzést – a teljes idejű képzés tanóráinak legalább harminc, legfeljebb ötven százaléka lehet. A szakirányú továbbképzés időtartama a teljes idejű képzés tanóráinak legalább húsz, legfeljebb ötven százaléka lehet.

Felhívtuk a panaszos figyelmét továbbá arra, hogy az Nftv. 108. § 42. pontjának értelmező rendelkezése szerint a tanterv egy szak képzési és kimeneti követelményeknek megfelelően összeállított képzési terve, amelynek elemei: képzési szakonkénti bontásban a tantárgyak, tantervi egységek alapján meghatározott óra- és vizsgaterv a követelmények teljesítésének ellenőrzési, értékelési rendszere, valamint a tantárgyak, tantervi egységek tantárgyi programja.

A beadványozót tájékoztattuk továbbá hivatalunk hatásköri szabályairól, illetve a jogorvoslat kimerítésének szükségességéről. (XIII/397/2020/OJBIT)

Egy panaszos azzal kapcsolatban kereste meg hivatalunkat, hogy a felsőoktatási intézményben eltörölték azon lehetőséget, hogy egy kurzust előfeltétel teljesítése nélkül fel lehessen venni, amely a beadványozót és hallgatótársait hátrányosan érinti. A panaszos szerint a felsőoktatási intézmény döntése a felmenő rendszer elvével ellentétes.

A felmenő rendszerrel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztattuk a hozzánk fordulót. Az Nftv. 15. § (1) bekezdése szerint a felsőoktatási intézményben a képzés képzési program alapján folyik. A képzési program részeként a tantervet felsőoktatási szakképzésben, alap- és mesterképzésben a miniszter által kiadott képzési és kimeneti követelmények alapján, szakirányú továbbképzésben szabadon készíti el a felsőoktatási intézmény. A tanterveket ötévente felül kell vizsgálni. Új vagy módosított tanulmányi és vizsgakövetelmények bevezetésére felmenő rendszerben kerülhet sor. A 108. § 4. pontja értelmező rendelkezése szerint e törvény alkalmazásában a felmenő rendszer képzésszervezési elv, amely alapján az új vagy módosított tanulmányi és vizsgakövetelményt azokra a hallgatókra lehet érvényesíteni, akik a bevezetését követően kezdték meg tanulmányaikat, illetve ha azt a felsőoktatási intézmény szabályzata lehetővé teszi, azokra, akik azt megelőzően kezdték meg tanulmányaikat, de választásuk alapján az új vagy módosított tanulmányi és vizsgakövetelmények alapján készülnek fel.

Tájékoztattuk továbbá a beadványozót hivatalunk hatásköri szabályairól, illetve a jogorvoslat kimerítésének szükségességéről. (XIII/55/2020/OJBIT)

Egy felsőoktatási intézmény dékánjának tájékoztatásából, hallgatói jelzésekből, továbbá a sajtóban megjelent információkból szereztünk tudomást az adott felsőoktatási intézmény vidéki kampuszát érintő átalakításról.

Az oktatói közösség előadta, hogy a felsőoktatási intézmény szenátusa 2019. október 30-án döntött arról, hogy az egyik kampusz kari státuszát megszünteti 2020. február 1-jével. Ez számos hátránnyal jár a döntés pillanatában is az ott tanuló hallgatók számára, akik az egyetemnek adott nyilatkozatukban egyöntetűen kinyilvánították azon szándékukat, hogy az eddigi helyszínen kívánják folytatni tanulmányaikat.

2020. január 28-án értesültek nem hivatalos formában, hogy az oktatást az eddigi tanügyi épület helyett egy olyan helyszínre kívánják átköltöztetni néhány nap alatt, mely teljes mértékben veszélyezteti a tanulmányok megfelelő szintű folytatását. Az épületben, ahol tudomásuk szerint tantermeket bérelnének, általános iskolai oktatás is folyik, laborok kialakítására nincs lehetőség, de nincs elegendő tanterem és iroda sem az oktatók számára.

A panaszosok szerint a kiszemelt épületben oktatást, fogadóórákat, személyes konzultációkat nem lehet normális körülmények között folytatni. Mindösszesen három terem áll rendelkezésre az oktatáshoz, és egy közös helyiséget biztosítanának az összes oktatónak. A levél írásának idején kapták meg a központilag elkészített órarendet, amelyben nincs terembeosztás, illetve abban sok hibát, pontatlanságot találtak. Hivatalos információt az oktatás helyszínéről, a használandó infrastruktúráról nem kaptak a félév megkezdését megelőző harmadik munkanapig.

A tanügyi épület 3. emeletén bérlők voltak, valamint az épület temperáló fűtését is biztosítani kell, ezen kívül az internethasználatot sem lehetett a két épület között megosztani. Véleményük szerint télen ilyen ütemű átgondolatlan költözésnek nincs sem racionális, sem pedig gazdasági megalapozottsága. Amennyiben a képzés az általuk ismert tervek szerint történik a következő szemeszterben, az nem felel meg a választott szakhoz tartozó KKK-nak (képzési és kimeneti követelmények), amely veszélyezteti az érintett tanulók képzését.

A hivatalunk vizsgálatot indított az ügyben, ennek keretében az ügyben az érintett felsőoktatási intézmény rektorához, kancellárjához, valamint a felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzati képviseletéhez fordultunk, és állásfoglalást kértük az ügyben.

A rektor tájékoztatásul megküldte a 2019. október 30-ai szenátusi határozatot, valamint a döntést megalapozó háttéranyagot, amely a felsőoktatási intézmény hatékony és gazdaságos működésének funkcionális átalakítását szolgáló döntéscsomagot készítette elő. A felsőoktatási intézmény alapító okiratának módosításáról rendelkezett 21 igen, 1 nem és 0 tartózkodás mellett. Ennek értelmében az érintett kar megszűnik, és 2020. február 1-jétől Intézetként működik tovább.

A kancellár kifejtette, a szenátus döntését követően a Neptunon keresztül és személyesen is kaptak tájékoztatást a hallgatók és az oktatók, amelyben nyilatkoztak arról, hogy hol szeretnék befejezni a képzést, és tájékoztatták őket arról is, hogy amennyiben 2020. január 31-ig befejezik tanulmányaikat, még a kar szerepel az okleveleken, ezt követően pedig „gesztor” karos diplomát kapnak. A hallgatóknak felajánlották, hogy a központi helyszínen fejezhetik be a képzést, vagy kifutó rendszerben az érintett helyszínen. Új hallgatót az érintett helyszínre már nem vesznek fel 2020 szeptemberében.

Ezt követően személyesen egyeztettünk a felsőoktatási intézmény Egyetemi Hallgatói Önkormányzat (a továbbiakban: EHÖK) elnökével, és az üggyel kapcsolatos tájékoztatását kértük. Az EHÖK elnök tájékoztatása szerint a kampuszon, amely 2009 óta az érintett felsőoktatási intézmény része, folyamatos volt a csökkenő hallgatói létszám, 2017-ben és 2018-ban pedig a két másik városban lévő képzéstől is megvált az intézmény. A 300 fős kollégium 10 %-os kihasználtsággal működött, így azt bérlőknek adták ki. 68 nappalis, és levelező képzéssel együtt összesen 234 hallgató volt a különböző képzéseken.

A döntés váratlanságával kapcsolatban előadta, hogy novembertől folyamatos volt a kommunikáció, így összehívásra került novemberben egy hallgatói, valamint egy dolgozói fórum is, amelyen személyesen a rektor, a kancellár, a kancellárhelyettes, az oktatási és tudományos rektorhelyettesek, és az EHÖK elnök is részt vett. Itt felvázolták a lehetőségeket, így azt is, hogy a felsőoktatási intézmény felkészült arra, hogy minden érintett hallgató a központi helyen fejezze be a képzést. Ezzel mindösszesen hatan éltek, a többiek az érintett helyszínen szerették volna befejezni a tanulmányaikat. Majd decemberben egy újabb fórumot hirdettek a hallgatóknak a jogutód karok dékánjaival. Több Neptun üzenetben (2019. november 14-én, november 29-én, december 5-én, december 6-án és 2020. január 28-án) kaptak tájékoztatást a hallgatók írásban is a szenátus döntését követően, és az emiatt tartott fórumokkal kapcsolatban. Az EHÖK elnök azt is előadta, hogy mivel az érintett képzés nem kari formában folytatódik, ezért a kari HÖK megszűnt. A korábbi HÖK elnök az EHÖK-től kapott megbízást, hogy továbbra is képviselje a hallgatókat, és folytassa a munkáját.

A panaszban, valamint a felsőoktatási intézmény tájékoztatásában foglaltakat összevetettük a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel, és az alábbi állásfoglalást alakítottuk ki az ügyben. Az Alaptörvény XI. cikk (1)-(3) bekezdései alapján minden magyar állampolgárnak joga van a művelődéshez. Magyarország ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. Törvény a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatását meghatározott időtartamú olyan foglalkoztatásban való részvételhez, illetve vállalkozási tevékenység gyakorlásához kötheti, amelyet a magyar jog szabályoz.

Az Nftv. 43. § (1) bekezdése szerint a hallgató joga, hogy a jogszabályokban és az intézményi szabályozásban meghatározottak szerint teljes körű, pontos és hozzáférhető formában információt kapjon a tanulmányai megkezdéséhez és folytatásához, kialakítsa tanulmányi rendjét, igénybe vegye a felsőoktatási intézményben elérhető képzési lehetőségeket, kapacitásokat; állapotának, személyes adottságainak, fogyatékosságának megfelelő ellátásban részesüljön.

A panaszosok által felvetettek egy része nem tartozik a hivatalunk hatáskörébe, mert az intézményi kollektívát érintő kérdések köre a munkaügy területére tartozó kérdés.

A felsőoktatási intézmény szenátusi döntésének gazdaságossági, illetve célszerűségi szempontjai sem képezhették vizsgálatunk tárgyát. A kialakult helyzetet abban a tekintetben kellett vizsgálnunk, hogy a hallgatók és oktatók oktatáshoz való joga sérült-e a panaszolt szenátusi döntés nyomán.

A vizsgálatunk arra terjedt ki, hogy jogszerű döntés született-e az egyetem keretein belül, az érintett hallgatók kifutó rendszerben befejezhetik-e a tanulmányaikat a felsőoktatási intézményben, a képzés helyének megválasztására rendelkeznek-e választási lehetőséggel, kaptak-e megfelelő tájékoztatást az őket érintő változásokkal kapcsolatban, továbbá ugyanazt az oklevelet kapják-e meg a tanulmányaik befejezésekor, mint amilyet az átalakítás előtt kaptak volna.

A vizsgálat során rendelkezésre bocsátott információk, dokumentumok alapján megállapítottuk, hogy a felsőoktatási intézmény az érintett képzést kifutó rendszerben szünteti meg, a felsőoktatási intézmény választást tett lehetővé a hallgatók részére, hogy hol kívánják folytatni tanulmányaikat, az érintettek befejezhetik képzésüket, és ugyanúgy az érintett felsőoktatási intézmény oklevelét kapják meg. A becsatolt dokumentumok alapján a felsőoktatási intézmény a tájékoztatási kötelezettségének is eleget tett.

Mindezekre figyelemmel a hivatalból indított vizsgálat során oktatási jogsérelmet nem állapítottunk meg, ezért az ügyet lezártuk. (XIII/80/2020/OJBIT, XIII/81/2020/OJBIT)

Egy volt hallgató panaszt nyújtott be azzal kapcsolatban, hogy egy felsőoktatási intézmény megszüntette hallgatói jogviszonyát, mert az egyetem területén verekedésbe keveredett egy másik hallgatóval.

Az ügyben vizsgálatot indítottunk, és ezzel összefüggésben a felsőoktatási intézmény rektorához fordultunk, hogy nyilatkozzon a kialakult helyzetről. A rektor az alábbiakról tájékoztatta hivatalunkat az üggyel kapcsolatban.

A rektor álláspontja szerint a döntés helyes volt és nem okozott hátrányt a panaszos számára, az eljárási garanciákat biztosították a hallgató részére, továbbá lehetősége volt jogorvoslati lehetőségeket – kártérítésként – igénybe venni a magyar bíróságon.

Összevetettük a panaszban foglaltakat a felsőoktatási intézmény nyilatkozatában foglaltakkal, továbbá a jogszabályi rendelkezésekkel, és a következő állásfoglalást alakítottuk ki.

Megállapítottuk, hogy a panaszos esetében a felsőoktatási intézmény döntéshozatala eljárásjogi szempontból helytelen volt, annak tartalmától függetlenül. A felsőoktatási intézmény fegyelmi eljáráson kívül, a képzési szerződés felmondásával szüntette meg a panaszos hallgatói jogviszonyát.

Mindezekre tekintettel kezdeményeztük az intézmény rektoránál, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a panaszos számára okozott eljárásjogi jogsértések orvoslására.

Ezt követően a felsőoktatási intézmény úgy döntött, hogy a panaszos hallgatói kötelezettségszegése kapcsán fegyelmi eljárást indít, amely során az eljárási garanciákat betartotta. Az elsőfokú döntés megállapította, hogy a panaszosnak fizikai konfliktusa volt egy hallgatótársával a felsőoktatási intézmény területén, ezért elbocsátotta a hallgatót az intézményből, majd a rektor a panaszos fellebbezését elutasította, jóváhagyta a fegyelmi bizottság hallgatói jogviszonyt megszüntető határozatát, amelyben tájékoztatta a panaszost a jogorvoslati lehetőségeiről, és biztosította annak lehetőségét a közigazgatási bíróságon.

Hivatalunk nem vizsgálta a fizikai konfliktus szubjektív körülményeit (ami a panaszos szerint magyarázta tettét), az eljárás során objektív bizonyítást nyert, hogy a verekedés megtörtént. Mindez eredményezheti a hallgatói jogviszony fegyelmi eljárással történő megszüntetését. A cselekmény résztvevői viselkedésének jogi minősítése nem volt kérdés. Megállapítottuk, hogy ez a hallgatói kötelezettségek súlyos megsértése, valamint a törvény tényleges megsértése volt a panaszos és a többi résztvevő részéről. A fent említett esemény a törvény és a felsőoktatási intézmény szabályozása alapján is a legsúlyosabb következményekkel szankcionálható.

Mindezek alapján elfogadtuk a fegyelmi és a másodfokú döntések tartalmát, oktatási jogsértést nem tudtunk kimutatni, ezért az ügyet lezártuk. (XIII/4/2020/OJBIT)

Egy panaszos azzal kapcsolatban élt panasszal, hogy hatodik sikertelen vizsgája után megszűnt a hallgatói jogviszonya. Arról érdeklődött, hogyan tudná tanulmányait befejezni. (XIII/159/2020/OJBIT)

Egy szülő előadta, hogy gyermeke hallgatói jogviszonya a korábbiakban megszűnt, mert egy tantárgyból összesen 6 alkalommal vizsgázott. Újabb vizsgalehetőség biztosítását szeretné kérni, erre vonatkozó méltányossági kérelmét azonban a felsőoktatási intézmény elutasította.

Tájékoztattuk a panaszost, hogy az Nftv. 59. § (4) bekezdésében foglaltakról, amely szerint felsőoktatási intézmény egyoldalú nyilatkozattal megszünteti annak a hallgatónak a hallgatói jogviszonyát, akinek az azonos tanegységből tett sikertelen javító, és ismétlő javító vizsgáinak összesített száma eléri az ötöt.

Tájékoztattuk továbbá a szülőt hivatalunk méltányosságra vonatkozó állásfoglalásáról. Tekintettel arra, hogy gyermeke a vizsga megismétlésére vonatkozó kérelmét méltányossági kérelemként nyújtotta be, és mint ilyet, méltányossági kérelemként utasították el. Hivatalunk álláspontja évek óta változatlan a méltányossági döntéssel kapcsolatban. A méltányosság olyan általános rendelkezéstől történő eltérés, amelyet a norma bizonyos kivételes esetekben lehetővé tesz a jogalkalmazó számára, méghozzá a hallgató szempontjából kedvező irányba. A méltányossági jogkör gyakorlója a körülményeket mérlegelve jár el, és a kérelmező javára eltekinthet a meghatározott feltételektől. A méltányossági döntés meghozatala során az intézmény nagyfokú szabadsággal rendelkezik, rá van bízva, hogy melyiket választja a több, egyaránt jogszerű megoldás közül. Jogszerűen dönt, ha a kérelemben foglaltaknak eleget tesz, és akkor is jogszerűen jár el, ha elutasítja azt. Tehát a hallgatóra nézve méltányos döntés mellőzése nem jogsértő akkor, ha a döntés egyébként megfelel a jogszabályok előírásainak.

Az érintett egy új felvételi eljárás keretében nyerhet felvételt és létesíthet hallgatói jogviszonyt a kívánt felsőoktatási intézménnyel, és kreditelismeréssel korábbi tanulmányai beszámításra kerülhetnek. (XIII/432/2020/OJBIT)

Egy panaszos a hallgatói jogviszonyának megszűnésével és egy vizsgatárgy értékelésével kapcsolatban kérte hivatalunk vizsgálatát. A panaszos előadta, hogy pénzügy és számvitel alapszakon folytatott tanulmányokat. A 2019/2020. tanév I. félévét követően megszüntették a hallgatói jogviszonyát, miután az egyik tantárgyból összesen hat alkalommal tett sikertelen vizsgát.

A hallgató előbb dékáni méltányossági kérelmet nyújtott be, de kérelmét azzal utasította el a felsőoktatási intézmény, hogy további vizsgalehetőség méltányosságból a jogszabályi előírások miatt nem adható.

Ezt követően a felsőoktatási intézmény a panaszos hallgatói jogviszonyát megszüntette. A hallgató a döntéssel szemben jogorvoslati kérelmet nyújtott be, de hivatalunknak küldött beadványa szerint a kérelmét azóta sem bírálták el. Jogorvoslati kérelmében értékeléssel kapcsolatos kifogásait adta elő.

A panaszos vizsgálat megindítását kérelmezte az egyetem döntésével szemben, azonban hivatalunk hatásköri szabályai szerint a rendelkezésre álló jogorvoslat kimerítésének hiányában erre nincs mód. Ezért hivatalunk a felsőoktatási intézményhez fordult, és az ügyben indult jogorvoslati eljárás lefolytatásáról érdeklődött.

Válaszában a felsőoktatási intézmény megküldte a hallgató ügyében hozott másodfokú elutasító határozatot. A határozat indokolása szerint a panaszos nem teljesítette a Hallgatói Követelményrendszer (a továbbiakban: HKR) 63. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettségét, amely alapján az egyetem egyoldalú nyilatkozattal megszünteti annak a hallgatónak a hallgatói jogviszonyát, akinek az azonos tanegységből tett sikertelen javító, és ismétlő javító vizsgáinak összesített száma eléri az ötöt. A panaszos Neptun üzenetben figyelmeztetést is kapott fentiekről. A felülbírálati bizottság a Neptun Elektronikus Tanulmányi Rendszer adatainak vizsgálatát követően megállapította, hogy a hallgató nem teljesítette továbbá a HKR 85. § (3) bekezdésében rögzített tanulmányi kötelezettségét. A panaszos a 2019/2020. tanév I. félévében egy másik tantárgyat ötödik/hatodik alkalommal vette fel, azonban nem teljesítette.

Az ügyben az alábbi állásfoglalást alakítottuk ki. Áttekintve a panaszos által előadott körülményeket, megállapítottuk, hogy a hallgató nem csatolt olyan dokumentumot, amely szerint az érintett tantárgy kapcsán tartott hat vizsgát követően a fentiek szerinti jogorvoslati eljárást indított volna az értékeléssel kapcsolatban az aktuális vizsga időpontját követő tizenötödik napon belül, így ezzel kapcsolatban hatáskör hiányában nem volt mód vizsgálatunk lefolytatására.

Az elbocsátással kapcsolatban megállapítottuk, hogy az Nftv. 59. § (4) bekezdésének megfogalmazása nem ad lehetőséget a felsőoktatási intézménynek mérlegelésre vagy méltányosságra, amennyiben egy hallgató hat sikertelen vizsgát tett, az a hallgatói jogviszony egyoldalú megszűnését eredményezi.

Tekintettel arra, hogy jogszabálysértésre beadványában a panaszos nem hivatkozott, így elfogadtuk a felsőoktatási intézmény másodfokú határozatában foglaltakat. A beadványban foglaltakkal kapcsolatban oktatási jogsérelmet nem tudtunk kimutatni, ezért az ügyet lezártuk. (XIII/136/2020/OJBIT)

Egy hallgató azt kifogásolta, hogy a szakdolgozat tantárgy teljesítéséhez kreditértéket rendeltek. Az abszolutóriumhoz teljesíteni kell a krediteket, a végbizonyítvány megszerzéséhez azonban a szakdolgozat teljesítése nem követelhető.

Tájékoztattuk, hogy az Nftv. 50. § (1) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmény annak a hallgatónak, aki a tantervben előírt tanulmányi és vizsgakövetelményeket és az előírt szakmai gyakorlatot – a nyelvvizsga letétele, a szakdolgozat, diplomamunka elkészítése kivételével – teljesítette, és az előírt krediteket megszerezte, végbizonyítványt állít ki (abszolutórium).

Az Nftv. 108. § 47. pont értelmező rendelkezése szerint a végbizonyítvány (abszolutórium): a tantervben előírt vizsgák eredményes letételét és – a nyelvvizsga letételének és szakdolgozat (diplomamunka) elkészítésének kivételével – más tanulmányi követelmények teljesítését, illetve a képzési és kimeneti követelményekben előírt kreditpontok megszerzését igazolja, amely minősítés és értékelés nélkül tanúsítja, hogy a hallgató a tantervben előírt tanulmányi és vizsgakövetelménynek mindenben eleget tett.

A 18/2016. (VIII. 5.) EMMI rendelet a fizika alapképzési szak esetén az 5. pontban a következőkről rendelkezik. Az alapfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditek száma: 180 kredit, amelyből a szak orientációja: elméletorientált (60-70 százalék); a szakdolgozat készítéséhez rendelt kreditérték: 10 kredit; a szabadon választható tantárgyakhoz rendelhető minimális kreditérték: 9 kredit.

Ezen felül tájékoztattuk a beadványozót hivatalunk hatásköri szabályairól, illetve a jogorvoslat kimerítésének szükségességéről. (XIII/494/2020/OJBIT)

Egy volt hallgató az 1993. évi felsőoktatási törvény szerint megkezdett tanulmányainak befejezésével kapcsolatban kérte hivatalunk segítségét. Vitatta a felsőoktatási intézmény ezt elutasító döntését, és záróvizsgázáshoz kért lehetőséget.

Az Nftv. 112. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megegyezik a korábban panaszossal közöltekkel, miszerint az 1993. évi felsőoktatási törvény alapján megkezdett képzéseket – folyamatos képzésben – 2016. szeptember 1-jéig lehet változatlan szakmai követelmények, változatlan vizsgarend keretében, változatlan oklevél kiadásával befejezni. Azok hallgatói jogviszonyát, akik e határidőig nem szerezték meg végbizonyítványukat, e dátummal meg kell szüntetni. Azok a volt hallgatók, akik 2016. szeptember 1-jéig végbizonyítványt szereztek, 2018. szeptember 1-jéig tehetnek záróvizsgát. Az e törvénynek az egyes, a felsőoktatás szabályozására vonatkozó törvények módosításáról szóló 2015. évi CXXXI. törvénnyel megállapított 112. § (5a) bekezdése hatálya alá tartozó volt hallgatókra e bekezdés szabályait alkalmazni kell, a 112. § (5a) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmények által hozott döntéseket e bekezdésre tekintettel a volt hallgatók javára 2016. február 15-ig módosítani kell.

A panaszos a záróvizsga-időszakon kívüli záróvizsgára vonatkozó kérelmét méltányossági kérelemként nyújtotta be, és mint ilyet, méltányossági kérelemként utasították el. Tájékoztattuk a panaszost hivatalunk méltányosságra vonatkozó állásfoglalásáról, amely szerint jogszerűen dönt a méltányossági jogkör gyakorlója, ha a kérelemben foglaltaknak eleget tesz, és akkor is jogszerűen jár el, ha elutasítja azt. Az általa beadványában ismertetett körülmények és a becsatolt dokumentumok alapján álláspontunk szerint az ügyében hozott méltányossági döntés jogszerű, függetlenül annak indokolásától.

A panaszosnak tehát továbbra sincs lehetősége záróvizsga teljesítésére. Tájékoztattuk továbbá, hogy egy új felvételi eljárás keretében felvételt nyerhet, és hallgatói jogviszonyt létesíthet a kívánt felsőoktatási intézménnyel, azt követően kreditelismeréssel korábbi tanulmányai beszámításra kerülhetnek.

Áttekintve a panaszos által jelzetteket, álláspontunk az, hogy az általa leírtak jogsérelmet nem, azonban érdeksérelmet okoznak. Ennek megfelelően tájékoztattuk a panaszost jogszabály-módosítás kezdeményezésének módjáról. (XIII/299/2020/OJBIT)

Egy panaszos azzal kapcsolatban kért tájékoztatást, hogy mentesülhet-e a nyelvvizsga követelménye alól életkorára tekintettel.

Az idegennyelvi követelmény alóli mentesítéssel kapcsolatban az Nftv. 107. § (1) bekezdése rendelkezik, amely szerint, ha az oklevél, illetve bizonyítvány megszerzésének az előfeltétele az általános nyelvvizsga megléte, a követelmény teljesítése alól mentesülnek azok a hallgatók, akik tanulmányaik első évfolyamon történő megkezdésének évében legalább a negyvenedik életévüket betöltik. Ez a rendelkezés azoknál alkalmazható utoljára, akik a 2015/2016. tanévben tesznek záróvizsgát.

A rendelkezéshez tartozó indokolás szerint a felsőfokú tanulmányok mellett a nyelvvizsga követelmények teljesítése a munkakörök betöltéséhez egyre inkább szükséges, így a nyelvigényes szakmai vizsgát feltételező képzéseknél a szakképzettség minőségének emelése érdekében nem lehet eltérni a nyelvvizsga követelményeinek teljesítésétől.

A korábbi, a 2005. évi felsőoktatási törvény már a hatályba lépésekor, vagyis 2006. március 1-jén tartalmazta a fenti rendelkezéssel azonos tartalmú 150. § (1) bekezdését. Már ezen rendelkezés tartalmazta azon kikötést, amely szerint a fenti mentesítés kizárólag azoknál alkalmazható utoljára, akik a 2015/2016. tanévben tesznek záróvizsgát.

Mindezekre figyelemmel az életkor miatt adható nyelvvizsgamentesség kivezetésére tíz éves felkészülési időt biztosított a jogszabály. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy kizárólag azon hallgatókra vonatkozott ezen szabály, akik tanulmányaik megkezdésekor már betöltötték a negyvenedik életévüket.

Felhívtuk a panaszos figyelmét, hogy hivatalunk hatásköre nem terjed ki a nyelvvizsga alóli mentesítés ügyében döntést hozni. A nyelvvizsgatételi kötelezettség alól méltányossági alapon senki sem kaphat mentességet a felsőoktatási intézménytől, tekintettel arra, hogy a nyelvvizsgatételi kötelezettséget jogszabály írja elő. (XIII/85/2020/OJBIT)

Több volt hallgató fordult hivatalunkhoz ezen helyzettel kapcsolatban. Az érintettek a fenti jogszabályi rendelkezésre hivatkozással a felsőoktatási intézményükhöz fordultak, azonban oklevelüket késedelmesen állították ki. Tekintettel arra, hogy a hallgatók kivétel nélkül a jogorvoslati lehetőségek kimerítését megelőzően fordultak hivatalunkhoz, így a hatásköri szabályainkról és a jogorvoslat kimerítésének szükségességéről tájékoztattuk őket. Továbbá felhívtuk a figyelmüket, hogy a különleges jogrendben nem minden esetben azok a szabályok érvényesülnek, mint általános esetben. A felsőoktatási intézményeknek jelenleg egyszerre kell megfelelni a járványügyi követelményeknek, a vizsgaidőszak megszervezésének, a záróvizsgák lebonyolításának, valamint az oklevelek kiállításának. Ezen körülmények indokolttá tehetik, hogy az aktuális helyzetben mindenki megértőbben forduljon a másik felé. (XIII/312/2020/OJBIT, XIII/467/2020/OJBIT, XIII/516/2020/OJBIT, XIII/524/2020/OJBIT)

Egy panaszos azzal kapcsolatban kérte hivatalunk segítségét, hogy méltányossági kérelemmel fordult a felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkárhoz a felsőoktatási felvételi eljárásban szükséges idegennyelvi követelményekkel kapcsolatban. Ezen körben kérte hivatalunk vizsgálatát is.

Tekintettel arra, hogy a panaszos jogszabálysértésre nem hivatkozott levelében, továbbá hogy hivatalunk nem gyakorol méltányosságot, jogszabály módosítását pedig – többek között – a szakterületért felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium tud kezdeményezni, így jeleztük részére, hogy panaszával a megfelelő személyhez fordult. Kérésével kapcsolatban választ a felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkártól várhat. (XIII/308/2020/OJBIT)

Egy panaszos azzal kapcsolatban kérte hivatalunk segítségét, hogy a márciusi diplomaosztón való részvételének feltétele, hogy február közepéig a felsőoktatási intézmény részére bemutassa a nyelvvizsga-bizonyítványát, ezt azonban várhatóan nem állítják ki a fenti határidőig.

Az Nftv. 51. § (3) bekezdése szerint az oklevelet az (1) bekezdés szerinti nyelvvizsgát igazoló okirat bemutatásától számított harminc napon belül kell kiállítani és kiadni annak, aki sikeres záróvizsgát tett. Ha a hallgató a záróvizsga időpontjában már bemutatta azt az okiratot, amely az (1) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítését igazolja, az oklevelet a sikeres záróvizsga napjától számított harminc napon belül kell kiállítani és kiadni számára. (XIII/56/2020/OJBIT)

Egy panaszos egészségkárosodására tekintettel az oklevél átvételéhez szükséges nyelvvizsgával kapcsolatban kapható mentesítésekről kért tájékoztatást.

Tájékoztattuk a beadványozót, hogy az Nftv. 49. § (8) bekezdése alapján a fogyatékossággal élő hallgató részére biztosítani kell a fogyatékossághoz igazodó felkészítést és vizsgáztatást, továbbá segítséget kell nyújtani részére ahhoz, hogy teljesíteni tudja a hallgatói jogviszonyából eredő kötelezettségeit. Indokolt esetben mentesíteni kell egyes tantárgyak, tantárgyrészek tanulása vagy a beszámolás kötelezettsége alól. Szükség esetén mentesíteni kell a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetve szintje alól. A vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni a segédeszköz – így különösen írógép, számítógép – alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását. Fontos azonban kiemelni, hogy az e bekezdés alapján nyújtott mentesítés kizárólag a mentesítés alapjául szolgáló körülménnyel összefüggésben biztosítható és nem vezethet az oklevél által tanúsított szakképzettség megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények alóli felmentéshez.

A Kormány a fogyatékossággal élő hallgatókkal kapcsolatos intézményi feladatok végrehajtásának rendjét a végrehajtási rendelet 62-64. §-ai határozzák meg, amely rendelkezések 2015. április 17. napján léptek hatályba. E rendelet 62. § (1) bekezdése szerint a fogyatékossággal élő hallgató kérelmére a felsőoktatási intézménynek a tanterv előírásaitól részben vagy egészében eltérő követelményeket kell megállapítania, illetve – figyelemmel az Nftv. 49. § (8) bekezdésére – azok teljesítésétől el kell tekintenie a (2)-(7) bekezdésben foglalt kedvezmények közül legalább egy, szükség szerint több kedvezmény biztosításával, ha a fogyatékosságot igazoló szakvélemény megállapításai alapján kedvezmény, illetve mentesség biztosítható a hallgató számára.

A végrehajtási rendelet 62. § (2) bekezdése rendelkezik a mozgáskorlátozott hallgató részére adható kedvezményekről, amelyek lehetnek a gyakorlati követelmények teljesítése alóli részleges vagy teljes felmentés, illetve annak más formában történő teljesítése;az írásbeli vizsga szóbelivel, a szóbeli vizsga írásbelivel történő helyettesítése; mentesítés a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetve szintje alól; mentesítés a manuális készségeket igénylő feladatok alól azzal, hogy az elméleti ismeretek megkövetelhetők; az írásbeli feladatok megoldásához szükséges speciális eszközök, berendezési tárgyak használatának lehetővé tétele;a nem fogyatékossággal élő hallgatókra megállapított felkészülési időnél hosszabb felkészülési idő biztosítása;a hallgató tanulmányai alatt személyi segítő biztosítása.

Lényeges kiemelni a végrehajtási rendelet 62. § (12) bekezdését is, amely szerint a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetve szintje alóli mentesítés megilleti azt a fogyatékossággal élő volt hallgatót, aki záróvizsgát tett és hallgatói jogviszonya megszűnt, de a szakképzettség megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga kötelezettségét nem teljesítette.

Az igazolás rendjére vonatkozó szabályokat a rendelet 63. § (1)-(3) bekezdése tartalmazza, amely szerint a fogyatékossággal élő hallgató (jelentkező) fogyatékosságának típusát a (2) vagy a (3) bekezdésben meghatározott szerv által kiadott szakértői véleménnyel igazolja. Ha a hallgató (jelentkező) fogyatékossága, sajátos nevelési igénye már a középfokú tanulmányok ideje alatt is fennállt, a fogyatékosság, sajátos nevelési igény a megyei (fővárosi) pedagógiai szakszolgálati intézmények, illetve azok megyei vagy országos szakértői bizottságként eljáró tagintézményei, valamint jogelődjeik közül a tanulási képességvizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottságok, és az országos szakértői és rehabilitációs bizottságok által kibocsátott szakértői véleménnyel igazolható, kivéve a felnőttoktatásban nem nappali munkarendben folytatott tanulmányokat, amely esetben az ELTE Gyakorló Országos Pedagógiai Szakszolgálat és jogelődje, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gyakorló Gyógypedagógiai és Logopédiai Szakszolgálat, Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szakmai Szolgáltató Intézmény szakértői véleményével igazolható a fogyatékosság, sajátos nevelési igény. Ha a hallgató (jelentkező) fogyatékossága, sajátos nevelési igénye a középfokú tanulmányok ideje alatt nem állt fenn, a fogyatékosság a rehabilitációs szakértői szerv, illetve annak jogelődei által kibocsátott szakértői véleménnyel igazolható.Ezen szakértői szervekre vonatkozó információk, elérhetőségek megtalálhatók az egyes kormányhivatalok honlapján (www.kormanyhivatal.hu), a Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Főosztály cím alatt.

E rendelkezések alapján a hallgatót tehát megilleti az a jog, hogy a fogyatékosság szakértői igazolása után kérelmezze a felsőoktatási intézménytől az egyes követelmények alóli felmentését. A szakértői igazolás kiállítására azonban kizárólag a jogszabályban rögzített szerv jogosult, más szakemberek és szervek véleményei a mentesítési kérelem elbírálása során nem vehetőek figyelembe. Azt azonban, hogy a megfelelő szakvélemény benyújtását követően részben vagy egészben mentesíti-e a hallgatót az egyes kötelezettségek alól, a felsőoktatási intézmény dönti el a fent hivatkozott rendelkezések és a szervezeti és működési szabályzatában foglaltak alapján. (XIII/75/2020/OJBIT)

Egy panaszos tanulási nehézségeire tekintettel az oklevél átvételéhez szükséges nyelvvizsgával kapcsolatban kapható mentesítésekről kérte hivatalunk tájékoztatását.

Kérdésével kapcsolatban tájékoztattuk a fenti jogszabályi rendelkezésekről, továbbá arról, hogy a végrehajtási rendelet 62. § (6) bekezdés a) pontja rendelkezik a diszlexiával élő hallgató részére adható kedvezményekről. Eszerint a pszichés fejlődési zavarral küzdő hallgató esetében alkalmazható kedvezmények a diszlexiás-diszgráfiás-diszortográfiás hallgatónál: az írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsga vagy szóbeli helyett írásbeli vizsga; írásbeli vizsga esetén a nem fogyatékossággal élő hallgatókra megállapított felkészülési időnél hosszabb felkészülési idő; a vizsgán a szükséges segédeszközök (különösen számítógép, írógép, helyesírási szótár, értelmező szótár, szinonima szótár) biztosítása; mentesítés a nyelvvizsga vagy annak egy része, illetve szintje alól.

A panaszos által becsatolt szakértői vélemény a panaszosnál diszlexiát nem állapított meg, és felsőoktatási intézményben adható kedvezményekről sem rendelkezett. A megjegyzés szerint tanulási képességet súlyosan akadályozó fogyatékosság esetében nem áll fenn. A szakértői bizottság nem támogatta a panaszos teljes felmentését a nyelvvizsga teljesítése alól. A felsőoktatási intézmény kizárólag azon mentességek, kedvezmények megadásáról dönthet, amelyre a szakértői bizottság javaslatot fogalmaz meg.

A beadvány szerint a szakértői véleménnyel szembeni jogorvoslati lehetőségeit a panaszos nem merítette ki. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése rögzíti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Ennek részletszabályait az ágazati jogszabályok tartalmazzák, amelyek meghatározzák azon jogvesztő határidőt is, amely időtartamon belül a panaszos élhet ezen jogával. A beadványozó a határozatban rögzített jogvesztő határidőt elmulasztotta, így a jogorvoslatot a szakértői bizottság döntésével szemben nem merítette ki.

Fentiek alapján, a panasz tárgya érinthet oktatási jogot, azonban olyan döntést sérelmez, amely nem a felsőoktatási jog területére tartozik. Hivatalunk kizárólag az oktatással összefüggő jogsértésekben tud vizsgálatot lefolytatni. A szakértői bizottság véleményének felülvizsgálatára hivatalunk hatásköre nem terjed ki. Amennyiben a panaszos úgy ítéli meg, hogy a szakértői bizottság javaslata nem felel meg az állapotának, és felsőoktatási tanulmányaival összefüggésben kedvezményre lenne jogosult, úgy a szakértői vélemény felülvizsgálatának lehetőségeiről a szakértői bizottságnál érdeklődhet. Felhívtuk a figyelmét, hogy egyéb lehetőségeivel kapcsolatban szakterületen jártas ügyvéddel konzultálhat.

Tájékoztattuk továbbá arról is, hogy pedagógusképzésben egyes szakok bemeneti követelményeinél, így például tanító, óvodapedagógus és konduktor képzés esetén kizáró tényező lehet a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia. Amennyiben ezen fogyatékosságok utólagos megállapítására kerül sor, a felsőoktatási intézmény az idegennyelvi mentesítéssel kapcsolatos döntéshozatala során megvizsgálhatja, hogy vezethet-e a felmentés az oklevél által tanúsított szakképzettség megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmények alóli mentesítéshez.

Felhívtuk a panaszos figyelmét továbbá, hogy a nyelvvizsgát szervező intézményeknél helyben tájékozódhat a speciális szükségletű vizsgázók esélyegyenlőségét megteremtő körülmények biztosításáról. (XIII/8/2020/OJBIT)

Több panaszos is hivatalunkhoz fordult, mert egy felsőoktatási intézmény pénzügy-számvitel szakos, levelező tagozatos hallgatóiként az államvizsgát teljesítették, de az idegennyelvi követelmények hiányában az oklevelüket nem kapták meg. A felsőoktatási intézmény részére a jogszabályban nevesített szakhatóság által kiállított szakvéleményt becsatolták, amelyben olyan fokú diszlexiát, illetve diszgráfiát állapítottak meg, amely alapján a teljes nyelvvizsga mentességet javasolták megadni.

A felsőoktatási intézmény esélyegyenlőségi bizottsága elsőfokú határozatában részben támogatta a kérelmeket, de az oklevél kiállításához középfokú (B2 szintű), szakmai, szóbeli nyelvvizsga-bizonyítvány bemutatására kötelezték a panaszosokat.

A hallgatók ezen döntések ellen a hallgatói jogorvoslati bizottsághoz fellebbeztek. A jogorvoslati eljárásban az oktatási rektorhelyettes által meghozott döntés részben támogatta a hallgatók kérelmét, és az elsőfokú döntéseket módosította aszerint, hogy az oklevél kiállításához alapfokú (B1 szintű), általános, szóbeli nyelvvizsga-bizonyítvány bemutatására kötelezték a volt hallgatókat.

A panaszosok azt sérelmezték, hogy nem kaptak teljes felmentést az oklevél kiállításához szükséges idegennyelvi követelmények alól, holott ezt a szakértői bizottság I. fokú szakvéleménye indokoltnak tartotta. Az elsőfokú és másodfokú határozatok indokolásában nem adtak magyarázatot a döntéshozók arra, hogy a szakértői véleményekben javasolt teljes felmentés ellenére miért csak részben mentesítették a hallgatókat az idegennyelvi követelmények alól.

Mindkét ügyben vizsgálatot indítottunk, amelynek keretében először a felsőoktatási intézményhez fordultunk. Időközben azonban járványhelyzettel összefüggésben a jogszabályi környezet megváltozott, amely elősegítette a panaszosoknak az oklevelük nyelvvizsga hiányában történő átvételét. Ezen körülményekre tekintettel az ügyeket lezártuk. (XIII/98/2020/OJBIT, XIII/157/2020/OJBIT)

Egy panaszos gyermeke tanulási nehézségeire (diszkalkulia) tekintettel a felsőoktatásban szükséges nyelvvizsgával kapcsolatban kapható mentesítésekről kért tájékoztatást.

Kérdésével kapcsolatban tájékoztattuk a panaszost az Nftv. és a végrehajtási rendelet fogyatékossággal élő hallgatókra vonatkozó rendelkezéseiről. A végrehajtási rendelet 62. § (6) bekezdése d) pontja rendelkezik a diszkalkuliás hallgató részére adható kedvezményekről. Eszerint a pszichés fejlődési zavarral küzdő hallgató esetében alkalmazható kedvezmények a diszkalkuliás hallgatónál mentesítés a számítási feladatok alól, de az elméleti ismeretek megkövetelhetők, valamint a vizsgák alkalmával mindazon segédeszközök használata, amelyekkel a hallgató a tanulmányai során korábban is dolgozott (különösen táblázatok, számológép, konfiguráció, mechanikus és manipulatív eszközök), továbbá hosszabb felkészülési idő biztosítása. Ugyanezen § (10) bekezdése szerint indokolt esetben a hallgató kérelmére, a szakvélemény alapján a felsőoktatási intézmény a (2)-(7) bekezdésben szabályozott kedvezményektől eltérő, további vagy más kedvezményt is biztosíthat a hallgató részére.

Tájékoztattuk, hogy a nyelvvizsgán alkalmazható kedvezményekkel kapcsolatban a nyelvvizsgát szervező intézményeknél tud érdeklődni. (XIII/88/2020/OJBIT)

Egy panaszos az egyik doktori iskola tájékoztatása miatt fordult hivatalunkhoz. A felsőoktatási intézmény arról informálta, hogy a panaszos eszperantó nyelvvizsgája nem fogadható el a doktori cím odaítélése során.

Tájékoztattuk a hozzánk fordulót, hogy az Nftv. 53. § (5) bekezdés b) pontja szerint a doktori fokozat megszerzésének feltétele – többek között – két idegen nyelv a tudományterület műveléséhez szükséges ismeretének a doktori szabályzatban meghatározottak szerinti igazolása, amely siketek esetében a nem magyar jelnyelv ismeretének az igazolásával is történhet.

A doktori iskolákról, a doktori eljárások rendjéről és a habilitációról szóló 387/2012. (XII. 19.) Korm. rendelet 9. § (2) bekezdés g) pontja szerint a doktori tanács – többek között – a doktori szabályzatban meghatározza a fokozatszerzés nyelvi követelményeit, amely jogosítvány átruházható a doktori iskola működési szabályzatára. A 13. § (3) bekezdése szerint a doktori iskola működési szabályzata tartalmazhatja, figyelemmel a doktori szabályzatra, a doktori fokozatszerzés nyelvi követelményeit és a nyelvismeret igazolásának módját. A doktori iskola működési szabályzata meghatározza a nyelvi követelmények teljesítéséhez elfogadott valamennyi idegen nyelv felsorolását, valamint ebből a felsorolásból kijelölhet egy, a tudományterület műveléséhez elengedhetetlen olyan idegen nyelvet, amelynek ismerete a fokozatszerzéshez szükséges.

Tájékoztattuk a panaszost a jogorvoslati lehetőségeiről, valamint felhívtuk a figyelmét, hogy a hivatalunk előzetes vizsgálata alapján fennáll az oktatási jogsértés gyanúja, azonban hivatalunk hatásköri szabályai szerint vizsgálat megindítására csak a felsőoktatási intézménynél rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek kimerítését követően van lehetőség. (XIII/533/2020/OJBIT)

Egy beadványozó oklevelének minősítésével kapcsolatban élt panasszal. Tájékoztattuk, hogy a végrehajtási rendelet 55. § (2) bekezdés 15. pontja szerint a kreditrendszerű képzésben – a felsőoktatási intézmény szabályzatában – szabályozni kell – többek között – az oklevél eredményének (minősítésének) kiszámítását.

Mindezekre figyelemmel a felsőoktatási intézmények autonómiájuk keretében a kérdést maguk jogosultak szabályozni a saját hallgatóikra vonatkozóan. (XIII/352/2020/OJBIT)

Beadványában több panaszos azzal kapcsolatban kérte hivatalunk segítségét, hogy a korábbi felsőoktatási intézménye nem állítja ki, és nem küldi meg a külföldi intézmény részére a panaszosok törzsadatait.

Tájékoztattuk őket, hogy az 1993. évi felsőoktatási törvény a panaszosok hallgatói jogviszonyának befejezésekor az alábbiak szerint rendelkezett. A jogszabály 2004. május 1. – augusztus 31. közötti időállapotának 97. § (5) és (8) bekezdései szerint külföldi felhasználásra, kérelem alapján, idegen nyelvű oklevélmelléklet adható ki, amely a tanulmányi kötelezettség legfontosabb adatairól és a tanulmányi eredményekről ad tájékoztatást. A hallgató kérésére a felsőoktatási intézmény magyar nyelvű oklevélmellékletet állít ki az Európai Bizottság és az Európa Tanács által kidolgozott oklevélmelléklet szerint. A hallgató kérésére és költségére az oklevélmellékletet angol nyelven is ki kell adni.

A jelenleg hatályos Nftv. átmeneti rendelkezései a következőképpen rendelkeznek a korábbi felsőoktatási törvény alkalmazhatóságáról. A 112. § (1) bekezdése szerint az 1993. évi felsőoktatási törvény alapján megkezdett képzéseket változatlan oklevél kiadásával lehet befejezni.

Ezt egészíti ki a végrehajtási rendelet 34. § (6) bekezdése, amely szerint a hallgatói jogviszony fennállása alatt ki nem adott oklevél és oklevélmelléklet első kiadásának ingyenessége megilleti a volt hallgatót is.

A kérelmükben írtakkal kapcsolatban azonban felhívtuk a panaszosok figyelmét, hogy a külföldre, nem közvetlenül a részükre történő postázással kapcsolatban nem rendelkezik a jogszabály.

Ezen kívül tájékoztattuk a beadványozókat hivatalunk hatásköri szabályairól, illetve a jogorvoslat kimerítésének szükségességéről. (XIII/183/2020/OJBIT, XIII/475/2020/OJBIT)